Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
Dofctorűr gondosan eí•yomta füstszűrös cigarettá- Ját a széntároló peremén, és a csikket a kazán hamuiéiba dobta. — Beszléjünk okosan, fiúk! Ebből már nem lesz rendes macska. láz Taylor a szénkupac szélén reszketett. A három fűtő és Doktorúr között egy kis fekete szőrgombóc volt, mint a toronyházak közé esett kéményseprő. — Nagy baja van ennek. Csapjátok agyon! — Szegény Lizzikém ... Pipec lehajolt, és a tenyerébe vette. A Ms feketeség akkora hangon miákolt, mint egy nagy macska. — Percről percre nyava- Jásabb. De ha szeretitek hallgatni ... — Doktorúr könnyen beszél. Beül az irodájába, és újságot olvas. Eddig is mi kínlódtunk vele. — Kínlódtatok? Agyon- nyaggattátok! Most itt van. töri a nyavaja. Várkastélyt, azt csináltatok neki. — De amikor olyan aranyos volt benne. Még tegnap is olyan hancurt csapott. Maga talán nem játszott vele? — Akkor még egészséges volt. Mit adtatok-neki enni? — Mindent. — Agyonetetteték. Az {íven kis állatnak csak tejet szabad. Miért hozza nektek a főtörzs a tejet? Bika lelötykölte a szénport egy csajkafedőről, és tejet töltött bele. A kis macska nehézkesen a fedő pereme fölé emelte a fejét, és beleszagolt a tejbe. Aztán összeesett, és még keservesebben nyi- vákolt. — Na itt van! Bika, légy szíves csapd már agyon! — Ne marháskodjon Doktorúr! A macska a főtörzsé. Ha agyonütjük, szétrúgja a gatyánkat. — De ha egyszer beteg ö maga mondta, hogy csináljunk vele valamit. — Üsse agyon 5, ha akarja. Vagy üsse agyon maga. De én nem. —Dehogy Is nem! —Maga csak beszél. Ha meg jön a főtörzs, összecsapja a bokáját: Főtörzs úr, tisztelettel jelentem, a fűtők agyonvágták a macskát. — Ezt rám bízhatjátok. Üssétek agvon. én majd elvi'szem a balhét. — Dehogy is viszi. — Hagyd Bika! Elviszi, ha mondja. Rendes a Doktorúr. Különben is ott a fiókjában a lopott újság. — Zsarolni akartok? n engem? öregebb zsaroló vagyok én, mint ti hárman együtt. Na gyerünk! Mi lesz? — Hát ha olyan okos, tegyen róla! Bika ferántotta az egyik kazán ajtaját, és bevágott egy lapát szenet. Mintha gránát csapott volna egy tűzhányóba. A zajra a kismacska föl- nyivákolt. — Tiszta nyavajatörés. Ne kéressétek már magatokat! Olyan nagy dolog egy macskát agyonvágni? Pont nektek? A fűtők, mintha nem hallották volna, a kismacska körül guggoltak, és próbálták az orrát a tejbe nyomni. Doktorúr elindult az irodájához vezető Ms alagútban, miikor Pipec hirtelen utána fordult. — Ide figyeljen, Doktorúr! Ha maga arra gondol, hogy mi ... — Mit hogy ti? Hát mire gondoljak? Bika a lapátot könnyedén lengetve Doktorúr után indult. — Ne siessen már annyira! Mit' mondott az előbb? Szóval azt. gondolja, hogy azért, mert itt vagyunk, nekünk már mindegy? Doktorúrnak csak a hangja hallatszott a pincefalból. — Elment az eszed? Képes volnál inkább engem agyonvágni? — Ahogy mondja. — Nem volt neked elég egy ember? v — Hát éppen ez az. Még sok is volt. Doktorúr újra felbukkant a kazánházban. Előbbre óvakodott. — Értsétek meg: csak jót tennétek vele! Pipec. Pipec leguggolt láz Taylor házához. — A csúnya Doktorúr azt Dessewffy László: EUTHANASIA akarja, .hogy agyonüsselek. Na, ne nyivákolj! —■ Tudjátok ti, hogy egy ilyen macska milyen szívós? NapoMg fog itt döglődni, és a végén csak megmurgyel. Pipec! — Hagyja már, Doktorúr a Pipecet! Neki is elege volt egy életre. — Éppen azért. Az öreg nők szeretik a kismacskákat. Küldd utána! — Hallja-e Doktorúr! Ez nem vicc. Tudja, hogy mit éreztem én, mikor megláttam a falhoz lapítva azt a szegény öreglányt? Két hétig nem bírtam enni. Hát tehetek én róla, hogy éppen akkor akart elmenni azon a rohadt járdán, mikor rük- vercbe vágtam a sebváltót? — Szóval tiszteljem az érzelmeiteket, mi? Dzsoni! Hány macskát lapítottál szét az országutakon? Dzsoni, a száguldó gyilkos! Persze, te csak a fater kocsijával nyírod őket Meg a bicikliző srácokat — Mondok valamit, Dokibácsi, maga zsenge virágszál. Ideje volna már, hogy leszálljon rólunk. Tudjuk, hogy maga nem ölt meg senMt. Maga ártatlanul van itt, a börtönben, holmi hivatali vétség miatt. Maga csak visz- szaélt a hatalmával, vagy zsarolt, vagy vesztegetett, de... — Ez nem ide tartozik! — Persze. De ha annyira, idegesíti, ha annyira sajnálja, akkor vágja agyon maga! Doktorúr megállt a macskaház fölött. — Fiúk, nekem gyerekem van. Nem láttam másfél éve. Nem is tudok róla. Há ezt szenvedni látom, folyton azt hiszem, hogy baj van a gyerekkel. A kisfiámmal, és nem segíthetek rajta. Nem bírom tovább nézni... — Hogy szeretem azt az aranyos, segítőkész, jó szívét! Ugyan miért nem látta másfél éve? Még egy éve sincs, hogy ül. — Elvitte a feleségem. — Meg is volt rá az oka. Mert az összemarkolt pénzt, azt persze nem a fiára költötte, maga távsajnálkozó, inkább piára, meg bőr alá. Szép kis nonstop családapa maga. Doktorúr a nagymenő, Doktorúr az őszülő huligán, a lányok szemefénye! Doktorúr az éjszaka császára! Doktorúr mindent elintéz ... — Azért nem egészen ... — ... a bárzongoristák pat- rónusa. Egy rumot a Pu- binak, Juárniájdesztini! Doktorúr, a széplélek. Hangverseny. Opusz tizenkettő, numero hat. Esz-dúr, Cé-moll. Csemballó. Bika felkapta a tejeskannát és nagyot húzott belőle. — Ez az! ö mondta, Csemballó. Meg pikasszó. Nesze, igyál egy kis tejet! — Menj a fenébe! Dzsoni a széntartó peremén állt, széttárt karral. — Koncsertó grosszó! Triószonáta! Kiállítás, hangverseny, vemisszázs, prämier. Nézd, drágám, milyen isteni ez a hogyishívják! Ez az izé! Vangóg. L/ótrek. Brecht. Dürrenmatt Doktorúr leült a szénkupacra és a térdét csapkodta. — Óriási vagy, Dzsonikám! — Doktorúr a műértő. Óriási vagy, Dzsonikám. Csak a te kedvedért vonultam be ide, hogy az alaMtásodban gyönyörködjem. Meg Lizi- kéért. Hogy halljam, amikor duettet énekeltek. Imádom a nyarvogását. Olyan édes, mint egy kisgyerek. Imádom, amikor agyonvágjátok, fiúk. Nektek mindegy. Ti már embert is öltetek... Hát egy nagy túróst, Doktorúr! Doktorúr felkelt a szénrakásról. — Elég volt a marhásko- dásból, gyerekek. Jó, sajnáljátok csak ezt a kis vacakot. Én is sajnálom. De ha nincs tovább, nincs tovább! — Miért nincs tovább? A maga áldott jó szive miatt. Csupa humanizmusból. Az állatvédelem nevében. A bíróság ítéletet hirdet Huszonhat, per hatvanhét, ötödik paragrafus cé pontf Liz Tay- lort agyonverésre ítéljük. Végrehajtja: Bika Bikuci főfűtő, tizenkilenc éves, halált okozó súlyos testi sértés, négy mázsa. Első helyettes: Pipec, tizennyolc éves mit- fárer, halált okozó gondalan- ság, három év. Hóhérsegéd: Dzsoni, nyugalmazott egyetemista, halált okokzó veszélyeztetés, cserbenhagyással, öt év ... Hát ezt magának. Doktorúr! De mi nem vagyunk ám gyilkosok... Inkább azt mesélje már el egyszer, hogy a maga bűntársa miért ugrott fejest a negyedik emeletről! — A barátom? Szegény. Felmondták az idegei a szolgálatot. Van ez így, ha öregszik az ember, és nem lát más kiutat. Dehát elvégre is jogász volt, sőt ügyvéd, tudhatta, hogy mibe keveredett. Megúszta volna két évvel. Az idegei. .. — így hát meghalt. — Meg. Csak nem képzeled, hogy én vagyok az oka? Mi? — Áh dehogy! Doktorúr nem tehet róla. Különös csend lett Már Liz Taylor sem nyivákolt. Csak a kazánokba kicsinyített pokol tombolt a dupla- falú vasajtók mögött. Doktorúr a fűtőkre nézett, a kazánokra, Lizzire, a fűtők izzadtságában csillogó szénport látta, a lapátokat. — Hát tudjátok-meg: tehetek róla! De én most legalább elviszem a balhét. Nyavalyás alakok vagytok! Lépjetek le innen! A macska vackához ugrott és kirántotta Liz Tay- lort A fűtők feléje kaptak, el akarták venni tőle. A kismacska leesett a salakra, majdnem ráléptek. Meg sem nyikkant, megpróbált fölkelni, de csak a fejét emelgette. — Kotródjatok innen! A fűtők elkapták Doktorúr karját, de az ellökte őket. — Ne, Doktorúr, ne! Hogy bírja megtenni... Doktorúr fölkapta a szív- lapátot. — Majd megtudjátok még ti is. Azt hiszitek, hogy ez a börtön a legrosszabb? Hogy ennél már nem jöhet rosz- szabb? Még nagyon fiatalok vagytok. A fűtők félrehúzódtak, Doktorúr pedig fölemelte a lapátot, nem túl magasra, mint akit meglep, hogy ez a semmiség, a fűtők »-ceruzája« ilyen nehéz. — Taknyos kölykök! Csak vinnyogtok, és nekem kell ezt is ... A lapát lezuhant — Csupa sajnálatból képesek volnátok kinozni. Hülyék! Látjátok? Volt egy gyerekem. Most agyonütöttem. Nem szenved többé. Doktorúr lihegett, és a fűtők mozdulatával a lapát nyelére támaszkodott — Csak hencegtek a rongyos kis ügyetekkel, pedig azt se tudjátok, hogy kerültetek bele. Tudjátok is ti, hogy az igazi világban mi a divat! Azt én tudom. Mi tudjuk. A fejesugrás a negyedikről. Az állandó nyomás a fejben, amit csak az alkohol old fel. Vagy az elhagyatott öregek céltalansága. Akiket beraktam a szociális otthonokba, hogy eladjam a lakásukat. A kisgyerekek szét- cibálása. Én jobbra, te balra! A gyerek a tied! Az enyém! Meg hajsza a pénz után. A piáért. A pénzért. A PÉNZÉRT! Mindent bele!... — Ne bomoljon, Doktorúr! Pipec, egy csajka vizet a pofájába! ... — Menjetek a fenébe! Doktorúr ruháján felizzott a vörös fény, amint felrántotta a kazánajtót. Kis kékes lángok kaptak a keze után. — Csukja be, mert leesik a nyomás!... Mit akar? Még belebújik! Kapd el, Bika! — Látjátok? Egy kis mutatvány lesz Auschwitzból. Semmi dísztemetés. Vagy akartok circumdederuntot énekelni ? Na, énekeljetek! — Menjen már onnan! A lapát meglódult, a kis, elnyúlt szőrcafatot felszippantotta a pokol torka. Egy pillanat volt az egész. Az izzásban még csak egy árnyék, egy folt sem jelezte, hová hullt a kismacska. — Vigyázz, te!... Bika végre elrántotta Doktorurat, és Pipec bevágta a kazán ajtaját. Doktorúr kiegyenesedett. Egy pillanatig mintha nevetett volnál, mielőtt simán, csendesen leroskadt a szénhalomra. DUNA-KANYAR (Kovács Gyula felvételeJ Sass Ervin: Nagy lélegzetű nyár Nagy lélegzetű nyár a szemedben hoztad fűkaszáló vágyban a mozdulatom vagy meseszép derekad illene virágnak partján hajladozol egy másik világnak. Zelk Zoltán: TÖRLI A BÚT HOMLOKÁRÓL öregeknek ifjú voltam, fiatalok közt öreg, nem is széna, nem is szalma volt a sorsom, de törek. Ha fennhangon nem is mondták hallottam én, hogy »Mi fán termett ez?« és: »Ha nem kérik, minek húzza a cigány?« Nyirettyűmből vándorbot lett, hátamon a hegedű, nem húztam én, mégis szólt a vidám is, meg keserű. így bolyongtam, vándoroltam, kólám lett a nagyvilág, rétek hátán, patak habján olvastam a muzsikát Ezért volt hogy fű ha biccent, ág ejtette levelét: hegedűn már tovább búgta ezt a hangjasincs zenét Ezért éhét ha tivölté, fagyhalálát farkas, eb: hegedűm is égre sírta véle ezt az éneket! Halkan, mint a füvek tánca, máskor vonított a húr — csoda-e ha ily cigánynak nem fizetett senki úr? Most, hogy éltem alkonyulna, hajnalodik a világ, törli a bút homlokáról, mint ablakról a homályt Hegedűmről is letörli ezt a hosszú éjszakát? Ne szakadjon, jaj, ne mondjon húrja még jóéjszakát! O lyan szívósan invitált az öreg, mintha valami különös érdeke lett volna, hogy megnézzem a házát meg a kertjét. Fogtam hát magam, s amikor már vagy hetedszer jön értem, felkerekedtem. (Közbevetőleg gyorsan ideírom, hogy az »öreg« B. S. nyugalmazott tanácsjegyző, s itt ismerkedtünk meg Tiszagébicsen, ahol én nyaralok, ö télen-nyáron itt lakik). — Látja ezt a házat? kérdezte, amint megálltunk egy szerény, de kedves családi ház előtt. — Látom — feletem, mert a tagadást céltalannak találtam. — Olvassa el, mi van a homlokzatára írva, ott a padláslyuk alatt. »Magamcsináltalak« — ez volt odaírva. — Vgy nézze meg uram, ezt a házat — folytatta már bent a szobában, miközben a felesége uzsonnához terített —, hogy ez a ház az első szegtől az utolsóig nemcsak hogy az enyém, de a kezem munkájának eredménye is. Halkan és elismerően füty- tyentettem, hogy én is részt vegyek a társctgásban. Ö folytatta: — Sohasem voltam nagy jövedelmű ember. Harminc esztendeig tartott, amíg ezt így, Első szegtől az atolsóig ahogy van, megcsináltam. Magam vettem a vályogot. Magam ácsoltam a tetőgerendá- kat, de még az ablakkereteket is magam gyalultam. A kollégáim hivatalos óra után mentek tarokkozni meg kuglizni. En siettem ide az én kis telkemre és ácsoltam, szögeztem, fúrtam, faragtam. Mindent magam! — De hiszen ön ezermester! — kiáltottam föl. — Minimum — felete, •— Nézze ezeket a csendéleteket a falon. Például ezt a három dinnyét a kanosával. — Nagyon megkapó. — Magam festettem 1906 nyarán. De magam is kereteztem be. Mert ahhoz is értek ám. Éppen esni készültem az egyik ámulatból a másikba, amikor hirtelen megragadta a váltamat: — Jól ül? — kérdezte. — Pompásan. — Azt meghiszem — bólogatott büszkén —, masszív székek ezek! Két hétig csináltam egy széket. De ezek aztán székek ám! Magam raktam a kályhát, magam üvegeztem az ablakokat, és nicsak, milyen pompás pantallót vártám magamnak a múlt nyáron! . . egtekintettem a nadrág- /yl ját, és megelégedése- ' 1 met fejeztem ki a látottak felett. Ezek után karon ragadott, és hátravitt a kis- udvarba. — Hogy a kertemet magam művelem, azt mondanom se kell. Magam ültettem a gyümölcsfáimat, magam oltóm öltét, de nem bocsátom ám áruba a termésemet! Magunk esszük meg az egészet. Olyan büszkén nézett körül, mint az úristen, amikor a világot megteremtette, és az utolsó emberrel is készen volt. Kezdtem irigyelni ezt az embert. Életműve látható és megfogható, teljes és befejezett egész. Kevesen mondhatjuk el ezt magunkról. Nem tudom nem több-e megc'.nál- ni egy tökéletes széket, mint írni egy tökéletlen elbeszélést — erre gondoltam. Ez az ember még a vizet is másként issza, mint én. Mert ő ásta a kutat (természetesen), és ő csinálta a vödröt is (természetesen). Neki itt minden szöghöz személyes köze van. Némelyikről talán tudja, hogy az ujjára ütött, amikor beverte. De — persze — azért azt a szöget is szereti. Sőt, talán még jobban. — Tudja, mivel volt a legtöbb vesződségem? — kérdezte. — A kutyaházzal. — Két óra alatt készült! —> kacagott jóízűen. — Hát akkor a rádivóal. — Ne vicceljen. Rádiót minden kölyök tud csinálni. — Hát akkor nem tudom. — A súrolókefével. Sehogy- &em tudtam jól összefogni a sörtét. De három hét alatt azért megvoltam azzal is. — Hát mindent maga csinált? — Mindent. a m agas, húsz év körüli fiú jy\ tűnt fel a kertajtóban, és ment fel a tornácra vezető lépcsőn. — A fiúk? — kérdeztem. — Igen. De nem a saját fiam. Minthogy az asszony húsz év alatt sem lett amúgy, most húsz éve örökbe fogadtam egy fiút. Büszkén csillogott a szeme, ahogy hozzátette: — Magam mentem érte a lelencházba. Tabi László SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, IMS. wiftua ML
