Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

Lengyelország és az NSZKviszonya Bonnak el kell ismernie az NDK-t Heinrich Albertz Nyugat- Berlin volt kormányzó polgár- mestere a Frankfurter Rund­schau tegnapi számában egy cikkben összegezi lengyelor­szági útjának tapasztalatait. Albertz a többi között alá­húzta: Bonm-nak egyetlen Varsó felé irányuló lépése sem kerülheti meg az NDK-t. «•Minden kísérlet, amely az NDK megkerülésére irányul, kudarcra van ítélve« — álla­pítja meg lengyelországi be­szélgetéseiről szólva Nyugat- Berlin volt kormányzó polgár- mestere, és rámutat, hogy Lengyelország nyugati hitárai­nak elismerése, valamint Len­gyelország és az NSZK kap­csolatainak normalizálása — egy vagy több lépésben — ma­gában kell hogy foglalja az NDK elismerését is. Albertz kiemeli annak fon­tosságát, hogy valamennyi né­mettel — mindenekelőtt az át- települtekkel — megértessék: a volt Breslau, Stettin és Dan­zig visszavonhatatlanul len­gyel városok lettek. Ez a töb­bi között megköveteli az olyan hazug szimbólumok használa­tának megszüntetését is, mint az 1937-es határokon alapuló időjárási térkép a nyugatné­met televízióban, továbbá a revansisták anyagi és erkölcsi támogatásának abbahagyását — hangoztatja cikkében Hein­rich Albertz. » * • Vasárnap Essenben gyűlést tartott a Demokratikus Hala­dás Akciófrontja (ADF) bal­oldali választási szövetsége, amelyben az NSZK haladó pártjai és csoportjai tömörül­nek. Felszólalt Kurt Bachmann, a Német Kommunista Párt el­nöke. Kijelentette, hogy azok a tőkés erők, melyek hajdan anyagi támogatást nyújtottak Hitlernek, most az NPD-t te­kintik politikai bázisuknak. Éppen ezért — mondotta — fohtos feladatunk a neonáciz- mus és az NPD elleni harc. Hangsúlyozta, hogy a valóban nemzeti érdekeket elsősorban az NDK elismerése szolgálná. Heinrich Werner, az ADF titkára hangsúlyozta, hogy a nyugatnémet uralkodó körök­nek az európai status quo megváltoztatására irányuló tö­rekvései jelentik a fő akadályt az európai biztonság megte­remtésében. — A Német Kommunista Párt véleménye szerint Len­gyelország és az NSZK viszo­nyának rendezésére lehetőség van, ha a Kiesinger-kormány lemond az egész német nép képviseletére támasztott igé­DÉL-VIETNAM Titkolódzó tanácskozások Lesz-e létszámcsökkentés? Tegnap reggel tanácskozásra ült össze Saigonban a dél­vietnami nemzetbiztonsági ta­nács, amelyben Thieu elnök, Ky alelnök, Khiem miniszter- elnök, valamint a parlament két házának elnöke, a had­ügyminiszter, a külügyminisz­ter és a vezérkari főnök fog­lalt helyet. A tanács ülésének szüneté­ben Thieu elnök fogadta Ab- ,rams tábornokot, a Dél-Viet- •namban harcoló amerikai csa­patok főparancsnokát, vala­mint Samuel Bergen, az Egyesült Államok megbízott nagykövetét. A megbeszélés 45 percig tartott, majd a dél­vietnami politikusok folytat­ták a tanácskozást. A dél-vietnami televízióban hétfőn délután ismertetett közlemény csupán annyit árult el, hogy a nemzetbizton­sági tanács rendkívüli ülésén «az amerikai csapatkivonások második szakaszával összefüg­gő problémákat« vitattak meg. A Saigonba visszaérkező Ab­rams tábornok még vasárnap felkereste Thieu elnököt, hogy tájékoztassa a washingtoni döntésekről. A tájékoztatót a dél-vietnami vezetők hétfői ta­nácskozása követte. Ky alelnök a nemzetbizton­sági tanács ülését követően egyik közvetlen munkatársát felhatalmazta annak közlésé­re, hogy az Egyesült Államok és a saigoni kormány közös megegyezésével november vé­géig negyvenezer amerikai ka­tonát kivonnak Dél-Vietnam- ból. Ky közlése egyelőre nem te­kinthető hivatalos bejelentés­nek, a hivatalos közleményt a csapatkivonásról ma teszik közzé Washingtonban és Sai­gonban egyidejűleg (MTI) nyéről, és elismeri a második világháború eredményeként kialakult államhatárokat — mondotta sajtónyilatkozatában Varsóból történt elutazása előtt Kurt Bachmann, az NKP elnöke, aki pártjának küldött­sége élén tartózkodott Len­gyelországban. »Az NKP a közeljövőben külön nyilatko­zatot ad ki a lengyel—nyugat­német kapcsolatok megjavítá­sának szükségességéről. Állás­pontunkat lengyelországi meg beszéléseink birtokában ké­szek vagyunk kifejteni Willy Brandt külügyminiszter, szo­ciáldemokrata pártelnök előtt. A nyugatnémet—lengyel vi­szonyt az NSZK és Franciaor­szág kapcsolataihoz hasonlóan kell rendeznünk« — hangoztat­ta Bachmann. A nyugat-lengyelországi Za- gan-ban tudományos értekez­let foglalkozott a Wehrmacht lengyelországi háborús bűntet­teivel. Az értekezleten ismer­tetett dokumentumok azt bi • zonyítják, hogy 1939 szeptem­berétől a Wehrmacht külön­böző alakulatainak tisztjei és katonái súlyos bűncselekmé­nyeket követtek el a lengyel polgári lakosság és a hadifog­lyok ellen. Számos városban és községben tömegkivégzése­ket rendeztek. A hadifogoly­táborokban napirenden voltak a gyilkosságok: éheztették, kí­nozták a foglyokat. A tanácskozás megállapítot­ta: megcáfolhatatlan doku­mentumok bizonyítják, hogy nemcsak az SS- és Gestapo- alakulatok követtek el súlyos háborús bűntetteket, hanem a Wehrmacht különböző egysé­gei is. A szóbanforgó dokumentu­mokat a hitleristák háborús bűntetteit tanulmányozó len­gyel bizottság eljuttatja az NSZK igazságügyi szerveihez. Ezí is figyelembe kell ven­nie az NSZK-nak, ha csak­ugyan »új keleti politikái« akar folytatni. (MTI) Nyitány az ExNSZ-palotában Ma újra benépesülnek az ENSZ-palota folyosói: meg­kezdődik az új közgyűlés New York-ban. A világszer­vezet legfőbb testületé az ENSZ megalakulása óta im­már huszonnegyedszer ül ősz- sze, hogy megvitassa a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­seket. Kilencvenhat napirendi pont van pillanatnyilag az új köz­gyűlés munkarendjén. E ki­lencvenhat problémát a tag­államok terjesztették elő — vagy egyénileg, vagy csopor­tosan. Hogy ezek közül me­lyikek és milyen sorrendben kerülnek a világszervezet fó­ruma elé, annak eldöntése az úgynevezett főbizottság fel­adata lesz. Az eddigi gya­korlat alapján azonban na- gyonis valószínű, hogy a leg­több előterjesztett probléma a közgyűlés elé kerül. A leszerelés kérdései ezút­tal is az első helyen szere­pelnek. Ezeket a problémákat — melyeket nem véletlenül illetnek a »kérdések kérdé­sei« vagy »korunk legégetőbb problémái« kifejezésekkel — valóban sürgősségi jelentősé­gük van. Először azonban a genfi leszerelési bizottságnak kell előterjesztenie jelentését, a közgyűlés előtt, s javasla­tot kell majd tennie. (Ha lesz ilyen egyáltalán az idén). Sajnos, a jelek szerint aligha lehet várni, hogy a genfi bi­zottság, amely az ENSZ-köz- gyűléstől kapott felhatalma­zást a tárgyalásokra, bárme­lyik problémakörben konkrét szerződéstervezetet terjesszen a világszervezet évi fóruma elé). A Géniben lezajlott vi­ták után nem sok reménye van annak, hogy olyan szer­ződéstervezet kerülhessen az idei közgyűlés elé, mint pél­dául korábban a nukleáris fegyverek elterjedését korlá­tozó úgynevezett »atom orom- pó«-egyezmény. A tengerfe­nék katonai célokra való fel- használásának tilalmában tör­tént ugyan bizonyos előreha­ladás. De ebben az ügyben a A japán kapitalisták érdeke A pravda phenjani tudósí­tója foglalkozik a japán kül­ügyminisztérium képviselőjé­nek nemrég tett bejelentésé­vel. Tokiói sajtóértekezleten el­hangzott bejelentés szerint Ja­pán kész javasolni az ENSZ- ben az amerikai csapatok dél­koreai tartózkodásának meg- hosszabítását. A tudósító emlékeztet arra, hogy a koreai háború idején Japán az amerikai agressziós erők fontos ellátó bázisa volt, s ez nagy jövedelmet hozott a japán monopóliumoknak. Az amerikai csapatok kivo­nása Dél-Koreából megfosztja a japán kapitalistákat tőkéjük nagy hasznot hozó befekteté­sétől és óriási profitszerzéstől. Ez az álláspont azonban tá­vol áll a Japán nép igazi ér­dekeitől — hangsúlyozza a Pravda tudósítója. (MTI) 'T i harcok Belfastban Paisley lelkéss bibliával a kesében harcot hirdet Az angol kormány ezen a héten újabb csapaterősítéseket vezényel *- Észak-írországba, mert a protestáns—katolikus vallásháború elfojtásán fára­dozó brit egységekre túlságo­san nagy teher nehezedett. A katonák hazaküldött leveleik­ben elviselhetetlen fáradtság­ról panaszkodnak, és ezeknek a véleményeknek az angol saj­tó is hangot ad. A katonák feladata állítólag a katolikus nyomornegyedet a protestáns kerülettől elválasz­tó, 3 kilométeres, úgynevezett béke-vonal őrzése. A katonák napi 16 órás szolgálatot telje­sítenek, és csak 10 nap eltel ­tével kapnak 2 szabadnapot. Közben napirenden vannak az incidensek. Az UPI tudósítója tegnap hajnalban Belfast bein szemtanúja volt egy ilyen esetnek. Mint írja, személy­autó száguldott át a protes­táns övezetből a katolikusok lakta Falls Road negyedbe. Minden látható ok nélkül, a kocsi ablakából két golyót lőttek ki. Egy katolikus üzlet kirakatába csapódtak a löve­dékek, majd az autó, ahogy jött, eltűnt Az angol katona­ság minden irányból szuronyt szegezve rohant elő, de — mint mér annyiszor — ezúttal is hiába. Tegnap hajnalban az észak­írországi katolikusok úgyneve­zett önvédelmi bizottmányá­nak vezetői titkos tárgyalást tartottak a barikád-ügyről. Az angol hadsereg, amikor hozzákezdett saját választóvo­nalának a felépítéséhez, fel­kérte mindkét közösséget, hogy barikádjait önként tá­volítsa el. A katolikusok, ha vonakodva is, néhány napja úgy határoztak, hogy eleget tesznek a kérésnek. A szom­baton este kiújult utcai har­cok azonban meggondolásra késztették őket. Vasárnap dél­előtt mind a katolikusok, mind a protestánsok békésen részt vettek az istentiszteleten, es­téire azonban a protestánsok egyik vezére, a szélsőséges né­zeteiről ismert Ian Paisley lelkész megint felajzotta a ke­délyeket. Kétezer ember elölt bibliával hadonászva a harc folytatására buzdította a pro­testánsokat. »A küzdelem fo­lyik. Ez nem gardenparty. Ez háború!« Paisley különöskép­pen az úgynevezett Cameron- jelentést kifogásolta, azt az okmányt, amely elismeri, hogy Észak-írországban a katolikus kisebbséget a lakáselosztás, a munkavállalás és a választó­jog terén hátrányos megkülön­böztetések érik. A jelentés el­ítéli a mindkét táborban ural­kodó szélsőségeseket, és bí­rálja magát Paisleyt is. A lelkész százezer protestánst akar toborozni szeptember 30- ra, hogy tüntető menetben vo­A Belfast-i utca ellentmondásai. Az úttest felett a hatalmas felirat békeidőket idéz: az iskolásgyerekek védelmében inti óvatos vezetésre a .járműveket, s közben állig fel­fegyverzett katonák gépkocsijai őrjáratoz- nak a városban. (Telefotó — AP—KS) nuljanak a Cameron-jelen test aznap tárgyaló parlament elé. * » * Az Észak-írországba vezé­nyelt brit egységek egyik ka­tonáját szombat este holtan találták Belfast külvárosában. A hadsereg közleménye sze­rint a katonát golyó ölte meg, állítólag véletlenül. Néhány órával később, hajnalban agyonlőtték a második angol katonát is, aki egy tábor ka­pujában állt őirt. Azonnal megindították a vizsgálatot. Hírügynökségek jelentése szerint a vasárnapra virradó éjjel belfasti katolikus és pro lestáns csoportok között me­gint éles utcai harcok rob­bantak ki. Az összetűzések a katolikusok egyik csoportjá­nak azt a bejelentését követ­ték nyomon, hogy nem haj- f* ií f' lar.dők eltávo­lítani barikád- jaikat a Falls Road nyomor- negyedben. A brit erők pa­rancsnoka. Freeland tá­bornok koráb­ban mindké* felet felszólí­totta a bariká­dok lebontásá­ra, és helyette az angol had­sereg közre­működésével építendő »bé­kevonal« vé­delmét aján­lotta fel. Eb­ben azonban a katolikusok nem bíznak Szombaton es­te egyébként újabb 500 fő­nyi angol ka­tonai erőt ve­zényellek Ír­országba, így e létszám 7000- re nőtt. tárgyalások — a hírek sze­rint — huzamosabb ideje egyhelyben topognak. Ugyan­ez a helyzet a föld alatti nuk­leáris robbantási kísérletek betiltása ügyében isr Bár a tudomány emberei Keleten és Nyugaton egyaránt bizonysá­got szolgáltatnak arról, hogy ezeket a robbantásokat csal­hatatlanul meg lehet külön­böztetni a földrengésektől. Washington akadékoskodása gátol mindenfajta megegye­zést Az amerikai kormány­zat ugyanis azt állítja, hogy csakis ».hatékony ellenőrzés« jelenthet garanciát, hogy ne szegjenek meg egy esetleges megegyezést. Valójában per­sze ezt az »ellenőrzési rend­szert« kémtevékenységre sze­retné felhasználni... Ugyancsak csekély a való­színűsége annak, hogy gyors megegyezés jöjjön létre a ve­gyi és biológiai fegyverek el­tiltására Bár már holnap létrejöhetne a megállapodás abban, hogy megerősítik, fel- . jítják és kiterjesztik az 1925. évi genfi megállapodást, a nyugati hatalmak manőverez­nek ebben az ügyben. Ez azért is különösen veszélyes, mert az Egyesült Államok kormánya mind a mai napig nem ratifikálta a genfi egyez­ményt. S az angol javaslat, amely szétválasztaná a bioló­giai és vegyi fegyvereket, tu­lajdonképpen aláásná az 1925-ös genfi jegyzőkönyvet, amely mindkét tömegpusztító fegyvernemet egyaránt törvé­nyen kívül helyezi. Ezek csu­pán részkérdések ugyan a leszerelés bonyolult problé­makörének tematikájában, mégis rendkívüli jelentősége volna annak, ha bármelyik­ben lényeges előrehaladás tör­ténne. Sokat várnait ebben a vonatkozásban azoktól a két­oldalú eszmecseréktől, ame­lyek a Külügyek irányítói kö­zött személyesen létrejöhet­nek a New York-i ENSZ-pa- lotában. A közgyűlés elé terjesztet# javaslatok közül máris több foglalkozik a közel-keleti helyzettel. így minden bi­zonnyal a vitában majd is­mét fontos helyet kap az iz­raeli agresszió és az ENSZ szerepe a válság elhárításá­ban. S itt elérkeztünk rögtön az idei közgyűlés egyik legfá­jóbb problémájához. Olyan kérdéskomplexum ez, amely tavaly mindennél jobban iga­zolta a világszervezet tehetet­lenségét. Az a tény, hogy az ENSZ képtelen volt érvényt szerezni két teljes éven át saját 1967 novemberi határo­zatának. feltárja, hogy mily veszélyes bénultsági állapot fenyegeti az ENSZ közgyűlé­sét. Az arab—izraeli demar­kációs vonalakon uralkodó rendkívüli feszültség és a kölcsönös »megtorló akciók mind abba az irányba hat­nak, hogy az ENSZ válsága kipattanjon a nyilvánosság előtt. S itt rendkívül éles megvilágításba kerül az Egye­sült Államok felelőssége, ami­kor szavakban síkraszáll a válság megoldásáért, tetteivel azonban Tel Aviv-ot ösztönzi provokációs, agresszív politi­kájának folytatására. A szocialista országok java­solták a koreai kérdés meg­tárgyalását, az amerikai csa­patok kivonásának elrendelé­sét. Minden bizonnyal fontos helyet kap az általános vitá­ban a vietnami háború, bár hivatalosan a közgyűlés nem tűzte napirendre a megtár- -"-alását. Sejthető tehát, hogy nagy összecsapások lesznek a vi­lágszervezet fórumán. A Ma­gyar Népköztársaság küldött­sége is ott lesz ennek a küz­delemnek első vonalaiban, s a maga részéröl mindent el­követ. hogy ez a közgyűlés eav lépéssel közelebb hozza a vitás nemzetközi problémák annyira kívánatos rendezését Ä. I. „Anglia ne lépjen he a Kosos Piacba Az Európai Gazdasági Kö­zösség brüsszeli miniszteri ér­tekezlete előtt az angol köz­vélemény legkülönbözőbb ré­tegei foglaltak állást a brit csatlakozás ellen. Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártjának végrehajtó bizottsága vasár­napi ülésén felszólította a be­lépés ellenzőit, indítsanak egységes kampányt a követke­ző jelszóval: »Közös Piac nem egész Európa igen!« Az ülésen Bert Ramelson, a politikai bizottság tagja han­goztatta. hogy a »belépődíj« túlságosan magas lenne: az angliai árak 15 százalékkal emelkednének, és súlyos csa­pás érné a brit mezőgazdasá­got. A brit belépés növelné a monopóliumok erejét, és meg­nehezítené a szocializmusért vívott harcunkat. A brit kommunista párt vi­lágos alternatívát mutat: el kell fogadni az európai biz­tonsági értekezlet összehívá­sára tett budapesti felhívási. Botrány a szöuli parlamentben Képviselők ülősztrájkja Botrányos körülmények között szavazta meg a szöuli parlament azt az alkotmánymódosítást, amelynek segítsé­gével Pák Csöng Hi, a rezsim elnöke 1971-ben a harma­dik négyéves ciklusra is megválasztathatja magái. Az el­lenzéki pártok már régen kétségbeesetten harcoltak a kor­mány terve ellen. Az ellenzéki képviselők közül a hang­adó, bizonyos Lim Kap Szu, néhány nappal ezelőtt nyom­talanul eltűnt. A kritikus időpontban, a vasárnapra virra­dó éjjel, amikor a szavazás esedékes volt, a parlamenti folyosókat és az üléstermeket több száz polgári ruhás rendőr szállta meg. Ennek ellenére a szavazás nem zajlott le simán. Először az történt, hogy plédekkel és párnákkal felszerelve az ellenzéki képviselők ülősztrájkot kezdtek az ülésteremben, hogy meg­akadályozzák a törvény keresztülhajszolását, hacsak — mint mondták — »a hatóságok nem oldják fel a terror légkörét«. A parla­menti elnök, amikor az emel­vényhez akart jutni, ellenzé­ki honatyák csoportjaiba üt­között. Miközben a kor­mánytagok egy közeli szállo­dában várták a fejleménye­ket, a parlamenti elnök tíz órán át küszködött az el­lenzékkel, aztán bejelentette, hogy nem tudja betölteni funkcióját; az ülést berekeszti cs legköze­lebb hétfőn hívja össze. Ez­után a kormánypártiakkal együtt kivonult az ülésterem­ből. Mindez azonban csak meg­tévesztésre szolgált. A parla­menti elnök és a kormány­pártok képviselői nem haza­mentek, hanem a törvényho­zás egyik szárnyépületébe. Bezárták az ajtókat, és tíz perccel hajnali 3 óra előtt, összesen öt perc lefor­gása alatt 122 szavazattal — ellenszavazat nélkül! — »megszavazták« az alkot­mánymódosítást. Mire a kis puccs kiderült, már késő volt: az ellenzéki képviselők csak a szavazás után értesültek a törvénysér­tésről, és az egyetlen, amit tehettek, hogy füttykoncert­ben törtek ki, amikor ellenfe­leik kirajzottak a szomszédos teremből. SOMOGYI néplap Kedd, 1969. szeptember 16, 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom