Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-11 / 158. szám
A családi és társadalmi ünnepségekről A családi és a társadalmi ünnepek megrendezésének tapasztalatairól tárgyalt tegnapi ülésén a KISZ megyei végrehajtó bizottsága. Az ifjúsági szövetség az utóbbi években nagy gondot fordított a családi és társadalmi ünnepségek elterjesztésére. Az utóbbi nyolc évben megyénkben — ha lassú ütemben is — egyre inkább ■ tért hódit a szocialista családi és társadalmi ünnepség. A szocialista házasságkötések — KISZ-esküvök — száma 1961-ben 202 volt, 1968-ra 1168-ra emelkedett. A házasságkötéseknél nem lehet elhanyagolni a külsőségeket sem. A szocialista esküvők számának növekedése bizonyára meggyorsulna, ha minden községben, kis településeken megfelelő reprezentatív helyiséget biztosítanának, ahol a környezet az alkalotn ünnepélyességét még fokozná is. Vcfrga Teréz, a megyei KISZ-bizottság titkára előterjesztésében a következőket javasolta: — A KISZ-esküvök. és más családi ünnepségek- továbbfejlesztésében a legnagyobb nehézséget a hagyományokkal szakítani nem tudó, vagy nem akaró szülők okozzák. Javasoljuk, hogy a jövőben a középiskolák szülői munkaközösségei végezzenek felvilágosító, nevelő munkát. E téren sokat segíthetne a falvakban a nőtanács által irányított pedagógiai bizottság munkája is. A családi ünnepségek között a másik jelentős alkalom a névadó. 1968-ban 419 névadót tartottak. 1961-ben még mindössze 151-et Ebben az időszakban a megyei születési anyakönyvi bejegyzések szerint a gyerekek 6,6 százalékának névadót tartottak. A névadók körülbelül 80—85 százaléka KISZ-es szülők gyermekéé volt. A társadalmi temetések száma még mindig igen alacsony megyénkben — 1968- ban mindössze 168 volt. A családi és társadalmi ünnepek terén még igen sok munkája van a KISZ-nek. Ezenkívül fontos feladat az is, hogy a KISZ a társadalmi ünnepek rangjára emelje az úttörő- és kisdobos-avatásokat, a KISZ fogadalamtételt stb. A KISZ alpszervezeteknek figyelemmel kell kísérniük, hogy tagjaik életében mikor következik be egy-egy új esemény, s akkor köszöntsék fel őket, rendezzenek tiszteletükre ünnepségeket. A jobb eredmények elérésében nagy szerepet játszik a KISZ-vezetők személyes példamutatása is. H. MPince a levegőben Az alumínium borítású épület 22,5 méter magas. Hivatalos nevén tárolótorony, funkcióját tekintve pince. Nevezhetném egy óriási termosznak is: nem kevesebb mint harminckét és fél ezer hektoliter bor fér el benne, s kánikulában sem melegszik tíz fok fölé. Aki ezt az égnek törő pincét megálmodta, nem szereti a bort — »legföljebb a nagyon finomból egy pohárral-“ —, az újat annál inkább. Schiller Pálnénak hívják, s a merész tervet egyetlen mondattal magyarázza: »A szükség hozta, rendkívül kicsi volt a terület, s a viszonyok nem tették lehetővé, hogy a földbe építsük a pincét.“ — Az ötlet nekem régóta tetszik. A bortomyot tanulmányszinten a diplomatervemben már négy évvel ezelőtt feldolgoztam. Csönd. Aztán néhány perc múlva: — Az Igazság, hogy a valóságban még soha nem láttam ilyen épületet. — Akkor honnan az ötlet? — A franciák és jugoszlávok már csinálták. S arra gondoltam, ha ott bevált, akkor jónak kell lenni nálunk is, hiszen az éghajlati viszonyaink hasonlóak. A Somogy megyei Tanácsi Tervező Irodában — ahol beszélgetünk — a sok épület képe mellé a pécsi pincegazdaságban épült új bortorony fotója is odakerült. Fiatal villanyszerelők versenye Ki minek mestere? címmel fiatal villanyszerelők részére versenyt hirdet hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére a KISZ központi bizottsága, a Magyar Televízió, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium és a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete. A versenyben részt vehet npinden 30 évesnél fiatalabb villanyszerelő, akinek szakmunkás — vagy annál magasabb képesítése van, jelenleg is fizikai munkásként dolgozik a szakmában. A versenyt az üzemi, járási, kerületi fordulóban szeptember 10-ig bonyolítják le, a megyei, kiemelt üzemi, budapesti körzeti versenyeket pedig szeptember í4-én, vasárnap rendezik. Az országos döntőt novemberben a televízió négy adásban közvetíti. A verseny során négy díjat osztanak ki. Első díj: 25 000, második díj: 20 000, harmadik díj: 15 000, negyedik díj: 10 000 forint. — Elégedett az elképzelésével? — Még nem láttam mióta elkészült. Nem volt időm megnézni. De örülök,, hogy megtervezhettem. Tényközlő rövid mondataiban mindig érvet találok. — Hányszor mondták, hogy nem lesz jó? — Sokszor — feleli. — Ami szakmánkban elég bizalmatlanok a nőkkel szemben. Meggyőzően kell érvelni, hogy igazat adjanak. És ez azért is nehéz volt, mert ilyet még az országban senki sem épített. — Ennek ellenére hitt a sikerben? — Tudtam, hogy jónak kell lennie. A hatszintes épület rendkívül nagy terhet tart, s mindössze két ember munkáját kéri: ennyi a kiszolgálószemélyzet. Emellett jóval olcsóbb volt, mint a hagyományos pince: összesen tízmillió forintba került. — A legtöbb bosszúságot a csigalépcső okozta. Senki nem akarta megérteni, hogy a két ember munkájához elég is, jó is. Üzemépületnek tartották a bortornyot, s nem akarták engedni, hogy csigalépcsőt építsünk, pedig a lépcsőre csak alig van szükség: gépek irányítják a bort. A terv 1966-ban készült el, az épület az idén; az új termésből töltik fel először a tárolótereket. A gond a múlté, az öröm megmaradt, egy álom valóra vált. — A véletlennek köszönhetem, hogy én , terveztem. Pécsen jártunk az egyik kollégámmal, bementünk a pince- gazdaságba. Ott éppen vitatkoztak, hogyan lehetne arra a területre építeni. Időnként beleszóltam a vitába, s ott dobtam be az ötletet. Az eredmény ez lett. A bemutatkozás sikerült. A tervező azóta házakat álmodik pauszra, kevésbé feltűnőket, de — hite szerint — ugyanolyan szépeket. Kercza Imre Akkumulátorok felújítása Mernyén Egy map u hutúrbmn Mostanában sajnos ritka vendég a jó idő, de nekem a közelmúltban szerencsém volt az egyesült batei—taszari szövetkezetben ... Reggel indulunk, de már melegen tűz a nap. Vörös Sándor üzemgazdász ingujjra vetkőzve ül fel a hintóra. János bácsi, a fogatos, névetve mondja nekem, hogy »le fogja vetni még maga is a kabátját, majd meglátja, csak induljunk el a határba«. Igaza lett. A Rudi és a Laci, a két csikó szaporán szedi a lábát. Érzünk valami légmozgást, de ez kevés a meleg ellen. Ez augusztusi vetésű lucerna. Ha holnap is jó lesz az idő, akkor bevisszük. A jövő a gépeké Egy menet — egy tartály — A növényeknek, a határnak aranyat ér ez a napsütés. Felszárítja a földeket, hamarabb rá tudunk menni a gépekkel — mondja kísérőm, miközben a rozsdavörös táblákat nézzük. A Délre dűlő mellett haladunk el. A harminchét holdas, érett búzát itt már vágják. A dűlőút bal oldalán másfél méteres, méregzöld kukorica szívja be a napot. Hálás a fénynek, már hozza a címerét. Traktorossal találkozunk. A magot szállítja. — Egyszer végigmegy a kombájn a háromszáz méteres táblán, és máris megtelik egy tartály. Egy menet — egy tartály — nevet a tarka inges traktoros, s közben indul a falu felé. A Pajta dűlőhöz érünk. Balról hatalmas zöldbabtábla, jobbról másodszor kaszált lucerna pihen. — A babot exportra visz- szük. A lucernánk pedig tizenkilenc mázsát adott első kaszáláskor — mondja Vörös Sándor, majd hozzáteszi: — Látja itt ezeket a boglyákat? Gyorsabban haladunk. Száz méter után János bácsi megállítja a lovakat. Megvárja, amíg megállnak. Rájuk fér egy kis pihenés, hiszen egész nap futniuk kell a hintóval. Közben rejtélyesen elmosolyodik, majd a bal oldali kukoricásra mutat: — És az én kukoricám? Szép ugye? — mutat a gyönyörű táblára. A magfa-alsói részen most bálázzák az őszi árpa szalmáját. Holdanként ez a tábla huszonegy mázsa fölött adott. Bár mindegyik ilyen lenne! Bezosztáját látunk Békare- kesztőn. A sok esőtől még ez a fajta is megdőlt. Nehéz lesz learatni. Egy másik búzatábla következik. A múlt évben a szárazság miatt gyengébb volt a termés ezen a részen. Most tömöttek, szép egyenletesek a kalászok. Huszonhat mázsát várnak róla. Visszaford' '"k. Zajos a határ, teli távoli, zúgó pontokkal. Dolgoznak a gépek. — Ma már nem lenne semmi itt — jegyzi meg Vörös Sándor —, tehetetlenek lennénk gépek nélkül. A jövő pedig mindinkább a gépeké. Kiérünk az igali útra. Két oldalon megmozdul a búzatenger. Szél támad. Szikkasztja a földet. Hamarosan rámehetnek itt is a gépek. A Lapis dűlőben levágva szárad a borsó. Csépelni még nem lehet. Nedves-. Ide is kell a napsütés. A kukoricatábla embermagasságú szárai között csak az asszonyok színes fejkendője látszik. Piros, sárga, rikító foltok a zöldben. Megállunk. Száz méterre lehetnek tőlünk. Gyorsan jár a kezük. Ritkítanak. Jókedvűek, örülnek a jó időnek. Van munka, többet lehet keresni. Nem is nagyon állnak meg velünk beszélgetni. Amit láttunk, bíztató Nagy József tsz-elnök visz- szaérkezák a tanácskozásról, délután vele indulunk megnézni a taszári határt. A volt két szövetkezet, a batói és a taszári ma már egy nagy gazdaság. Terepjáró gépkocsink ponyvája alatt fülledt a meleg. — Itt reggel még állt a búza — mondja Matuca Ferenc komibájnos, miközben a szemét törli. Könnyezik a portól. Ezt a negyvenholdas táblát tegnap délután kezdték vágni. Háromszáznyolcvannégy mázsa magot vittek le róla, ma négy vagonra számítanak egy másik dűlőről. Holdanként huszonöt mázsát. Ezt egy fordulóval be is viszi a raktárba Potocska József traktoros. Amikor elindulunk, az elnök a kombájnos ügyességét dicséri, munkaszeretetét emlegeti. Dohányföld következik, majd egy karám tűnik fel csikókkal. Kis Janos, a lovak »gazdája« kéréssel fordul az elnökhöz. Ilyen melegben nem esznek, négykor kezdené a legeltetést. Minden rendben, az elnök helyesel. Kétszáz méterre zabtábla bólogat szőkén. — Ilyen zabot keresni kell — mutatja kísérőm. Balra a borsótáblán galambok találnak terített asztalra. Élőkéiül a riasztópisztoly. Dörrenés, a hívatlan vendégek elrepülnek. Megérkezünk a magtárhoz. Háromvagonos betonágyba áramlanak a szemek. A gép zúgva a szitához viszi őket, aztán befújja a magtárba. Tizenhat ember munkáját végzi ez a »házilag tervezett gépezet«, és most összesen ketten dolgoznak mellette. Mielőtt kiérnénk a műútra, meg kell csodálnom az érlelődő diny- nyéket. Nem kell egy hónap se, fogyasztani lehet őket. Négy óra felé jár az idő, a gépek legalább még tízig dolgozni fognak. Amit láttam, biztató. Most a napsütéstől, a jó munkaszervezéstől függ minden. A műút csillog. Meleg van. A határ még délután is szívja magába az aranyat érő napfényt. Mészáros István Két év óta akkumulátorfel új vassal is foglalkozik a memyei Március 15. Tsz. A melléküzem modern technológiai berendezéssel rendelkezik. Az akkumulátorok felújítását tíz ember végzi. Erdős Endre üzemegység- vezető rendszeres kapcsolatot tart fenn a szolnoki és a budapesti testvérüzemekkel. A rendszeres minőségvizsgálat és az egyévi garancia a múlt évben hárommilliós forgalmat eredményezett. Ma már megengedi a kapacitás, hogy mintegy harminc típus felújítását vállalhassák, évről érne növelve a megrendelések számát. Kovács Tibor »hidakat« hegeszt. Növényvédelmi tájékoztató Nagy figyelmet fordítsunk a gyümölcs és a szőlő kártevőire Az alma- és a szilvamoly második nemzedékének lepkéi több helyen megkezdték rajzásukat. A rajzás feltehetően elhúzódik az esős időjárás miatt, így a fertőzés veszélye hosszú időn keresztül fennáll, tehát rendszeresen kell védekezni. Használható ellenük a Lebaycid 0,1, Fiiból E 0,3, Ditrifon 0,2, Anthic 0,1, Bi 58 0,12, Folithion 0,2, Me- tation 0,2, Sevin 0,2, Wofatox Sp. 30 0,5 százalék; kizárólag nagyüzemben Tinox 0,1, Pa- rathion 0,2, Dimecron 100 0,03, Dimecron 50 0,1, Gusathion 0,2, Imidan 0,2 és Ultracid 0,1 százalék. A szőlőmolyok második lárvanemzedékének károsítása e hó 10—12-e között várható. A fürtkárosítás kezdeti szakaszában kell megkezdeni a védekezéseket. Javasolt szerek: Fiiból E 0,3, Ditrifon 0,2, Wofatox Sp. 30 0,6, Metation 0,2 százalék; csak nagyüzemben: Dimecron 100 0,03, Dimecron 50 0,1 százalék, Pa- rathion 0,3, Ekatox 0,3, Phosdrin 0,1 százalék. A pillangós takarmánynövényekből magot fogó gazdaságok figyelmét a vadméhek hasznos beporzó szerepére hívjuk fel. A magkártevők elleni védekezést ezért a hasznos rovarok védelme érdekében lehetőleg az esti órákban szükséges elvégezni. Az amerikai fehér szövőlepke kisebb lárvastádiumú hernyói még mindig károsítanak. A Növényvédő Állomás laboratóriuma nyomatékosan felhívja a gazdaságokat és egyéni termelőket a kártevők elpusztítására, mert hatásosan így csökkenthető a várhatóan nagy létszámú második nemzedék. Gyümölcsön károsítanak a barackmolyok. A termés export- és piacképességének biztosítása érdekében rendszeresen megismételt védekezésekre van szükség. Javasolt s -erek: Fiiból E 0,3, Ditrifon 0,2, Sevin 0,2, Wofatox Sp 30 0,4, Foszfotion 0,3 százalék; nagyüzemben Parathion 0,2, Tinox 0,1, Ultracid 0,1, Gusathion 0,2, Phosdrin 0,1 százalék. A permetlébe csonthéjasok levéllikasztó betegsége ellen keverhető Orthocid 0,3, Zineb 0,3, Difolatan 0,3, Antrocol 0,2 százalék; a csonthéjasokra perzselő hatású réztartalmú szerek használatát kerülni kelL A kultúrák permetezéséhez használt szereket úgy kell megválasztani, hogy a betakarítás időpontjáig az előírt várakozási időt meg lehessen tartani. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. július 11. 3
