Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-13 / 212. szám

Ili gvártmárr ilmkeresztúron Zúzott márványból mozaik — Kohósalakból épületelem Könnyebb, olcsóbb szőlőtám — A nyári Időjárás ben­nünket is meg­tréfált. Hetek teltek ed, s bi­zony az udva­ron nemigen tudtunk dol­gozd. Most azonban min­den percet ki­használunk, hogy az elma­radást pótol­juk, s ha lehet terven felül is termeljünk — mondatta Ke­lemen Zónán, a fogyasztási szövetkezet ba- latomkeresztúri cementü zenié­nek a vezetője. Bíznak ab- . ban, hogy ez évi 16,5 millió forintos tervü­ket sikerül túl­teljesíteni En­nek érdekében, azonkívül, hogy bővítsék az üzem gyártmányait és ezzel új vevőket szerezzenek, már az idén is új árukkal jelentkez­tek. Ilyen a teljesen készre gyár­tott, betonfalú, hullámpalával fedett — gázcseretelep céljai­ra nagyon alkalmas — házi­kó. Néhány hónap alatt 120 darab készült belőle, szállí­tottak például Siklóra, a mis­kolci TÜZÉP-nek és más tá­voli országrészekbe is. Az üzem eddig csak egyszí­nű, szürke mozaikot gyártott, viszont a vásárlók egyre in­kább keresik a többféle színű, vagy legalább fekete-fehér mozaiklapoL Ezért határozták el, hogy eleget tesznek ennek a kívánságnak. A Bakonyból darabos vörösmárványt szállí­tanak telepükre, helyben ösz- 6zezúzzák — már vásároltak egy alkalmas gépet —, s nagy­szemű vörösmárványból ké­szített, valamint fehér-fekete mozaikkal bővítik választéku­kat Tervezik azt is, hogy eze­ket műanyag bevonattal lát­ják el. A kísérlet sikerült Jövőre egyelőre 10 000 négyzetméter Munkában a dán gyártmányú csőprés. mintás mozaikot készítenek, ugyanakkor a hagyományos mozaikból 100—120 000 négy­zetmétert. Megvásárolták egy csehszlo­vák találmányt, amely a sző- lőtámok korszerűbb készítését teszi lehetővé — olcsóbban. Előzetes számításaik szerint Baranya megyének 200 000, Somogynak pedig 80 000 ilyen szőlőtámra lenne szüksége. Ez a camentüzemnek kétévi mun­kát adna, s értéke meghalad­ná a 30 millió forintot Az új gyártmányok mellett folytatják a régi, keresett be­tonáruk készítését jelenleg huszonöt különböző betonter­méket gyártanak. Az üzem és a szövetkezet vezetői nemrégen Győrben, a házgyárban jártak tapasztalat- cserén. Ott határozták el, hogy ők is üzembe helyeznek egy kis házgyárat Kohósalakot használnának házelemek ké­szítésére, s ezekből villákat, családi üdülőket állíthatnának össze. A szövetkezet építőbri- grádja végezné a helyszínre szállított elemek összerakását, a tulajdonosnak csak el kel­lene foglalnia. Győrben látták, hogy nem­csak családi házakat, nyaraló­kat készítenek ilyen kohósa­lakból, hanem középméretű ABC-áruházak oldalfalait is. Az ilyen módon történő épít kezés csaknem 40 százalékkal olcsóbb a hagyományosnál. Télen előre legyárthatnák az elemeket, s a tavasz beálltá- ! val megkezdhetnék összeállí- ' tásukat. A cementüzem egy- egy télen 50 középméretű ABC-áruház falait tudná le­gyártani, s emellett elvégez­hetné a többi feladatat is. A szükséges gép megvásárlásá­ról most tárgyalnak, s terveik szerint jövőre kezdik a mun­kát Sz. L. Ami leggyorsabban megtérül A KÖZELMÚLTBAN egy megyei tanácskozáson szüle­tett meg a határozat, hogy a késő ősz, a tél folyamán tanfolyamot szerveznek a ter­melőszövetkezeti áruátadók részére. »Ismét egy újabb tan­folyam« — hallottam erre egy megjegyzést, és talán ez volt az, ami néhány gondolat el­mondására késztetett. Elöljáróban meg kell je­gyeznem, hogy nem vagyok tanfolyampárti, illetve csak valóban indokolt esetben tar­tom szükségesnek az oktatás­nak ezt a formáját. Az el­múlt évek egynéhány tapasz­talata késztet ilyen vélemény­nyilvánításra. Nem kívánok példákat sorakoztatni, néha majdnem groteszk esete­ket említeni, de tény, hogy voltak olyan tanfolyamok, sajnos, amelyek csupán for­májukban töltötték be hiva­tásukat. Nem kétséges, hogy az ilyen tapasztalatok nem segítik elő a tanfolyam rang­jának, jelentőségének foko­zódását. És az előbb említett kritikus megjegyzésből is ezt a bírálatot éreztem kicsen­dülni. Am mindez nem ad jogot az általánosításra, egy­két kedvezőtlen tapasztalat alapján semmi esetre sem szabad a tanfolyamokról ál­talában elítélően nyilatkozni. Számtalan ellenpéldát, vé­leményt idézhetnék annak bi­zonyítására, hogy egy-egy közérdekű, újat adó témában elhangzott előadássorozat mennyi segítséget ad, meny­nyire megkönnyíti a mező- gazdaságban dolgozók min­dennapjait. A mezőgazdasági fejlődésnek olyan szakaszát éljük, amikor folyóiratokból, szakirodalomból az üzemben dolgozóknak lehetetlen nyo­mon követniük a változáso­kat; nélkülözhetetlenül szük­ség van a tapasztalatok szer­zésének erre a formájára is. De — mint mindenben — itt is döntő a rangsorolás. Kivá­lasztani azokat a tématerüle­teket, amelyeknél az ismere­tek szélesítésének legcélrave­zetőbb módszere a tanfolyam. Ezzel a gondolattal érkeztem el a bevezetőben említett határozathoz. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI áruátadók részére ren­dezendő tanfolyam koránt­sem egy lenne a sok közül. Sőt! Ügy is mondhatnám, olyan terület ez, ahol nem most, ha­nem jóval korábban kellett volna már gondolni ilyen jelle­gű továbbképzésre, oktatásra! Bár a szövetkezeti vezetők a legjobb tudói ennek, emlé­keztetőül azért megjegyzem: korábbadfcis, de kivált nap­jainkban, az önálló, vállalat- szerű gazdálkodás során rend­kívül nagy fontossága van annak, hogy a mezőgazdasági termékeket értékesítő, to- bábbadó dolgozók milyen szakmai ismeretekkel ren­delkeznek. Az ő képzettségük­től, hozzáértésüktől függ jó­részt, hogy milyen módon ér­tékesül az egész közösség fá­radozásának a gyümölcse, hozzájut-e a szövetkezet az áru minőségének valóban megfelelő bevételhez. Köztudott, hogy a mező- gazdasági termékeket átvevő és feldolgozó vállalatok már korábban fölismerték a fel­vásárlók megfelelő szakkép­zettségének fontosságát, és a I lehetőségekhez képest ezekre a posztokra olyan embereket állítottak, akik kellő ismere­tekkel és gyakran gazdag ta­pasztalattal rendelkeznek. A gazdaságirányítás új rend­szerében ez a szó, hogy »partner«, sokszor elhangzik és érvényesül is a gyakorlat­ban. Kézenfekvő követelmény, hogy az áruátadó és az áru­átvevő is a szó igazi értel­mében partnerként álljon egymással szemben. Ha ez nem így van — márpedig az esetek egy részét ez jellem­zi —, akkor vagy egyik, vagy másik fél hátrányos helyzet­be kerül, s ez nemegyszer visszásságokat eredményez. A TERÜLETI SZÖVETSÉ­GEK megalakulásuk után rö- v'desen fölismerték ezt a kedvezőtlen körülményt Érért néhány helyen áruátadókat állítottak be, akik elvi ala­pokon, megfelelő szakisme­rettel képviselték a szövet­kezetek érdekeit. Nem is ke­vés ez az összeg, amelyet az áruk megfelelő elbírálása alapján ezzel a módszerrel nyertek a gazdaságok. A kö­zép-somogyi szövetség terü­letén az idei év első felében például több mint kétszáz­ezer forintra tehető az a többletbevétel, mely abból származott, hogy valóban kép­zett emberek működtek közre az átadásoknál. Már utaltam rá, hogy nem­csak most, már korábban szükség lett volna erre a tanfolyamra. Olyan befekte­tés, olyan szellemi tőke ez, amelyik igen rövid idő alatt és gazdagon kamatozik majd bizonyára mindegyik szövetkezetben. Vörös Márta A szigorú főnök üzeme A vizit már reggel hatkor kezdődött... Még szürke volt az ég, amikor kitolták a szer- számoskocsikat a gyógyulás­ra váró IFÁ-k, Csepelek elé, a »másik osztályon« pedig a Moszkvicsok, a Wartburgok várták a gyógyító kezeket. Nem is akármilyen ez az »autókórház« — pontos nevén a 14. sz. Autójavító Vállalat kaposvári üzeme. Külön diag­nosztikai osztálya van műsze­res vizsgálatok céljára; opti­kai mérőműszerek, kerékvizs­gálók, koromelemzés, sőt még »belgyógyászat« is, hiszen van­nak műszereik, melyékkel a füst összetételét vizsgálják. Ez persze mind szép, csakhogy ezek az érzékeny masinák nem mindig működnek. Üst László brigádvezető is er­ről panaszkodik. — Megkaptuk az AFIT-tól az egyik optikai műszert, de vissza kellett küldeni. Megja­vították, mégis rossz. Most már inkább a GELKÁ-hoz fordulunk. — Hol találom az üzemve­zetőt? —• Egy Trabanttal van baj... Kikocsizott a gazdájával együtt’. De nemsokára megér­kezik. Körbejárom az autójavítót. Élő, nyüzsgő üzem. Széles, éle­sen csapódó vízsugár mossa tisztára a kocsik alvázát, fé­nyesen csillognak a fekete gu­mikerekek. A kerítés mellett pedig különös harc folyik- Né­hány olajos arcú, nekibuzdult tekintetű fiú birkózik égy ha­talmas teherautó-alvázzal. — Kiselejtezték... Ezt bontjuk le. — És megy? — Hát igenj csak. i 1 — No ... — Mi még első évesek va­gyunk, és ma nem jelentkez­tünk le a kellő időben... el­felejtettük ... Lassan beszél, a másik se­gít neki. — Tudja, az úgy van, hogy le kell jelentkezni hat előtt öt perccel. Mi már itt vol­tunk fél hatkor, csak éppen elfelejtettünk... Így aztán hazaküldtek bennünket — És miért nem menték haza? — Miért?! Miért?! Mert dol­gozni akarunk, és nem aka­runk igazolatlanul hiányozni. — Na, gyerünk — mondja a kisebbik, aki szinte bajuszt kent a szája fölé olajos ke­zével. És a hatalmas csavar- húzókkal ismét nekifekszenek az alváz összerozsdásodott, makacsul feszülő meneteinek. Eltűnődtem, valóban ilyen »kegyetlen« szigorral fogadják itt a szakmunkástanulókat? A másik oldalon valamivel idő­sebb fiú bütyköli nagy igye­kezettel egy Wartburg motor­ját —< Láttam, az előbb beszél­getett az elsősökkel. Lóg az orruk, de ehhez hozzá kell szokniuk, mert ez a rend — mondta. —i Egyedül javítja a motort? — Miért ne?! Itt mi magunk dolgozunk. Régebben a segé­dek mellett kellett, de úgy legföljebb csak a mosás jutott nekünk. Most már többet bíz­nak ránk. Nemcsak a gyen­gébb, de . a nehezebbik végét is. Bízik bennünk a főnök. És ha kell a segítség akkor csak szólunk a Horváth Józsi bácsi­nak. — Milyen ember a főnök? >— Hát... kissé szigorú, de igaza van. Nagy komolyan bólint egyet, és a modern frizura ismét el­tűnik a Wartburg motorházá­ban. Kovács István harminc tanulótársával dolgozik itt Megérkezik a »szigorú« üzemvezető, Károly Lajos. A tanulókról kérdezem először. — Sokat bízok rájuk, de so­kat is várók tőlük. Ehhez pe­dig — úgy érzem — fegyelem és szigorúság kell. A neve­lésüket Horváth József szak­munkásra bíztam, aki egy ki­csit az apjuk is meg a főnö­kük is. És jók a tapasztala­taink ... A beszélgetést a szobájá­ban folytatjuk, a kiterített ha­talmas autókarosszéria-vázla- tok között. — Két éve kerültem a vál­lathoz, és akárkit megkér­dez a telepen, elmondja, hogy volt mit rendbe tenni. Egy csomó személyi problé­ma is közrejátszott. Húsz fe­gyelmit kellett adnom. — Nem sok ez egy kicsit? — A fegyelmi ügyekben tu­lajdonképpen a pécsi vállalat- vezetőség dönt, és nekem azt mondták: »ki mint veti ágyát...« Én így vetettem. Meg kellett itt alapozni a jő munkát, és ehhez fegyelem kell. Az üzemvezető szavai ké­sőbb igazolódtak az üzemben. Megtudtam, hogy ' bizony elég sokan átruccanta!?: régebben a közeli kocsmába is munkaidő alatt Ezt egyszer s minden­korra megszüntették, csak ki­lépővel lehet elhagyni az autójavító területét — A tavalyi év elég nehéz volt. Az a véleményem, hogy az új gazdasági mechanizmus elveit nem minden vállalat értelmezte helyesen. Azt hit­ték, hogy az állami kocsik javítását elvégezhetik házilag is. Volt némi forgalomkiesé­sünk, de ez a szemlélet azóta — mondhatom — gyökeresen megváltozott — Gondok? — Ne is kérdezze! A leg­főbb gond az, hogy a hiány­zó alkatrészért mindig föl kell utazni a fővárosba. Itt, So­mogybán is létesíteni kellene egy lerakatot. És tervezgetünk állandóan. Uj csarnok, új üvegtető kell... Üst László, az autójavító szb-titkára, az egyetértésről beszél. Megkérdezem, milyen ember az üzemvezető? — Szigorú ember, de azt mondhatom, hogy ide szigo­rú vezetési módszerek kelle­nek. Sok mindenben mérhető ezeknek a módszereknek az eredménye. A vezetők egyet­értésében, egymás segítésében is. Most például beteg az üzemmérnök, nincs itthon a művezető, de elvégzi a meós a hiányzók munkáját. Ezt az egyetértést tartják az »autó­kórházban« a jó munka leg­főbb zálogának. És ez az egyetértés kell ahhoz, hogy a távozó kcífcsitulajdonosok elé­gedetten mosolyogjanak a vo­lán mellett, amikor kigördül­nek a nyüzsgő udvarról. Tröszt Tibor VETÉS ELŐTT Készülődnek a vetésre a siófoki Egyet­értés Termelő- szövetkezetben, is. A közel­múltban, mi­közben a gaz­daság határát jártuk, javá­ban folyt a si­lókukorica be­takarítása (ezt mutatja ké­pünk), de az érés színeit mutatta a töb­bi tábla is. — A jövő héten kezdjük a vetést — mondta Kla- buzai István főagroaiómus. — A takar­mánykeverék­kel indulunk, a mostani mun­kákat már ennek megfelelően végezzük. Egy silókombájn, egy Or­kán silózó és négy traktor hat pótkocsival vesz részt az ér­tékes, lédús takarmány beta­karításában. Gazdag termés­sel fizet a silókukorica, mint­egy ezer mázsányit hordanak be naponta, s úgy számolnak, hogy elérik a tervezett meny- nyiséget A szálasok hozamá­val ugyancsak elégedettek, hiszen az előzetes számítá­sokat jóval felülmúlja pél­dául a lucerna hozama: 21 mázsa szénát terveztek hol­danként, de a harmadik ka­szálás után már elérték a 41 mázsát, s visszavan még a negyedik’ kaszálás, amelyből további négy mázsát várnak holdanként. — Húsz hold takarmányke­veréket vetünk, ennek már előkészítettük a magágyát: miután a silónak vetett nap­raforgót letakarítottuk, elmun­káltuk a talajt, és 5 mázsa vegyes műtrágyát adtunk hol­danként. Egyébként ezt a műtrágyamennyiséget kapja valamennyi őszi vetésünk. A főagronómus elmondta, hogy a táblatörzskönyvre tá­maszkodva pótolják a talaj­erőt a kalászosoknál, eszerint történik majd a fejtrágyázás is a kikelt gabonákon. — Hogyan készültek fel a vetésre? — ötfajta őszi búzával kis­parcellás kísérleteket végez­tünk az idén, ezekből a ma­gyar kiszambori és a francia Moisson fajtára esett a vá­lasztásunk. Zömmel Bezosztá­ját vetünk — 150 holdat —, és termesztünk Míronovszkát is. Bizonyosan sokat segít majd, hogy a tavalyinál 2 mázsával több alapműtrágyát használ­hatunk fel. A siófoki Egyetértés Tsz tagjai maguk csávázzák a ve­tőmagot, s ügyelnek arra, hogy a vetőmagfelügyelőség vizs­gálati eredményének megfele­lően adagolják. így például fi­gyelembe veszik, hogy az idén a szokásosnál nagyobb meny- nyiség kiszóródása indokolt holdanként: A siófokiak a jövő héten kezdenek hozzá az őszi kalá­szosok vetéséhez, s a felkészü­lésből úgy tűnik, sikeresen megoldhatják ezt a soron kö­vetkező feladatot. H. F. a siófoki Egyetértés Tsz-ben SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. szeptember 13. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom