Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-06 / 206. szám
SÜRGETŐ FELADATOK E gy hete már, hogy túl vagyunk az iskolai évnyitó ünnepélyes percein. A tanulókon a sötét öltönyt munkaköpeny váltotta fel, a pedagógusok a bátorító, félszegséget oldó beszélgetésekről a tananyag ismereteire váltottak át, s helyére talált a kisdiákok fejében is a felismerés: a vakáció gondtalan napjai véget értek. Az ellenőrző könyvek lapjai még riszták, látszólag valamennyi tanuló azonos eséllyel indul a friss tudnivalók és a magas érdemjegyek meghódítására. De csak látszólag. Valójában számottevő • differenciálódás forrása már az általános iskola első osztályában a tanulókor előtti évek nevelési hatásfoka. A hatodik-hetedik életévet megelőző nevelés elsősorban a fizikai munkát végzők családjában okoz nehézséget — különösen mindkét szülő elfoglaltsága esetében. A kétkezi dolgozók kisgyermekeit a környezetükből viszonylag kevés képességfejlesztő ráhatás éri, így ezek a fiatalok már a tanulmányi rajtnál hátrányos helyzetbe kerülnek. S ez a taktuskülönbség olykor egész iskolai pályájukat végig kíséri. A tanulmányi eredményt számottevően befolyásolja az egyes családok szociális helyzetében és műveltségében jelentkező különbség. Emellett számos szülő hangoztat olyan nézeteket, melyek szerint a tanköteles korú fiatalok személyiségének formálása kizárólag az iskola feladata, s így nem is tesz különösebb erőfeszítéseket gyermeke képességeinek kibontakoztatására. Sokfelé terjed az a téves szemlélet, hogy az értelmiségi munkakörök iránt nem is célszerű érdeklődést kelteni a gyermekben, hiszen az ipari pályákat — de olykor még a segédmunkási beosztásokat is — anyagilag jobban megbecsülik, mint az alsóbbfokú szellemi munkát. Sajnálatos módon némelyik nevelő is erősíti ezt a helytelen állásfoglalást A szülői ház igénytelensége, a kvalifikált foglalkozási pályák iránti érdeklődés el- altatása, az anyagias szemlélet térhódítása aztán az alacsony tanulmányi szint, az iskolába járás alóli fölmentés, a tűnődést kiváltó bukáT si arányszám formájában jelentkezik a munkás- és pa- parasztszülők gyermekeinél. A tétlen szemlélődésnek akkor sem volna itt helye, ha csupán néhány tucatnyi i'yen fiatalról lenne szó. Hát még így, hogy az általános iskolai tanulók négyötöde, vagyis csaknem harmincöt- ezer fiatal megyénkben a fizikai dolgozók gyermeke. ársadalmunk alapvető érdeke — mint a megyei párt vb is leszögezte —, hogy a jó adottságú, a bonyolult ismeret- anyag elsajátítására képes munkás- és parasztfiatalok ne elégedjenek meg az általános iskolai bizonyítvánnyal. Képezzék magukat a középfokú oktatási intézményekben. s a létszámuknak megfelelő arányban szerezzenek képesítést az egyetemeken, főiskolákon. Ha ehhez a tanulókor előtti évek hátrányainak felszámolására van szükség, akkor ennek érdekében cselekedni kell. Pedagógiai és szociális téren egyaránt — a szülőnek, a nevelőnek és a társadalomnak is. A teendőket inkább megnevezni könnyebb; a szükséges objektív és szubjektív körülményeket inkább felsorolni egyszerűbb, mint azokat előteremteni. Az általános iskolai hálózat színvonalbeli szóródása csökkenthető, illetve kiküszöbölhető lenne a felszerel tségi különbségek felszámolásával, a magas osztálylétszámok és a nevelői túlterhelés fokozatos mérséklésével, a körzeti iskolák továbbfejlesztésével, a diákotthonok bővítésével. Mindezek elősegítenék a fizikai dolgozók gyermekei tudásának gondos megalapozását. Ebbe az irányba hatna az iskolákba más helységből bejárók számának csökkenése, a körzeti autóbusz-túrajáratok menetidejének rövidebbre fogása, a modern pedagógiai eszközök gyarapítása. Változatosak tehát a célhoz elvezető ösvények, egyetlen vonás azonban közös valamennyinél: anyagi támaszték kell a megvalósításukhoz. A jelenben, s a következő ötéves terv időszakában sem áll rendelkezésre akkora pénzügyi keret, ami hamarosan hozzásegítené megyénket A LEQIQAZIBB AJÁNDÉK Csendes kis zugban dolgozott a három testvér, csecsebecséket készítettek eladásra turistáknak, idegeneknek Jókedvűen faragták a kagylókat, összefűzték vitorlássá, és gyöngyház oldalukra ráfestettek egy darab balatoni tájat. Egyszer meghallották hogy a turisták már unják ezt. ötletesebb ajándéktárgyak kellenek. Kisütötték, hogy ezután kis lezárható kupolát csinálnak átlátszó műanyagból, benne műanyag sellő lesz, műanyag halacskákkal. Kiformázták a sellőt és a halacskákat is. — Mi kell még hozzá? — kérdezte a legidősebb. — Hát víz — felelte a középső. — Az ám! Víz! Balaton-víz! A mienk lesz a legigazibb ajándék az egész parton — lelkendezett a legkisebb. — Fél deci Balaton. Elvihetik Londonba, Párizsba, ámerikába. Mindenhová. Ez lesz a legigazibb ajándék! A két idősebb vele örült. Befejezték a formázást, és hozzáláttak ahhoz, hogy megtöltsék et kupolákat. — Akkor menjünk is le a partra vízért — ajánlotta a legkisebb. A bátyja! elhúzták a szájukat. — A partra?! Bolond vagy te?! — Ott a vízcsap. Ki tudja, hogy az igazi balatoni víz-e? — De úgy nem igazi. Halljátok?! Úgy nem igazi. Ez csak igazi Balaton-vízzel jó. —- Most már elég legyen! — szólt a legidősebb. — Egy szót se halljak. Ott a csap, és eredj! Azért is te töltőd a kupolákat. A kicsi szipogva töltötte a vizet, este pedig, amikor el- csöndesedett a város, és elaludtak a fivérei is, lelopózott a partra kis vödreivel. Megmerítette a tóban, aztán usgyi, vissza. Kiöntögette a csapvizet és újratöltette a kupolákat a Balaton vizével. Reggel aztán a legidősebb odahívta magához — Láttam mit csináltál az éjjel! Nagy bolond vagy te, öcskös. Nem való neked a m.i mesterségünk Másutt próbálj szerencsét! A legkisebb elindult, hogy megkeresse a legigazibb balatoni emléket. Azóta sok idő telt el. A két idősebb testvér festett pety- tyes kendőket, foglalkozott szalagokkal, csillagos bicskákkal, meg más kacifántos miegyébbel. Építettek új házat, és Mercedest is vásároltak hozzá. A legkisebb pedig kereste a legigazibbat, a Balatonról. Irt verseket a tóról, és volt segédmunkás a villaépítkezéseknél. Rajzolgatta a gyors vitorlásokat, és ha úgy hozta a sors, zsákolt a malomban. Nagynehezen felvették a képzőművésze tire. A legkisebbel találkoztam a déli parton. Egy kőtömb előtt ült. Vágta, faragta a szikrázó szikladarabot. Kisfiút formázott, kezében két vödörrel. Tröszt Tibor az oktatási elmaradottság teljes felszámolásához. Az előzetes tárgyalások szerint 1975- ig jelentősen emelkedik Somogybán az általános iskolák kollégiumi férőhelyeinek száma, a középiskolai kollégiumok befogadóképessége, a tantermek, a pedagóguslakások, a szemléltető eszközök mennyisége. Jelentősen, de mégsem annyira, hogy egy- csapásra meg lehetne szüntetni minden szorongató gondot. Három évtizeddel ezelőtt megyénk még arról volt nevezetes, hogy sok-sok falusi iskolája csupán egyetlen tanteremmel rendelkezett. Hosszú tehát az út, melyet az oktatásügyi rendezettségig itt Somogybán végig kell járni, s látványos megoldás ehhez nem kínálkozik. A tennivalók sűrűjéből kiemelkedik azonban néhány olyan cselekvési lehetőség, ami nem igényel erőt meghaladó anyagi befektetést, s mégis hatásosan hozzájárulhat a kétkezi dolgozók gyermekeinek oktatási-nevelési felzárkózásához. Eredményt hozhat mindenek előtt a nevelői szemlélet jóirányú változása. A jeles adottságokkal rendelkező munkás- és parasztfiatalok esetében döntően a pedagógusok hivatottak arra, hogy helyes érzelmi hozzáállással elébb pótolják náluk a hiányos családi, környezeti hatásokat, majd a továbbiakban gondoskodjanak tanítványaik tudásának elmélyítéséről, s az újabb feladatoki a való előkészítéséről — egészen az egyetemi felvételi vizsgákig. A modern pedagógiai módszerek, oktátási formák alkalmasak arra, hogy segítsék a környezet kulturális szintje miatt hátránnyal induló munkás-paraszt tanulók felzárkózását, tanulmányi eredményeik javítását. Az audovi- zuális és egyéb szemléltető eszközök az ismeretek elsajátításában, a helyesen megválasztott pszichológiai módszerek pedig a kellő készség- szint kialakításában, a pszichés gátlások feloldódásában nyújthatnak segítséget. Célszerűnek látszik, hogy az e téren felelősséggel munkálkodó nevelők fáradozása anyagilag is elismerést nyerjen. Növelheti a pedagógiai támogatás hatásfokát a biztosított anyagi keretek célszerű felhasználása. Vannak iskolák megyénkben, ahol a szemléltető eszközök vásárlására szánt pénzeket nem költik el maradéktalanul, sőt arra ús akad példa, hogy a teljes előirányzott összeg megtakarításával »-jeleskednek«. A takarékosság e téren nem indokolt, az okos figyelmesség azonban annál inkább: olyan eszközöket, felszerelési tárgyakat kell beszerezni, melyek növelik az oktatás eredményességét, emelik a szakköri munka, a tanulószobai ellátás színvonalát. A miről szólni kell még: az üzemek, vállalat tok, szövetkezetek felelőssége dolgozóik gyermekeinek fejlődéséért. A kitágult gazdálkodási önállóság olyan pénzügyi zsilipeket nyitott fel a vállalatoknál, amelyek eddig szorosan zárva voltak. Tekintélyes summák felett rendelkezik nvnden gazdasági egység, s vezetőin, társadalmi szervein múlik, hogy a tíz- és százezer forintok felhasználása hatékonyan történik-e. Ma már hozzáállást — és nem pénzügyi — kérdés, hogy a szociális-kulturális alapok rovatam előirányoznak-e megfelelő összeget a kétkezi dolgozók gyermekeinek tanulmányi támogatására, vagy sem. A formai megoldás itt is sokszálú lehet: szakkörök alakítása és ezekhez felszerelési tárgyak, szakemberek biztosítása, nyelvtanfolyamok szervezése, tanulmányi célokat szolgáló táborozások, utazások finanszírozása, szociális támogatások, ösztöndíjak juttatása, s megannyi más kezdeményezés derék szolgálatot tehet az üzemi dolgozók gyermekeinek szellemi nevelésében. A lényeget illetően azonban ki kell zárni minden félreértést: a dolgozók gyermekeiről való gondoskodás a vállalati vezetés tartós erkölcsi kötelezettségei közé rukkolt elő; s ha csak közvetett formában is, de érezteti hatását a munkahelyi' közérzet megfelelő alakításában, a munkaerő-utánpótlás biztosításában és — a vezetői tevékenység megítélésében is. A z elmúlt tanévben a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi átlageredménye a s somogyi általános iskolákban egyötödével volt alacsonyabb a többi diák teljesítményénél, s a nyolcadik osztályt végzettek alig negyedrésze tanult tovább középiskolában. Mielőbb el kell érnünk, hogy a munkás- és parasztcsaládok fiainál, leányainál javuljanak a bizonyítványok kalkulusai, növekedjék a továbbtanulási kedv, meghatványozódjék körülöttük a jószándék, a segítőkészség. Bánhidi Tibor Egij elfelejtett évforduló Állandó színház Barcson A mai olvasót bizonyára meghökkenti a cím. Aki pedig a »benszülött« barcsiak közül még emlékszik erre az eseményre, bizony jócskán a 80. éve felé jár. Pedig így volt 60 évvel ezelőtt. Színházat akartak és csináltak is maguknak a barcsiak, A Thália papjainak otthont létesítő szándék a barcsi társaskör tagjai között vetődött fel először. A társaskör megegyezett a gami-szálló ve zetődvel: az 1909 februári közgyűlésen a kör nevében Krem- sier Mór elnök és Stem Hugó alelnök arra kérték Hoffmann és Krausz szállodatulajdonosokat, hogy mielőbb bővítsék ki a barcsi társaskör immáron mindenképpen szűk helyiségeit. Azt kérték egyben, hogy az átépítésre kerülő tánctermet színházteremmé képezzék ki. Ligeti Lajos és Ligeti Ferenc barcsi építészek kaptak megbízást a munka megtervezésére és kivitelezésére. A lelkes barcsiakat fjedig annyira hajtotta a színházi előadások lát- nivágyásának tüze, valamint a színészet iránti olthatatlan tisztelet, hogy még ugyanazon év májusában meg is tartották az új falakat avató bokrétaünnepélyt. Ugyancsak 1909 októberében már az átépítési / S4jpárnázott A síkos utcán elestem, a karomat nagyon fájlaltam és az orvosi rendelőben megállapították, hogy csontrepedésem van. — Nem kell megijedni — vigasztaltak —, pár napig felkötve hordja a karját, azután rendbe jön és néhány hét múlva elfelejti a balesetet. Ez volt az előzménye annak, hogy meggyűlöltem Kelement, pontosabban Ilonkát, Kelemen hűtlen menyasszonyát. Az történt, hogy napokig ismerőseim érdeklődésének középpontjában álltam. Megállítottak az utcán, és érdeklődtek balesetem felől. Eleinte még örömet találtam abban, hogy mindenkinek részletesen elmeséltem az esetet, az eséstől kezdve az elsősegélyig. Azután lassan- lassan unni kezdtem a dolgot. Az ötvenedik érdeklődőnek csak annyit mondtam: »Baleset!« És faképnél hagytam az illetőt. Ma reggel azután Kelemen került utamba. Köszöntünk egymásnak, és én vártam a felkötött karomra vonatkozó részvétteljes kérdést. De Kelemen, bár a fehér kendőre bámult, egy szót sem szólt, csak sóhajtott. Eny- nylre szívére vette volna az én balesetemet? — tűnődtem. Meg kell őt nyugtatni, semmi az egész. Mit is szoktak ilyenkor mondani? Gyerekjáték, vagy katonadolog? De mielőtt beszélhettem volna, ö újabb két sóhajtás után szenvedő hangon megszólalt: — Ilonka felbontotta az eljegyzést. — Ki az az Ilonka? — Nem emlékszel? Egyszer voltál nálam a Texex- impexben. Szemben velem ült egy no. Az az Ilonka. — Majd találsz másikat — mondtam, és kissé előretoltam felkötött karom, hogy Kelemen észrevegye, kérdezzen, én feleljek és elbúcsúzhassam. De őt nem érdekelte a karom. Ez egy kissé bosszantott, mert úgy illik, hogy az ember érdeklődjék barátja balesete iránt. Egészen az orra alá dugtam bebugyolált karomat, ránéztem, azután így szólt: — A Barabás miatt bontotta fel az eljegyzést. A nagyfülű Barabás miatt. A kezével illusztrálta, hogy milyen nagy füle van Barabásnak, azután újra sóhajtott: — Ilyen szép lány, mint Ilonka, hozzámenjen egy olyan nagyfülű Barabáshoz! Azt hittem, új évre már a feleségem lesz. Olyan szép szeme van. És a mosolya! Megint közelebb toltam felkötött karomat. De ő nem vett róla tudomást. Ö csak Ilonkát látta. — És a haja — suttogta. Túl akartam lenni a balesetem elmondásán. Ha 6 nem, akkor én — határoztam el. — Nézz ide! A karomi Szeme a távolba révedf. — Csodálatos karjai vannak! Szép, húsos, kipárnázott karok ... Dühösen otthagytam. Észre se vette. Palásti László sült. (A szerk.) munkálatokat is befejezték, és mintegy 25 000 koronát fizettek ki érte. Elkészült hát a színészet barcsi otthona. A villaszerű épület egyik oldalán az öltözők, a másikon a díszletraktár kapott helyet A belső teret lakkozott faburkolattal képezték ki. Föléje szépen festett fal és dúsan dekorált meny- nyezet került. A nagyterem padlóját par- kettázták. Aa állandó ülőhelyek száma 200 volt de beleiért még vagy 70—80 pótszék is, ha zajos sikerűnek ígérkezett valamelyik produkció. A barcsi színház világít sát először acetilén lámpákkal, később villannyal oldották meg. Volt négy mennyezeti c illár, két kétkarú, a színpadot megvilágító lámpa, valamint a színpad elején hét, erős oldallámpa. A barcsi színház ünnepélyes megnyitását 1909. november 6-án tartották. Réthi László, a neves numizmatikus és költő (költői nevén Lövi Árpád) prológusát Bakó Lajos mondta el, majd a Barcsra szegődött színtársulat és a színháztermet zsúfolásig megtöltő közönség elénekelte a Himnuszt. Ezután Fehér Vilmos színtársulata Buchbinder Károly operettjét, az Erdészlányt mutatta be. Az 1909. november 6-i íoitó sikerű bemutató és a barcsi állandó színház kultúrtörténeti érdekessége mellett igen fontos, hogy — a kaposvárit megelőzve — ez a színház volt Somogy megye első kőszinhá- za. D. B. A képen is látható barcsi színházépületről megkérdeztük a barcsiakat. Vértes György, a járási művelődési ház igazgatója válaszában elmondta: ráismertek. Az állomásról jövet, a sarki volt Guth-féle könyvnyomda mellett állt a Dráva étterem és kávéház. Annak részét képezte egy nagyobb előadóterem, amelyet később mozielőadásokra is használtak. Az épületet azóta teljes egészében lebontották. Az öregek mind emlékeznek rá: igen, ez a Dráva, a »Garni« — ahogy itt nevezték ... Magára a színház rövid működésére azonban a megkérdezettek közül senki nem emlékezett. A színkör élő emlékeit valószínűleg magukkal vitték az eltávozott öregek ... Így a véletlen, a meglelt dokumentáció és a kutató közlése nyomán adhatunk helyet egy fontos művelődéstörténeti dokumentumnak. Annak, hogy Somogy első áljandó színháza nem Kaposváron, hanem két évvel korábban, Barcson léteSOMOGYIMBPLAP 1969, Reptetni) er «,
