Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-25 / 222. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) elmúlt húsz évben majdnem hatszorosára emelkedett. A nők szakmai képzését tovább­ra is kiemelt feladatként kell kezelni. Veres József a to­vábbiakban az üzemek fele­lősségéről, a tanulóknak nyúj­tott üzemi segítség nagy je­lentőségéről szólt. A « képzés feltételeinek biztosításáért, korszerű tanműhelyek létesíté­séért a miniszter külön kö­szönetét mondott a Dunai Vasmű, a Ganz-MÁVAG, a Beloiannisz Gyár, a Csepel Művek, a Budapesti Lakás­építő Vállalat, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, a Gyapjúfonóipari Vállalat és más vállalatok vezetőinek és illetékes munkatársainak. Hoz­záfűzte azonban, hogy a jó példákat sajnos még nem minden vállalat követi. Az új gazdasági mechanizmus azon­ban a szakmunkástanuló-kép­zésben is több kezdeménye­zésre, nagyobb felelősségérzet­re ösztönzi majd a vállalato­kat. A termel es műszaki alapjai­nak változásával, az önállóbb termelésszervező munka ki­alakulásával olyan szakmun­kások iránt növekedett az igény, akiket a változó felada­toknak megfelelően a legjob­ban tudnak foglalkoztatni a vállalatok. Ilyen szakmunká­sokat akarunk nevelni és ezért fokozatosan megszüntetjük a szakmai _ oktatás túlzott dif­ferenciáltságát, és megteremt­jük a széles alapon nyugvó, lépcsőzetesen felépülő szak­mai képzést. Számítanunk kell arra, hogy a szakmunka a legösszetettebb szellemi és fi­zikai tevékenységek közé fog tartozni, ennek megfelelően az elméleti oktatásra szánt időt emelnünk kell, A képzés feltételei jelenleg nincsenek egészen összhang­ban az igényekkel, 1966-ig ugyanis számottevő fejlesztés­re lényegében nem került sor. Az utóbbi években azonban kormányzatunk már igen je­lentős anyagi eszközöket biz­tosított a szakmunkásképző iskolák fejlesztésére, az el­maradás csökkentésére. A har­madik ötéves terv időszakában várhatóan 624 tantermet, 1110 tanműhelyi munkahelyet léte­sítenek, az otthonok befogadó- képessége pedig több mint 3400-zaí bővül. A fejlesztést folytatni kell, mert iskoláink zsúfolták, nehéz körülmények között — általában két mű­szakban — oktatnak. Folya­matban van a távlati iskola­hálózat-fejlesztési terv kidol­gozása, amely messzemenően figyelembe veszi a lakosság települési viszonyait és a gaz­daság regionális fejlesztését. A miniszter ezután utalt arra, hogy a népgazdaság szerkezetében és a képzésben végbement változások nyomán mind több jogszabály jelent meg, s e jogszabályok között ma már nehéz eligazodni. Veres József rámutatott, hogy az 1949. évi 4. törvény — az akkori helyzethez iga­zodva — a nem *lami szek­torokban meghagyta a tanulók szerződtetésének rendszerét. Mint mondotta, erre ma már nincs szükség, mert a jogokat és kötelezettségeket nem a két fél megállapodása, hanem a jogszabályok írják elő. Az előterjesztett törvényja­vaslat — folytatta — a kép­zést úgy szabályozza, hogy az megfeleljen a gazdasági, az oktatáspolitikai, a szociális és az egészségügyi követelmé­nyeknek egyaránt. Ugyanakkor átfogó, egységes és korszerű jogszabályi rendezésre törek- l szik. Az eredményes képzés alapvető követelménye, hogy szoros kapcsolatban álljon a termeléssel. A törvényjavaslat értelmében ezért a gyakorlati oktatást továbbra is elsősor­ban a vállalatoknál kell meg­szervezni. Ez biztosítja, hogy a szakmunkás-tanulók már a választott szakma megtanulá­sa közben megszokják az üze­mi légkört, beilleszkedjenek az üzemi kollektívába, részt ve­gyenek a termelési tervek tel­jesítésében. A törvényjavaslat hangsúlyozza az iskolák és o vállalatok kapcsolatának fon­tosságát. Lehetőséget ad arra is, hogy a vállalatok és a ta­nulók között az eddigieknél hatékonyabb érdekeltségi kap­csolat alakuljon ki: a vállalat a képzési idő utolsó félévében ösztöndíj helyett szakmunkás- bért is fizethet tanulójának, sőt a termelésben elért ered­mény alapján az előírt jut­tatásokon felül jutalmat is ad­hat. A nehezen beiskolázható szakmák tanulóit társadalmi ösztöndíjban részesíthetik. Az új szabályozás széles kö­rű lehetőséget nyújt arra is, hogy a vállalatok felnőttek képzése útján jussanak újabb szakmunkásokhoz. Ezien túl is lesz lehetőség egyéni felkészü­lés alapján a szakmunkásképe­sítés megszerzésére, sót új le­hetőségként a jövőben esti szakmunkásképző iskolát is le­het szervezni. A képesítéssel már rendelkező dolgozók — meghatározott szakmai gya­korlat letöltése után — ro­konszakmában újabb szak- munkásképesitést szerezhet­nek, ha kiegészítő vizsgát tesz­nek. A törvényjavaslat — foly­tatta — szociális és egészség- ügyi szempontból is egységes, átfogó rendezésre törekszik. A javaslat értelmében csökken a szakmunkástanuló fiatalok fizikai igénybevétele. A je­lenlegi, általában 48 órás fog­lalkoztatási idő 42 órára mér­séklődik. Ezzel a népgazdaság egyes szektorai kozott meg­szűnnek az egyébként teljesen indokolatlan és sok vitát ki­váltó különbségek. A törvény- tervezet a jelenlegi évi 30 munkanap szabadság helyett a többi iskolatípusban szokásos oktatási szünetet, 46—46 na­pot biztosítja a tanulók részé­re. A javaslat egészségügvi vo­natkozásai biztosítékot nyújta­nak arra, hogy a tanulók meg­feleljenek a választott szakma egészségügyi követelményei­nek. A képzési idő alatt gon­doskodni kell a fiatalok rend­szeres orvosi vizsgálatáról. A törvénytervezet megtiltja a tanulók éjjeli foglalkoztatását kötelezővé teszi munkaegész­ségügyi oktatásukat és előírja az iskolai munkavédelmi sza­bályzat kidolgozását A javaslat törvényi szinten kíván gondoskodni a tanulók munkavégzésével összefüggő szociális juttatásokról. Előírja, hogy a tanulót ugyanolyan munkaruha-juttatás illeti meg, mint a vele azonos munkafel­tételek között dolgozó idősebb munkásokat Munkanapokon mindenütt kedvezményes ét­keztetés jár a tanulónak. A javaslat változatlanul fenn­tartja és törvényi szinten rög­zíti szocialista fejlődésünk je­lentős vívmányát: a tanulókat megillető társadalombiztosítá­si és szociális juttatások rend­jét. Expozéja befejező részében a miniszter rámutatott, hogy a törvényjavaslat kidolgozásakor nagy figyelmet fordítottak az érintettek széles körének vé­leményére. A szakmunkásképzés hely­zetéről — még a törvényalko­tó munka megkezdése előtt — tárgyaltak a megyei tanácsok és a párt-végrehajtóbizotlsá- gok, a megyei pártbizottságok oktatási felelősei, a nagyválla­latok vezetői. Napirendre tűz­ték a témát az országos diák­tanácskozáson és az oktatási szakemberek értekezletein. A felmerült indítványok többsé­gét figyelembe vették. A tör­vényjavaslatot megtárgyalta és elfogadásra ajánlotta a SZOT elnöksége, a KISZ intéző bi­zottsága és az Országos Okta­tási Tanács. Meggyőződésem, hogy — el­fogadása esetén — az új tör­vény eléri célját, jól szolgálja munkásosztályunk és társadal­munk ügyét. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy vitassa meg és fogadja el a szakmun­kásképzésről szóló törvényja­vaslatot — fejezte be beszédét Veres József munkaügyi mi­niszter. • » • Több hozzászólás után az el­nöklő Vass Istvánná javasla­tára az országgyűlés a szerdai vitát lezárta, s úgy határozott, hogy — a szakmunkás-képzés­ről szóló törvényjavaslat vitá­jával,' valamint a gázenergiá­ról szóló törvényjavaslat tár gyalásával — csütörtökön dél­előtt 10 órai kezdettel folytat­ja tanácskozását. Egymilliós kereslted elemfejlesztés Marcaliban (Tudósítónktól.) A marcali fogyasztási szö­vetkezetnek a Baglas etterem megnyitásával felszabadult né­hány üzlethelyisége. Az igaz­gatóság ebben az évben, ki- iiasználva a lehetőségeket, to­vább fejleszti a járási szék­hely üzlethálózatát. A régi vendéglő helyén mű­szaki szaküzlet nyűik, ahol te­levíziót, rádiót, járműveket, háztartási gépeket, és ezek al­katrészeit árusítják. Az új mű­szaki szaküzlet átalakítása 400 000 forintba került, a be­rendezés — amelyet egy bu­dapesti cég szállít — újabb 150 000 forintba. A műszaki üzlet mellett korszerű húsbolt készült. Ennek átalakítása 80 000 forint volt Most vég­zik az átépítési munkákat a vasútállomás mellett lévő ven­déglőben is, amelyet önkiszol­gáló étteremmé alakítanak. A régi szálloda helyiségeiben lesz a modern konyha. Erre 250 000 forintot irányoztak elő. A vendéglő kész lesz még eb­ben az évben. A negyedik szaküzletet a Finommechani­kai Vállalat volt műhelyei he­lyén alakítják ki. Ide kerül­nek az üveg- és porcelánáruk. Az átalakítási munkálatokat a marcali szövetkezet saját építőbrigádja végzi. Ismét „eziisttermést” várnak Vesén (Tudósítónktól.) Az időjárás az idén kedve­zett a véseieknek, és nemcsalt a szántóföldeken, hanem a gyümölcsösben is szép termés­re számít az egyesült Üj Elet Termelőszövetkezet. A fiatal almáskertben a fák ágai föl­dig hajolva roskadoznak a bő termés alatt. A mintegy 67 holdas gyümölcsös törpefái már a múlt évben is figyelem­re méltó, eredménnyel örven­deztették meg a termelőszö­vetkezetet. Két kiváló minő­ségű fajtájuk, a jonatán és a starking az erfurti kiállításon második dijat nyert A jó mi­nőség mellett most a meny- nyiség is rekordot ígér: csak­nem 120 vagon almára számí­tanak. A zamatos gyümölcs nyolcvan százalékát exportra szánja a termelőszövetkezet. A gazdag termés a hozzáér­tő gondozásnak, a gyakori per­metezésnek meg a szerves trá­gya bőséges adagolásának kö­szönhető. A tsz vezetőségét most már a szedés és a táro­lás gondja foglalkoztatja Er­re a munkára előreláthatólag két-három héttel korábban keiül sor az idén, mint a múlt­évben. iueOszuki kOm A műszaki könyvnapokat az idén október 15-e és noveift- ber 4-e között rendezik meg — jelentette be a szerda dél­előtti sajtótájékoztatón Fi­scher Herbert, a Műszaki Ki­adó irodalmi vezetője. Az or­szágos megnyitót a legnagyobb vidéki iparvárosban, Miskol­con tartják. 33 féle új .szakkönyvet je­lentet meg a szakmai napokra a Műszaki, az Akadémiai, a Mezőgazdasági, a Táncsics ér a Zrínyi Kiadó. A könyvnapok idején körül­belül 300 helyen tartanak or szágban műszaki ankétokat, ahol a friss kötetek szerzői ta­lálkoznak majd a műszak: könyvek olvasóközönségével. Mai kommentárunk! Békét a világnak! A béke vágya egy idős az emberiséggel. Békében akart élni és dolgozni a rabszolga és a jobbágy, a polgár és a munkás, de az állandó vi­szálykodások és a háborúk az emberek millióinak életét oltatták ki, az özvegyeknek, árváknak csupán a béke re­ménye maradt vigaszul. A második világháborúig a bé­ketörekvések csupán a há­ború befejezésére irányultak, s csak húsz évvel ezelőtt Pá­rizsban fogalmazták meg hatszázmillió ember békevá­gyát, hogy soha többé ne le­gyen háború! Az első béke-világkong­resszus után szervezett for­mát öltött a mozgalom, béke­védelmi bizottságok, béketa­nácsok alakultak majd min­den országban, s a kongresz- szusok Stockholmban, Bécs- ben, Moszkvában vagy Hel­sinkiben egy-egy olyan akció elindítását kezdeményezték, amely a világközvélemény nevében lépett fel a hideg- háborús kísérletek és az in­tervenció ellen. Amikor 1949-ben Párizsban tanácskozásra ültek össze a béke hívei, a történelem el­ső olyan kongresszusán vet­tek részt, amelyen elhatároz­ták, hogy megakadályozzák egy újabb világháború kitöré­sét. Békeidőben indult el út­jára a békemozgalom, s ez­zel a lépéssel az emberiség igazi célját, az életet, a bé­két, a békés alkotómunkát és a népek közötti barátságot fektették új alapokra. Ki­mondták, hogy a háború nem természeti csapás, hanem az emberek akaratának szülötte, csak ők akadályozhatják meg, tehát a háború elkerülhető. A békéért vívott harc nem rövid lejáratú akció, termi­nusokhoz kötött kampány, hanem mindennapos és rend­szeres munka, a szocialista társadalomban pedig az or­szág felvirágoztatásának és a szocializmus felépítésének szerves része. A béke ügye nem egy osztályé, egy párté, hanem minden becsületük életét, hazáját, népét szerető emberé. Munkások, parasz­tok, tudósok, írók, művészek, a legkülönbözőbb foglalkozá­súak álltak a béke gondolata mellé, munkájukkal segítve az egyetemes érdeket. Gon­doljunk csak olyan személyi­ségekre, mint Joliot Curie, Albert Schwizer, Bertrand Russel, Sartre, Chaplin, Ehrenburg és sorolhatnánk, még tovább őket. Hónapról hónapra, évről évre újabb milliók, s velük együtt or­szágok és földrészek haladó erői csatlakoznak a békemoz­galomhoz. A világpolitikai események alakulásával a békemunka módszerei is változnak, de ez nem jelenti a húsz évvel ez­előtt meghatározott elvek fel­adását. Az imperializmus ál­landóan új utakat és lehető­ségeket keres, hogy érdekei­nek megfelelően tűzfészkeket gyújtson a világon, helyi há­borúkat robbantson ki, fo­kozza a' fegyverkezési ver­senyt, és politikájával egy termonukleáris háború veszé­lyét hordozza magában. -A kommunista és munkáspár­tok ez évi moszkvai tanács­kozásának fő dokumentunia szerint az imperializmus bű­nös tevékenységének végét kell vetni, a munkásosztály­nak, a demokratikus és for­radalmi erőknek egyesülniük kell, hogy a szocialista világ­rendszer erejére támaszkodva közösen küzdhessenek az em­beriség megmentéséért. Népünk és megyénk lakos­sága egyértelműen kifejezés­re juttatta, hogy békét akar, az ember teljes jogú ember­ré válását és felemelkedését, a teremtő, alkotó munka és az örömteli élet békéjét. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében köszöntjük a me­gyei békeaktíva valamennyi részvevőjét és azokat a kül­dötteket, akik Somogyot kép­viselik majd a VII. magyar békekongresszuson. S. G. Sorozáson A hadsereg életéről beszél Dévai György őrnagy. Izgatott, kíváncsi fiatalem­berek gyülekeznek a fegyveres erők kaposvári klubjában. So­rozásra jöttek. Sorsforduló ez az esemény mindenki életé­ben, a felnőtté válás egyik bizonyítéka. S ezzel együtt megnő az állammal szembeni kötelességük. Korban azonos, iskolai vég­zettség, munkabeosztás tekin­tetében különböző emberek. Érdeklődve kérdezgetik egy­mást, ki, hová, melyik fegy­vernemhez szeretne kerülni. Sokan régi barátok, iskola- és munkatársak, akik megegyez­nek, hogy ha lehet, egy alaku­lathoz kérik magukat. Cseresznyés István, a Kefe- és Műanyagipari Vállalat tmk- részlegének technikusa is ar­ra vár, hogy szólítsák, illetve orvosi vizsgálatra kerüljön. — Húszéves vagyok, bizony jobb lett volna már 18 éves korban elkezdeni a katonai szolgálatot, de hát az iskola ... Na mindegy... Azt szeretném, ha technikusi képzettségemet kamatoztathatnám a hadsereg ben, s járművek mellé, vala­milyen gépesített egységhez kerülhetnék. Szeretném az if­júsági szervezetben nyert ta­pasztalataimat is — vállala­tomnál KISZ szervező titkár vagyok — hasznosítani. Találomra szólítok meg egy másik fiatalt, Dankó Attilát, ö is technikus — a Mezőgazda- sági Gépgyárnál. — A hadseregről nem sokat tudok, így elképzelésem sincs arról, milyen alakulathoz kér­jem magam. Én is azt szeret­ném, ha a technikumban ta­nultaknak a hadseregben is hasznát vehetnem. Valamennyien orvosi vizs­gára ' mennek, csak egészséges emberek kerülhetnek a hadse­regbe. Ha valaki rejtett beteg­ségre panaszkodik, kórházi, il­letve szakorvosi kivizsgálásra küldik. S közben a várakozók a hadsereg életével ismerkednek. Dévai György őrnagy ismerte­ti velük a tudnivalókat, ame­lyeket egy katonai szolgálat előtt álló állampolgárnak is­mernie kell. Persze kérdez­hetnek is. Nagyon sokan kí­váncsiak a bevonulás időpont­jára — ezt majd idejében megtudják —, mi a tenniva­lójuk üzemükben, vállalatuk­nál, de igen sok kérdést tet­tek föl bel- és külpolitikai eseményekkel kapcsolatban is. — Neve? — Antal János. — Foglalkozása? — Vízvezeték-szerelő. — Üz-e valamilyen sportot, van-e hobbija, s ha maga dönthetne, milyen fegyver­nemhez szeretne kerülni? — Ejtőernyős kiképzést kaptam az MHSZ-néL Eddig ötven ugrásom volt Kérném, hogy ejtőernyős egységhez osz- szanak be — hangzik a felelet Koós József őrnagy, a soro­zó bizottság elnöke szorgalma­san jegyzi a válaszokat, a ké­relmeket. Tapasztalatait így összegezi: — Évről évre képzettebb, is­kolázottabb és fegyelmezettebb fiatalok kerülnek sorozásra. Szinte kivétel nélkül vonzód­nak a korszerű, gépesített ala­kulatokhoz, gépkocsizóknak, vagy pedig rádiósnak kérik magukat. Mi valamennyiük kí­vánságát figyelembe véve — iskolai végzettségük, szakkép­zettségük alapján — javasol­juk őket a különböző fegyver­nemekhez. Szalai László SOMOGYI NEPÁAP Csütörtök, 1969. szeptember 25. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom