Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-23 / 168. szám

I Emberek a falujukról IE G YS É G—EGYEN JOGŰSÍ G... Pimmer Margit Lexikonok, tanulmányok nem őrzik a község múltját. Az első ház 1924-ben épült. Gróf Hunyadi József birtokán te­lepedtek le a szomszéd fal­vakból bevándorlók. Szegerdő a közelben levő sok erdőről kapta a nevét — Először csak négyen- öten jöttünk — mondja Szíva Józsefné, akit mindenki csak Juli néninek hív. — Eljártunk részes aratónak, éveken át ebből éltünk. Bizony igen szűkösen. Volt úgy, hogy a gyerekeket el kellett küldeni kéregetni. • Látja ezt a szép új házat? Alig két éve építettük, ennek a helyén állt az első épület a faluban. A lakás modern, világos, tágas szobákkal, fürdószobá- val. Fiatalasszony, karján pici babával fogad bennünket Rosta Istvánnénak hívják, ő Juli néni unokája. — A férjem Budapesten tanult szakmát egy iedig ott laktunk. De egyikünk sem tudta megszokni a nagyváros forgalmát, visszavágytunk ide. Most a tsz-ben dolgozik, én meg a kis Katival töltöm a napot. Apósa, Rosta József, a nép­front helyi bizottságának el­nöke, községi tanácstag — Bizony, össze sem lehet hasonlítani a mostani viszo­nyokat a régivel — mondja. — Eddig Szegerdőt úgy em­legették, mint az isten háta mögötti falvak egyikét Mióta megépült a bekötő út — 1967- ben készült el —, megválto­zott itt minden. Nem kell tér­dig járnunk a sárban-hóban, rendszeresen közlekedik az autóbusz. Bár ezzel van egy kis porblémánk, ugyanis meg­szüntették a délelőtti járatot, így, ha valakinek orvoshoz kell mennie, már korán reg­gel kénytelen elindulni. — A faluban nincs beteg- ellátás? — De igen, hetenként egy alkalommal jár ki az orvos évvel ezelőtt történt a tanácsi összevonás. A községben most csak egy hivatalvezető van, fiatal lány látja el ezt a tisztet. A felső tagozatosok Sávoly­ra járnak iskolába. Kiss Otto­kár iskolaigazgató szerint ja­vult a gyerekek tanulmányi átlaga, napközis ellátásban ré­szesülnek. — Nem tudjuk a tanítást nyolckor megkezdeni, mert a busz csak később ér ide. Azonkívül a déli és a kora délutáni órákban is jó lenne egy járat, mert hiába van közel a Balaton, a nehéz meg­közelítés miatt ritkán jutha­tunk el oda. Sávolyon gyakran szerepel a Déryné Színház, de Szeg­erdőről kevesen látogatják az előadásokat. S a fiatalok? — Sajnos, egy részük nem marad itthon. A fiúk között van, aki mint szakmunkás visszajön, de a lányok több­nyire nem. Idénymunkát vál­lalnak a balatoni üdülőkben, esetleg a ház körül dolgoz­nak. sen jöttek vissza, főleg az asz- szonyokra számíthatunk. Ta- Valy ötven forintot ért már egy tízórás munkanap, ebben az évben pedig ötvenhét fo­rintot terveztünk. Főleg állat­tenyésztéssel _ foglalkozunk, most szeretnénk építeni egy mesterséges borjú-utónevelőt. Gond még a megfelelő szak­ember-ellátottság. Viszont ör­vendetes, hogy vannak már ipari tanulóink bognár, ko­vács és gépszerelő szakmában. Fejleszteni fogjuk a sertésál­lományt, jelenleg ezer darab van. A falu lakói társadalmi munkában is aktívak, így ké­szül az új járda. Bármerre nézünk, mindenütt új, vagy újonnan vakolt házak, virá­gos udvarok. Nem véletlen, hogy a tisztasági versenyben is előkelő helyet szereztek a járásban. Múltja még nincs, jelene mozgalmas, s ha az el­gondolások valóra válnak, szép jövője van Szegerdőnek. Fehér Éva A konferencia sztárjai — Jól választottak Taps a kongresszusi palotában A megyei nőtanács kibőví­tett hétfői. ülésén Németi Irén, a Nők Lapja főszerkesztője a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség helsinki világ- kongresszusáról tartott elő­adást. A televízió, a rádió és a sajtó folyamatosan és rész­letesen beszámolt a lezajlott eseményekről, ismertette a határozatokat. . Németi Irén elsősorban a kongresszus egy- egy érdekességét, egy-egy megkapó gondolatát ragadta ki. A világkongresszus nagy tö­megeket mozgatott meg. Száz­tizenöt ország ezerhatszáz képviselője vett részt a ta­nácskozáson, hogy együtt har­coljon a nők egyenjogúsá­gáért, s azért, hogy egyenjo­gúságukat az állampolitika rangjára emeljék. A hatodik kongresszusra mindazok a nőszervezetek elmentek, ame­lyek eddig távol tartották magukat. — Megfiatalodott a nőmoz­galom — szögezte le Németi Irén. — Öröm volt látni az afrikai, ázsiai, latin-amerikai és európai országok fiatal képviselőit, akik energikusan, dinamikusan, igen okosan szó­laltak fel és álltak ki az egy­ség és egyenjogúság mellett Néhány szó a toalettekről. Csodálatos ruhákban, nem­zeti viseletekben érkeztek az asszonyok. A kongresszus sztárjai a vietnamiak voltak Az aktívan harcoló kis ka­tonanők egyenruhában vettek részt a konferencián. A legnagyobb tisztelettel Tyereskovát vették körül. Megcáfohlatatlanul bizonyí­totta, hogy éppen olyan ügyes politikus, mint ami­lyen ügyes űrhajós. Tyeresko- va, mint mindig, ott is na­gyon szerény volt. Mindenki megszerette. Mindig mosoly­gott Azt mondták róla, hogy »leikéből süt a nap«. A világ asszonyainak leg­jobbjai vettek részt a kong­resszuson: politikusok, mi­niszterek, paraszt- és mun­kásasszonyok, értelmiségiek és tudósok. Közülük kellett új elnököt választani, s ez igen nehéz feladat volt. Mindenki előtt ott lebegett a kérdés: »ki lehet az a nő, aki Mada­me Cotton méltó utóda le­het?« Herta Kuussinenre esett a választás. Németi Irén szerint vérbeli XX. századi politikus. Energikus nő, következetes, racionálisan gondolkodó, erős kezű vezető. A jelenlegi vi­szonyok között csak ő lehe­tett az NDN elnöke. Bemu­tatkozó beszédében nem mon­dott szóvirágokat, nagy sza­vakat, közhelyeket. Egy csapásra megnyerte az asszonyokat — ellenszavazat nélkül választották meg. És végül egy kedves somo­gyi vonatkozásról... Németi Irén a »vietnami nép függet­lenségéért« bizottságban vett részt. A vietnamiak megsegí­tésére hazánk asszonyai há­romezer takarót készítettek, közülük száztízet a somogyi nők. Németi Irén a legszebb takarót jelképként a kong­resszuson adta át a vietnami képviselőknek. S a legszebb takaró a rácegresi asszonyok ajándéka volt. Amikor kibon­tották a takarót, viharos taps tört ki a kongresszusi palotá­ban ... H. M. Termelést segítő vállalások a marcali Vörös Csillag Tsz-ben Három nemzedék. Ezt mondja Pimmer Margit is, amikor a helybeli fiatal­ság életéről kérdezem. Nem­csak itt, másutt is előforduló jelenség ez. Az okokat kuta­tom. — Milyen a KISZ-élet? — Azt is mondhatnám, hogy nincs. Persze, részben abból adódik, hogy legtöbben csak a hétvégeken vannak itthon, így nehéz összejöveteleket tar­tani. Helyiségünk sincs, ahol rendezvényeink lehetnének. Az iskolában felszabadult egy terem, de nem adják oda. Pe­dig mi kitakarítanánk. Ugyan­is a takarítónő nem vállalja utánunk a munkát. A szavak, a hallottak el­gondolkoztatóak. S bár Szarka József tsz-elnök na­gyon dicséri a szegerdőieket, A termelőszövetkezeti mun­kaverseny a szövetkezeti moz­galom szerves részévé vált. Kialakult a termelőszövetke­zetek egymás közötti egészsé­ges vetélkedése, jó úton halad az üzemen belüli versenymoz­galom, különösen a szocialista brigádmozgalom. Az Észak-somogyi. Termelő­Egy nap a Nosztrában Rosta József. Balatonszentgyörgyről. Olyan­kor -aztán tele van a kis Pendelő, alig győzi. Bizony, nem bánnánk, ha több alka­lommal is lenne rendelés. Ha valakinek sürgősen szüksége van orvosra, a tanácstól le­het telefonálni. Kicsi a falu. Négyszáznyolc­van lakosa van. Harag, civa- kodás ritka az emberek kö­zött. Mindenki egyforma, szorgalmas. Rádió, motorkerék­pár szinte minden családban, televízió harminc helyen van. Szegerdő közigazgatásilag Sávolyhoz tartozik, három ez nem jelenti azt, hogy nincs itt tennivaló. Az itt lakók élete fokozatosan változik, javul. — A többi községhez viszo­nyítva legtöbbet talán itt fej­lődött a szövetkezet — mond­ja az elnök. — Nagyon lelki­ismeretesen, minden munká­ban elsőként veszik ki részü­ket az emberek. Igaz, a lé- lekszámhoz viszonyítva keve­sen, csak nyolcvanan. De en­nek megvan az oka. 1966-ban tizenhat forintot fizettünk akkor nagyon sokan ebnentek. Aztán a férfiak közül keve­A felkelő nap már korán reggel talpon találja a Noszt- ra körzeti üzemvezetőjét, Gu­lyás Tibort. Míg a reggeli műszak dolgozói munkába lépnek, ő már a fél járást be­járva jön munkahelyére. Há­ta mögött hagyva Hetest, So- mogyszilt, Kaposfüredet és a többi szabadtért átvevőhelyet, ahol az idei termés mennyisé­gi és minőségi átvétele folyik. — Egész nap, még vasárnap is tart a munka, ha az aratás úgy kívánja. Miközben irodájába invitál, motoron megérkezik munka­társa, Szíjártó Kálmán. Ö is kint járt. — Az átvételek rendben mennek, a jó idő megindítot­ta a hordást. Fennakadást nem tapasztaltam. Jó, ha jár­juk az átvevőinket, és a prob­lémákat rögtön helyben meg­oldjuk. Bent az irodában már író­asztalán fekszenek az elinté­zésre váró akták, szerződések, utalványok. A telefon szinte egyfolytában csörög. — Halló, itt Somodor... Nagymalom ... Állomás ... — S ez így megy állandóan. — A kaposvári járásban, mely hatásköröm alá tartozik, tizenhárom átvevőhelyünk van. Eddig az időjárás és a magvak magas víztartalma miatt akadozott a betakarítás és vele a szállítás. Tavaly ilyenkor már a vége felé jár­tunk, de az idén még most indul az igazi hajrá. Vidéki átvevőhelyeink, melyekhez csak két-három termelőszö­vetkezet, gazdaság hordja a termését, összesen napi 300— 400 vagonnal képesek fogad­ni. Ezzel a sok lerakattál nagymértékben segítünk a velünk szerződésben levő üze­mek gondjain, mert így rö­vid távolságra kell megszer­veznünk a szállításokat. Itt zsákokkal körülvett, fóliákkal védett, hosszú prizmákba rak­juk. Az elszállítás innen már a mi dolgunk, saját, és ha kell, bérelt gépkocsikkal. A nagy mennyiségek mozgatásá­ra szállítószalagokkal is ren­delkezünk. — A Nosztrának, ennek a hatszáz vagon befogadóképes­ségű tárolónak milyen sze­rep jut ebben az időszakban? — Mivel hosszú ideig tartó raktározásra csak a tizenöt százalék víztartalmú szem alkalmas, ezért a tüskevári szárítóüzemünk mellett itt is folyik szárítás. Az ott dolgo­zó négy darab Farmer típus mellett nálunk egy nagy tel- iesítményű Heyd-féle szárító működik. Így négy százalék vízelvonást számítva napi 30—35 vagont tudunk tárolás­ra előkészíteni a három mű­szak alatt. A beérkező gép­kocsik mérlegelés után a ga­ratba öntik a rakományokat, ahonnan a különféle felhor­dok segítségével az egyen­ként ezermázsás boxokba ke­rülnek. Ha vagonnal érkezik, akkor rostáljuk, és a hét emelet magas silócellák nye­lik el. Elszállítás előtt, attól függően, hova irányítjuk, tisztításon, rostáláson megy át. Gépesítettségünk magas fokát mi sem bizonyítja job­ban, m-'nt hogy egy műszak személyzete vezetővel, meós- sal együtt nyolc fő. — Önök szervezik meg, me­lyik szállítmányt hol várják és merre továbbítsák? — Természetesen. A ma­lomba csak légszáraz gabona kerülhet. A többit mi és Tüskevár fogadjuk. Innen a minőség szerint keverőüze­meinkhez vagy a malmokba irányítjuk. Ezenkívül vannak exportszállítási kötelezettsé­geink, ezeknek eleget kell tenni. Mindenesetre nagy öröm számomra, hogy a ter­melőszövetkezetek jó partner- reknek bizonyulnak, mert csak így, szorosan együttmű­ködve tudjuk megoldani ezt a mindkét fél számára létfon­tosságú, nagy szervezést igénylő feladatot. Közben újabb és újabb megrakott gépkocsik, vagonok állnak a rakodórámpákhoz, garatokhoz. A gépek zakatol­nak, s ömlik az »új élet« a felhordókra. Az idő múlását csak a délután két órára ér­kező váltó műszak köszönése jelzi. S a munka folyik to­vább. Itt most nincs megál­lás. Győri András szövetkezetek Szövetségének területén különösen a marcali járásban vannak hagyomá­nyai a szocialista brigádmoz­galomnak. A szövetség ver­senyfelhívása alapján többek között a marcali Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetben a baromfi tenyésztő és nevelő, valamint a gépesítési és sze­relőbrigád tett vállalásokat a szocialista brigád cím elnye­réséért. A baromfitenyésztő és ne­velő brigád. Kisborsó. Béláné irányításával vállalta, hogy 55 000 csirkét — szükség ese­tén ettől többet is — fölnevel. A tenyésztést, a járási székhely ellátását segítik azzal, hogy a községen belül a negyven-ötvem dekás, to- vábbtenyésztésre alkalmas csirkéket házhoz szállítják, és piaci napokon megszervezik az árusítást. Gondot fordít a brigád a szakmai és a politikai tovább­képzésre, a munkafegyelem szigorú megtartására. Az egy­mást segítés szép példája az az elhatározás, hogy a beteg­ség miatt távolmaradó bri­gádtag helyett is elvégzik a munkát. Célul tűzték ki, hogy az év folyamán tapasztalatcserével egybekötött szakmai utat szer­veznek egy termelőszövetke­zet vagy állami gazdaság ba­romfitelepére. Kovács József, a gépesítési és szerelőbrigád vezetője bri­gádjával vállalta, hogy a ta­lajelőkészítő, növényápolási és egyéb gépi munkák terén a mennyiség mellett igen nagy gondot fordítanak a minőség­re is. Az év folyamán az üzem­anyag felhasználását 5, az al­katrész felhasználását pedig három százalékkal csökken­teni fogják. A termelőszövet­kezet vezetősége által megsza­bott gépi munkákat határ­időre elvégzik. Vállalták, hogy a brigádban igazolatlan mu­lasztás nem lesz, és a brigád tagjai munkahelyükön ittas állapotban nem jelennek meg. A munkavédelmi előírásokat szigorúan megtartják, gépe­iket — az előírásoknak megfe­lelően — karbantartják, vé­dőfelszereléssel ellátják és csak így indulnak munkába. A két, brigád vállalása; kez­deményezése követendő példa. Országos ifjúsági vezetőképző Mgrádverőcén A közelmúltban a KISZ kb egyetemi és főiskolai osz­tálya vezetőképző tanfolyamot rendezett Nógrád verőcén, az Expressz táborában. Ezen a képzésen az egyetemek, fő­iskolák és felsőfokú intézmények KISZ-vezetői — csaknem százötvenen — vettek részt. Somogyot ketten képviselték a tanácskozáson. Az első napon Szűcs Istvánná, az egyetemi osztály munkatársa tartott előadást az 1969—70-es tanév feladatai­ról. A végrehajtásnál három fő tényezőt kell figyelembe venni. A KISZ-tagságnak meg kell ismernie a KISZ kb felsőoktatási intézményekre vonatkozó határozatait, vala­mint az új rendeleteket. A múlt évhez hasonlóan most sem lesz központi akcióprogram, csupán a fő elveket je­lölik meg. Ezzel is igyekeznek minél jobban biztosítani a KISZ-szervezetek önállóságát. Üj feladatot jelent a KISZ-szervezetek számára az ok­tatás korszerűsítésével kapcsolatos munka. Az új ösztön- díjrendszer bevezetése, a politikai eseményekre való gyors reagálás, hazánk felszabadulásának 25. évfordulója, a Le- nin-centenárium. valamint a tanítóképzőkben a felsőokta­tás bevezetésének 10. évfordulója is lelkiismeretes, alapos munkát követel a szervezetektől. A feladat kettős; az ifjú szakemberek eszrrlei-politikai nevelése, valamint az 1969— 70-es tanév föntebb már említett feladatai. Dr. Kahulits László, a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatási fő­osztályvezetője az új egyetemi rendeletekről tájékoztatta a részvevőket. A rendelejek célja, hogy hatékonyabbá te­gyék az oktató-nevelő munkát, biztosítsák az egyetemi hallgatók jogkörét, az egyetemi és főiskolai KlSZ-szerve- zetek demokratizmusának kiszélesítését. Délután a jelenlevők a tudománypolitika főbb kérdé­seiről hallgattak meg tájékoztatót. A következő napon az egyetemi-főiskolai hallgatók sporttevékenységének néhány kérdéséről beszélt Madarász Endre, az MTS osztályvezető­helyettese. Ezután dr. Vájó Péter, a KISZ kb titkára, ál­talános ifjúságpolitikai kérdésekről tartott előadást. Minden délután intézménytípusok szerint szekcióülé­seket tartottak, amelyen a sajátos problémákat, feladato­kat beszélték meg. A tanácskozás közös hajókiránő'iiás- sal ért véget. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. július 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom