Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

X ,y>m AZ MSZHP SOMOGY NECYEI BIZOTTSAcANAK LAPJA í XXV. évfolyam, 154. szám ________________ 1969. július 6., vasárnap K oppenhágában az USA követségével szemben kezdődött az a demonstráció, amelynek során művészek és diákok felolvassák a Dél-Vietnamban elesett 33 ezer amerikai katona nevét. (AP — Képtávírón érkezett) Vietnami gyűlés Párizsban A gondolat elindult Túl vagyunk az év felén, az országgyűlés a tavalyi költségvetés megvitatása so­rán tehát figyelembe ve­hette a gazdálkodás idei ta­pasztalatait is. Ügy is mond­hatnánk, hogy elsősorban a reform másfél éve foglalkoz­tatta a képviselőket. Két és fél nap tanácsko­zás, három részből álló tárgysorozat, negyvenöt fel­szólalás, amelyek — orszá­gos és helyi összefüggésben — átfogják a bevételi és ki­adási oldalon egyaránt mint­egy 140 milliárdos állami költségvetés egészét. Mit le­het ebből kiemelni? Alighanem a legfontosabb probléma, amely nemcsak a pénzügyminiszteri beszámoló, hanem számos nagyobb lé­legzetű vagy szűkebb körű hozzászólás középpontjában állt, a termelékenység—fog­lalkoztatottság—bérezés kér­déscsoport volt. Igen sok oldalról elemezték ezt a képviselők, és végül is egy­séges álláspont alakult ki. E szerint az úgynevezett köz- gazdasági szabályozó eszkö­zök is hozzájárultak ahhoz, hogy országszerte túlzottan előtérbe kerültek a létszám­gyarapító törekvések. Pedig a teljes foglalkoztatottságot nem egy-egy vállalat ható­körében, hanem népgazda­sági szinten kell megvalósí­tani, illetőleg fenntartani. A vállalat legfőbb kötelessége nemcsak a saját, hanem az egész népgazdaság érdeké­ben, hogy nagyobb jövedel­mezőségre törekedjék, ter­mészetesen nem feledkezve el a szocialista gazdálkodás normáiról sem. Ez az ügy azért is első­rendű fontosságú, mert az idén még a tavalyinál is csekélyebb a termelékenység szerepe a vtermelés növeke­désében. Márpedig ez a leg­főbb forrása a jövedelmező­ség javításának és a szemé­lyes jövedelmek, nem utolsósorban a reálbérek fo­kozottabb növelésének, va­lamint a keresetek ösztön­zőbb differenciálásának is, amelynek fontosságában mindenki egyetértett. Ha pe­dig a vállalatok takarékos­kodni kezdenek a munkaerő­vel — mert érdekei ezt diktálják —, akkor munkás­kézhez juthatnak azok az ágazatok, üzemek is, ame­lyek ma égető munkaerő- hiánnyal küzdenek, minde­nekelőtt a szolgáltatások. Vagy: azonos létszámmal mind mennyiségben, mind minőségben többet és jobbat produkálhatnak. Szóba kerültek az ármoz­gások fs — amelyek nélkül árreform elképzelhetetlen —, s az alapos számítások arra vallanak, hogy ezek egé­szükben minimális mérték­ben emelték az árszínvona­lat. Ezen belül mégis igaz az, hogy bizonyos árváltozá­sok az átlagosnál érzéke­nyebben érintik a legkisebb jövedelmű és nagy családú rétegeket. Énnek ellensúlyo­zására — a negatív hatások megszüntetésére vagy mér­séklésére — nagyobb figye­lemmel kell kísérni az ár­változásokat, gazdasági esz­közökkel erőteljesebben kell ösztönözni a lehetséges ár­csökkenéseket, és a fogyasz­tói árszínvonalhoz mérni, di­namikusan alakítva a bére­ket, jövedelmeket. Figyelemre méltó meg­jegyzések hangzottak el a túlzoil mértékű munkásván­dorlásról is. Ha a vállalatok — mindenekelőtt a nyere­ségrészesedés segítségével — anyagilag jobban magukhoz kötnék értékes dolgozóikat, ez az országnak is, a válla­latnak is és a munkásnak, alkalmazottnak is kifizetőd­ne. Tehát kell is, hogy bizo­nyos dolgozó rétegek mun­kahelyet változtassanak; másutt, más esetben pedig éppen az ellenkezője szüksé­ges. Az ilyen értelmű egész­séges mozgás és stabilitás elősegíthetné, hogy megerő­södjenek azok a rugalmas kis- és középüzemek, ame­lyeknek munkájára a belső ellátás és a külkereskedelem szempontjából egyaránt mind nagyobb szükség van, és hogy egészséges módon vál­tozzék a termelés, a gyárt­mányszerkezetek mai össze­tétele, és szélesedjen az el­adásra kínált áruk választé­ka. De nem csupán azt kíván­juk érzékeltetni, persze csak jellemzésképpen, amiről a képviselők tárgyaltak, hanem azt is, hogy miként tanács­koztak. A nyíltság, az őszin­teség, a kritikai szellem job­ban jellemezte ezt az ülés­szakot minden megelőzőnél. Az országgyűlés növekvő fe­lelőssége nyilvánul meg eb­ben, aminek igen nagy sze­repe van, s még inkább lesz az ország ügyeinek bölcs intézésében. B. J. Az Egyesült Államok nem­zeti ünnepe, a függetlenség napja alkalmából a Mozga­lom a leszerelésért, a bé­kéért, a szabadságért elneve­zésű szervezet angol nyelvű bizottsága pénteken ünnepsé­get rendezett Párizsban. Egy nyolcszorosán kitüntetett ame­rikai katona, aki megtagadta a visszatérést Vietnamba, az ünnepség elején hozzákezdett a Vietnamban elesett bajtár­sak és az amerikaiak által elpusztított vietnami falvak névsorának felolvasásához. A névsorolvasást mások foly­tatták, és ez szolgáltatott ko­mor kísérőzenét az ünnep­ségnek, amely éjfél után ért véget. Felolvasták az ünnepségen a Franciaországban élő viet­namiaknak az amerikai nép­hez intézett üzenetét. »Önök ma hazájuknak, az Egyesült Államoknak függet­lenségi napját ünnepük. Az önök országa dicsőséges for­radalmi háborúval vívta ki annak idején függetlenségét, és mi, vietnamiak ebben a szellemben csatlakozunk most a megemlékezéshez, mivel a mi népünk ugyanúgy a füg­getlenségéért és a szabadsá­gért harcol, mint egykor az Önök népe-« — hangoztatta többek között az üzenet (MTI) Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere szombaton beszédet mondott a Kremlben, a kato­nai akadémiák végzős növen­dékeinek hagyományos foga­dásán. A marsall hangsúlyozta, hogy a lenini intemacionaüz- mus szellemében nevelt és a szövetségesi kötelezettségek­hez hű szovjet fegyveres erők bármely pillanatban készek segítséget nyújtani a testvér­népeknek, és a szocialista or­frissen szőtt barátság igaz öröme hatotta át a siófoki tanács­kozás záróakkordját tegnap délelőtt. Mint közöltük, me­gyénk második és az ország legfiatalabb városa kezde­ményezésére nyolc dunántúli kisváros vezetői háromnapos tanácskozásra gyűltek össze Siófokon. Sok szempontból igen kedvező volt a helyszín is, a légkör is egy ilyen kol­lektív tanakodásra, amely a maga nemében úttörő kezde­ményezés. Dunántúli kisvárosaink sa­játos, egyéni arcéle és na­gyon is sok közös gondja, problémája és törekvése — mind megannyi találkozási pont, beszédtéma, összetartó kapocs. Ilyen elgondolással hívták életre ezt a baráti összejövetelt a Siófoki Városi Tanács vezetői, s azzal a tá­volabbi céllal, hogy ezek a kisvárosok a legkülönbözőbb területeken megteremthessék kapcsolataikat. Városi tanácsi vb-elnökök, titkárok, elnök- helyettesek és művelődésügyi osztályvezetők cserélték ki egymással tapasztalataikat; három városból pedig a he­lyi pártbizottság első titkárai is eljöttek, részt vettek a ta­nácskozás munkájában. Sze­mélyes barátságok szövődtek itt, és a hangulati, érzelmi motivációk mellett valameny- nyien sok új, hasznos ötlettel és tapasztalattal térhettek haza. A tanácskozás napirendjén Siófok javaslatára a nép­művelés, az idegenforgalom és a lakosság erre való fel­készítésének kérdései szere­peltek. S ebben kétségtelenül a vendéglátó város adhatta a legtöbbet. De nem kevésbé sok szó esett a fejlesztés, a kommunális gondok és lehe­tőségek kérdéseiről is. Va­lamennyi témakör centrumá­ban egyetlen azonoj szem­ponttal: hogyan segíthetnének egymásnak a jövőben ezek a kisvárosok, részben az álta­lános fejlődés, részben a kulturális élet friss vérkerin­Grecsko beszéde szagok hadseregeivel karöltve, megvédeni a szocializmust. A kommunista párt — folytatta a szónok — a lenini hagyomá­nyokhoz híven, a népek barát­sága és a proletár internacio­nalizmus szellemében neveli a szovjet fegyveres erők tagjait. A harcmezőkön, az ellenség­gel vívott halálos párbajban katonáink bebizonyították, hogy hűek intemacionaüsta kötelességükhöz. A szovjet hadsereg és haditengerészet ma, a többi szocialista ország fegyveres erődvei szaros egy­ségben, a békét és a szociaüz- must védelmezi. A Varsói Szerződés testvéri hadseregei­nek bajtársi közösségében öl­tenek testet a különböző nem­zetek dolgozói harci szövet­ségének lenini eszméi. A miniszter figyelmeztette hallgatóságát, hogy a jelen­legi bonyolult helyzetben min­den szovjet katonának a lehe­tő legnagyobb felelősséggel kell átéreznie a Szovjetunió és a szocialista tábor több or­szága határai védelmének szükségességét. Chaban-Delmas, az új fran­cia kormányfő megkezdte tárgyalásait a nagy francia szakszervezetek vezetőivel. A napokban — 1963 óta most e'őször — a CGT vezetői ve­hettek részt eszmecserén a Matignon-palotában. A szakszervezeti vezetők közölték a miniszterelnökkel, hogy a dolgozók fő problé­mája változatlanul a munka­bérek emelésének kérdése. A gésének előmozdításában. El­hangzott olyan javaslat, hegy a tartalékalapokból — ame­lyik város teheti — anyagi kölcsönt nyújtson egy má­sik városnak, ha szükséges. Többen már ott, helyben, megállapodtak egymással sa­ját műkedvelő művészeti együtteseik cseréjében. Érde­kes, új színfoltjai cs az új baráti kötelékek erősítői is lehetnek majd a különböző ünnepségek műsorában több neves néptáncegyüttes, kórus vagy zenekar műsor számai Siófokon csakúgy, mint Keszthelyen, Esztergomban vagy Sárvár otf. Ezenkívül közös megállapodás eredmé­nyeként alakítják ki — sajá­tos helyi tradíciókon — a vá­rosok művészeti—kulturális arcélét, amellyel egy-egy tár­lat, művészeti találkozó, il­letve hagyományos rendez­vény útján kívánnak az or­szág kulturális eseményeihez kapcsolódni. Így Siófok a dalostalálkozóknak, Sárvár a fiatal írók tanácskozásának, Kőszeg fúvószenekari feszti­váloknak od otthont a jövő­ben. S nincs kizárva, hogy ezek a dunántúli kisvárosok a maguk sajátos kapcsolatá­nak kimunkálása nyomán új, közös # hagyományokat is te­remtenek majd megőrzésre, a jövő számára. z ötletek, a hasznos tapasztalatok és a ta­lálkozási lehetőségek gazdag tárházát sikerült fel­halmozni a részt vevőknek ezen a háromnapos tanácsko­záson. Hazatérve rendszere­zik őket: mi a leghasznosabb és a legcélszerűbb közöttük a jövő szempontjából? Addig is, amíg a következő év nyarán ismét találkozhatnak. Ennek a találkozásnak a festői szép­ségű kisváros, Tata vezetői teremtenek majd otthont. Siófok örvendetes és szép kezdeményezése tehát, amely fórumot teremtett nyolc kis­városnak, megértő, le'kés kö­vetőkre lelt és jó úton ha­lad. W. F„ A szónok végezetül tolmá­csolta a katonai akadémiák végzőseinek az SZKP Közpon­ti Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a minisz­tertanács üdvözletét > Szovjet meghívás Aicsi Kiicsi japán külügy­miniszter várhatóan szeptem­ber elején utazik Moszkvába szovjet meghívás alapján. A japán államférfi találkozni fog Koszigin miniszterelnök­kel és szovjet kollégájával, Gromikóval is. Ügy tudják, hogy a tárgyalásokon részle­tesen foglalkoznak majd a kollektív ázsiai biztonsági szerződés létrehozására vonat­kozó szovjet koncepcióval. A japán külügyminiszté- rumban azt a reményüket fejezték ki, hogy Gromiko szeptember végefelé vagy ok­tóberben viszonozza Aicsi uta­zását és Japánba látogat (MTI) múlt év májusa óta az árak átlagosan 7,5 százalékkal emelkedtek, de a munkabérek emelkedése ezzel a legtöbb esetben nem tartott lépést. A CGT elnöke, Benoit Fraction, újságírók előtt kijelentette: a CGT felhívást intéz a dol­gozókhoz, hogy szervezkedje­nek az üzemekben, és fejtse­nek ki olyan nyomást, amely- lyel kikényszeríthetik a bér­emelést. fl magyar-szovjet jegyzőkönyv aláírása M. Leszecsko szovjet miniszterelnök-helyettes (balról) és Apró Antal magyar minisz­terelnök-helyettes Moszkvában aláírta a szovjet—magyar gazdasági, tudományos és mű­szaki együttműködési bizottság 8. üléséről kiadott jegyzőkönyvet. fTelefotó; TASZSZ—MTI—KS) A szovjet katonák mindenkor teljesítik internacionalista kötelességüket Chaban-Delmas fogadta a CGT vezetőit

Next

/
Oldalképek
Tartalom