Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

és Pályázati H add kezdjem egy sta tisztikai adattal: csak­nem húszezer fiatal értelmiségi él a megyében, s mindössze nyolcszázan tagjai a KISZ-nek. Néhány napja ezt olvastam egy megyei tá­jékoztatóban: »A KISZ az egyetlen tömegszervezet, amelyben aránytalanul kevés értelmiségi tevékenykedik.** Somogy megyében az utób­bi években megváltozott a fia­tal értelmiség összetétele. A pedagógusok mellett jelentő­sen nőtt a fiatal műszakiak, közgazdászok, jogászok, s nem utolsósorban az agrármérnö­kök, technikusok száma. Kü­lönösen a járási székhelyeken és a községekben élő ifjúság arculata változott meg. Vidé­ken is egyre több az olyan fiatal értelmiségi, akinek nem­csak becsületes munkájára, hanem közéleti tevékenységé­re is számít társadalmunk. Pontosabban fogalmazva, sze­retne számítani. Elvárhatjuk-e a fiataloktól, hogy megértsék társadalmi­közéleti küldetésüket? Igen szomorú tapasztalatokat vet­hetek papírra azok után, hegy beszélgettem az ifjúsági moz­galom vezetőivel és néhány fiatallal is. Nem a különböző fórumokon tárgyalt jelentése­ket lapoztam át először. Azt reméltem ugyanis, hogy eb­ben a témában hónapról hó­napra számolhatok a megálla­pítások elévülésével. De nem. A megállapitások helytállóak: a fiatal értelmiség nagy szá­zaléka közömbös, ha nem is társadalmunk fontos kérdései iránt, de az ifjúsági mozga­lom, munkahelye, környezete problémái iránt. A legnépesebb csoport a pedagógusoké. A községekben tanító pedagógusok lelkeseb­ben tevékenykednek a KISZ- ben. Propagandisták (a me­gyében hatszázhatvannégy propagandistából kétszázhar­minc pedagógus), klubvezetőit;, KISZ politikai oktatást ve­zetnek. A pedagógus propa­gandisták száma évről évre csökken, mert a termelőszö­vetkezeti KlSZ-alapszerveze- teknél átveszi feladatukat az agrárértelmiség. A vidéken dolgozó pedagógusok helyzete nehezebb, mint a városban élőké. Egy részük úgy próbál­ja kielégíteni kulturális és szórakozási igényeit, hogy ve­zetőként színvonalas klubéle­tet szervez. Másik része nem jut túl az óraadáson és a szo­bán, amelyben lakik. Sokan esti vagy levelező tagozaton végeznek valamilyen felsőfokú iskolát. De ha befejezik tanul­mányaikat, kimozdulnak-e »kuckójukból**, hasznosítják-e ismereteiket a községi műve­lődési házban vagy a KISZ- szervezetben? Mert a város­ban élő pedagógusnak lenne módja és lehetősége tudásé nak kamatoztatására, s mégis Kaposváron, a legjobb körül­mények között találjuk a leg­nagyobb közéleti-társadalmi érdektelenséget. Kaposváron egyetlen pedagógus KISZ- szervezt van, a megyében mindössze három. Legszíve­sebben másodállásokat vállal­nak, s elmerülnek az anyagi javak gyűjtésében. De nem­csak ők, hanem a fiatal or­vosok, műszakiak is. E szembe jut beszélgeté­sem az egyik orvos is­merősömmel. Fiatalabb korában aktív tagja volt a KISZ-nek, kortársai közül akadt olyan is, aki ifjúgárda- parancsnoki tisztet töltött be. Ma a kórház KISZ-esei el­vesznek abban a problémá­ban, hogy ápolónő vagy orvosi legyen-e a KISZ-titkár. Tu­lajdonképpen a vita csak a döntés elodázására jó. Időn­ként a tudományos munkák érdeklik őket, esetleg a klub­élet — s ez Jó. Az ifjúsági mozgalom azonban kiesik lá­tókörükből. A bírósági KISZ-szervezet munkája a tagdíjak beszedé­séből áll. A vállalati jogászok viszont más kategóriába tar­toznak. Többségük szíwel-lé- lekkel együtt él a vállalat fia­taljaival (például a húskom­binátnál). Kezdeményeznek, számos jó ötletet valósítottak meg, közéleti érdeklődésük sokkal élónkebb, mint a bíró­ságon és az ügyvédi munka- közösségekben tevékenykedő fiatal jogászoké, ügyvédeké. A fiatal műszakiak aktivi­tása megnőtt, amióta fórumot kaptak. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsában úgy érzik, magukra találtak, s tervező, kísérletező, újító kedvüket próbára tehetik. A VBKM Kaposvári Gyárában és a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában működik már, Siófokon, a Kőolajveze­ték Vállalatnál és Nagyatá­don, a konzervgyárnál is van. több üzemben pedig most ala • kítják meg a tanácsot. A nagy­szerű szakmai eredmények ellenére is meg kell említeni, ez még nem mozgalmi mun­ka. A KISZ-ben csak több­szöri felkérésre vállalnak fel­adatot. A számukban még kevesebb agrárértelmiségre elmondhat­juk azt, hogy nincsenek ha­gyományai, most illeszkedik be a községek életébe. Ahol azonban az első pillanatban felkarolják őket, mint például Fonyódon, az agrárszakembe­rek klubjában (egyre több hasonló alakul a megyében), ott nem maradnak el az ered­mények sem. N em folytatom a példák felsorolását, mert az eddigiekből is megál- .apíthatjuk: a fiatal értelmi­ség passzivitása elsősorban a fiatalok igénytelenségéből és befelőfordulásából fakad, de függ attól is, hogyan közele­dünk feléjük, éreztetjük-e ve­lük, hogy véleményükre, moz­galmi munkájukra szükség van. A KISZ-szervezetek (a megyei és a járási KISZ-bi­zottságok) vezetőinek feladata, hogy megnyerjék a fiatalokat az ifjúsági mozgalomnak. A fiataloktól pedig elvárnánk, hogy pályára lépésükkor na­gyobb lelkesedéssel, országuk élete, fejlődése iránti érdek­lődéssel lássanak munkához. Bán Zsuzsa Ma tartják a Szovjetunió­ban a haditengerészet napját. A Szovjetunió a világ legna­gyobb tengeri hatalma. Part­jait 14 tenger és 3 óceán mos­sa. Partvonalának 60 000 kilométer. A szovjet haditengerészeti flottát nyom­ban a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme után szervezték meg, és fon­tos szerepet játszott a polgár- háborúban. Az elmúlt évtize­dek alatt műszakilag teljesen felújították, állománya új cir- | " 'kálókkal, tengeralattjárókkal és hadihajókkal gyarapodott Létrehozták az ütőképes ten­geri légierőt és megerősítették a partvédőimet. Tíz évvel a második világháború kitörése IFJÚ TECHNIKUSOK, IFJÚ MÉRNÖKÖK felhívás Hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére a Kiváló ifjú technikus és Ki­váló ifjú mérnök mozgalom keretében >*A kémiai anyagok és eszközök alkalmazása a mezőgazdaságban« címmel szakdolgozati pályázatot hir­detett a KISZ kb mezőigazda­sági és falusi osztálya. A szakdolgozatok foglalkoz­hatnak a mezőgazdasági ter­melés és feldolgozás bármely területén a kémiai anyagok és eszközök bevezetésével, al­kalmazásuk tapasztalataival, üzenni továbbfejlesztésével. Elemezhetik az alkalmazott növényvédő szerek, műtrá­gyák, prerrüxek, tartósító és katalizáló anyagok hatását, a gyakorlatban kipróbált mű­anyagok hasznosságát; a ké­miai anyagok és eszközök be­vezetésével elért termelési és gazdasági eredményekéit, be­vezetésük biológiai, termelés­technikai, üzemszervezési, köz­gazdasági követelményeit; összegezhetik az üzemi kísér­letek eredményeit. A szakdolgozatokat hét té­makörben díjazzák': szántóföl­di növénytermesztés, zöldség- és dísznövénykertészet, szőlő­gyümölcstermesztés, rét-, és legelőgazdálkodás, erdőműve­lés, állattenyésztés, mezőgaz­dasági feldolgozás. Egy-egy témakörben három­Képeslap a Fekete-tengerről három dijat osztanak hit I. díj: arany emlékplakett és 5000 forint, n. díj: ezüst em­lékplakett és 3000 forint, III. díj: bronz emlékplakett és 2000 forint pénzjutalom. Ezenkívül a legjobb pálya­munkákat küllőn díjakban ré­szesítik. A pályázaton minden 35 év alatti, közép- és felsőfokú végzettségű szakember részt vehet egyéni vagy közösségi munkájával. A szakdolgozatokat — üze­mi véleményezéssel ellátva — 1970. március 15-ig a KISZ megyei bizottságához leéli be­küldeni. Az országos bíráló bizottság 1970. május 1-ig a pályamunkák értékelését le­zárja, és minden pályázót ér­tesít az eredményről. előtt megszervezte az új csendes-óceáni és északi-je­ges-tengeri flottát, melyek ké­sőbb nagyon fontos szerepet töltöttek be a Szovjetunió védelmében. A szovjet haditengerészeti flotta derekasan kivette részét a világháborúból, és jelentő­sen hozzájárult a győzelem kivívásához. A szárazföldi csapatokkal karöltve védel­mezte a part menti városo­kat, haditengerészeti támasz­pontokat; tevékenyen kivette részét a támadó hadművele­tekből és a deszantok partra szállításából. A szovjet flotta 1245 náci hadihajót és több mint 1300 szállító hajót sül­lyesztett eL ötszáz szovjet tengerészt tüntettek ki a Szovjetunió Hőse címmel. Háromszázezren kaptak különböző karmámyki- tüntetéseket. Napjainkban a szovjet flotta ed van látva a legmodernebb atom-tenger­alattjárókkal és hadihajókkal. Félelmetes erejű tengeri lé­gierővel, rakétahordozó, tor- p>edóromboló és más hadiha­jókkal rendelkezik, amelyek a szovjet tengeri határokat megbízhatóan védelmezik, de szükség esetén segítségére si­ethetnek a szocialista orszá­goknak az imperialista agresz- szarok visszaverésében. A fiatal értelmiség az ifjúsági mozgalom A szovjet haditengerészet napja A só boros jelhó és a „dühös indiánok 99 MOST MÁR MEGÉRTEM házaspár ismerőseimet, akik évek óta itt töltik a sza­badságukat. Szó ami szó, nem utolsó mulatság ennek a ten­gernek a partján tábort ver­ni. A szavak, a hangjegyek, az ecset mesterei évezredek óta kísérleteznek a bemutatásával, a mai napig sem teljes siker­rel. Nemcsak azért, mert pil­lanatról pillanatra más arcot mutat a végeláthatatlan víz­tömeg, hanem azért is, mert a természet nagy csodáira nincs igazán megfelelő szókincs. Elmondhatjuk, hogy szelíd és haragos, hogy simogat és kor­bácsol — de ezek csupán ho­mályos, sokféleképpen értékel­hető szavak. Nyilván kitalál­ták, mire szeretnék kilyukad­ni: ha valaki tudni akarja, milyen az igazi —, látnia kell. Az embereket is, akik hosz- szabb-rövidebb idő é birtokba veszik, kóstolgatják a hullá­mok, a p>art és a napfény kí­nálta élvezeteket Ha az ember a hatalmas fo­galmát érzékeli, elbátertala- nodik. Itt ez is jólesik. Mi ta­gadás, könnyen adjuk magun­kat át az elemek kényének- kedvének. Fekete-tenger. Gyermekkori olvasmányaim alapján való­ban feketének képzeltem, nem a színére, hanem a be­nyomására értve. Mintha min­dig fá'.yolos homály vonná be, mintha mindig ijesztgetné az embereket. Könnyű lenne most azt írni, hogy szó sincs erről — de nem ez az igaz­ság. Mert a tenger ilyen ás tud lenni. Nem kis szerencsémre ne­kem keveset mutatta ezt a fi­zimiskáját. Konstancát és Ma­maiát jobbára a sugárzó nap uralta. A két várost és környékét Románia Riviérájának nevezik, mert zömében a baráti országok turistái látogatnak ide. A sok gépkocsi-rendszámtábla azon­ban azt bizonyítja, hogy a nyugatiak sem vetik meg a környéket, különösen sok a francia és a nyugatnémet vendég. TULAJDONKÉPPEN KONS- TANCÁRA CSAK MEGÉR­KEZNEK a látogatók, azonnal folytatják útjukat az öt kilo­méterre fekvő nyári városba, Mamaiába. Nyári város, mert csak a főidényben laknak itt, októberben az építők és a ta­tarozók veszik birtokukba. Mamaia másik jellegzetes­sége: nagyon fiatal. Alig »idő­sebb« egy évtizednél. Bár egyedülálló fekvését, klímáját már régen fölfedezték, a vá­ros felépítését csak a felsza­badulás után határozták el. Ügy volt, mint nálunk a Ba­latonnal — azelőtt csak a degeszre tömött pénztárcák gazdái élvezitek. Egész Mamaia hallatlanul elegáns. Viliódzó neonokkal a homlokukon hosszú sorban őrzik a partot a kilenc-, tíz­emeletes, vagy meg ennél is magasabb szállodák. Hangu­latos éttermek, bárok csábít­ják a turistákat Talán közhely, ha azt mon­dom: a levegője is más, mint a többi tengerparti üdülő­helynek. Pedig így van: a széljárás reggelente sóporral teli levegőt sodor ide. A me­teorológusok a levegő össze­tételének kedvező változásá­ról beszélnek,, az orvosok en­nek a változásnak a gyógyító hatásáról. Mi elégedjünk meg azzal, hogy nagyon kellemes. Mamaiában a fő sugárutakat szórakzóhelyek . szegélyezik, minden száz méterre van egy. Lehet választani csendesebbet, hangosabbat Van beat, dzsessz, esztrád, népi zene, egy étteremben magyar muzsika is — román zenészek játsszák. Térjünk be először a Mo­dernnek elnevezett szálloda kerthelyiségébe. Bea tegyüttes pengeti a talpalávalót a sok nemzetiségű társaságnak. Egy­szerre félbeszakad a zene, egy hölgy lép a mikrofon elé. Be­jelenti: játszani fogunk. Mind­nyájunk nevében beszél, sen­kinek esze ágában sincs tilta­kozni. Minifesztivál következik, s vállalkozó kedvű, magukban énekesi hajlamot érző vendé­gek egymás után lépnek a ko­nyakot ígérő deszkákra. A ze­nekar kétségbeesetten próbál segédkezni, de a tagjai rá­jönnek, sokkal inkább érde­mes néhány csinos lánnyal szemezni, mint a verejtékező dalosok alá hangot keresni. Hangerő, hangulat a lehető legnagyobb. Zalatnay sem kap annyi tapsot... SZÁZMÉTEREKKEL arrább csönd van, főj tot csönd. Török zenekar remekel a szokatlan formájú hangszereken. Vonta­tott a ritmus, közbe-közbe- rikolt egy síp. Egyetlen fény­nyaláb pásztázza az üres do­bogót. Nem értjük miért De abban a pillanatban megért­jük, amikor csodálatos alakú, a giccs határát súrolóan szép, lenge öltözeitű lány libben a csóvába. Ring, mozg minden porcikája, mint amikor a nyár­falevelet megremegteti a szél. S járja, járja. Időérzékünket elvesztettük, a zene és — mit tagadjuk — a táncosnő min­den másról elterelte a figyel­münket Ütban a következő mulató felé nem ári kisétálni a ten­gerhez, — amely most valóban fekete. Meggyőződésem, hogy romantikus filmekben itt ké­szítik a szerelmi jeleneteket. Ahogy körülnéztünk, szereplő is akadt volna bőven ... A Flórában vége szakad a hall- gatának. Százfelé ugráló beat- zenészek dühös indián módjá­ra rázzák a gitárjukat, s hogy teljes legyen a vadnyugat, né­ha kiáltanak is valamit hoz­zá. Könnyű elképzelni, milyen »önfeledten« táncol a közön­ség. Egy-két várakozó lányos mamán kívül itt mindenki jól érzi magát... Pintér Dezső Ilyen meg nem volt! Szorosan átölel­ve egymást, sétál­tak a Latinka téri parkban, néha-né­ha belerúgtak az útmenti virágok­ba. Egyikük feszes nadrágot és minta­nélküli inget vi­selt. Elmosódott jelek alapján lány­nak néztem, rö­vid, zsíros szögha­ja, fiús feje mégis bizonytalanná tet­te nemét a néző előtt. A másik on- dolált, hullámos, hosszú haja és színes, rózsákkal mintázott inge már némi férfiasságról bizonykodott. Le­ültek a tér egyik padjára és a szürkületi fényben zavartalanul csó- kolózni kezdtek. Ekkor már majd­nem bizonyos let­tem, hogy egyikük lány, valószínűleg az, aki hátrahaj­totta fejét, és fe­kete szegélyű kör­meivel turkált a másik zsíros haj­rengetegében. A csókok közötti trá­gár társalgás vi­szont ismét bi­zonytalanná tett, mert így mégsem beszél egy lány, az elhangzott kife­jezések nem ille­nek leányfülekhez, még kevésbé leányajkakra. Azt hittem, hogy mindezzel nálunk már nem lehet feltűnni. Ezért lepődtem meg azon, hogy a szomszéd padokon üldögélők hábo- rogtak esti nyu­galmuk ízléstelen megrontása miatt. Amikor a lát­vány megszokottá vált és már senki sem figyelt rájuk, a lány előszedett valahonnan egy tekintélyes, hosszú szivart, férfiason leharapta a végét és rágyújtott. Lát­tam már Skandi­náviában szivaro­zó asszonyokat, akik apró, cigaret­tánál alig nagyobb női szivart szív­tak, persze nem az utcán, mert ott valamilyen íratlan illendőségi szabály alapján a nők az utcán egyáltalán nem dohányoznak. Nem csodálkoztam te­hát a látványon, de a biztonság kedvéért elhúzód­tam a közelükböl, mert mit tudom én, hogyan reagál a gyenge leány­szervezet az erős szivarra. A szomszédok felháborodása azonban a bá­gyadt szökőkút *ti- garánál is maga­sabbra szökött, úgyhogy a két ifjú jobbnak látta odébbállni a ba­rátságtalan meg­jegyzések árada­ta elől, s ez mégis­csak érzékeny lel­kületűkre vall. Istenem, hát mindenki azzal tűnik fel, amije van: ki tehetségé­vel, ki ápolatlan- sdgáv'al, ki szor­galmával, ki szer­vezett naplopással, ki mértékletessé­gével, ki zabolát- lanságával, ki egy­szerűségével, ki vállra omló ha­jával. (Türelem! Eljön még a ko­pasz fej ideje!) Ennek a lánynak csak egy szivar jutott, ilyen ná­lunk még úgy sem volt. Eredeti kez­deményezéséért igazán mást érde­melt volna a ma­radi felnőttektől. Azt hiszem, ebben mindnyájan egyet­értünk. K. B. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. Július 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom