Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

Példaképpé magasodott Ságvári Endre halálának 25. évfordulóján Bizonyára sohasem gondolt arra, hogy utcát, teret, iskolá­kat neveznek el róla. Ö egy szerűen csak az igazságot ke­reste, a dolgozó emberek jo­gait. Eleinte a józsefvárosi ügyvéd családjában sem sej­tették, mire készül Endri. Nagy volt az öröm, amikor a jogi egyetem elvégzése után dr. Ságvári Endre lett be­lőle és fővárosi tisztviselőnek is kinevezték. Hogyan vált mégis a külvá­rosi fiatalok, az inasok, a grundok rongyos, mezítlábas srácainak Endrijévé? Hogyan lett belőle a kommunista if­júsági mozgalom hivatott, tisztelt vezetője? A kérdés el­ső felére a kor viszonyaiban kell a választ keresni. Ságvári Endrének szűk volt az a világ, amely a kenyér és a gondolatok ínségével fenye­getett. S mivel szenvedélyes tettvágy buzgott benne, termé­szete törvénye szerint harcba szállt az embertelenséggel. Művelt, sok nyelven beszélő, kivételes eszű ember lévén keresni kezdte az eszmét, az utat, amely a jobb emberség felé visz. így találta meg a helyét a kommunista ifjúsági mozgalomban. A párt akko­riban a fiatal kommunistákat az Országos Ifjúsági Bizott­ságba kérte dolgozni, s a .nép­frontpolitikát hirdető, energi­kus fiatalok hamarosan nagy tekintélyre tettek szert. Ebben a nagyszerű harcban, vált ta­pasztalt katonává Ságvári Endre is. Előbb a VII. kerü­leti ificsoport élére került. 1938-tól Kulich Gyulának, az OIB titkárának segítőtársa, Kulich letartóztatása után pe­dig utóda, harcának folytatója lett. Ságvári különösen értett a fiatalok nyelvén, s a közös harcban példaképpé tudott magasodni. Mint 1934. szep­tember 16-án, amikor a ne­vezetes Tompa utcai nyilas gyűlést szétverte ifjú seregé­vel. Ügy vezette rohamra ‘a fiatalokat, hogy ő a vezért, a hatalmas termetű botrányhőst, a fokosával hadonászó, .hír­hedt fajvédő Kémeri Nagy Imrét vette célba. Az ifik kő­záporral rohamoztak, a nyila­sok fokossal támadtak. S a fiatalok kiverték a fegyvert a nyilasok kezéből. Á Tompa utcai ütközet után állásától megfosztották, börtönbe vetették. Ott írta naplójába a felejthetetlen so­rokat: »A bátorság akarat­erő és szokás kérdése. Nem szabad megijedni a fájdalmak­tól, ha valamit el akar érni az ember. Saját magadat is nevelned kell, hogy annál biz- tpsabban állj a lábadon.« BátOr Volt, ^Lev­erővel, és megszokta az állan­dó életveszélyt. Horthy rend­őrsége halálra kereste, mint a Batthyány-emlékműnél ren­dezett tüntetés, az 1942. már­cius 15-i Petőfi téri népfront­tüntetés egyik szervezőjét. Nyomában voltak, de hallat­lan bátorsága és leleménye ré­vén kijátszotta üldözőit. Egy angyalföldi házból hát bő­röndben mentette ki az ille­gális nyomda fölszerelését, Megváltoztatott külsővel búj- kált, s amikor a rendőrök rá­törtek és saját fényképét elé­be tartva kérdezték: »Isme­ri?«, ő halálos nyugalommal felelte: »Sohasem láttam!« És harcolt tovább. Titkos talál­kozókon szervezett, agitált, rótta az utcákat. 1944 elején, 30 évesen, a Béke és Szabadság című ille­gális kommunista lap szer­kesztője lett. Ez volt az első orgánum, amely fegyverbe szólított a megszálló fasiszták ellen. Ságvári a fegyveres el­lenállás egyik szószólója volt. 1944. Julius 27-én is a nemzeti szabadságharc ügyében talál­kozott elvtársaival. Nem tud­ta, hogy elárulták, nem sej­tette, hogy minden lépését fi­gyelik. Társaival pihenni tért be a Budakeszi úti cukrászdá­ba, ahol néhány pillanat múl­va pisztolyt szegeztek rá hó­hérai. Ságvári életének ter­mészetes konzekvenciája volt az a gyors, határozott moz­dulat, amellyel fegyveréért nyúlt, hogy három üldözőjét leterítse. A negyedikre nem jutott golyó. A negyedik őt ölte meg. ÚJ ÚTON AZ ÉPÍTŐIPAR Hat vállalat hozta létre a hetediket Somogy fejlesztésében ki- előkészítéséhez. Azt szeretnék, Ha élne, 56 éves vol­na és a mun­kában is tanújelét adná kivé­teles bátorságának. Korai hő­si halálával a megalkuvás nélküli harc szimbólumává nőtt, aki arra tanít, hogyan kell igazán szeretni a hazát, a népet, a szabadságot. emelkedő szerep hárul az épí­tőiparra: a megye viszonylagos elmaradottságának felszámo­lását célzó beruházások, a la­kásépítés egyre nagyobb fel­adatok elé állítja az iparágat. A harmadik ötéves terv végé­re viszont válaszút elé kerül­tek az építők: a megyei párt- végrehajtó-bizottság májusban azt állapította meg, hogy a ko­rábban helyes extenzív fejlesz­tési koncepció forrásai kime­rültek. A negyedik ötéves terv célkitűzéseinek valóraváltásá- hoz jelentősen emelni kell a munka termelékenységét, kor­szerűbb technológiára kell áttérni az építőiparban. Értéke 35 millió forint A felkészülés megkezdődött. Ennek egyik bizonyítéka, hogy hozzáláttak egy országos mé­retű gond megyei megoldásá­hoz, az épületekhez szükséges ajtók, ablakok gyártásának Osztják az új gabonát S, i í * 'V " 5, -**-• < ■>~v mm Eddig 35 vagon gabonát osztottak a munkaegységek után és fejadagként a balatonendrédi Zöldmező tsz tagságának. Még 10 vagon gabonát osztanak szét. ha a megye részére szükséges mennyiséget Somogybán állí­tanák elő, hiszen a vállalatok egyre nehezebben tudták be­szerezni ezeket a tartozékokat, s ez az álladó hiány többször is határidő elcsúszáshoz veze­tett A probléma megoldásá­hoz jó alapot teremtett az új gazdaságirányítási rendszer az­zal, hogy jelentősen megnövel­te a vállalatok önállóságát: a lehetőséggel élve az építőipari vállalatok más vállalatokkal, gazdaságokkal fogtak össze, s hozzáláttak egy olyan üzem építésének előkészítéséhez, amelyik biztosítani tudja a me­gyében nemcsak az állami, hanem a magánépítők számá­ra is ezeket a tartozékokat. A beruházás harmincötmillió fo­rintba kerül. Ilyen nagy ösz- szeget egyedül egyik vállalat sem tudott volna erre áldozni. Összefogást hirdettek hát. Tár­sult a megye két építőipari vállalata; az ÉRDÉRT és a TÜZÉP Vállalat, hozzájárult az építkezéshez a Dél-Magyar­országi Fűrészek, a Dél-Somo­gyi Állami Erdőgazdaság. .Az összefogást látva a beruházás felét magára vállalta az Építé­si és Városfejlesztési Miniszté­rium, s hárommillió forinttal segített a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is. A pénz tehát együtt van, s mint dr. Vajda János, a So­mogy megyei Állami Építőipa­ri Vállalat tervosztályának ve­zetője elmondta, semmi sem akadályozza az elképzelés megvalósítását. Hatvan csarnok Egyöntetű a vélemény, hogy az új üzem létrehozása nem­csak abban különbözik minden korábbitól, hogy több vállalat és intézmény anyagi eszközei­nek egyesítéséből épül, hanem abban is, hogy a legrövidebb idő alatt elkészülő beruházás lesz a megyében. A tervek sze­rint augusztusban kezdődik meg az építkezés a csurgói ta­nács által biztosított helyen, s a jövő év júniusában már megkezdik a próbaüzemet. Mindezt csak úgy sikerült el­érni, hogy a gond súlyosságát megértve valamennyi érdekelt segíti a munkát. Megállapod­tak például a Somogy megyei Tanácsi Tervező Intézetted, hogy az építkezés terveit rész­letekben szállítják. Ez nem akadályozza a munkát, hiszen az új üzem technológiai tervei már készen vannak. S ebben az ország legnagyobb — ajtó­kat és ablakokat gyártó — üze­me, a Budapesti Épületaszta­los-ipari és Faipari Vállalat segítette és segíti a somogyi vállalkozást. Megrendelték az első gépeket is, ezek értéke nyolcmillió forint. A kilencszer kilenc méteres csarnokokhoz szükséges különleges elemek készítése is megkezdődött már. Ezekből a csarnokokból hatvan készül. A jövő év júniusától kezdve évenként nem keve­sebb, mint ötvenmillió fornt értékű asztalosipari terméket gyárt az építőipar részére az új üzem. Felhasználni csak Somogybán A felkészülés már most meg­kezdődött a zökkenőmentes in­dulásra. Egy hasonló soproni üzemmel kötöttek megá1lapo- dást éppen a napokban, s en­nek értelmében szeptembertől az indulásig tanítják az első munkásokat és művezetőket Annak ellenére szükség van az átképzésre, hogy az a huszon­öt ember, aki Sopronba utazik, eddig is faipari szakmában dolgozott a Dél-magyarországi Fűrészeknél. Rájuk majd az a feladat is hárul, hogy a száz­harminchárom munkást — tel­jes üzemben, kétműszakos ter­melés esetén ennyire lesz szük­ség — megtanítsák a szakmá­ra. A közös vállalkozásról szóló szerződésnek van egy pontja, amely különösen figyelmet ér­demel: az üzemben készített termékeket csak Somogybán lehet felhasználni. Elsősorban az építőipari vállalatok igé­nyeinek kielégítését szolgálják, de a termelés ennél nagyobb lesz. A fölösleget a TÜZÉP-en keresztül értékesítik, s ezzel hozzájárulnak a megyében je­lentkező — nem állami beru­házásból épülő lakások — ilyen szükségleteinek kielégíté­séhez is. Kercza Imre • Fásítási ankét Piaci árak, piaci lehetőségek Több mint harminc erdésze­ti szakember érkezett me­gyénkbe a napokban az erdő­rendezőség által szervezett fá­sítási ankótra. A kétnapos program során megnézték a balatonszabadi termelőszövet­kezet majorfásítását, elbeszél­gettek az ottani vezetőkkel. Ndklán a cellulóz gyártás cél­jaira ültetett nyárfaligetet szemlélték meg. 1975-ig nyolc­ezer hektár területien tervez­nek nyárfatelepítést. Az ankét részvevői értékel­ték az elmúlt tizenöt év alatt történt változásokat, a nagy­arányú fejlődést. Somogy me­gye országos viszonylatban is előkelő helyet foglal el az er­dősítésben. Megtekintettek a darányi termelőszövetkezet fa- feldolgozó üzemét. Itt évente Öt-hatmilliós bevételhez jut­nak a fagyártmányok értéke­sítéséből. Bútorléceiket is ké­szítenek, ezeket a nyugati or­szágokba exportálják. Az üzem biztosítja a tsz-tagok téli foglalkoztatottságát is. Az ÉRDÉRT Vállalat sok segítsé­get nyújt az üzletkötéseknél, valamint a felmerült gondok megszüntetésénél. Istvánéiban és Darányban — a második napon — a ho­mokos területek borókafenyő- telepítéseit tekintették meg. Ezek a természetes parkok szemet gyönyörködtető lát­ványt nyújtanak. Talajvizsgá­latokon döntötték el, hogy az egyes területekre milyen fa­fajtákat telepítsenek. Az egyik Duna ártéri ter­melőszövetkezet tapasztalat- cserére hívta meg a niklaia- kat, hogy — mivel a talaj- minőség azonos — a náluk bevált tágabb, mély ültetéssel telepítsék az erdőket. Tizen­kétezer holdas erdőgazdaság létrehozását tervezik, ugyanis itt, ehhez számottevő állami támogatást, valamint műszaki eszközöket kapnak. A barcsi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet 1952-ben lé­tesített először mezővédő er- dősávokat Huszonnyolc méter magas, negyven centiméter átmérőjű nyárfák vannak már ezen a területen. Érettségi bizonyítvánnyal rendelkező perfekt gyors- és gépírónőt (kaposvári lakost) azonnal felveszünk. Jelentkezni lehet a Somogy—Zala megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat központjában a személyzeti előadónál. Kaposvár, Széchenyi tér 5. (77120) A tanulságokat meg kell szívlelni Három napon keresztül kö­zöltük a megye zöldség-gyü- mölcsellátásával, a felvásárlói és a fogyasztói árak alakulá­sával kapcsolatos tapasztala­tainkat. Igyekeztünk a gondo­kat, a nehézségeket és az oko­zati összefüggéseket feltárni. Az eddig elmondottakból is vi­lágosan kitűnik, hogy az idén az ellátásban jelentkező zava­rok, a sokat emlegetett ár­problémák bonyolul összefüg­gések láncolataként alakult ki és ennek megfelelően a teen­dő intézkedések is sokrétűek. Ahogy Tóth Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának veze­tője is megállapította, az idei év e téren hozott tapasztala­tait, tanulságait meg kell szív­lelni és a feladatok meghatá­rozásánál, a további munká­ban messzemenően figyelem­be kell venni. Melyek azok a fontosabb tények, amelyek tanulságul szolgálhatnak? Szövetkezeteink az idén csaknem ezer hold­dal nagyobb területen kertész­kedtek, mint amennyit 1970- re terveztek. Az idén mégis nemcsak minőségi, hanem mennyiségi hiány is mutatko­zott bizonyos zöldségfélékből. Ez az ellentmondás abból fa­kad, hogy bár igen számotte­vően gyarapodott a technikai fölszerelés, ez bizonyos mérté­kig mégis elmarad a területi növekedés mögött. Ha egy ki­csit kedvezőtlenebb az időjá­rás — mint az idén is —, nyomban hatványozottan je­lentkeznek a nehézségek. Az ellátás javításának elsődleges feltétele — s ez nem választ­ható el az árviszonyoktól sem — a termelési színvonal eme­lése. Ez pedig csak további beruházásokkal, a még kiter­jedtebb fóliás kertészkedéssel képzelhető el. Megítélésünk szerint ez alapvető feladat, hi­szen csak nagyobb minnyisé- gű és egyenletesen jelentkező áruval játszhatnak szövetkeze­teink nagyobb szerepet az árak kialakításában. S itt mindjárt felvetődik az együtt­működés, a társulás gondo­lata. Éppen a kaposvári és a siófoki tapasztalatok igazol­ták, hogy egy szövetkezet né­hány termékkel nem képes versenyezni azokkal az elárusí­tókkal, .ahol egy helyen min­dent mégtalál a vásárló. Ter­mészetesen az ésszerűség azt kívánja, hogy nemcsak az ér­tékesítésnél, hanem már a ter­melésnél kialakuljon a céltu­datos együttműködés. Hallani lehetett olyan vé­leményt, hogy »a zöldbabot lesilózom, de adom a MÉK-nek, az ősziba- racot lecefrézem, mert ilyen alacsony áron nem éri meg az értékesítés« stb. Ugyanakkor a vásárló ötforintos zöldbabot talál a piacon. A statisztikai adatok szerint a zöldség, a gyümölcs, a baromfi és a to­jás ára januárban 14, február­ban 28, márciusban 32, április­ban 23, májusban 17, június­ban 10 százalékkal volt maga­sabb, mint az előző év azonos időszakában. Bár a szervezett, céltudatos értékesítés a végle­ges megoldás, mégis joggal kérdi a vásárló az előbbi ese­teket hallván: miért nem je­lenik meg maga a tsz árujá­val a piacon? Ahogy Tóth Lajos is mondta, ebben egy­részt kényelmi okok játszanak közre, másrészt a kockázattól való félelem: hátha a felme­rülő szállítási költségek mel­lett nem sikerül az árut érté­kesíteni. De ezenkívül is van még valami, amiről beszélni ugyan nemigen szoktunk, de kétségtelenül ott található az okok között. Mégpedig az, hogy a szövetkezet »nem akar szembe kerülni« legbiztosabb felvásárlójával, a MÉK-kel. Ez a tartózkodás nem indokolt, hadd tegyük hozzá, nem alapokon nyugszik. Most, július végén az árak mérséklődtek, bár egyes ter­mékekből még mindig maga­sak. A jó idő tartósságával a fogyasztó által annyira várt kedvező változás előrelátha­tólag tovább folytatódilí. A gondok elemzése, a tapasztala­tok mérlegelése azonban nem hiábavaló munka. Mind töb­ben kérik számon és igénylik a termelőszövetkezetek ársza­bályozó szerepének hatéko­nyabb érvényesülését. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy a termelés mellett az ér­tékesítésben is jelentősebb sze­rephez juthassanak. Kaposvár ellátását például, hatvan szá­zalékig a MÉK biztosítja, így részben érthető, hogy az ára­kat is elsősorban ők határozó zák meg. Az új gazdasági mechanic mus tág teret ad az egészségei versenynek. Ezekkel a lehető* ségekkl jobban kellene élni'. Mindnyájunknak kívánsága, hogy a termelés és a fogyasz­tás fontos feladata úgy kerül­jön összhangba, hogy benne egyformán érvényesüljön a termelőüzem, az értékesítő, va­lamint a vásárló érdeke. Ezért is szükséges alaposan elemez­ni az idei évben jelentkező gondokat, és a tanulságokat felhasználni a holnap fel­adatainak végrehajtásánál. Vörös Márta és egy forintért nem elvi 3 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. július 27.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom