Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-16 / 162. szám
Georgi Petrov akadémikus: A VILÁGŰR MEGHÓDÍTÁSA A Föld időjárása A kozmikus technika birtokában újszerűén vethetjük fel a kérdést a bolygók, de mindenekelőtt a Föld tanulmányozásáról. Már az első repülések révén megállapították, hogy a napfolttevékenység szintjétől függően lényeges változások mennek végbe az atmoszféra felső rétegeinek sűrűségében. Az első szovjet mesterséges holdak és szondák képletesen szólva kitolták a földi határokat a világűrben, »meglátták« a Nap irányából másodpercenként több száz kilométeres sebességgel felénk haladó proton és elektron áramlatok mágneses szféráinak óriási térképét. Ezeknek az áramlatoknak a kölcsönhatása a Föld mágneses szférájával, lényegesen befolyásolja a Föld környezetében lévő feltételeket. Kétségtelen, hogy a napfolttevékenység befolyása elér az atmoszféra alsó rétegeibe is, és megváltoztatja azok állapotát. Így például a különböző sugárzások szempontjából változik a légkör áteresztőképessége. Ez igen fontos és bonyolult kérdés, ugyanis a földi létet két dimenzió különbsége határozza meg: a Föld által kapott és leadott energia nagysága. A kapott és az elvesztett energia közötti összhang igen erős mértékben függ a felső légkör összetételétől és állapotától. A naprendszer szak kezdetéig méreteit nem ismertük azzal a pontossággal, amely a bolygóközi repülésekhez szükséges. A csillagászati egységek nagyságában a bizonytalanság plusz—mínusz 5000 kilométert tett ki, tehát az adatok bővebb tisztázása nélkül aligha juthatna valaha az ember a Venusra. Ma már néhány száz kilométeres plusz—‘mínusz pontossággal ismerjük a csillagászati egysé- geket Az új kozmikus eszközök lehetővé tették, hogy megkezdjük az égitestek, mindenekelőtt a Hold tanulmányozását. Századunk elején még megoldhatatlan feladatnak tűnt volna a Hold túlsó felének meglátása. Az 1959. októ- ben 4-én indult Luna—3 október 7-én lefotografálta a Hold túlsó felét, és a Földre sugározta a képet. Ma már, földgömbhöz hasonlóan, K evesen várakoztunk a kis városka állomásán. Még néhány perc volt a vonat indulásáig, ráérősen sétálgattam. Egy ka- tonaruhás fiatalemberre tévedt a tekintetem. »Mintha már láttam volna valahol, vagy csak hasonlít valakire.« Ha nem sütne olyan élesen szemembe a nap, talán felismerném. Most ő is erre nézett, de tovasiklott a pillantása. A vonat éles zakatolással kettévágta gondolataimat. A felszállásnál ő a szomszéd kocsiba kapaszkodott. Kényelmesen elhelyezkedtem, táskámból könyvet vettem elő. A harmadik oldalnál tartottam. amikor nyílt az ajtó, és belépett ö, Gyuri. Mosolyogva nyújtotta a kezét — ive haragudj, az előbb... nem is mertem remélni, hogy te vagy. Annyira örültünk egymásnak, hogy először csak keresgéltük a szavakat. Néhány általános és sablonos kérdés után mindketten elhallgattunk. Néztem barna arcát, le- simított haját, melegségtől sugárzó barna szemét. Kimondhatatlan szavak nélkül is tudtam, hogy mindketten ugyanarra gondolunk. * * * Három éve váltunk el, utoljára az érettségi banketten találkoztunk. Négy évig voltunk osztálytársak és jó barátok. Sokat mesélt magáról, szinte az egész életét ismerem. Apja korán meghalt, édesanyja három leánytestvérével egy szoba-konyhás ház- mesteri lakásban lakott. O, holdgömbünk is van. A szovjet Luna—9 és Luna—13, valamint az amerikai Surveyor simán leszállt a Holdra, és olyan felvételeket továbbított a Földre, amelyeken az egy milliméteres nagyságú részletek is kivehetőek voltak. A készülékek mechanikai talajpróbát és vegyvizsgálatot végeztek a Holdon. Az egész világ lélegzettel leste nemrég a szovjet automata űrállomás repülését a Venusra. Ez az érdekes és titokzatos bolygó sűrű felhőróteg mögé van elbújva, s ez lehetetlenné teszi a hagyományos spektrális tanulmányozást. A Venus—4-nek sikerült behatolnia a felhő- rétegbe, megvizsgálnia