Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
Szorgalmas fiatalok Néhány héttel ezelőtt a to- ponári gyerekek is — csakúgy, mint a többiek — számolgatták a napokat, meddig kell még iskolába járni. Várták a szünetet, amikor nincs lecke, nem kell korán kelni, és lehet játszani. Pár nap múlva megunták ezt az édes tétlenséget. Valamit tenni kellene. Aztán jó páran bekopogtak az Egyesült Erő Termelőszövetkezet irodájába: »Akadna-e nekünk is valami munka?« És természetesen akadt. — Jól jártunk a fiatalokkal — mondja Nemes Tibor üzemegységvezető —, segítenek a felnőtteknek, hasznos munkát végeznek. Négyforintos órabért fizetünk nekik, így aki igyekszik, elég szép összeget kereshet Virágos udvarú házak maradnak el mellettünk. Krom- ják Laci és barátja, Halász Karcsi nemrég érkezett haza. — Horgászni voltunk a De- seda-pa laknál — mondja a kék szemű, szőke Laci. — Ma nem mentünk a kertészetbe. Nagy a sár, ilyenkor aligha lehet dolgozni. Különben nagyon jó odajárni. A paprika-, paradicsomkapálás igazán könnyű munka, nem lehet elfáradni. Én meg különösen szívesen csinálom, mert... — hirtelen sejtelmesen elhallgat ránéz apjára, tekintetével kérdi, hogy folytassa-e. A biztatás után nagy komolyan kivágja: — ...mert, ha nagy leszek, egronómus szeretnék lenni! Laci szüleitől örökölte a föld, a mezőgazdaság szerete- tét Még csak tizenkét éves. Amit most szinte játékból, időtöltésből végez, később a hivatása lehet Karcsi szerényen hallgat, kedvesen mosolyog — Mire költöd a keresetedet? — Odaadom anyukának, ő majd megmondja, mit veszünk belőle. — Aztán még hozzáteszi: — Egy focit szeretnék. Néhány házzal lejjebb, Keszthelyiék konyhájából tan- góharmonika hangja szűrődik ki. Gyerekek ülik körbe az asztalt, és csillogó szemekkel figyelik, hogyan mozognak Lali ujjai, szinte szájtátva hallgatják a zenét. _— Most fejeztük be a szőlőkötözést a kertben, gondoltam játszok egy kicsit nekik — mondja a kreol bőrű legény ke.' — Ügy hallottam, hogy már tavaly is segítettél a kertészetben. — Valóban, és ezentúl még többet fogok. Ugyanis ősztől az öreglaki szakmunkásképző iskolába megyek tanulni a szövetkezet ösztöndíjasaként. Tulaj donképpn az ilyen nyár’ munkák alatt ismertem meg a zöldségtermesztés szépségét, és azt hiszem, nem választottam rossz szakmát. Édesanyám váltott egy takarékbetétkönyvet, a keresett pénzt összegyűjtöm. így ősszel a kiadásokhoz nem kell hazulról kémem. — Mit csináltok a kertészetben ? — Sárgarépát, petrezselymet szedünk, tisztítjuk és csomózzuk. Kihordjuk a palántákat, amikor nagy meleg volt, öntöztünk. Most az eső megtette helyettünk. Már nem bánnám, ha jó idő lenne, mert sok napunk kimarad. Keszthelyi Lali sokat olvas, szeret sakkózni, és gyakran nézi a televízió műsorát. Nem is kívánkozik sehova elmenni. Horváth Zolival az aratásnál találkoztunk. Fején hatalmas szalmakalap, kerékpárján barna vizeskancsó. — Most teát hordok a kombájnosoknak, délelőttönként pedig vizet. Ez a második nyár amikor »vizes« gyerek vagyok, de nagyon megéri. Tavaly ezt a biciklit vettem, most táskarádióra gyűjtök. — Zoli! — kiabáltak több oldalról is —, hozzál njár valami innivalót, majd ha befejeztük a munkát, társaloghatsz. — Na megyek, mert még szom j an halnak — szaporán ugrik fel a kerékpárra. Csömör Laci már ipari tanuló, az egyhónapos szünetet használja ki egy kis plusz pénzkerestre, — Ezek szerint nem is pihensz a nyáron? — Miért, hát ez nem pihenés? — kérdez vissza. — A műhelymunka után jólesik a szabad levegőn lenni. Meg aztán meg is szoktam, hogy nyaranként segítsek apuéknák. A bátyámmal és a húgommal kicsi korunktól fogva minden évben eljártunk a tsz-be, vagy korábban az állami gazdaságba. — Lányok nem járnak a kertészetbe? — kérdem az üzemegységvezetőtől. — Dehogynem, ők is ügyeskednek. Polgár Marika például a balatoni táborozás költségeit szeretné megkeresni, aztán a Kovács lányok, Szalai Margit is rendszeresen megtalálhatók. Ügy érzem, Farkas Zoli fogalmazta meg valamennyiük véleményét: — Hosszú á nyár, ha csak pihennénk, teljesen ellustulnánk. így meg magunknak is, a tsz-nek is hasznára vagyunk. Fehér Éva CSILLAGVÁR! VASARNAP Emlékezetes marad... Vasárnap a reggeli órákban a Balatonszentgyörgy és a Csillagvár közötti útszakasz a Balaton környékének legforgalmasabb útjává változott. Egymást követték a gépkocsik, Farkas János nevét vette föl r a MÁV KISZ-alapszervezete Szombaton délután ünnepélyes névadőgyűlést tartottak a vasutas fiatalok. A gyűlésen részt vett Varga Károly állomásfőnök és Bognár Sándor párttitkár is. ben Bognár Sándor köszöntötte a fiatalokat. A vasutas KISZ-isták ünnepélyes névadó gyűlése baráti, beszélgetéssel ért véget. Nincs új a nap alatt Feszfiváli anziksz Amikor felharsant a tv-ben és a rádióban az ismert szignál, kihaltak az utcák, elnéptelenedtek a szórakozóhelyek, a terek és még a sejtelmes világítású parkok is. Egy fül, egy szem az egész ország De hiszen nincs ebben semaná különös. így volt ez már tavaly is meg azelőtt is. Semmi új. A már kívülről ismert bevezető után jöttek a számok. A közönség ugyanúgy dacolt, tüntetett a zsűri ellen, mint tavaly, mint azelőtt, a számológépre most is várni kellett, mert amíg a pontokat betáplálták, az óvodások fejből -kivágták a végeredményt Több dalban ugyanúgy találhattunk ismerős zened motívumokat — régebbieket és múlt századbelieket —, mint az elmúlt nyáron, és ugyanúgy sajnáltam az idén is háborgatott klasszikusainkat mint tavaly. Bár azt hiszem, az elmúlt évek során már hozzászokhattak az ilyesmihez. Ez nekik sem új. Most sem hiányoztak a zengzetes, magasztos hangvételű operettvallomásók, s volt néhány jó tánodal is. A jó számról jut eszembe, hogy nekem Fenyvesi Gabi szája tetszett a legjobban. Valami mintha hiányzott volna, vagy más volt helyette, nem tudom. A csikós- gulyás múltunkkal hivalkodó matyóbabát -nem láttam. Igaz, hogy még két elődöntő visszavan,' ne legyünk ilyen optimisták. Nem volt semmi új, higgyék el. Emlékezzenek csak Zoránra, aki tavaly eltévedt a fehér sziklák között, és csak most jutott fel a kopár szirtekre. __ ( Nagy) autóbuszok, motorkerékpárok. Mintegy ezer ember érkezett a harmadik nemzetközi úttörőtalálkozó második napjára a balatonszentgyörgyi Csillagvárba. Délelőtt tíz órakor a tribün körül felsorakoztak az egyenruhába öltözött pajtások. Egyszerre helikopter búgására lett figyelmes mindenki. A gyerekek napraforgóként forgatták fejüket a vár fölött köröző gép irányába. A helikopter pilótája ledobta a nemzetek kis ejtőernyőkre szerelt zászlóit, melyeket a gyerekek sietve szedtek össze, s a zászlófelvonó rúdhoz vittek. A fonyódi tűzoltózenekar az úttörőindulót játszotta, a pajtások pedig felvonták a négy — magyar, szovjet, csehszlovák és német — zászlót. A zászlófelvonás után Szlo- boda Árpád, a KISZ kb úttörőosztályának munkatársa megnyitotta a találkozó második napját. Köszöntőjében hangsúlyozta: az úttörőtalálüvegeket helyeztek el. Minden csapatból öt-ö.t úttörő vett részt ebben a verseny- számban. Feladatuk az volt, hogy a kötélre felmászva kiigyanak egy-egy üveg bambit, s aztán szabályosan kellett a kötélen leereszkedni. Az öt főből álló csoportok teljesítményét időre mérték. A szellemi vetélkedőben a versenyzők három-három — politikai, irodalmi és sport — kérdésre válaszoltak. A háromperces kultúrműsorok pedig a verseny kedves színfoltjai voltak. Színvonalas, népi jellegű produkciókat láthattak a nézők. Délután kedves vendégeket köszönthettek a kis piros- nyakkendősök. Vlagyimir An- tonovics Szuszlov, a Komszo- mol Kalinyin területi bizottságának első titkára és Stier Sándor, a KISZ Somogy megyei bizottságának első titkára érkezett a Csillagvárba. Megtekintették a délutáni sportversenyeket, játékos veA megnyitó után Felföldi Károly, az alapszervezet KISZ-titkára tartott ünnepi beszédet Elmondta, hogy hosszú kutatómunka után választották névadójuknak Farkas János kommunista mártírt. Felidézte a Tanácsköztársaságot, bemutatta Farkas Jánost, a kommunistát, a szívós harcost, akinek fő jellemvonása volt, hogy elvéhez t’szta erkölcsi következetességgel ragaszkodott. Mint vezető sokat tett a tanácshatalom létrehozásáért. A bátor harcost 1919. augusztus 31-én a Prónay-különítmény végezte ki. — Ezen az ünnepélyen a múltat idézzük azért, hogy sikeresen oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. A mai nemzedék más körülmények között, új módon harcol, de ugyanolyan nemes eszmékért, mint a múlt idők kommunistái. Példa előttünk Farkas János élete — mondta az előadó. Végül az alapszervezet nevében ígéretet tett, hogy méltók lesznek névadójukhoz, és az ő szellemében fognak élni, dolgozni, tanulni. A megemlékezés sor'n Bék Rózsa a Vörös Nap című verset, Kárpáti Piroska pedig József Attila: A bátrak, és Ady Endre: Az én hadseregem című verseket adta elő. Ezután Varga Károly személyes tapasztalatai alapján beszélt a múltról, majd az állomás pártszervezete névéAJÁNDÉK Az őszes, szőkébe forduló rozstábla nehéz, súlyos fejekkel néz a sáros, fekete föld felé. A nyár kiterítette asztalát gazdag lakomára, s az esti szellő lágy szárnyalásán eljut a hír az emberekhez, acéltorkú gépekhez. Jöjjetek! A kalászillat utánozhatatlanul ígéretes melege csendesebb életre inti az erdők, mezők szárnyas lakóit. A vadász szemét nem kerülheti el a »boszorkány gyűrű«, ahol szinte kifulladásig hajtja egymást körbe két őz, s a csata végén fellobban egyikük győzelmi mámora. Egy ilyen boszorkánygyűrű közelében helyezkedtem el kis leveles akácok között. Jó néhányszor láttam már ezen a környéken egy ve- rekedős vén bakot. Igazán megérett arra, hogy átadja a helyét a nála sokkal szebb fejdíszű fiatalabbaknak. Hirtelen befeketedett az ég alja. A távoli morgás mintha a föld alól jönne. A fényes villanásokban megmutatta szürkén barázdált arcát a hirtelen kerekedett zivatarfelhő. Két nyúl sebes vágtában kergetőzött az erdő szélén. Egy fácánkakas méltóságteljes lassúsággal lépegetett a rozs felé az akácos aljából. A madarak biztos szárnyalással hasogatták a megreszkető levegőt az esővédő sűrűk, a biztonságot adó partfalak felé. Odúik voltak ott. Tűnődtem. Itt maradjak ennek a vén csererdőnek az aljában? Nagyok a koronák ugyan és a kisebb eső ellen ezek is megvédenék. A távolban, mint a tenger morajlása, az eső hengere és a szél tépni kezdte a világot. Kutyám r eszketését meleg szóval csillapítottam. A fékevesztett nyár itt aztán igazán mutogatta, milyen szilaj legény. A föld elnyelte mohón, amit kapott. A rozstáblán túli erdőben egy ezergörbe fény- ostor a földig ért, s olyan félelmetes csattogás következett, hogy beleremegett minden. Kalapom széle karikám csöpögni kezdett. Szorongva, némán nézegettem az elemi erők nyári játékát. De lassan csendesedni kezdett. Még egy-két morgó, haragvó szava volt a viharnak, de a távoli ég alján föllángolt a sárgásbíbor naplemente. És ekkor az öregerdönél három fiatal szarvasbika látszott. A rozsba léptek. Körültávcsövez- tem, hogy arra van-e a vén bak. De öreg cimborám nem jelentkezett. A túlsó erdő mellett megakadt a távcső. Hogy lőhessek, át kellett mennem a táblán. Kóbor kutyákat vettem észre. De ugyanakkor megláttam a vén bakot is a rozstáblában. Most mit tegyek? Itt közeledik egy értékes trófea és ott, a dülőúlon két ellenség. Másodperc alatt döntöttem. Isten veled, öreg ismerős. Igyekeztem útját állni a kutyáknak. De egyszerre nagy ugrásokkal elvágtázott egy őz arrafelé, ahol a vén bakot láttam. Megtorpantam egy pillanatra. Na, most legalább az öreg is újabb tájakra vándorol, buggyant íct belőlem. De kár volt a pillanatnyi megállásért. A kutyák már nem látszottak, csak hangjukat hallottam, csaholva hajtottak az erdőben valamit. Ázott, izzadt kis kutyámra néztem. Nem értette az egészet. Könyörgő hangot hallottam, felém vágtázott a két őz. A menekülő fiatal bak volt, és mögötte az öreg. A sárga láng fénye a kemény dörrenéssel együtt szaladt végig a két erdő között. A kutyák után tekintettem., és eszembe jutott: tedd meg a kötelességedet. A dörrenés után az estéli mezők csendes némasága szakadt rám. Nagy boldogan öleltem magamhoz az agancsában már ágat vesztett, de vénségében megszépült öreg cimborámat. Cséplő József kozó legfőbb célja, hogy erősítse a népek és a nemzetek úttörőszervezetei közötti barátságot, hogy az úttörők életében, munkájában és minden cselekedetében érvényesüljön a barátság és az internacionalizmus. Délelőtt rendezték meg a »Kis ügyesek, kis okosok« vetélkedőjét. A vetélkedőn minden csapat tíz-tíz fővel vett részt. Először az ügyességi versenyeket bonyolították le. A gyerekek hallatlan lelkesedéssel álltak a rajthoz. Légpuskával léggömbökre lőttek, ezután kislabdával fakeretre erősített színes krepp- papírt kellett eltalálniuk. Majd a csapatok a 180 centi magasan kifeszített, négyméteres kötélen keltek át. Igen izgalmas volt a kötélmászás. A kötél felső végénél bambistélkedőket, majd elbeszélgettek a pajtásokkal. Az eredményhirdetésre és az ünnepélyes díjkiosztásra délután 4 órakor került sor. A serlegeket Schirilla György, hazánk érdemes sportolója adta át az úttörőknek. Az ösz- szesített eredmények alapján elsők lettek a szovjet, másodikok a fonyódi járási, harmadikak a német, negyedikek a kaposvári járási, ötödikek pedig a csehszlovák pajtások. A színvonalas találkozó megrendezésében és lebonyolításából a felnőttek is kivették részüket. Több napos társadalmi munkát végeztek azért, hogy vidámmá, barátságossá, emlékezetessé tegyék a két napot. H. Mf. IOMOGTI NÉPLAP Kedd, 1969. július ZZ.
