Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-23 / 194. szám
A huszonegyedik év küszöbén Hosszú utat tett meg a somogydöröcskei termelőszövetkezet Öt ifjúságvédelmi albizottság munkájáról Felelősek a fiatalokért ünnepe volt a Felső- Somogybán, a Koppány völgyében fekvő, festői szépségű Somogydöröcske község népének. A magyar—német lakta nemzetiségi község lakói augusztus 20-an ünnepelték termelőszövetkezetük fennállásának huszadik évfordulóját. A tsz 1949. augusztus 20-án, Népköztársaságunk új alkotmányának a születésnapján alakult meg, kereken száz taggal. Csakhamar csatlakozott hozzájuk a község egész lakossága és már 1952-ben szocialista község lett a falu. Az ellenforradalom után hamarosan, 1957-ben újjáalakult a termelőszövetkezet, és 1959- ben az egész falu újra a közös gazdálkodás útját választotta. 1963-ban a szomszédos szorosadi termelőszövetkezet egyesült a somogydöröcskeivel és azóta is példás összhangban dolgoznak együtt az egyesült tsz tagjai. A huszadik évfordulót is testvéri módon, együtt ünnepelték. A községi művelődési ház előtti téren délelőtt ünnepi nagygyűlést tartottak, amelyen Horváth Pál, a Siófoki Járási Pártbizottság titkára mondott beszédet. Méltatta alkotmányunk jelentőségét, felvázolta azt a történelmi utat, melyet népünk ezer év alatt tett meg. Megemlékezett a somogydöröcskei tsz elmúlt húsz évéről is, és kiemelte, hogy a dimbes-dom- bos vidéken, gyenge minőségű talajon gazdálkodó termelőszövetkezet a kedvezőtlen természeti adottságok ellenére is szépen fejlődött az utóbbi évek során. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Scháfer Jakab, a somogydöröcskei—szorosadi egyesült November 7. Tsz elnöke üdvözölte a munkás-paraszt találkozó részvevőit. Köszöntötte az alapító tagokat, akik az elsők között értették meg az idők szavát, fölismerték a kezdet nehézséged ellenére is a nagyüzemi gazdálkodás jelentőségét, és bátran éltek az államunk és új alkotmányunk adta lehetőségekkel. Jellemző és figyelemre méltó Olvasó népért A D ima-kanyar fesztiválon Az Olvasó népért mozgalom jegyében rendezik meg szeptember 27-én és 28-án a műkedvelő színjátszó mozgalom Duna-kenyar fesztiválját Vi- segrádon. A kétnapos találkozóra és bemutatósorozatra az ország kilenc legjobb műkedvelő színtjászó, illetve irodalmi színpadi együttesét hívták meg. A fesztivál célja, hogy a különböző stílusú, tartalmú és — formai megoldásaival — útkereső bemutatók elemzésével, megvitatásával a mozgalom ismert szakemberei megvizsgálják: hogyan és menynyiben segítheti a műkedvelő színjátszó mozgalom az olvasó néppé válást? A bemutatókat tekintélyes szakmai zsűri előtt tartják meg. A zsűri elnöke: Darvas József író. A csoportokat és együtteseket úgy válogatták ki, hogy a műkedvelő színjátszó mozgalom minden jelenlegi stílus- irányzata szóhoz jusson. A hagyományos színjátszást, a dokumentumjátékot, az oratóriumot vagy éppen a játékos elemekkel átszőtt költői—irodalmi színpadi ossz- 'lítást mind egy-egy neves — már a televízióból is megismert — együttes képviseli. Ennek megfelelően a bemutatók színhelyét is különbözőképpen választották ki: a visegrádi várban, a művelődési otthon klubjában és a község irodalmi presszójában. A fesztiválra — amelyen értékes díjakat osztanak ki — a kiváló címmel kitüntetett kaposvári Fonómunkás Kisszín- padot is meghívták. Emberfejek közt még egy emberarc című, a sok sikert aratott József Attila-emlékmüsor- ral vesznek részt a találkozón. adat, hogy a száz alapító tag közül 52 volt a férfi, és 48 a nő. Tehát kezdettől fogva magától értetődőnek tartották, hogy az asszonyoknak is ki kell venniük részüket a közös munkából, saját jólétük és a tsz felvirágoztatása érdekében. Somogydorocshén "S nehézségeket az is fokozta, hogy a mintegy negyven helyről ide települt embereknek meg kellett szokniuk új környezetüket, és meg kellett tanulniuk a közös úton való járást, az együtt és egymásért való dolgozást. Ezen a téren is nagy fejlődést értek el, mert húsz év alatt teljesen eltűntek a kezdeti nemzetiségi ellentétek. — Ne feledje egyetlen dolgozónk sem — hangsúlyozta az elnök —, hogy a saját boldogulásunkhoz, jólétünkhöz ezután is csak az egész közösség, a termelőszövetkezet, a társadalom és hazánk egészének a boldogulásán keresztül vezet az út. Beszéde végén az elnök köszöntötte azokat a tsz-tagokat, akik a huszadik évforduló alkalmával A mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat kapták, szám szerint tizenkilencen. Ferber Margit, Ferber János, Stickl András, Koch György, Reidl József, Schäfer Sebestyén, Ádám Bálint, Wendl Ferenc, Mayer Bernát, Lichtenberger József, Alb- recht-Bánki Ferenc, Baán Gáspár, Kurucz Károly, Cza- bula Ferenc, Tóth Lajos, Kata i Ferenc, Bucsek József, Lakatos Lajos és Cseh István részesült ezen a napon ilyen elismerésben. A somogydöröcskei és szorosadi úttörők nevében Schäfer Ilona általános iskolai tanuló köszöntötte a kitüntetett és jubiláló dolgozókat. Az ünnepi nagygyűlés után a termelőszövetkezet vezetősége 400 terítékes közös ebéden látta vendégül a tsz-tagokat és a meghívottakat. A meghitt eredmények mind arra utalnak, hogy a somogydöröcskei termelőszövetkezet huszadik születésnapján valóban elérte a nagykorúságot, s ebben része van mind a jó vezetésnek, mind pedig a szorgalmas tsz- tagoknak. Sz. P. A gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok létrejöttükkor célul tűzték, hogy figyelemmel kísérik a község, illetve a terület fiataljainak életét, és ha rendellenességgel találkoznak, arra felhívják az illetékesek figyelmét. Komoly eredményeket érhetnek el, ha idejében észreveszik: a fiatal nem kap helyes nevelést, tarthatatlanok a családi körülményei, rossz társaságba keveredett és így tovább. Falun kedvezőbb a helyzet, hiszen ahogyan mondani szokták, mindenki mindenkit ismer. S ha egy fiatal kifogásolható erkölcsi normákat követve dolgozik, vagy éppenséggel nem dolgozik, botrányosan szórakozik, a kezdet kezdetén még megakadályozható hogy javítóintézetben vagy a vádlottak padján kössön ki. Az ügyészség, a rendőrség és a megyei tanács illetékeseivel a közelmúltban több községben jártunk, hogy betekintést nyerjünk: hogyan dolgoznak a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságot. Somogytúron dokumentumokkal bizonyították, hogy az albizottság szemmel tartja a község fiataljainak életét. Nemrégiben jegyzőkönyvben figyelmeztettek egy asszonyt, aki elhanyagolta kiskorú gyermekeinek a nevelését. Viszont nem figyeltek föl arra a kisfiúra, aki itt rendkívül kedvezőtlen körülmények között élt, testi és szellemi fejlődése is veszélyben forgott. Az albizottság nem segített rajta, végül a megyei tanács kezdeményezésére helyezték állami gondozásba a fiút. L átrányban az albizottság szervezetlen, munkaterve sincs, csak keveset tesz a fiataloknál tapasztalható káros megnyilvánulások megelőzésére. (Tevékenységére annál inkább szükség van, mivel a község vezetői szerint a helyi KISZ-szervezet is kifogásolhatóan működik.) A tanácselnök a községi tanács vb munkatervének alapján úgy tájékoztatott bennünket, hogy az ifjúságvédelmi albizottságot utoljára tavaly december 13-án számoltatták be. Amikor azonban fellapoztuk a jegyzőkönyvet, munkájuk értékeléséről egy sort sem találtunk... Több mint száz fiatal lakik Látrányban. Nehéz elképzelni, hogy egyiküknek sincs szüksége segítségre. Biztató viszont, hogy három Balaton menti község albizottsága — a fenyvesi, a lcllei és a szentgyörgyi — kiválóan dolgozik, a tagok lelkesek és felelősséget éreznek a fiatalok iránt. A . balatonfonyvesi gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság munkatervében például rendszeres nyári ellenőrzés szerepel, figyelemmel kísérik a kifogásolható környezetben élő gye »ekek mindennapjait, nem tévesztik szem elől a külterületi gyerekeket, meglátogatják az ifjúsági táborokat. Mindhárom faluban rövidesen értékelik majd a tapasztalatokat, a tanköteles gyermekek beiskolázásában .is segítenek. s ha előfordul valamilyen visszásság, akkor megszüntetik. Talán nem kell hangsúlyozni, munkájukkal milyen sokat segítenek a nagy idegenforgalmú községeknek. A gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok munkájában elsősorban lelkiismeretességre és felelősségérzetre van szükség. Mindezek biztosan föllelbetck az albizottságok tagjaiban, hiszen azért is vállalták az ifjúság- védelemmel járó feladatokat. Pintér Dezső Jánoska elmegy Utószezon — szúnyogirtással Napok óta elérzékenyülten végzik munkájukat a kaposvári kórház baleseti osztályának dolgozói. Idősebbek és fiatalabbak is gyakran veszik elő zsebkendőjüket, törlik meg elhomályosuló szemüket. Néhá- nyan csak szemüvegüket törlik túl sűrűén ... — Csak nem tört ki náthajárvány...? — érdeklődött az egyik szomszédos osztályról ottjáró Orvos, de amikor közölték vele az okot ő is abbahagyta a kedélyeskedést. Elmegy az osztály gyermeke, Jánoska. Ezentúl nem bukkan fel a kórtermekben, s nem érdeklődik a lábadozó betegektől hogylétük iránt. Pedig még a súlyos betegek is szívesen váltottak néhány szót az értelmes, minden jó iránt fogékony fiúcskával. — Balesetis János vagyok. Neked mi a bajod...? — Így érdeklődött, így mutatkozott be, mutatta be »anyukát«. Gyarmati Ernönét, aki valóban anyja helyett nevelte, törődött azzal, hogy meggyógyuljon, emberré válhasson. Igaz, Balesetis János — Orsós Jancsi — még csak öt esztendős. De ebből négy évet a kórház baleseti osztályán töltött. Ha valaki akkor látta volna a nyomorék lábú, súlyos bőrfertőzéses fiúcskát, s ma újra megnézné, bizonyára elcsodálkozna. Egy nehéz műtét, hetekig tartó hosszas kezelés, többszöri gipszcsere — amelyet dr. Bódosi Mihály főorvos saját maga végzett — eredményeként Jancsi lábain, menésén nem venni észre a születési hibából keletkező elferdülést. Négy évig nevelte a baleseti osztály kollektívája. Neki szabad volt — mint az osztály gyermekének — a bejárás mindenhová. S ha »anyuka«, Gyarmatiné szolgálatban volt, akkor a többiek: Növi nővér, Kara Jutka, Duba Irénke és a többiek foglalkoztak vele. Most Hőgyészre kerül egy állami gondozottak számára létesített óvodába. De a szünetekben — karácsonykor és majd húsvét- kor — érte mennek. Néhány hetet mindig az osztályon tölt Jánoska és »anyuka«. vendégként, családtagként. Nézem a fekete szemű apróságot, hallgatom csacsogását, értelmes beszédét. — Orvos leszek .. .! Szeretnék tanulni, mert a főorvos bácsi azt mondotta, hogy belőlem bizonyára jó orvos lenne...! Hófehér nylon ing, élére vasalt nadrág, szép cipő van rajta, de még ezenkívül is jókora ruhatárral rendelkezik. Az osztály dolgozói minden hónapban kötelességüknek érezték, hogy »gyermeküknek« — Balesetis Jánosnak — valamilyen ajándékkal kedveskedjenek. — Kézit csókolom, bácsi... Tessék majd Hőgyészen meglátogatni — kérte búcsúzáskor. Már rég elment »anyukával«, de sorsán, életének eddigi alakulásán még sokáig töprengtem. Arra gondoltam, hogy egy kis kollektíva összefogása hogyan mentett meg, formált át egy nyomorék, beszélni is alig tudó apróságot, s változtatta át értelmes, egészséges, az életnek örülni tudó gyermekké. Vajon milyen lesz a jövője? Ö így mondta: »Orvos leszek, tanulni akarok!« Nem tudom sikerül-e? De abban bízom, hogy ember lesz, s ha felnő, akkor sem felejti el, mit köszönhet, mivel tartozik a baleseti osztály kis kollektívájának, »anyukának« a főorvos bácsinak, s mindazoknak, akik szeretetükkel megnyitották számára az élethez vezető utat. S zalai László Éjfélkor türelmetlen dö- römbölésre ébredtem. Érdekes módon a feleségem, mintha semmit se hallott- volna, mélyen aludt tovább. A dö- römbölés nem szűnt. Kénytelen-kelletlen kimentem. Az előszobaajtóban jól öltözött fiatalember állott. — A Korszellem vagyok — mutatkozott be udvariasan. Szellem voltát semmi sem árulta el; még a szokásos lepedő helyett is fehér bal- lonkabátot viselt. — A, nagyon örvendek — tessékeltem beljebb. — Üljünk le itt, nem akarnám a családomat zavarni. Megkínálhatom egy kis valódi szilvapálinkával? — Köszönöm, elfogadom. Tudja, amióta csak szellem- vasúton utazom, nyugodtan ihatok. De térjünk a tárgyra. Nézze, Kovács úr, ez így nem megy tovább. A környezetében egyre több az autós. A barátai, a kollégái, a lakótársai sorra autót vesznek, csak maga nem. — Nincsen pénzem — re- begtem ijedten. — Tetszik Meg-megújuló erővel folytatódik az irtóhadjárat a szúnyogok ellen a balatoni nyaralótelepeken. A Somogy megyei KÖJÁL már az előszezonban megkezdte a szúnyog- lárvák irtását, a főidényben pedig két-háromhetes szakatlaszonként végigpásztázták a nyaralóövezetet. A szúnyogirtásnál kettőzött gonddal ügyelnek a halállomány védelmére. Az öt évvel ezelőtti halpusztulás tapasztalataiból okulva, a múlt évben jobbára ködképző anyagokat használtak. Az idei nyáron még korszerűbb vegyszerekhez folyamodtak. A lárvákat és a bábokat előfordulási helyeiken porozással, a Malation nevű por felhasználásával irtják négy alkalommal a nyár folyamán. A kifejlett szúnyogok ellen pedig a Diazinon WP—40 jelzésű vegyszert permetezik szét a védősávokban, Balaton- szabaditól Balatonszentgyör- gyig, összesen nyolcszor a nyár folyamán. Különös figyelmet szentelnek az üdülő- központok, strandok, szabadtéri színpadok szakaszaira és a sűrűbben lakott területekre. tudni, a gyerekek, idős szülők, a háztartás és a többi. . — Ez nem kifogás — szólt szigorúan a Korszellem. — Másnak sincs több, mégis megveszi. Magának jó állású van, a felesége is dolgozik. A szemléletében van a hiba. Ezt nem tűrhetjük tovább. — Elövette a jegyzőkönyvét. — Egyéves határidőt kap. — Hálásan köszönöm — hajoltam meg. Aztán ef/y szúrást éreztem: a Korszellem vérfagyasztóan felkacagott és eltűnt. Reggel, leszámítva az üres pálinkásüveget, semmi sem mutatta, hogy ott járt a Korszellem. De az oltás hatott. A családommal közöltem ■ egy éven belül autót veszünk. A feleségemben nem csalódtam. Munka után éjfélig köt egy háziipari szövetkezet számára, utána ellátja a ház tartást. A szabad szombatjaira mosást vállalt Szentendrén. Aggaszt, mintha az utóbbi időben egy kicsit lefogyott volna. A fiammal meg a lányommal sincs semmi baj; azelőtt A védősávok 5—10 méter szeles területek. A permetező brigádok végigpásztázva a sávokat úgy haladnak, hogy a kifejlett szúnyog — amely közismerten , csupán néhány métert repül felszállás és leereszkedés között — előbb- utóbb belekerüljön az idegméreggel bepermetezett védősávba. Teljes szúnyogmentességet azonban így sem biztosíthatnak. A porozó és permetező kapacitás a területhez képest kicsi; a felhasznált anyagok rendkívül költségesek. Csak érdekességként: a Diazinon WP—40 nevű permetező szer mázsája 38 000 devizaforintba kerül. A porozó és permetező szerekből csak annyit használnak fel, amennyi a szúnyogokon kívül semmilyen más élőlényben kárt nem tehet, vagyis amennyit az élővizek védelmével kapcsolatos előírások megengednek. A szúnyogirtás utolsó »rohamát« már az utószezonban, szeptember első napjaiban indítják el a Balaton déli pariján. rét ... Én magam leszoktam a cigarettavételről. Mivel átkos szenvedélyemről nem tudok lemondani, álszakállt[ ragasztva, az esti homály leple alatt csikkeket szedek az autó busz-megállók ban. Eddig legalább hatezer használt kocsit néztem meg. Törzsvendég vagyok az autóvásárokon, és minden hirdetésnek (kivéve az -igényes- jeligéjűnek) lelkiismeretesen utánajárok. Azzal biztatom magam, hogy amint az óbor íze és zamata is nyer az évekkel, a régebbi évjáratú autóknak is megvan a maguk varázsa. Mindmáig semmi sem sikerült. Az autók arát csökönyösen magasabbra tartják, mint amennyi az ösz- szegyűjtött pénzecském. Az idő múlik. Rettegve vá- várom az újabb találkozást a Korszellemmel. Hj. van valakinek eladó használt autója, amely véleménye szerint megfelel egy »igénytelen- jeligéjű vevőnek, sürgősen közölje velem a 00-072-270 telefonszámon. Erős Rezső i Autót veszek is szerették a zsíros kenyeSOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. augusztus 23. 5