a légkör összetételét és megmérni hőmérsékletét. A kozmikus készülékek eljutnak a földi légkör és a mágneses szférák határain túlra. Segítségükkel tanulmányozhatjuk a Nap röntgen- és gammasugárzását. (Következik: bolygók meghódítására) Közegészségügyi ellenőrzésen az úttörőtáborokban Üt Nyaranta több tízezer úttörő sátorozik a magyar tenger mellett Somogyból, a szomszéd megyéből és az ország szinte valamennyi sarkából. Jobbára közös rendezvények és akciók, pl. a vasgyűjtés közös forintjain, szüleik támogatásával, no meg saját megtakarított pénzecskéjükön (átlag 100—120 forintos hozzájárulással) sikerül egy-egy emlékezetes hetet vagy tíz napot eltölteni ott, ahova gyerek és felnőtt egyaránt mindig visszavágyik, a Balaton partján. Egyik-másik táborhely szakszerűen ki van építve és föl van szerelve mindennel, amire csak szükség lehet. Másutt Megyénkben a tanácsok megalakulásakor a kétszázötvenkét községnek kétszáz- negyvenkét önálló tanácsa volt. Az általános közigazgatási reform keretéin belül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1969. július elsejével újabb tamácsegyasításeket rendelt el. Mint ismeretes. Somogybán 1966-ban került sor az első közös községi tanács kialakítására, s azóta egyre több település tartotta meg a »kézfogót«. Ma már a megye kétszázötven községében száznegyvennégy tanács működik, ebből kilencven önálló és ötvennégy közös községi tanács. Július elsejével az alábbi községek választottak közös tanácsot (az elöl állók a szék- helyközsógek): Babócsa, Rinyaújnép, So- mogyaracs; Barcs, Somogytar- nóca; Darány, Drávagárdony, Drávatamási, Kastélyosdom- bó; Komlósd, Drávaszentes, Péterhida; Lad, Patosía; Porrop, Porrogszentkirály, Por- rogszentpél, Somogybükkösd; Somogyvár, Pamük, Somogy- váimos; Szöllősgyörök, Gyugy, Szöllőskislak; Attala, Kapos- pula; Nagybajom, Jákó; Oszlopán, Bodrog; Somogysárd, Üj várfalva; Szenna, Kapos- szerdahely, Patca, Szilvás- szén tmárton, Zselickisfalud; Szentbalázs, Cserénfa, Gálosra, Hajmás, Kaposgyarmat, Sántos; Marcali, Boronka, Bi- ze, Csömend, Horvátkút, Kele- víz; Mesztegnyö, Gadány, Hosszúvíz; Nemesvid, So- mogysimonyi; Sávoly, Főnyed, Szegerdő, Szőkedencs; Kutas, Beleg, Kisbajom, Szabás; Bábod, Nagykorpád, Rinyabese- nyő; Balatonszabadi, Siójut; Kapoly, Somogymeggyes, Zics; Kisbárapáti, Bonnya, Fiad; Kőröshegy, Bálványos, Kerekj, Pusztaszemes; Kölese, Teleki, Nagycsepely; Nagyberény, Som; Tab, Bábonymegyer, Lulla, Sérsekszöllős, Torvaj, Zala. S. SOMOST i T. TOLNA \ V. VESZPRÉM az egyetlen fiú, nem fért meg közöttük, tizenkét éves korában állami gondozott lett.' Kollégiumban lakott a gimnáziumi évek alatt. Olvasottságával, talpraesett feleleteivel sokszor még tanárainkat is zavarba hozta. Ritkán járt haza anyjához, nem is leveleztek. Legidősebb nővérével tartotta csak a kapcsolatot. Eleinte nem értettem, miért gyűlöli az anyját. Aztán részletesen elmesélt mindent, és rájöttem, igazat kell adnom neki. — Csak nyűg vagyok, kár volt megszületnem — kesergett egyszer. — Nem is hiszed, milyen bélyeg rajtam, hogy állami gondozott vagyok. Mindenki sajnál, és hidd el, ez a legrosszabb. Jutkával sem értjük meg egymást. Igen, Jutka, ö is osztálytársunk volt, örömmel figyeltük a közöttük kialakuló diákszerelmet. A kislány jó hatással volt Gyurira, és eddig nem volt semmi baj. Most mi történt? — Már ő is sajnál, és ezzel vége mindennek. Persze, érthető. Hisz soha nem tudtam meghívni ' egy fagyira vagy moziba. Olyan kevés a zsebpénz, hogy a kötelező kiadásokra is alig futja. Talán jobb is így, mert ő nem szeretett engem. Kemény fiú, kiheveri a csalódást — gondoltam, de tévedtem. Elhanyagolta a tanulást, egymást követték a kisebb-nagyobb csínytevések. Az osztályban kezdték mellőzni, állandó barátja nem volt. A tanárok is kirúgtak rá. Mindenki korholta, dicséretet nem kapott. Az utolsó évben egy kicsit önmagára talált. Udvarolga- tott is, de nem tartósan. Nagyon hazavágyott Pestre, ahol született. Pedig a Mutterről — így hívta édesanyját, szidtam is érte eleget — tovább romlott a kapcsolatuk. Ballagáskor nagyon sírt. Nem meghatódottan könnyezett, mint a többiek. Hangtalanul zokogott, ö volt az egyetlen az egész gimnáziumban, akinek egy hozzátartozója sem jött el. • * * A vonat nagyot zökkenve állt meg. Üjabb utasok szálltak fel, szerencsére mellénk senki sem ült. — Mesélj! Hogy alakult érettségi után a sorsod? — Először mint minden diák, nem tudtam mit kezdeni a szabadsággal. Elmentem dolgozni egy műanyaggyárba. Egyhónapi munka után, ősszel szakmát választottam, finommechanikai műszerésztanuló lettem. Tetszett a munka, jól kijöttem a mesterrel. Fél év sem telt el, amikor ötheti kényszerpihenőre vonultam: gyomorfekélyt állapított meg az orvos. Akkor megfogadtam — te tudod, hogy nem először —, abbahagyom a dohányzást, és inni sem fogok többet. Állom a szavam. Megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt, két hónapig dolgoztam, aztán magamra öltöttem az »angyalbőrt«. Gondolhatod, először én sem rajongtam a katonaságért, de ... most jól figyelj! Kíváncsian fürkésztem az arcát, próbáltam kitalálni, mit akar mondani. — Hívatásos katona leszek — csöndesen, alig hallhatóan ejtette ki a szavakat. Először azt hittem, nem jól hallok, ö sosem volt az a típus, aki a szigorú fegyelmet, a rendet eltűrte volna. Mindig a megkötöttséget kifogásolta a kollégiumban is. — Ügy élünk a laktanyában, mint sok-sok testvér. Nem is hiszed, milyen jól kijövök a fiúkkal, és van egy százados, aki ismerte az apámat. Egészen véletlenül derült ki. Megkérdezte, nem lenne-e kedvem tiszti iskolára menni. Annyira meglepődtem, hogy szinte azonnal igent mondtam. Csak utána gondolkodtam, hátha elha- m,arkodtam a döntést. De most már nincs kétségem, biztosan jól válaszoltam. Tudod, hogy szerettem volna továbbtanulni, ennél jobb alkalmam aligha lesz később. Rám emelte a szemét, s ennyit mondott még: — És itt otthonra találtam ... Fehér Éva az ellenkezőjét tapasztalni. Sőt van, ahol a legelemibb közegészségügyi szabályoka' sem tartják meg. Pedig ez már nem kényelmi kérdés. Itt már sokkal többről van szó. Akad példa egyikre is, másikra is. Balatonmária közelében a műútról lépünk be a marcali járás őrsvezetőképző táborába. Nyolcvanhárom pajtás váltja itt egymást egy-egy turnusban. A táborvezető helyettese fogad bennünket. Dr. Tóth Sándor, a megyei KÖJÁL igazgatója először a konyhasátorba látogat. A szakácsnők egészségügyi okmányai rendben vannak. A tűzhely környékén rend és tisztaság, csakúgy, mint a sátrakban és az egész tábor területén. A fő követelmények — a szennyvízgyűjtő, a fedett szeméttároló és a láthatóan nemrégen felépített árnyékszék is — a rendelet szerint megvannak. Ilyenkor az ellenőrzés sem tart néhány percnél tovább. Hiszen kevésből is látható, hogy a szabályok tudatos megtartása itt fejlett egészségügyi szemlélettel társul. Nem messze üjabb táborhely, a nagyatádi úttörőké. A mintegy félszáznyi kispajtás egy része melegítőben az udvaron mozog, ugrál, szaladgál — védekezve a metsző szélfú- vás hidege ellen. A kisebbek az ebédlősátorban kucorognak, éjjel alaposan beáztak, ide költöztették őket. De sebaj. Van melegítő, pulóver mindegyiken, a náthának, tüsszögésnek nyoma sincs. Ez eddig rendben. Nem így a konyhasátornál. A szeméttároló környéke terítve hulladékkal. Horváth Józsefné szakácsnő nem tudja felmutatni az egészségügyi kiskönyvét, mert otthon maradt. Mellette dolgozik Kecskés Gézáné, aki társadalmi munkában vállalta a kisegítést. Neki egyáltalán nincs egészségügyi kiskönyve, így a kötelező vizsgálatokon sem esett át. Pedig enélkül gyermekközösségben nem tölthet senki egyetlen napot sem. Sajnos itt nincs »irgalom«: haza kell utaznia. A nagyatádi pedagógusok egy kevés előrelátással megelőzhették volna ezt a kellemetlenséget. Rigó Ferenc táborvezető ismeri a rendelkezést, de azt mondja, »nem gondolt rá...« (Karinthy jut eszembe: »Tanár úr kérem, én készültem ...«) Hasonló felelőtlenség már nem egy közösségben súlyos következményekkel jár. Vajon érdemes ? ... Nemrégen a megyei KÖJÁL szigorú figyelmeztetést küldött a lenti és a letenyei járás művelődésügyi osztályának: Ha — ígéretük ellenére —• néhány napon belül, megadott határidőre nem teremtik meg a legalapvetőbb egészségügyi föltételeket a tábor területén (pl. árnyékszék, szeméttároló, hűtőszekrény stb.), a táboroztatást felfüggesztik. Ez pedig csoportonként száz úttörő pajtásnak okozna keserves csalódást. A két járási tanács — a felszólítás . után azonnal — szinte egyik óráról a másikra — intézkedett. A megyei KÖJÁL-főorvost már ragyogó tisztasággal és tökéletes tábori egészségügyi viszonyokkal fogadták — határidő előtt egy nappal. De vajon miért kell, miért szükséges ehhez »ultimátum?« Ez jutott eszembe a kaposvári járás balatonlellei táborában is. Váltás napján érkeztünk, éppen a somogyszili gyerekekhez. Ez már nagyobb tábor, itt 640 úttörő üdül a nyáron. Követelmény pl. a háromfázisú mosogatás, az előkészítő, a boyler és sok más egyéb is. Mindez elméletben megvan itt. Sőt, a mosogatómedencék a gyakorlatban is ott állnak — az előtérben, használaton kívül. A blokképület háta mögött hulladékok (elvégre ott nem látszik) ; szennyvízszikkasztó és -kiöntő sehol; a WC teljesen elhanyagolt állapotban ... Ahogy mondják, a járási hatóság csak feltételesen engedélyezte a tábor működését az idén. Feltételesen, és nem feltételek nélkül! Vajon itt is az »ultimátumra« várnak? Vagy a tábor bezárására? A hatóság jóakaraté szemet hunyása is csak ideig- óráig szolgálhat jó ügyet. Azon túl már intézkedni kelL Vagy így, vagy úgy. A fiatalok épsége, egészsége érdekében. Wallinger Endre PÉLDÁS KEZDEMÉNYEZÉS Hetven nyugdíjas tsz-tag érdekében Hat, hét, sőt nyolc évtized nyomja vállukat. de a bort, a szőlőt, a hegyet szeretik. Az életük nagy részét ott töltötték a szőlőtőkék között, permetezővel, puttonnyal vagy ra- fiaköteggel a vállukon. A sző vetkezettől megkapták ugyan az »obsitot«, nem dolgoznak tovább a közösben, de a hegy, a há.ztáji 200—300 négyszögöle, a szőlő hívja, várja őket A múlt év őszén levelet írtak a balatonszárszói fogyasztási szövetkezet elnökének. A hetven nyugdíjas kőröshegyi tsz-tag nevében Asbóth Gyula fordult segítségért; »Szeretnénk továbbra is hasznos tagjai maradni a társadalomnak. Az életünk a begy, a szőlő, ebből akarunk élni!« — lényegében ez állt a levélben. Amikor a társulást megalakították, ragyogott a hetven öreg szeme. Ismét van cél, érdemes lesz dolgozni. A fogyasztási szövetkezet segít. Igazgatóság és felügyelő bizottság veszi kézbe az ügyek irányítását. Ki legyen az elnök? A munkában elfáradt karok Asbóth Gyula nevének említéseikor emelkedtek a magasba. Könyvelő is kell, mondták a társulás tagjai Elek Sándornak, a fogyasztási szövetkezet elnökének. Pákozdi Gézánét, a fogyasztási szövetkezőt dolgozóját kérték föl. Az elnök hozzájárult. A bor értékesítésében a Siófoki Városi Tanács kereskedelmi és mezőgazdasági osztálya segített. A posta mellett rövidesen új cégtábla hirdette: »A kőröshegy i társulás borkimérése«. Hatvan-hetven litert mértek ki poharanként naponta. Mondják, hogy az öregek szinte tíz évet fiatalodtak. Üj- ra telepítettek, pusztulásra ítélt, elhanyagolt szőlőket tettek rendbe. Dolgoztak és dolgoznak ma is, öregesen, de kellő hozzáértéssel és nagy tapasztalattal. Egyikük-rnásikuk járt már Siófokon az üzletben. A fogyasztási szövetkezet szépen berendezte a helyiséget, a fogyasztók dicsérik a boraikat. És mi kell még ennél több? Láthattuk az arcukon és olvashattuk a szemükben, hogy ismét megtalálták életük élteimét. D. Z. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. július IS.