Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-18 / 216. szám

Felső-somogyi német népszokások A XVIII. század első felé­ben Somogy megyébe is jöt­tek telepesek Németországból, hogy a törökök kiűzése után, az elnéptelenedett területeken új életet kezdjenek. Kapos­vártól délre, valamint a me­gye északkeleti részén, Felső- Somogyiban keletkeztek el­szórtan, vagy kisebb-nagyobb csoportokban német települé­sek. Legtöbbjükre az jellem­ző, hogy a dombok között meghúzódva, a völgyekben te­lepültek le. A külvilágtól jó formán elzárt falvakban több mint két évszázadon, keresz­tül megőrizték, mind nap­jainkig is, német anyanyel­vűket és ősi német szokásai­kat. és „házassági szerződés“ Ha a legény már kiszemel­te szíve választottját és há­zasodni készült, akkor szülei egy »küldött« útján kérdez­ték meg a lány szüleitől: hajlandók-e lányukat feleségül adni házasulandó fiukhoz. Igenlő válasz esetén a legény csütörtökön este ment el a lányos házihoz, hogy szemé­lyesen kérje meg a lány ke­zét Rá két napra, szomba­ton már meg is tanították az eljegyzést az ún. kézfogót. Mindkét részről a szülők, a testvérek és a keresztszülők vettek részt ezen a menyasz- szony házánál, 'hogy a »há­zassági ' szerződést« elkészít­sék, megpecsételj ék. Már jóval az állami anya- könyvviezetés elrendelése (1895. október 1.) előtt szokás­ban volt hogy a házasulandók megjelentek az állami hatósá­gok helyi képviselője, a köz­ségi jegyző előtt és hivatalo­san is, írásbeli »házassági szerződést« kötöttek. Egy csaknem 200 esztendős anya­könyv megsárgult lapjai kö­zött ránk maradt eredeti példányban egy ilyen régi há­zassági szerződés, »Ehekont­rakt« ds: »Házassági szerződés, me­lyet Reidl Mihály, tisztessé­ges bonnyai legény és Knock Krisztina, tisztességes döröts- kei hajadon az alábbi felté­telek szerint kötött egymás­sal: 1. Mivel nevezett vőlegény édesapjának a gazdaságába házasodik Bonnyán, az egész gazdaságot, anyjának halála után ő fogja örökölni, fele­részben megosztva testvérével, Reidl Henrikkel. A gazdasá­got öröklő két testvér viszont köteles anyjuk halála után, a legkisebb testvért, Kristófot is kielégíteni a vagyonból. 2. A menyasszony — édes­apjának halála után — 25 forintot köteles hozományként vőlegényének adni, valamint a házaságyat és a ládákat. 3. Halálesetkor. Ha előfor­dulna, hogy a szerző házas­feleknek nem születik gyer­mekük és egyikük előbb hal­na meg, az életben maradt házastárs örökli a 25 forin­tot, a ruhákkal és a gazda­sággal együtt. Kelt Dörötskén, 1818. ja- nuárius 19-én.« A házassági szerződés meg­kötése után, a kézfogót kö­vető néhány héten belül, leg­később 6—8 hét múlva meg­tartották a lakodalmat is. Lakodaiom pár házról házra járva meg­kezdte a lakodalomba szóló invitálást. Először a legénye­ket és a lányokat, a baráto­kat, cimborákat, barátnőket hívták meg. A többi vendé­get meghívni már a kereszt- szülők tiszte volt, mégpedig a »protokoll« szerint, az es­küvő előtti vasárnap délután­ján. A lakodalom előestéjén van az ún. »kislagzi«, vagy más néven a »koszorúeste«. Ezen a legények és a leányok, a jegyespár ifjúkori barátai meg a koszorúslányok és a vőfély vesznek részt. A kiadós va­csora után táncolnak a fia­talok, általában éjfélig. Az esküvő napján már délelőtt gyülekezett a meghí­vott vendégsereg, és közösen fogyasztották él az elébük tá­lalt »villásreggelit«. Délelőtt fél tízkor pedig elindult a vőlegény kíséretével és a fúvószenekarral együtt a menyasszony házához. verses (( és menyasszonytánc A később, csak dél tájban érkezett vendégeket sem »koplaltatták« estéiig. A me­nü rendszerint gulyásleves vagy birkapörkölt és kalács volt Ebéd után vette fel az ifjú pár az esküvői ruhát. Ré­gebben a német menyasszony sohasem fehér menyasszonyi ruhában esküdött, hanem mindig talpig feketében. A fehér menyasszonyi ruha Fel- ső-Somogyban csak mintegy húsz éve »jött divatba«. A jegyespár ezután a násznép és természetesen a »rezesban­da« kíséretében az anya­könyvvezetőhöz, majd a templomba vonult. Hazatérve aztán táncra perdültek, majd még a sötétedés beállta előtt elment az ifjú pár a nász­néppel a keresztszülők házá­hoz. Itt ünnepélyesen át­adták a fiataloknak az ajándékpárnát. Ezt örö­mükben a levegőbe do­bálva és el-elkapva eljárták az utcán az ún. »vánkostán­cot«. Így vitték a kapott ván­kost a lakodalmas házhoz. (Üjabban párna helyett pap­lant kapnak.) Az est leszálltával asztal­hoz ül a násznép. Előkerül­nek a hazulról hozott evő­eszközök, s megkezdődik a több fogásból álló vacsora. A fogások előtt a felszolgá­A lakodalom a német nyanyelvű lakosság körében i mindig nagy esemény, íemcsak a fiatalok és a csa­ld életében, hanem a köz­ig életében is. Társadalmi seménnyé avatta a meghívót­ok nagy száma: hivatalos olt az összes rokon, ottvol- ak az ismerősök, jóbarátok s szomszédok. De a papot, tanítót és a község vezetőit, egyzőt, bírót is meg szokták 'ívni. Ma is hivatalosak sok setben a község vezetői, a anácselnök és a tsz-elnök, a anácstiíkár és .a párttitkár s. Így aztán gyakoriak a 50—200 személyes lakodal- nak. Az esküvőt megelőző má- odik vasárnapon a jegyes­lók egy-egy tréfás, köszöntőt mondanak. Vacsora után nyomban megkezdődik a tánc. Éjfél tájban következik a meny­asszonytánc. Ekkor adják át a vendégek ajándékaikat az ifjú párnak, a hagyomány szerint oly módon, hogy »ki­táncolják« az ajándékokat. Ez azt jelenti, hogy a menyasz- szonynak és a vőlegénynek egy rövid táncot kell járnia az ajándékozóval, majd a tánc j után csókkal köszöni“ meg a ' kapott ajándékot. Mikor vége az ajándékozásnak, utolsónak a vőlegény táncol menyasszo­nyával, s közben »kitáncolnak nak« a szobából. Éjfél után újra megjelenik a menyasszony. Most már mint menyecske. A mirtusz­koszorú helyett gyönggyel ki­varrott főkötő van a fején. A fekete menyasszonyi ruha he­lyett pedig menyecskeruhát visel. Elsőnek az ifjú férj kél táncra újdonsült feleségével, majd utána a násznép táncol­tatja meg az ifjú asszonykát. A német lakodalom hagyo­mányos táncai: a keringő, a polka, a »ceppedli« és a csár­dás, amit ugyancsak szívesen és gyakran táncolnak. Közben a menyasszonytánc után újra megterítik az asztalokat Húst és kenyeret tálalnak, s hozzák az újra töltött borosüvegeket. Kora reggel aztán a nász­nagy — a násznép egy részé­nek és a zenekarnak a kísé­retében — útnak indul, hogy vidám muzsikaszóval és ének­léssel, nótázással bejárja a falu utcáit. Közben megláto­gatja azokat a vendégeket (az öregeket kivéve), akik »ide­jekorán« hazamentek a lako­dalomból. Ezeket a »megszö­kött« vendégeket zeneszóval ébresztik fel, majd a »szere­nád« után nagy szalmaköteg- gel összekötözve visszaviszik őket a lakodalomba. Reggeli után is folytatódik még a tánc, és csak a déli órákban széled el a vendég­sereg. Néhány évt:zeddel ezelőtt még egyáltalán nem ment ritkaságszámba a három na-> pig tartó lakodalom sem! A második és a harmadik na­pon a szakácsnők és a pincé­rek, valamint a zenészek mindenféle vidám jelenettel szórakoztatták a vendégeket Ezek a régi lakodalmas szokások napjainkban már Felső-Somogyban is kivesző­ben vannak. Elvétve azért ”őleg Samogydöröcskén, Bonnyán és Ecsenyben még rendeznek ilyen »igazi sváb lakodalmat« is. Szerdahelyi Pál Quipu-levél és társai i . 1 i ■ : < - : M Mii U ! If! IM..M.U . * \ V lí '! ) i .1 3 yfv ­.mm­Ez a két hangulatos kis modell a balatonszemesi pos­tamúzeumban látható. A szá­zad eleji első gépjárművek ki­csinyített mását sejtheti ben­nük az ember. Ezt igazolja az üvegvitrin élé odahelyezett évszám is: 1901. Nagyon helye­sen, hisz egy múzeumnak is­meretterjesztő, népművelő feladatai is vannak. Pontosan ezért nem értjük, hogy a többi kiállított muzeális anyag miért nem teljesíti küldetését; miért »titkolja« fontos adatait? Két üvegtárló ugyanis a le­vél, az üzenet és egyáltalán az emberek írásos kapcsolatá­nak hallatlanul ritka és izgal­mas ókori rekvizítumaira vonzza érdeklődésünket. Van itt kínai írás bambuszkötegen; papírusztekercs; római, szkita, arab és más pergamentekercs, van kínai fametszet-nyomtat­vány; nyírfakéregre írott inka levél; szanszkrit írás pálmale­vélen; quipu-levél, szumir ék- írás és sorolhatnám: kuatema görög szöveggel; skytale, pom- peji tintatartó, római naptár, viasztálba stb„ de nem foly­tatom. Elég az hozzá, hogy mindez van. Eredeti kuriózumok, az ember azt se tudja, melyiket nézze. Hogy melyik micsoda? Igen, hát ez rá van írva egy kis táblácskára. Ám egyéb semmi. Nos, én nem tudom, ki ho­gyan van vele. Az emberek jártassága az ókori történelem­ben — úgy tapasztaltam — ál­talában nem túlságosan mély. Az időszámítás előtti korsza­kok, népek, évszámok, évszá­zadok hová tartozása terén bi­zony igencsak rászorulnak, hogy utánanézzünk, ha állítani akarunk valamit. No de le- het-e nagyszerűbb lehetősége a népszerű tudományos ismeret- osztásnak letűnt korok, népek szemléltető tárgyi emlékeinél? S lehet-e szebb, hálásabb fel­adat az ilyen, infjÉrnációnál? Valahogy ezt. várnánk a Pos­tamúzeumtól is. Ha már vál­lalkozik arra, hogy bemutas­son egy sor művelődéstörténeti ritkaságot. Mert megmondom őszintén, izgatottan és tanács­talanul álltam az üvegtárlók felett. Fogalmam sincs, mi az a »quipu-levél«, mi a »quater­na« meg a »skytale«; kik és mikor használták őket, vagy esetleg‘melyik múzeum tulaj­donában vannak ezek a hallat­lanul értékes régészeti kin­csek? A papirusz meg a per­gamen már ismerősebb. Ám valószínű, hogy nem csak az én oldalamat fúrta a kíván­csiság: vajon mi lehet rajtuk? Mit rejthet a kínai bambusz- köteg vagy a görög római vi­asztábla? Sajnos a múzeum őrei sem tudtak felvilágosítással szol­gálni, és néhány rejtélyes tárgy nevével még az Üj Magyar Lexikonban sem ta­lálkoztam. De talán nem is az érdeklődő múzeumlátogató fel­adata volna mindennek utána­nézni. A múzeumi kiállítások­nak mindig vannak berende­zői, akik ezért is' kapják az illetményüket. Néha akkor is, ha fél munkát végeznek. Legalább a legfontosabb tud­nivalókat illene közölni ve­lünk. Enélkül holt anyag a leg­izgalmasabb tárgyi emlék is. VV. E. Kézipénztárak és lakások (Tudósítónktól.) A csurgói járási népi ellen­őrök tíz termelőszövetkezetben ellenőrizték a házipénztár-ke­zelési szabályok betartásának módját. A pénztárosok közül mindössze hat rendelkezett er­kölcsi bizonyítvánnyal. Laza­ságot tapasztaltak a készpénz őrzésében, a berzeneei Búza­kalász, a csurgói Búzakalász és a szentai Aranykalász terme­lőszövetkezetnek nincs páncél- szekrénye. Kifogásolták, hogy j kutyák megették a —” bdlnát- — jelenti eszkirnóka. Egy nap, egy bálna. Kicsit sok, már csak azért is, mert van nekünk egyéb dolgunk elég. Most aztán áshatjuk a kukacot, de azonnal, mert eszkimóka türelmetlen ember. Egyszerre akart csinálni meg tudni mindent. Éberen figye­li a világot. Már eddig is sok igazitanivalót talált raj­ta. Amin csöppet sem cso­dálkozom, csak irigylem a merészségét, mert ilyesfélé­vel magam is próbálkoztam, de nekem sehogyse sikerült A világot nem is lehet elég jól megmagyarázni, hát meg megérteni. Ezért eszkimóka bölcsen kiegészít, átalakít, értelmez, bátran és habozás nélkül. Most a sarkutazók hősi ko­rát éljük. Minden gondunk a petróleum, sült szalonna, iránytű, a szánkók meg a kutyák. A sarkokon minden csodá­latos, de legcsodálatosabbak a kutyák. Beszélni tudnak. Ehomra bekapnak egy bálnát. Ha kell, egyszuszra körbefut­ják velünk a földgolyót. Szeretünk a sarkokon él­ni. Mindig van elég friss havunk és jegünk. Szabad időnkben bálnára horgá­szunk. Itt sohasem fúj a szél, mert nincs fa. Jégkunyhóban lakunk. Sok bajunk. van vele. Az oldalán a lyuk rendre befagy. Nem győzzük kilehelni. A jeges­medvék meg felmásznak a tetejére és belekiabálnak a £izkimóka kéménybe. A neveletlenek ál­landóan csúfolódnak. Eszki­móka ugyan nem marad adó­suk, de nyelhetjük a füstöl miattuk. — Csináljunk madárijesz­tőt! — tanácsolja eszkimóka, aki mindig praktikus és ta­lálékony. i Nagyszerű ötlet. Fogadok egy sarki kukacba, ezután egy jegesmedve se meri felénk dugni az orrát. Nem hinné senki, mennyi munka akad a sarkokon. Ku­tyafogattal száguldozunk az Északi- meg a Déli sarkok között. A Déli-sarkon mindennap ellapátoljuk a havat az utak­ról, mert a fókák igen sze­retnek sétálni. Csak az a baj, hogy minduntalan kidöntik kergetőzés közben a forgalmi jelzéseket. Tilos oldalon ro- hangásznak, aztán összeüt­köznek az elefánttal és még nekik áll följebb. A KRESZ- oktatásuk is döcög. Sohasem tudják, melyik a jobb és a bal kezük. Csak üvölteni sze­retnek, meg fenéken csúsz­kálni a jégen. Lékek sorát vágjuk minden nap, mert azt mindenki tudja, ha a fóka nem fürödhet, akkor megrü- hesedik, aztán már csak va­karózik és nem lehet használ­ni semmire. Gondolná valaki, hogy a pingvinek ennyire erteilen népség? Folyton gyüléseznek, és erről nem lehet őket le­szoktatni. Nekünk kell beta­kargatni valamennyi pingvin- tojást, hogy nem ne zápuljon. Mire délen végzünk, az Északi-sarkon annyira elsza­porodnak a jéghegyek a jég­kunyhónk körül, hogy nem is győzzük szétverni valameny- nyit csak a nagyját. Eszkimóka időnként össze­gezi a megfigyeléseit. Elmé- lyülten forgatja a földgöm­böt. — Rossz — mondja hatá­rozottan. — Ahol sarkok vannak, ott nem lehet göm­bölyű! El is határozzuk, ha befe­jezzük a sarki kalandozáso­kat, csinálunk egy igazi sar- kos földgömböt. — Most már értem! — mondja eszkirnóka, mig a la­vórban bálnára horgászunk. — A sarkok nálunk téglából vannak, a sarkokon meg jég­ből. Ez végre érthető. Egysze­rűbb, mint az én próbálkozá­som a sarkok fogalmával. A nagy igazságok mindig egy­szerűek. Gyakran el kell hagyjam a sarkokat, mert a világban máshol is akad dolgom ép­pen elég. Biztatom eszkimó­kát, aludjon el és mihelyt le­het, azonnal jövök. Hanyatt fekszik kis ágyában, karja a feje alatt, láthatóan erősen gondolkozik. Nyugtalan vagyok, hogy nem alszik, de indulnom kelt Csoda aztán, ha dolgom vé­geztével hazáig rohanok? Már az ablak alatt hallom, hogy eszkimóka sír. Remeg a kezem, nem talá­lom a kulcslyukat, kiszárad a szám ijedtemben. De semmi baj. A sarkok ismert tájéka fogad. A felforditoti székek sora előtt madzagra fűzve tűnő­dik valamennyi játékkutya. A párnák szétszórva hegyesed­nek a padlón. Egyiken a bar­na medve üldögél. Mancsai­ban szorongatja a megtépett elefántot. Eszkimóka helyén a felfújt gumikrokodil tá- tog a bárgyú szemű fóka há­tán. Ágyamban paplanok, ta­karók hegye magasodik. Azok mélyéről hangzik a ke­serves sírás. Hámozom fölüle a takaró­kat. Legalul ott kuporog esz­kimóka mackóban, bundá­ban, hócsizmában. Fején szőr­mekucsma, szemén napszem­üveg, száján gyapjúkendő. Omlik róla a veríték. Mikor teljesen előkotorá­szom, átfonja a nyakam, és fulladozó sírással panaszolja, mekkora bajba került. rtgyedül indult a sar­Jjj kokra, de szánkója be­fagyott a jégbe. Kör­bevették a jéghegyek. Megtá- midák a jegesmedvék, meg a krokodilok. Elfogyott az ennivalója is, és már világí­tani sem volt mivel. —... és már úgy fáztam, hogyha még egy kicsit késel, nem találsz életben, mert megfagytam volna! Mihályi Margit több pénztárhelyiségből hiány­zik a legelemibb biztonsági be­rendezés is. Több közös gazdaságban a megengedett készpénzösszegen felüli készletet tárolnak. Az őrtilosi Szorgalom Tsz-ben pl. több hónapon át kétszázezer forinton felüli összegeket tar­tottak a kézikazettában. A vizsgálat azt is fölfedte, hogy egyes kifizetéseknél nem csatolják a bizonylatokat, az utalványokat nemegyszer öt­hat nap múlva állítják ki. Leg­több helyen helytelenül szá­molják el a kiküldetésben el­töltött időt, sok esetben el­mulasztják kitölteni a rendel­vényt, és csak az utazási je­gyeket csatolják. Hiányosság­ként állapították meg a népi ellenőrök, hogy a főkönyvelők pénztárellenőrzése rendszerte­len, nincsenek minden pénz­tárzárásnál jelen. (Hosszú időn át nem ellenőrzött az őrtilosi Szorgalom és a gyékényed Március 15, Tsz főkönyvelője.) Hiba az is, hogy az ellenőrző bizottságok nem végzik mun­kájukat megbízatásuk szerint. A Csurgói Járási NEB kiter­jesztette vizsgálatát annak megállapítására is; miként gazdálkodnak az egyes szerve.: a rájuk bízott lakásalappá . Állami lakások csak néhán éve épülnek, s azok is elsősor­ban Csurgón. Azóta több álla­mi szerv kooperációjában ké­szülnek új családi otthonok. Megállapították: az építkezé­sek ellenére minimális a tény­leges lakásszaporodás, mivel előzőleg több életveszélyessé vált épületet kellett kisajátíta­ni. A lakásvásárlások nagy ré­sze nem gazdaságos. Helyes gyakorlatról szereztek tapasz­talatokat a vizsgálatot végzők; a közelmúltban kb. ötven olyan személy épített saját erőből családi házat, aki egyébként állami vagy szolgá­lati lakásban lakott. SOMOGY? NÉPLAP Csütörtök, 1969. sropteajber I*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom