Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

Tabletták helyett- KERÉKPÁROZÁS A jó öreg kerekpár ősét 1817-ben szerkesztették. Fából készült és íutógépnek nevez­ték. 1855-ben a németország: Schweinfurt városkában P. H. Fischer találta fel hozzá a lábbal hajtható pedált és ak­kor kezdődött el a kerékpár diadalútja. Mindmáig a falusi, a kisvárosi közlekedésnek nél­külözhetetlen eszköze. Egyné­mely európai nagyvárost — Koppenhágát, Amszterdamot, Münchent — joggal nevezték kerékpáros világvárosnak. A második világháború után mind többen szálltak át négy- vagy kétkerekű motoros járművekre, de azért a kerék­pár állja a sarat a krómozott lóerőkkel szemben is. Sőt, a csomagtartóban könnyen elhe­lyezhető, összecsukható ke­rékpár feltalálása óta az autó- tulajdonosok számítanak a legjobb kerékpárosoknak. De a hagyományos kerékpárt is mind többen fedezik fel újra — egészségügyi okokból. A modern ember keveset mozog. Az orvosi megállapítás szerint ezt a láb- és szívizomzat sínyli meg, és csökken az ízületek rugalmassága. Ellen­szere: kerékpározás a friss levegőn. Alkati gyengeségnél, elhízásnál (az erőteljesen pe- dálozó kerékpáros kilométe­renként 29 gramm zsírt ve­szít), étvágytalanságnál és ál­matlanságnál, vérkeringési za­varoknál szívesen rendelik az orvosok a kerékpározást — tabletták helyett. Életrevaló ötletet valósított meg az NSZK-ban a vasút. Például a müncheni vasút- igazgatóság területén 39 felső- bajorországi vasúti állomáson kerékpárt lehet bérelni órák­ra vagy egész napra. A -ke­rékpár a vasúti állomáson« akciónak tömegsikere van. En­nek az is oka, hogy ha az utasnak már nincu kedve to­vább kerékpározni, mert — mondjuk — elfárad, nem kell visszakerekeznie a kiindulási pontra, hanem a kerékpárt bál-melyik, tetszés szerinti vasúti állomáson leadhatja. Kevés pénzért a vasúti állo- lo7násról az egész család ke­rékpáron karikázhat ki a sza­badba. Világszerte az emberek mil­liói kerékpároznak. A kerék­pár igen alkalmas egyszerű sétákra, rövidebb-hoszabb ki­rándulásokra. sportolásra. Nem véletlen a serdülő fia­talok rajongása a kerékpár iránt. Aki egyszer megtanul kerékpározni, az már tudja, hogy ez a sport nemcsak hasznos, de rendkívül szóra­koztató is. Megszeretik, meri csekély erőkifejtéssel hosszú kilométereken keresztül vi­szonylag nagy sebességgel ha­ladhatnak. Kerékpározás a friss leve­gőn: jó és egészséges időtöl­tés. Érdemes volna az újra­éledő kerékpározási kedvet nálunk is támogatni. Sokan azért tartózkodnak az élő tavi és folyami halak fogyasztásától, mert félnek a megölésétől, nem értenek a gyors tisztításához és felbon­tásához. Pedig ízekben és tápértékben is gazdag ételtől fosztják meg magukat. A hal megölése valóban a -legkényelmetlenebb« feladat. A legjobb, ha egy törlőruhá­ba burkolva fogjuk meg az élő halat, mert különben könnyen kisiklik, kicsúszik a kezünkből, s egy erősebb fa­vagy fémtárggyal néhányszor jól csapjuk fejbe a szemek fölötti részen. (Ne ijedjünk meg, ha a hal teste még ké­sőbb is néhányszor megvonag- lik, mert ezek már csak ref­lexmozgások.) A legtöbben azonnal késsel kezdenek hozzá a pikkelyek levakarásához, pedig ennél jobb, gyorsabb módszer is van. A halat mindenekelőtt forrázzuk le 70—80 fokos víz­zel. Ezt követően a nagy pik- kelyű halakat (pl. pontyot) -hámozni« kell, ami igen gyor­san megy. A pikkelytelen, vagy az ún. bőrpikkelyűeket (harcsa, angolna) legjobb, ha megnyűzzuk. A -hámozást« éles késsel a farokrésznél kezdjük, s a pik­kelyek alá nyúlva, fokozato­san haladjunk a fej felé. Munkánkat nagyon megköny- nyíti egy erős drótkefe, amellyel pillanatok alatt el­távolíthatjuk a pikkelyeket. A nyúzás még ennél is egy­szerűbb, ha egyszer már rá- J jöttünk a megfelelő fogásra. A harcsát (persze csak a na­gyobb példányokat nyúzzuk meg) kopoltyúi alatt, az an­golnát mellúszói közvetlen közelében hurokkal akasszuk fel, majd éles késsel vágjuk körül a bőrt. Kissé fejtsük le és hajtsuk vissza a bőrt a OTTHON CSALÁD vágásnál, majd hirtelen moz­dulattal rántsuk le az egészet az állat testéről. A hal felbontása csak ez­után, gondos lemosás után következhet. A hasvonal men­tén éles késsel vágjuk végig a hal testét, majd kinyitva nyúljunk a belső szervek aló és egyben emeljük ki azokat. Mind az alsó, mind a felső részen el kell vágni az emész­tő csatlakozásait. A belső szervek szétválasztásánál ügyeljünk rá, hogy a bél és az epe meg ne sérüljön. Óva­tosan vágjuk le az epehólya­got, s azon nyomban dobjuk el. Azután fejtsük le a májat, az ikrát és a haltejet, majd a belet (zsiradékjával együtt), valamint az úszóhólyagokat vessük a szemétbe. A belső résztől megtisztított haltestről vágjuk le a fejet, fejtsük ki belőle a kopoltyúíveket. Pon­tyoknál feltétlenül vágjuk ki az úgynevezett keserűfogat, mert halászlé esetében az egész ételt élvezhetetlenné te­szi. Metsszük le a farok leg­végső részét is. A megmaradt -középrész« a hal legértékesebb hánya­da. Ezzel nagyobb halak ese­tében kétféleképpen járhatunk el: vagy egyszerűen szeletek­re vágjuk a gerincoszlopra merőlegesen, vagy lefejtjük (filézzük) a tiszta halhúst a boltozatos bordázatról. Ez utóbbi esetben a hal felső ge­rincvonala mentén mindkét oldalon egy-egy mély bevá­gást ejtünk, majd a bordázat vezetésének engedve a késsel lefejtjük a halhúst. A filézett halszeletekben végezzünk hosszanti bevágásokat, ezek­kel átvágjuk az apróbb szál­kákat is, amelyek így a for­ró zsiradékban porhanyósra sülhetnek. HALTISZTÍTÁS 38. Jerigin naponta megláto­gatta az anyját: itt keresett menedéket Anna is a kisfiá­val. Amikor megértette, hogy Anna végérvényesen szakított vele, följelentette mint a partizánok összekötőjét. Hat napig ült a tömlöcben Anna és várta az akasztóiét. A he­tedik éjszakán partizánok tá­madták meg a falut, fölgyúj­tották a német parancsnokság épületét, kiszabadították a foglyokat. Anna, hathónapos -.isfiávaJ a karján, csatlako­zott a partizánokhoz abban a biztos hitben, hogy szörnye­teggé vált férjével is leszá­moltak. Ebben azonban téve­dett. A bandita nemcsak a partizán-rajtaütést élte túl, de a háborút is. Nevet vál­toztatott, elrejtőzött, megnő­sült újból, és lapult. Huszonnégy év múltán ke­rült Anna Fjodorovna kezébe a fényképe. Egy újságban látta meg. A csoportkép alá­írásában azonban nem szere­peltek nevek. Tudod, vannak ilyen fényképek ... -Az ér­tekezlet megvitatja a ter­vet«. Ez egy héttel Tánya látogatása előtt történt Tá­nya írni akart Anna Hizs- n,vakról, s úgy látszik, nagy­szerűen megértette magát az emberekkel. Anna mindent elmondott neki. Ö volt az el­ső, akit beíratott titkába. Ne felejtsd el: felnőtt fia van, aki ebben az évben fejezi be a kijevi egyetemet. S a mai napig szent meggyőző­dése, hogy apja hősi halált halt a fronton. Anna Hizs- nyak ugyanis a háború után elköltözött Zdolbunovból, ne­hogy a fiú bármit is meg­halljon az apjáról. Megértem őt A fiút gyógyíthatalanul megsebezte volna az a tudat, hogy apja gyilkos, háborús bűnös. Most pedig ez a fénykép .. . Anna ingadozott, nem tudta, mit tegyen. Tud­ta, hogy jelentenie kellene az ügyet, de félt a pertől, a lár­máitól, ami feltétlenül fia tudomására jutott volna. A fiú elátkozná — gondolta —, amiért eltitkolta előle az igazságot. Tányának mégis sikerült meggyőznie, hogy nem hallgathat. De mert Hizsnyak maga sem volt biztos benne, hogy valóban Jerigint látta a képen, Tá­nya vállalkozott rá, hogy el­lenőrzi a dolgot. Jerigin két és fél órányira lakik Brjaszk- tól, nem volt nehéz útba ejte­nie. Ezért bővült egy nappal Tánya kiküldetése. Brjanszk- ban leszállt a vonatról, a helybeli szerkesztőségben fel- v'lágosítást kért a fényképről, s fölkereste a megadott cí­met ... A gépkocsi Moszkva hatá­rához ért Sarapov megfeszí­tett figyelemmel hallgatta Tyihonov elbeszélését, egyet­len egyszer sem szakította félbe. — Jerigin nem volt otthon — folytatta Tyihonov. — Tá­nya beszélgetni kezdett Jeri­SOMOGVINÉPLAP Szerda, 1989. srrerieeAer Ä. gin feleségével. S itt hibát követett el. Az egyszerű, csendes asszony szóról szóra elmondta férjének a beszél­getés tártaim't. Jerigint Tá­nya három kérdése késztette óvatosságra: Az első: régóta házasok-e? A második: hol tartózkodott a háború ide­jén? A harmadik: nem la­kott-e korábban Zdolbunov- ban. Tánya nem volt biztos ben­ne, hogy megtalálta-e a való­di Jerigint. Félt, hogy eset­leg ártatlan embert rágalmaz meg: nem fordult hivatalos szervekhez. S miután meg­tudta, hogy Jeriginék Moszk­vába készülnek, meghagyta a telefonszámát, és kérte Jeri- ginnét: feltétlenül hívják föl, halaszthatatlan ügyben. Akkor tette a bőröndjébe Jerigin a tolvajtól vásárolt puskát. Sokáig gondolkoztam rajta: miért vette meg? Min­den eshetőségre készen? Alig­ha. Azt hiszem sejtette, hogy előbb-utóbb a nyomára buk­kannak, és nem számíthat semmiféle amnesztiára. A Volga csikorogva féke­zett. Sarapov és Tyihonov kiszállt, beszívta a friss, fa­gyos levegőt. Sarapov cigaret­táit vett elő: — Rágyújtasz? — Egyet elszívok, a társa­ság kedvéért. Cigarettáztak. A sarki rend­őr csodálkozó pillantással méregette őket. Sarapov el­dobta a csikket, és belekarolt Sztaszba: — Menjünk, fiacskám 1 Még van egy kis dolgunk. A kávéfőző gépekről A Magyarországon oly­annyira kedvelt kávéital el­készítéséhez a háztartási ká­véfőző gépek két típusa van forgalomban. Az egyikben (Karaván, Autopress stb. tí­pusok) a kávéőrleményen közvetlenül átfutó forró víz lúgozza ki az aroma-, ható- és színanyagokat. A másikban — pl. az Unipressben — a vízből először gőz képződik, majd ez lecsapódik és úgy kerül kapcsolatba az őrölt kávéval. Az előbbi típusnak az az előnye, az utóbbival szemben, hogy a lúgozó víz tanásig« ráfeszíteni a gumi­tömítésre. A kávéfőzőgépek ma már csak biztonsági szeleppel el­látva kerülhetnek forgalomba Ha ez a golyós szelep állan­dóan »átfúj«, vagy még na­gyobb nyomás esetér* sem nyit ki, gondosan tisztítsuk meg, vagy ha ez nem segít, cseréljük ki újjal ezt a fon­tos alkatrészt. Az Unipress Az Unipress nevű kávéfőző gép felépítése valamivel bo­Az Unipress spec iái is fűtő­testének kiégése esetén nem ajánlatos házilag hozzákezde­ni a megjavításához. Ha ugyanis rosszul zárják' le a fűtőtest befogadására szolgá­ló nyílást az azbeszt tömíté- sű csa\ arral; víz juthat a íűtőspirálhoz, ami súlyos kö­vetkezményeket vonhat maga után. A kiégett fűtőtest cse­réjét tehát bízzuk szakem­berre. A legfőbb ellenség: a vízkő Beléptek Sarapov irodájá-i ba. Sarapov, le sem véve ai kabátját, a telefonhoz lépett:! — Vezessék elő! ! * * * ( Hallgatagon várakoztak ! Jerigin oldalazva lépett aj szobába, és szótlanul meg-! állt. A feszült csendben olt- J hatatlan gyűlölet izzott. Sarapov végül megszólalt: 1 — Nos, Lagunov—Jerigin,! óhajt vallani? ! Jerigin rekedten válaszolta:! — Nincs bizonyítékuk! \ — Tyihonov, tied a szó —( dörmögte Sarapov. } Sztasz, anélkül, hogy pil-i lantását fölemelte volna a ( padlóról, monoton hangon# beszélni kezdett, mintha ai vádiratot ismertetné: ! — ön február tizennegye-! dikén, hétfőn fél hat körül! fölhívta Tányát a szerkesztő-! ségben, és kérte, hogy ke-! resse föl önt a szállodában,! s egyúttal hozza magával az! önnél felejtett könyvét is. Ez! néhány perccel azután volt,! hogy Kozak eltávozott. Tá-! nya 7 körül ért oda. Ennyi! idő bőségesen elegendő volt! önnek a puska összerakásá-! hoz. Az emeleti ügyeletes a f mosodában járt, aznap kellett^ leadni a fehérneműt. Így Tá-^ nya jövetelét senki sem fi-^ gyelte meg. Egy jó órát be-f szélgettek, s ezalatt Tánya ^ meggyőződhetett róla, hogy ^ ön Jerigin, és a Lagunov név^ csak álca. Sajnos, nem tud~! ta eltitkolni érzelmeit, s cn f jól tudta, hogy a szállodából# egyenesen az ügyészségre siet! majd. ! {Folytatjuk) f hőmérséklete nem haladja meg a 95 C fokot, ezáltal a kávé mentes marad a fanyar, keserű mellékízektől, ami egyébként a csersavak maga­sabb hőmérsékleten való ki­oldódásából adódik. Az Autópress és társai Az úgynevezett forró vizes kávéfőzők leggyakoribb típu­sa az Autopress. Felépítése viszonylag egyszerű, ennek megfelelően a karbantartása, javítása sem igényel különö­sebb szakértelmet. Fontos szabály — s ez mindenféle kávéfőző gépre vonatkozik —, hogy nem szabad túl finomra darált kávét tenni a szűrőla­pok közé, mert eltörni a lyu- kacsokat. Soha ne tömjük meg túlzottan a főző kávé­tartóját, hiszen az őrlemény a víz felvételekor megduz­zad, ennek következtében ki­domborítja az alumínium szűrőlapokat. A deformáló­dott lyukacsos lemezt kala­páljuk vissza eredeti alak­jára, vagy vegyünk újat he­lyette. A túlmelegedett vagy so­kat használt kávéfőző tömí- tőgumija megfolyósodi-k, el­veszti eredeti alakját és fosz­lányok kezdenek leválni róla, melyek a kávéba kerülnek, de a kifolyócsövet is eltömít­hetik. Az elhasználódott tö- mítőgumit tehát késedelem nélkül ki kell cserélni. Ha a gumi »bélésűit« a felforróso­dott készülékbe, benzinnel oldjuk fel a gumi-maradvá­nyokat, és éles szerszámmal gondosan tisztítsuk meg a gumi "fészkét«. A fedelet egyébként — akár kengyeles, akár csavarmenetes leszorí­tásé — nem szükséges "pat­nyolultabb az előzőeknél. En­nek megfelelően a gumitömí- tés cseréje sem olyan egy­szerű. A szűrőtartó csésze fölötti gumi kicserélésekor először csavarjuk ki a szűrő­lap közepében levő recés csa­vart, feszítsük le az erősen odatapadt perfarált lemezt, majd vegyük ki a régi gu­mitömítést, gondosan megtisz­títva a helyét. Az új, vagy a megfordított régi tömítőgu- mit behelyezve illesszük fel a perforált lemezt, vigyázva arra, hogy a széle köröskörül hézagmentesen feküdjék a gumikarikán, csak ezután húzzuk meg a recés csavart Az Unipress kávéfőzőnél gyakori hiba a víztérben fel­felé vezető cső lezárására szolgáló szelepsapka apró nyí­lásának az eltömődése. Ilyen­kor csavarjuk le a szelep­sapkát s vékony, kemény acélhuzallal tisztítsuk ki a furatot (legjobb, ha az acél­huzalt többször áthúzzuk a nyíláson). Ugyanakkor a sze- lepgolyót és a kisebb átmé­rőjű belső cső szájnyílását is tisztítsuk meg. A kávéfőző gépek összes, a vízzel érintkező részeire idő­vel kemény vízkőréteg rakó­dik le, mely — különösen az Unipressnél — dugulásokat okoz. Ennek feloldására szol­gáló speciális vegyszer kap­ható a háztartási boltokban, de akár magunk is összeál­líthatjuk a vízkőoldó keveré­ket. E célból a készülék víz­terébe 6—8 százalékos borkő vagy ecetsav oldatot tölt­sünk, és nyitott víztérben 10—15 percig forraljuk. Utá­na a vízteret zárjuk le a fe­dővel, és a forró oldatot a kávéfőzéshez hasonlóan fo­lyassuk át a készüléken (vas­tag vízkő esetén ezt ajánla­tos egyszer-kétszer megismé­telni). Ezután a kávéfőző gé­pet néhányszor főzzük at tiszta vízzel, hogy az oldó­szernek a nyomai is eltűnje­nek. Végezetül: a lágyabb víz­zel (esővízzel, desztilált víz­zel) való kávéfőzés sokkal kellemesebb aromájú italt ad. Ez egyébként a vízkőképzó- dést is minimálisra csökkenti. Ruha-kabát hűvösebb napokra Ingruha pettyes anyagból, fehér alapon fekete pettyek. Hozzá ujjatlan, féloldalas gombolásé fekete nyári kabát. Fehér alapon, kék ferde kockás, hosszú ujjú ingruha. Hozzá a ruha mintájával megegyező kék tónusú, nyak nélküli, sűrű. apró gombos kabát, fehér, sodrott, rojtos végű övvel. A kabát és a ruha alapanyaga ugyanaz, ké­szülhet tiszta selyemből vagy selyem shantungból.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom