Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

LEVIN TIBOR Pécs, 1916. május 30. — Dachau, 1945. március 5. Pécsen született az első világháború harmadik évében, Levin Samu főköny­velő és Orgován Katalin mun­kásnő első gyermekeként Ap­ja a barcsi malomban ismer­kedett meg a fiatal zsákvarró­nővel, akit munkás származá­sa miatt a gazdag polgári csa­lád nem fogadott be. Levin családi kenyértörésig jutott a felesége miatt, és Kaposvárra költözött. Két év múlva meg­született öccse és a kis család a háború éveiben anyagi ne­hézségek nélkül élt a mai Dózsa György utca 18. szám alatt A polgári életet és biz­tonságot az apa több okból is megvetette. Gyűlölte az osz­tálykorlátokat, amelyeket saját egyéni életében is tapasztalt megvetette az embertelenséget Az első világháború éveiben mindezekből Kaposváron bősé­ges tapasztalatokat szerezhe­tett Gyönge testalkata, fizi­kuma miatt nem került a frontra, viszont itthon napon­ta tapasztalhatta a háború okozta szenvedéseket A filo­zófus, irodalmi hajlamú köny­velő így kerülhetett kapcsolat­ba azokkal a munkásokkal és pártvezetőkkel, akiktől addig elzárta a származása, állása. Az 1918-as polgári demokrati­kus forradalom győzelme után egyre többet találjuk a mun­kások ügye mellett Levin Sa­mut ö az, aki a Munkásta­nács megbízásaiból megszerve­zi a város munkásainak ellá­tását. Szervez és agitál a nagy­birtok szocializálása mellett, és a megy« központban az ő irányításával dolgozik a pénz­ügyi-gazdasági csoport. A Ta­nácsköztársaság kikiáltása után továbbra is az ő vállain nyug­szik a termelőszövetkezetek gazdasági irányítása. Az ő munkája alapján szervezik meg falu és város között a Latinca Sándor által tervezett termékcserét, amely Somogyra irányította az ország figyelmét. A szocialista mezőgazdaság egyik helyi irányítóját a Ta­nácsköztársaság megdöntése után az elsők között tartóztat­ják le az ellenforradalmárok. A kaposvári megyei börtön­ből hamis szolgálati jeggyel hurcolja el egy ellenforradal­mi tiszti különítmény Latinca Sándorral, Tóth Lajossal, Szal­ma Istvánnal és Farkas János­sal együtt. Levin Samut a me­gye vezetőivel együtt végezték ki 1919. szeptember 17-én haj­nalban a város határában, a Nádasdi erdő szélén. A forradalmár apa szemé­lyes emléke az alig háromesz­tendős fiúban csak néhány villanást hagyhatott. Ami a ké­sőbbiekben Levin Tibor gon­dolatvilágában végbemegy, az tudatos folytatása annak az ügynek, melyért apja harminc- három éves korában életét ad­ta. Az özvegyen maradt édes­anya hamarosan Barcsra köl­tözött két gyermekével, mi­után az ügyvédek és férje rokonsága az utolsó értékeiből is kiforgatták. A barcsi mun­kásszülők egyszobás kis udva­ri lakásukba fogadták be az árván maradt kisunokákat A szerény keresetét megosztó munkáscsalád meleg légköre vette körül az árvákat. Az anya sokáig nem kapott mun­kát, mert a tulajdonosok nem akartak hallani a földet szo­cializáló Levin özvegyéről. Há­zakhoz járt mosni, fehérneműt foltozni. Így teltek az első évek Barcson. Levin Tibor Barcson végez­te az elemi, majd a polgári iskolát. 1930. június végén jó eredménnyel befejezte a pol­gári négy osztályát A polgári iskolai bizonyítvány szerint a magyar nyelv, a történelem, a földrajz és a közgazdasági és jogi ismeretek, valamint a kémia iránt érzett különösebb vonzalmat A család »pénz­ügyi- összefogásának eredmé­nyeként Tibor 1930-tól 1934-ig szűkös körülmények között el­végezhette a kaposvári felső­kereskedelmi iskolát. Különös érdeklődéssel fordult az iroda­lom, a történelem és a köz- gazdaságtan felé. Gyenge fizi­kuma ellenére szeretett spor­tolni. Hamarosan elismert asz­taliteniszezőként emlegették a város diákjai között. 1933-ban több egyéni helyezést ért el és »sorra verte- a város addig elismert versenyzőit. Kiemel­kedő versenydolgozatokat írt az idegenforgalomról és a ma­gyar ifjúság feladatairól. Több előadást tartott az ifjúsági Vö­röskeresztben a tuberkulózis­ról és Koch Róbertról. Tájé­kozott volt a napi politikában és igen jól ismerte a sport­ágakat, valamint azok kiváló képviselőit. Egyik osztály cársa írja róla: »Nagyon tudott egy- egy csapat-, vagy egyéni győ­zelméért lelkesedni. Éppen ezért még a barcsi elemi is­kolában kapta a »lelkes- bece­nevet. Később ez a lelkesedés más irányba orientálódott.« A kaposvári felsőkereskedel­miben szinte kizárólag a kis­polgárság és a kisfizetésűek gyermekei jártak. A tanári kar liberálisabb volt az átlagosnál. Itt tantíott mint óraadó tanár Hudra László is, akit az ellen- forradalom négyévi börtönre ítélt. Az első és a második osztályban ő tanította a ma­gyar irodalmat. Osztályfőnöke, Merényi Oszkár így emlékezik vissza a több mint harminc évvel ezelőtt történtekre: — »Möst is magam előtt látom halvány, finom vonású arcát, okos szemeit, amelyek figyel­mességük mellett kutató te- kintetűek voltak. Mintha sok­szor tenne föl magának kér­déseket, s igyekezne azokra megnyugtató feleletet adni, vagy mintha feleletet várna a világtól nyílt, vagy akkor el­titkolni kényszerült problémái­ra.« Osztálytársai szerették előzé­keny, csendes magatartásáért. A középiskolában a történelem és az irodalom érdekelte. Sokat olvasott. Érdekelték a szocioló­giai művek és a szocialista szemléletű írások. Nagy hatás­sal volt rá érettségi előtt a Hudra Lászlótól titokban köl­csönkapott lenini munka, »Az állam és forradalom-. Az esti órákban a néptelen iskolában »korrepetálás- címén Hudrával olvasta Lenin munkáját. »Adyt nagyon szerette« emlékezik vissza volt osztályfőnöke. Hud- rától és tőle kapta olvasásra az Ady-kötetekét és beszélte meg a versek mondanivalóját »Ekkor nyilatkozott meg leg­közvetlenebbül, s én örültem újszerű és sokszor merész gon­dolatainak, amelyek egyre in­kább társadalmi kérdésekkel fűződtek össze. Tisztában volt Ady és kora kapcsolataival, s hogy Adyn már túl kell jutni a harmincas évek gondolatvi­lágának A történelmet is na­gyon szerette, de itt is in­kább az összefüggések érde­kelték, és Hudrát ostromolta a múlt és jelenkor társadalmi problémáival. Hudra nagysze­rű értesültsége, forradalmi él­ményeinek elbeszélése nagyon érdekelte őt- — emlékezik vissza az osztályfőnök 1 tett érettségit lyon Den jó eredmény. nyel. Szeretett volna a köz- gazdasági egyetemen tovább­tanulni, de számára ez lehe­tetlen volt. Előbb Kaposváron próbálkozott állást szerezni, s mivel ez nem sikerült, Buda­pesten heti 40 pengőért gya­kornok lett egy nagykereske­désben. Budapesten érik az az elhatározása, hogy mindig a szegények és az elnyomottak oldalára álL Az európai és hazai események, az éleződő fasiszta veszély Levin Tibort is a munkások sorai közé vi­szi. Beiratkozik a Magánalkal­mazottak Országos Szövetségé­be, ahol a társadalmi problé­mákkal foglalkozó előadások lelkes hallgatója lesz. Az itteni kapcsolatai révén került az Országos Ifjúsági Bizottság he­tedik kerületi csoportjába. A későbbiekben kerül kapcsolat­ba az illegálisan működő kom­munistákkal az OIB révén. Testvéröccse szerint: »Tibit megnyerő modoráért, szerény­ségéért, mindig derűs maga­tartásáért és már ekkor széles körű érdeklődéséért és mű­veltségéért szerették és be­csülték. Boldog volt, ha a fiatalok részére előadást vagy szemináriumot tarthatott. Örömmel adta tovább azt a tudást, amit rendszerint a na­ponta tartott mozgalmi elfog­laltság után szerzett meg.« Élete hamarosan összekap­csolódott az ifjúsági mozga­lommal. A sportoláson kívül a politikai akciókban való rész­vételek következtek. A Tompa utcai nyilas székház szétveré­se után, melyet Ságvári Etűd­re vezetett, hamarosan bekö­vetkezett a rendőrség akciója. A hetedik kerületi ifik szék­házából hurcolták el a rend­őrök Levin Tibor több társá­val együtt. A néhány napos őrizet után rendőri felügyelet alá helyezték. Az ifjúsági mun­ka megkövetelte, hogy másutt dolgozzon, ahol a rendőrség nem ismeri. Így került 1938 őszén az OIB nyolcadik kerü­leti szervezetébe, ahol erőtel­jes volt a kommunisták be­folyása. A marxizmus—leniniz- mus elmélyítésére Levin Ti­bor előtt itt nyílt lehetőség. Az illegális kommunista sze­mináriumok, tanfolyamok lel­kes hallgatója és legfelkészül­tebb agitátora lett. 1940-ben már kommunistának vallotta magát. Amikor Kulich Gyulát, a kerület ifivezetőjét letartóz­tatták kommunista tevékeny­ségért, Levin Tibor vállalta az ifjúsági csoport vezetését, an­nak titkára lett A kerületi munka irányítása mellett az OIB-nak is tagja volt. Nagyon jól értette és helyesen alkal­mazta a KMP politikáját: a legális lehetőségek felhasználá­sával végezte a párt által rá­bízott feladatokat Állandó agitációt fejtett ki a háború, a fasiszta elnyomás ellen. Ifjúsági szer­vezőként vett részt a Batthy­ány örökmécsesnél tartott füg­getlenségi demonstrációnál, Kossuth és Táncsics sírjának megkoszorúzásánál, az 1942. március 15-i tüntetésnél, a le­tartóztatottak támogatására irányuló Vörös Segély gyűjté­sében. Levin Tibor tevékenysége nyomán egymásra találtak a kommunista és a szociálde­mokrata fiatalok a kerületben a fasizmus elleni napi akciók­ban. A közös akcióegység lét­rejötte Levin és közvetlen munkatársainak eredménye a nyolcadik kerületben. Az 1942- es nagy népfront — antifa­siszta tüntetések után az ural­kodó osztály még nagyobb erővel folytatta a kommunis­ták üldözését. 1942. június 22- én letartóztatták. Bár nem tudták rábizonyítani, hogy il­legális pártmunkában hol te­vékenykedett, a honvéd vezér­kari főnökség különbírósága el­ítélte. 1942. végétől 1943. ta­vaszáig Levin Tibor a nagy- kanizsai intemálótáborban volt A budapesti Margit kör­úti katonai fogház, majd a szegedi Csillagbörtön követke­zett Az ítélet szerint 1944 no­vemberében kellett volna sza­badulnia, de a nyilasok a le­járt szabadságvesztés után há­rom nappal a németországi Dachauba deportálták. Levin Tibor betegen érke­zett a koncentrációs táborba. Itt halt meg néhány héttel a felszabadulás előtt, 1945. már­cius 5-én. Negyed századdal apja már­tírhalála után Levin Tibor is a magyar fiatalság, a dolgozó nép felszabadulásáért adta fia­tal életét. Andrássy Antal Újabb adatok Szent Jakab és Kaposvár történetéhez A »Kaposvár« c. könyv bő­ségesen tárgyalja a Kapos- szentjakabbal és az értékes középkori rommal foglalkozó irodalmat. Ám még a könyv megjelenése után is kerültek elő újabb értékes adatok. Így például Römer Flóris kézira­tos hagyatékában, az Országos Műemlék Felügyelőség könyv­tárában olvasható: »Zselicz Szent Jakabon, hol a dombnak elején még a régi apátságnak romjai fék-zenek, oldalt tekintve az országút- ról, a dombon 5 egymás fe­lett álló földtöltés látszik;va­jon nem voltak-e ezek az ős­régi korban földhányások, mint ezt a hazai pogányvá- raknál gyakran találjuk és vajon nem azért építette-e éppen erre a várhelyre 1081- ben Atha nádor és somogyi főispán, hogy a pogányságnak emlékét eltörölje — vagy in­kább, hogy a benczés szerze­tesek ezen földvárban nyu­godtan élhessenek?« Az előbb említett könyvben Zádor Mihály megemlíti, hogy Szentjakabon az ásatások so­rán előkerültek Őskori lakó­gödrök és római töredékek. Beszél a település bizonyos Ún. folytonos lakottságáról, de a Rómer-féle tömör össze­foglaló hiányzik nála, mely- lyel a problémát egyszer és mindenkorra lezárhatta volna. Ez adja elsősorban e néhány sor értékét Rórner Flóris (18L5—1889) bencés pap, később budapes­ti egyetemi tanár volt A sza­badságharcban Rónai Ferenc néven utász főhadnagyként küzdött, ezért 8 évi börtönt szenvedett »nehéz vasban«. 1861-től az Akadémia kéz­irattárosa, 1869-től pedig a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója lett. E minőségé­ben évekig tartó régészeti- műemléki utazást tett az or­szágban. (Ez az utazás köny­veihez és egyetemi előadásai­hoz volt szükséges. Ugyanis 1868-tól tanított az egyete­men régészetet és műtörténe­tet.) Műemléki körútja során jutott el megyénkbe is. Szá­mos helyen járt Kaposszent- jakabon kívül (Kőröshegy, Teleki, Törökkoppány stb.). A gyakorlott kutató vizsgáló­dó szemével olyan dolgokat is észrevett, amelyeket a későb­bi, szakszerű kutatás is elha­nyagolt Hagyatéka kéziratban ma­radt fenn. Ez az anyag több kötetnyi, s hogy mennyi helytörténeti vonatkozású ér­dekesség akad még benne, annak bizonyítására álljon itt az alábbi, ugyancsak Szent- jakabról papírra vetett meg­állapítása: »Zselicz Szent Jakab, e csekély falu az igali esperes- ségben levő szentbalázsi plé­bániához tartozik. Mint a ré­gi Szent Benedek rendi apát­ságnak, mely egyike a legré­gebbieknek, mivel 1061-ben Atha nádor és sümegi főispán alapította, temploma a XIV— XV. századhoz tartozik, mint azt romjai mutatják, azt kell hinnünk, az eredeti monu­mentális nem volt, hanem új­ra felépíttetett. A fennmaradt romokat a helyszínen tanul­mányozván közlöttem »Régi falképek Magyarországon« cí­mű munkámban, a 142. lap LXXXII. sz. alatt. Itt csak azt kell felemlítenem, hogy a mély árok, melyek többrétűén a kolostor dombját övezik, al­kalmasint egy ősrégi pogány­vár maradványai, és hogy amit első látogatásom alatt észre nem vettem, messze a szentélyen túl, nyugatra, a fák között, az útnál szintén magas falakat vettem észre, amelyek egy régi építmény kiterjedéséről tanúskodnak.« Römer Flórisnak az őskori földvárral kapcsolatos meg­állapításait napjainkban szá­mos kutatónk vallja, a leírás­ban levő »magas falakról« pedig az ásatások során ki­derült, hogy feltehetően a XIV. században, gótikus stí­lusban épült centrális teme­tőkápolna maradványai. Rom­jairól Zádor Mihály a kö­vetkezőket írja: »... a szerze­tesek nem temethettek, a te­metéssel kapcsolatos egyházi szertartásokat nem végezhet­ték az apátság templomában, így külön temetőkápolnát kel­lett építtetni, ahol a plébá­nos a temetési szertartásokat elvégezhette.« Amikor Rómer Flóris a fen­ti sorokat írta, a kaposszent- jakabi romokat még bozót és több méteres földréteg fedte. A tudós régész megállapítá­sait még értékesebbé teszi, hogy az ásatások minden szavát igazolták. így a nap­jainkban műemléki megóvás­ban részesülő jeles műemlé­künk történetéhez is egy csaknem százéves új adatot kaptunk, mely azonban még további, eddig felderítetlen vagy lappangó adatokra hívja fel a helytörténészek és a kutatók figyelmét D. B. A kis tüzér Százhúsz évvel ezelőtt esett el Gábor Áron, az 1848—49-i szabadságharc legendás hírű ágyúöntő hőse. Háromszéken a körösi hídnál. A végzetes percben is mel­lette volt hűséges árnyéka, a mindmáig titokzatos Jusztina, akit Jókai Mór »Aranyhajú Lóra« néven örökített meg az irodalomban. Honvédruhában öltözve kí­sérte a csaták tüzében a hőst Lőszeres szekéren ülve látták, amint a töltényeket adogatta, vagy tüzes kanóccal a kezé­ben ágyúk között szorgosko­dott miközben körülötte go­lyók süvítettek. Ö zuhant a lehulló hősre, kétségbeesett sikollyal. A szabadságharc leverése után, az önkényuralom évei­ben, amikor a megtorlástól való félelmében szinte min­denki igyekezett eltitkolni sza­badságharcbeli szereplését, ő büszkén vallotta magát Gábor Áron rajongójának. A Kaposvári Cukorgyár értesíti mindazokat a férfi és női munkavállalókat akik ez évben a répafeldolgozási időszakban munkát kívánnak vállalni, felvételük biztosítása miatt jelentkezzenek a gyár munkaügyi osztályán. Jelentkezni csak személyesen lehet Vidéki dolgozók vasúti és autóbuszkőitségét a gyár megtéríti abban az esetben, ha ténylegesen munkába is állnak. Azoknak a vidéki és helybeE dolgozóknak, akiknek a gyár felszólítást küldött és a válaszlevelező­lapot visszaküldték, jelentkezniük nem kelL (9026) (Romániai levél) Gábor Áron a szabadság- harc kitörésekor fogadalmat tett, hogy »lesz ágyú« a vé­dekezésre: »Ha ágyúm elha­sad, lövessenek főbe, s ha a kitett célt nem találom, ágyúm elé állok, golyóbisát lőjjék ke­resztül rajtam«. Az ágyúöntő műhelynek ma­téria kellett És jött a min­denféle érc, a hasadt harang, a hamufőző üst mindenfelől Gábor Áron műhelyébe. És jöttek a mesterek is: szitálok, rostálok, fuvarosok, lőporve- gyítők, üstmesterek, mintázok, kovácsok és kerekesek, aszta­losok és esztergályosok, majd tüzérek — megannyi munka­társ és barát Turóczi Mózes, Gábor Áron leghívebb barátja, kinek kéz- divásárhelyi műhelyében an­nak idején az első ágyúöntö­dét berendezték, megannyi do­kumentáló írást őrzött meg a legendás hős élete körülmé­nyeiről. Ezek jó sokára kerül­tek el a budapesti Országos Levéltárba. Az ágyúöntésre vonatkozó kortörténeti becsű okmányok mellett Bözödi György romá­niai magyar író, aki Gábor Áronról és koráról regényt al­kotni készül — mint arról a romániai írószövetség Kolozs­váron megjelenő hetilapjában, az »Utunk«-ban beszámol —, áttanulmányozva egy sereg árjegyzéket, nyugtát és kimu­tatást, a Jusztina-rejtély nyit­jára bukkant és ez összefüg­gésben oly felfedezést tesz, amely a valóságnak megfele­lően egészíti ki a Gábor Áron­ról ismeretes képet A kutatók úgy vélik, Turóczi azért nem tette közzé_ annak idején eze­ket a dokumentumokat mert a bennük foglaltak az akkori társadalmi felfogás szerint hát­rányosan alakították volna az ideaüzált Gábor Áron portrét Egy nyugta szövege: »Gábor Áron három hetes fiúcska temetéséért járandó fizetés. A harangozásért 6, a három pappali temetés 5, ösz- szesen 11,— F. Kánta 9. Maii 1849. Körösi Ferentz plébániai helyettes.« Egy bolti számla: »Gábor Áron major úr fija tisztességére adatott bolti por­tékák öszvesen 9 1 Jakab Fe~ rents Kéndivásárhelyi keres­kedéséből. Hat és háromne­gyed sing atlasz pánt sing jé t 15 karj cárral számítva, keske­nyebb, aminek singje 12 kraj­cár volt. És más eféle holmi. Viaszgyertyát egy és három­negyed fontot vettek 5 forint 50 krajcárért«. Mindezekből egy nagy tisz­tességgel végbement temetés — kántálással, három pappal, kelmékkel, csipkékkel — kos» vonalazódik. Mit jegyzettek fel azóta meg­kopott matriculákban az oly korán ki tudja mi okból eltá­vozott kisgyermekről? Sepsi- szentgyörgyön összegyűjtve őr­zik a megye anyakönyveit. AB 1846—1856-i gyűjtemény har­madik kötete megemlékezik a temetésről. Halálozás napja: máj. 7. Temetés napja: máj. 8. Eltemető pap: Kollár Lajos. A halott vezeték és kereszt­neve: Gábor Áron. Most már csak az volt hát­ra, hogy a kutató a három héttel korábban datált szüle­tési bejegyzést is megtekintse: Születés ideje: ápr. 13. Keresztelés: ápr. 15. Keresztelő: Kollár Lajos. Keresztelt neve: Áron, Bi­tang. Szülei vezeték és keresztne­ve: Serestyi Jusztina. Tehát a gyermek törvényte­len. Anyja neve: Serestyi Jusz­tina, nem más, mint Gábor Áron hűséges árnyéka. A temetéskor a pap már Gábor Áron néven írta be a gyermeket a hivatalos anya­könyvbe, tehát nem az anyja vezetékneve után, ahogy a tör­vénytelen származásúakat szo­kás. Hogy Gábor Áron és Jusztina a »nép egyszerű leá­nya« — ahogyan a róla em­lékezik beszéltek róla — idő­közben összeházasodtak vagy sem, följegyzés nem tanúsko­dik. »Gsak egy kérésem van Ön­höz — olvasható Gábor Áron­nak Turóczihoz intézett egy üzenetében — nézze meg a kis tüzért és engem tudósítson róla levelében, mit Kolozsvár, vagy Nagyváradra czímezzen«. Ki volt a »kis tüzér«? — nem kétséges immár. Gombos László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom