Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

\ Cikksorozat a termelékenységről Egymillió munkás, öt milliárd tonna A rofnrm sok vonatkozás- IblUllll ban megtermé­kenyítette a vállalatok tevé­kenységét, gazdálkodását. Ed­dig mellőzött feladatok kerül­tek a megoldás útjára. A munka termelékenységének emelésében azonban a, leg­utóbbi másfél évben bizonyos megtorpanás észlelhető. Sőt. soha nem látott méreteket öl­tött a munkaerőhiány. Az idei első félévben valamelyest már országos átlagban is csökkent a termelékenység. Mindezzel összefüggésben — néhány cikk keretében — a termelékeny­ség legkiválóbb tartalékának, az anyagmozgatásnak helyze­tét, a korszerűsítésével és gé­pesítésével kapcsolatos kérdé­seket szeretnénk megvilágí­tani. Megalapozott becslések sze­rint hazánkban körülbelül egymillió munkás foglalkozik anyagmozgatással az -ipari, a közlekedési és a mezőgazdasági üzemekben. Az anyagmozga­tás a legtöbb helyen rendkí­vül elmaradott, a hagyomá­nyos kézi munkára, a nyers erőre épül. Pedig nem kis súlytömegről van szó: évente mintegy 200 millió tonna anyag áramlik a népgazdaság vérkeringésében. Átlagosan — és szerényen — számolva minden anyagot 25-ször kell kézbe venni, átrakni, fölemel­ni, mozgatni, amíg készter­Anyagmozgatással mék válik belőle. Így máris a címben szereplő 5 milliárd tonnás anyagmozgatási fel­adatnál vagyunk. fog­lalko­zik az üzemekben a segéd­munkások számottevő része. (A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a fizikai dolgozók 44 százaléka szak­képzetlen). Az anyagellátás és mozgatás hiányosságai okoz­zák a szakmunkások és a ter­melőberendezések veszteség­idejének nagy részét. A szak­munkások, a diszpécserek, a művezetők stb. ezért gyakran maguk is kénytelenek bekap­csolódni — a termelés és az irányítás rovására — az anyagmozgatásba, szállításba. Vessünk egy bátortalan pil­lantást a jövőbe! Elképzelhető- e, mondjuk 20 év múlva, ami­korra az Ipari termelés mint­egy megötszöröződik, hogy a segédmunkások, a cipekedők hadserege is ezzel arányosan gyarapszik? (Jelenleg ugyanis a termelés minden egy százalé­kos emelkedését átlagosan a sggédmunkás-igények 0,7 szá­zalékos növekedése kíséri.) A segédmunkások, az anyag- mozgatók utánpótlási forrásai már napjainkban is bedugul­tak. Hiába emelkednek bére­ik az átlagos szakmunkás és a kezdő mérnöki keresetek fö­lé (!), így sem akad már ma A szövetkezeti gazdálkodás javításáért Gyalu és pisztoly , (TudósítánJctőt) A Nagyatádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága a na­pokban tanácskozott az egye­sült szövetkezetek helyzetéről és fejlesztési feladatairól. A járásiban elsőként a bolhási és a somogyszobi termelőszö­vetkezet egyesült. Korábban mindkét tsz a gyengén gazdál­kodók kategóriába tartozott. A bolhása tsz-ben az állandó­sult vezetési problémák aka­dályozták az előrehaladást A tagság felismerte a Somogy- szobon kialakult szilárd szak­mai vezetés jelentőségét, és az egyesülés mellett döntött Az 1968. évi zárszámadások alap­ján megállapítható, hogy az egyesülés utáni első évben a gazdálkodási eredmények ja­vultak, a tagság jövedelme jelentősen növekedett A lábodi Lenin és a Rá­kóczi tsz-ek tagsága ez év elején döntött az egyesülés mellett, és létrehozták a Béke Tsz-t A döntés itt is hasz­nosnak bizonyult, a szövetke­zet belső rendje jó, az idő­szerű munkák végzésében nem tapasztalható lemaradás. Ezek a tapasztalatok is indo­kolják a járási vezetésnek azt az állásfoglalását, amely sze­rint támogatnak minden olyan i yesülési törekvést, ami köz­A Daránypusztai Állami Gazdaság lepárló üzemében most Van a főszezon. Éjjel­nappal üzemel a gyár, készül­nek a legkülönbözőbb illó­olajok. Ebben az évben már megnövekedett feladatokat kell itt elvégezni. Az idén me­gyénkben — a korábbi egy he­lyett — már öt termelőszö­vetkezet kötött társulási szer­ződést a gazdasággal. A szom­szédos Tolna megyében pedig mára tizenegy tsz termel ola­jos növényeket a gazdaság ré­szére. Nem újkeletű ez az együtt­működés, de ahogy a tapasz­talatok bizonyítják, megyénk­ben ez az év hozott valóban jelentősebb változást. A nágo- csiak és a nagyberényiek 40— 40, a kapolyiak és a kőröshe­gyiek 20—20, a ságváriak pe­dig tíz holdon termeltek kap­rot. A mostani napokban fo­lyik ennek betakarítása, fel- dolgozása, és hadd tegyük mindjárt hozzá, igen kedve­zőek az eddigi tapasztalatok. 1 gazdaságilag indokolt és poli­tikai előfeltételei megérettek. A végrehajtó bizottság meg­tárgyalta a tsz-ek társulásai­nak eddigi eredményeit is. A tizennégy szövetkezet rész­vételével létrejött Gépi Köny­velő Állomás eredményes munkát végzett Adottságaik lehetővé termék azt is, hogy újabb termelőszövetkezetek ilyen irányú feladatát is el­lássák. Egyszóval: van lehető­ség a társulás továbbfejleszté­sére. Az építőipari közös vállalko­zás, a TÖVÁLL, 1966-ban ala­kult hat tsz összefogásával, azóta még egy gazdaság csat­lakozott ehhez. A közös vállal­kozás eredményes munkát vé­gez, 1968-ban két és fél milliós nyereséget értek eL A vállal­kozás továbbfejlesztése, kapa­citásának bővítése, a gépesítés fokozása mindenképpen indo­kolt A Sertéstenyésztő Közös Vállalkozást a múlt évben hét tsz hozta létre. Jelenleg folya­matban van egy 480 kocás, GEORGIKON-rendszerű, gé­pesített sertéstelep építése, mintegy 42 millió forintos költséggel. A vb végezetül megtárgyalta a tsz-szövetségnek a termelő- szövetkezeteket segítő tevé­kenységét is. A nágocsiak számítása szerint például egy-egy hold termése hat-hétezer forint bevételt je­lent a közösségnek. Szép pénz ez, különösen ha hozzátesszük, hogy az egész termelés telje­sen gépesített. Ez nem csupán a kézi erővel való okszerű gazdálkodást szolgálja, hanem például hozzájárul a silókom­bájnok jobb kihasználásához is. Mire megindulnak az őszi silózási munkák, addigra ezek a gépek végeznek a kapor be­takarításával. Kedvező ez a lehetőség a szövetkezeteknek és a gazda­ságnak egyaránt. A gazdaság a jelenlegi csaknem nyolcszáz holdról a jövőben 1100 holdra kívánja emelni a szerződésesen termelt olajnövények területét. Mint eddig is, szaktanács­csal rendszeresen ellátja a termelő gazdaságokat. Az idei év jó eredményei minden bi­zonnyal fokozzák a termelési kedvet, s tovább szélesedik megyénkben is ez a gyümöl­csöző, hasznos együttműködés. anyag e nehéz fizikai munkára ele­gendő jelentkező. A jövőből tehát napjaink nem éppen épületes látványá­ra kell irányítani tekintetün­kéi. Ha más nem, a jelenle­gi segédmunkáshiány is nyo­matékosan indokolja az anyag- mozgatás korszerűsítésének napirendre tűzését. De témánk időszerűségét a termelékeny­ség emelésének és a gyártási költségek csökkentésének sürgető feladatai is aláhúz­zák. A termelési költsé­gek 20—70 százaléka az anyagmozgatással kapcsolatos. A helyi vezetők gyakran még­is azzal térnek ki az égetően fontos feladat megoldása előd, hogy az anyagmozgatás nem értékalkotó tevékenység; sze­rintük csak az anyag meg­munkálása és technológiái átalakítása az. Anélkül, hogy elméleti vi­tába bonyolódnánk az érték­alkotó munkáról, annyit meg­jegyezhetünk: ma már a gyár­tási technológia fejlesztését, a termelő berendezések ki­használását is erősen fékezi az elmaradott, korszerűtlen anyagmozgatás. Az utóbbi években sok vállalatnál nagy értékű, világszínvonalon álló termelőberendezéseket helyez­tek üzembe, ám évszázados módon, — talicskával, lapát­tal, nyers erővel — szolgálják ki azokat így persze nem tudják a korszerű berendezé­seket egyenletesen üzemeltet­ni Ezzel óhatalanul vissza­vetik, korlátozzák teljesítmé­nyeiket. A korszerűtlen szállí­tás egyébként sok helyen a zsúfoltságnak, a szervezetlen­ségnek és a balesetveszélynek is a fő forrása. Számtalan T anyagmozgatás, az üzemein be­lüli szállítás korszerűsítése mellett Pedig közülük is csu­pán a műszaki-gazdasági in­dokokat említettük, és nem beszéltünk a nehéz »tróger«- munka gépesítésének emberi és társadalmi vonatkozásairól. A tények, az érvek ellenére sem halad a szállítás gépesítése előbbre. Hogy miért? Az el­maradottság és az ezzel kap­csolatos közömbösség okaival következő írásunkban foglal­kozunk. Kovács József Következik: Gazdaságos-e a gépesítés? A mikor Szél Györgytől, a Budapesti Világítás- technikai Gyár főmér­nökétől kaposvári gyárukról — pontosabban gyáregységük­ről — érdeklődtünk, kedvesen mosolygott Szeméből látszott: szívesen beszél erről. Aztán azonnal helyesbített is: — A kaposvári gyárunkról már csak múlt időben beszél­hetünk, mert 1968 óta önálló. Ugyanolyan gyára a Villamos­berendezés és Készülék Mű­veknek, amilyenek mi va- gyunik. A. mi gyárunk — ez a zuglói üzem — a 8-as számú, a kaposvári a 11-es, 1961-től 1967 végéig volt csak a miénk. Valahogy úgy vagyunk ezzel a gyárral, mint szülő a gyer­mekével: felneveltük, útjára bocsátottuk, s most már csak aggódó tekintettél, . őszinte örömmel kísérjük útját, mun­káját Addig volt a miénk, amíg kicsi volt A kaposváriak ma már túlnőttek rajtunk. De azért őszinte büszkeség tölt el bennünket, ha róluk hallunk, vagy beszélünk, mert az ő si­kereiket egy kicsit a magun­kénak is érezzük. Nyolc évvel ezelőtt Kapos­váron 50 fővel indult meg az egykori tanácsi vállalat he­— Nyolcadikos koromban mindig ideges lettem, ha di­vatos szakmákról beszéltek előttem. Sohasem izgatott a fodrász fehér köpenye és az autószerelők »jó dohánya-“. Egyszerűen asztalos akartam lenni. Zsohár József ipari tanuló­val az asztalosipari ktsz-nél találkoztam, először. Két tár­sával abban a megtiszteltetés­ben részesítették, hogy a törzsgárda-tagok, a kiváló dol­gozók mellett emlegették őket, és alig egyéves munkájuk után — amit a tanulás mellett vé­geztek — jutalomban részesí­tették őket. Vincze Károly, a ktsz elnöke dicsérő szavakban szólt Zsohár József, Burcsa Győző és Troli Adám munká­járól. — Ne várjon semmi törté­netet arról, hogy miért ezt a szakmát választottam! Nincs története. Ahol laktunk, a kö­zelben volt egy asztalosmű­hely. Sokszor elnézelődtem ott. Ennyi az egész. Eddig csak tetszett, most már szeretem ezt a szakmát. Már az első évben részt vettek a termelőmunkában azok az ipari tanulók, akiknek a munkájára számítani lehe­tett.-— Ha nem is divatos a mi szakmánk, azt tudom, hogy sohasem megy ki a divatból. Az emberek egyre többet ad­nak a környezetükre, és sze­retik a szép bútorokat. Zsohár Józsefről csak a köz­vetlen környezetében tudják, hogy nemcsak a szakmájában rendelkezik kitűnő érzékkel, de kiváló sportoló is. A tavaly még nyolcadikos fiú az idén országos ifjúsági bajnokságra készül, és a nevét sportpisz- toly-lövésben a legesélyeseb­bek között emlegetik. Ered­ményei alapján ő az országos bajnoki cím egyik váromá­nyosa. Jóskát — ahogy az üzemben hívják — nem kényeztették el a sikerek. Szerény és jó mo­dorú, az eredményeivel soha­sem hivalkodik. — Kétségtelen, hogy az el­ismerés szárnyakat ad az em­bernek. Bizonyosságot, hogy jó az, amit csinál, hogy jó úton jár. — Ezek szerint elégedett? — Nem mondhatnám. Még mindennek csak az elején va­gyok. Az ígéret nem eredmény. Ha meglesz a szakrnunkás- bizonyítvány, beiratkozom a faipari technikumba. lyén a Budapesti Világítás­technikai Gyár üzemegysége. — 1964-ben már 400 munkás dolgozott Kaposváron, s a gyár termelési terve 150 millió fo­rint volt Közben 1963-ban el­kezdődött a nagy beruházás is, hiszen a vidéki ipartelepí­tés nemcsak a vidékre költö­zésből, hanem a fejlesztésből, a korszerűsítésből is áll. így a kapdsvári üzemben a re­konstrukció teljes befejezése után jövőre már kétezer em­ber dolgozhat, s éves terme­lési értékük 415 millió foript. X mi üzemünk, az egykori budapesti anyavállalat létszá­ma 1500 fő, termelési tervünk pedig 250 millió forint A kaposváriak tehát minden vo­natkozásban túlnőttek rajtunk. í—i Milyen kapcsolat van jelenleg a kaposvári és a zuglói gyár között? — Elsősorban nagyon jó ba­rátság de legalább ilyen jó a munkakapcsolat is. Több gyártmányban kooperálunk egymással. Mi készítjük pél­dául a biztosítékfejeket, a be­téteket a kaposváriak. A ka­posváriak által készített transzformátorokat pedig mi használjuk fel a hegesztő­A ktsz-nél olyan példaképek állnak a fiatal asztalosok előtt, mint Hideg Kálmán oktató, öt sokszor villanyfénynél is benn találni a műhelyben, ha vala­mi intarziás remeket készít. Nem tudja otthagyni félig ké­szen a munkát. Izgatja, úgy sikerül-e, ahogy tervezte. — Megtörtént velem is, hogy órák szaladtak el munkaidő után úgy, hogy figyeltem Kál­mán bácsi kezét. Ha nagyon kényes darabon dolgozik, még a szemét sem veszi le róla. Mintha csak a simogatásátó! tökéletesednének a szebbnél szebb intarziás darabok. Érez­ni rajta, hogy csak akkor könnyebbül meg, amikor tel­jesen elkészül a munkájával. Addig valami' belső türelmet­lenség feszültség hajtja, és ez az érzés átragad' arra is, aki nézi, hogy hogyan dolgozik. Fényezésnél nemegyszer az volt az érzésem, hogy a sze­gépeirikbez, Azonikívül a spe­ciális gépek — mint például a jelzőszál-gyártó automata — karbantartásáról a mi szak­embereink gondoskodnak. Ha­vonta utaznak Kaposvárra el­lenőrizni a gépeket Nagyon sok közös vevőnk is van. — Milyen a budapesti gyár vevőköre? — Termékelnke t nemcsak itthon, hanem külföldön is nagyon jól ismerik. Exportá­lunk Romániába, Hollandiá­ba, Dániába,. Finnországba és az NSZK-ba is, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Most kaptunk például egy svájci megrendelést, éppen az előbb említett jelzőszál-gyártó automatára, ami egyébként saját konstrukciónk, ilyen gé­pek dolgoznak Kaposváron Is. Az üzemben több mint 250 féle terméket állítunk elő, azonkívül az országban egye­dül mi készítjük az egyedi világítótesteket, a különleges csillárokat |— Milyen fokon áll az üzem gépesítése? — A legkisebb munkafázist is gépesítettük. Műszaki gár­dánk kitűnő speciális gépeket mével csalja elő a matt fa­anyagból a tükörfelületet — Készített már egyedül la bútort? — Ha néha egyedi darabo­kon dolgozhatunk, az nagyon jó érzés, mert ez a bizalmat is jelenti. És jó a megbizo­nyosodás, hogy többre is ké­pes az ember. — Azt mondják, a jó asz­talos belelát a fába, tudja, hogy melyik deszkalap vagy léc hogyan viselkedik a szer­szám alatt. — Ez igaz, csak amíg odáig eljut valaki, addig nagyon so­kat kell tanulni a régi szak­emberektől és a könyvekjjpl. A barátaim közül is soknak fogalma sincs arról, hogy mi­lyen ma az asztalos szakma. A nehéz munkákat hidraulikus présel?, gyalu- és fúrógépek könnyítik meg Csak az szeretheti meg iga­zán, aki megismekedik vele. konstruál, s ezek még a csa­varozástól is mentesítik dol­gozóinkat. Célunk és felada­tunk az volt, hogy a terme­lékenység növelése mellett csökkentsük a fizikai munkát Saját terveink szerint elkészí­tettünk egy ütemesen működő, előre beprogramozott futósza­lagot is. Ez abban különbözik a hagyományos futószalagtól, hogy egy-egy munkahelynél — a munkafázis idejétől füg­gően — a futószalag meg­áll, majd miután elkészült a munkadarab, automatikusan továbbindul. Ugyanilyen gépe­sítési fokon áll a kaposvári gyár is, azzal a különbséggel, hogy ők már modernebb kö­rülmények között dolgoznak. A z egykori kis gyár, az egykori leányvállalat fölcseperedett. Ez az élet rendje. S most, amikor a napokban Kaposváron egy új, modern üzemet avatnak, az ünnepi asztalnál helyet fog­lalnak majd a Budapesti Vi­lágítástechnikai Gyár vezetői, szakemberei is, akik az üzem bölcsőjét ringatták, segítették eteő lépéseit. A köszönő sza­vakból, a gratulációból minden bizonnyal nekik is kijut. Szerény! József Hasznos együttműködés N. j. „A kaposváriak túlnőttek rajtunk" Beszélgetés egy budapesti gyár főmérnökével SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1089. augusztus 14. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom