Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-10 / 209. szám
Becsüld meg magad, fiam! Flirtff a szeptember újIJUll kó^ s veje az az Időszak is, amikor sok-sok falusi családnál elköszön hazulról a nagyfiú, vagy a nagylány. Egyik ipari tanulónak megy, a másik szakközépiskolába, vagy egyszerűen szülőfalujától messzire eső munkahelyet talál magának, ahol biztos megélhetés, ellátás, sőt talán kollégium vagy munkás- szállás is várja. A távolság miatt azonban nem tud hazajárni naponta, lehetséges, hogy hetenként sem. Félig- meddig a saját szárnyán »repül«, anyja, apja szeme nincs rajta többé, kikerül az otthon vonzásából, féltéséből. Ilyenkor mondja, néha bizony sírással küszködve az édesanya: »Vigyázz magadra, igyekezz kisfiam. Nehogy* valami baj érjen.« Ilyenkor hangzik el az apai intelem: »Becsüld meg magad, fiam!« Becsüld meg magad... A szülői féltésnek ezek a szavai figyelmeztetnek és egyben útmutatással is szolgálnak. Féltik gyereküket a kezdeti bizonytalanságtól, attól, hogy rossz társaságba keveredik, amelyben könnyen elfelejti a kicsi korától annyi szeretettel és türelemmel beleoltott tudnivalókat, a jónak tartott eszményeket, a viselkedés, az erkölcs normáit, amelyek mind-mind annak érdekében hangzottak el, hogy a gyerek »ne vesszen el« az életben, ne hozzon szégyent a családjára, apja nevére. is ez az __ egyszerű m ondat. Mert a figyelmeztetés nagyon helyénvaló, hiszen mindenki tudja, hogy a nagyvilágban nem könnyű egyedül megállni. Akinek a kezét szülei elengedik, annak az első időszakban különösen nehéz elkerülni olyan mellékutakat, amelyek gyakorta a tisztesség határán túlvezetnek. Egy tájékozatlanságból eredő meggondolatlan lépés, a nagyobb közösség elleni vétek hatásait hosszú ideig, néha egész életére megsínyli a vétkes. A Figyel mezíet Egy panasz nyomán: Lehetett volna emberségesebben is...\ — Szívroham jött rám, amikor hullott a fejemre a padlásról a szemét, a piszok, majd beesett az eső kevéske bútoromra, ruhaneműmre... Főz ni senn tudok, mert az étel is mindjárt tele lesz a padlásról hulló malterrel, porral... Kadartkúton, a Petőfi utca 20. szám alatti házban panaszkodott így a 85 esztendős Sztopka Mária nyugdíjas óvónő. Kicsinyk«! konyhájában, szobájában tartózkodni is alig lehet, mindent belep — hiába takarta le a féltettebb holmikat — a por, a piszok. Az történt ugyanis, hogy a tulajdonos, Juhász István lebontotta a tetőt, átalakíttatja a házát. Ezt a jogát senki nem vitathatja eh Ám, amikor vele és feleségével arról beszélgetünk, hogy ezt a munkát nem végezhették volna-e más módon, igen furcsa véleményt nyilvánítottak. — Felajánlottunk lakónknak erre az időre másutt lakást, de nem fogadta el. Hisztérikus, túl igényes Sztopka Mária. Azon van, hogy akadályt gördítsen elénk. Miért nem vett ő is házat, miért szórta el fiatal korában a pénzét. A lakónak különben is tűrnie kell az épület átalakításával kapcsolatos munkákat, hát tűrje. Vagy pedig menjen szociális otthonba, mert úgy sincs senkije. Tudomásunk szerint ott megfelelően gondoskodnak az ilyen magányos öregekről. Furcsa ez a vélemény, a törvényességnek ilyen módon való értelmezése, magyarázása. Főleg, ha azt is hozzátesszük: Juhász István a szomszédos Visnye községben tanácstitkár, akinek kötelessége többek között, hogy őrködjön az állampolgárok törvényes jogai felett, s megakadályozza az esetleges túlkapásokat, embertelenségeket. Nem vitatjuk, Juhászék valóban felajánlottak ideiglenes lakásokat, de a Petőfi utcától távol, s nem olyat, ami elfogadható. A ház átépítését sokkal em- I berségesebben is meg lehetett volna ' oldani. Például, ha az átalakítást, a tetőcserét nem egyszerre, hanem részletekben végzik, lakhatóvá teszik az épület egyik részét, s átköltöztetik ide lakójukat. Önkéntelenül is arra gondol a kívülálló — egyébként ez a kadarkútiak véleménye is —, hogy Juhászók nem törekedtek őszintén lakójuk nyugalmának biztosítására. Az a kijelentésük ugyanis, hogy miért nem megy Sztopka Mária szociális otthonba arra utal: szívesen vennék, ha mielőbb elköltözne házukból. Németh László kadarkúti tanácselnök szerint is embertelen, ahogyan Juhászék az idős nővel bántak. Amikor ezt a Kaposvári Járási Tanáccsal közölte, azt javasolták, indítson ellenük birtokháborítás ■miatt szabálysértési eljárást. Negyvenöt esztendőn keresztül volt óvónő Sztopka Mária, fölnevelt nagyon sok apróságot Megérdemelné, hogy vele is emberien bánjanak. Szalai László mellékút könnyen lehet zsákutca, ahonnét aztán nincs tovább. Ütmutatás is az apai szó. Mert csak az várhat megbecsülést a társadalomtól, aki megbecsüli magát. Nálunk ez elsősorban szorgalmat és emberi tisztességet jelent. Azt jelenti, hogy senki ne akarjon mások rovására boldogulni. Ne húzza ki magát a munkából. Ügyes legyen, de nem ügyeskedő, szókimondó, de nem szájaskodó, a körülményekhez alkalmazkodó, de nem szolgalelkű. Becsüld meg magad, hogy megbecsüljenek, légy tisztességes, különben nem várhatod, hogy veled is tisztességesen bánjanak, — az apai intelemnek talán ez a legfontosabb része. A c'/iilni háznak ezeket t\ o/iUiui az igazságait társadalmunk emeli törvényerőre. Betartásuk ezért kétszeresen is fontos. Akadhatnak azonban helyzetek, mint ahogy akadnak is minden iskolában, kollégiumban, üzemben, amikor egyes fiatalokat figyelmeztetni kell arra, hogy ne legyenek feledékenyek. Okos emberi szóval, a fiatalok iránti szeretet kifejezésre juttatásával, a vadhajtások gondos nyes égetésével, a becsületes emberré nevelés folyamatában a felnőttek társadalma sokat tehet azért, hogy a gyerekekre egy kicsit szüleik helyett is jól vigyázzon. Ezért hangsúlyozzuk mindig újból és újból minden felnőtt felelősségét, minden fiatal, az élettel most ismerkedő ember iránt. Tanúi lehetünk számos esetben annak, hogy nem minden fiatal találja meg azonnal helyét a nagyobb közösségekben, s hogy tekintélyes azoknak a száma, akik nem tartoznak sehová Magányosságtudatuk előbb-utóbb karakterüket kezdi ki, s ha bátortalan közeledésük türelmetlen visszautasításra vagy megszégyenítést előidéző reagálásra talált, sebzett lélekkel csalódottá emberkerülővé válnak. Nem tudnak feloldódni, nem tudják önmagukat adni, ha a közösség nem karolja fel őket, ha csak tanítunk és oktatunk, de nem nevelünk, ha a sok bírálat, fejmosás mellett elfelejtkezünk a dicsérő elismerésről, ha csak szigorúak vagyunk hozzájuk, s nem megért őek. Aliik tegnap még a szülői h£z meiegében éltek, s a szülői szeretet természetes közegében megszokták, hogy körülöttük forog a világ — szüleik világa minden esetre —, azok számára életszükséglet a megértés, a szeretet. Szüleik helyett kritikus pillanataikban a társadalomnak kell őket kézen fogni, és emberi szóval, emberi tisztességgel tovább erősíteni bennük az apai intelem igazságát, hitelét. K. I. Speciális autók a növényvédelemben A múlt év végén két osztrák gyártmányú növényvédő autót kapott a Somogy megyei Növényvédő Állomás. A huszonhét lóerős, speciális felépítésű és felszerelésű gépkocsik hasznos szolgálatot tehetnek majd a növény- védelemben: permetező, porozó fölszereléssel a szántóföldön dolgozhatnak, gyorsan átalakíthatok, mozgékonyságuk révén nehéz terepen is megbirkózhatnak feladatukkal. Mint megtudtuk, jövőre további négy ilyen gépet kap az állomás. Kérdésünkre, hogy »mit tud« az újonnan kapott növényvédő autó, elmondták: egyelőre kísérleti munkákat végeznek velük, de a szövőlepke fertőzését például már ezzel akarják megelőzni. Jövőre a gépek részt vesznek a gyümölcsfavédelemben, a vegyszeres gyomirtásban is. A kezelést megfelelően képzett emberek végzik. Az autó, amelynek országúti sebessége 70 km/óra, alkalmas az út menti fák gyors vegyszerezésére, így a cserebogárrajzás, a levéltetvek pusztításának megelőzésére. Azzal számolnak, hogy a speciális növényvédő autókat nagy hatásfokkal és olcsón »bevethetik« majd a burgonyabogár-írtás vegyszeres munkálataiba is. SOMOGY! KEZDEMÉNYEZÉS Olcsó, szakszerű méregraktárakat! Ismert, hogy megyénkben a növényvédőszer-raktárak több mint fele az alapvető higiéniás követelményeknek sem felel meg. S ebben nem vigasz és nem mentő körülmény az sem, hogy az országban másutt is hasonlóan problematikus a mezőgazdasági vegyszerek elhelyezése, tárolása. Ezért igen nagy jelentőségű a Somogy megyei KÖJÁL kezdeményezése. Deli János főmérnök és dr. Selinkó László, állami közegészségügy’' és járványügyi felügyelő, három raktártípust tervezett meg, a termelő üzemek, illetve üzemegységek nagysága, igényei szerint; három különböző méretben, és főleg — a kisebb tsz-ek lehetőségeit is figyelembe véve — az építési költségek elérhető szintjén. Az első típus: kéziraktár. Főleg majorokban és kisebb tsz-ekben alkalmazható. A központból kihozott erősebb és gyengébb hatású növényvédő szereket szakszerűen elkülönítve, mintegy két-három hétig tárolhatják itt, a 30 négyzetméter alapterületű kamrában. öltöző és mosdó egészíti ki ezt a raktári helyiséget; a vegyszerező szakmunkások itt ölthetik magukra védőruhájukat. A másik, a közepes méretű raktár alapterülete 140 négyzetméter. Ebben már több öltöző és tisztálkodó helyiséget, szerszámkamrát, csizmamosót stb.-t is találunk. A dolgozó utcai ruháit lerakja a »fehér« öltözőben, majd átmegy a szomszédos »fekete« öltözőbe, ahol fölveszi a védőruhát. Innen jut a méregraktárba. A magához vett növényvédő szerekkel együtt egy külön ajtón át mehet ki a terepre. Az erős mérgeket itt is külön helyiségben tárolják. (Ebbe a kamrába csak két személy léphet be.) Munka után a dolgozó fordított sorrendben tér vissza. Közben lerakja védőruháit, zuhanyozik, és a »fehér« öltözőn át távozhat az épületből. Ez s modell különösen az összevont tsz-ek és az állami gazdaságok részére alkalmas központi raktárnak. Építési költ-' 4. 5. Kommunista üzelmek; 6. Kémkedés, a királyság területén tartózkodó szövetséges csapatok elleni szubverziv tevékenykedés, röplapok osztogatása, kommunista propaganda.« Sem a feljelentés, sem a vizsgálóbíró nem szólt a »Nova Istina« kommunista lap megindításáról, de a Kisstől elvett 40 000 koronáról sem. A bíró közölte velem, hogy a hat pontban felsorolt vádak külön-külön is igen súlyosak, és a még érvényben levő per- rendtartás szerint — amennyiben az 1—3—4. és 6. pontokban felsorolt vádak beigazolódnak — kötél általi halál büntetésre is számíthatok. (Ugyanis az akkori Horvátország területén még a régi császári és királyi háborús, kivételes katonai törvények voltak érvényben.) A KÖTÉL ÁRNYÉKÁBAN A feljelentés, mint jeleztem Alter László ellen szólt. A katonarendőrségen az iratokba felvett Kiénvens Béla név el sem hangzott. A vizsgálóbíró által említett »kenderkötél- nyakkendő« egy cseppet sem izgatott Nem azért, mintha hős lettem volna, hanem mert rajtam is úrrá lett a szokásos börtön-optimizmus: úgysem lehet az egészből semmi, mert talán csak napok vagy órák kérdése, és Horvátországban is kikiáltják a proletárdiktatúrát Ott volt például köztünk Sztyepán Radics, a Horvát Paraszt Párt vezére is, akit később a belgrádi szkupstiná- ban (a parlamentben) egy montenegrói nacionalista agyonlőtt Neki is ez volt a véleménye. RadicCsal több alkalommal találkoztam az orvos előszobájában. Egyszer ott közölte velem, hogy az ő ügye szintén az én vizsgálóbírómnál van, és hogy a bíró titokban az ő embere. Informálva volt arról is, amit kihallgatásom alatt a jegyzőkönyvbe mondtam. Ügy vélte, hogy védekezésem ügyes volt. Megkért, hogy egy esetleges változásnál (értve alatt a btíndenki által várt proletár- diktatúrát) legyünk tekintettel dr. Barbó vizsgálóbíróra is. Szerinte Brankó Kleits feljelentésén kívül semmi bizonyítók nincs ellenünk. A magunkkal hozott röplapokat sem nálunk találták meg, hiszen azokat Kleits még a letartóztatásunk előtt elkérte tőlünk. A »Nova istina« alapítására szánt 40 000 korona, amit Kisstől a katonai rendőrségen elvettek, azért nem szerepelt a feljelentésben, mert ezt az összeget az őrnagy meg Kleits elsikkasztotta. Kiss szerint azt mondták neki: jobb. ha a 40 000 korona nem szerepel a jegyzőkönyvben, mert az még súlyosbítaná a helyzetet. A pénzt viszont se így, se úgy nem kapja vissza. Sztyepán Radics megkérdezte tőlem, hogy van-e ügyvédem? Amennyiben nincs, úgy ő ajánl egyet És ha beleegyezek az általa javasolt védő személyébe, akikor néhány napon belül jelentkezni fog nálam egy dr. Ante Pavelics nevű ügyvéd. (Ez az Ante Pavelics később, a néniét megszállás alatt a hírhedt »Ustasa« vezére.) Csakugyan, harmadnapra rá hivattak a vizsgálóbíróhoz, ahol már várt rám egy közepes termetű, széles arcú, pak- kompartos egyén. Pavelics aláíratott velem egy védői megbízást, majd pár nap múlva kérte a vizsgálóbírót, hogy lemehessek véle az úgynevezett j védői szobába. ■ A beszélő egy közönséges cella volt. Az Őr kívülről ránk zárta az ajtót. Pavelics közölte velem, hogy közben beszélt Bornemisszával, a Vasutas Szövetség titkárával, és egyben azt is, hogy a felmerülő költségeket a szövetség viseli. Hogy Pavelics miként került kapcsolatba Bornemisszával, . még ma sem tudom. Minden- f esetre nagyon szívélyes volt.? Tőle tudtam meg aztán Kleits J feljelentésének teljes tartalmát, amely nagyjából egyezett a vizsgálóbíró által már felolvasott hat ponttal. Kleits feljelentésében alig említette meg Kiss nevét. Szerinte a vasutas csak velem jött, minden különösebb megbízatás nélkül, illetve csak a röplapokat cipelte, amit azonban a Kleits ébersége jóvoltából nem ^ oszthattunk ki, mert azokat el-1 kérte tőlünk, és így nem jut-? hattak el a megszálló csapa-5 tok katonái közé. i (Folytatjuk) sége mintegy 120 000 forint. A harmadik raktári típus ugyanez, negyven négyzetméterrel nagyobb rakterülettel. Mit jelent társadalmi, közegészségügyi szempontból a megyei KÖJÁL kezdeményezése? Tizenöt év alatt több mint tízszeresére emelkedett a mezőgazdaságban a vegyszerezés. Kevés a megfelelő raktár, az óvintézkedéseket igen sokan nem veszik komolyan. A mérgezések veszélye a kemikáliák alkalmazásával arányosan növekszik. Különös tekintettel a munkaruhák, védőruhák használatára. Ezeket sajnos igen sokszor munka után is magukon viselik, vagy éppen hazaviszik a növény- védelemben dolgozók. Nem számolva ennek a veszélyességével, családjukra és környezetükre. Az olcsó és szakszerű tárolást biztosító típusraktárak azonban nemcsak az emberre háruló veszélyeket csökkentik. Helyes, szakszerű tárolással a sokféle és drága »k«-valutáért beszerzett anyag megóvása is megbízhatóbb. Ezenkívül igen előnyös az is, hogy e raktárak felépítéséhez harminc százalék állami szubvenciót kapnak a termelő üzemek. Nem véletlen, hogy több helyről érdeklődéssel fogadták különösen a középméretű raktári terveket. Ilyen raktár épül a látrányi tsz-ben és a barcsi, a siófoki, a nagyatádi járási tanács megrendelésére is; a Daránypusztai Állami Gazdaság pedig a bővített rakterületű modellt választotta. A tervek más megyékben is figyelmet keltettek. Helyes volna, ha minél több mező- gazdasági üzemünkben megismernék ezt a somogyi kezdeményezést, és foglalkoznának a megfelelő típus kiválasztásával, felépítésével. Ilyen módon továbbá megelőzhetnénk bizonyos »helyi kezdeményezéseket« is. Néhány tsz-ben ugyanis jó szándékkal, de ) saj^t elgondolásaik alapján és a közegészség- ügyi feltételek ismeretének hiányában alakítanak ki méregraktárakat. Ez pedig kidobott pénz. IV. E. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. (September 10. \