Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-19 / 165. szám

TOVÁBBKÉPZÉS FONYÓDON Együtt a „gyorsuló idővel“ Impressziók a nemzetközi iskolatelevíziós konferencián «A holnap olyan lesz, ami­lyen a ma iskolája-«. A No- bel-díjas Szentgyörgyi pro­fesszornak ebben a gyakran felidézett és mottóként is fel­használt gondolatában talál­kozott a siófoki négynapos nemzetközi iskolatelevíziós konferencia szinte valameny- nyi referátuma, felszólalása, vitája. Figyelemre méltó megállapítások A termékeny program, a sokrétű tapasztalatcsere egy közös célt szolgált: támponto­kat adni az Iskolatelevízió­nak a tervszerű iskolai taní­tásba való szerves beilleszke­déséhez; ugyanakkor elősegí­teni a sok forrásból áradó ne­velési hatások egybehangolá­sát A szakmai tanácskozás elvi és didaktikai kérdésekkel fog­lalkozott. Néhány mozzanata, megállapítása azonban köz- érdeklődésre is számot tart­hat. Mindenelcelőtt magának a konferenciának a szükség- szerűsége. Miiyen okok indít­ják az oktató-nevelő tudo­mány és a televízió szakem­bereit arra, hogy évek szoros közelségében valamelyik eu­rópai országban rendre össze­üljenek és kicseréljék egy­más tapasztalatait a tv-mű- sorok iskolai alkalmazásáról? Marx Györgynek a Gyor­suló idő című tudományos esszéjére, a technika és a tu­dományok rohamos fejlődésé­re; a halmozódó új ismeret- anyagra és az egyes ismeret- elemek egyre gyorsabb el­avulásának tényeire gyakran hivatkoztak a felszólalások­ban. Hogyan tanuljunk és ta­nítsunk, hogyan tartsunk lé­pést a »gyorsuló idővel?« Er­re kell választ adnia a kor­szerű pedagógiának a maga korszerű eszközeivel. Ezért szükséges a neveléstudomány és a televízió mind szorosabb kapcsolata. A feladat az, hogy a technika, a tömegtá­jékoztatás legfontosabb esz­köze hogyan szolgálhatja jobban a megismerést, az emberformálást ? Az egész tanácskozás alapvető lényege volt úgy vitatni a jelen ered­ményeit és fogyatékosságait, hogy az a jövő érdekeit szol­gálja. S gondolom, ezt a fel­adatát messzemenően teljesí­tette a siófoki nemzetközi konferencia Egy ilyen — a jövő szem­pontjából fontos — felisme­rés volt az, hogy a rohamo­san gyarapodó új ismereteket korszerű eszközökkel, de régi, elavult pedagógiai gondolko­dással megtanítani képtelen­ség. Pedagógusaink jó része még nem hangolódott rá az audio-vizuális nevelésre: so­kan — hagyományos értelem­ben — »iskolát« szeretnének látni a televízióban is. Má­sok a tv-órák »megterhelése«, a / vele járó plusz feladatok miatt, vagy presztízsokokból is viszolyognak a tv haszná­latától. Pedig érdemes a többlet »áldozatát« vállalni! Az Iskola-tv adásai óriási szemléltető lehetőségeiken és motiváló, érzelmi hatásaikon túl jelentős mértékben te­hermentesítik is a pedagó­gust. Nevelőink többsége ilyen fölismerés birtokában örömmel fogadta és fogadja az Iskola-tv lehetőségeit. Ah­hoz, hogy az új módszereket és eszközöket helyesen alkal­mazzák nevelőink, a követel­ményekhez hangolt, új peda­gógiai szemléletmódra van szükség. Ez a szemlélet egy­felől figyelembeveszi már azt, hogy az IskoJatelevíziónak ép­penséggel mást és másképpen kell adnia, mint a nevelőnek a hagyományos katedráról. Másfelől számításba veszi, hogy a társadalom növekvő szabad idejével együtt folya­matosan nő a tanulás igénye. Ennek a helyes módjaira — az olvasott anyag, a könyv­tár, a televízió, rádió haszná­latára; a tanulmányok és a kapcsolódó ismeretterjesztő műsorok összehangolására — meg kell tanítani a ma és a holnap felnőttjeit Megismerni a korszerűbbet Milyen lehetőségeik, felada­tok várnak az Iskolatelevízió­ra a jövőben, a mi oiktatási rendszerünkben? Ezzel kap­csolatban is sok érdekes, ész­szerű javaslat hangzott el a konferencián. Közülük na­gyon megragadott az a meg­állapítás, amely hangsúlyoz­ta, hogy a tv ereje éppen »tévészerűségében« van: kép­szerűségében, a dramatizálá- sok, az interjúk, a helyszíni riportok, látogatások stb. meggyőző és szemléltető ha­tásában. Rendkívüli segítség ugyanakkor az új tantárgyak (pl. környezetismeret, filmesz­tétika) oktatásában. Vala­mennyi tantárgyban mintát és ötleteket is képes adni a szaktanárnak; a »Képernyő tanár úr« vezetésével nyilvá­nosan elhangzó viták pedig az önálló véleményalkotásra való nevelésben segítenek. Egyéb nagy lehetőségei kö­zött hadd említsük első he­lyen a kötelező olvasmányok feldolgozását, rendszeres mű­sorra tűzését. Sokat tehet még az Iskolatelevízió az ön­álló, logikus gondolkodás fej­lesztésében és a tanulók egyé­ni hajlamának, képességeinek erősítésében is. Ez még a jö­vő nagy feladatai közé tarto­zik. Élni a lehetőséggel A tv varázsa élményszerű­ségében áll. Ezért fontos, hogy az iskolatévé-adás ne olyan legyen, mint más óra. Ne olyan legyen, mint a tan­könyv anyaga. Ne mást ad­jon, de másképpen, mélyeb­ben bevésve azt, amit a tan­könyv és a kötelező olvas­mány szövegében már isme­rősként üdvözölhet a diák. Az Iskola-tv jelene és táv­latai a jövőt szolgálják. Wallimger Endre A népművelés gazdái A fonyódi parton verőfé­nyes keik égre hunyorog a szemem, innen nézve a meg­szokottnál derűsebb népmű­velőink arca. Pedig munka fo­lyik itt is, tanulás, az órák komolyan igénybe veszik őket. Mégis nem a megszokott fá­radtsággal, esetleges fásultság­gal találkozom, hanem kedv­vel, munka- örömmel. Nem kétséges, hogy a helyszín is ezt inspirálja, a Balaton-part, de többről van szó: valóságos kis műhetyek alakultak ki itt, Fonyódon hétről hétre. Ütravalónak ki-ki vihet magával bizta­tást, kedvet, hasznos isme­reteket. Csak egy nem: a munkát meg­könnyítő kol­lektív összefogást, amely feltét­lenül nagy erő lehetne ott, ahol sokszor egyedül kell meg­küzdeni a kevésért is. Ha ez a kéz a kézben szellem nem veszne el itt, Fonyódon, ha­nem megmaradna a jövő év nyaráig, ha a kis stúdiók tag­jai többször találkozhatnának, akkor alighanem kevesebb ku­darcba beletörődött arcot lát­nánk ősztől tavaszig. Tizenkét népművelési szak­ágban folyt ezen a nyáron há­rom héten át alap- és to­vábbképzés Fonyódon. A báb- mozgalomnak alapfokon ké­peztek Iá rendezőket, a csa­ládi és társadalmi ünnepségek Iési felügyelőket, népművelési főelőadókat hívtak mag a já­rási és a községi tanácsoktól. Itt készültek föl a néptánc­oktatók is és az irodalmi szín­padi és sríni rendezők a vizs­gákra. A végzős hallgatók mellett új népművelők ismer­kedtek meg e művészeti ágak Próbálnak az irodalmi színpadi és színi rendezők. szónokainak és rendezőinek is alapképzést biztosítottak, a klubvezetőknek, a honismere­ti szakkörvezetőknek úgyszin­tén, akárcsak a képzőművé­szeti szakkörök vezetőinek és a filmesztétikái körök irányí­tóinak. A főhivatású népművelők elméleti és művelődéspolitikai továbbképzésére a népműve­„Mégiscsak nő vagyok ti ••• így jellemezte magát: »Szeretek beszélni.« Ezt bizonyára sokan kife­jezetten nőies vonásnak tartják ... Szabó Hedvig valóban szeret beszélni, de nem unal­mas fecsegés, amit mond. Történelemtanára »Anjou­korinak« tartotta hideg, arisztokratikus keresztne­véért. Illik is rá és nem is. Tud irányítani és parancsol­ni ha kell, de hangja me­leg és lelkes, ha a versekről szól. Le tudja kötni monda­nivalójával hallgatóját, szép és kulturált a beszéde. Rit­musa élénk, de belső egyen­súlyt, nyugalmat áraszt. Nagy barna szemében fel­Keresde jé szándékot! Ragyogott a napsütés, az eső után frissen pompáztak a virágok, a zebrán nem akart elütni egyetlen autó sem, a trafikban sajnálkozó kézmoz­dulat helyett minden további nélkül megkaptam kedvenc cigarettámat — egyszóval minden feltétele megvolt an­nak, hogy valami nem min­dennapi fölfedezést tegyek az emberiség érdekében. Hát én nem is késlekedtem vele. Amikor a locsolóautó úgy ment el mellettem, hogy egyetlen csöpp viz sem hullt a ruhámra, nyomban kipat­tant fejemből az isteni s.ik- ra. Rájöttem arra, hogy szép barna, szőke vagy fekete ha­junk tovább megőrizné színét, és eredetileg kitűnő idegeink lényegesen tartösabbak len­nének, szemünk körül jó pár évvel később jelennének meg a szarkalábak, ha a velünk kapcsolatos esetekben min­dig a jó szándékot keresnénk. Eszrevennénk azt, hogy ami történik, az csak látszólag bosszantó, valójában mélysé­ges humánum rejlik az ideg­tépő felszín alatt. Mert például: lélekszakad­va rohanok a postára, hogy feladjak egy sürgős táviratot. Majd orra bukom az igyeke­zettől a kis ablak előtt. A szolgálatban levő dolgozó rám pillant, kezében telefon, és zavartalanul folytatja: »...te, és hogy az milyen ruha volt*... Ne mondd!... « Aztán módomban állt meg­hallgatni, hogy csütörtökön esetleg elmegy, de nem biz­tos., és hogy a közös ismerős nagyon megjárta, de ezt majd szóban, és megvan a legújabb manófelvétel, amelyet feltét­lenül meg keTl hallgatniEs még sok mindenről szó volt, de nem emlékszem. Mert mit tesz ilyenkor az ember? El­futja a méreg, hogy azért mégis, a nemjóját! Pedig ez nagyon helytelen. A szolgá­latban levő dolgozót igenis a jószándék vezette. Hiszen rá volt írva az arcomra, kapko­dó, lihegő szavamban benne volt, hogy rohantam. Namár- most. Ha ő abbahagyva a te­lefonálást, azonnal fölveszi a táviratot, elképzelhető, hogy én tovább rohanok. Kifulla­dok, megfázom, tönkremegy a szives és a többi. Így vi­szont kipihenhettem maga­mat. Bosszantó eset ez? Nem! Kiabál belőle a mélységes ember szeretet. Csak észre kell venni, és a méltatlanko­dó szó helyett mosolygós kö­szöneté: mondani... És nyilvánvaló, hogy a jó- szándék vezeti a kereskedel­met, amikor hagyja, hogy hiánycikk legyen ez az egy­szerű, olcsó, jelentéktelennek látszó tárgy, a kulcskarika. Már arra az egyszerű, min­den sallangtól mentes kulcs­karikára gondolok, melynek az ára bizonyára néhány fo­rint lehetett, míg volt. De most nincs. Végigjártam as üzleteket — nincs. Ajánlot­tak kulcskarikát egy kis da­rab műanyag kallantyúval 16 forintért, ugyanez bőrrel 18 forint, parányi pamacs mac­kóval tízegynéhány forint. Míg meg nem tettem fölfe­dezésemet, különféle epés megjegyzésekre ragadtattam magam, és hagytam, hogy felb or zolód janak kissé már megviselt idegeim. De ma már világosan látom a jó szándékot. Mert ugyebár mi­lyen véleményt alkotnak ró­lam ismerőseim, ha észreve­szik, hogy íróasztalom kul­csai egy ilyen egyszerű, bóvli kis kulcskarikán himbálóz­nak? A smucig alaktól kezd­ve a szép Iránt teljesen ér­zéketlen perszónáig minden­félét képzelhetnek. De a ke­reskedelem megment engem ettől a kellemetlenségtől. Nem, direkt módon, de rá­szorít, hogy díszes, kalafan- tyús kulcskarikám legyen. Mert a jó szándék vezeti. Még számtalan példát hoz­hatnék — de minek! Kitűnik ebből, hogy az idegeinket rongáló, velünk kapcsolatos esetek csak látszólag boszan- tók, valójában mély humá­num rejtőzik bennük. Csak észre kell venni! S aki ezzel a megállapítással nem ért egyet, netán mérgelődik raj­ta — attól elnézést kérek. Engem igazán a jó szándék vezetett! Vörös Márta villan néha egy kislányos mosoly, aztán ismét ko­molyra fordul a tekintete, határozottá válik, hiszen «■főnök« ő, a FÖLTEX Házi­ipari Termelőszövetkezet Marcali telepének vezetője Mégis egy szabálytalan kér­dést tettem fel először: — Szokott néha pityereg- ni? — Melyik nő nem?... ez nálunk gyorsan jön. Estén­ként összesűrűsödik annyi minden, és bizony ilyenkor el­bőgöm magam. Utána aztán rendben van minden. Irány az íróasztalhoz, elő az adatokat, kezdődik elölről mindem Szá­molni kell azzal, miből meny­nyit gyártsunk, hol és hogyan tudjuk értékesíteni. Meg az­tán arra is ügyelni kell, van-e elég anyag. Szerencsére na­gyon jó segítőtársam ősz bá­csi. Sokat tanultam tőle. Hogyan kerültem ide? Egy­szerű történet. Sümegen érett­ségiztem, aztán műszaki tit­kárnő lettem a FOI.TEX (fólia — textil) HTSZ csatarendek! központjában. És egyszer csak úgy határoztak, hogy ide ke­rülök Marcaliba telepvezető­nek. Izgultam is egy kicsit, mert ugye, mégiscsak nő va­gyok, új a hely — bár né­hányszor jártam itt azelőtt —, és nem utolsósorban húszéves vagyok. Alapelvem az; ameny- nyi tiszteletet adok másoknak, ugyanannyit várok vissza. Ezen a telepen negyvenen dol­gozunk, de úgy érzem, hogy mindnyájan kedvesen fogad­tak, és megértették ezt az| alapelvet. Nem mondom, volt probléma, de ezt jó azonnal és melegében, keményen elintéz­ni. Ha kell, nem fukarkodunk a fegyelmivel, de erre a leg­ritkább esetben kerül sor .. Nem messze van tőlünk egy »helyes Ms« kocsma, és bizony néha volt, aki munkaidő alatt betért oda is. Ezt minden­esetre megszüntetjük... Van munka bőven, néha ki sem látszom belőle. Ne is kérdez­ze, mi az esti szórakozás, mert vacsora után már ugyancsak kerülget az álom. Be az ágy ba és alszom reggelig, mint eg medve... 1 akad, aki segítsen, de a endeki főnök is nagyon re . Ide helyeztek Marca­li!- ue nem hagynak ma­gé: i... 5 stem a verseiket. Nem is :n elmondani, hányszor m m már Simon István­tól r Nem elég címűt. Na­gy. ' sretem az ilyen típu­sú . keményeket. Van ben­nük lendület. Sok kedvencem van, főleg magyar költők. Eb­ben egy kicsit patrióta va­gyok. Radnóti talán az első számú... a Nem tudhatom. Eljárok néha az itteni Iro­dalmi színpadhoz, de az igazi szerepléseim Sümegen voltak. Szinte már meg is szokták, hogy állandóan verset mon­dok ... de mégsem bánom, hogy eljöttem onnan. Itt a magam lábán állok, a magam ura vagyok. És jó ez az önál­lóság. Üj és nagyon szeretem. Tröszt Tibor elméleti és gyakorlati anyagá­val, azok szépségével. Az idei fonyódi tanfolyamon első íz­ben hívták Össze a filmeszté­tikái körök vezetőit. A vizuá­lis ízlésnevelésnek a jövőben feltétlenül nagyobb teret kell szentelni, ugyanis nagy elma­radás mutatkozik ezen a té­ren. Először hívták össze a gyermekkönyvtárosakat, a művelődési központok mód­szertani előadóit és a gyer- mekfogLalkozások vezetőit is, hogy felhívják figyelmüket a maguk fontos területére. A gyermekfoglalkozások különö­sen elhanyagoltak ez ideig me­gyénkben. Bevált és rendszeres a fa­lusi könyvtárosok alapképzé­se, s a háremhetes népműve­lői tanfolyamon reszt vettek a kórusvezetők is. A felsorolásból is kitűnik, hogy körültekintő, minden művészeti ágra kiterjedő '.fi­gyelemmel állították össze a hagyományos képzést, annak programját, összesen mintegy száz népművelő részére. Űj vonása volt a tanfolyam­nak, hogy az egyes területek nevelési céljait hangsúlyozták' az eddigi formai tervezésre való felkészítés helyett. A speciális szakterületek temati­kájában fokozódott a társmű­vészetekre való utalás is, ami feltétlenül szükséges népmű­velőink ismeretének bővítése mellett azért is, mert ezáltal csak színesedhet az egyes cso­portok tevékenységében a bel­ső tartalom. Fonyódról nézve népműve­lőink ambíciójáról is meg­nyugtató képet kapunk: ók gazdái lesznek a falusi nép­művelésnek. Az irodalmi szín­padi és színrendező tanfolya­mon hatan tesznek vizsgát. A folytatás is biztosított, hu­szonegy. kezdő vett részt most a tanfolyamon. A nóptáncok- talok közül huszonegyen ké­szültek föl Fonyódon a vizs­gára. Elindult egy új .»törekvés is, a művelődési intézmények eddigi felnőtt-centrikus szem­léletén változtatni kell, a me­gyei könyvtár mesematinéjá­hoz hasonlóan minél több he­lyen kell szervezni gyermek- foglalkozásokat A főhivatású népművelők elméleti és művelődéspolitikai továbbképzősében fontos he­lyet kaptak azok a kérdések, melyek a munkaidő meghosz- szabbodásával kapcsolatosak. Meghívták a szakszervezeti kultúrfelelősöket is, a nagyobb üzemek kultúrosait, de közü­lük egy sem jelent meg a fő­hivatású népművelők tanfo­lyamán. Márpedig összehan­golt népművelői munka az ő tevékenységük nélkül elkép­zelhetetlen. A fonyódi alap- és tovább­képzésre a munkájuk alapján hívták meg megyénk népmű­velőit. Továbbra is fontos, mi­lyen ambícióval és eredmény­nyel dolgoznak falusi népmű­velőink. Ez a tanfolyam csak­is mindennapi munkájukban rea,: 'hat. Horányi Barna SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. július 19.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom