Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-26 / 171. szám

Az Apoll«»—11 utasai a Hornet fedélzetén Szovjet hadihajók Kubában Kiss Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: A Hornét fedélzetén, zárt karantén-kocsijukban úton vannak a holdexpedíció tagjai ideiglenes otthonuk, a housto­ni »-Hold-fogadó központ-» fe­lé. A hajóról szállítógép viszi a lakókocsit Houstonba. Az űrhajósok az első orvosi vizs­gálat, hivatalos jelentés ada­tai szerint jobb egészségi ál­lapotban vannak, mint az ed­digi űrexpedíciók tagjai, és az egyetlen kisebb orvosi problé­ma Armstrong középfül-irritá- ciója, amely azonban gyakori jelenség a Földre visszatérő űrhajósoknál. Időközben Collins táviratot kapott McConnell tábornoktól, az amerikai légierő vezérkari főnökétől: szeptember 5-én Collinst ezredessé léptetik elő. A Hőmet folytatja útját a Hawaii-szigetek felé, ahová a tervek szerint szombaton este — magyar idő szerint nyolc órakor — érkezik meg. A programot a Földön is olyan pontosan betartják, mint a Holdon, ahogy a houstoni űr­központ holdlaboratóriumában vasárnap reggel, magyar idő szerint kilenc órakor köszön­tik az űrhajósokat, Armstron- gék a következő útvonalon fognak érkezni: Hawaiiban az űrhajósok lakókocsiját szállí­tóautóra szerelik és a Hickami légitámaszpontra viszik. Itt át­teszik egy C—141-es szállító­repülőgépre, s ez juttatja el a három űrhajóst és kísérőiket az ellingtoni légitámaszpontra. Közben a felbecsülhetetlen értékű Hold-talajt szállító két tartály egy repülőgépen úton van Houston felé, érkezését péntek délutánra várták. A Armstrong, Collins és Aldrin jó fedélzetén az egészségügyi üvegfala mögött. jósok által »lelőtt-« filmteker­cseket előbb a fertőtlenítő la­boratóriumba viszik, majd el­sődleges elemzésnek vetik alá. A tartályok tartalmát a továb­biakban 36 tudós, illetve tu­dóscsoport között osztják szét, s a vizsgálatok eredményeit egy januárban megtartandó értekezleten összegezik. A Holdon hagyott két tudo­mányos berendezés — a »hold- rengésjelző« és a lézertükör — közül az egyik máris nagy iz­galmat keltett a tudósok kö­rében. Szerdai észleletek sze­rint ugyanis a szeizmográf ki­lengett, s ennek okát meteor becsapódásában vagy belső eredetű rengésben keresik. A szakértők általában az utóbbi feltételezés felé hajlanak. Mint Garry Latham, az Apol- lo-programmal. összefüggő ren- géstani vizsgálatok irányítója csütörtök este közölte, ha me­teor becsapódása okozta volna a műszer kilengését, akkor a becsapódás erejének néhány' ezer tonna trinitrotoluol rob­banásával egyenértékűnek kel­lett volna lennie, s ez csak valószínűtlenül nagy meteor­tól származhat. A műszer az első jelentések szerint olyan energiát észlelt, ami egy 20— 40 kilotonnás atombomba rob­banásakor szabadul fel. Tudo­mányos körökben úgy vélik, ha bebizonyosodik, hogy a je­lenség oka holdrengés volt, ez egyben azt is bizonyítaná, hogy a Hold »élő-« bolygó. A lézertükör még nem vál­totta be a hozzá fűzött rémé nyékét Eredetileg azért he­lyezték el, hogy segítségével sák meg a Hold és a Föld kö­zötti távolságot. Mivel azon­ban mindmáig nem tudták precízen megállapítani, hogy a Nyugalom Tengerén hol szállt le a holdkomp, a tükör koordinátáit sem tudták meg­határozni. így a visszaverésre szánt sugárnyalábbal — amely egyébként igen keskeny — egyszerűen meg kell keresni a tükröt. Az Apollo—11 sikeres útja alkalmából — a már jelen­teiteken kívül — táviratban üdvözölték Nixon elnököt és az űrhajósokat, U Thant, az ENSZ főtitkára, VI. Pál pá­pa, Borten norvég miniszter- elnök, Franz Jonas osztrák köztársasági elnök, Heine- mann, az NSZK elnöke, Sa- ragat, Olaszország elnöke, Gustav Adolf svéd király, f|ato japán miniszterelnök és még sokan mások. (MTI) A Kubai Köztársaság Forradalmi Kormányának meghívására gattak Kubába. szovjet hadihajók látó­Intézkedjen a Biztonsági Tanács!! Zambia panasza a tanácskozás napirendjén A Biztonsági Tanács csü­törtökön délután folytatta Zambia Portugália elleni pa­naszának megvitatását. Zambia küldötte kijelentette: a múlt havi portugál légitá­madások Zambia határmenti falvai ellen a négy éve fo­lyó portugál agresszió csúcs­pontját jelentik. »Az a türe­lem, amelyet mindeddig, a körzet biztonsága érdekében tanúsítottunk, bizonyítja béke­vágyunkat. Ha a Biztonsági Tanács nem akadályozza meg Dél-Afrikában Portugália to­vábbi agresszív tevékenységét, úgy ennek következményeiért Zambia nem tehető felelőssé« — mondotta. A zambiai álláspontot támo­gatta felszólalásában Gabon, Sierra Leone, Madagaszkár, Tunézia és Libéria képviselő­je is. A 31 ország képviselőiből. Nambia (Délnyugat-Afrika) kérdésével foglalkozó ENSZ- tanács tagjai csütörtökön a tanács szenegáli elnökéhez in­tézett levelükben követelték a Biztonsági Tanács azonnali összehívását annak megvita­tására, hogy a Dél-afrikai Köztársaság — a Biztonsági Tanács 1969 márciusi határo­zatával szembehelyezkedve — a volt német gyarmatot be­olvasztja közigazgátási rend­szerébe. A levél hangsúlyozza, hogy az ENSZ tekintélyének, a Biztonsági Tanács határoza­tainak érvényt kell szerezni. (MTI) A kubai nép nemzeti ünnepén A Hornet repülőgép-anyaha- zárlatot biztosító lakókocsi Még mindig tart az olasz kormányválság Csütörtökön nem került sor az előre bejelentett keresz­ténydemokrata — szocialista — szociáldemokrata »csúcsérte­kezletre«, amely a kormány- válság megoldását célozta vol­na. Az említett tanácskozást — a jelek szerint — későbbi időpontra halasztották. A szociáldemokraták kije­lentették, hogy őket nem elé­gítik ki a Rumor által kilátás­ba helyezett kompromisszu­mok, s még jobban ki akarják domborítani a megalakítandó kormány kommunistaellenes jellegét: nyomást kívánnak gyakorolni Rumorra a jobb- ratolódás érdekében. Közben újabb erjedés indult még a kereszténydemokrata párton belül is. Moro ismétel­ten állást foglalt a Rumor cso­portja és Fanfani hívei ellen. A szocialista párt vezetősé­ge egy egész napi tanácskozás befejeztével sem nyilatkozott Rumor programjáról, — sem mellette, sem ellene nem fog­laltak állást. (MTI) Július 26-a nem egyszerűen történelmi dátum a kubaiak számára, mint ahogyan az Escambray hegység sem csu­pán földrajzi fogalom, hanem a kubai nép harcának és hő­siességének jelképe is. Tizen­hat esztendővel ezelőtt, 1953. július 26-án Fidel Castro és maroknyi, de bátor, Tiata’ harcostársa megrohamozta a Santiago de Cubában levő Moncada laktanyát, hogy a diktátor Batista erődjéből sze­rezzenek fegyvert az ellenál­láshoz. A túlerővel szemben alulmaradtak, de magukra irá­nyították az elnyomott nép fi­gyelmét, és három esztendő múlva, a börtönből szabadult Castro vezetésével, fegyveres harcot kezdett a »Július 26 mozgalom«, hogy 1959 január ■ iában győzzön a diktatúra fe­lett. A forradalom hamaro san szocialista jelleget öltött. A Fidel Castro vezette moz­galom legjobbjai felismerték, hogy csak a szocialista elvek gyakorlati megvalósításával irthatják ki gyökeresen a feu dalizmust és a jenki-monopó­liumok uralmát. Kubának sok akadállyal kel­lett megbirkóznia. Az Egye­sült Államok által felszerelt és pénzelt ellenforradalmi erők kétszer kíséreltek meg inváziót Kuba ellen, a pro­vokációk számát pedig ezrek­ben mérhetnénk. A Washington kezdeményezte blokád is sú­lyosbította a nehézségeket. Kuba — az első szabad föld Amerikában — azonban nem maradt magára, s a szocialis­ta közösség segítségével ké­pes volt hatástalanítani a blo­kád szorítását. Az új, szocialista Kuba tör­ténelmi utat tett meg a »Jú­lius 26. mozgalom« zászlóbon­tása óta. A győzelmes dátum tizenhatodik évfordulóján ha­zánk népe további sikereket kíván kubai barátainknak az új társadalom építéséhez, s ahhoz a küzdelemhez, ame­lyet az imperializmus ellen vív, — összefogásban a s'- ■ cializmus, a haladás és az antikolonializmus erőivel. s. t. Közel-Kelet Kairóban befelezett a kongresszus Nixon sajtóéi*te esetleges szovjet—amerikai csúcstalálkozó — Nixon tervei és elképzelései A Fehér Ház egy újonnan bevezetett szabálya következ­tében a sajtóértekezleten részt vevő tudósítók nem ismertet­hetik egyenes idézetek formá­jában az elnök szavait, nyil­ván azért, hogy adandó al­kalommal ne is lehessen hi­vatkozni arra, amit Nixon mondott. Ázsiai kőrútjának tárgyalá­si témáiról, a vietnami hábo­rúval kapcsolatos elképzelései­ről, romániai útjának céljai­ról, a szovjet—amerikai meg­beszélések kilátásairól nyilat­kozott Nixon amerikai elnök azon az egyórás sajtóértekez­leten, amelyet pénteken tar­tott a Guam szigetén levő Agana tiszti klubjában. ]\ixon taktikája 4 sajtóértekezlet egyik fő témája az esetleges szovjet— amerikai csúcstalálkozó volt. A UPI szerint N'fon szíve­sen találkozna a szovjet ve­zetőkkel, »ha ez elősegítené a vietnami háború befejezését«, vagy »ha előmozdítaná a kö­zel-keleti béke megszilárdulá­sát«. »Szívesen találkozna a szovjet vezetőkkel a stratégiai atomfegyverek ellenőrzésének megvitatására, ha ők is úgy akarják.« Az AP szerint viszont az elnök úgy nyilatkozott, hogy »három olyan terület van, amely a csúcsértekezlet alap­jául szolgálhat, amennyiben mindkét fél elfogadja ezt és a kilátások haladással kecseg­tetnek; ez a három terület: a közel-kelet, a fegyveres ellen­őrzés és Vietnam. Tehát amit az egyik hírügynökség szüksé­ges előzménynek értelmezett, azt a másik kívánatos követ­kezménynek tekintette. Az AFP összefoglaló jelentése sze­rint Nixon »csak akkor fűz reményeket egy szovjet—ame­rikai csúcstalálkozóhoz, ha a fontos kérdésekre vonatkozó tárgyalások tényleges ered­ményre vezethetnek«. »Arra van szükség, hogy a találkozó hosszan érlelődjék, és hogy három témakörben sikerüljön haladást elérni. Egyrészt a Közel-Keleten — itt azonban az álláspontok még távol áll­nak egymástól —, másrészt a fegyverzet-ellenőrzés kérdésé­ben — erről most nagyköveti szinten folytatnak megbeszé­léseket —, végül pedig Viet­nammal kapcsolatban — ha biztos lenne, hogy a találko­zó eredményei hasznosak len­nének.« A sajtóértekezlet többi té­máját már egybehangzóan fej­tik ki a hírügynökségek. A romániai látogatás Nixon Romániában a két ország kapcsolatairól, európai problémákról, valamint Kelet és Nyugat viszonyáról kíván tárgyalni. Látogatását nem szabad kihívásnak vagy pro­vokációnak tekinteni a Szov­jetunióval szemben, sem pedig Kína iránti kezdeményezésnek. Az amerikai elnök nem szándékozik ellátogatni Dél- Vietnamba, de tárgyalni kí­ván Bunker saigoni nagykö­vettel és Abrams tábornokkal, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai expedíciós hadsereg főparancsnokával. A találko­zóra Bangkokban kerül majd sor, s ez alkalommal a Dél- Vietnamban alkalmazott ame­rikai katonai taktikát fogják felülvizsgálni. A vietnami kérdés Az amerikai elnök ázsiai kőrútjának tárgyalásain az el­ső számú napirendi pont a vietnami kérdés lesz. Szerel­né kipuhatolni, hogy a meg­látogatott országok vezetői haj­landók-e támogatni az Egye­sült Államok és a saigoni rendszer álláspontját a tűzszü­net és a »szabad választások« kérdésében. Szavaiból kitűnt, hogy ezeknek az országoknak a részvételével szeretne »nem­zetközi ellenőrző és felügyelő szerveket« létrehozni. Szeret­né ezenkívül kialakítani az Egyesült Államok délkelet­ázsiai politikáját a vietnami háború utáni időkre. Elfogad­ja az ázsiaiak nemzeti érzé­seit, de az Egyesült Államok, mint csendes-óceáni hatalom, a jövőben sem fog kivonulni Ázsiából. Az elnök azt mondta — írja az AP —, hogy nem akarja ugyan bírálni egyetlen elődjét sem, de úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak tanulnia kell korábbi hibáiból. A ta­nulságot Nixon elnök abban látja, hogy úgy korlátozzák a katonai jelenlétet, hogy az ne vezessen újabb vietnami tí­pusú háborúhoz. Felül fogják vizsgálni a Thaiföldön és más délkelet-ázsiai országokban ál­lomásozó amerikai katonaság kérdését is. A Közel-Keleten változatla­nul forró a levegő. A Szuezi- csatorna övezetében ismét lö­völdözésre került sor az iz­raeli és az egyiptomi egysé­gek között, ezúttal a frontvo­nal déli szakaszán. A helyzet­re jellemző, hogy az újabb összecsapás és az azt megelőző rendkívül komoly tüzérségi párbaj és légicsata között alig huszonnégy óra telt el. A ten­dencia meglehetősen világos: az incidensek sűrűsödnek és állandósulnak. * * * Nasszer elnök záróbeszédé­ben összegezte az Arab Szo­cialista Unió háromnapos kongresszusának munkáját, majd a közel-keleti helyzetről beszélt. »Népünk nem néz­heti tétlenül, hogy országában ellenséges csapatok állomá­soznak. Az országot fel kell szabadítsunk, és helyre kell állítanunk jogainkat« — mon­dotta. Az 1700 küldött lelkes taps­sal köszöntötte és egyhangú­A jugoszláv sajtó érezhető csalódottsággal kommentálja a Közös Piac miniszteri tanácsá­nak most véget ért brüsszeli ülését, ahol ismét elhalasztot­ták a döntést annak az évek óta hangoztatott jugoszláv kí­vánságnak a sorsáról, hogy kezdődjenek érdemi tárgyalá- Isok a »hatóik« és Jugoszláviai lag elfogadta a záróközle­ményt, amely megállapítja, hogy Izrael az arab orszagox elleni fokozott agressziójával a közel-keleti feszults igét a végletekig élezi és arra kény­szeríti az arabokat, hogy — a megszállt arab föld felszaba­dításáért vívott elszánt harc útját válasszák. »Az EAK hajlandó az együttműködésre a közel-kele­ti konfliktus békés rendezése érdekében — hangoztatja a közlemény —, de ha nem si­kerül megfelelő Igazságos megoldást találni, akkor nincs más választás, mint harcolni a halálig vagy a győzele­mig.« A közös közlemény elutasí­totta az Izraellel folytatandó közvetlen tárgyalások gondola­tát, elítélte az Egyesült, Ál­lamokat és Nagy-Britanniát, amiért támogatják Izraelt; kö­szönetét mondott a Szovjet­uniónak baráti segítségéért. (MTI) között a gazdasági kapcsolatok rendezésére. A zágrábi Vjesnik felszólít­ja a jugoszláv diplomáciát, tegyen meg minden erőfeszí­tést, hogy meggyőzze az új francia kormányt »Jugoszlávia számára rendkívül fontos a gazdasági kapcsolatok rende- 1 zése a Közös Piaccal«. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP Szombat, IMS. jtiltas ZA Zágrábi panasz

Next

/
Oldalképek
Tartalom