Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
1919 Színház, zene és irodalom A Tanácsköztársaság a tömegek kulturális fölemelésének szolgálatában nagy gondot fordított a népművelés különböző, addig többnyire elhanyagolt területeinek felkarolására, a haladó hagyományok továbbfejlesztésére, a művészetek eredményeinek népszerűsítésére, »■A kapitalista egyéniség-kultúra — fejtegette a Somogyi Vörös Újság egyik vezércikke — téves nézeteket alakított ki és hirdetett a tömeg és a művészet, a szocializmus és a művészet kapcsolatáról.« Ennek cáfolataként — Somogy megyében is — nagy erőfeszítéseket tettek a művelődés lehetőségeinek kiszélesítésére, a művelődési területek összehangolt és arányos fejlesztésére. kaumm \agy Cmepe Ötszáz éve szállt partra Ajanaszij Nyikityin Indiában A proletárok művelődéséért A megyei művelődési programban szerepelt az állandó kaposvári színház létrehozásának terve is. Kaposvár 1911- ben kapót új színházépületet A háború idején — 1918 végéig — katonai célokra, kórháznak használt épületben azonban jelentős károk keletkeztek. A Kaposvári Munkás- tanács februártól rendszeresen foglalkozott a színház tatarozásának kérdésével, elkészíttették a rendezés költségvetését. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a Hadügyi Népbiztosságtól követelt kártérítésen és a Közoktatásügyi Népbiztosságtól kérelmezett állami segélyen túl saját erőből is jelentős összeget irányoztak elő az épület gyors rendbehozatalára. A Munkástanács május 10-én tartott ülésén Szalma István városi politikai megbízott a Hadügyi Népbiztossággal folytatott eredményes tárgyalásokról és a renoválás megindulásáról tájékoztatta a tanácstagokat. A belső szerelési és festési munkák augusztus 5-ig — csaknem 90 000 korona értékben — befejeződtek, és a külső tatarozás is megkezdődött A tatarozás megindulásával egyidóben megtörténtek az előkészületek egy állandó kaposvári színtársulat megszervezésére. A megyei művelődési osztály Kertész Sándort bízta meg a szervezéssel. »Kertész elvtárs mint hivatásos színész ®évek óta kiváló és megbecsülhetetlen szolgálatokat teljesített a munkásság kultúrájának ápolása körül — írta Vajthó Jenő megyei művelődési megbízott a Közoktatásügyi Népbiztossághoz föl térj esztett ajánlólevelében —, ezért Kaposvár munkásságának kívánságát tolmácsoljuk, mikor kérjük, hogy... a társulat szervezésével és végleges vezetésével Kertész elvtárs bízassék meg.« Szalma István már említett tájékoztatója alapján a helyi lapok május 18-án arról számoltak be, hogy a színházat júliusban a székesfehérvári Fodor-színtársulat négyhetes vendégszereplése nyitja meg; szeptembertől pedig megkezdi működését az állandó kaposvári színtársulat »melynek szervezése már folyik«. A bemutatkozó előadásra jónevű fővárosi színészek jelezték érkezésüket; a pesti színházak fölös készletéből nagymennyiségű díszletet, ruhákat és egyéb kellékeket utaltak ki. »A Tanácshatalom kultúr- programjának egyik legjelentősebb és legfontosabb pontját a szocializált színtársulatok jövő működése jelenti: ... az előadásoknál a darabokat ... igazi művészi szempontokból válogatják össze... minden a proletárok művelődését, szórakoztatását igyekszik elérni« — írta a Somogyi Munkás. Falujáró színtársulatok Májustól már a megyei művelődési osztály foglalkozott a színház ügyeivel; júniusi ülésén színügyi alosztályt hozott létre, amelynek megbízott vezetői a már említett Kertész Sándor és Vajthó Jenő voltak. Az alosztály július 4-én tartott munkaértekezlete a tatarozások befejezése és a kellékek, díszletek beszerzése ügyében intézkedett. A hét hónapra tervezett színházi idény megnyitását szeptember elejére tűzték ki, és megállapodtak a viszonylag alacsony színházi helyárakban. A Közoktatásügyi Népbiztosság július elején 100 000 korona államsegélyt utalt ki »a tagok szerződtetésére adandó előlegekre, a , színház részére szükséges felszerelések vételárára és egyéb színházi kellékekre«. Július 26-án Kertész Sándort a »színészet művezetőjévé«, színházigazgatóvá nevezték ki. Kaposvár közönsége az állandó helyi színház tervezett megnyitásáig sem maradt színházi előadás nélküL Részben vendég színtársulatok, részben a helyi munkás-műkedvelők jóvoltából ebben az időszakban is több előadásra került sor. Különösen jelentős a helyi munkás-színjátszók tevékenysége. »A kaposvári szervezett munkásság az új időket jóval megelőzve erőteljes lendülettel vette kezébe ... mindazt, amit más vidékeken most kezdenek csak megvalósítani« — írta a Somogyi Munkás egyik bemutatójuk előtt. A munkásotthonon kívül például a cukorgyárban, a Kaposváron állomásozó vörös katonák előtt és a környező községekben is bemutatták egy- egv műsorukat. A Somogyi Munkás május 1-én »faluiáró színtársulatok« szervezéséről számolt be. Az ismertetett terv szerint huszonöt 9—13 tagú társulat készül a fővárosból vidékre, hogy kéthavonta minden községben előadásokat tartsanak. A műsort Balázs Béla, a Közoktatás- ügyi Népbiztosság Irodalmi Osztályának vezetője állította össze. Néhány adatból arra következtethetünk, hogy a májusban táviratilag Kaposvárra jelzett propaganda színtársulat ennek a programnak a keretében érkezett Somogyba, és több előadást tartott a megye községeiben. az emberek megváltoztak a hangversenyteremben“ A század első évtizedében Kaposvár kulturális életének fellendülését az ún. »művészestélyek«; zenei és irodalmi rendezvények rendszeresebbé válása, ezek növekvő népszerűsége jelezte. A kabaréműsoroktól a komoly hangversenyekig, irodalmi matinékig terjedő repertoár — ha többnyire az olcsó, könnyű szórakozást szolgálta is — a polgárosodó város gyarapodó közönsége számára hírt adott a legfrissebb irodalmi-művészeti törekvésekről; a város szellemi életének felpezsdülését eredményezte. A háborús évek okozta teljes pangás után 1918 végétől ismét megindult az élet ezen a téren is: a »Turul Szálloda nagytermében újra zenei és irodalmi esteket hirdettek. A »Múzsa Irodalmi és Művészeti R. T. hangverseny-rendező osztálya, melynek élén Góth Sándor, Iván fi Jenő, Karinthy Frigyes és Lengyel Menyhért álltak, 1919 tavaszán öt műsorból álló hangverseny-ciklust szervezett Kaposváron. Terveikről március 23-án a Somogyvármegye tájékoztatta a kaposvári közönséget A műsor — többek között — Ivánfi Jenő drámai estjét, a Hauser- Son vonósnégyes fellépését, Szemere Árpád és Palay Margit operaestjét, Pallai Anna és az Operaház balettkarának vendégszereplését ígérte. A program második estjéről, a Hauser-Son-kvartett szerepléséről beszámoló újságcikk örömmel állapította meg: »az idők megváltoztak, az emberek megváltoztak a hangverseny- teremben.« A Közoktatásügyi Népbiztosság Propaganda Osztálya — a sorozat feltehetően elmaradt további előadásai helyett — erre az új közönségre számítva szervezte meg propaganda- művészestjeit. Ennek a programnak legjelentősebb műsora, Kaposvár 1919-es kulturális életének egyik legnagyobb eseménye a Ma aktivistáinak május 31-én megtartott előadása volt. »Nem szórakoztatni: akcióra nevelni, meggondolkoz- tatni akarja az embert« — írta a műsorról a Somogyi Munkás. Az előadást beharangozó cikkben a modem irodalmi irányzatok történet előzményeiről, kibontakozásukról. Whitman, Verhaeren, Jauve és Marinetti munkásságáról közölt rövid összefoglalást. A műsorból Barta Sándor bevezetője és versei, Hevesi Piroska zongorajátéka, B. Komlós Jolán szavalatai és Kassák Lajosné előadása aratták a legnagyobb sikert .. »Bemutatkozásukat a kisszámú, de nívós közönség S’eretettel, de nem sok megértéssel fogadta« — számolt be másnap a lap az estéről. A Somogyi Vörös Újságban megjelent gunyoros, támadó hangú cikkel szemben azonban tárgyilagosan igyekezett méltatni a Kaposvárott szokatlan, új produkciót: »ők nem a ma, talán a jövő művészei... Kétségtelen, hogy az átlag... a nagy közönség szemében ők messzi előre iramodtak, s bizony komikusnak tetszettek. Ám ez nem érv mellettük, de ellenük sem ... Van bennük mag és nem lehet megjövendölni, hová vezet az aktivisták, az erő, a cselekvés művészeinek útja.« A műsort június elsején, vasárnap délelőtt »a forralami munkásság és ifjúmunkásság részére« megismételték. A program további előadásai közül még a július 30-án megtartott »művészestélyről« van adatunk. Éppen egy felévezrede apró egyárbocos hajó futott be a kis indiai város, Csaul kikötőjébe fedélzetén Tver Kolum- busával Afanaszij Nyikityin bátor utazóval. A vállalkozó szellemű kereskedő 1466-ban utazott el más kereskedőkkel együtt a keleti országokba, és Semehán, Bakun, Ormuzon keresztül jutott el Indiába. Hat hétig hajózott az Indiaióceán viharos vizén, mire megérkezett a mai Bombaytól délre fekvő Csaulba. Abban a korban sokan álmodoztak arról, hogy elhajózzanak Indiába. Afaniszij Nyikityin' méltó kortársa volt Kolumbusnak, hiszen ő volt az első európai utazó, aid a titokzatos ország partjára lépett Kolumbus huszonhárom évvel később indult el Indiába a Santa Maria vezérhajó fedélzetén — s Amerikában kötött ki; Vascó da Gama portugál hajós pedig huszonkilenc évvel később érte el Afrika megkerülésével Indiát Békés célokkal érkezett Afanaszij Nyikityin indiai utazása nem volt véletlen, hiszen olyan városban nőtt fel* amely központja volt a kézművességnek és a kereskedelemnek. Moszkva után Tver számított az egyik legjelentősebb kereskedővárosnak. A trevi kereskedők Szmolenszk- be, Vjazmába, Vityebszkibe, Dorogobuzsba és Kijevbe, s Polockan keresztül a Nyugati- Dvinán Vilniusba, Kij even keresztül pedig a Krim-félsziget- re utaztak. Az ősi Tvemek széles és régi kapcsolata volt nagyon sok orosz várossal, sőt a Közel-Kelet országaival és az orosz föld nyugati szomszédaival is. A XIV. és a XV. században kapcsolatot tartott fenn Kornstantinápollyal, Bizánc fővárosával. S még egy érdekes adat: Tver volt az első orosz város, emelyet kereskedő küldöttség látogatott meg Kőzép-Ázsiából a XV. század közepén. A Kalimyirü Állami Levéltárban ma is őrzik a tveriek itáliai és török, krimi és perzsa utazásainak leírását tartalmazó megsárgult kéziratokat. Afaniszij Nyikityin három évig élt Indiában, megtanulta a mesés ország nyelvét, megbarátkozott az egyszerű emberekkel, s azok is megszerették a messzi északi országiból érkezett kereskedőt bátorságáért, becsületességéért. Kitartóan ajánlgatták Nyiki- tyinnek, hogy maradjon örökre földjükön, ő azonban vállalva a tengeri út minden veszélyét elindult haza, mert mindennél erősebb volt benne a hazája iránti szeretet. A tveri kereskedő sok kaland és veszély közepette nagy ügy- gyel-bajjal futott be hajójával a hazai kikötőkbe. A bátor utazó a XV. század második felének egyik legkiválóbb orosz embere volt akit többek között az is megkülönböztetett e kor többi európaijától, hogy békés célokkal érkezett Indiába, s a mesés Keletről értékes gyémántok és, drága selymek nélkül tért haza. Egyetlen ajándékot hozott magával, ez azonban ma, öt évszázad elmúltával is mindemnél becsesebb: a titokzatos India leírását Ettől a naptól számítják a barátság történetét Afanaszij Nyikityin indiai és iráni megfigyeléseiről érdekes és élénk színekkel rajzolt leírást készített, s mások felvilágosításai alapján beszámolt Ceylonról, Kínáról és más országokról. Igen részletesen foglalkozott az indiai kereskedő városokkal, a piacokra vitt árukkal és a mezőgazdaság helyzetével. A Vándorlás három tengeren át című leírása ma is igen értékes forrás, s a XV. század európai irodalmának legobjektívabb rajza erről az országiul. Műve arról tanúskodik, hogy alkotója széles látókörű, nagy műveltségű, az orosz földet szerető és a megismert népele kultúráját mélyen tisztelő ember. Aíana- szij Nyikityin félévezreddel ezelőtti hőstette a nagy földrajzi felfedezések karában a világ egyetemes művelődését gyarapította. S egyben a barátság követe volt* hiszen Oroszország és India barátságának történetét attól a naptól számítják, hogy Nyikityin kikötött az indiai Csaulban. Tánc az uszályon ötszáz évvel ezelőtt a Volga partján búcsúztatta Afanaszij Nyikityint édesanyja, menyasszonya Olena és a tveri nép. Most, félévezreddel később ugyanitt emlékeztek meg testvérvárosunk dolgozói híres és kiemelkedő földijükről. A kétnapos ünnepségsorozaton szellemi vetélkedőt rendezte.-; Ismered-e Indiát? Áfanasz.j Nyikityin és kora címmel, megnyitották az India életét bemutató fényképkiállítá.-t. Ugyanekkor volt a nagy utazást fölelevenitő Kalandozás hárem tengeren át című szovjet-indiai film ősbemutatója. Június 15-én több ezer _ kali- nyini vonult orosz és ind.ai feliratú transzparensekkel a városi parka, az Afanisz j Nyikityin emlékmű elé. A bátor utazó fenséges bronzalaki a szürke márvány talapzaton ett áll a Volga partján, az emlékmű víz felé nyúló része a régi tveri hajó orr-részét utánozza. A faragott lófej felidézi a félévezreddel ezelőtti tveri kézművesek ügyességét Az emlékművet Sz. M. Orlov szobrász és G. A. Zaharov építész tervezte, s tizenhat évvel ezelőtt avatták fel India akkori nagykövetének, Krishna Me- nonmak a jelenlétében. A ka- linyiniak nagy ünnepére most js érkeztek indiai vendégel-;. D. P. Dhar, India moszkvai nagykövete az ünnepségen elmondta, hogy hazájában nagy tisztelet övezi az orosz föld nagy fiát a kalinyiniak földijét mert ő lépett először a két országot összekötő barátság útjára. Az ünnepség csúcspontja volt, amikor a Volgán ringó nagy uszályon bemutatta a Kalinyini Építőül Művelődési Házának tánccso» portja J. Sz. Auszvako amatőr zeneszerző N. I. Popov költő szövegkönyvére írott tánc- szrvittjét Vándorlás három tengeren át címmel. Sok szív, lelkesedés, fantázia testesült meg a szvittben, amely öt évszázaddal visszavitte a történelembe a nagy orosz folyó két partját elárasztó kalinyi- niakat Nagy ünnepet ültek meg testvérvárosunkhan méltó módon. Lajos Géz* Kelemen Elemér A SOMOGY MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT megyén belül megfelelő keresetet és munkát tud biztosítani, nem érdemes megyén kívül utazni. Felvételre keresőnk: kőműves, ács, épületlakatos, géplakatos, karbantartó víz-, fűtésszerelő, kubikos, gépkezelő munkásokat, segédmunkásokat 1969. január 1-től heti 44 őrás munkaidőben dolgozunk. Minden szombat szabad. Az igénynek megfelelően, Indokolt esetben a dolgozókat gépkocsival szállítjuk. Különélést, munkaruhát, étkezést, eseüeg munkásszállást az előírt rendelkezések szerint biztosítunk. 1968- ra vállalatunk egyhavi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést fizetett. 1969- re minimum ugyanezt kívánjuk biztosítani. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban az alábbi helyeken: Kaposvár, 48-as ifjúság útja 5. szám, munkaügyi osztály, Siófok. Fő u. 200. szám, 2-es számú építésvezetőség, Balatonszéplak, Ezüstpart, Fehér Gyula építésvezető, Nagyatád, Ács u. 1—3. szám, Major József építésvezető. Írásbeli jelentkezés esetén a brigádvezetőt személyesen fölkeressük. (58133) 6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. .július 6.
