Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-01 / 149. szám
Jobb szociális ellátást a tanácsi vállalatoknál Az utóbbi öt évben gyorsabb ütemben fejlődött a helyű par a megyeszékhelyen a Tegyünk többet Somogyért! mozgalom eredményeképpen, s a múlt év végén már csaknem nyolcezren találtak munkát a kaposvári tanácsi üzemekben. A városi párt-végrehajtóbizottság éppen ezért vizsgálta meg legutóbbi ülésén Deák Ferencnek, a megyei tanács ipari osztályvezetőjének jelentése alapján, milyen színvonalú a helyiipari vállalatok dolgozóinak szociális ellátottsága, hogyan valósul meg a megyei pártbizottság határozata, amelyet másfél évvel ezelőtt hozott az ipari munkások élet- és munkakörülményeinek javítására. Az iparosítás hatására javult a szociális ellátottság az utóbbi öt évben, korszerűsödtek a munkahelyek, új öltözők és mosdók épültek. Ennek ellenére még mindig nem kielégítő a fejlődés, mert több esetben csak a termelő terület növekedett az üzemekben, ezt nem követte a biztonságos munkaföltételek megteremtése és a szociális létesítmények bővítése. A szociális ellátás jelenlegi színvonala korántsem elégíti ki a törvényes előírásokat. Például az öltözők alapterülete, a mosdók száma csak néhány vállalatnál felel meg az előírásoknak. Éppen ezért nem megnyugtató, hogy a tavalyi gazdasági tevékenység után képződött fejlesztési és részesedési alapból az idén nem kívánnak fedezetet biztosítani szociális helyzetet javító beruházásokhoz. A Kefe- és Műanyagipari, a Híradástechnikai Vállalatnál ugyan épültek új üzemrészek, szociális helyiségek, mégsem megfelelőek a körülmények, mert a szociális beruházásokkal egy időben a foglalkoztatottak száma is nőtt. Különösen rossz körülmények között dolgoznak a nyomda, a Finommechanikai és Gépjavító, a Vegyesipari Vállalat dolgozói. Feszítő gondjaik 1974-ig megoldódnak, a megvei tanács támogatásával épülő új telephelyeken és rekonstruált üzemekben az az előírásoknak megfelelő szociális ellátás lesz. A bejáró dolgozók gondjai Egyetlen helyiipari vállalatnak sincs saját üzemi konyhája, mert nem gazdaságos. Az idegen konyháról szállított étel kihűl, a minőségére is sok a panasz. Egyébként a tanácsi iparban foglalkoztatottaknak mindössze 13,8 százaléka veszi igénybe a térítéses üzemi étkeztetést, s az étkezőknek majd negyven százaléka (!) alkalmazott. A vidékről bejáró ezerkétszáz dolgozónak csak kis hányada étkezik az üzemekben; s általában nem használhatja nyugodtan a szociális berendezéseket sem a vonat és a busz szoros menetrendje miatt A Kapos ön- kiszolgáló éttermében ebéde- lők gyakran kénytelenek túllépni a hivatalos ebédidőt £> emiatt sok értékes óra kárba vész. Az üzemi étkezésben részt vevők kis százaléka indokolná, hogy büféket nyissanak a vállalatoknál, hogy elláthassák csomagolt élelmiszerrel, üdítő itallal a munkásokat Ettől azonban még ma is több helyen idegenkednek a szeszes ital fogyasztásának veszélye miatt Tizenöt vállalat közül csak a Híradástechnikai, a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál alkalmaznak üzemorvost, pedig a dolgozók igénylik. Helyes volna, ha több vállalat közösen alkalmazna főfoglalkozású orvost, aki egyben tanulmányozhatná az üzem és a szakma jellegéből származó megbetegedéseket, s nagyon sokat tehetne a megelőzésért. Az eredmények közé számítható, hogy csökkent a balesetek száma. Két évvel ezelőtt hat, tavaly pedig öt baleset jutott száz munkásra. Halálos kimenetelű baleset tavaly nem fordult elő. A IV. ötéves tervben javuljon a szociális ellátás! A végrehajtó bizottság tagjai egyetértettek azzal, hogy föl kell számolni a technikai és a szociális elmaradottságot a helyiipari vállalatoknál. Müller László szerint hathatós segítséget kell nyújtani azoknak az üzemeknek, amelyekben a szociális ellátás messze elmarad a követelményektől. Vétek József arra hívta föl a figyelmet, hogy a szociális ellátottság nem tart lépést a fejlődéssel, erre kevesebb pénz jut a vállalatoknál. Inke Sándor hangsúlyozta — s ezzel mindenki egyetértett —, hogy a helyiipari vállalatok önerőből nem tudják megadni az előírásoknak megA lelleiek és a% idegenforgalom A balatonlellei Balatom- gy öngye Termelőszövetkezet melléküzemági tevékenysége eléggé szerteágazó, de ezen belül jelentős szerepet szántak az idegenforgalmi helyeken felállított elárusító egységeiknek. A magyar tenger közelsége magától kínálja a lehetőséget, hogy itt árusítsa termelvényeinek egy részét a gazdaság. Mint megtudtuk, nem iis elsősorban a haszonszerzés, a jövedelmi források bővítése volt az indító ok: — Az üdülőhelyi bizottság a pártszervezeten keresztül kérte szövetkezetünket, hogy ® nagy idegenforgalomra való A szövetkezet borát három helyen is mérik: Hellón a vasútállomásnál és a kishegyi pincénél meg Fonyód központjában. Mindhárom kimérés egész éven át folyamatosan üzemel, szemben a zöldségboltokkal, amelyek szezon- jellegűek. Különösen a lelle-kishegyi borkimérésnek nagy a forgalma. A kápolnánál — présháznál — szombaton és vasárnap többnyire külföldi vendégek fordulnak meg, »menetrend- szerű« lovas kocsi viszi fel őket a faluból. A borkóstolást szalonnasütéssel is összeköthetik. Saját termésű borukkal áruval, elfogadható árakkal igyekszünk ideszoktatni a vevőket, mart nagy ám a kon- kurrenda körös-körül! Jól jön viszont, hogy négy vállalati üdülőnek is szállítunk kertészeti növényeket nagyobb tételben, s ez jelentősen emeli majd a forgalmat... A leilei tsz jelenléte a Ba- laton-parti ellátásban jelentékenyen enyhíti a vendéglátás gondját. Hogy továbbra is »jó nevet« tarthatnak-e fenn maguknak a nagy idegenforgalmú helyen, az csupán tőlük függ: elérhetik ezt, ha — Pá- hiné szaval szerint — ezután is jó áruval, elfogadható árakkal dolgoznak. (Bern esz) felelő szociális ellátást, mivel a hosszú évek alatt létrejött elmaradás megszüntetésére nem elegendő a vállalatoknál képződő fejlesztési alap. Pedig egyre nagyobb gondet kell fordítani minden üzemben a szociális ellátás és a munka- körülmények javítására, mert ez kihat a munkások hangulatára, a fluktuáció mértékére. Somogyi József, a városi párt- bizottság első titkára mindezt aláhúzta azzal, hogy ez a helyzet türelmetlenséget, feszültséget okoz, kihat a termelésre, a családi és a társadalmi életre. Feltétlenül javítani kell a közétkeztetésen, meg kell szüntetni a rossz munka- körülményeket, új fürdőkre, öltözőkre és orvosi rendelőkre van szükség. Ez a szellem jutott kifejezésre a határozatban is. Ez felhívja a megyei tanács illetékes osztályainak a figyelmét arra, hogy a IV. ötéves terv kidolgozásakor ezt a lemaradást vegyék számításba, s úgy határozzák meg az iparfejlesztést, hogy 1975-ig az előírásoknak megfelelően javuljon a tanácsi iparban dolgozók szociális helyzete. A határozat javasolja a vállalatoknak és a pártszervezeteknek, hogy saját anyagi eszközeik felhasználásakor vegyék figyelembe, szociális feladataikat, és észszerű beruházási politikával, esetleg a részesedési alapból visszatartott összegek felhasználásával javítsanak a helyzeten A szakszervezeti szerveket arra ösztönözte a végrehajtó bizottság, hogy még bátrabban képviseljék a munkások érdekelt Lajos Géza Forradalmi krónika 1919. JÚLIUS l-TŐL 27-IG 1. Megalakult a Kerületi Gazdasági Hivatal Elnök* mint kormányzótanácsi biztos: Latinca Sándor. 4. Károlyi Mihály és családja elhagyja az országot. 6. Vármegyei közigazgatási megbízottnak Lucz Mózest nevezték ki. 7. Latínca Sándor kormányzótanácsi biztos kinevezése. 8. Egyesítették a kaposvári malmokat. 8. Szocializálták az asztalosok üzemét. 10. Szocializálták a Székely-féle szabóüzemet. 12. A Kerületi Ipari Termelési Tanács intéző bizottsága beolvad a Kerületi Gazdasági Hivatal második osztályába 12. A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság rendeletére az igali járás e célra alakított bizottsága a mer- nyei piarista jószágkormányzóság kastélyát alkalmasnak minősítette a népegészségügy szolgálatában igénybe vehető üdülőtelep vagy kórház céljára 14. Megszervezték Somogy vármegye Közellátási Hivatalát 17. Négy lovas-, két géppuskásszázad — egy üteggel — elindult a harctérre. 20. A románok ellen megvívott tiszai harcokban a 44. dandár katonái is részt vettek. 20. A vármegyei építési direktórium megalakulása. 21. A nemzetközi munkásosztály szolidaritási sztrájkja az orosz és magyar Tanácsköztársaság mellett. 24. A dunántúli 7. huszárezred első harci tevékenységével kiválóságának adta tanújelét. 25. H. G. Alsberg, a Daily Herald munkatársa. Csillag Miklós újságíró kíséretében a megyébe érkezett a termelőszövetkezetek tanulmányozására. A Megyei Munkástanács ülése Schneller Béla elnökletével. 27. Új pöüthegesztö ferhefésbeméropadot gépjavító vállalat csokonyavtsontai állomásán. A bemérőpadot a Ganz Villamossági Müvek bajai szinkronbrigádja készítette el határidő előtt. Eddig az állomáson elkészített ponthegesztőket Bajára kellett szállítani bemérésre. A Béke brigád június hónapban 49 ponthegesztőt gyártott, ez több mint egymillió forint termelési értéket jelent az állomásnak. A választék megfelelő, de egyelőre kevés a vendég. tekintettel erőnktől függően segítsünk a vendéglátás gondjain. Hát tulajdonképpen ez az, amiért ott vagyunk a Ba- laton-parton és fenntartjuk boltjainkat Persze azért nemcsak erkölcsi, hanem anyagi haszon is adódik ... Mátyás László tsz-eflnök még azt is elmondja, hogy mintegy félmillió forintos bevételre számítanak az idén a Balaton-parti pavilonokban zöldség, gyümölcs és saját térmérő bor értékesítéséből. — Két zöldség-gyümölcsei árusító helyünk’ van helyben, a leilei villasorban. Az áru zömét magunk termeljük, kisebb részét tagjainktól vásároljuk és úgy értékesítjük. Az egyik boltnak tavaly például 300 000 forintos forgalma volt, a másiknak — később nyílt — kevesebb. Az idén ennél többre ■számítunk, mert most fordult termőre a 15 holdas őszibarackosunk, a napokban kezdjük a szedést... — olaszrizTinggel — kínálják a vendégeket. 12 hold szőlőnek a terméséből »dolgoznak« a borkimérések, a háromban összesein mintegy 200 hektolitert tudnak eladni. Jövedelemmel nem is számoltak, csupán annyi bevételt terveztek, amennyi a költségeket fedezi. Azonban — úgy mondja az elnök — 100 000 forint jövedelem mégiscsak meglesz. Kellemesen csalódnak ... Üdülők között húzódik meg a tsz egyik zöldség-gyümölcs- boltja, Páhi Gáspárné vezeti. — Mikor nyitottak és milyen a forgalom? — Június 10-én kezdtük el itt az árusítást, immár harmadik nyarunk az idei. Már törzsvendégeink is vannak. Hogy milyen a forgalom? Egyelőre nem dicsekedhetek, eddig mindössze 13 000 forint értékű áru kelt el. De az igazi forgalom júliusban és augusztus első felében lesz... Jó Tények és tanulságok Ami az asztalra kerül*. A számok meghökkentően nagyok. 1969 áprilisában a hazai élelmiszeripar — többek között — 92 350 tonna lisztet, 76 880 tonna kenyeret, 3670 tonna baromfit, \ 2318 tonna kolbászt, 1560 tonna vajat termelt, 1154 tonna étolajat, 688 tonna szalámit adott át a kereskedelemnek. Egyetlen hónapban, 1969 áprilisában, 3,5 milliárd forintot hagytunk ott az élelmiszerboltok pénztáránál A lakosság legtöbbet — érthetően — élelmiszerekre költ. 1965-ben 30 milliárd, 1968-ban már 38 milliárd forintra rúgott az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma. A száraz adatok is aláhúzzák a közismert tényt: az élelmiszerellátás döntő befolyással van mindennapi életünkre. Növekvő igények A legfőbb tanulság: a növekvő igények — hiszen 1969 első negyedévében 12 százalékkal volt nagyobb az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma, mint 1968 hasonló időszakában — nemcsak meny- nyiségiek, hanem minőségiek is. Az élelmiszeripar és a kiskereskedelem napról napra állni kényszerül a vevő kritikai kontrollját, mert ruhát, cipőt, hűtőszekrényt ritkán, de kenyeret, húst, zöldséget mindennap veszünk. E kritikai kontroll azt tanúsítja: a mennyiségi és minőségi igény- növekedésnek az ipar és a kereskedelem egészében megfelel, sok részletet tekintve azonban nem. Különösen a kenyér- és húsellátásban vannak időszakos, de újra meg újra visszatérő nehézségek. A hús- és töltelékárunál elsősoroban mennyiségi, míg a kenyérnél minőségi okok miatt hangzanak el a fogyasztói panaszok. E két alapvető árucsoport egyben érzékeny műszerként is jelzi az élelmiszerpiacon meglevő feszültséget, azt, hogy »lépésváltásra« van szükség. Láncszemekből — lánc Az élelmiszergazdaság lényegében lánccá fűzi egybe az eddig különálló láncszemeket. A termeléselőkészítéstől egészen az értékesítésig, a szállítást, tárolást, tartósítást is beleértve. Az évről évre ismétlődő panaszok (az áruk fölösleges szállítgatása miatt) félreérthetetlenül rámutatnak arra, hogy szerkezeti-szervezeti kérdések sokasága halmozódott föl az évek során. Ezek megoldását — s ezzel az egész élelmiszerpiacon levő feszültségek enyhítését — kiindulópontként elősegítette a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium — tehát az »egy kéz« — létrehozása. Folytatódott a megyei irányító szerveknél, elsősorban a tanácsoknál végrehajtott átcsoportosítással, s napjainkban e változások kezdeti előnyeit már tapasztalhatjuk. Hiba lenne azonban arra gondolni: most már egyenes az út. Rendkívül sok a Jeendő az élelmiszeripar vállalatai közötti verseny kibontakoztatásáért, a választékbővítést szolgáló érdekeltségi rendszer megteremtéséért, s nem kevésbé az élelmiszer-kereskedelem anyagi-technikai bázisának tökéletesítéséért. Az élelmiszeripar több mint 164 ezer embert foglalkoztat. Munkájuk termékét azonban — s ezzel egyedül állnak minden népgazdasági ágazathoz mérten — az ország minden lakosa fogyasztja, így tehát tízmillió fölött van kritikusaik száma. Nagyobb rugalmasságot Az élelmiszeripar évről évre növeli a termelést, 1968-ban 1968-hoz mértan 15 százalékkal adott több árut a lakosságnak. Ez év első négy hónapjában öt százalékkal volt nagyobb a termelés, mint 1968 hasonló időszakában. Mégis: sok árucikk el-eltűnik az üzletek polcairól. (Olcsóbb konzervfélék, félkész ételek, bizonyos fűszerek stb.) A termelés és az áruelosztás egyenetlenségeire mutat ez, s arra, hogy maga a kereskedelem sem találja helyét a megváltozott körülmények közepette. A területi elv feladása — tehát az állami és szövetkezeti kereskedelem együttes je'enlé- te a településeken —, a beszerzési megkötöttségek feloldása, az árképzésben rejlő, a kereslet-kínálatot tükröző lehetőség már ma módot ad a kereskedelemnek arra, hogy rugalmasabban, tehát tökéletesebben lássa el feladatát.- Sajnos, még igen kezdetiek csupán az ilyesfajta törekvések. Azért fontos hangsúlyozni ezt, mert általános tapasztalat: az adott lehetőségek mellett is tökéletesebb lehetne az élelmiszerellátás. Azaz: nagyobb szervezettséggel, az áru útjának megrövidítésével, a bolthálózat átgondoltabb fejlesztésével — az új településeken előbb nyitnak presszót, mint élelmiszer-üzletet... — gyorsan fölszámolható sok, ma még meglevő visszásság. Az élelmiszerpiac a legnagyobb fogyasztói piac, ami itt történik, annak messzire gyűrűző hatása van. Ezt figyelembe véve kell munkáját végeznie mindenkinek, akinek csak köze van ahhoz, hogy — mi kerül az asztalunkra, egv pillanatra sem feledve: több mint tízmillióan ülünk az asz tál mellett...! SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. július L
