Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-17 / 215. szám

A tanácsok és az OTP közös érdeke több olcsó telek jusson lakásépítésre A régi harcok színterén si ' slip>•' A közelmúltban jelent meg a kormány rendeleté az új te­lekellátási rendszerről. Mint ismeretes, e rendelet megalko­tásakor a Minisztertanácsot az a szándék vezérelte, hogy a telkek a lakosság érdekében kerüljenek felhasználásra, és gátat szabjanak az egyre erő- | södő telekspekulációnak. Ezért a kormányhatározat szabá­lyozza a személyi telektulaj­don mértékét, előírja a telek­adó-fizetési kötelezettséget, továbbá bevezeti az út- és köz­műfejlesztési hozzájárulást. A kormány e határozatában úgy intézkedett, hogy egy személy­nek, illetve családnak egy építési és ezenkívül legföljebb még egy pihenési, üdülési célt szolgáló telke lehet Az új intézkedés több vo­natkozásban módosítja a la­kóházépítési, valamint az üdü­lési telkek eddig szokásos ki­alakítási módjának és forgal­mazásának rendjét is. Közismert, hogy a telekgaz­dálkodásban és forgalmazás­ban jelentős szerep hárul az Országos Takarékpénztárra. Ezért fordultunk kérdésekkel Pécsi János elvtárshoz, az Országos Takarékpénztár igaz­gatójához. — A mostani kormány- határozat milyen értelem­ben módosítja az OTP te­lekgazdálkodási tevékeny­ségét? — Az eddig érvényben lé­vő rendelet kimondta, hogy állami tulajdonban lévő tel­keket csak az OTP-n keresz­tül lehet értékesíteni. A mos­tani kormányhatározattal a tanácsok szabad kezet kaptak. Nem kötelesek igénybe venni az OTP közreműködését, ön­állóan intézhetik területek ki­alakítását, a telkek értékesíté­sét. Várható tehát, hogy ilyen vonatkozásban is erősödik a tanácsok önállósága, növek­szik önálló gazdálkodási te­vékenységük. Mi úgy ítéljük meg, hogy az esetek többségé­ben eddig is jó együttműködő partnerei voltunk a tanácsok­nak a -telekgazdálkodásban. Példaként említem, hogy 1968- ban a tanácsok 13—14 ezer tel­ket adtak át az OTP-nek és mi hozzávetőleg ugyanennyit értékesítettünk is, amelyek teljes vételára a tanácsokat il­lette. — Mi várható a jövőben a telekpiacon? — Pontosan ezt még nem le­het előre látni, de arra számí­tunk, hogy a kormányhatáro­zat bizonyos korlátozó intéz­kedései nyomán növekedni fog a kínálat: Vagyis több lesz az eladó telek, mint eddig volt. Hiszen a jelenlegi tulajdono­sokat egyaránt erre ösztönzi a telektulajdon nagyságának és számának szabályozása, vala­mint a telekadó bevezetése. Ezért az Országos Takarék- pénztár hálózatában felkészü­lünk a telekforgalom növeke­désére és olyan intézkedéseket hozunk, hogy a magunk esz­közeivel segítsük a telekgaz­dálkodás javulását. — Milyen lehetősége van erre az OTP-nek? — Továbbra is vásárolni kí­vánunk lakóházépítésre, vagy üdülési céloknak megfelelő telkeket. Ilyen értelemben ez­után is partnerei kívánunk lenni a tanácsoknak. Eddig is folytattunk olyan tevékenysé­get, hogy hitellel segítettük azokat a tanácsokat, ame­lyeknek nem volt elég saját alapjuk házhelyek kialakításá­ra. Ezt az alapot — saját pénz­eszközeink felhasználásával — a jövőben még növelni akar­juk. Az az álláspontunk, hogy a tanácsok a gazdái a parcel­lázásnak, a házhely vagy az üdülőterület kialakításának, és a takarékpénztár a kölcsöne után kapja meg a kamatot. Az is elképzelhető, hogy a par­cellázás és alapközművesítés után a megnövekedett telekár haszonból bizonyos arányban részeljen a tanács és az OTP. Egy másik lehetőség, amikor valamely tanács saját anyagi ereje híján, vagy mais körül­mények miatt nem kíván fog­lalkozni egy adott terület te­lekkialakításával, akkor ezt megvételre felajánlja nekünk, és az OTP e területet megvá­sárolva közvetlenül lebonyo­lítja a telkek kialakítását, köz­művesítését, értékesítését. Végeredményben az a szándé­kunk, hogy a mai pénzügyi eszközeinket akár önállóan, akár a tanácsok telekgazdál­kodását segítve a lakossági te­lekigények jobb kielégítésére használjuk. Azt reméljük, hogy ily módon, ha nem egyik hónapról a másikra is, de bizo­nyos idő alatt az eddiginél több és olcsóbb telek kerül forgalomba akár családi- és társasház-, akár üdülőépítés céljaira. Elképzeléseink és kilátá­saink illusztrálására csak egy példát említek a Balaton part­járól, ahol mint ismeretes, a legutóbbi években a legma­gasabbra szöktek a telekárak. Már előrehaladott és megvaló­suló tárgyalásokat folytatunk arról, hogy a Balaton déli partén a közeljövőben több mint ezer, az északi parton pedig hozzávetőlegesen 800 üdülőtelket tudunk parcellá- zottan és alapközművesitve el­adásra kínálni, viszonylag nem is magas árakon. összegezve: jó partnerei kí­vánunk lenni a tanácsoknak. A hitelen és más pénzeszkö­zökön kívül egyéb segítségün­ket, jól szervezett hálózatun­kat, e téren szakképzett dolgo­zóink közreműködését is fel­ajánljuk. Mind a tanácsoknak, mind az OTP-nek közös érde­ke, hegy a lakosság érintett rétegeinek a lakásépítési program sikeres teljesítése ér­dekében minél több, viszony­lag olcsó telek álljon rendel­kezésére. Alacsony, ki­sportolt, ter­met, hófehér haj, kemény, határozott kéz­fogás — írtam le az első be­nyomásokat is­merkedésünk perceiben Vla­dimir Sztojcsev vezérezredesről, aki egy napig megyénk ven­dége volt A hazánk felsza­badításáért harcoló első 'bolgár hadse­reg parancsno­ka a háború óta először járt Somogybán, azoknak a har­coknak a szín­terén, ahol a Balaton és a Dráva között hatalmas fa­siszta túlerővel szemben nyomultak méterről méterre előre a szovjet csa­patokkal együtt, kiszorítva az ország területéről a nácikat. Mindig felemelő érzés a tör­ténelem élő szemtanúival ta­lálkozni, hallgatni szavaikat, személyes élményekből is­merni meg a szabadságunkért hozott áldozatot. A tisztelet és a megbecsülés jegyében 1965- ben már vendégül látták a bolgár tábornokot Budapesten, Dobi István adta át neki és Malinovszkij marsallnak a Vörös Zászló Érdemrendet, amely most is ott díszelgett egyenruháján. Ebben az évben amikor Bulgária is negyed- százados felszabadulását ün­nepli, s decemberben Kapos­vár jubileumát köszöntjük, helytörténészeinknek is sokat jelentett, hogy Sztojcsev ve­zérezredes, ha rövid látogatás­ra is. Kaposvárra érkezett, s a TIT-klubban készségesen vá­laszolt a föltett kérdésekre. — Hogyan lett katona és melyek voltak pályájának főbb állomásai? — Családi örökség, édes­apám huszár volt, s hatéves koromban engem is félültetett a ló hátára. Ma, hetvenhat évesen még mindig naponta lovagolok — kezdte élettörté­netét. — A bécsi Mária Terézia ka­tonai akadémia elvégzése után hadnaggyá avattak, de a cár és Németország elleni gyű­löletem nem hagyott nyugodni: a rendszer ellen lázadást szer­veztem, amely elbukott. Hat hónapig voltam börtönben, majd kiszabadulásom után Francia- és Olaszországban végeztem katonai iskolákat. Angolul, olaszul, németül, franciául beszélek, négy évig voltam Párizsban és London­ban katonai attasé. Részt vet­tem a cár elleni összeeskü­vésben, de nem sikerült a köztársaságot kikiáltani, en­gem is internáltak. — 1944-ben visszaszöktem Szófiába, az ellenállókkal egyetlen éjszaka alatt elfog­laltuk a postát, a rádiót és a hadügyminisztériumot, meg­alakult az új minisztertanács, amelynek már kommunista miniszter is tagja volt. Mint a főváros helyőrségparancsno­ka kaptam parancsot az első bolgár hadsereg megszervezé­sére, s amikor ennek parancs­noka lettem, Tolbuchin mar­sall III. Ukrán Frontjának egységeként értük el Magyar- országot. Hatalmas túlerővel álltunk szemben, a Dráva-par- ton némelyik község többször is gazdát cserélt, — A háború után ismét dip­lomáciai megbízást kaptam Dimitrov elvtárstól, az Egye­sült Államokban voltam nagy­követ Nyugdíjazásom óta sportvonalon dolgozom, mint a Bolgár Olimpiai Bizottság el­nöke. — Tudom, hogy erről ne­héz közhelyek nélkül nyilat­kozni, de milyen érzés huszon­öt év után azokon a helyeken megfordulni, ahol ön utoljára pusztítást, rombolást látott? — Szerény büszkeség töltött el, amikor megnéztem Kapos­várt és környékét, hogy én is részese lehettem hazájuk fel­szabadításának, hozzásegít­hettem az országot és Somogy megyét az újjáépítéshez és szo­cialista fejlődésükhöz. Talál­koztam a néphadsereg tisztje­ivel éa beszélgettem velük. Az a megállapításom, hogy pon­tosan olyanok, mint amilyen­nek egy kommunista katoná­nak lennie kell. A beszélgetés során megható volt hallani a vezérezredes szájából azokat a somogyi fal­vakat — Somogycsicsót, Csur­gót, Bélavárt és Drávapalko- nyát (most Baranyához tarto­zik) említette —, ahol harcol­tak, s ezek a nevek csöppet sem halványultak emlékezeté­ben. A hetvenhat éves tábornok 1944 óta párttag, számtalan magas kitüntetés tulajdonosa. Sztálin és Titó tüntette ki, a francia becsületrendet is meg­kapta, de ezekről nem szíve­sen beszélt. — Nagyon köszönöm a meg­hívást, a szívélyes vendéglá­tást — mondta búcsúzóul Vladimír Sztojcsev vezérezre­des. — Remélem, hogy legkö­zelebb nálunk, Szófiában ta­lálkozunk. Saly Géza Munkásarcok, munkásdolgok H. L. Szüretre készülnek Emberek, versenyek, barátságok — A gyárnak életfeltétele a munkánk, s ezt tudjuk is mindannyian. Ez a közös ér­dek tartja össze legjobban a csoportot... A csoport műszakonként hu­szonnégy emberből áll. Több­nyire éber szemű lányokból, asszonyokból, akik azonnal tettre készek, ha netán szikra esik a gyapotbálába vagy a cémás orsók közé. Szalai Jó­zsef, a Pamutfonó-ipari Válla­lat Kaposvári Gyárának alap­szervezeti párttitkára és tűz­oltóparancsnoka joggal büszke rájuk. Vele és helyettesével, Neutzer Ádámmal beszélget­tem munkájukról. — A legfőbb dolog az, hogy jól menjen a munka, minden­ki teljesítse kötelességét a ter­melésben, s ha kell, a tűz­oltásban — mondja a helyet­tes. Tűnődtem azon, mi az, ami annyire összefűzi ezt a cso­portot, mi ennek az összetar­tozásnak a nyitja. Hiszen a parancsnok részletesen ismer­tetve a szabályzatot elmondta, hogy a kiképzéskor és a tűz­esetek alkalmával vasfegyel­met követel. Gondolataimra a választ nem fogalmazta meg pontosan senki, mégis benne volt minden mondatban. Kiss Bank József is derekasan helytáll a oltásoknál. — Nagyon fontos a lélekje­lenlét, mert az első percekben kell győzni a tűzön. Tavaly hét esetből csak kettőhöz kel­lett kivonulniuk az állami tűz­oltóknak. — És a versenyek? — Hajtani kell! Másodper­cek alatt kell befejezni a tűz­oltó-berendezések összeállítá­sát. végigfutni a stafétát. Jól­esik utána a pihenés. Mert a versenyeket kirándulással is egybekötjük, és Józsi bácsi akkor nem parancsnok, hanem idegenvezető lesz. — No, azért te mást is kö­szönhetsz a tűzoltócsapatnak — mondja mosolyogva a he­lyettes. — Hát... igen. Itt ismerked­tem meg egy kislánnyal gya­korlat közben. Együtt voltunk tűzoltók. összeházasodtunk. Most szülési szabadságon van. Tóth Erzsébet, a női raj vezetője vidáman nyilatkozik a tűzoltóbarátságról. — Jó együtt dolgozni a fi­úkkal, bár kissé fegyelmezet­lenek. — Nem forditva van ez? kérdem a parancsnokot — Nem bizony. A lányok szófogadóbbak. — Hallottam, hogy sokat járnak kirándulni — fordulok ismét Tóth Erzsébethez. — Igen. Voltunk Jugoszlá­viában is nemrég.. És sze­retnénk ismét menni. Ez az, amire legszíveseb­ben emlékeznek. Az együtt töltött napokat idézik vissza a fényképek. A parancsnok szavai is meghatottak: — Ügy fogadtak bennünket az ottani tűzoltók, mint a ba­rátaikat mint ahogy jó szom­szédokat illik. A férfiakat még egy-egy nylon inggel is meg­ajándékozták. Higgye el, azo­kat a napokat nem lehet el­felejteni. Részt vettünk már országos versenyeken, értünk el előkelő helyezést, álltunk dobogón, de a legszebb pilla­natok talán mégis ott voltak... A falat szinte teljesen be­borítják az oklevelek, van köz­tük egy idegen nyelvű is. A jugoszláv tűzoltó »Diploma-“. Tröszt Tibor a kötcsei Jóreménység Tsz-ben A kötéséi Jóreménység Ter­melőszövetkezetnek 65 hold tenmő szőlője van, ebből két hold kivételével — ez a cse­megeszőlő — valamennyit bornak szüretelik. A sok faj­ta közül legtöbb az olaszriz- ling A jelek szerint az idén tovább öregbíti jó hírét a szö­vetkezet szőlészete. Jó termés­sel számolnak minőség és mennyiség szempontjából egy­aránt, s bíznak benne, hogy ennek az évnek a termésével sem kell szégyenkezniük. Az idei megyei borversenyen ugyanis a szövetkezetek közül a legtöbb első díjat szerezték meg, az országos versenyen két arany- és egy ezüstérmet kaptak, s kétfajta borukkal neveztek most a nemzetközi versenyre. Egyszóval: van már hagyomány, s azt már csak il­lendőségből is folytatni kell. A minap megnéztük, hol tartanak a szüreti előkészüle­tekben a kötcseiek. Ekkor a várható termésen túl arról is tájékoztattak bennünket, mi­lyen beruházásokkal várják az új bort a Jóreménység Tsz- ben. Üj hordókat vettek (el­ső képünk), befejezéséhez kö­zeledik a csaknem 3 millió fo­rintos költséggiel épülő szőlő- feldolgozó és bortároló építése (második képünk), s egyre- másra veszik az új berendezé­seket: prést, bogyózógépet, szűrőket, szivattyúkat. Ezúttal először tárolnak bort betontar­tályokban. Ezek a beruházá­sok úgy készülnek, hogy az idei szüretnél már hasznukat vehetik. Megnyugtató az is, hogy a bornak immár biztos helye lesz — az értékesítéssel ed­dig olykor probléma volt —* ugyanis a TÁSZI több száz hektoliteres szerződéseket köt az idei termésre. Ügy terve­zik, hogy ezúttal megoldódik egy másik gond is: a háztáji­ban termett bort is kevesebb nehézséggel adhatják el. Jó szüretnek néznek elébe a kötcseiek, s most már csak jó idő kell, hogy az új hordókat mielőbb igénybe vehessék. H. F. SOMOGYI NÉPiAP fiaerrtíi, 1969. szeptember 17. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom