Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-11 / 158. szám
Pedagógiai kísérletsorozat A szocialista emberformálás mu ríhelyében Négyéves pedagógiai kísérletsorozat végére tettek pontot a napokban a Latinka Fiúkollégiumban megtartott értekezleten két budapesti és egy székesfehérvári kollégium valamint a vendéglátó intézet nevelői és igazgatói. A kísérlet — ahogyan rtr Daróczi Sándor, a minisztérium főelőadója összegezésében is hangsúlyozta — a kollégiumi nevelő munkában sok közvetlenül hasznosítható eredményt hozott A kaposvári kísérlet Négy éve a minisztérium négy kísérleti kollégiumot szervezett meg egy-egy húszszemélyes kísérleti csoporttal. A kísérlet témája: «, tanulói közvélemény-formálás sajátos eszközei és módszerei a középiskolai kollégiumok eszmei nevelésében. Erről számoltak be » kísérletező pedagógusok. A tudományos elemzéseket különböző úton-módon eljuttatják az ország mintegy három • száz kőzepisk; *.i kollégiumába, illetve bessimoínax róluk a szaksajtóban. Néhány vonatkozásuk azonban szélesebb körben is ssimot tarthat az érdeklődésre, ez-áit a kaposvári kísérletekről — amelyen. Cselők László igazgató és Nagy Károly nevelőtanár vezetésével folytak négy éven át a Lalinka. Sá ld ír Fiúkollégiumban — ezúton számolunk be néhány gondolattal. Választásunkat az is indokolja, hogy tíz évvel ezelőtt az országban elsőként ez az intézet kapta meg a szocialista kollégium elmet. A kísérlet lé lyege: meghatározott program alapján Írásos közvélemény-kutatással és különböző p jcagógiai szitué • ciók megter-v. lé r-ct dokumentálták, rögzítették, megfigyeléseiket a l.íió.vetek vezetői arról, hogy a kísérleti közösség tagjai (itt huszonegy- diák) — csaknem valameny nyien hátrányt« helyzetű és a legkülönbözőbb szemléletű, indítású és felkészültségű fiatalok — honnan indultak elsősként, és hová jutottak el négy év alatt: g >nd dkodas- ban, magatartásban, tanulmányi eredményekben. A tanulók politikai közvélemény-formálásában végzett kísérleti munkáról van szó. Eszmei-politikai nevelő munkáról, amely a kísérleti közösség megalak'tása után a megfelelő szín i felmérésekkel, a tanulók személyiségének megismerésével 'idő Ihatott meg, és mind mélyebb megismerésükkel folytatódott a négy év alatt. Politika.' érdeklődésük föl keltését igazolta, hogy a második évben már a napi sajtómegbeszélések, viták és a marxista körót: vezetőit saját maguk választották meg. Különösen érdekesek a valláshoz való «iszony fölmérésének és formálódásának adatai. Az első évben a tanulóknak több mint a fele ingadozó, határozatlan volt a vallás kérdéseiben. A aaiagógini tapintat eszközét, az emberi személyiség tiszteletét és a kér dés differenciált megközelítését dicséri az a törekvés, hogy tartalommal töltsék meg a világnézeti nevelést. A nevelő munkában nem elsősorban a vallásos tanok elleni közvetlen ~oífenzr/át« alkalmazták, hanem céltudatosan felépített tudományos ismereteket nyúj tottak a fiata. jknak. Az eredmény: a különböző megfigyelések és dokumentációk mutatói szerint a Harmadik évben már vaianierinyi fiatal meggyőződéssel ateistának vallotta magát. A felelősség és a szabadság Nagy jelentőseget kapott ebben a kísér'. ::o"izatban a tanulók önállóságra és felelősségtudatra — .zeniéi.vés és társadalmi — való nevelése a diákönkormányzat ismert eszközeivel. A felelősséggel vállalt szabadságra csupán néhány példát. A közösségi érlek ílsöbb- ségének, az önálló értékítélet, a jutalmazás és büntetés, az egymás iránti kritika eszközeinek kezdeti szokaüar.sága fokozatosan megszűnt. Ezek a gyerekek itt a közösségben -tanultak meg emberségesen bírálni és — elfogadni a bírálatot S ami a szabadságot illeti: a kísérleti közösség tagjai az ún. szabad' szilenriu- mos rendszer előnyeit élvezhették. Vagyis miután megtanulták gazdaságoson beosztani a délutánjukat, csak va csóréja ke'lit v: szálúm iák. Szabadon renie'keztek a tanulásra, kin/vtárra, szórakozásra szint ideiílkfcel. Ám a legcsekélyebb lazulás után vállalniok keile. >v az önkormányzati közösség határozatát: a szabad szilenciumcs ie- hetőség megvonását — egyszóval oz egy íni szabadságuk korlátozását. A tanulmányi eredmény. Táblázatuk szerint a kísérleti közösség 21 diákja az I. osztályban átlagos 4-es jó ren- dűséggel indult. De volt közöttük nem egy, akit az első félév nagy próbatételén csak társainak teljes erőfeszítése, megfeszített korrepetáló segítsége mentett meg a bukástól. Valaminnyien sikeresen leérettségiztek, átlagosan 3,9 eredménnyel. Munkatársi közelségben Végül kiemelném azt a nevelési elvet, amely a négyéves kísérletsorozatot meghatározta, és amely követendő példának is igen-igen figyelemre méltó. (Különösen ott, ahol a nevelő hajlamos diktatórikus módszerekre, és szinte csak adminisztratív eszközökkel próbál »-nevelni-« — gondolkodó és érző fiatalokat.) A kísérletet irányító pedagógusok ezt úgy fejezték ki, hogy »mindent a tanulóval — a tanulóért«. És ez az elv, ez a gondolat volna tulajdonképpen a közösségi nevelés, a kollégiumi nevelés lényege, amely kifejezi és meghatározza a szocialista nevelésben a pedagógus és a tanuló közötti kapcsolatot. Azt a munkatársi közelséget fejezi ki tanár és diák főzött, amely nélkül korszerű nevelő munkát egyre kevésbé képzelhetünk el. A kísérlet sikerrel zárult. De miután a középiskolai nevelés folyamata a 18 éves korú fiatalok elbocsátásával nem »készterméket« ad át a társadalomnak, sőt mivel a pedagógiai munka végeredménye éppen hogy évek, esetleg tíz év távlatában mutakozik meg, ez a kísérletsorozat sem zárult le véglegesen. A szárnyra bocsátott huszonegy, azaz mintegy nyolcvan fiatal helytállását, sorsát, boldogulását a továbbiakban is figyelemmel kísérik. Reméljük, ezután sem csalatkoznak bennük. W. E. Balatonszentgyörgy ön jártunk A tettre kész falu PAN AS Z Egyik nagyobb vállalatunk osztályvezetője panaszolta el az alábbiakat. Nem leszünk hozzá semmit, nem veszünk el belőle semmit. — Őszintén megmondom, a prémium miatt most már végképp ki vagyok borulva! — panaszolta. — Nem az én prémiumom miatt, az osztályunk dolgozóinak prémiuma miatt. Tíz éve kísérletezem, hogy örömet szerezzek számukra, és most be kell vallanom végképp megbuktam. Eleinte arra gondoltam, hogy egyes-egyedül a végzett munka alapján javaslom a jutalmak összeget. Nem ment. Tudja kérem, mindenki úgy érzi, hogy ö dolgozott a legtöbbet. Rossz lett a hangulat, s meggondoltam magam. Közelítettem egymáshoz a prémiumok összegét. Az alsó és a felső határ között alig volt valami kis különbség. Mit gondol, bevált? Nem! Meg rosszabb lett a hangulat, mert most azok kedvetlened- tek el, akik valóban jobban, többet dolgoztak, mint az átlag. No jó, nevettem magamban — egészen széthúzom a mezőnyt. A legképzettebbeket, amikor szorgalmasak is voltak, összehasonlíthatatlanul magasabb jutalomban részesítettem a közepeseknél. Azoknak pedig, akik semmi különöset nem mutattak, nem adtam egy fillért se. Még rosszabb lett a hangulat. Sokan elkeseredtek, hogy nekik éppen úgy van, családjuk, mint a másiknak, nekik ugyanúgy 3,60 tíz deka parizer, mint a másiknak, és ehhez hasonlókat dohog- tag. ördögi ötletem támadt. Jó, legyen végre nyugalom. Mindenkinek fillérre egyforma jutalmat adtam. Mit gondol, bevált? ... Látom, már tudja ... Ezzel mindenkit megbántottam, mert mindenki úgy érezte, hogy degradáltam a szorgalmát és a képességét, hiszen azonos jutalmat kapott X-szel, Y-nal, Z-vel, akik pedig szerintük lényegesen mérsékeltebb képességűek. Felhívtam a tudakozót, hogyan lehet igazságosan osztani a jutalmat. A tudakozó háromszor is megismételtette velem, hogy mi a kérésem, majd ezt mondotta: Nem gondoltam, hogy ilyen sikeres utam lesz Balatonszentgyörgy ön. Valahányszor riportra megyek egy községbe, több indokkal, érvvel találkozom, mint példaként állítható eredménnyel. Balatonszentgyörgyön nem így történt. A passzivitás, a h:ányosságok okai helyett (bár ezekről is szó esett, ál- lándóan elégedetlenek önmagukkal) a község lakóinak összetartozásáról, kezdeményező szelleméről jegyzetelhettem. A gyermeknaptól a modern óvodáig — Hallottuk, hogy Balatonszentgyörgyön az emberek többsége igényli a kultúrát, a község vezetői és a község területén levő üzemek vezetői is szívügyüknek tek-'ntik a műkedvelő művészeti csoportok támogatását, a művelődési élet színvonalának emelését. — Valóban így van — mondja Erdélyi József, a községi művelődés5 ház igazgatója. — Bár nálunk sem ment ez mindig ilyen jól. Az emberek igénye korábban is megvolt, két éve azonban sorra valóra váltjuk elképzeléseinket. Tulajdonképpen a gyermeknappal kezdődött nrnden. Erre az alkalomra nyitották ki pénztárcájukat a vállalatok, aztán most segítik a fiatalokat, sőt már a jövő nemzedék útját is egyengetik; széles körű társadalmi összefogással építünk fel Balatonszentgyörgyön egy ötven- személyes óvodát ebben az évben. A jó példa követőkre talált — Nemrégen alakult, és a művelődési házban kapott helyet az Egry József ifjúsági klub. Ügy tudjuk, a fiatalok elképzeléseit mindenki támogatta? — Igen. A fiataloknak sem pénzük, sem helyiségük nem volt a klubalakításhoz. A művelődési ház bővítésével, amelyhez jelentős segítséget adtak a vállalatok, az üzemek, a tanács és a termelő- szövetkezet, erre lehetőség nyílott. Az általános' fogyasztási és értékesítő szövetkezet patronálásával megalakult a klub: évenként két-háromezer forintot ad a művelődési háznak. A »figyelemmel kísérni egymás terveit, segíteni, megvalósítani a vágyakat, együtt a kultúráért« mozgalom történetét innen követhetjük nyomon. Furák József, az Erdőgazdasági és Faipari Értékesítő és Készletező Vállalat balatonszentgyörgyi telepének vezetője indította el a mozgalmat: huszonhétezer, forintért berendezte a klubot. A jó példát sokan követték. A tanács kifestette a helyiséget, függönyöket vett. A termelőszövetkezet minden évben tízezer forintot ad a körzet kulturális céljaira, jócskán jutott az ifjúsági klubnak ebből is. Egyébként az ÉRDÉRT Vállalatnak, az anyagi támogatáson kívül sok másra is kiterjed a figyelme. Amikor érdekesebb programja volt a klubnak, kocsival elment a községhez tartozó helységek fiataljaiért, behozta és haza is vitte őket. A vállalat a klubon kívül patronálja még a művelődési ház, leány néptánccsoportját, nyolcezer forintért vásárolt a táncosoknak ruhát. Hadd fűzzem tovább Erdélyi József szavait. Az ÁFÉSZ pártfogolja még a művelődési ház arany okleveles irodalmi színpadát, és a néptánccsoportot. A téglagyárat sem szabad kihagyni a sorból; bármilyen akciót szerveznek a községben, a legmesszebbmenőkig támogatja azt. A klub mindenkié A fiatalok (és a művelődési házban működő valamennyi klub) hálásak a segítségért. Színvonalas programot állítottak össze. Mivel Simon Katalin, a klub vezetője Szarvason továbbképző tanfolyam mon volt látogatásunk idején, a klubnapló beszélt eddigi összejöveteleikről. A klubnak tsz-tagok, téglagyári munkások, diákok és pedagógusok a tagjai. Itt tartja meg a KISZ-szervezet a politikai oktatásokat, itt vitatkoznak a napi politikai eseményekről, a klubban látták vendégül Veres Péter írót, megrendezték az Adyemlékestet. táncos összejöveteleket tartottak. Tükör a falukrónika Balatonszentgyörgyön közügy a község szépítése, a falu képének állandó formálása. Nem csoda hát, hogy szívesen írják a balatonszentgyörgyiek falujuk krónikáját is. Munkájukért sok dicséretet kaptak már. Fonyódon a népművelők továbbképző tanfolyamán ismertették követendő módszereiket. A krónikaírás mestere Simon József, a községi postahivatal vezetője, a szakmaközi klub titkára. — Tulajdonképpen már 1967-től írjuk a krónikát — mondja —, s nagyon örülünk, hogy végre hivatalosan is nevet, rangot kapott ez a kutató, leíró munka. Az év elején megalakítottuk a krónikaíró bizottságot 12 taggal. Elhatároztuk, hogy az eseménynapló mellett a falu történetéről tanulmányokat készítünk a többi között Parasztságunk és a földbirtok, Balatonszentgyörgy egészség- ügyi helyzete, Politikai és társadalmi életünk címmel. Őszintén el kell mondanom, hogy a tizenkét tagú bizottságból mindössze öten dolgozunk rendszeresen. Mazzan Vince, a Csillagvár »kapitánya« az egyik munkatársam, nagyon sokat segít László István, a fonyódi járási könyvtár igazgatója is. A nyári munkák miatt ezekben a hónapokban kevesebb támogatást kapunk a községből, de a teendőket azért ellátjuk. Simon József rendszeresen, pontosan végzi a rábízott feladatot. Legtöbbször munka utón maga gépeli, írja a kró- i nikát. — Mit idézne legszívesebben a krónikából? — Először említeném a művelődési ház helytörténeti kiállítását, majd találkozásunkat Veres Péterrel, a MEDOSZ néptánctalálkozóját, a Csillagvár tavaszi rendezvényeit. Talán azt is, hogy a községi tanács állandóan szépíti a balatonberényi strandot; fásítottuk a falut, folynak a nyári munkák. Különösebb nem történt, de ami említésre méltó, azt hűen megőrzi majd a falukrónika. Bán Zsuzsa »Nem gondolja, uram, hogy helyes lenne az ön részére egy kis idegszanatóriumi felülvizsgálat?« Nagyon elkeseredtem, de teljesen még mindig nem adtam fel a reményt. Nemrégiben úgy éreztem, most végre örömet szerzek a munkatársaimnak. Vgy hozta a sors, hogy egy nagy összegű jutalomkeretet kaptam, és jó magas jutalmakat tudtam javasolni mindenkinek, és nagyon nagy különbségek nem is voltak a prémiumösszegek között. Mit gondol, örömet szereztem?... Ne szóljon közbe, látom, tudja a válaszom... Nem adtam fel a harcot, az ország egyik legjobb matematikusát kértem föl jelentős honoráriumot ígérve, hogy dolgozzon ki nekem olyan premizálási rendszert, amelynek alapján mindenki többet kaphatna mindenkinél. A matematikus sajnálattal közölte, hogy a tudomány mai állása szerint a Venus- ra el lehet jutni, sőt még távolabbra is, de ezt a számtani rendszert még nem ismeri. Levele végén udvariasan felhívta a figyelmemet, hogy nem ártana esténként jéghideg vízzel tusolni... Följegyezte: Ordas Nándor TELEKRENDEZÖ: a Beruházási Vállalat A balatonboglári rendezési makett. Egyre gyümölcsözőbb a Somogy megyei Beruházási Vállalat kapcsolata a tanácsokkal. Stadler József főmérnök ezt azzal bizonyítja, hogy a vállalat elvállalta a Balatonpart néhány községi tanácsának a telekügyeit, s tevékenységük nyomán közművesített, parcellázott telkek várnak OTF-átvételre Csokonyavi- sontán is. Mi is ennek a telekakciónak a lényege? A Beruházási Vállalat megkapta az illetékes tanácsoktól a rendezési terveket, és ennek megfelelően hajtja végre a parcellázást, a szükséges telekkisajátítást, és a közművesítést. Sőt, még árjavaslattal is szolgál a tanácsoknak. Speciális munkacsoportot hozott létre, amelyben földmérő technikus, ' jogász és tervező dolgozik. Arra törekszik a vállalat, hogy az épületek architektúrája jól illeszkedjen a környezetbe, harmonikusan, szépen beépített legyen a déli part. A balatonboglári Várdomb alatti részt eszerint alakították ki. Külön parcellázták a családi házak területét, külön a társas sorházakét és az üdülőkét (A képen jól látható a szabályos, modern elrendezés.) A telekárusítás — melyet az OTP bonyolít le — egy kicsit az árszabályozás feladatait «diátja. A Somogy megyei uházási Vállalat által ja. t ár 400—600 forint között mozog négyszögölenként. Hasonló területrészt alakítanak ki az ordacsehi út mellett Balatonbogláron, ezenkívül Zamárdihan és Fonyódon is. Megegyeztek a balaton- szemesi és a szárszói tanácscsal is, de — mint a főmérnök elmondta — itt nem kezdhetnek addig munkához, amíg a Közúti Építő Vállalat meg nem határozza a 7-es műút nyomvonalát. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. július 1L 5
