Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-12 / 185. szám
NEVELÉSRŐL „Az embernek legyen személyes ügye az, amivel foglalkozik tt Szeretető! igényelnek Látogatóban Tüskés Tibornál A MINDENNAPI TRAGÉDIÁK között gyakorisága miatt ott szerepel a családi életben bekövetkező elember- telen_ués is. Az addig uralkodó harmóniát diszharmónia váltja fel, a szeretet helyébe kölcsönös rosszindulat lép. Nemegyszer a veszekedéseket kiváltó okokra még maguk a házastársak sem emlékeznek, mert néha semmitmondó apróságok ezek. A szülők között gyakran évekig tartó cívódás- nak, olykor tettlegességnek tanúi, szenvedő részesei a gyermekek. Az alábbi vallomások elhangzottak. Neveket — kérésükre— nem írok. Sajnos, ez a szomorú »-jegyzőkönyv« nem egyedi eset, és jól példázza a családi viharok érzelmi következményeit. »Karácsonyra készültünk — mondta az idősebbik lány. — Ez nálunk mindig nagy élmény. Más ünnepekhez nem hasonlítható hangulata van. Anyám tortát sütött. Ritkán teszi. Ezt a vaníliaillatú hangulatot egy, már nem is tudom, melyik részről elhangzott mondat megváltoztatta. Pedig talán nem is sértő szándékkal ejtették. Nemsokára már hadonászva kiabáltak. Másnap a szomszéd gyerek azt kérdezte: »Mi volt nálatok az este?« Majd lesült a képemről a bőr. Mi lett volna? Tortát sütöttünk. Valami ilyesmit dadoghattam. Furcsán nézett egy darabig, aztán elhúzta a szája szélét. De ez csak egy eset a száz közül. Ha elvégzem a szakközépiskolát, a magam lábára állok. Csak attól félek, hogy egyszer belecsöppenve egy házasságba, magam is hasonló módon élek majd. Nem is szeretek erre gondolni.« Az asszony így vallott: »Nemrégen találkoztunk az uram főnökével. örülhetek, azt mondta nekem, hogy ilyen jó férjem van. Mit mondtam volna? Azt, hogy ott úgy viselkedik, mint aki kettőig sem tud számolni. Ha a munkahelyén valami baja van, belénk köt itthon. Már nem kell találgatnom, ha nem jön haza esténként, hogy hol van. Vagy az italboltban, vagy ... Eleinte még megcsináltam, hogy kilestem, merre jár. Most már nem, nincs értelme. Keserűség az életem. Dolgozni sem mehetek, mert egészségi állapotom nem engedi. Még így sem kímél. Két hete előhúzta a kését, hogy végez velünk. A lányaim sikoltozására a szomszédok léptek közbe. A férfi tagad: »Ilyen nem volt, kérem. Engem család- szerető embernek ismernek. Igaz, hogy néha iszom néhány pohárral, de azt más is csinálja, aki nehéz testi munkát végez. Nem olyan könnyű télen-nyáron a zsákokat emelgetni a magtárban. A feleségem meg olyan asszony, aki mindenbe beleszól. Ha fáradtan megjövök, azonnal figyelmeztet, hogy vessem le a bakancsot a lábamról, mert nem azért mosta föl a konyhát. Ilyenkor bizony elfut az indulat. Ö otthon üldögél, én meg a zsákokat cipelem, és ilyennel fogad. Megmondhatja bárki a munkahelyemen, nem vagyok rossz ember, ha szépen beszélnek velem.« A kisebbik lány tanítójának jegyzetfüzetéből: »Zárkózott gyerek. Félrevonuló. Lelkileg sérült, depressziós. Hangosabb beszédre, felcsattanó hangra összerándulással reagál. Intelligenciája átlagos. Barátnője nincs. Az az érzésem, hogy állandóan tart valamitől. Testi fejlettsége nem éri el az átlagost.« Eddig a szomorú • »jegyzőkönyv«. A család manapság nem jelent olyasfajta zárt egységet, mint jelentett például a feudalizmusban. Nem zárkózhat el a világ formálódásától, alakulásától. A szocialista társadalom alapvető egysége, sejtje lett. A szülő a társadalom előtt felelős nevelőtevékenységéért. És felelős a gyereket a családban ért káros hatásokért 's. SZÜKSÉGES, HOGY A GYERMEKVÉDELEM gondja és figyelme minden egyes, hasonló körülmények között élő család gyerekeire kiterjedjen. Ehhez pedig felelős- ségteljej szerv kell. A szülői munkaközösség tagjai minden iskolában alkalmasnak látszanak arra, hogy a feladatnak megfeleljenek. Segítsenek feltérképezni a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett tanulókat a pedagógusoknak! Az iskolákban működő gyermek- védelmi bizottságokba olyan tagokat delegáljanak, akik aktív segítőtársai lesznek a bizottságot vezető pedagógusoknak. Csak a közös összefogás vezethet sikerre. Leskó László B eszélgetésünk színhelye: Balatonfenyves. Közelebb a berekhez, mint ■ a tóhoz. Itt nyaral évente a Pécsről »hazalátogató« Tüskés Tibor. Szülömegyéje Somogy, és büszkén mondja: »Nekem még vgn szülőházam.« Szántódon, a 119/A számú vasúti bakterházban ringátták bölcsőjét. Ma is áll még ez a kis ház, és az író, amikor csak teheti, meg is látogatja — annyira a szívéhez nőtt. — Az élet nagy eseményeivel már itt ismerkedtem meg, s itt találkoztam először a Balatonnal is — mondja, miközben dolgozószobájának ablakán kitekint a gombamód szaporodó házak közt a berek felé... — Hogyan lett író? — Az írást vállalásnak, feladatnak tekintem. Számomra az írás egyben kísérletezés is. Az én kísérleteim eredményeit a fogalomalkotással mérem. Nem divat nálunk a sok- műfajúság. Az, amit elvállalok, feladatom egyben, bármi legyen is az. Bármilyen természetű. Nem idegenkedem attól, ami indulatokat, érzelmekét tud kiváltani belőlem. Az embernek legyen személyes ügye az, amivel foglalkozik. írói munka közben nyitottam ajtót Tüskés Tiborra Fenyvesen. Az írógépbe befűzött papíron már otthagyták jelüket a kis fekete festé- kes betűk. Eddigi, mintegy tízéves munkássága igen széles körű. Művei közül számos írása somogyi vonatkozású is. Ezekről időközben számot adtunk. — Befejezett könyvem a Vallomás a városról. Megjelenése csak később várható. Kenyéradó városomról és lakóhelyemről, Pécsről szóló gondolataimat írtam meg ebben a munkámban, ebben a kísérletemben. Az épületek és az emberek, az utcák és a lakók, a környezet és a járókelők viszonya — ez volt a kérdésem. Mintegy húsz rajz egészíti ki a vallomásomat. Mar- tyn Ferencnek is volt véleménye a városról, ő készítette a rajzokat. A Móra Kiadónak készült az Ezerszínű Magyarország című könyv. Ebben a munkában társszerző vagyok. Ha- I zánk felszabadulásának 25. évfordulójára jelenik majd meg. Tíz író dolgozott rajta, ugyanennyi részre osztották az országot is. Nekem a fél Dunántúl jutott: Zala, Somogy, Tolna és Baranya. A könyv műfaja: irodalmi riport-gyűjtemény. A megváltozott élet bemutatására vállalkoztunk. L átogatásomnak célja volt az is, hogy megtudjam, min dolgozik jelenleg Tüskés Tibor. — A Móra Kiadónál jelenik meg a Képes földrajz-sorozat. Ausztrália és Afrika után a kiadó megtervezte a Magyarországról szóló, a hagyományoktól eltérő képss földrajzkönyvet is. Ennek a kéziratai láthatók itt. az asztalon is, az írógépben is, ezeknél a soroknál álltam meg. Fiataloknak, 12—16 éveseknek szóló komplex földrajzkönyv lesz. Az újdonság az, hogy földrajzi látásmód kialakítására törekedtem. Közbevetőleg érdemes néhány fejezetcímet is felsorolni a Magyarországról szóló könyvből: »Ahány ház, any- nyi szokás«. Ebben Magyarország népeiről, a népélet színeiről, népszokásokról és néhány jellegzetes néprajzi tájegységről ír Tüskés Tibor; A »Falvak, tanyák, városok« fejezetben a szokásos település címszó alá tartozó fogalmakkal találkozunk. — Tervei? — Az élő irodalom tanításáról szóló könyvem gondolatai mellett felvetődött bennem, hogy tíz évnyi munkásságom eredményeit jó volna összegyűjteni, s ami megállja ma is a helyét, azt kiadni. — Műfajbantó formában?... — ... És talán megvalósul, hogy Martyn Ferencről is írhatok a Somogyi Múzeum-sorozatban. — Nem a közeli berek táplálja bennem azt a gondolatot, hogy megkérdezzem végül: hogy érzi magát »'vidéken«, Pécsen, amikor ma oly vészesen Buda pest-centrikus az írói munkásság is? A zt, hogy Magyarországnak egy nagyvárosa van, egy centruma, Budapest. Ezt egyszerűen tudomásul kell venni... Berzsenyi Niklán csinálhatott egy nagy életművet. Magánosság'ban születik a mű, nem a nyüzsgésben. Amíg Pécsen költészetről beszélhetek a költőkkel, Martynnal képekről, addig nincsenek zavaraim, hogy vidéken dolgozom. Nyáron pedig a Balaton-part átveszi egy kicsit Budapest szerepét, abban a tekintetben is, hogy mindenki itt »nyüzsög«. A barátaim ilyenkor nyáron Fenyvesen fölkeresnek; a Balaton nyári szellemi központ is. Horányi Barna arab felirattal Cérnásdohozok Fokozatosan folyik a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat nagyatádi nyomdájában a gépállomány korszerűsítése. Tátrai György, a részleg vezetője elmondta, hogy nemrég kaptak modem gépeket több mint kétszázezer forint értékben. Ilyen a PERFECTA típusú vágóberendezés (1. képünk) és a GRAFO- PRESS nyomógép (2. képünk). A nyomda elsősorban ipari megrendeléseket elégít ki, de akad a vevők között szép számmal termelőszövetkezet és állami gazdaság is. A legdíszesebb és legmodernebb kivitelű címkék és dobozolt megrendelője a nagyaiaoT cérnagyár. Az ízléses ipari csomagolás sok szép darabja között válogathattunk. A belföldi áruk mellett sok az exportcikkekhez készített francia, angol, sőt arab feliratú doboz is. A megrendelők elégedettek a nyomda munkájával. A két új gép gyorsabbá teszi a termelést, még színvonalasabb címkéket, dobozokat készíthetnek. Vincze György: Napóleon Kőbányán A ranyos ez a gyerek — mondja Binder- csikné, aki kora ellenére is fiatalos. A dicséretet Lázár Géza kislányának szánta. Valóban aranyos, négy éves kislány. Egész nap csacsog, sőt filozofál. Nevetése gyakran betölti az üdülő társalgóját. Kint megszakítás nélkül esik az eső. Legfeljebb néhány percre mozdulnak ki a beutallak. Aztán sietnek vissza a társalgóba. Itt zajlik az élet. Élet... Kártyacsaták. Ulti, romi, kanaszta, tarokk. Néhányan olvasnak. Lázár olvas. Mellette a felesége horgol, Marika; a csöppség építőkockákból csodálatos házat formál. Olyan kacsalábon forgót. Az apja az új bekezdések között odaodafigyel, vajon sikerül-e. Többnyire mindig olyankor dől össze az építmény, amikor már csaknem kész. A kislány aztán tovább épít, kitartóan. A szomszéd asztalnál ülő női társaság hangos diskurzus kíséretében kanasztacsa- tát vív. Az a korosodó, ősz- behajló hölgy, Binder esik né is közöttük van. Lázár csak látásból ismeri. A férjéről annyit tud, hogy nagy beosztású. Villában laknak a Rózsadombon. Bindercsikné feláll a kártyaasztaltól, és Lázárékhoz fordul. A gyerek munkáját figyeli. Mosolyog. Aztán megszólítja Lázárnét. — Nem ismerjük még egymást. kedves. Mutatkozzunk be! Tündéri ez a csöppség — mondja, s közben leül az asztalhoz. — Mit horgolsz? — kérdi Lázárnét. A tegezést, a fiatalaBbal szembeni közeledésnek szánja. — Blúz lesz. A gyereknek. — Milyen ügyes vagy. Ez csodaszép minta, és kitűnő műanyagfonal. Hercig lesz benne ez a kis tündér. Lázár változatlanul olvas, de azért a párbeszédre is odafigyel. — Hasonló anyagból, persze jobb minőségből, mert nem magyar, a múltkor Párizsban vettem egy szettet magamnak. Itt van velem. Ha felveszem, megmutatom, Igazán nem is volt drága, és Párizsban a választék... A férjed elmélyedt a könyvben. Mit oliias? — szól Lázárhoz. — Tolsztoj Feltámadását — feleli. — .4/ Ebben van az a csata, ugye? Hogy is hívták azt a hadvezért?... Pedig emlékszem... — hahotázik. — Napóleon? — Az - az. O ütközik meg az orosz hadsereggel... — Ez nem az a Tolszíoj- könyv. Az a Háború és béke. — Ja, értem. Az volt filmen is, ugye? — Igen. Ez a Feltámadás. Hatodszor olvasom. — Annyira izgi? Krimi? — nevet Bindercsikné. — Izgalmas, de nem krimi — felel nyugodtan a férfiA hölgy visszatér eredeti témájához. — Tündéri ez a gyerek. Mondd, édes, hol laktok? — Kőbányán — feleli Marika. — Kőbányán? — fordul hitetlenkedve Lázár felé. — Hogy lehet ott élni? — csapja össze a kezét. Aztán észreveszi, hogy megjegyzése bántó volt, s igyekszik zavarát leplezni. — Élni? — kérdi Lázár. — íme, itt vagyunk. Testben egészségesek és... talán lélekben is. — Aztán az idős hölgy kérdésének hangnemében megjegyzi. — Tudja, asz- szonyom, a Rózsadomb tűi meredek. Ahhoz kocsi kell, s egyelőre, persze, csak egyelőre ezért nem költözünk oda — mondja kellő flegmaság- gal. — Meg aztán ... — B indercsik elvtársnőt külföldi interurbán híváshoz kérik! — kiabál a portás. A korosodó hölgy felugrik Lázárék asztalától. — A, biztosan a férjem, Baselból. Ott van kiküldetésben. Hát felhívott. De rendes ... * • • Pocsékul ráz ez a huszon- nyolcas villamos. Egy sor iparvágány torkollik bele vagy átszeli. Akkorát dob az öreg, sárga bódén, hogy az ember agyvelejéböl csaknem rántotta lesz, mire végigmegy a Kőbányai úton. És a tarkaság: modern házak és öreg munkáskolóniák, szűk ablakokkal, kiirthatailan rovarokkal. Rámennek azok a kenyérre, az alvó emberre is. Csak akkor pusztulnak el, ha, majd ideállnak a dózerok, és eltaszitják őket házastul a múltba, ahonnan származnak. A sarki fagylaltosnál kér egy kétforintos adagot. Raf- fináltan meríti az eladó az adagoló kanalat. Fél oldalán semmi. Szóval fél gombóc az egész helyett. Lázár nem szól érte, mert mögötte hosszú sor áll. Még elzavarnák, miért tartja fel az eladót, miért hö- börög? Megy hát tovább a kolónia lapos házni közölt. Délután öt óra. Az egyik ablakon kibömböl a rádió, valamiféle cigánynótát, a másikon ’ beat-zene gurgulázik. Odébb csetepaté két szomszéd között. Az egyik ajtón fiatal lány lopakodik ki. Mozgásán látszik, hogy esti találkára indul. Melleinek játéka, ritmikus árnyékban kúszik a porban. Istentelenül kifestette magát. Még mű- szempillája is van. Lázár kószál <j kolónia nyári szagai közölt. Egy ősz- behajtó hölgyet vesz észre. Egymás mellé érnek a keskeny úton. Az öszes hölgy is felismeri Lázárt. Nem tudja, elmenjen-e mellette szótlanul vagy... Nincs idő a gondolkozásra. Lázár ráköszön. — ■.. az üdülőből. Tetszik emlékezni? — mondja. — Ö, hogyne — feleli az asszony olyan meglepetten, mintha tetten érték volna. — Hogyan kerül ide?. Igazán, ilyen véletlen. Éppen fél éve. Micsoda hideg volt. Most meg az ember majdnem elolvad. — Igen, igen. Szörnyű a hőség. Ráadásul bedöglött a kocsink is. Képzelje, ezen a huszonnyolcason, na és a tizenkettes busz Budától az Emkéig!... Megfő rajta az ember. — Mi járatban van Kőbányán? És éppen itt? — Kezével végigmutat a kolónia horpadt háztetőin. — Ez nem valami szép látvány. — Semmi különösebb — feleli az asszony. — Itt lakik anyám, aztán ha néha jut rá időm, eljövök megnézni. Nyolcvan éves, és,— széttárja a kezét — annyi baj van az öregekkel.., Eredményes a közös munka A legutóbbi válasatásokon huszonhat családban tárgyalták Se- gesden, jó lesz-e Fábián Lajos tanácstagnak? Képviseli-e majd kellően a Széchenyi utca érdekeit? Reá szavaztak. A harminchat éves tanácstagnak — akit a végrehajtó bizottság tagjává is megválasztottak —• ajtaján sűrűn kopogtatnak. Tanácsért, jó szóért, segítségért fordulnak hozzá — és nem eredménytelenül. A felsőfokú kereskedelmi végzettséggel rendelkező Fábián Lajos a segcsd— somogyszobi ÁFÉSZ osztályvezetője. Bencze Imre, a tanács elnöke elmondta róla. hogy a vb egyik legaktívabb tagja, ttüeg a társadalmi munka szervezésben végez jelentős munkát. A Széchenyi utcát 90 méteres beépítetlen földút választotta el a főútvonaltól. Két évvel ezelőtt kapott az utca vízvezetéket. A törpe vízmű most ide is szolgáltat jó ivóvizet. A fővezeték 860 méter hosSzú árkát társadalmi munkában elkészítették az utcai lakói. 800 társadalmi munkaórát végeztek a lakók azért is, hogy az utca mindkét oldalán járda legyen. Sikerült annak a 90 méteres betonjárdának elkészítése is, amely a főútvonallal köti össze a Széchenyi utcát. Ez évben ismét előbbre lépnek az itt lakók. Fáoián Lajos és tanácstag-társa, Sági Imre járta a családokat. 1970-ben kövesút épül az utcában. Az itt lakó családok kivétel nélkül vállalták az 500 forintos hozzájárulást. D. Z. 5 SOMOGYI NÉPLAT K<-dd, 1969. augusztus 12.
