Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

Könyvtárközi kölcsönzés A lig ismeretes, pedig nagy lehetőség, nagy értékű segítség olva­sóinknak a könyvtárközi köl­csönzés. A rohamos fejlődés, a »■gyorsuló idő« éveiben egyre fontosabb, egyre kevésbé nél­külözhető. Bárhol, barmikor és bárkinek jogában áll igény­be venni. Az olvasó kitölt egy kérőlapot a szükséges, ám a könyvtár állományából hiány­zó kötetről, cikkről, kottáról stb. A könyvtár hivatalosan kölcsönkéri a keresett anya­got illetékes társintézményé­től, amely — ha rendelkezésé­re áll — postán megküldi, ha nem, továbbítja a kérést az Országos Széchenyi Könyvtár­nak, vagy valamelyik egyete­mi könyvtárnak, végső eset­ben külföldre Ha csak nem valamilyen védett ritkaság a kért cikk vagy kötet, belátható idő alatt eljut az olvasóhoz. A kaposvári Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár 1968-ban több mint ezer ilyen kérelem­mel foglalkozott. Mintegy 600 vidéki igényt a saját állomá­nyából teljesített Kaposváron 413-an kértek különböző szak­könyveket, folyóiratcikkeket. Valamennyi kérést továbbítot­ták, és közülük mintegy 230 könyvet az Országos Statiszti­kai Hivatal könyvtára köl­csönzött ki meghatározott idő­re és viszonylag gyorsan. A többi kérelmet vagy nem lehet teljesíteni vagy időközben külföldre továbbították. Hogy milyen pótolhatatlan segítség ez a szolgáltatás, ar­ra csak egy-két példát. A leg­több kérelmezőnek általában valamilyen dolgozathoz, tudo­mányos munkához szükséges a Kaposváron vagy a megyében nem található szakirodalom. Ám a szakemberek egyre gyakrabban dolgoznak, kutat­nak a legkülönbözőbb terme­lési témákban is. Ilyen eset­ben a tudománynak a terme­léssel való közvetlen kapcso­latait egyengeti a kutató, s a tudomány közvetlen anyagi erővé válik. É rdekes például egy me­zőgazdasági újítás tör­ténete. Egy kis munka- közösség kidolgozott egy me­zőgazdasági gépészeti újítást. A szabadalmi hivatal visszauta­sította azzal, hogy külföldön ezt már ismerik. Ök azonban nem nyugodtak bele a döntés­be, hanem a megyei könyv­tár segítségét kérték. Könyv­tárközi kölcsönzéssel megsze­rezték azt a külföldi szakfo­lyóiratot, amelynek a segítsé­gével sikerült bebizonyítani a két konstrukció közötti alap­vető különbséget, így az újí­tást elfogadták. De nemcsak mezőgazdasági vagy műszaki szakemberek je­lentkeznek a legkülönbözőbb kérésekkel. A nem termelő szakterületeken is végeznek Somogybán tudományos mun­kát: orvosok, gyógyszerészek, pedagógusok, népművelők stb. Részükre is előteremtik könyvtáraink a tudományos dolgozathoz, a kutatásokhoz szükséges szakkönyveket, szakfolyóirat-cikkeket. Falusi, illetve járási könyvtártól meg­lehetősen ritka még a hason­ló kérelem. Talán sokan nem is tudnak erről a lehetőségről. Az élettel, a szaktudományok új eredményeivel való együtt- haladás követelménye azonban nem ismer falusi és városi ka­tegóriákat. Az ismeretszerzés, a világba való kitekintés igé­nyét a magunkévá kell ten­nünk vidéken és városban egyaránt. És ebben, a ránk zúduló új ismeretek befogadá­sában, elrendezésben a tö­megtájékoztatás eszközei mel­lett egyre hngsúlyosabb sze­rephez jutnak könyvtáraink is. Különösen a könyvtárközi kölcsönzés. A jövő útja persze más­képpen alakul itt is. Gyorsabb, eredménye­sebb szolgáltatást, szilárdabb és közvetlenebb hírközlő kap­csolatokat követel a »gyorsuló idő« könyvtáraink között, és a technika új vívmányai hova­tovább nélkülözhetetlenek a könyvtári szolgáltatásokban is. A fotótechnika, a mikrofilmdl- vasás, a szakcikkek fénymáso­latának továbbítása, a képtáv­író alkalmazása forradalmi változást hoz majd a könyv­tárközi kölcsönzésben is. Re­méljük, mielőbb. W. E. A% Állami Népi Együttes a szegedi ünnepi játékokon maratja be a Jeles napok ctmfl 41 műsorát. A táncokat Rábai Miklós koreografálta. Rábai-Daróczi—Bárdos: Bethlehem. NEVELÉS Első osztályosok Egy dél-somogyi néprajzi gyűjtő tapasztalatai 1968. szeptember I. volt a határidő... Felépül-e végre a kaposfői iskola? Nagy Jenő, a megyei tanács művelődésügyi osztálya gazda­sági csop őrt j ának főelőadója — a járási tanács jelentései alap­ján — elmondta, hogy a kapós- fői általános iskolához egy új szárny épül, szeptemberre át is adják a négy tantermet. Ezt alátámasztotta Csek József, a Kaposvári Járási Tanács vb- elnöke, és ugyanezt hallottam a Kaposfői Községi Tanácson is. Az általános iskola igazga­tónője és az építkezés brigád­vezetője azonban másként vé­lekedett ... Kinek lesz igaza — »tippel­hetnénk«, ha nem egy olyan fontos ügyről lenne szó, mint az általános iskola működése. Egy évvel ezelőtt kellett volna fölépülnie! Rosszul is kezdődött az építkezés. A kivitelező, a To- ponári Községi Tanács építő­brigádja kevés szakértelemmel látott a munkához. Ahogy fel­húzták a falakat és rá a tetőt, le is kellett bontani a födé­met, mert rosszul építették meg A tervezésben is számos hiba akadt — például nem csináltak k ”t az emelet­re —, és s igos módosí­tásra volt Sí... .seg. Tehát nem volt megalapozott a tervezés, a kivitelezéssel megbízott to- ponári községi építőbrigád, majd ennek utóda, a Kapos­vári Járási Tanács költségve­tési üzeme pedig, úgy látszik, nem végzett megfelelő mun­kát. Az iskolaépület szárnyán egy évvel a határidő után még javában dolgoznak. A szülők és a pedagógusok pe­dig aggódva figyelik, elké­szül-e néhány nap alatt? Az iskola építését a Kapos­fői Községi Tanács rendelte meg. Hogyan vélekednek ők? Zákányi Béla, a községi ta­nács titkára így válaszolt: — Nincs már sok vissza... A parkettázáson dolgoznak. Szeptemberre elkészülhet az iskola, a kályhák beállítása marad csak későbbre. Kányási Mária, a községi ta­nács elnökhelyettese: — A belső munkálatok el­készülnek, a terep rendezése nem. A tanácsnak van egy három­tagú építőbrigádja. Az miért nem segít az építkezésnél? Zákány-* Béla: — Nem szak­emberek. Járdát csinálnak most Ha befejezik, az épület környékének rendezésében se­gíthetnek majd. Véleményünk szerint fonto­sabb lenne már most az épít­kezésnél foglalkoztatni őket hisz van olyan munka bőven, amit el tudnának látni. Az építkezésen öt kőműves dolgozik. Mivel nincs segéd­munkás, közülük hárman ezt a munkát végzik. Két festőt és két p'arkettázót találtam még itt Brigádvezetőjük — Pitz Ferenc — így válaszolt arra a kérdésünkre, hogy elkészül­het-e még az iskola szeptem­ber elsejére: — Azt restellem csak, hogy kaposfői vagyok. Ha nem ka­pok segítséget — embere­ket —, semmiképpen sem ké­szülhet el az iskola a tanév kez­detére. — Milyen munkálatok van­nak még vissza? — A tetőszigetelés — amely részben ugyan elkészült, de rossz, fel kell szedni —, ce­mentlapozás az emeleten, lép­csőburkolás, belső vakolások, vízvezeték-szerelés, az emeleti ablaktokok elhelyezése a fal­ban ... S az építés után természete­sen még be is kell rendezni a tantermeket. Vajon az új tantermekben tanulnak-e szeptember 1-től a kaposfői gyerekek, vagy ösz- szezsúfolva éppen ott, ahol lesz helyük? A válasz aligha kétséges... Az elmulasztott órákat — egy egész évet — már nem tudják behozni az építők. El­lenben a hátralévő perceket a legteljesebben ki kellene hasz­nálni. Persze, ha több munkás érkezne az építkezéshez. A tengernyi mulasztás 'azon­ban ígv sem pótolható. Éppen ezért nagyon időszerű volna fölvetni a felelősség kérdését. Mindazokat, akiket illet. Horányi Barna SZEPTEMBER ELEJEN új­ra benépesülnek az iskolák. A diákok hatalmas seregében jó néhány ezren a többinél na­gyobb izgalommal és várako­zással kezdik az évet Van köztük kisgyermek, kamasz és már szinte felnőtt is, de ab­ban egyek, hogy valami újat kezdenek életükben: első osz­tályosok. Most lépnek abba az iskolába, amely évekig munka­helyük és második otthonuk lesz. Ha első osztályosokról esik szó, akkor mindenki azokra a kisgyermekekre gondol, akik táskával a hátukon, édesany­juk kezét fogva indulnak szeptember elején az iskolába; akiknek valóban most kezdő­dik a komoly munka. Ök az igazán kezdők, velük kell tö­rődnünk a legtöbbet. Egy kis félelemmel és elfogódottsággal lépkednek mellettünk, és görcsösen megfogják kezünket az iskola küszöbén. Különösen akkor, ha most kerül gyerme­kek közé a mi hatéves kis­fiúnk, lányunk; ha még nem járta ki az óvoda »iskoláját«, ahol annyira előkészült az új munkára, hogy alig várja a ta­nító nénivel meg a sok újjal való ismerkedést Nehezebb azoknak a gyermekeknek is, akiknek nincsen iskolába járó nagyobb testvérük, aki annyi mindent elmesél, annyi min­dent megmutat a kisebbnek. Nagyon fostos: ne keltsünk félelmet gyermekünkben az iskolával kapcsolatban, és ne azzal próbáljuk fegyelmezni, hogy majd az iskolában mái­képp lesz, ott ezért vagy azért kikapsz a tanítótól. Még ak­kor se, ha nekünk rossz emlé­keink vannak a régi iskolá­ról. Vannak persze, akik azt mondják; minek abból nagy ügyet csinálni, hogy iskolába megy a gyerek? Majd meg­szokja. Igen, de mikor? Ezek a szülők megfeledkeznek arról, hogy még a felnőtteknél is milyen nagy »ügy«, ha valami újat kezdenek, akár új mun­kahelyen, akár például a ka­tonaságnál. A LEGFONTOSABB FEL­ADATUNK megértetni az első osztályos gyermekkel, hogy most ő is dolgozni kezd, úgy, mint mi, csak neki szerszáma a ceruza, a füzet, a könyv, amelyből nagyon sok szépet, újat fog megtanulni. De a munka mellett sok játék is várja az iskolában; a sok kis­pajtással ugyanúgy fognak játszani, mint eddig Azonban mindezeknél is fontosabb azt megértetnünk vele, hogy mi ugyanúgy mellette vagyunk, mint eddig nem hagyjuk ma­gára. Ahhoz, hogy örömmel, vá­rakozással menjen iskolába gyermekünk, sokat segíthet a jövendő tanító néni is, aki elmegy kis elsősei otthonába, s beszélget velük, próbálja megnyerni bizalmukat De a szülőkkel közösen megvett is­kolai fölszerelés, táska, mi­egyéb mind előkészíti a gyer­meket Egyet nem szabad ten­nie a szülőnek: nem szabad mutatnia, hogy félti, sajnálja gyermekét az iskolától, sőt ta­lán meg is siratja. Említettük a kamaszokat is az első osztályosok között. Ró­luk, a középiskolákban kezdő nagyfiúkról sem fölösleges be­szélni. Sok új tanár, új tan­tárgy, ismeretlen követel­mény. .. Mind kissé bizonyta­lanná tehetik az első osztályo­sokat a középiskolában. Külö­nösen a falusi kisikolából, az osztatlan iskolából indulókat, az egyes tárgyakban gyengébb eredményt felmutató tanuló­kat. Náluk a komoly beszél­getés segíthet: megmagyaráz­ni azt, hogy szorgalmas, be­csületes tanulással képesek lesznek megfelelő eredményt elérni; egyszóval önbizalmat adni nem kevésbé fontos. Ne felejtsük el, hogy a legna­gyobb tekintélyünk nekünk, szülőknek lehet előttük. Ezért kell tőlünk a biztatás, a meg­felelő érdeklődés problémáik iránt, és a becsületes munka, a tanulás követelménye velük szemben. A középiskolákból egyetem­re, főiskolára kerülők eredmé­nyes munkáját sokban segít­hetjük azzal, hogy szülői te­kintélyünkkel hatunk gyerme­künkre. Főleg abból a szem­pontból, hogy a felsőfokú in­tézményekben is a rendszeres, becsületes munka hozza meg a gyümölcsét és adja meg a jó eredmények, az anyagi elő­nyök mellé a szülők elismeré­sét, megbecsülését Helytelen nézet az, hogy az egyetemen, a főiskolán nem kell az év elejétől tanulni, erre elég a vizsgák előtti pár hét Innen adódnak a gyengébb eredmé­nyek, az utóvizsgák. Jó lenne, ha mi, szülők is segítenénk szétoszlatni e helytelen néze­tet, és a magunk eszközeivel elősegítenénk, hogy kezdő nagy fiaink és lányaink év­kezdettől évzárásig szorgalmas munkával készüljenek fel hi­vatásukra. Ha csak ebben se­gítenének a szülők, ez sem lenne kevés. SOK EZER ELSŐ OSZTÁ­LYOS indul neki az ismeret­len útnak szeptember elején. Segítsük őket, hogy jól indul­janak, és figyeljük: jól is ha­ladjanak tovább. Szelénül Gábor A közektaiMíban Somogy megye déli részén jártunk. A Hippi-Rónai Múzeum tárgyi anyagának kibővítése volt utunk célja. Emellett nem hanyagoltuk el a szellemi néprajz, a népmesék, szoká­sok hiedelmek stb. területét sem. Mindkét témakörben ma már sok időt és kitartást kö­vetel a munka. A szellemi ha­gyományok gyűjtése során is­mét találkoztunk egy, már ré­gebben is tapasztalt jelenség­gel: legjobb adatközlőink nagy többségükben nem a legidő­sebb korosztály tagjai. Ez a megfigyelés ellene mond a néprajzban általában uralkodó felfogásnak. A legidősebbek — tapasztalataink szerint — ál­talában hiányosabban emlé­keznek, türelmetlenebbek, ne­hezebben térnek a lényegre stb. Legjobb adatközlőink fő­leg a 40 évestől 60 évesig ter­jedő korosztályból kerültek ki. Néprajzi jelentőségű tárgy ma már elég kevés található, főleg a háborús pusztítás, a tárgyak természetes romlása miatt Gyakran az történik, hogy a házak átépítésével egy­szerűen kidobják, eltüzelik a fölöslegessé vált bútorokat, használati tárgyakat Egy-egy falu hagyományos szellemi és tárgyi kincsének fölmérése csak házról házra haladva, lassú munkával len­ne lehetséges. A falvak ro­hamosan átalakulnak. Főleg az építkezés, a bútorzat, a használati tárgyak változtak meg. A maradék hagyomá­nyos anyag megmentése sür­gős miunkát követel. Ezt a munkát egyetlen vagy két- három néprajzos nem tudná megfelelő idő alatt elvégezni ilyen nagykiterjedésű megyé­ben, mint Somogy. A győri és az egri múzeum példájára ta­lán nálunk is lehetne szervez­ni ún. néprajzi »expedíciókat« Egy kisebb csoport (10—15 fő) rövid idő alatt tarveszerttan végigjárná az adott íalu min­den egyes házát Egyformán kutatnának szellemi és tárgyi anyag után. Az expedíció tag­jai egyetemi hallgatok, peda­gógusok, a honismereti szak­körök gimnazista diákjai stb. lehetnének. Így rövid idő alatt alapos munkát végezhetünk. Problémát a munka anyagi fedezete jelenthet -— ez tár­sadalmi öszefogással megold­ható. Sürgős feladat a falvakban az iskolai kiállítások létreho­zása. Itt a helyi erőből, helyi­leg összeállított, bemutatott és őrzött anyagra gondolunk. Igaz. hogy megvalósításuk ál­dozatos munkát jelentene, de megérné a gond és a vesződ- ség Már néhány lelkes és a saját faluját szerető, becsülő ember is sokat tud tenni a sikerért. Jó példa erre Tótúj­falu, ahol egyetlen ember egy tanárnő szervezőkészségének köszönhető a falu kiállítása­ként néhány hónapra beren­dezett horvát szoba- Példa­mutató, szép munkája követés­re érdemes. A gyors ütemű építkezéseié egyre másra eltüntetik a régi lakóházakat Elsőrendű fő- adatunk a legrégebbi épületek megörökítése legalább fényké­peken. Kastélyosdombón lát­tunk egy nagyon szép, régi talpasházat. A tetejét már le­szedték, nemsokára lebontják az egészet, napjai megvannak számlálva. Sajnos éppen nem volt nálunk fényképezőgép, így valószínű, hogy az épüle­tet már nem örökíti meg sen­ki. Pedig ahol jártunk, segítő gondoskodásban volt részünk. Munkánkban messzemenő tá­mogatóst kaptunk a Barcsi Já­rási Tanács művelődésügyi osztálytól a művelődési ház igazgatójától és művészeti előadójától, a pedagógusoktól és a meglátogatott községek lakóitól. V Balogh Judit Évnyitó az esti egyetemen Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igazga­tósága közli, hogy a Marxiz- mus-Leninizmus Esti Egye­temen az oktatás az alábbi időpontban kezdődik a Ka­posvár, Beloiannisz u. 18. sz. alatti székházban. Általános tagozat: I. évfolyam szeptember 1., 16 óra. II. évfolyam szeptember 2., 17 óra. III. évfolyam szeptember 3., 17'‘óra. Szakosító tanfolyam: Filozófia I. szeptember 4-én 16 óra. Szoc. pol. gazd. I. szeptem­ber 4-én 16 óra. Nemzetközi munkásmozga­lom I. szeptember 4-én 16 óra. Filozófia II. szeptember 5- én 16 óra. Szoc. pol. gazd. II. szeptem­ber 5-én 16 óra. Nemzetközi munkásmozga­lom II. szeptember 5-én 16 óra. Igazgatóság SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. augusztus 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom