Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-27 / 224. szám

Istálóból hizlalda Amit a faluban figyelnek Emberi tulajdonság, hogy a szembeötlő rosszat épp olyan hitetlenkedve, fenntartással fo­gadjuk, mint az átlagostól el­ütő jót. Csupán a megjegyzé­seknél használt jelzők módo­sulnak. Amikor először beszél­tem dr. Molnár Lászlóval, a felsőfokú technikum állatte­nyésztési tanszékvezető taná­rával a ráksi példáról, azt mondta: — Ezeket az eredményeket, számokat szinte magam sem akarom elhinni. Júniusban he­lyeztünk ki a háztáji gazda­ságokba tizennyolc-húsz kilós súlyban malacokat és rövide­sen elszállítjuk őket... Igen. Az átlagostól elütő jót is kétkedve fogadja az ember, s az első gondolat, ami meg­fogalmazódik, az, hogy: ezt meg kell nézni... Sokszor elhangzott, jól is­mert gondolat, hogy a közös és a háztáji kiegészíti egy­mást, a kettő együtt alkot egy olyan egészet, amire egész népgazdaságunknak szüksége van. Megannyi példát lehetne erre vonatkozóan felsorakoz­tatni éppúgy, mint arra, hogy mennyi rendelkezés, intézke­dés született már ennek a gon­doláinak az érvényesüléséért Egy ilyen intézkedés gyakor­lati megvalósítását juttatja ki­fejezésre az, ami Ráksiban történt Röviden arról van szó, hogy államunk ötezer forint tá­mogatást ad azoknak a gaz­dáknak, akik kihasználatlan gazdasági épületeiket sertés­hizlaldává alakítják át, és kor­szerű viszonyok között kis- falkás hizlalást folytatnak. Ráksi hagyományosan jó ál­lattenyésztő község. Érthető tehát, hogy a technikum szak­mai útmutatása mellett itt akadtak elsőként olyan gazdák, akik vállalkoztak erre. A kez­deményezés első bizonyítékai ma már dossziékban sorakoz­nak. Szerződés a felsőfokú technikummal a szakmai ta­nácsadásra vonatkozóan, szer­ződés a gazdákkal a hizlalás módszerét illetően. — Két szempontból is ta­lálkozott terveinkkel, segíti szövetkezetünk elképzelései­nek megvalósulását ez a mód­szer — jegyezte meg az elnök, ifjú Farkas Lajos. — Egyrészt a jelenlegi ötvenről hetvenre emelhetjük a kocalétszámot. Régóta törzstenyésztéssel fog­lalkozik szövetkezetünk, így a közösben csaknem teljes egé­szében ezt folytathatjuk, a háztájiban pedig megoldjuk a tenyésztésre nem alkalmas egyedek hizlalását. Nézem a neveket: ifjú Farkas Injos, Bernáth Béla, Biczó Gábor, Becker János, Tóth József, ök öten népesí­tették be átalakított istállói­kat június első napjaiban 140 malaccal. Rácsos padozat, önetető, ön­itató, szellőztető berendezések. Ha kicsiben is, de megvan a feltétele a korszerű technoló­giának. És a számok. Szinte hihetet­lenek: Bernáthék 2,85 kiló ta­karmányból állítanak elő egy kiló sertéshúst. Biczóék ered­ménye ugyanennyi. Beckerék Bernáth Béláné. 2,9, Tóthék 3,02 kiló takar­mányt használtak egy kiló hús előállításához. És a napi súly- gyarapodás mindenütt 70 deka fölött van. Az ember akarat­lanul is azt kérdi: hogyan? — Azt szokták mondani, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot — neveti el magát ifjú Farkas Lajos. Az egykori istállóban negyven 80—90 kiló körüli hízó pihen. — Szinte személy szerint mindegyiket ismeri az ember — mondja Bernáthné. — Ha mindent összeszámolok, na­ponta három órát köt le a velük való foglalkozás.-— Az az asszony, aki nem tud rendszeresen dolgozni jár­ni, csak örülhet ennek. — Beckemé harminc malacot vállalt. — Éppen a napokban mértük meg. Azok, amelyikek huszonkét kilósak voltak be­állításkor, most 98 kilósak, és amelyik a gyengébb csoport, 11 kiló volt, most hetven. Hogy mi a magyarázat? Nem is tudom. Rendesen melléjük kell állni... Olyan számok, o'van tények ezek, amelyekre azt szokták mondani: világszínvonal. — Nincs nap, hogy valaki ne jönne a faluból. Mindenki nézi, figyeli, no és persze vár­ja az első elszállítást, a végső eredményt Mennyi számolás, hányféle kalkuláció hangzott már el! Egy bizonyos, ha négy kiló takarmányt használnak fel egy kiló hús előállításához, akkor is négyszáz forint hasz­na marad hízónként a gazdák­nak. A jelek viszont arra mu­tatnak, jóval több lesz ennél. Sok mindenről beszélhet­nék még a ráksi példa kap­Ilyenek a három és fél hónapja elválasztott malacok. Nem szürkék a hétköznapok sem Néhány pillanatra elül az állomás megszokott zaja. Ki­húztak a tehervonatok, üresek a vágányok, és a peron is nep- telen. Csend lesz az állomás­főnök szobájában is néhány percre, nem berreg a telefon, szünetelnek a jelentések. — Elég későn hagytam ab­ba az éjjel, mert az őszi for­galom nagy munkát kíván. Szeretném, ha a konzervgyár is elégedett lenne és a cérna­gyár is meg a ktsz is. Van mit összehangolni... — mond­ja a nagyatádi állomás főnö­ke, Khin Gyula. — Tehát sok gondja van az állomásfőnöknek ? —• Gond van bőven. De egyik sem megoldhatatlan. Ér­kezik néha olyan küldemény, hogy nem kis fejtörést okoz a kirakása, de azért még min­dig sikerült. Most például az a legnagyobb probléma, hogy nem jön az építőanyag, pedig a vállalatok megrendelték. Csakhogy a vasútnak is igaza van, mert jóval előbb kellett jó munkatársak kellenek. Mi összeszoktunk mér itt az állo­máson ... Vezetési módszereiről is be­szélt az állomasíőnök. Türe­lem és megértés. Ez a két alapelv vezeti. — És mit csinál a munkán kívül? — A legkedvesebb időtölté­sem a muzsika. Jártam az it­teni gimnázium énekkarába, szerepeltünk a rádióban is, csakhogy ez most megszűnt Nekem sajnos nincs időm ah­hoz, hogy egyedül szervezzem, de remélem a terebélyesedő Nagyatádon megteremtjük, vagy inkább újjáteremtjük majd a zenei életet is. Volt itt kórus, kamarazenekar, éne ­keltünk Kodályt, Bartókot, madrigálokat játszottunk fú­vószenekarban is... Belemelegedett a beszédbe. Látszik, hogy nagyon szereti a zenét, szinte óráki g tudna ára­dozni róla. És tenni akar érte. Szépért rajongó ember. Vasúti szervezés és zene, volna leadniuk a megrende- hétköznapok szürke tennivalói lést, az építtetőknek, nem az őszi szállítási csúcsforgalom idején... — Mikor működik jól egy állomás? — Ha minél rövidebb a va­gonok állási ideje. Gyors fel­adás és kirakás. Szervezess kér­dése. A jó szervezéshez pedig és a madrigálok szárnyalása — összefér ez? — Nem szürkék a hétköz­napok sem. Ha jól dolgozunk együtt és a hosszú vagonsor útra készen áll a rakodó előtt, akkor érezzük igazán az örö­mét. Kicsi a mi állomásunk, de nagyon magunkénak érez­zük. Ráférne a bővítés is. És tudja, az igazi biztosíték ab­ban van talán, hogy utánpót­lásunk is lesz. Szeretem a fiatalokat. Hogy miért? Mert önállóak. Van véleményük, nem rejtik véka alá. őszinték. Belőlük kell nevelni az új vasutasokat. Az én korosztá­lyomba sajnos nagyon belene­velték a vasfegyelmet, a tisz­telgést. Néhány évtizeddel ez­előtt azt hitték, hogy ez a vasutas alaptulajdonsága. A múltról beszél, de látja a jövő tennivalóit. Űj vasutasok nevelése. Olyan útról beszél, amelyet járni kell. És nem­csak a fiatalokat becsüli, ha­nem önállóan cselekvő embe­reket szeret maga körül az idősebbekből is. — Mi a bizonyítóka ennek a munkának? — Az eredményeink. Nem­csak számokban, hanem abban is. hogy a vállalatokkal jó, mondhatnám, baráti a kapcso­lat. És abban Is, hogy minden problémát őszintén meg tudók beszélni a többiekkel... És az elismerések is. Az egy­szerű állomásfőnöki szobában oklevelek sorakoznak, és egy miniszteri' kitüntetést is mutat Khin Gyula, melyet nemrég kapott. Ez azt tanúsítja, hogy a vasút kiváló dolgozója. T. T. Becker Jánosné. csán. Arról, hogy mindenki­nek házhoz yiszik a takar­mányt, hogy 140 malacot állí­tottak hízóba és egyetlen da­rab sem hullott el, hogy a szö­vetkezeten keresztül értékesí­tett hízók utáni felárból két forintot a tag kap meg, egyet pedig a közösség. Beszélhet­nék arról, hogy megyei szinten milyen nagy lehetőségeket rejt ez a módszer magában: hiszen ha 190 nagyüzemben csak öt-öt gazda hizlal har­minc sertést, az maga megkö­zelítőleg harmincezer hízó. Mindezeket végiggondolva csak egyetlen dolgot szeret­nék még megjegyezni. Ak!k Ráksiban ' erre vállalkoztak, mind fiátalok. Valamennyien negyven év alatt vannak, ön­magáért beszél ez. Vörös Márta MAI KOMMENTÁRUNK Miért féléik az illetékestül? A Magyar Nyelv Értelme­ző Szótárában a harmadik kötet négyszázhatvanhetedik oldalán az illetékes szó két értelmét is közlik. Az első, valamely ügyben el­járni, intézkedni jogosult személy, hatóság, intézmény, míg a második valamire hi­vatott, alkalmas és hozzáér­tő személy. Nem véletlenül írtam ki ezt a két mondatot az öles kötetből. Az az érzé­sem, hogy nagyon is tiszte­letben tartjuk, sőt félünk az illetékes személytől, ható­ságtól, intézménytől, olyany- nyira, hogy a nevén nevezni senki nem meri, kérését, vé­leményét elrejti a minden föltételezést magában rejtő kilenc betű mögé. Strapabíró szó, annyi szent. Akinek nem inge, akarom mondani nem illetéke, az nem veszi magá­ra, akinek pedig igen, az is csan ritkán. «Kérésünkkel meg kell ke­resni az illetékest« — hang­zik el nap nap után, s ilyen­kor lelki szemeimmel látom, hogy az előadó a hóna alá vág egy kérést, hétmérföldes csizmát húz és bejárjá a vi­lágot illetékest keresni. Több-kevesebb sikerrel! «Felhívjuk az illetékesek figyelmét« — így a szuper­óvatos vélemény, és forróra tárcsázzák a telefont, a vo­nal túlsó végén az illetékes figyelmét kérve. Az pérsze házon kívül van — mert hol is lehetne az illetékes fi­gyelme, esetleg még vidéken, de mindenképpen távol az íróasztalától — és minden marad a régiben. «■Az elvtársak javaslatait tolmácsoljuk az illetékesek­nek« — mondja válaszában a «kis« illetékes, ami azt jelenti, hogy a javaslatot ebben a formájában nem le­het a «nagy« illetékes elé tárni, előbb le kell fordítani illetékes nyelvre. A nyers fordításból egy olyan átül­tetést kell készíteni, amelyet már egyik illetékes sem ért, s a javaslatok végigjárva az illetékes bürokrácia ördög­táncát, mint «megfontolan- dók«, s «később még vissza­térünk rá« széljegyzettel el­látottak visszakerülnek a kérvényezőkhöz. Eközben te­lik az idő, a folyókon sok­sok köbméter víz lefolyik, a javaslatok feledésbe mennek, vagy ha valakinek eszébe jut, akkor kapacitás-, mun­kaerő- és anyaghiányra való hivatkozással végérvényesen lezárja. Ezek után volna egy ja­vaslatom. A tanácskozáso­kon, értekezleteken ne az legyen a központi téma, hogy ki az illetékes, hanem az, hogy ki az illetéktelen. Tehát: a sáros úton lakók panaszának elbírálásában ne ma Bámexbumfért, sem a CICSIKIV (Cigarettacsik­kel Kiszerelő Vállalat), de még az Atomfizikai Kutató- intézet sem illetékes, hanem... És itt megállni, inni egy po­hár vizet, mert a sok beszéd kiszárítja az ember száját, és felsorolni a Magyarországon még ezeken kívül található ötezer vállalatot, intézményt, akik illetékesként számításba jöhetnek. Ebben a listában aztán szépen el lehetne buj­tatni azt az egy-két valóban illetékest, akinek az út ki­kövezése lenne a feladata, de nevüket a világért sem ejtené ki senki, hátha meg- sértődnek. Lehetséges, hogy az ötle­temmel többen nem értenek majd egyet, elsősorban az illetékesek, de azok is, akik óránként koptatják ezt a szót, mondván: az újságíró nem illetékes eldönteni, hogy ki az illetékes. Igazuk van, mert csupán arra kerestem választ, hogy miért is fé­lünk az illetékestől'! Saly Géza Eredményes munkát végeznek a községi közös tanácsok (Tudósítónktól.) A megyei tanács a múlt év­ben megtárgyalta a községi tanácsok tevékenységéről szó­ló előterjesztést, és ennek kap­csán irányelveket határozott meg a tanácsok munkájának további fejlesztésére. A Nagy­atádi Járási Tanács ezek alap­ján jelölte meg a tanácsi mun­ka irányait. Első helyen a községi tanácshálózat elapró­zottságának megszüntetése és az új tanácsi munkastílus ki­alakítása szerepelt Az eddigi tapasztalatokról érdeklődtünk Fejes József vb-titkártól. — 1969 januárja óta négy közös tanács tevékenykedik járásunkban. A kialakítás so­rán figyelembe vettük a la­kosság társadalmi viszonyait és a termelőszövetkezetek táv­lati fejlesztését A centrum­községek intézményei ki tud­ják elégíteni a külközségek igényeit is. — Hogyan fogadták a közös tanácsok kialakítását? — Az a tapasztalatunk, hogy az érintett községek lakói egyetértettek az átszervezéssel, megértették annak szükséges­ségét. A tanácsok és a lakos­ság kapcsolatának elmélyíté­se érdekében a népfrontbi­zottságok közreműködésével falugyűléseket szerveztünk. Ezeken a tanácsok községpoli­tikai tervét ismertették. A külközségek igazgatását nagyobbrészt a tanácsi kiren­deltségek útján végzik. — M ilyen tartalmi változá­sok jelzik a közös tanácsok tevékenységét ? — Azt tapasztaltuk, hogy ta­nácsaink élnek a gazdaságirá­nyítási rendszer biztosította nagyobb önállósággal. Hatás­körük állandóan növekszik, több olyan ügyet intéznek el helyben, amiben korábban a járás döntött. Munkaterveik is javultak. Napirendjeiken mind nagyobb területről sze­repelnek beszámolók, tájékoz­dasági jellegű témák túl gya­kori tárgyalása, más — a köz­ség szempontjából fontos — témák is a testületek elé ke­rülnek. A községi állandó bizottsá­gok tevékenysége azonban csak egy-két helyen javult, s itt sem kielégítően. Munká­jukban sok még a formális elem, hiányzik a kezdeménye­zőkészség. A járási tanácsok végrehajtó bizottsága már ed­dig is több községi tanács te­vékenységét vizsgálta meg, s a jövőben is sor kerül ilyen elemzésekre. A szakosztályok messzemenő segítséget adnak a községek szakigazgatási szer­veinek. A járási tanács titkára vé­gezetül elmondotta, hogy . a községi tanácsapparátust szak­mai és ideológiai tanfolyamo­kon, iskolákon képezik to­vább, hogy egyre inkább megfeleljenek a növekvő kö­vetelményeknek. Irodabútoroktól az autójavításig Többféle termék előállításá­val foglalkozik a Nagyatádi Komfort Ktsz. Részlegei a köz­ség ellátása mellett más piac­ra is gyártanak. Hogy a nagy­atádi érdekeket mennyire fon­tosnak tartják, azt a ktsz el­nöke, Nagy Ferenc ezzel bizo­nyítja: a múlt félév során há­rommillió forint értékű lakó­házépítési munkát végeztek OTP- és magánmegrendelésre. Ebben a félévben számolnak már tanácsi megrendelésekkel is. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy növeljék majd a kapacitást. A termelékenység növelése érdekében . az építő­ipari részleg bővítését terve­zik. Betonkeverőket, felvonó­kat, építőipari kisgépeket vá­sárolnak mintegy háromszáz- ezer forint értékben. Jól jövedelmez a ktsz faipa­ri részlege is. Az igények gon­dos fölmérése, a piackutatás alapján elsősorban íróasztalo­kat, írógépasztalokat, irodai kisbútorokot gyártanait. Ezek­ből évente kétezer darabot ké- tatók. Megszűnt a mezőgaz- szitenek el a ktsz asztalosai. Az eddigi tapasztalatok alap­ján úgy határoztak, hogy az ipari részlegeket érdemes ket­téosztani. Az új cikkek gyártá­sa mellett - külön egység foglal­kozik a javítással. A faipari javítórészleg segíti az építke­zőket, mert magánmegrende- iésre nyílászárókat is készít Növekszik a vasipari részleg létszáma. Fő profilja a tűzbiz­tos irattartók készítése. A ktsz sok irodabútort készít. Iratta­tokból 150 darabot gyártanak negyedévenként Sok jót hallottunk Nagyatá­don a ktsz autójavító részlegé­ről. Nagy Ferenc elmondta, hogy a szép eredményeket csak nagy nehézségek árán tudják elérni, mert a beszerzési gon­dok hátráltatják a jó munkát Bár optikai és precíziós mű­szerekből ellátottak, tömegal­katrészekből nincs mindig elég a raktáron. Ezért csatlakoznak ők is a kaposvári 14. sz. Autó­javító Vállalat kéréséhez, hogy jó volna mielőbb Somogybán is létesíteni egy Autóker-lera- katot J SOMOGYI NBPSAP Szombat, 1969. szeptember 27.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom