Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
I Domb épül Hírnév a kesztyűben Újabb rakomány érkezett. Tanúi voltunk egy új domb születésének. A dombot nem jelölik majd a térképen, s ha leesik az első hó, gyerekek sem fognak szánkóikon lesik- lani róla. Magassága eléri a hat métert. Most még csak a fele kész. Lánctalpas traktor préseli, egyengeti szabályos alakúra. Távolról nézve az emberek apró pontoknak tűnnek, a traktor fekete bogárnak. Silóznak a nagybajomi Zöldmező Tsz-ben. A zöld domb szecskázott silótakarmányból épüL Akiktől az eredmény függ Összefogás a gyalogosokért Évről évre növekszik a forgalom, és a statisztika tanúsága szerint ezzel arányosan a gyalogosok figyelmetlensége is. Tavaly a gyalogosok hibájából hetvenkét baleset történt a megyében, az idén már nyolcvannyolc. Ezenkívül több mint száz szerencsétlenségben a járókelők figyelmetlenségének is szerepe volt A nyolcvannyolcból huszonöt baleset Kaposváron, huszonnégy Siófokon, tizenkilenc pedig Fonyódon történt. Ám a grafikon arról árulkodik, hogy a marcaliak is a kétes értékű »élvonal« felé tartanak. A Somogy megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztályán elkészült az első nyolc hónap »fekete krónikájának« mérlege, amelyből azt olvashatjuk ki, hogy nemcsak a gyalogosok okoztak a tavalyi hasonló időszakhoz mérten több balesetet, hanem a járművek is. Az emelkedés 5,7 százalékos. A rendőrség a következő időszakban az eddiginél is többet tesz a gyalogosok hibájából eredő szerencsétlenségek megelőzésére. Ehhez a legtöbb segítséget adó szövetségesek a gépjárművezetők. Hogy diplomáciai nyelven fejezzük ki magunkat: ha a járművezetők és a gyalogosok — minden esetben — kölcsönösen tiszteletben tartanák egymás jogait, a türelem és az előzékenység lenne rájuk jellemző, kevesebb, sebesült emberrel száguldanának a mentők a baleseti osztályokra. Már régen leszögezték, hogy a járókelőknek is tanulniuk kell a közlekedést — már az általános iskolásoknak, örvendetes, hogy egyre több tanintézetben osztályfőnöki órákon, őrsi foglalkozásokon, KISZ- összejöveteleken foglalkoznak a KRESZ-szel, a közlekedési tudnivalókkal. A rendőrségen úgy tervezik, hogy a gépjárművezetőknek ankétokat rendeznek arról, hogyan • tudnák megakadályozni a tragédiákat — még abban az esetben is, ha a gyalogos követ el hibát. Az Ifjú Gárda is kivehetné részét a munkából, tagjai járőrcsoportokat szervezhetnének, és a rendőrség útmutatása alapján az iskolák, az útkereszteződések mellett felügyelnének a forgalomra. Rövidesen felülvizsgálják, hogy megfelelő-e a gyalogátkelőhelyek elhelyezése, s ha szükséges, újból lefestik azokat Hogy mindennek milyen eredménye lesz, elsősorban mégsem az újrafestéstől, a járőrcsoportoktól és az ankétoktól, hanem a gyalogosoktól függ. P. D. — Reggel hétkor kezdtük a munkát — mondja Bunovácz Ferenc tsz-tag. — Addig dolgozunk, amíg a gépek le nem állnak. Jó segítőnk ez a DT— 54-es. Azért tiporja a takarmányt, hogy kinyomja belőle a levegőt. Különben erjedésnek indulna a kukorica-napraforgó keverék. Kezével mutatja, milyen irányba kell beállniuk az érkező Zetoroknak, melyek szünet nélkül hordják az újabb rakományokat. Bunovácz Ferenc villája a földbe szúrva. Fogástól simára csiszolt nyele van. — Leginkább a gépekhez húz a szívem — árulja el- — Sok mindent csináltam már ebben az évben: szénát gyűjtöttem, kazaloztam, kaszáltam, betakarítottam. A legkedvesebb számomra mégis az, ha gép közelében lehetek. Száznegyven hordról hordják ide a takarmányt. Három silókombájn végzi a betakarítást. Áz épülő dombon nyolc ember sürgölődik. — Csak ilyen idő lenne még egy hónapig — mondjj ki mindannyiuk kívánságát Bunovácz Ferenc. Vargha Elemér brigádvezető érkezik oda hozzánk. — Leginkább arra vigyázunk, hogy minél kisebb területű legyen ez a mi dombunk — meséli. — Télen aztán metszéssel fogjuk megkezdeni, mint a tortát szokás. Űjabb Zetor érkezik, hogy terhétől szabaduljon. Bunovácz Ferenc irányítja fel a takarmánydombra. L. L. GÁZFOGYASZTÓK FIGYELEM l Értesítjük gázfogyasztóinkat, hogy 1969. X. 1-én szerdán reggel 8 órától délután 17,30-ig a gázvezetéken végzendő munkálatok miatt gázszünetet tartunk Kérjük gázfogyasztóinkat, hogy a jelzett időben gázkészülékeiket zárják el. (9267) Modern, automata cukorcentrifuga kezeléséhez villanyszerelőt, lakatost, műszerészt vagy végzett cukoripari technikust azonnali beléi>ésre keres a KAPOSVÁRI cukorgyár (9256) # * 20. ' A tilalmak ellenére mégJis odafurakodtam a kávéház Jelőtti csoportosuláshoz. Meg (nem magyarázható belső ér- Jzés diktálta, hogy lássam, mi J történik. f Az errnberboly közepén egy fajüldöző fiatal lányt akartak #a földről felemelni. Egész kö- izel mentem, majd egy másik x kíváncsiskodóval bevittük a A TAMASKODÖKNAK KESZTYŰVEL feleltek a fiatalok, s a párbajban ők győztek. Ez jobb munkát, több kesztyűt jelent. És háromezer forinton felüli fizetést. A fiatal kesztyűszabász, Bogdán Zoltán vallomása: — Első hallásra nem valami férfias szakma a miénk, de mit lehet itt Fonyódon mást csinálni? Az ember elmegy bambit palackozni, vagy megtanul kosarat fonni, de jobban jár, ha megtanulja a mi szakmánkat. Ülünk az üzemvezető irodájában. A fiúk — apró köténnyel — egymás szavába vágva mesélnek: a felnőtt ember magabiztossága és a diákok zavart, hadaró beszéde keveredik még. — Ha azt mondom, hogy kesztyűszabász vagyok, elhúzzák a szájukat a srácok — veszi át a szót Czollenstein József. — Azt hiszik, az elit szakma a villany- vagy a tvszerel őé. — És talán nem? — ellenkezem. — Nem. — Határozott a válasz. — Ez sokkal tisztább szakma. És nem mindegy, hogy télen az oszlopokat kell mászni, vagy a meleg szóbá- han ülök. — Ami ennél több — fűzi tovább a szót Bándi István — nem kell maszekolni. — Nem lehet — igazítom ki. Visszavág: — Nem kell. Háromezren felül minek? Ha ezt megkereshetem nyolc óra alatt is, akkor minek hajtsam magam a szabad időben ? Igazat adok neki. — Volt, aki megkérdezte már tőlem — mondja Bogdán Zoltán —, hogy én még mindig itt dolgozom? Nem tudják, milyen ez a szakma, s azt sem, milyen ez az üzem. Azt hiszik, menekülni kell innen. Pedig nem: a szabászat szaktudást igényel. Varrni a betanított munkás is tud, s hogy az embereknek csali a kezére dolgozunk, az már nem fontos. Olyan munka ez, amit csak állva lehet végezni. Az üzemvezető, Bolvári József megtoldja: — Igényes munka. A megállapítással mindenki egyetért. Legföljebb kiegészíteni lehet azzal, hogy a bőr nagysága adott, a szabászon múlik, hogyan osztja be. A szakmát kevesen ismerik — Véletlenül lettünk mi is szabászok — mondja Fehér László. Aztán Czollenstein József folytatja: — A Testnevelési Főiskolára jelntkeztem. Nem vettek föl. Balatonlellén nem tudtam elhelyezkedni. Akkor írt a gimnázium igazcsupa sár és vizes ruhájú leányt a kávéházba, ahol aztán magához tért. Először azt hittem, hogy az éhségtől esett össze. Ez akkor naponta előfordult. Ezért megkérdeztem, akar-e valamit enni vagy inni? A leány előbb rámnézett, de anélkül, hogy szólt volna, ismét lehunyta a szemét. Aztán hrtelen — mint akit áramütés ért — felnyitotta a szemét, felém nyújtotta kezeit, és hangosan felkiáltott: — »Jessas, Franzl! Jessas, Franzi?« (Jézusom, Franci! Jézusom, Franci!) — és újra elalélt. Amikor magához tért, csendesen (természetesen némtül) megkérdezte: — »Voltál már a mamánál?« Kérdése részemre érthetetlen volt. önkéntelenül hátranéztem, nem másvalakinek szól-e? A leány megfogta a kezem Erre az a férfi, aki segített bevinni a kávéházba, felállt, és azt mondta jó helyi dialektusban: — »A so a Glück, Sie sind ja Verwandt.« (Ilyen a szerencse, hiszen maguk rokonok) — és elment. Üj ismerősöm kérte, hogy üljek mellé, majd zokogva kérdezgette, egészséges vagyok-e, nincs-e valami bajom. Hamarosan kiderült, hogy a háborúban eltűnt fivérének, gatója, hogy itt lenne hely. Jöttem... És most azt mondom, jó, hogy jöttem. Először kicsit furcsa volt, hihetetlen is, hogy jól lehet keresni ... Meg azt is mondták, hogy ilyen meg olyan büdös a bőr. És... — ...és? — Fura dolog az, ha azok mondanak véleményt valamiről, akik nem is ismerik. A kesztyűt tulajdonképpen ezzel dobták vissza és azzal, hogy a tamáskodók ellenére is jöttek, s megtalálták a helyüket. Jól érzik magukat? Fölösleges a kérdés. A válasz! a munkájuk adja meg. Az éves tervük százezer kesztyű, irdatlanul sok anyag, s ebben a nagy munkában nem lehet egyszer sem selejt. — A bőr drága, importból való. Vigyázni kell rá. Olyan ez, mint a hírnév, nagyon könnyű »elszúrni«. A FIÚK ÖSSZENÉZNEK. Azt hiszem, egyre gondolunk: a fonyódi kesztyűüzem h’mevét- éppen ők és éppen most akarják megszerezni. Kércza Imre Jól gazdálkodnak a vadállománnyal Heinz Schramm mes aganccsal. A Kálmáncsa és Vidéke Vadásztársasághoz 24 0Ö0 hold terület tartozik. Részletes, átgondolt terveket készítenek minden évben a vadgazdálkodásra. A társaságnak 36 tagja van. Vámosi Ferenccel, a társaság elnökével és Boros Károly vadászmesterrel beszélgettünk az idei évad előkészítéséről, terveiről. A társaságnak az a célja, hogy eleget tegyen a MA VAD kérésének, azonkívül jusson vad a tagok konyhájára is ebben a szezonban. A becslések szerint jelenleg 80 szarvas és dámvad, mintegy 400 őz és 30 vaddisznó található a területükön. A fácán- és nyúlállo- mány 800—900-ra tehető. Két év óta külföldi vadászok is ellátogatnak a területükre. A tavasz folyamán például tíz őzet lőttek ki. Ez év szeptemberében a szarvasbő- gés idején Heinz Schramm nyugatnémet vadász aranyérmes, Otto Ambros bécsi vadász pedig ezüstérmes bikát lőtt. Októberben ismét külföldi vadászokat várnak, ez jelentősen növeli a társaság bevételeit, tart akinek szerinte a megtévesztésig hű hasonmása vagyok. Ehhez aztán végig ragaszkodott. Elmondta ájulásának okát is. Édesanyja megbízta, hogy adja el megmaradt ruhájukat, s a pénzen vegyen élelmiszert. A pénzt azonban ellopták tőle. Végül megkért, hogy kísérjem haza, s egész úton arról beszélt, hogyan fog örülni majd az anyja, ha rég elveszettnek hitt fiát viszontlátja. A lakásukban majdhogynem megismétlődött az ájulá- si jelenet, de most már a mama részéről. Ö szegény szintén a fiát vélte bennem felismerni. A félreértést persze végül is tisztáztuk. De utána is mindketten arra kértek, hogy lakjam ezentúl náluk. Én udvariasan elutasítottam a kérést, de ígéretet tettem, hogy majd többször is felkeresem őket. A lányt, aki elkísért a villamosmegállóig, megkérdeztem: nem adná-e el a fivére papírjait? Szó nélkül beleegyezett, ám a felkínált pénzt sértődötten visszautasította. A történteket elmondtam Hamburgernek, és neki is az volt a véleménye, hogy a papírokat mindenképpen meg kell szereznem. Igen ám, csakhogy az anya nem akart a 11,40 kilós, aranyáraméi veket az apróvadállomány fejlesztésére fordítanak. Nemrég a szuloki erdőben találtak egy kimúlt szarvasbikát. Megállapították, hogy a bőgés idején egy másik, erősebb bikával folytatott harcban kapott halálos sebet a gyönyörű példány. Tíz alkalommal tartanak majd az ősszel hajtóvadászatot, ezen főleg az elszaporodott vaddisznók és rókák pusztítása a cél. Szeretnék, ha az idei vadászati szezonban 20 vaddisznó, ugyanennyi szarvas és dámvad, mintegy 40 őz, valamint 300—300 fácán és nyúl kerülne puskavégre. D. Z. megválni az iratoktól, hivatkozva arra, hogy fia nem szerepel a halottak nyilvántartásában, csak az eltűntekén. Tehát lehet, hogy még visszajön. Hosszú rábeszélés után mégis megkaptam az oly fontos papírokat: egy születési bizonyítványt, amely szerint Weidhofen an der Thayan születtem, törvénytelen gyermek vagyok, azaz az anyám nevét viselem. És ami a legfontosabb volt: anyám után karlsteini illetőségű lettem. Tehát odavaló, ahová az elvtársakat internálták. A dokumentumok között volt még egy behívóparancs a 4. bécsi gyalogezredhez, egy bognár mesterségről szóló munkakönyv, és különböző iskolai bizonyítványok. A papírokat megmutattam Hamburgernek, s a biztonság kedvéért kikértük az osztrák párt egyik vezetőjének, Forst elvtársnak is a véleményét, ö szintén elfogadhatónak tartotta az iratokat. A véletlen szerencse által szerzett papírok segítettek aztán tulajdonképpeni célunkhoz, a karlsteini várba internált elvtársakkal való illegális összeköttetéshez. (Folytatjuk) B SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. szeptember 38.
