Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

Balatoni ügyeskedők Dupla fekete — szimpla kávéból — Fagylalt recept á la Nagy Jogtalan haszon a kakaón — Ezeknek is épp most kellett idejönni! Most várha­tunk a jó kávéra, amíg az ellenőrzéssel végeznek. Az ember még üdülés közben is csak bosszankodik ... A szántódi 308-as ABC- áruházhan mondta ezt jól hallhatóan az egyik feketére váró vendég, amikor kiderült, hogy előtte éppen ellenőrök kérnek kávét, hogy meggyő­ződjenek a minőségéről. A vendég zsörtölődése nem volt jogos. Az ellenőrök feketéjé­ben az előirt kávémennyiség­nek csak 67 százaléka volt meg, amiből bizony csak na­gyon gyengécske kávét lehet főzni. Százezrek élvezik ezekben a napokban a Balatont, a nyár örömeit. S éppen az ő érdekükben fáradoznak szinte éjjel-nappal az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség, a Mi­nőségvizsgáló Intézet, a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tályának munkatársai és a társadalmi ellenőrök. — Egy liter kakaót kérek. .. Mennyit fizetek? Hat forin­tot, nem sok ez egy kicsit? — Nem kérem, ennyi a vál­lalat által megállapított hiva­talos ár. Ez a párbeszéd több alkalommal is elhangzott jú­liusban a Sütőipari Vállalat balatonsaemesi 16-os Jej bolt­jában. Aztán mégis kiderült, hogy Szemest Jenöné boltve­zető rosszul ismeri, az árakat, mert a kakaó literjéért csak öt forintot kérhetne. A vizsgálat megállapította, hogy rövid idő alatt ez az üzlet 3060 forint jogtalan nye­reségre tett szert, ennyivel fi­zettetett többet a reggelizők­kel. A »Kicsi-« bisztróban (Bala­tonszárszó, állomás) Kováét. Gyuláné boltvezető alaposan felöntötte tejjel a kakaót. El­járása — enyhén szólva — minőségror.tés. Mindkettőjük ellen szabálysértési eljárás in­dult. — Finom ez a fagyi. El­árulná, hogyan készíti? — Etz kérem üzleti titok. Csak annyit: ilyet ne is ke­ressen a vállalatnál, szövet­kezetnél, mert azok sajnálják a belevalót Sokan megkérdezték Nagy Dezső balatonfenyvesi magán- fagylaltárust hogyan készíti termékeit. Az ellenőrök azon­ban érdeklődés helyett min­tát vettek. Nagy receptje kö­rülbelül így fogalmazható meg: végy annyi cukrot, va­jat, csokoládét, karamellát stb. amennyi az előírásnak éppen a fele, és habosítsd fel. Jól jár a vendég, mert azt hiszi, sokat kap, s jól jársz te is, mert így olcsóbb lesz ne­ked, és többet adhatsz el. öt minta közül négy rossz volt. A vaníliás, az őszibarack, a i csokoládé szárazanyag — il- j Intve zsírtartalma gyatrának^ bizonyult. S nem is olyan re­nn már tapasztaltak nála sonlót. Kutrovácz György balatonfenyvesi magán- ■ .ylaltasnál az eperfagylalt ■" zonyult gyengének: a szá­razanyag-tartalom csaknem három százalékkal volt keve­sebb az előírtnál. Érdemes volna a tanácsoknak fölfigyel­niük, ahol sorozatosan minő- scgrontást tapasztalnak, meg­vonni az illetők iparengedé­lyét. A fagylaltról még annyit: az ellenőrök hat mintát vet­tek Balatonbogláron a szövet­kezet termelő üzemében, és csak egynél tapasztaltak lé­nyegtelen eltérést! Gyenge volt a zsírtartalma a Sütőipari Vállalat balaton- boglári 18-as boltjában vett tejfölmintának. Mindössze 13 százalék. Ezt a tejfölt éppien lábosból árusították, míg a kannában levő zsírtartalma 15,6 százalékosnak bizonyult. Hogyan változhatott meg, amíg a kannából kiszed­ték?... A sütőipari válla’at siófoki üzemében is baj volt a minő­séggel, mert a briós és a fo- nottkaláos zsírtartalma nem volt megfelelő. A meg el ta nács kereskedelmi o;zíá’yc viszont arra hívta fel a válla­lat igazgatójának figyelmét, hogy az árakat pontosabban határozza meg, s azok megtar­tását jobban ellenőriztess;. Ugyanis nemcsak a szentesi boltjuknál tapasztaltak árel­térést a kakaó árusításánál, hanem a túrósbuktánál és a kevert kuglófnál is. Egyiket olcsóbban, a másikat drágáb­ban adták. A feketével a legtöbb he­lyen baj van. A kávéfőzők az MINDENNAPOS PÜRBESZÍD Húsz üzemben, intézményben vizsgálata meg a Kaposvári Városi Pártbizott­ság a kommunisták és a pár- tonkívüliek politikai informá­lásának és tájékoztatásának módszereit és helyezetét, az üzemi agitáció, a munkaver­seny és a pártoktatás haté­konyságát. A városi pártbizott­ság elsősorban arra volt kí­váncsi, hogy a megyeszékhe előírt adag nagy részét meg- ^ho^an folytatjákapár­takarítják. Balatonfenyvesen a »Kúpja« vendéglőben az elő­írt mennyiségnek csak 62,5 százaléka volt a kávéban, s a »Határ Csárdá«-ban is ha­sonló volt a helyzet. Itt 64,5 százalékot találtak, s ez mesz- sze van az elfogadható 85— 90 százaléktól! S csupán két helyen főztek jó minőségű kávét: a bala- tonboglári és a fonyódi ABC áruházban. Szalai László beszédet az alapszervezetek a kaposváriakkal, milyen gyors és pontos a tájékoztatás, nyílt­sága és őszintesége tovább erő­síti-e a párt és a tömegek kö­zötti bizalmat. A vizsgálat tapasztalatait Török László agitációs és pro­paganda előadó terjesztette a városi párt-végrehajtó bizott­ság elé. E szerint a kaposvári pártszervezetek a taggyűlése­ken rendszeresen tájékoztatják a kommunistákat a kül- és belpolitikai eseményekről, va­2841 anya otthon van A közvélemény aligha foga­dott mostanában olyan egy­öntetű helyesléssel intézke­dést, mint a gyermekgon­dozási segély bevezetését. Az 1967-ben született kormány- rendelet hatálybalépése óta eltelt időszak általánosítható tapasztalatokkal is szolgált Ezek közül az egyik az, hogy a lehetőségek ellenére Somogy azok közé a megyék közé tartozik, ahol a legkeve­sebben élnek ezzel a kedvez­ménnyel. Országosan az édes­anyák 67,4 százaléka, me­gyénkben pedig 61,6 százaléka veszi igénybe a gyermekgon­dozási segélyt 7 Kik veszik igénybe A családok döntésében je­lentős szerepet játszik az, hogy hol dogozik, mit csinál és mennyit keres az édes­anya. Országos viszonylatban az iparban dolgozó nők élnek leginkább a lehetőséggel. Ez a megállapítás érvényes So- mogyra is. Sőt, az ipari üze­mekben dolgozó édesanyák az országos átlagnál is nagyobb számban veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt. A pamutiparban például minden száz szülő nő közül kilenc­venöt, a ruhaiparban pedig nyolcvanhét él ezzel a lehe­tőséggel. Ennek ellenpólusa a mező- gazdaságban dolgozó asszonyok helyzete: ők az országos át­lagnál is kisebb mértékben veszik igénybe a gyermekgon­dozási segélyt Nemcsak a foglakozási ágak szerint lehet jelentős különbséget tenni, ha­nem a kereset nagysága sze­rint is. Általános tapasztalat, hogy az alacsonyabb fizeté- sűek inkább élnek a lehető­séggel, mint azok, akik töb­bet keresnek. Jól bizonyítja ezt, hogy a segélyt igénybe vevők kétharmadának utolsó havi keresete ezer és ezer­ötszáz forint között mozgott. Azok közül az asszonyok kö­zül, akiknek fizetése kétezer forinton felül van, elenyésző a segélyre igényt tartók szá­ma. Az elsőt követi a második Ennek ellenére évről évre többen veszik igénye a ked­vezményt A bevezetés évé­ben — 1967-ben — 1300 édes­anya maradt otthon hosszabb időre, a múlt esztendőben négy-ötszázzal nőtt a számuk, s az idén júniusban már 2841 családanya részére folyósí­tották a segélyt. Egyáltalán nem lehet különösnek tartani azt, hogy elsősorban a huszon­öt évesnél fiatalabbak teszik ki a segélyezettek felét. Annak ellenére, hogy ezek az anyák a munkahelyükön is kezdők, nincs nagy tapasztalatuk, él­nek a lehetőséggel, s maguk gondozzák a gyermeküket. A munkában álló huszonöt éves­nél fiatalabb feleségeknek a hatvanöt százaléka maradt ilyen címen három évig távol munkahelyétől. A segély beve­zetése egy kicsit harc volt az egyke ellen is. A statisztikai jelentésekből az olvasható ki, hogy azokban a családokban, ahol már megérkezett az első, a »trónörökös« hamarosan je­lentkezett a második gyermek is. Mindez a születések szá­mának növekedését jelenti a megyében. Igaz, az emelkedés egyáltalán nem nagy (addig, amíg 1965-ben ezer anyára 52 gyerek jutott, a múlt év­ben már ötvenöt), de sikerült a korábbi csökkenő tendenciát megfordítani. 1971-ben kilencszáz gyerekkel több Ez az örvendetes jelenség a korábbi gondok enyhülését is magával hozta: a segély be­vezetése óta csökkent a böl­csődékben az elhelyezési ne­hézség. Ez azonban nem je­lent teljes megoldást, hiszen az óvodai férőhelyek száma nem nőtt olyan mértékben, mint ahogy a létszám nő a segély lejárta után. A statisz­tikusok számítása szerint két év múlva az óvodás-korúak .zárna kilencszázzal emelkedik. Az akkori igények kielégíté­séhez már most meg kell ten­ni az első lépéseket. A mű­velődésügyi miniszter nem­régiben szabályozta éppen ez­ért a gyermekgondozási se­gély lejárta után óvodába ké­szülő gyerekek jelentkezését. A tervezésre és a megfelelő fogadásra itt is szükség van. Kercza Imre lamint a gazdaságpolitikai kér­désekről. Különösen eredmé­nyes gazdaságpolitikai agitá- ciót folytatták a pártszerveze­tek a múlt évben. Érdemes ki­emelni, hogy a külpolitikai tá­jékoztatás iránt megnőttek az igények, s ma már nem elég­szenek meg az emberek az ese­mények magyarázásával. Hiá­ba olvassák el az újságban, hallgatják meg a rádióban és nézik meg a tévében a kül­földi eseményeket, ez nem elé­gíti ki őket, hanem beszélni akarnak ezekről a kérdésekről. Az alapszervezetek többsége kielégíti ezt az igényt, s vá­laszt ad a kaposváriak kérdé­seire. Ebben a munkájukban segített a párttitkároknak és rajtuk keresztül a párttagság­nak politikai tájékoztatása. A jövőben még nagyobb támo­gatást kapnak a titkárok, mert negyedévenként előzetes tájé­koztatókat tart részükre a vá­rosi pártbizottság, sőt ugyan­ilyen időközben írásos anya­gokat küld nekik. Ebben a kül­politikai kérdéseken kívül el­sősorban a városi tervek, fej­lesztések és gondok szerepel­nek majd. Minden évben egy­szer beszámol a városi tanács vb-elnöke a párttitkároknak a megyeszékhely előtt álló fel­adatokról, számot ad a város- fejlesztés eredményeiről. Nem kétséges, hogy mindez olyan muníciót ad a pártszervezetek­nek, hogy az eddiginél önál­lóbban, bátrabban politizálhat. Erre ösztönzi őket a városi pártbizottság is a kötetlen té­májú taggyűlések szorgalma­zásával. Á legutóbbi titkári ér­tekezleten hangzott el a felhí­vás, és a textilmúvekben már ebben a hónapban tartanak ilyen taggyűlést. Ezen a fóru­mon a kommunisták az üzem. a város, az ország vagy a vi­lág helyzetéről kérdezhetnek, mondhatnak véleményt. S hogy mit remél ettől a városi pártbizottság? Hogy azok a párttagok, akik ma még gya­korlatlanok és bátortalanok az önálló véleményformálásban, kedvet és ösztönzést kapnak ezeken a friss szellemű tag­gyűléseken. Általános tapasztalat, hogy rendszeresen tájékoztat­ják a pártszervezetek az üzem vagy az intézmény párton kí­vüli dolgozóit a pártnapokon. Nagy lehetőségeket rejt ma­gában a szocialista brigádmoz­galom. Naponta nyolcezer munkás jár be a megyeszék­helyre. Életüket a menetrend szorítja korlátok közé, ők azok, akik minden gyűlésről elsiet­nek a buszhoz vagy a vonat­hoz; őket lehet a legnehezeb­ben tájékoztatni az üzem és a város, az ország és a világ eseményeiről. A brigádgyűlé­seken eddig is tartottak tájé­koztatókat, a jövőben azonban A. VEINER — G. VEINER: A Somogy megyei Viz­es Csatornamű Vállalat kőművest, vízvezeték-szerelőt, férfi és női segédmunkásokat fölvess lelantkezés: Kaposvár, Berzsenyi u. 18. Q (77156) Emellett szólt az idő­pont. A délutáni műszakok általában 15 és 17 óra között kezdődnek. Ehhez a fél kilenc túl késő. Az éjszakai műsza­kot 22 óra és 24 óra között kezdik. Ehhez viszont túl ko­rai... Azonkívül volt egy merőben szociológiai termé­szetű feltevésem ... Sarapov elnevette magát. — Te csak ne nevess. A nők rendszerint igen pontosan ér­keznek munkahelyükre, út­ban hazafelé azonban átlag egy órát eltöltenek a külön­féle bevásárlásokkal. A fér­fiak éppen ellenkezőleg: tizen­öt-húsz perces késéssel érkez­nek munkahelyükre, de elég pontosan távoznak. Ezért gon­doltam, hogy hazafelé tart. Ezután következett a második szakasz: a fiatalembernek ott kell dolgoznia valahol a kö­zelben. Ebben nem kételked­tem. Először arra gondoltam, hogy talán valahonnan távo­labbról érkezik és Vladikinó- ban csak átszáll. Ezt a variá­ciót azonban elvetettem. Meg­mondom miért. Legfeljebb a 83-as autóbuszon érkezhetett | volna Vladikinóba, a Szokol felől, vagy a helyiérdekűvel. Az autóbusz elesik: a Nya­kigláb a cirkusz felé utazott, arrafelé pedig átszállás nélkül rövidebb úton is eljuthatott volna. — És a helyiérdekű? — ér­deklődött Sarapov. — Az is elesik. A megállója valóban ott van a közelben. De a buszmegállóhoz a telken át vezet a leghosszabb út Ezenkívül, ebben az időszak­ban mindössze két szerelvény áll meg Vladikinöban: a 8.10- es és a 8.31-es. Ha a 8.10- essel érkezik, a 8.26-os buszt csípheti el. ő pedig minden alkalommal a 8.37-es- re szállt fel! Világos tehát: a közelben dolgozik. — Világos — bólintott Sa­rapov. — De hol van ez a »közel­ben«? A gyilkosság színhelye gyakorlatilag megegyezik a buszmegállóval. A kerület tér­képén nagy kört rajzoltam, középpontjában a gyilkosság színhelyével. A Nyakigláb északnyugati irányból közele­dett a telken át a megállóhoz. A kör délkeleti felét ezért rögtön be is satíroztam. Ma­radt az országút, a vasútvo­nal és a Botanikuskert hatá­rolta szektor. Az azon túli rész már közelebb esik a kö­vetkező buszmegállóhoz. A következtetés: a Nyakigláb a vladikinói lakónegyedből jött. A munkahelyéről! — Na és? — biztatta érdek­lődve Sarapov. — Itt keletkezett a problé­ma: hol dolgozhat? Szaveljev- vel közösen felderítettük a terepet A terepszmlére kije­lölt körzetben az alábbi válla­latok működnek: egy nagy- és egy kis üzem, egy vegytisz­tító, étterem, falatozó és két szálloda: a Bajkál és a Zaria. A fémfeldolgozó üzemnél kezdtük. Ne feledkezz meg róla, hogy a Nyakigláb csak másnaponként jelenik meg, 20 óra 30-kor. Az üzemben — nulla. A tisztviselők 5-ig dol­goznak, a második műszak 4- kor, a harmadik pedig este 11-kor kezdődik. Szaveljev a biztonság kedvéért még ellen­őrizte, nincs-e olyan munká­suk, aki 8—fél 9-ig dolgozna. Ni cs. Ez tehát elesik. — A következő állomás a »Szabad munka« kalapgyár volt A munka itt valóban elég szabad, mert a könnyű­iparnak ez az óriása 17 óráig működik csak, ezután lelaka­tolják. Ezután következtek az üzletek. Igazi eposz. Hat darab van belőlük. Két iparcikk­üzlet, egy papírkereskedés, egy pékbolt, két élelmiszerüz­let. Az első hárommal köny- nyen boldogultunk: hétfőn zárva tartanak. A pékbolt csak másnaponként van nyit­va: kedd, csütörtök, szomba­ton. Az élelmiszerüzletekben kizárólag nők dolgoznak. — Távirati stílusban: ét­kezde. Hétkor bezár. Meghalt. Falatozó. Fél 11-ig működik. 8—fél 9-kor senkinek sem ér véget a munkaideje. Pont — És most következtek a szállodák. Erre gondoltam és fejfájást kaptam: körülbelül kétezer beosztott! Keresztet vetettünk és munkához lát­tunk. Információnk szerint az ügyeletes munkások, villany- szerelők stb. másnaponként dolgozlak, 8.30-tól 20.30-ig. Végre! A Bajkállal kezdtük, ez van közelebb a buszhoz. Tizenkét szerelőt találtunk. Hatan dolgoznak hétfőn, szer­dán és pénteken. Négyen har­mincéven aluliak. Közülük kettő magas növésű. Egyikük a szomszéd házban lakik. Nyikita Alekszandrovics Ka- zancev azonban a Szuharev ucából jár be. Szuharev utca 36. öt perc a cirkusztól. Eny- nyi az egész. — Ez igen! — bólintott Sa­rapov. — Jó munka volt. — Elnevette magát: — Neptun!... Megszólalt a telefon. Sara-' pov felvette a kagylót. — Szaveljev? Hol vagy? Vezesd egyenesen hozzám!... A fekete kabátos, magas növésű fiatalember kissé sá­általánossá kell tenni ezt a módszert, mert ezeken a fóru­mokon lehet eszmecserét foly­tatni a naponta sok kilométert vonatozó, buszozó bejáró mun­kásokkal. A vizsgálat ismételten bebi­zonyította, hogy a termelési ta­nácskozás a gazdaságpolitikai tájékoztatás egyik legjobb módszere, mert a dolgozók vé­leményt formálhatnak minden lényeges kérdésről, a gazdasági vezetők pedig új lendületet adhatnak a munkához az elért eredmények ismertetésével és a feladatok meghatározásával. A legtöbb kaposvári üzem­ben és hivatalban felismerték a szemléltető-eszközök mozgó­sító erejét. Ennek köszönhető, hogy mind több helyen készí­tenek írásos anyagot, adnak ki sokszorosított vagy nyomtatott üzemi híradót, szerkesztenek érdekes és mindig friss anya­gokat közlő faliújságot. Ezek, valamint az MTI képes tablói és a hangos híradók hatéko­nyabbá teszik a tájékoztatást, megkönnyítik a vállalat fel­adatainak megismertetését, s összeforrottabb munkára moz­gósítanak mindenkit. A váro­si párt-végrehajtó bizottság éppen ezért arra ösztönzi az üzemeket, hivatalokat és in­tézményeket, hogy még színe­sebb és érdekesebb faliújsá­gokat szerkesszenek, aknáz­zák ki a hangos híradóban rejlő gazdag lehetőségeket, s ahol erre mód van: jelentes­senek meg üzemi híradót sok­szorosítva vagy nyomtatva. A pártszervezetek a jövőben rendszeresen tájékoztatják a kommunistákat a helyi prob­lémákról, s az önálló politi­zálás jegyében minden fóru­mot — pártcsoport-értekez- let, brigádgyűlés, termelési tanácskozás — felhasználnak: a politikai informálásra. A város közvéleményének régi óhaját teljesíti a városi pártbizottság azzal, hogy a Hazafias Népfront városi el­nökségével karöltve megszer­vezi a szélesebb körű tájé­koztatást. A megyeszékhely lakói ezután gyakrabban ta­lálkozhatnak a város politi­kai, tanácsi és társadalmi ve­zetőivel, s minden őket ér­deklő kérdésre választ kap­hatnak ezeken a beszélgeté­seken. A kaposvári is folytattak párbeszédet az emberekkel, a most elfogadott program azonban biztosíték rá, hogy mindennapos és az eddiginél jóval hatékonyabb legyen a szocialista demokrá­ciát erősítő tájékoztatás. Lajos Géza padt volt, de egyébként nyu­godtan viselkedett. Csak a kezei árultak el idegességet, ahogy a sapkáját szorongatta. A falnak dőlt, mint aki füg­getlen a jelenlevőktől. Sza­veljev, bal kezében a Nyakig­láb táskájával, karon fogta: — Jöjjön, csak jöjjön. Ül­jön le. Hosszú beszélgetés lesz. A fiatalember dühösen el­hárította a figyelmeztetési: — Ne lökdössön. Nem va­gyak süket! — Akkor jó — mosolygott békeszeretően Szaveljev. — Ha leülne, mégis jobban lial- laná az elvtársakat. — Életem nagy álma! Sarapov és Tyihonov hall­gatagon méregette. Sarapov szólalt meg elsőnek. — Mi van a bőröndjében, fiatalember? — Mi közük hozzá? A hol­mim. A saját holmim — hangsúlyozta a szót. — És miért olyan haragos? — Talán megszokták, hogy itt mindenki könnyekbe tör ki? »Az istenért, csak enged­jenek szabadon!« — Nem. Akinek nincs félni­valója, az nem sopánkodik. Szóval, mi van a bőröndben? — Ha van ügyészi felhatal­mazásuk, megnézhetik. (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. augusztus 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom