Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-30 / 200. szám
EGYSEGES SZELLEMBEN „Szerződés: két vagy több egyén, nek, jogi személynek közös megegyezésen alapuló és általában írásba foglalt akaratnyilvánítása, megállapodása egyezsége, amelyből rendszerint kölcsönös jogok és kötelességek következnek« (Magyar Nyelv Értelmező Szótára.) Készakarva idéztem szó szerint ezt a meghatározást, hiszen egész gazdasági életünkét átszövik a szerződéskötések legkülönfélébb formái. Jelentőségük, fontosságuk kézenfekvő, vitathatatlan minden területen. Korántsem mindegy az, hogy egy szerződés hogyan születik, mit foglal magában, mit tartalmaz. Mindezek a gondolatok a termelőszövetkezeti szerződés- kötések kapcsán vetődtek föl bennem. Köztudott, hogy szövetkezeteink termékeik túlnyomó többségét szerződéses úton értékesítik különböző feldolgozó és felvásárló vállalatoknak. A gazdaságirányítás új rendszere, az önálló, vállalatszerű gazdálkodás lehetővé teszi ugyan a több csatornás értékesítést, ám jelenleg még az áruk legbiztonságosabb elhelyezési módja az átvevő vállalatokkal kötött megállapodás. Mivel a termékek többségéről van szó. nagy értékek forognak kockán, bízvást mondható úgy is olyan értékek, melyek egy nagyüzem egész gazdálkodási eredményét befolyásolják Érthető tehát, hogy szövetkezeteink olyan megállapodásokat akarnak kötni, amelyek fokozzák termelési, értékesítési biztonságukat. Erre a tényre utal az is. hogy tsz-eink érdekképviseleti szervei, a területi szövetségek, megalakulásuktól kezdve talán a legtöbb figyelmet, a legtöbb energiát a szerződés- kötésekre és azok lebonyolítására fordították. Helyes és elismerésre méltó, hogy így volt, szükségességét a gyakorlat, az élet igazolta. Az elmúlt évben a szövetségek közreműködésével sikerült több vállalatnál a szerződések merev előírásait megváltoztatni. Példának említhetném azt is, hogy ez év első felében a közép-somogyi szövetség területén több mint kétszázezer forint többletbevételhez jutót tak a szövetkezetek csak azért, mert szakképzett áruátadó működött közre az állatértékesítéseknél. A lfßHl.’07n tapasztalatok RCUlGÍU mellett azon ban látni kell azt is, hogy az elmúlt időszak újabb gondokat, újabb nehézségeket vetett föl. Ez szinte törvényszerűen megkívánta, hogy a területi szövetségek még az eddigiek nél is hatékonyabb módszert keressenek, még inkább segítsék, támogassák szövet kezeteinknek ezt az igen fontos munkáját. Ezt az elhatározást fejezte ki az, hogy az 1970. évi szerződéskötések előkészítéséről z három szövetség elnöksége legutóbb együttesen tárgyalt, Több volt ez egyszerű együttes tanácskozásnál, és nemcsak azért, mert fennállásuk óta most fordult elő először. Elsősorban a tartalma miatt volt több. Kifejezte azt, hogy egész megyénk szövetkezeti mozgalmát érintő téma került napirendre. Mégpedig olyan téma, amelynél alapvetően fontos az egységes álláspont, az egységes szellem kialakítása. Váltunkon két megye ellátásának gondja Kubai, bolgár, román konzerv — Sör Egyiptomból és Algériából — KÉT MEGYE LAKOSSÁGNAK ellátási gondja van állunkon. Megközelítően 40 000 ember egyre növekvő fényeit kall kielégíteni hét iókunknak. összesen 6700 kü- inböző élelmiszer- és vegyi rucikket értékesítünk ebben z évben 1 milliárd 200 millió ormt értékben — sorolta Dé- ényi Zoltán, a Somogy—Zala tegyei Élelmiszer és Vegyi- ru Nagykereskedelmi Vállait igazgatója, és hozzátette: — Kereskedelem-politikai élkitűzésünk, minden dolgo- ónk feladata a lakosság 'gé- yeinek maximális kielégítése, nnek érdekében az állandó álaszték- és kínálatbővítés, a toros együttműködés az általi és szövetkezeti kiskereske- elemmel, gyakoribb áruután- ótlás az üzletek részére új ereskedelmi formák bevezesse. Ebből a vásárlót közvetle- ül annyi érdekli: milyen új s lehetőleg olcsó, jó minősé- ű áru kapható a boltokban, ai az, amit a kereskedelem megvételre kínál. Ha csupán az adatok egy észét nézzük, abból is kitűnik, ogy a nagykereskedelem okrétű tevékenységet fejt ki i vásárlók érdekében. Az idén •éldául 30 millió darab külfölii cigarettát adtak a kiskeres- :edelemnek, 700 000 üveg bort, 50 000 strandpapucsot, 40 000 porttáskát, 300 tonna pétisót, 000 habszivacs ágybetétet "állítottak az üzleteknek, ízenkívül rengeteg új édességet, konzervét és szörpöt, koz- netikai és vegyi árut kedvel- ettek meg a vásárlókkal. A lakosság jobb, választékosabb ellátása érdekében ar- •a törekednek, hogy a szocia- ’sta államokkal és a nyugati >rszágokkal is megfelelő ke- ■eskedelmi kapcsolatot alakítanak ki Sikeresnek mondható — az üzletekben mutatkozó választékbővülés igazolja ezt — a Jugoszláviával kiépített kis- határmenti árucsere-forgalom, amely ebben az évben 300 000 dollár értékű. Egyebek között 2 millió levél Vegetát, 40 vagon édességet, 1,5 millió palack sört, 600 000 levél levesport, 10 vagon kakaóport szállít déli szomszédunk. E kapcsolatnak, az árucserének namcsupán az a célja, hogy a választékot növelje, hanem az is, hogy egyes hiánycikkeket pótoljon, és a hazai ipart korszerűbb csomagolástechnika alkalmazására, új gyártmányok bevezetésére serkentse. Dévényi Zoltán igazgató arról is tájékoztatott, hogy Jugoszlávián kívül még számtalan országból kapnak különböző árucikkeket, raktáraikban csaknem a világ összes országának áruja megtalálható. Így például Egyiptomból és Algériából sört — már árusítják az egyiptomi sört a kaposvári és siófoki üzletek —, a Szovjetunióból, Lengyelországból és Csehszlovákiából édességet, Kubából, Izraelből, Bulgáriából, Spanyolországból déligyümölcsöt kaptak, de érkezik hasonló áru Törökországból, Portugáliából is, az NDK-ból és Franciaországból pedig kozmetikai cikkek. MINDEZ ÉRTHETŐVÉ TESZI, hogy a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat hogyan tudott a múlt évinél 20 százalékkal magasabb forgalmat elérni. Törekvésük — mint az igazgató elmondta —, hogy a jelenlegi választékot a jövőben még tovább nöFelsorolni hosszú lenne mindazt a nehézséget, prob lémát — s hadd tegyük hozzá —, nemegyszer jogos kifogást, ami ezen a felelősség- teljes tanácskozáson elhangzott. Az elnökség tagjai, sző vetkezeti vezetők hozzászólásaikkal akarva, akaratlanul is mind arra utaltak, hogy az elmúlt időszakban a szerződéskötésekben végrehajtott változások nem tudták a szövetkezetek jogos kívánságát teljesíteni. További kiegészítésekre van szükség. Olyafl módosításokra, melyek még jobban kifejezésre juttatják a termelők érdekét, természetesen nem elvtelenül, nem a felvásárló, feldolgozó vállalatok rovására. Ennek a tanácskozásnak a hivatása volt a javaslatokat egyeztetni és — mint említettem — egységes álláspontot kialakítani. Az itt hozott egységes határozatok birtokában folytatódik majd a tárgyalás a vállalatok irányítóival. Kétségtelen, hogy lesznek " majó súlyos viták, mielőtt megszü-* letnek a megszövegezett végleges megállapodások. Ám a szerződés fogalmában benne van ez a szó is: egyezség. Remélhető, lem, amely kifejezésre jutott ezen a fontos megbeszélésen, elősegíti majd azt, hogy ezután még kevesebb hibával kössék meg az egyezségeket, bennük valóban kölcsönösen kifejezésre jussanak mind a termelők, m'ind pedig az átvevők érdekei. Vörös Márta Gondok a siófoki ipartelepen Raktárak és poligon — Százhúsz jármű meg egy csőszállító — Iparvágány kellene Az ipartelepen — a poli- gonüzemet nem számítva — nincs is ipar: raktár, sörfejtő, járműjavító, telephelyek töltik ki a két kilométer hosz- szú és nyolcszáz-ezer méter széles területet. A gomba módra szaporodó új épületek és barakkok között egyetlen régi vendég van: a víz. Eltüntetni legelőször a Kőolaj- vezeték Vállalat akarta. Sikertelenül. Kotrókkal kiásta ugyan az árkot, de a többi vállalat — mert az ő területükön átment a vízelvezető — betemette. Azóta .újra állandóan feltör a talajvíz. Amit lehet, ki a városból Két éve jártam utoljára a telepen. Akkor kukoricatábla zöldellt mindenütt a város és a benzinkút között. Most kőkerítés szegi a tekintetet, s öreg ZIL-ek küszködnek a talajjal. Jankó Ferenc, a Siófoki Városi Tanács vb-elnöke a telep történetét meséli. Először 1964-ben határozták . el. hogy kitelepítenek minden ipari tevékenységet folytató részleget a városból. Ott bent csak zavarják az üdülőket, és Siófok elsősorban nem ipari, hanem üdülőváros. Igen ám, de ehhez nem kevesebb, mint ötvennégy millió forintra lett volna szükség. A pénzen megakadt az elképzelés. A tanácsnak — 1967-ben foglalkoztak az ipartelep gondolatával újra — később négymillió forintjába került. A többit a vállalatok maguk biztosítják. Megindult hát az új telep kialakítása. Ide építette föl poligonüzemét a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, aztán jött a legnagyobb cég is, a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat: megépítették a telep — mindeddig egyetlen — járható útját. A tervek megvannak a további fejlesztésre is. 250 autó otthona — Ide költöztetjük ki gépészeti főosztályunk teljes ap parátusát és a szállítást is — mondja Fecser Péter, a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat főmérnöke. — Ez azt jelenti, hogy többek között 250 gépkocsi elhelyezéséről, rendszeres javításáról kell gondos kodni. Előre gyártó telepünk fontos része lesz az itteni építkezéseknek, hiszen itt készítjük majd el a különböző gáztelepeket, s ezeket a helyszínen csak össze kell szerelni. Ha ehhez még hozzá veszem, hogy műhelycsarnokot, gará'zst, ebédlőt, szociális helyiségeket építünk, akkor nem is tűnik soknak az a százmillió forint körüli beruházás. Igaz, ebben á fejlesztés is benne van már. Sokba került a telep feltöltése, mocsár volt itt egyes helyeken. Ezt megoldottuk. Van azonban olyan dolog, amit csak közös erővel lehet megoldani: koordinációra lenne szükség például a csapadékvíz elvezetésénél. Vannak erre tervek, csak a megvalósításukra egyik érdekelt fél sem vállalkozhat önállóan. Sokat panaszkodnak itt a vízre, jelenléte sok gondot okoz. És mégis kevés van belőle. Az új ipartelepen leginkább szódavizet isznak az emberek, mert nincs ivóvíz. Most készül a , vízvezeték, amely a városból szállítja majd. Ez a gond tehát megoldódott. A szállítás még nem. Víz és vasút A szállítási gond nagyságára egy számot mondanak: statisztikai fölmérések szerint a nagy nyári forgalom idején a telep előtt húzódó 7-es főközlekedési úton percenként százhúsz jármű halad át. Ilyen hihetetlenül nagy forgalomban szinte lehetetlen 20 méter hosszú, csőszállító gépkocsikat közlekedtetni. A szállítási gondokon leginkább iparvágány vagy teherpályaudvar segítene, hiszen erre a telepre érkezik valamennyi vasúti küldemény, s innen indul szerte az országba mindaz, amit Siófok küld. Az elképzelés régóta ismert. Mindenki egyetért véle. de senki nincs, aki hozzálátna a megvalósításához. Nincs rá fedezet — felelik annak, akik fölvetik a gondolatot A vasút nem áldoz ennyit rá, a városnak nincs pénze, az itt raktárakat építő vállalatok pedig képtelenek annyi pénzt összeadni, ameny- nyi az iparvágány megépítésére kellene. Emiatt egyelőre marad a 7-es főközlekedési út: évről évre nehezítve ezzel a forgalmat. j Kereza Imre Vakolókanál és csipess Százharminc no és megint száz — Két műszak negyvennégy órában véljék. Sz. L. Elköltötték egymillió forintot, átalakítottak egy fél épületet, s százharminc embernek adtak munkát. Röviden ennyi a Videoton Rádió és Televízió Gyár tabi üzemének története. A valóságban sokkal több ennél az, ami az év első felében a volt járási tanács épületében történt. Az irodahelyiségelv egy részét üzemcsarnokká építették át: finom munkához szükséges világító- testeket szereltek föl, s a vakolókanál mellett megjelent a műszerész csipesz is, megkezdődött a termelés. — Két műszakban százharminc lány és asszony dolgozik most nálunk — tájékoztatott Konti Ferenc üzemvezető. — Ez a szám azonban csak rövid ideig marad: újabb iroda- helyiségeket alakítottak már át szerelőcsarnokká, s ezekbe is gépeket telepítünk. Két- háfom hét múlva még száz embernek tudunk munkát adni. Az átalakítás azonban ezzel nem fejeződik be, hiszen a volt járási tanács épülete után megkezdik a járás- bíróság épületének átépítését is. A technológiai terveket már csaknem teljesen elkészítettük, s ennek alapján az átalakítás tervét is meg lehet csinálni. Televíziószerelvények készülnek a technológiai szalagokon. Apró egységek ezek, amelyekből az egész készülék felépül. A munkáról azt mondja az üzemvezető, hogy közepesen bonyolult. A munkásokról pedig azt, hogy szorgalmasan végzik a feladatukat, gyorsan tanulnak. A tanítómestereket Székesfehérváron oktatták, ötven munkást két hónapig mindennap autóbusszal szállították Székesfehérvárra: a Videoton szalagjain tanulták meg a munkát A szakértelemmel együtt magukkal hozták Tabra a szerelvényeket is, ezeket már nem gyártják az anyagyárban, itt készül valamennyi. S a létszám növekedésével újabb munkák kerülnek át Székesfehérvárról Somogyba. Egyre bonyolultabb feladatokkal bízzák meg az itteni üzemet. — Az első hónapokban könnyebben megtanulható műveleteket végeznek a munkások — mondta_ az üzemvezető. — A fejlődést azonban mindenképpen jelzi az is, hogy milyen nehézségi fokú munkát végeznek az emberek. Később nemcsak ezt az egy szerelvényt készítjük majd itt, hanem újabbakra állunk át. Ez azt jelenti, hogy évek múlva a tabi üzem képes lesz — a képcső és a káva kivételével — valamennyi tv-szerelvény készítésére. S ez nagy dolog. A formálódó fiatal üzem nagyon is ifjú kollektívája negyvennégy órás munkahétben kezdett dolgozni Tabon. A két műszak is állandó marad már, hiszen — mint azt az üzemvezető mondta — a gyárnak az a véleménye, hogy nőket ebben a munkában csak rendkívül fontos esetben szabad három műszakban foglalkoztatni — A mostani üzem a magot jelenti — hallottam később. — A bírósági épület átalakítási tervei mellett már készülnek az új, négyszintes technológiai épület kiviteli tervei is. Ennek fölépítése után — 1973 végén — ezer munkást foglalkoztat a Videoton Rádió és Televízió Gyár tabi üzeme. Az új épület költségéhez tizenkét millió forinttal járul hozzá a megyei tanács. A kedvezmény, amelyet a Videoton kapott a tabi üzem létreho- zásásáért. ennél jóval nagyobb, hiszen a mintegy nyolcmillió forintot érő két épületet — a volt járási tanácsot és a bíróságot is — ingyen kapta meg a gyár. A munkásokról is véleményt formált az üzemvezető, így hangzik: — Ügyesek, szorgalmasak az első munkásaink, ős hiszem, hogy nem lesz túlságosan hosszú a tanulóidő. K. I. SOMOGYI NÉPLAP 5zofiUp4 1869. augusztus 30.
