Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-14 / 213. szám
A moszkvai tanácskozás anyagához A szocialista világrendszer szerepe A 75 kommunista és munkáspárt ez év jún'usában megtartott moszkvai tanácskozása széles körű elemzést adott korunktól. Felmérte a világhelyzetet, számba vette és értékelte azokat a tényezőket, amelyek napjainkban legnagyobb hatást gyakorolnak az emberiség jövőjére. A tanácskozás 1969. június 17-én elfogadott fő dokumentuma joggal állapította meg, hogy »az imperializmus elleni harcban egyesül korunk három hatalmas ereje: a szocialista világ- rendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom.* E három hatalmas erő egymá;sal szorosan összefügg, kölcsönhatásban van. Korunk forradalmi erői bármelyik osztagának sikere1 bői erőt merítenek a további eredményes harchoz a világ forradalmi mozgalmának más osztagai is. E forradalmi erők közül a szocialista világrendszer kiemelkedő szerepet tölt be. A szocialista világrendszer az imperializmus elleni harc fő erejét képezi. Ahhoz, hogy a kapitalista országok munkásosztályai és. a nemzeti felszabadító mozgalmak eredményesen küzdhessenek céljaik eléréséért, a tőkés elnyomás felszámolásáért, a szocialista világrendszertől és mindenekelőtt a Szovjetuniótól semmivei sem pótolható támogatást kapnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a szocializmus felépítése a Szovjetunióban, majd a második világháború után újabb országok szocialista útra téré1 se, a szocialista világrendszer kialakulása megteremtették a történelmi haladás meggyorsításának előfeltételeit. A szocialista világrendszer önálló, de egymással összekapcsolódott országok rendszereként létezik. A szocialista országok közössége — amelyet a célok azonossága: a szocializmus, majd a kommunizmus felépítése és a közös marxista ideológia jellemez — ma már tizennégy országot fog át, és világméretű befolyással rendelkezik minden tekintetben. Szoros kapcsolat van a szocialista világrend- szer és a forradalmi mozgalmak között. Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogyan segítsék a szocialista országok a világfarradalmi folyamatot? E kérdés megválaszolásában ma is találkozhatunk a marxizmustól eltérő, káros nézetekkel. Mao Ce-tung és csoportja például azt hirdeti, hogy a szocialista országok akkor forradalmiak, ha igyekeznek a forradalmat »bevinni*' más országokba. Árulásról, a forradalmi útról való letérésről beszélnek, ha a szocialista országok belső fejlődésük kérdéseivel foglalkoznak, ha keresik azokat a módszereket, amelyekkel a szocializmust vonzóbbá lehet tenni. A szocialista temacionalista kötelessége, hogy segítséget nyújtsanak minden ország forradalmi mozgalmának. A szocialista világrendszer legtöbb országa példásan teljesíti ezt a kötelességét, s elsősorban a Szovjetunió vállal magára rendkívül nagy terheket. Nincsen a világon olyan haladó mozgalom, amely ne találna támaszra a Szovjetunióban. A szocialista világ- rendszer országainak erősítése, fejlesztése éppen ezért minden haladó erő érdeke is egyben. Az imperializmus ellen vívott harcban szinte életkérdés, hogy erős szocialista országok álljanak szemben a nemzetközi tökével. A szocialista országok világtörténelmi küldetése azonban nem merül ki abban, hogy támogatják a forradalmi mozgalmakat. A szocialista útm lépett államok vonzó példaként kell, hogy hassanak a még kapitalista országokban élő dolgozókra, s ez hozzásegíti őket a szocialista forradalom szükségességének felismeréséhez. Lenin szerint a felszabadult dolgozók akkor teszik a legtöbbet a világforradalom érdekében, ha megteszik a »maximumát annak, ami egy országban valamennyi ország forradalmának fejlesztése, támogatása, felébresztése érdekében megvalósítható.* A világforradalom élőre lendítése szempontjából Lenin o legfontosabbnak a gazdasági építőmunkát tartotta. I A szocialista építőmunkában viszonylag igen gyorsan jelentős eredmények születtek. Ezt sok tényező tanúsítja, de vegyük azt az egy-két főbb mutatót, amelyeket általánosan használni szokás, amikor az egyes országok fejlődését vizsgálat alá vonjuk. Ilyenek többek közt a nemzeti jövedelem és az ipari termelés növekedési üteme. A nemzeti jövedelem növekedésének átlagos üteme 1951—1967 között a szocialista országokban évi 8,9 százalék volt, a nyugat-európai kapitalista országokban 4,7 százalék, az Egyesült Államokban pedig 3,8 százalék. Az ipari termelés növekedése ugyanebben az időben az európai szocialista országokban 10,5 százalék, az európai kapitalista országokban 5,9 százalék, az Egyesült Államokban 4,8 százaiéit volt. Ezek a viszonylag gyorsan elért eredmények jórészt annak köszönhetők, hogy a szocialista országok ma már nem egyedül, elszigetelten, hanem a fejlődő szocialista világrend- szer keretében kezdtek hozzá az építőmunkához. Mindez nagyobb biztonságot jelentett, lehetővé tette, hogy a gadaságosságot lobban figyelembe vegyék, mint akkor, amikor még egyetlen szocialista ország állott szemben az egész tőkés világgal Ez a helyzet nagyobb lehetőséget teremtett a kísérletezésnek, hatékonyabbnak ígérkező új módszerek és formák kutatásának. E kutatások eredményéként az új, tökéletesebb gazdasági és politikai formák kialakulása és alkalmazása is hozzájárult ahhoz, hogy »a szocialista világ most a fejlődés olyan időszakába lépett, amelyben lehetőség nyílik az új rendszerben rejlő hatalmas tartalékok teljesebb felhasz- nálására*, mint ezt a moszkvai tanácskozás fő dokumentuma is leszögezi Nem feledkezhetünk a^ói sem, hogy a szocialista világ- rendszer kialakulása és fejlődése a világban folyó osztályharc szerves részét képezi. Az imperialisták — elsősorban az Egyesült Államok vezető körei — mindent megpróbálnak, hogy gátat vessenek a szocialista világrendszer gyors fejlődésének. Ahol a legkisebb lehetőség is kínálkozott, ott támogatták az ellen- forradalmi erőket Gazdasági és politikai nyomással akarták visszafordítani a történelem menetét A berlini ellen- forradalmi kísérlet 1953-ban, az ellenforradalmi erők ösztönzése és támogatása Magyar- országon 1956-ban, a lengyel- országi válság 1956-ban és a csehszlovákiai közelmúltbeli események azt bizonyítják, hogy az imperialista erők, kihasználva a szocializmus építése során elkövetett hibáikat az egyes országokban, a szocialista rendszer megdöntésére törekedtek. E szándékukról napjainkban sem mondanak le, ezért e kísérletek visz- szautasítása minden szocialista állam elengedhetetlen funkciója marad mindaddig, amíg ilyen törekvésekkel számolnunk kell Tartalékaink további feltárása és az imperialista mesterkedésekkel szembeni fellépés egyaránt megköveteli, hogy az internacionalizmus taA kommunisták Iáján állva, egyeztessük nemzeti érdekeket a szocializmus nemzetközi érdekeivel. Ne tévesszük egy pillanatra sem szem elől azt, amit Marx és Engels több mint százhúsz évvel ezelőtt a Kommunista Kiáltványban úgy fogalmaztak meg, hogy »a kommunisták ... a proletariátus és a burzsoázia között folyó harc különböző fejlődési fokain mindig az összmozgalom érdekeit képviselik.-* A szocialista országok politikáját és egymás közti kapcsolatait e szempontból vizsgálva, nagy jelentőségűnek tarthatjuk azt a tényt, hogy egyre határozottabban jelentkezik az igény az együttműködés fejlesztésére, szorosabbá tételére. nem hunyhatnak és nem is hunynak szemet afölött, hogy a szocialista világrendszer fejlődésében nehézségek is tapasztalhatók. De — mint a fő dokumentum rámutat: — »a szocializmus természetéből hiányoznak a kapitalizmusra jellemző ellentmondások. Ha az eltérő gazdasági fejlettségi fokból, társadalmi struktúrából és nemzetközi helyzetből kifolyólag, illetve a nemzeti sajátosságokkal kapcsolatban ilyen, vagy olyan nézeteltérések merülnek fel a szocialista országok között, ezeket a nézeteltéréseket a proletár internacionalizmus alapján, elvtársi megvitatás és önkéntes, testvéri együttműködés útján sikeresen meg lehet és meg is kell oldani. Az ilyen nézeteltéréseknek nem szabad megbontaniuk a szocialista államok imperialistaellenes egységfrontját.* Virányi István „A nádasdí erdőszélen.. ” 1919. szeptember 17-én, a hajnali órákban eldördült sortűz kioltotta Kaposvár határában Somogy proletár vezetőinek életét A kivégzett megyei vezetők, Latinca Sándor, Tóth Lajos, Szalma István, Farkas János és Lewin Samu már több mint egy hónapja a kaposvári börtön foglyai voltak. Szinte valamennyiőket itthon, a lakásukon fogta el az ellen- forradalmi karhatalom és hurcolta a börtönbe. Nem menekültek el, nem mentek emigrációba. gondolván arra, hogy ők a Tanácsköztársaság alatt az igazságot és a népet szolgálták. Amíg az ellenforradalmi tiszti különítményesek Kaposvárra nem érkeztek, a börtönbeli élet elviselhető volt. Augusztus 19-ón érkezett meg Siófok felől a Prónay-különít- mény, amely gyilkosságaival azonnal felhívta magára a város lakosságának figyelmét. Székely Ármin és dr. Szántó Imre, Latinca volt titkárainak kivégzése után, augusztus 21- én délután ittas .fehér tisztek és falusi kulákok betörtek a börtönbe, és ott véresre verték a letartóztatottakat Legjobban Latincát és Szalma Istvánt verték meg, de valamennyi ott tartózkodó elvtársat véresre verték: Latincá- nak egyik bordáját, Farkasnak fejét törték be, Szalma Istvánnak pedig az egyik szemét szúrták ki a fehérterrorista tisztek. »Az emberek fájdalmukban jajgattak és irtózatosan szenvedtek. Még az elválasztó cellafalakon keresztül is hallható volt a fájdalmas nyögés.* Néhány napos gyengélkedés után Latinca az egyik börtönsétán halk hangon kijelentette társainak: »Meg fognak ezek nagyon fizetni azért, amit velünk tettek.* »Vigasztalt és állandóan buzdított bennünket* — emlékezik vissza Csima János. A fehér tiszti különítményesek fogházbeli kegyetlenkedéseit városszerte nagy felháborodással fogadták. TiltaMOLNÁR JÁNOS: A Nagybudapesti Központi Munkástanács A szerző, akinek két esztendeje megjelent könyve — Ellenforradalom Magyarországon 1956-ban — megérdemelt sikert aratott, a most közreadott munkával is rangos alkotást nyújt át az olvasónak. Ebben a könyvében a munkástanácsok létrejöttére, tevékenységére és bukásának okaira világít rá. A négy fejezetre tagolt mű a föllelhető források teljességére támaszkodik. Ez pedig nagy szó, mert 1956 novembere nem szűkölködött »forrásokban*. Röpcédulák, féllegális, illegális lapok, kiáltványok, jegyzőkönyvek halma — a bőség már-már az áttekintés akadálya. Molnár érdeme, hogy elkerüli ezt a buktatót. A jellemzőt, a tipikusát, az egyik láncszemet a másikhoz fűző logikai kapcsot keresi, s találja meg. Az 1956 novemberében kialakult, erősen kűszált belpolitikai helyzet — s ennek nemzetközi vetülete — fölvázolása után tér rá a szerző a központi munkástanács megszervezésének, s ténykedésének elemzésére. Igen világos okfejtéssel mutatja meg azokat a találkozási pontokat„ amelyekben létrejött a revi- zionizmus és a nyílt ellenforradalom frigye. Ahogy törvényszerű volt — mint azt a szerző a könyv harmadik -fejezetében igen meggyőzően bizonyítja —, rövid működés után, fokozatosan elszigetelődve megbukott a központi munkástanács, ez a sokszoros művi úton világra erőltetett szervezet. Molnár érdeme, hogy sehol nem egyszerűsít. A bonyolult és ellentmondásos folyamatokat árnyaltan, sok oldalról mutatja be, nem feketét, vagy fehéret ábrázol, hanem a valóságot, a maga sokszínűségében. A befejező, negyedik fejezet nemcsak a könyv, de egy időszak zárópontja is. A központi, valamint az üzemi munkástanácsok bukása a konszolidáció jelentős állomása volt, s a könyv lapjain hű tükrét találjuk annak, milyen nehéz harcok árán értünk el odáig. A Kaposvári Járási Tanács V. B. Költségvetési Üzeme. Toponár, a kaposvári járás területére azonnali belépéssel és Jé kereseti lehetőséggel fölvesz magas és mélyépítési teclmfkesekat művezetői munkakörbe, azonkívül, kőműves, ács, bádogos szakmunkásokat és segédmunkásokat. Fizetés megegyezés, ffl. teljesítmény alapján. Fizetünk: különélést, szerszámkoptatást, útiköltség-hozzájárulást. Jelentkezés személyesen a toponárl irodában. (77927) kozott a megyei főügyész a katonai parancsnoknál is, aki megfenyegeti őt ezért. A nagy felháborodástól Frónay is megijedt A háromezer fős kaposvári munkásság 1919 augusztus végén még szétver- ten, fegyvertelenül is komoly erőt jelentett. Itt a megyeszékhelyen nyilvánosan akasztani, mint ahogy . Siófokon és a többi megyeszékhelyen csinálták, nem lehetett. Maga Prónay a különítményével ezután Fonyódon, Marcaliban és Csurgón végzett ki majd száz ártatlan embert S zeptember hetedikére Horthy magához rendelte Prónayt kihallgatásra, ahol beszámoltatta somogyi gyilkosságairól. Közben az antant megszálló hatalmaknál jelentést tettek Tó- szeghi Ferenc hozzátartozói a fonyódi gyilkosságokról. A fő- vezéri kihallgatásról így ír Prónay a naplójában: »Bementem Horthyhoz, akinek szinte előadtam a közeljövőben különítményem által teljesítendő munkaprogramot. O helyeselte is ezt, amennyiben csak arra kért, vigyázzunk az antant miatt, aki a Tószeghi és egyéb népítéletekből kifolyólag ... a panaszok alapján kivizsgáló komissiókat szándékozik a Dunántúlra küldeni.* Prónay feleslegesnek találta Horthy félelmét, és hosszas vita után megnyugtatta. hogy ezután a kevésbé feltűnő kivégzési módszereket alkalmazza. Horthy figyelmeztette, hogy az antant hatalmakon áll budapesti bevonulása, és ez akkor nem másodrendű kérdés. Prónay néhány napot a Siófokon állomásozó egyik szakaszánál töltött, ahol részt vett az éjszakai kivégzéseken, majd szeptember derekán megérkezett Kaposvárra. Első útja kebelbarátjához. Kovács Antal alezredeshez, a megye katonai parancsnokához vezet. Megtudja Kovácstól, hogy a megye vezető funkcionáriusai ellen nem tudnak kellő »halálthozó« vádiratot összeállítani az ügyészségen. Latincára és a többi megyei vezetőre esetleg néhány éves ítélet várhat a burzsoá törvénykezés alapján. Itt határozzák el Latincáék kivégzését, amelynek taktikai kidolgozása a katonai parancsnokra várt. Prónay megbízható és jártas tisztjeit ajánlja, így elsősorban Baky László hadnagyot, aki néhány nappal előbb Marcaliban akasztott. Hasonlóan egyik legkegyetlenebb tisztjét, Pán- czél Miklóst is átadja, aki páncélvonatában több kommunistát, vöröskatonát elégetett. Fölkeresi a régi besúgóit. Márffy Emil földbirtokost és lányait, akiknél bőséges pezs- gősvacsora után elhatározzák Latincáék elhurcolását. Az ezerholdas somogyi úri családok sarjai és kétes erkölcsű hölgytagjai körében, a városi burzsoázia egyetértésével, a gyilkos tisztek mulatozás közben mondják ki a halált a proletárok vezetőire. E zekben a napokban Írják utolsó soraikat családjukhoz a börtönben lévő elvtársak. Latinca feleségéhez írja: »Megengedték, hogy néha irhatok egy pár sort.* Tóth Lajos gyermekeinek beiskolázásáról és a család hétköznapi gondjai után érdeklődik. A családi beszélőkre azonban Kovács alezredes nem adja meg az engedélyt Közben Kovácsék elkészítették a megyei vezetők kicsempészésének tervét MiveL a börtönből szeptember derekán már nem lehetett egyszerűen kivinni a letartóztatottakat, szükség volt egy hamis szolgálati jegyre. A gondosan kitervelt elhurcolást többszöri megbeszélés után jóváhagyták. Elérkezett szeptember 16-a, az elhurcolás napja. Délután a szolgálati jegyet Kovács átadja segédtisztjének, aki a katonai parancsnokságon szolgáló Jamrich hadnagynak adja tovább. A szolgálati jegyen a következők voltak az államügyészhez címezve: »Kérem Szalma István, Tóth Lajos, Latinca Sándor, Lewin Samu és Farkas János (Igái) kommunista vádlottakat — az utóbbi ügyében leendő kihallgatás és szembesítés végett a parancs felrrvm- tatájának kiadni. Kovács alezredes.* Az utcán meglesve a főügyészt, aláíratja vele a szolgálati jegyet, aki még hozzátette, hogy a »foglyoknak nehogy bántódása történjen*, gondolva arra, hogy a katonai nyomozóban mindig megverték a kihallgatáskor a letartóztatottakat. A kapott utasításnak megfelelően, önként jelentkező tisztekből, főleg a Prónay különítményből és a megyei parancsnokságon szolgálókból megalakítják a járőrt Ennek tagjai lettek: Pán- czél Miklós, Baky László, Polgár Elek és Jamrich hadnagy. Pánczél szolgálati úton kirendelt két lovasszakaret, és ezek éjjel 11 óra tájban a rosszul megvilágított utcában a börtön előtt álltak. A kocsikban ásók, lapátok és kötelek voltak. Ekkor két tiszt bement a börtönbe, ahol felmutatták a láttamozott szolgálati jegyet, majd ennek alapján átvették a foglyokat A tragikus éjszakára így emlékeznek vissza fél évszázad távlatából a fogolytársak: »Az egész éjszaka borzalmas rettegésben tett el. Tudtuk, hogy történt valami. Reggelre megérkezett a hír, hogy ők már halottak.* Az elhurcolt elvtársakat megkötözve, egyenként fellökik a lovaskocsira. Az ásók és lapátok láttán rögtön sejtették sorsukat, és főleg akkor, amikor a városból észak felé kivezető igali—siófoki út helyett délre, a közeli Nádasdi- erdő felé hajtották a lovakat A várost elhagyva, a szekér végén ülő tisztek kímélet nélkül ütötték-rúgták őket, úgy hogy amikor leszállítják a kocsiról Latincát és társait, alig tudnak vánszorogni. A kaposvári börtöntől a Nádasdi-er- dőben történt gyilkosság helye közötti távolság mintegy 6,5—7 kilométer. Mivel meggyilkolásuk az akkor már nem használt lőtéren történt, nem túlzó, ha azt mondjuk, hogy az odavezető rossz úton szükség volt legalább másfél órás, erősen meghajtott kocsizásra. Baky László az 1945-ös vallomásában két tiszti csoportra emlékezik, mely szerint ők átadták az út szélén várakozó tiszteknek a foglyokat »Az akkori idők légkörében gondoltam — vallotta —, hogy nem Siófokra viszik szembesíteni őket.* tven év távlatából sem tudjuk pontosan, hogy 1919. szeptember 16-á,n éjjel hol és merre ásatták meg a Nádaséi erdőben a megkínzott mártírokkal saját sírjukat. Annyi bizonyos, hogy mielőtt a tisztek végeztek volna áldozataikkal, utoljára még megkínozták őket. Szeptember 17-én, a hajnali pirkadáskor dördültek el az utolsó lövések, és oltották tó. Somogy proletár vezetőinek fiatal életét. A hozzátartozók később megtalálták a holttesteket, és engedélyt kértek Kovács alezredestől azok eltemetésére. Kovács ezek után azonnal máshová, valószínűleg a kocsiút alá temettette el a mártírokat. Mire az özvegyek legközelebb keresték őket, csak üres sírjukat találták . Latinca Sándor, Tóth Lajos és mártírtársai ballada! hőssé váltak már egy évtized múlva. Fél évszázada tudjuk, hogy a magyar forradalmi munkás- mozgalom kiemelkedő harcosai voltak a somogyi proletár- vezetők. Andrássy Antal 0' Eladó 1 db. felújított GAZ-51 típusú tehergépkocsi kifogástalan állapotban a Lengyeltóti Gépjavító Állomáson. Ára megegyezés szerint C77937) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, I960, szeptember U.
