Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-18 / 216. szám

4 Jogról mindenkinek Betartják? Nem tartják be? Megvertek egy kisfiút A csendes kis város főutcá­ján a hirtelen keletkezett 20 —30 főnyi csődület közepebői a szolgálatot teljesítő rendőr­őrszem »emelt ki« egy 10—12 év körüli, síró kisfiút. Mint csakhamar kiderült: a fiúcs­kát megverte egy idősebb em­ber. Nemcsak a siránkozás volt a bizonyíték, hanem a gyerek feldagadt, vércsíkos szája is. »Esküszöm — hebegte a síró kisfiú —, hogy nem loptam a vasat. Gyűjtöttem a házunkban, és a MÉH-be akar­tam vinni a mamám szatyrá­ban. Az a bácsi fogta rám, hogy tolvaj vagyok, és mind­járt agyba-főbe ütött...« Sajnos az ilyen eset nem egyedülálló. Nemrég Budapes­ten, a 25-ös villamoson — amely hirtelen indult el a megállóból — néhány közép- iskolás fiú megingott, s egyi­kük a kapaszkodó helyett vé­letlenül a csengőt kapta el. A kocsi leállt, a vezető megfor­dult, hogy megtudja, mi a baj. A fiú — ez is bizonyítja, hogy nem bosszantás volt a célja — még mindi" kezében tar­totta a csengő szíját. Hiába: a távoli kis faluban, ahonnan a diákok Pestre jöttek víken- ,dezni, nincs villamos... Elég az hozzá, hogy a villamos jól megtermett vezetője hátraro­hant a kocsiba, akkora pofont adott a gyanútlan diáknak, hogy annak nyomban eleredt az orra vére, feldagadt az ar­ca. Aztán — mint aki a világ legtermészetesebb dolgát cse­lekedte — a vezető visszaült a helyére és indított. Törvényeink szigorúan ül­dözik az önbíráskodást, még akkor is, ha valaki bűnös em­berrel szemben alkalmazza A szóbanforgó példák szen­vedő alanyai joggal követelik az elégtételt. Miután a diákra támadt villamosvezető szemé­lye ismeretes, a hatóságok fe­lelőségre vonták: 2000 forintra büntették a pofonért. (Súlyo­sabb esetekben le is csukják azokat, akik testi sértést kö­vetnek el.) De a kisfiú ott maradt az utcai csődület kö­zepén, jogos igazságérzetével a szívében, s egy durva ember pofonjainak nyomaival az ar­cán, a támadója pedig elme­nekült. Mindenkinek volt véleménye az utcai csődületben. Csak egy dologról feledkeztek meg, hogy a jogtalan verekedőt ott tart­sák addig, amíg nem jön a rendőr. Természetesen a jog­talan pofonok nem mindig az utcán csattannak. Távoli tele­püléseken, tanyákon, eldugott kis falvakban, kint a mezőn, ahol nincs kéznél a rendőr. Tanúja azonban rendszerint akad az ilyen ügynek is. Ha két tanú bizonyítja, . ráadásul az orvosi látlelet meg is erő­síti, hogy valakit megütöttek, megvertek, a többi már a hatóság dolga. A hatóságé, amely 5000 forintig terjedhető pénzbírsággal vagy 30 napi elzárással is büntetheti az ön- bíráskodókat. A JENYISZEJ ÓRIÁSA Munkásvédelmi ellenőrzés Mikor erős a pálinka? — Görnyedten a pincében Minden vállalatnak Jite !® A bratszki vízi erőmű rövidesen elveszti világelsőséget, a krasznojarszki óriás veszi át tőle a »stafétabotot«. Tizenkét, egyenként 500 ezer kW-os turbinája lesz, amelyekből eddig ötöt helyeztek üzembe, s még ebben az évben négy újabbat szerelnek be. Ennek megtörténtekor a Jenyiszej folyó vizére épült erőmű kapacitása már meg fogja halad­ni a bratszkiét. A majdan teljes — 6 millió kW — kapacitással dolgozó, a hidrotech­nika legmodernebb elvei alapján épülő vízi erőmű nemcsak a legnagyobb, hanem a leg­gazdaságosabb a Szovjetunióban, de világviszonylatban is. in­téz­ménynek, szövetkezetnek kö­telessége, hogy a dolgozói szá­mára a legjobb munkaíöltete- leket biztosítsa. A Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának munkásvédelmi felügyelőjével meglátogattunk néhány, a Nagyberki és Vidéke Általá­nos Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezethez tartozó egysé­get, s megvizsgáltuk, hogyan tartják be a munkásvédelmi előírásokat Baté, 4. sz. italbolt. Piszkos, pókhálós helyiség, az üzlet­vezető a pincében rendezke­dik, új áru érkezett, azt pró­bálja elpakolni. Amíg a fel­ügyelő az egészségügyi köny­veket nézegeti, a felszolgáló gyorsan ultrás vizet kerít, mossa a poharakat, súrolja a tükrös szekrényt amely hóna­pok óta nem láthatott tisztító- szert. A söntésben iszogató emberek között nagy sugdoló- zás támadt, vajon leik lehe­tünk? Gépkocsivezetőnk meg­mondja nekik, aztán nevetve meséli: — Egyikük azt mondta, hogy jöjjenek el máskor is, mert egyszeriben előkerült a jó erős pálinka; korábban olyan volt, mint a víz. Lám, lám, ilyen eredmóny- nyel is járhat az ellenőrzés! Mosdóson, a 2. sz. italbolt­ban Bóna Károlyné üzletveze­tőnek rendben vannak az or­vosi vizsgálatai, az üzlet tisz­tasága is elfogadható, a pin- ceforma helyiségben azonban már érdekes dolgokra bukkan­tunk. Hatalmas üvegballonok — valamikor talán savat tá­rolhattak bennük — sorakoz­nak a földön, most pálinkát tartalmaznak. Szándékosan nem írtam pincét, mert nem az. Panaszkodik is az üzletve­zető, hogy savanyodik a bora. — Ráférne egy kis meszelés erre a helyiségre — jegyezzük meg. — A jövő hétre ígérték — hangzik a válasz, s ezt a mondatot utunk során még jó néhányszor elkönyveljük. Az italbolt melletti vegyes­bolt vezetője, Fodor János óvatosságra int bennünket, amikor a raktárba próbálunk bejutni. Szűk a hely, ládákon, csomagokon lépünk keresztül, mire bejutunk a legbelső he­lyiségbe, ahol a vegyi áruk­kal együtt tárolják a mérge­ket! Nemcsak szabálytalan, hanem életveszélyes is! A pincét csak hétrét gör­nyedve tudtuk megnézni, mert a magassága talán 175 cm, ho­lott két méter harmincnak kellene lennie. Fát vagy sze­net régen tarthattak benne, jelenleg göngyölegekkel van tele. A világítással — mint oly sok helyen — itt is baj van. A feszültség 220 volt, jól­lehet a vizes, nyirkos pincék­ben 24 volt a megengedett. A szövetkezet központjában a főkönyvelőt és az szb-titkárt tájékoztattuk az észrevételek­ről, akik megígérték, hogy va­lamennyi panaszt orvosolják. A következő állomás a szövetkezet seprű- és asz­talosáru üzeme Szabadiban. Az öltözőben nincs szekrény, falifogasokon lógnak a ruhák, nincs folyóvíz. Ez még csak hagyján, de amikor Horkai Já­nos vezető megmutatta a kör­fűrészt, összeszaladt a ránc a felügyelő homlokán. A gép »maszek készítmény«, min­denhol nyitott, védőrácsnak nyomát se látni, porelszívó be­rendezés szintén nincs. Annak ellenére, hogy két balesetük volt az idén, semmiféle intéz­kedést nem tettek a bizton­ságos munka érdekében. A felügyelő döntése: amíg nem helyezik el a megfelelő védőberendezést a seprűnye­let készítő esztergagépre és az asztalosműhely gyalugépére, használatukat nem engedélye­zi. Ifjú Pozsonyi Tibor, a gáz­lói vegyesbolt vezetője ijed­ten fogad bennünket, amikor közüljük, hogy a baleset miatt jöttünk. Augusztus 1-én vette át az üzletet. Akkor úgy tájékoztat­ták, hogy a működési enge­dély a poharazást is megenge­di a boltban. Nyugodt lélek­kel árulta az italokat, amikor augusztus 8-án felrobbant a földre rakott szódásüveg, s Nagy Ferenc gázlód lakos joíA szeme vérbe borult. Mentők, kórház, nagy riadalom, mert a szemészetről azt üzenték, hogy elvesztette -a szeme világát. Szerencsére nem így történt, találkoztunk vele, már jól lát. A baleset után gyorsan leállí­tották az italkimérést. A vizs­gálat megállapította, hogy a boltvezető nem felelős a bal­esetért. Egyébként ilyen ren­det és tisztaságot egyetlen üz­letben sem tapasztaltunk, mint itt. Jólesett szétnézni, s a pultoktól a raktárig mindent kifogástalannak találni. Saj­nos, ritka az ilyen üzlet... Különösen kirívó szabályta­lanságot a seprüüzem gépeit kivéve sehol nem tapasztal­tunk, csupán néhány olyan hi­bát fedeztünk föl, amelyet pár száz forinttal is meg lehet szüntetni, nem kell hozzá százezres beruházás. A meg­vizsgált boltok egyikében sem felel meg a követelményeknek a szociális ellátottság. A nagy­berki büfé-falatozóban most kezdenek töprengeni azon, hogyha elkészül a község köz­műhálózata, akkor bevezes­sék-e a folyóvizet az üzletbe vagy sem? Furcsának találtuk h0E érdekeltek — a dolgozók — majd mindenhol bizalmatlanul fogadtak bennünket, pedig az ő érdekükben, munkakörülmé­nyeik javításában igyekszik segíteni az SZMT. Végső ta­pasztalatként azt szűrtük le, hogy a szakszervezeti bizottsá­goknak sokkal nagyobb figyel­met kellene fordítaniuk a munkakörülmények megjaví­tásara, hiszen a jó munkának ez is alapvető föltétele. Saly Géza Nem fájdalom — csodálkozás ítélet Gaál Árpád bűnügyében VI z UJ UJ _J-Jui & co 11. telligence, Service megszigorí­totta a »hivatalosan« illegális röplapok ellenőrzését. Ritkáb­ban ugyan, de továbbra is si­került a párt által megszöve­gezett röplapokat terjeszteni. Ez azonban nem tartott so­káig, mert a mi röplapjaink által okozott ellentétek odáig fajultak a különböző nyelvű és nemzetiségű lakosok, de fő­leg a megszálló hatalmak kö­zött, hogy az olasz érzelműek az ablakokból lődözni kezdtek az őrjáratokra. Három halál­eset is történt. A tetteseket nem találták meg, de gyaní­tani lehetett, hogy olaszok voltak, mivel ők ki voltak zár­va a biztonsági szervekből. Nekem, már kezdett nem tet­szeni az egész ügy, hiszen sor- ra-rendre szaporodtak a me­rényietek. Az elvtársak hoz­zájárulásával tehát elbocsá­tásomat kértem a biztonsági szolgálatiból. Ugyanis csepp kedvem sem volt, hogy egy buta véletlen miatt kockára tegyem oly nehezen visszaszer­zett életemet A végén összeugraszlottuk a különböző nemzetiségű meg­szállókat. A röplapokat, amelyeket mi nyomtattunk és terjesztettünk, egyszer az olaszok, másszor az angolok és az amerikaiak nevében adtuk ki. Sőt, a végen lelepleztük az angol titkos- szolgálat helyi főnökét, J. P. Hogs colonelt is, sejtetve, hogy az illegális röplapok terjesz­tése mögött ő áll. Érte az In­Az angolok bele is egyeztek kérésembe. A colonel azonban kijelentette, hogy el kell hagy­nom Fiúmét. Módot adnak rá — mondotta —, hogy akadály nélkül átjuthassak a jugoszláv vagy az olasz határon. (Ez egy­ben azt is jelentette, hogy ha nem fogadom el az ajánlatu­kat, a két határ valamelyikén illegálisan áttesznek.) Az olasz határ ellen nem lett volna kifogásom, már an­nál inkább, mert azt mondtam nekik ,hogy ki akarok ván­dorolni Dél-Amerikába. De annál jobban féltem a jugo­szláv határtól, ami nekem ak­kor egyet jelentett a kötéllel. (Ezt persze nem mondhattam meg nekik.) Végül abban maradtunk, hogy két nap múlva jelentke­zem. Kérdésükre, hogy hol fo­gok lakni, engedélyt kértem arra, hogy addig a volt szol­gálati helyemen, a laktanyá­ban alhassam. Minden továb­bi nélkül engedélyezték. Sőt, amint láttam, tetszett is ne­kik. Nyilván arra gondoltak, hogy hátha meggondolom ma­gam, és visszamaradok. Felkerestem a Népkert gondnokát, hogy értesítse az elvtársakat, azonnal Jöjjenek oda. Rövid idő múlva megje­lent Mailänder és Kemper elv­társ, akiknek elmondtam a történteket Ügy határoztak, hogy aznap este még aludjam a laktanyáiban. Majd holnap ismét illegalitásba megyek. Egészen addig, amíg csak al­kalmam nem adódik elhagyni Fiúmét Másnap ismét civilbe öltöz­tem, és délután beültem a volt Deák Ferenc utcában lé­vő »Bristol« kávéház teraszá­ra. Egyik volt iskolatársamat, a kaposvári Weisz Jenőt talál­tam ott, akinek régebben a Fő utca 41. szám alatt volt vegyeskereskedóse, és a hábo­A tárgyaláson látták egy­más először. A fiatalember té­tován lépkedett a bíróság elé, egy pillanatra megállt, s meg­nézte azt a másik fiatalem­bert. Aki a vádlottak padján ült, áld elgázolta, és gáládul, embertelen hidegvérrel nagy­fa őt szenvedni az út szélén. Ekkor eszembe jutottak Tö- r< k Géza szavai, melyeket a tárgyalás előtt mondott: — Nem haragszom erre az emberre, csupán mélységesen megvetem. Magam is gépko­csivezető vagyok. Illetve. .. voltam. Tudom, hogy ilyen esetben mit kell tenni... Nem azért, mert a paragrafusok úgy írják elő, hanem azért, mert emberek vagyunk .. Cigarettát ker»j a ^zsebében, mozdulatai még ügyetlenek, dicsekedett, hogy blokád ide.í Nehéz megszokni az életet — blokád oda, ők rengeteg cső-j kézzel kóládét csempésznek ki külön-i böző halászbárkákon Olaszor-i Augusztus másodikán este V történt. Gaal Árpád harminc- szágba. A ^csokoládét pedig a^éves amerikai állampolgár (öt korrupt gazdasági tisztekkel^ venbatban disszidált) Ford rú előtt és alatt egy fiúméig szállítócég, a Hoffmann ési Társa alkalmazottja volt. i Ez a volt iskolatárs azzal« összejátszva, a megszálló csa- \ Taunusaval patak raktárából szerzik be.J1 disszidált) E ala to nf enyves belterületén hajtott. Mellette . , . , .. , . ült a menyasszony-jelöltje, a Azonnal fel is ajánlotta, ho0yj tizenhét éves kassai Maria J. vegyek részt az »üzlet«-ben,P is. mint árukisérő. Ugyanis olasz» A volán mellől látta, hogy csempésztársai csúnyán meg-Jaz úttesten sok a gyalogos, , . ., , . , . , nem kévés a szembejövő gép lopjak. Az ajanlat kecsegtető# szama sern> a reflekto­volt számomra, hiszen így ta-Jrozások miatt a látási viszo- lán alkalmam lett volna kimé-J nyak sem voltak kieiégitőek. nekülni a blokád-gyűrűből. # Mindezek ellenére nem csök­\ ken tette sebességet a kellő Még beszélgettünk egy ki-\ mértékben, ősit, aztán én már éppen men-i Maria J. vallomásából: ni akartam, amikor az aszta-#, ~ Egy nagF «pattanást hal­toki»»lépet. ,gy bi««.»* SK-Ä”; AK,P“V“ Németül és nagyon ingerülten# kocsiba jg beesett Árpád nem beszélt; felelősségre vonta J állt meg, nagy sebességgel haj - Weiszt, hogy mit keres ő mégj tott tovább. Csak jóval ké- Fiuméban. Később tudtam J sőbb vettük észre, hogy ami meg, hogy derék iskolatársa-Ja kocsiba beesett, az egy em- mat egyszer már letartóztat-# kéz... Amikor a rendőrség feltar­tóztatta, azt vallotta, hogy egy őzet ütött el, attól a vénnyo­mok és a sérülés a gépkocsin. Gondolta, bátran megkockáz­tathatja a mesét, hiszen a le­szakadt kezet idejében ki­dobta az árokba ... Mosolygós, megnyerő külse­jű fiatalember. De iszonyat fogja el az embert, ha a ke­zére nézett: micsoda közöny kell ahhoz, hogy valaki egy véres csonkot, mint holmi rongydarabot odébbhajítson! S agyában nem a szerencsétlen ember megmentésének, ha­nem valami jól passzoló ha­zugságnak a gondolata forog­jon! Márpedig Gaál Árpád­nak az volt a legnagyobb gondja, hogy miképp vezesse félre a hatóságokat. Amíg a tanúkihallgatások (folytak, Török Géza arcát néztem. Milyen érzés lehet hallani, hogy hogyan találtak rá, hogyan nyújtottak orvosi segítséget neki? Vajon mire gondolhatott, amikor Gaál be kényszerült vallani, hogy tud­ta : embert gázolt el... ? Te­kintetében nem láttam fájdal­mat, inkább csodálkozást: le­hetséges, hogy valakinek eny- nyit jelentsen egy embertársa élete? Azóta már megbánhatta Gaál a tettét, a tárgyaláson bejelentette, hogy Taunusát Török Gézának kívánja aján­dékozni ... dat-i ták, ám a csempészésben részt# Hogy igaz-e, amit a tizen­i he.leves. kl-slany mondott, va­lóban később vették-e csak vevő olasz tisztek kijárták, hogy szabadon engedjék. Azzalj,™!' -"nehezen ht­a feltétellel azonban, hogy 24i hető Gaál és a lány is aUltjai órán belül elhagyja Fiúmét.# hogy vissza akartak menni a Weisz azonban bízott összeköt-# baleset színhelyére. Akartak... tetőseiben, s továbbra is ott-# Gaál azt mondta, azért haj- maradt t tott Kaposvár felé, mert je­li lentkezni akart a rendőrségen. (Folytatjuk.) Ismét csak akart.„ dr. Pap Tamás tanácsa tag­nap délután hozott ítéletet a bűnügyben. Gaál Árpádot a bíróság foglalkozás körében elkövetett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyezte­tés és segítségnyújtás elmu­lasztása miatt három évi — szigorított büntetésvégrehajtá­si munkahelyen letöltendő — szabadságvesztésre, és ötezer forint pénzbüntetésre ítélte, három évre pedig eltiltotta a gépjárművezetéstől. Az ügyész súyosbításért, a vádlott és védőügyvédje enyhítésért fel­lebbezett. Pintér Dezső E SOMOGYI NCFtAP Csütörtök, 1969. szeptember tt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom