Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-26 / 171. szám
őszibarack Becsbe, kajszi Svájcba A zöldségtermesztésnek nagy múltja van a Balatonújhelyi Állami Gazdaságban. Cél volt segíteni a Balaton-part ellátását. Ez bővült azzal, hogy exportra is termelnék, valamint a konzervgyárakat is ellátják áruval. A beköszöntő esős időszak alatt megszervezték a növényvédelmet. A kórokozók, elsősorban a gombák, baktériumok ellen fölvették a harcot. — Ez az év nagyon kedvezett a kórokozóknak — mondta Martzi Ferenc üzemágveze- tő. — Védekezésünk sikeres volt ellenük. Beszélt az értékesítés nehézségeiről is. Egyes zöldségfélékből nagy mennyiség jelent meg a piacon. A zöldbab értékesítése gondot okozott, részben a fertőzés, részben pedig a túltermelés miatt, önköltségen alul lehetett csak értékesíteni. A kedvezőtlen időjárás, a hőmérsékleti ingadozás károsította a melegigényes növényi kultúrákat: a paprikát, paradicsomot. Emiatt kis késedelemmel jelentek meg a piacokon. Feldolgozó üzemükben folyik a munka. Gyümölcsleveiket. szörpjeiket keresik a vásárlók. Többféle befőtt, dzsem és fagylaltalapanyag is készül itt. Kovács Imre, a gyümölcsös főkertésze arról tájékoztatott, hogy a termés hetven-nyolc- van százalékát exportálják. Az őszibarack hetven százaléka a bécsi piacokra, a kajsziból ugyanannyi Svájcba kerül. Rövidesen szállítanak majd a Szovjetunióba és Nyugat-Né- metországba is. Szükség esetén a Balaton- part ellátásában is tudnak segíteni. Az al- materűlet még csak ültetvény jellegű. Két- három év múlKovács Imre va lehet számolni a termésével. A harminc hold körtés is fiatal, néhány vagon termését a Szovjetunióba szállítják. — Átlagtermésünk kajsziból harminc-harmincöt, őszibarackból hatvan mázsa — fejezte be Kovács Imre. BCRub nyugdífasoknok Még csak ketten voltak, amikor egyik délelőtt beléptem a szakszervezeti nyugdíjasok klubtermébe. A Latinka Ház egyik helyiségét rendezték be asztalokkal, székekkel, televízióval, rádióval az öregek számára. Gyakran igénybe veszik azonban ezt a szobát más célra, s ilyenkor nekik vándorolniuk kell "egyik helyről a másikra. A két idős ember szívélyesen hellyel kínált az asztaluknál. Pista bácsi rögtön elmondta nagy büszkén, hogy hat éve ő az újságfelelős. Ezt bizonyította az előtte lévő nagy csomag újság is. Váladics István bácsi cipész volt, öt éve nyugdíjas. Még javában tart a szünidő, de az íródeák papír—írószerboltba már megérkezett az iskolaáruk első szállítmánya. A felszerelések között válogatva először a füzetcsomagok után érdeklődtünk, összeál'í- tásukban nem lesz változás a tavalyihoz képest, de az első küldemény alapján úgy látszik, hogy kevesebb lesz a hiánycikk. Tavaly például igen gyakran csalódás várt arra, aki pasztellkrétát akart venni. Az idén több típus áll a vásárlók rendelkezésére. Kellemes megl-petés, hogy az iskolatáskákban mintha ötletesebb lenne a »felnőttes- di«. Hiszen gyakran látjuk, hogy az alsó tagozatos nebuló is hatalmas aktatáskát cipel, mert az apunak Is olyan van. Az új kollekciói) m figyelembe vették ezt az igényt is, mert akad felnőttes fazoMoyjeSent a Béke és Szocializmus júliusi száma A folyóirat legutóbbi száma közzéteszi a kommunista cs munkáspártok júniusi moszkvai tanácskozásának dokumentumait. A magyarországi lapok közül csupán a Béke és Szocializmus közli a Vádirat az imperializmus ellen című dokumentumot, amelyet a tanácskozás előkészítő bizottságának megbízásából készítettek elő a kommunista és munkáspártok. Zénón Kliszko, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára a Lengyel Nép- köztársaság negyedszázados fennállása alkalmából ismerteti az országnak a 25 év alatt elért politikai és gazdasági eredményeit. A lap Lenin születésének 100. évfordulója előtt című rovatában Rodolfo Ghioldi, az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja A lenini érvelés ereje című cikkében megemlékezik a Kommunista Internacionálé 1921-ben tartott III. kongresszusáról, melynek munkájában pártjai küldötteként részt vett. ősz hajú, fiatalos tekintetű, vidám ember. Harmincnyolc éve szakszervezeti tag, és szinte mindig itt van a többiekkel. — Különösen télen és esténként járnak ide sokan. — örülünk ennek a helyiségnek, mert itt összejöhetünk. Elbeszélgetünk, vitat- toozgatunk — mondja mindnyájuk véleményét Heppen- heimer Jakab bácsi, aki szintén gyakran jár ide. — Miről szoktak beszélgetni? — Arról, amit az újságban olvasunk, a rádióban hallunk, a tévében látunk, ami az életnú most is, sőt még diplomatatáska is, csakhogy mindez mini méretben, és az egyhangú sötét tónusok helyett kék, sárga, tarkabarka színekben. A szomszédos négyemele- letes ház elől széles mosoly- lyal, kitárt karokkal sietett felém egy kövérkés, kopaszodó, szemüveges öreg úr. Kitörő örömmel ölelt magához, s erősen megszorított: — Szervusz öregem, édes testvérem! De rég nem találkoztunk. Szervusz!... —, és veregti a hátamat. — Szervusz... szervusz — mondom én is. (Csak tudnám, ki ez?) — Hogy vagy, öreg brúder? Bizony ott, Debrecenben fiatalabbnak néztél ki kilencszáznegyvenháromban. Akkor még fekete dús hajad volt — mondja még mindig a váltamat veregetve —, ma meg... No, nem is mondom tovább, mert elkeseredel. — Dehogy keseredem el. (Csak tudnám, ki vagy!) — De jót mulattunk egy éjszaka az Arany Bikában! Emlékszel? — Hogyne emlékeznék! (Sosem voltam Debrecenben, csak egy éjszaka átutaztam rajta.) — Jól állt neked a századosi mundér! (Ahá. ez hízelgő rám nézve, mert én csak őrmesterségig vittem annak idején, de nem hadapród, csak karpaszományos voltam.) Ha jól emlékszem, százados voltál. Nemde? — Igen, igen, kedves Gézám! (Meg kellett már szólítanom valahogy.) Szívesen olvasnak szépirodalmi és tudományos könyveket. Ha szép idő van, csoportosan kimennek a parkba. Nagyon összeszoktak már. Jó baráti közösség alakult ki. Ezért titkos álmuk, hogy itt, a városban egy szociális otthonban lakhassanak együtt — Milyen érzés volt nyugdíjba menni? — Nekem egy hét után már nem tetszett a lustaság. Még most is sokszor keresek valamilyen elfoglaltságot — válaszolt Jakab bácsi. Beszélgetés közben egyre többen érkeznek. Kedvesen üdvözlik egymást, és leülnek olvasni vagy kártyázni. Az asztalunkhoz odalép Matók István nyugdíjas, aki a nyomdában dolgozott. Ilyen korban már egyre több emlék jön felszínre. Beszélnek a fiatal éveikről, munkájukról, kitüntetésekről, harcokról, mindarról, ami az életükhöz tartozik. Kirándulni szeretnének, csak nagyon nehezen megy a szervezés. Érdekli őket a világ sora ... A. A. — De én nem Géza vagyok ám, hehe!... hanem én vagyok a Cotter Toncsi, vezetője voltam akkor az Arany Bikának. — Aáá... Toncsikám... persze... persze!... nahát! Csak most ismerlek meg igazán. (Sosem hallottam ezt a nevet.) Tényleg, tényleg — lelkendeztem — nem is gondoltam, hogy itt találkozunk. — Még arra is emlékszem, hogy akkor beleléptél a nagybőgőbe, kedves kamarapajtásom! Ügy ám, hehe! Hát ilyen gyerek voltál. No, jól emlékszem? — Persze, persze, Toncsikám. — De fizettél, mint a katonatiszt! — Igen, igen, mit tehettem, ha egyszer beleléptem. — Hát Nyíregyházára em- lékszel-e? Ott a Kossuthban mulatunk egy éjszakát. Ott is vezető voltam egy évig. — Hogyne ... hogyne! Emlékszem. (Ezen is átutaztam egyszer kilencszázharminc- háromban.) — Ott meg nagyot mulattál a kis Németh Ildikóval. — Aki ott lakott a sarki épület első emeletén? — Az!... Az... Látod, hogy emlékszel, aranyos cimborám! Hogy van a nagyságos asszony, kedves feleséged? — Köszönöm jól... köszönöm. (Nem mondtam, hogy sosem nősültem meg.) ben megtörtént velünk. Válogatás az iskolaszerek között Találkozás Alkohol és végállomás Egyszerre léptünk ki a Kapos borozó ajtaján. Megszólított: — Maga merre? — Nekem már elég... az állomásra. — Elég?! Egy féldeci?! Én >s az állomás felé megyek ... de még bekapok valamit. Melóztam egész nap, még a főnöknek is utána. Ennyit megérdemel az ember. — Nem lesz sok? — Á! Nem iszom én sokat. P'áne hétköznap. Vasárnap meg kell. Hülye egy rohanás az élet. Ma elég négyöt féldeci is ... Miért? — Hogyhogy miért?! In- káb én kérdem, miért kíváncsi rá?! — Érdekel... — Bele akar szokni a piá- lásba? Persze ehhez bírni kell az italt... Oltárian bírni kell. Egy idősek lehetünk, de fogadni mernék, ötször annyit megiszok, mint maga. Ügy iszok én, mint a Piszkos Fred. — De maga másért.. Gondolkodik egy keveset. — Másért?! Hát nézze... én hajnalban járok be egy kis koszos faluból. És késő este haza. Nekem nem kell a nyomott falusi élet. Igazi éjszakai szórakozás kell... Elválunk a Színház park túlsó végénél. Még fiatal ember. Határozott léptekkel megy. Falusi gyerek, akinek a kétes hírű perifériái kocsmák a «-városi világ«, és ahova a belépődíj négy-öt féldeci hétköznap. Legalább ... Űjabb »ismerősömnek« nem kell föltenni a kérdést. Jó néhány körrel túl van a szalonspiccen. Az ital feloldott benne minden gátlást. Kibontakozik. Ügy mondják ezt a lélektan nyelvén, hogy extra- vertálódik. És az extravertá- ció ezúttal egy-két hosszú kortyintással tarkított monológ. A távollevő feleséghez szól. Nevetséges és sajnálat- raméltó is egyszersmind. Negyvenéves lehet. Belebámul a poharába, aztán sorolja a feleség viselt dolgait. Mindennap berúg — mondják, akik ismerik. A feleség az oka. Ezt is mondják. És az italban keresi a menekülést ... Az állomás környékén gyakori látvány a dülöngélő ember. Az állomás italméréseiben reggelenként — mint — Szerencséd volt, testvérem, hogy csak másnap délután jött meg kedves feleséged. Ha. előző este jön, bizony rajta csípett volna. — Szerencsém volt, Toncsikám, hogy ott voltál. Kibeszélted te a dolgot. Nagyon hálás vagyok neked. Feleségem azóta sem felejtette el katonakori hűségemet. — Ugye, hehe! Egykomám, bizony egy jó barát elkel néha a háznál... — Igaz, igaz. De hogy kerültél ide Kaposvárra? — Az unokavőm Debrecenben katonáskodott. Ott ismerkedett meg az unokámmal. Lehozta ide, s mivel magam vagyok, én is eljöttem. Jól is érzem magam. — örülök, hogy szomszédok lettünk. Én a tizenhétben lakom. Látogass meg olykor-olykor. Délután mindig otthon vagyok. Majd elbeszélgetünk a múltakról. És bocsáss meg, hogy nem tudtalak hirtelen hova tenni, de én már feledékeny vagyok. A te agyad még friss, te nem öregszel. — Hehe! Rálisten. És elindultam az ABC felé. Útközben azon gondolkoztam, hogyan talál meg a tizenhétben, amikor ő sem tudja az én nevemet. Igaz, ez az ő dolga. Az enyém meg az, hogy a két városról többet tudjak mondani, sőt Szegedről is, mert Toncsi még fel fogja fedezni, hogy ott is találkoztunk, és akkor jaj nekem. Szolga Tamás egy vasutas mondta — húsz liter pálinka fogy el egy óra alatt Menekülés? A doktornővel a megyei kórház férfi idegosztályán beszélgettem az alkoholelvonókúrák tapasztalatairól. Először azokról esett szó, akik visszataláltak, és ismét józan életkörülmények között élnek. Ezek száma még elég kevés, de sokan jelentkeznek önként Azokról érdeklődtem, akik az iparban dolgoznak, nemegyszer felelősségteljes munkakörben, vagy veszélyes körülmények között. — A legtöbben segédmunkások — elsősorban az építőipari vállalatok alkalmazottai. Gyakran fiatalok, akad köztük tizennyolc éven aluli is — hallom dr. Gergely Ilona tapasztalatait. De a páciensek nemcsak az építővállalatok dolgozói közül kerülnek ki, hanem sok a MÁV-alkalma- zott és a cukorgyári munkás is. Olyan munkahelyek ezek, ahol elég egy félrecsúszott lépés, egy rossz, bizonytalan mozdulat, és kész a tragédia. Sajnos a munkába induláskor is nagyon sok alkohol elfogy. De nemcsak kétkezi munkások a páciensek az elvonókúrán. Az orvosnő emlékezetből elsorolt néhány tisztviselőt, jogászt, orvost, könyvelőt, katonatisztet, sőt még tisztelendő is akad a névsorban. Sok olyan értelmiségi, aki közvetlenül részt vesz a termelés irányításában, vagy fontos szervezési munkakört lát el. És ezek közül a betegek közül sokan elmondták, hogy a legjobb alkalom az ivásra egy-egy vidéki kiszállás. A vállalatok felelőssége! A túlzott alkoholfogyasztás elsősorban az egyén, a felelős egyén problémája. Hiszen mindenkinek magának kell megtalálnia a megfelelő mértéket. De a kérdésnek óhatatlanul van közösségi vetü- lete is. Mert felelős a közösség, a vállalat is. És amit az orvosnő ezzel' kapcsolatban elmondott, az nagyon elszomorító. A kórház idegosztálya is helyhiánnyal küzd. A megfelelő gyógyuláshoz szükséges hatheti kezelés helyett legföljebb egy hétig tudják bent tartani a beteget. És itt lenne fontos a jó együttműködés. Már egy hónap óta szeretnék bevezetni azt a rendszert — elvileg be is vezették —, hogy az alkoholisták ügyében jelentéseket kapnak a vállalatoktól. Azonban a szakszervezeti bizottságok illetékesei hallgatnak, nem érdekli őket Pedig ez nem magánügy. Egyedül a Nagyatádi Konzervgyár jár elöl jó példával — részletes levélben válaszolt és érdeklődött Vannak azonban biztató jelenségek is. Főleg modern nagyvállalataink körébőL A Híradástechnikai Vállalat alkalmazottai közül, eddig senki sem volt elvonókúrán, a VBKM Kaposvári Gyárának üzemorvosa is szigorúan felügyel a munkásokra, és szoros kapcsolatban áll a kórházzal. Eleinte akadt probléma az AKÖV-nél, ez azonban megszűnt, mihelyt felszámolták az »üzemi büfét«. Ugyanakkor a textilműveknél működő »vegyesboltban« — egy ellenőrzés tanúsága szerint — felbontják a pálinkás és almaboros palackokat Elgondolkoztató az orvosnő rövid tájékoztatása. A folyosóról behallatszik a betegek ideges járkálása, aríikulátlan kiáltása. Intő ez a hely. Nemegyszer az alkoholisták szomorú végállomása. Tröszt Tibor Országos úttörőtábor Nemcsak üdülés hanem tanulás is A tábor a Balaton partján van. A modern pavilonok ablakából látni a hullámzó vizet A KISZ Somogy megyei bizottságának balatonfenyvesi vezetőképző tábora elegáns szállodának is beillik. Itt gyűlnek majd össze a KlSZ-fiata- lok a nyári és a téli tanfolyamokra. Mielőtt ünnepélyesen megnyitották volna a tábort, úttörők népesítették be a házakat. A csillebérci tábor építése miatt itt rendezték meg a kiváló úttörők és az úttörő bábjátszók országos táborát. Gulyás János, a tábor egyik vezetője elmondta, hogy július első felében százhetven pajtást fogadtak itt. Vas, Baranya. Hajdú-Bihar, Borsod, Nógrád, Heves, Csongrád, Békés, Szolnok és Somogy megyéből érkeztek gyerekek ju- taíomüdülésre. A tábor vezetőségében pedagógusok, úttörővezetők, gyakorlatukat töltő egyetemisták vannak. A bábosok csoportjából beszélgetünk két pajtással. Móra Mária jászberényi úttörő, a Bercsényi Általános Iskola hetedik osztályos tanulója. — Hogyan ismerkedtél meg a bábokkal? — Hatodikos koromban a könyvtárban készítettünk először egy fakanál bábot. Kifestettük, figurát csináltunk belőle, s a könyvtáros néni azt mondta, érdemes lenne bábcsoportot alakítani, bennünket nagyon érdekel a bábok világa. így sikeresen megtanultuk botos bábokkal a Kis kakas gyémánt félkrajcárját. Vidékre is eljártunk előadni a gyerekeknek. — Versenyen is indultatok már? — Igen. Aranyérmet nyertünk a Ki mit tud? járási döntőjén. Eljutottunk a békéscsabai bábiesztiváira is. Kedvencem a Cirmi és a sajt című darab. Jó munkánk jutalmául itt üdül az egész csoport. — S a táborban hogyan telnek a napok? — Érdekesek a délelőtti előadások, legutóbb például Séd Teréz, a Népművelési Intézet munkatársa a bábok történetéről beszélt. A műhelymunka is izgalmas, különösen a köcsögbábokkal való ismerkedés. Ma terményeket gyűjtöttünk az e.dőben, bábokat készítünk a gyűjtemény anyagából, s egy közös darab bemutatását tervezzük. A kaposvári Aladics Cecília már sokszor elmondta a Pacsirta Együttes sikeres útját. Most. mint házigazda úttörőt, mint a tábortanács tagját kérdezem: hogyan adják át tapasztalataikat a pajtásoknak. — A Csongrád megyei pajtásokkal kötöttünk szorosabb barátságot. Sokan ismernek bennünket a békéscsabai nemzetközi bábfesztiválról. A köcsögbábozás mindenkit vonz, mert újszerű. Én azonban arról beszélnék, hogy van a táborunkban harminc német pajtás is. ök a csillebérci tábor bővítése miatt kerültek Balatonfenyvesre. A bábosok csoportjához csatlakoztak, nekik mutattuk meg a köcsögbábok készítési módját. Meg- tanultattunk velük néhány magyar népdalt, s egy rövid bábdarabot, köcsögbábokkal. — A szabad program? — Fürdünk, az első napokban Jií idő volt: asztaliteniszezünk, díszítjük a szobákat, sokat tanulunk egymástól, és barátságokat kötünk. Ennél többre nem is futná a huszonnégy órából. Bán Zsuzsa SOHOGTI NÉPLAP Szombat, IMS. Július te, s
