Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
fr ..£\Kfl/vV//*•.>> ^'/iT . v VILÁG PROLETÁRJAI, E G Y E S U L J ET E K I Ára: 80 fillér | Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM. 1969. JULIUS 22., KEDD VILÁGTÖRTÉNELMI ESEMÉNY Ember járt a Holdon A BARÁTSÁG KÖVETEI Marcaliban és Kéthelyen jártak kalinyini vendégeink Forró hangulatú barátsági nagygyűlés Marcaliban Zászlót adtak át a küldöttségnek — Tsz-látogatás Kéthelyen Zászlóerdővel és pattogó indulóval fogadta Marcali tegnap reggel a kalinyini pártmunkásokat, akik vasárnap »a magyar tenger« két partjával ismerkedtek. Somogyi tartózkodásuk ötödik napján olyan járásba látogattak el, ahol eddig még nem járt kalinyini pártmunkásküldöttség. A járási pártbizottság épülete előtt ifjúkommunisták és úttörők sorfala várta, Illés Dezső, a járás országgyűlési képviselője, a megyei pártbizottság titkára, Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese, Király Ferenc, a járási pártbizottság első titkára és dr. Ress Zoltán, a járási tanács vb-elnöke köszöntötte a kedves vendégeket, akik Németh Ferencnek, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok’ két képviselőjének társaságában érkeztek Marcaliba, A kalinyini pártmunkásküldöttséget a járási pártbizottság első titkára tájékoztatta a marcali járás politikai, gazdasági és művelődési helyzetéről. A vendégek elsősorban a mezőgazdaságról, a kereskedelemről és a szolgáltatásokról kérdezték a helybelieket A tájékoztató végén átadták az öt kalinyini küldöttnek az üzemek, ktsz-ek és háziasszonyok népművészeti ajándékait. Nyikolaj Gavrilovics Koritkov, a küldöttség vezetője azt kívánta a járás vezetőinek és dolgozóinak, hogy nagy sikeSéta a marcali parkban. reket érjenek el a XX. kongresszus határozatainak megvalósításában. Forró hangulatú szovjetmagyar barátsági nagygyűléssel folytatódott a délelőtti program a marcali filmszínházban. Úttörők és if jükommunis- ták sorfala, a termet zsúfolásig megtöltő munkások, parasztok, értelmiségiek, katonák és fiatalok ütemes tapsa közepette foglalták el a küldöttség tagjai a helyüket a díszelnökségben. Úttörők, KISZ-esek sorakoztak fel, s Király László középiskolás üdvözlő szavai után virággal kedveskedtek testvérmegyénk küldötteinek. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Király Ferenc nyitotta meg a barátsági nagygyűlést. Kiemelte, hogy Kalinyin terület és Somogy megye barátságának történetében először látogattak Marcaliba kalinyini pártmunkások. Németh Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára emelkedett ezután szólásra. (Ünnepi beszédét rövidítve közöljük.) Németh Ferenc beszéde — Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársnők, elvtársak! Pártunk megyei bizottsága nevében köszöntőm barátsági nagygyűlésünk valamennyi részvevőjét, őszinte tisztelettel és igaz szeretettel köszöntőm nagygyűlésünk kedves vendégeit, a kalinyini pártmunkásküldöttség vezetőjét, Nyikolaj Gavrilovics Koritkov elvtársat, az SZKP Központi B;zottságának tagját, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttét, a Kalinyin területi Pártbizottság első titkárát és a delegáció tagjait. őszinte érzésekből fakadó öröm számunkra, hogy megyei pártbizottságunk meghívására annak a népnek a képviselői látogattak el Somogyba, amelyik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével új korszakot nyitott a világtörténelemben. A nagy október óta a világ arculata, az emberi társadalom páratlan arányú átalakulásén ment át. A szocialista eszmék tért hódítottak szerte a világon. Korunk fő tartalmát, irányát és sajátosságait ma már a szocialista világ- rendszer, a szélesen kibontakozó antiimperialista harc, a társadalom szocialista átalakításáért küzdő erők határozzák meg. Somogyi népünk büszke arra, hogy a polgárháború éveiben százezer magyar inter- nacicnalista harcolt a Vörös Hadseregben. És büszkén emlékezünk arra is, hogy hazánk proletariátusa elsőként követte a Nagy Október dicső példáját: létrehozta a forradalmi, kommunista pártját, majd 1919-ben kivívta a proletárdiktatúrát. Innen, ezekből az ötven év előtti, történelmi időkből fakad népeink testvéri barátsága. A Szovjetunió hős fiai vérük hullatásával szabadították fel hazánkat, s lehetővé tették, hogy népünk a magyar munkásosztály és kommunista pártja vezetésével rátérjen egy magasabb rendű társadalom, a szocializmus útjára. Azóta is arról győződhettünk meg, hogy küzdelmeinkben, szocializmust építő munkánkban mindig bizton számíthatunk a Szovjetunió önzetlen segítségére, baráti támogatására. Ezért őszinte szeretettel és tisztelettel tekintünk a nagy szovjet népre. Internacionalista meggyőződéssel valljuk, hogy korunkban a szocializmushoz való viszony elsősorban a Szovjetunióhoz való bensőséges viszonyt jelenti. Elvtársak! A szovjet néppel való barátság olyan kapcsolat, amelyet az eszmék, a célok, a nemzeti és a közös érdekek harmonikus összecsengése jellemez. Éltetője ennek a kapcsolatnak a kölcsönös bizalom, az egymás iránt érzett tisztelet és megbecsülés. Szilárd meggyőződésünk, hogy soha nem volt és nem is lehet szovjetellenes kommunizmus. Mint ahogy eddig, úgy ezután is a Szovjetunióhoz való viszonyt tekintjük a proletár internacionalizmus megbízható próbakövének. A kommunista és munkáspártok közelmúltban lezajlott moszkvai tanácskozásán Ká- dár János egész népünk álláspontját fejtette ki, amikor megállapította: »•Nincs egyetlen kommunista és munkáspárt sem, amelynek története elválasztható volna a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetétől, a leninizmus kialakulásától... Nincs egyetlen szocialista ország, amely azt mondhatná, hogy léte független az első szocialista országétól, de nincs olyan sem, amelynek (Folytatás a 2. oldalon.) Kiss Csaba, az MTI tudósítója jelenti: — Kis lépés egy ember, de hatalmas ugrás az emberiség számára — ezekkel a szavakkal lépett az első űrhajós, Neil Armstrong a Hold felszínére. Az űrhajózás történetének ez újabb, világraszóló eseményére 109 órával, 24 perccel és 20 másodperccel azután került sor, hogy az Apollo—11 űrhajó elindult a floridai Kennedy-fokról a Hold felé. »S Nyugalom támaszpont jelenti: a »Sas« leszállt« — ezzel jelentkezett Neil Armstrong a Hold felszínéről, 1969. július 20-án, magyarországi időszámítás szerint este 21 óra 17 perc 40 másodperc volt. Embert szállító jármű, az Apollo—11 holdkompja, a »Sas« fedélzetén két űrhajóssal ekkor szállt le először idegen égitestre. A holdraszállás, majd az azt követő első holdséta volt eddigi csúcspontja az Apollo- kísérletnek, amely az űrhajó szerdai felbocsátásával indult meg. Az űrhajó szombaton érkezett meg a Hold térségébe, ahol arbitális pályára állt. Vasárnap előbb az űrkabin és a holdkamp szétválasztására került sor, majd a holdkomp megkezdte leszállását az égitest felszínére. Leereszkedik a holdkomp Á példa nélkül álló és bonyolult manőver teljesen az előirányzott tervnek megfelelően ment végbe. Az űrhajó előbb mintegy 15 kilométerre közelítette meg a Hold felszínét, majd innen a tervezett leszállóhely felé ereszkedett, a fékező rakéta működése eredményeként egyre csökkenő sebességgel. Az űrhajósok csak a legutolsó szakaszban követhették szabad szemmel a leszállást, addig ugyanis a holdkomp olyan helyzetben volt, hogy nem láthattak ki az ablakon és radarral tájékozódtak. Ekkor, szinte közvetlenül a talaj felett lebegve, Armstrong kézi irányítással manőverezett. A manőverezésre szükség is volt, mert az a hely, ahova a »Sas« érkezett — Armstrong közlése szerint »egy kráter futball- pálya nagyságú belseje« — igen sziklás volt, s ezért az űrpilóta kissé távolabb manőverezett a holdkamppal. Végül »a Sas simán ért talajt«, csaknem teljesen függőleges helyzetben. Ekkor az űrhajónak már csak mintegy negyven másodpercre elegendő üzemanyagAz első ember, pett tartaléka volt. A leszállás a manőverezés miatt negyven másodperccel * tervezett idő után következett be. A NASA közlése szerint csaknem teljesen a megadott körzeti, a Nyugalom Tengere egy részének középpontjában érték el a Holdat, az amerikai geológiai felügyelet illetékes részlege szerint ettől távolabb. Röviddel a leszállás után Armstrong és Aldirin már közölte első megfigyeléseit a leszállás színhelyéről. Elmondották például, látják, hogy az égitest felülete hamuszürke színű, tele van kisebb-na- gyobb kráterekkel és kisebb, legfeljebb egy méter átmérőjű szikladarabokkal, amelyeknek színe a megfigyelés helyétől függően változónak tűnt. Ott, ahol a hajtómű lángsugara érte a talajt, sötétszürke színű anyag látszott. Tekintettel a sima leszállásra, a földi irányítóközpont javasolta Armstrongnak és Aldrinniak, hogy az alapvető ellenőrzési műveletek után fogyasszák el vacsorájukat és haladéktalanul kezdjenek a kiszállás előkészítéséhez, órákkal a tervezett időpont előtt. A program az étkezés után mintegy négyórás pihenőt irányzott elő, az űrhajósok azonban maguk javaso1 tik, hogy a kiszállást hozzák előbbre, mivel nincs szükségük a pihenőre. Az időpont megváltozása lehetővé tette, hogy az amerikai tv-állomások az esti csúcsidőben tudták közvetíteni a holdraszállás eseményeit a tervezett kora hajnali időpont helyett. A televízió jóvoltából az egész világ közvetlen szemtanúja lehetett annak, hogyan lép először ember a Holdra, hogyan teszi meg ott az első lépéseket. A holdraszállás Neil Armstrong és Edwin Aldrin a földi irányító központ engedélyével haladéktalanul hozzáláttak az eíőkészüaki a Hold felszínére léFelszalagozták a kaílnylnl küldöttségnek ajándékozott zászlót. letekhez. Bizonyos nehézséget okozott a két űrhajós számára a különleges védőruha felöltése. Ez a ruha 24 réteges anyagból készült, biztosítja a szükséges belső nyomást, háton hordozható tartályából pedig az oxigénellátást is. A ruha védelmet nyújt még az esetleges mikrometeoritok ellen is. A nehézség abból származott, hogy a holdkomp belsejében, amely alig nagyobb két telefonfülkénél, csak nehézkesen tudták felöltem a ruhát és a háti tartályt, a teljes beöltözés után következett a szükséges ellenőrzés Armstrong és Aldrin megvizsgálta egymás felszerelését. Az űrhajósok budapesti idő szerint körülbelül hajnali fél négykor kaptak engedélyt a kabin belső nyomásának megszüntetésére és a kabinajtó ezt követő kinyitására. A nyomás lassan csökkent, és a két űrhajós még annak teljes megszűnte előtt megkezdte az ajtó kinyitását. Ezután ismét hosszas ellenőrzés következett, majd Armstrong jelentette, hogy megkezdi a kiszállást. Az űrkabin szűk résén óvatosan, háttal bújt ki az úgynevezett »arany tornácra«, a bejárati részre, majd közölte, hogy lába már a létrán van. Egy kötél meghúzásával Armstrong kinyitotta az űrhajó oldalára felszerelt tartályt, ebből eló- bújt egy különleges fekete- fehér képeket adó tv-kamera, s néhány másodperccel ezután már az egész világ megláthatta a létrán lassan, óvatos mozdulatokkal lemászó űrhajóst. Az űrkabin nagyjából függőlegesen szállt le, lába azonban jobban kinyúlt a vártnál. Armstrongnak így sem okozott nehézséget, hogy a létra utolsó fokáról a lábazat tányér alakú aljára ugorjon, majd óvatos, lassú mozdulatokkal előbb egyik, majd másik lábával is a Holdra lépett. Az első tapasztalatokat haladéktalanul közölte a Földdel: a Hold felszíni rétege szürke, sötét színű pornak tűnik, de képes fenntartani az emberi test súlyát, amely egyébként a Holdon a földinek csak egyhatoda. Miközben a »Sas« személyzete a »nyugalom támaszponton« készült a kiszállásra, az Apollo—11 személyzetének harmadik tagja, Michael Collins az űrkabinnal mintegy 110 kilométeres magasságban a felszín felett folytatja a keringést a holdkörüli pályán. Mindenütt igen nagy érdeklődéssel követték az Apollo—11 és különösen a (Folytatás a 2. oldalonJ
