Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-06 / 206. szám

PRAVDA Magyar pártkfildSttség érkezett Franciaországba A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására pénteken ma­gyar pártküldöttség érkezett Párizsba. A küldöttséget Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. A küldöttség tagjai: Pullai Árpád, a Központi Bi­zottság titkára, Katona Imre, a KB tagja, a Budapesti Párt- bizottság titkára, Garamvölgyi József, a KB oszályvezető-he- lyettese és Verők Istvánná, a KB külügyi osztályának mun­katársa. A küldöttséget a repülőté­ren René Piquet, az FKP Po­litikai Bizottságának tagja, a kb titkára, Vidor Joannes és Jean Kanapa, a kb tagjai fo­gadták. Ott volt Mód Péter a Magyar Népköztársaság pá­rizsi nagykövete, aki a kül­döttséggel egy időben érkezett vissza állomáshelyére. A re­pülőtéri fogadtatáson teljes számban megjelentek a pári­zsi magyar nagykövetség dip­lomatái. (MTI) Az arab népek egysége Tegnap magyar újságírókkal találkozott Abdul Mohsen Abu el-Nour, az Arab Szocialista Unió legfelső végrehajtó bi­zottságának tagja, az MSZMP Központi Bizottságának ven­dégeként hazánkban tartóz­kodó ASZU-küldöttség veze­tője. Abdul Mohsem Abu el- Nour a többi között elmon­dotta, hogy az 1967-es izraeli agresszió nem érte el elsődle­ges célját: nem sikerült meg- dönteni az arab világ haladó rendszereit, nem sikerült a világnak ezt a részét vissza­csatolni az imperialista ér­dekszférába. A haladás szo­cialista útját választó arab országok ellen következetes aknamunkát folytatnak. Jói példázza ezt az 1956-os és az 1967-es agresszió. Céljuk vi­lágos,: el akarják szigetelni az Fgyesült Arab Köztársaságot, biztosítani akarják az arab olaj feletti amerikai rendel­kezés jogát. Beszámolt arról is, nogy az Arab Szocialista Unió leg­utóbbi kongresszusán elhatá­rozták: erősítik a belső fron­tot, az arab népek egységét. A most véget ért kairói ötös csúcsértekezlet — mondotta az ASZÚ legfelső végrehajtó bizottságának tagja — fontos lépés volt az agresszió felszá­molásának útján. Aki a kö­zel-keleti helyzetet meg akar­ja ismerni, tisztában , kell lennie azzal, hogy az arab nép, ha különböző országok­ban él is, egy nemzet — egyek a céljai, reményei. — Magyarországi látogatá­sunk feltétlenül hasznos, ered­ményekben és tapasztalatok­ban gazdag volt. A barátság elmélyítésére, az együttműkö­dés kiszélesítésére töreked­tünk. Eszemecseréket foJy - tattunk az önök gazdasági es politikai vezetőivel, köszöne­tét mondtunk a magyar nép­nek, a magyar kormánynak és a Magyar Szocialista Mun­káspártnak azért a szilárd er­kölcsi támogatásért, amellyel harcunkat segíti. Céljaink kö­zösek: az imperializmus elle­ni harc, a szocialista építés, a béke megteremtése, meg­óvása. (MTI) MA KEZDŐDIK 41 afrikai ország csúcsértekezlete Szoyjet vezetők részvétlátogatása Szovjet vezető személyiségek felkeresték a VDK moszkvai nagykövetségét, hogy személyesen fejezzék ki részvétüket Ho Si Minh ehlök elhunyta alkalmából. Képünkön: Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára beírja nevét a gyászkönyvbe. (Telefotó — TASZSZ—KS) Az etiópiai főváros repülő­terén katonai díszpompával fogadták a ma kezdődő afrikai csúcsra sorra érkező állam- és kormányfőket. A császár elsőnek a kame­runi Ahidjo elnököt köszön­tötte, majd sorra érkeztek a többiek: Nyerere tanzániai el­nök, Numeiri, a Szudáni For­radalmi Tanács elnöke, Siaka Stevens, Sierra Leone minisz­terelnöke, és a Szomáliái kor­mányfő, Egal. Az etiópiai fővárosban van mar csaknem mind a 41 or­szág külügyminisztere. Közü­lük nem egy a csúcsértekez­leten is országának fő kép­viselője lesz, hiszen az állam- és kormányfőknek körülbelül a fele nem jön el. A város impozáns épületé­ben, az Africa Hallban min­den kész a megnyitóra, ame­lyet újságírók és megfigyelők hada vár. A csúcs kezdetéi már csak egy dolog hátrál­tatja: a több mint egy hete szakadatlanul ülésező minisz­teri tanács még mindig nem állapodott meg a napirend­ben. Nincs egyetértés pfldáu1 abban sem, szerepeljen-e a napirenden Afrikai mai leg­súlyosabb problémája: a ni­gériai kérdés. A külügyminiszterek fóru­ma, a miniszteri tanács, így 24 órával az eredeti véghatár, idő után is plenáris ülésen tárgyalt. (MTI) A vietnami lép kiváló fia A Pravda tegnapi száma szerkesztőségi cikket szentel Ho Si Minh emlékének. Rá­mutat, hogy Ho Si Minh, a nemzetközi kommunista moz­galom és a nemzeti felszaba­dító mozgalom kiemelkedő harcosa, a vietnami nép sza­badságáért és boldogságáért vívott harc lánglelkü vezető­je, a Szovjetunió nagy barát­ja volt, aki munkájával és te­vékenységével kiváltotta a vietnami nép, a szovjet em­berek, a világ minden hala­dó ereje részéről a legna­gyobb tiszteletet és elisme­rést. Ho Si Minh nevéhez — ír­ja a Pravda — elválasztha­tatlanul fűződik a vietnami népnek az imperialista gyar­matosítók ellen vívott nehéz, de dicsőséges forradalmi har­ca. a Vietnami Demokratikur Köztársaság 1945. szeptember 2-i kikiáltása után a szocia­lizmus építése, most pedig az amerikai imperialista agresz- szió ellen vívott hősi küzdel­me A Ho Si Minh vezette VDF irányításával a vietnami ,nép megsemmisítő csapóst mért az amerikai agresszorokra, s ez­zel bebizonyította, hogy le­győzhetetlen az a nép, amely a szocialista államok és a milliós néptömegek támogatá­sával harcol a szabadságáért és a függetlenségéért. A harcban a vietnami nép mellett állnak a szovjet em­berek. A Szovjetunió, az SZKP minden szükséges se­gítséget és erkölcsi-politika1 támogatást megadott és meg ad a vietnami hazafiaknak a szabadságért és a független­ségért vívott harcban — m'u tat rá a Pravda. Óriási érdemei vannak Ho Si Minhnek abban, hogy nem­zetközi téren megszilárdult a \ ietnami Demokratikus Köz­társaság tekintélye. Rendíthe­tetlenül harcolt az imperializ­mus és a gyarmatosítás ellen, határozottan fellépett az ag­resszió és a háború erőivel szemben, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért, a népek békéjéért és biztonságáért. A szovjet kommunisták, a szovjet emberek úgy ismerik Ho Si Minht, mint a szocia­lista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egységének és összefor- rottságának következetes har­cosát. A vietnami nép kiváló fia szilárdan meg volt győződve arról — jegyzi meg a Pravda —, hogy a Szovjetunióval fenntartott barátság nemcsak fontos tényező a szocializmus építésében és az ország biz­tonságának biztosításában, hanem a szocialista közösség érdekeinek is megfelel. A szovjet emberek országunk hűséges barátját, a követke­zetes marxista—leninistát is tisztelték benne. A szovjet emberek együtt gyászolnak a vietnami dolgo­zókkal. Ho Si Minh halála pótolhatatlan veszteséget oko. zott a vietnami népnek, a Vietnami Dolgozók Pártjának, a nemzetközi munkásosztály­nak, az egész haladó emberi­ségnek. A szovjet emberek meggyőződése, hogy a Vietna • mi Dolgozók Pártja, az egész vietnami nép rendíthetetlenül követi Ho Si Minh útmuta­tását a szocializmus építésé­ben, kitart az ország sza­badságának, függetlenségének és egységének ügye mellett, erősíti a vietnami—szovjet ba­rátságot, a szocialista közös­ség és az egész kommunista világmozgalom összeforrottsá- gát. (MTI) A szovjet—japán kapcsolatok Kedvező légkör a japán külügyminiszter moszkvai megbeszélésein A szovjet kormány vendé­geként Moszkvában tartózko­dó Aicsi Kiicsi japán külügy­minisztert pénteken fogadta Vaszilij Kuznyecov, a szovjet külügyminiszter első helyette­se. A találkozón érintették a szovjet—japán kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit, va­lamint a mindkét felet ér­deklő nemzetközi problémá­kat. A szovjet főváros politikai megfigyelői kedvezőnek minő­sítik azt a légkört, amelyben Aicsi Kiicsi japán külügymi­niszter moszkvai megbeszélé­sei folynak. A szovjet—japán kapcsolatok legutóbbi biztató fejleményei meggyőzően ta­núsították, hogy a jószomszédi kapcsolatok kialakítását a Szovjetunió és Javán alapve­tő érdekei diktálják. A kapcsolatok kölcsönösen előnyös fejlesztésének gondo­lata mindenekelőtt gazdasági síkon öltött testet. A szám­adatok rendkívül gyors ütemű fejlődést jeleznek: 1957-ben a két ország árucsereforgalma 15,4 millió rubelt tett ki. Ta­valy ez az összeg 520 millióra ugrott. Ez az iram tovább tart és jelenleg Japán a Szovjet­unió fejlett tőkés kereskedel­mi partnerei között a második helyre nyomult előre. A két ország közötti keres­kedelmi kapcsolatok bővíté­séhez a felek új formát ta­láltak az évenként felváltva Tokióban, illetve Moszkvában ülésező »-szovjet—japán ta­nácskozásban«, amelynek ülés­szakán legutóbb megvitatták a jakutiai és Szahalin-szi- g 1 földgáz, vasérc és kőszén Japánba szállításának, vala­mint a távol-keleti szovjet kikötők bővítésének és kor­szerűsítésének távlatait. Figyelemre méltó, hogy 1970 áprilisától a szovjet kor­mány engedélyezte japán re­pülőgépeknek szibériai átre- pülését. Hasonló repülési en­gedéllyel egyetlen más tőkés ország sem rendelkezik. Je­lentős könnyítést hozott a két ország viszonyában az 1966- ban megkötött konzuli egyez­mény. Lehetőség nyílnék még nagyobb szabású, még jelen­tősebb együttműködésre. E lehetőségek ellen hatnak azonban bizonyos gátló ténye­zők, amelyeket szovjet rész­től legmiakrabban három pontban foglalnak össze: 1. A japán—amerikai ka­tonai megállapodás — az úgy­nevezett »biztonsági szerző­dés« — súlyosan bonyolítja az ázsiai helyzetet. A Szovjet­unió nem szemlélheti közöm­bösen, hogy Japán átengedi területét amerikai katonai tá­maszpontok céljaira, amelyek a Szovjetuniót és a többi ázsiai szocialista országot fe­nyegetik; 2. az a tény, hogy Japán az Egyesült Államok hátországá­nak szerepét tölti be a viet­nami agressziós háborúban holott ennek semmi köze sincs az ország nemzeti érdekeihez, az ázsiai béke és biztonság megteremtéséhez. A hiányzó stabilitást Ázsiának csak az ázsiai kollektív biztonsági rendszer hozhatja meg; 3. súlyos károkat okozhat a szovjet—japán kapcsolatok­nak a szigetországban kibpn- takozott propagandahadjárat, amelynek szítói provokációs célból valamiféle »északi te­rületek« visszaadását követe­lik a Szovjetuniótól. A szov­jet kormány többször leszö­gezett álláspontja teljesen egyértelmű: Szahalin-sziget déli részének és a Kurili-szi- geteknek hovatartozását a Szovjetuniónak háborús szö­vetségeseivel kötött szerződé­sei végérvényesen rendezték. Mint Moszkváhan aláhúz­zák: a szovjet—japán kapcso­latok rövid idő alatt nagyot fejlődtek. Vannak még meg­oldásra váró nehézségek és bonyolult problémák, mind­amellett a már elért kitűnő eredmények fényében van alapja annak a reménynek hogy a két ország közötti jó­szomszédi kapcsolatok tovább fognak fejlődni. (MTI) Demokratikus intézkedések Líbiában ----­S zabadon bocsátották a korábban bebörtönzött munkásvezetőket Csütörtökön Bulgária és Ku­ba ismerte el a Líbiai Arab Köztársaságot. Todor Zsivkov, a bolgár minisztertanács el­nöke és Georgi , Trajkov, a bolgár nemzetgyűlés elnöksé­Gromiko horvát államférfiakkal tárgyalt Tito jugoszláv elnök fogadta a Jugoszláviában tartózkodó Gromiko szovjet külügyminisztert, és megbeszélést folyta­tott vele. (Telefotó — AP—KS) Gromiko szovjet külügymi­niszter — Tito jugoszláv el­nökkel folytatott csütörtöki megbeszélése után — tegnap reggel Brloni szigetéről Zág­rábba utazott, ahol eszmecse­rét folytatott a horvát veze­tőkkel: Jakov Blazseviccsel, a horvát szábor (parlament) elnökével és Dragutin Hara­miával, a Köztársasági Vég­rehajtó Tanács (a kormány) elnökével. Gromiko és Tepavaó ju­géneK elnöke — jelenti Szó­fiából a BTA — táviratban tájékoztatta erről a Líbiai Forradalmi Tanács elnökét. A bolgár államférfiak távira­tukban kifejezésre juttatják reményüket, hogy a két or­szág kapcsolatai kedvezően fejlődnek majd. A londoni Daily Express görögországi tudósítója inter­jút készített Idrisz exkirállyal. Az angol lapban megjelent interjú szövege szerint Idrisz elhatárolta magát magántit­kárának, Omar el-Selhinek londoni tevékenységétől. Nincs szükségem semmiféle segít­ségre — jelentette ki a trón­fosztott király. Némileg el­lentmondanak ennek azok a kairói sajtójelentések, amelyek szerint a volt király nem­csak Nagy-Britanniától, ha­nem Görögországtól és Török­országtól is katonai segítsé­get kért uralmának helyre- 'állításáfioz, de nemcsak Ang­liában, hanem a másik két országban is visszautasították A Líbiai Forradalmi Tanács szóvivője, aki a fentieket kö­zölte, egyben kijelentette hogy a forradalmi rendszer felkészült minden esetleges restaurálási kísérletre és csí­rájában elfojtja azt. Egyidejűleg a kairói A! Ahram leleplezéséből kitűnik, hogy az elutasítások hátteré­ben nem is annyira elvi meg­fontolások álltak, mint inkább a hétfői fordulat nyilvánvaló sikere. Heikal, a lap főszer goszláv külügyminiszter teg nap délutáni belgrádi záró- kesztője, ugyanis egy olyan megbeszélése után a , szovjet külügyminiszter ma reggel titkos angol tervet ismertet, amely Idrisz megsegítésének sajtóértekezletet tart a ju- módját és menetrendjét tar­goszláv fővárosban. Benegyiktov belgrádi szov­jet nagykövet tegnap este Belgrádban fogadást adott Gromiko jugoszláviai hivatalos látogatása alkalmából. Gromiko és kísérete ma délután hagyja el Jugoszlá­viát. (MTI) talmazza arra az esetre, ha hatalmát forradalom döntené meg. A terv, amely öt évve! ezelőtt készült, és a királynő nagybátyjának, lord Mount- batten of Burma tábornagy nak az aláírását viseli, an­gol—amerikai katonai támo­gatást helyez kilátásba. A • Raford hadművelet« fedőne­vet viselő terv egyetlen szép­séghibája az, hogy a segítsé­get nem az uralkodónak, ha­nem a líbiai kormánynak kel­lett volna kérnie. A monar­chia kormányát pedig — mint Ismeretes — a fordulat első óráiban megfosztották minden hatalmától, s így segélykérés­re már nem maradt ideje. Az új líbiai köztársasági rendszer szabadlábra helyezte mindazokat a munkás- és szakszervezeti vezetőket, aki­ket az előző rendszerben •.téltek el és börtönöztek be — jelentette pénteken a tripoli rádió. Ugyancsak rádió közölte, hogy a légierő parancsot ka­pott, hoav teljesítsen folya­matos őrjáratokat az ország légiterében. Egyidejűleg kü­lönleges biztonsági parancs­nokot neveztek ki Benghazi- han és felszólították az ott állomásozó fegyveres erőket, hogy tanúsítsanak éberséget. * * * Egyiptomi és szudáni kor- már.yküldöttsén érkezett Tri- polioa. A két d^legác'ó a Lí­biai Forradalmi Tanács meg- bízottaival az országaik kö­zötti együttműködésről tár­gyal. KuwaiT is elismerte az új köztársaságot. * * « Az angol külügyminiszté­rium cáfolta tagnap a kai­rói A1 Ahram főszerkesztő-. jének azt a közlését, amely szerint An“ih titkos kötele­zettséget vőlipt volna arra, hogy szükség er«tén katonai­lag beavatkozik Idrisz király megsegítésére. * * * A Szovjetunió elismerte a Líbiai Arak rr'-♦ó-saságot — ielentették k» Moszkvában. Mint az erről s’óló köz'emény megállap''tia. »a szovjet kor­mány a líbiai nép iránti ba­ráti érzésektől vezéreltetve hivatalosan elismerte a Líbiai Arab Köztársaságot«. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. szeptember 8.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom