Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

A régi kemencék mellett A hűvös balatoni szél tor­nyossá kavarja a finom, szem­csés port, belefújja az embe­rek szemébe is. Átizzadt ing­ben futnak a talicskákkal. Szürke, nyers, földszagú tég­lát tolnak az égetőhöz. Ott félmeztelen társuk várja őket, barna pecsenyeszín hátán vé­gigcsorog az izzadság, dolgo­zik keményen. Tizenegyig vé­gezni szeretne. Kapkodja gyor­san és rakja egyenletesen, egyre följebb a téglát... És egyszer vége. Megtelt a ke­mence. Lesározzák, betapaszt­ják, megkezdődik az izzás Négy-öt napig zihál egy ilyen agyagkohó. A föld, amely any- nyi mindent ad az emberek­nek, most építőanyaggá válik. Az izzadó hátú ember is megáll egy percre. Tudja, hogy társai már beszéltek nekem róla. Azt mondta az egyik: »Mikor én haza mentem éj­szaka, ő még fenn volt. So­kat tanul a Herceg Pista.« — Elvégeztem a mezőgazda- sági technikumot. Négyes eredménnyel. Nem csodálatos, hogy mégis itt vagyok, mert itt, Kéthelyen a téglagyárban jobb a kereseti lehetőség. Há­romezer körül van. Kell is hajtani érte, nem mondom, de bírom még erővel, és amíg bí­rom, addig nincs baj. Fárasz­tó volt a tanulás, amellett ol­vasná is nagyon szeretek. Fő­leg útleírásokat. Molnár Gá­bor a kedvencem... — Elha­rapja a szót, végigsimítja a homlokát. A másik kemence felé néz. Ott áll társa a ta­licskával. Várja. A vezetővel, Slezák Ferenc­cel körüljártuk a gyárat A kemence állítólag még a Hu­nyadi grófoké volt. Az égető­fülkék ugyanazok, a föld is, és az emberek között is akad régi még A tervük hatmillió. És a nagyvállalat tíz legjobb üzeme között vannak. A régi és az új közötti különbségről próbáltam beszélgetni az em­berekkel Nemigen emlékez­nek már rá. Meg nem is fog­lalkoztatja őket. »Négy-öt fil­lért kerestünk akkoriban.« Ne­vetnek rajta. Jó napot fogtam ki a gyár­ban. Fizetés volt Egymás után, szépen borotváltan jöttek a pénzért, és jó néhány tízest hagytak itt. Bélyegekre. Szak- szervezeti tagok... és sok a párttag is. ökrös Józseffel az irodában beszélgettem. — Mire megy a pénz? — Főleg a családra. Ne gon­dolja, hogy a kocsmában ma­rad a nagyja. Nincs ezen a telepen alkoholista. Építkezünk mindnyájan, mint mások. Té­vét veszünk. Én hűtőszekrényt is vásároltam nemrég. Nekünk sem kedvezményes a tégla. De hát ez kell... — Hallottam, a régi törzs­gárda nagyon megfogyatkozott, és az új csak most töltődik fel. — Hát igen ... Megfogyat­kozott. De miért? Kevesellték a pénzt. Mi maradtunk, és maradunk. Megéri, de a béren azért javíthatnának. Lánycsapat dolgozik az ab­lak alatt. Szinte élesen vágós a hideg szél. A bő munkás- nadrág lobog rajtuk. A hideg, összepréselt nyers téglát ötösé­vel szorítják magukhoz. És hihetetlen sebességgel rakják le. Mert jön a lóvontatású kis kocsisor megrakva egymás után. A gumicsizmán vastag a sár. Ki gondolna arra va­sárnap, ha körömcipőt húznak, hogy ezeken a lábakon ho­gyan áll hétköznap az ormót­lan csizma Nem lehet beszél­getni velük. Csak fél szavakat. Percnyi megállás nélkül dol­goznak a jobb teljesítményért Az Orsós testvérek közül az egyik, Gyurka rakja ki a téglákat. — Három testvéremmel dol­gozom itt A pusztáról jöt­tünk. És itt állandóan van munka. — Mit vásárol a pénzen? — Hát, inneplő ruhát... A földkitermelést motori­zálták, de a körtüzeléses Hoff- mann-kemence a régi. Olasz építők tervezték, és a tűztér mintha a manufaktúrák vilá­gát idézné. Nyolcvanéves már. Az üzemvezető sorra mutatja be a munkásokat. Itt, a ke­mencéknél a téglagyár jövő­jéről beszél. — A tervet tudjuk teljesí­teni. Ríriák TTipa ezek a rési A két Szabó. kemencék. A föld pedig még tizenöt évig elég. Persze, ' ha nincs ez a lendület, ez a szor­galom az emberekben, akkor mi se bírnánk. De összeková- csolóddk egy jó gárda megint. Tudom, hogy vannak jobb, modernebb üzemek is nálunk, például az alagútkemencések. Az a fő, hogy van a tégla­gyártásnak jövője... Fölemel egy kupakot. Alatta vörösen izzó téglák látszanak. És a megbámult, nyolcvan- éves gerendák között galam­bok fészkelnek. Néhány helyen megrepedt a vastag üveg, a ré­seken fütyörészik a szél. Az irodában két egyforma emberrel találkoztam. Az egyiknek lágyabb a tartása, valamivel fiatalabbnak lát­szik. A másik feszesebb. De a tekintetük, sőt még a sza­bályosan nyírt bajusz állása is hasonlít — Testvérek? Városnéző sétán Kaposváron Gyurka. Nagyot nevet mindenki. — Nem... Hanem apa és fia. — Nem is hittem volna. Ezen aztán megint nevet­nek. Végül az idősebb Szabó kerekíti ki a történetet. — Fogadott fiam. Én nevel­tem. Negyvenkettőben halt meg az apja, az én bátyám. Itt dolgozik ő is. A rakodás­nál vagyunk. Több mint húsz­ezer téglát mozgatunk meg naponta. Az iroda egyszerű, inkább szegényes. A vezető sem ke­res annyit, mint egy-egy jó dolgos munkása. — ötvenegyben lett a gyár a munkásoké, ötvenháromban kerültem ide. Az apám és az anyám is itt dolgozott A fe­leségem is itt van. Mit marad­jak? összeszoktunk ezzel a régi gyárral. És szeretjük.. Irta: Tröszt Tibor Fényképezte: Gyertyás László Kirakják a nyers téglát. iiminintwaifá juaaiM.li Az áruellátás javításáért A Szövetkezetek Somogy megyei Központjában műkö­dő árubeszerző és értékesítő szolgálat hasznos tevékenysé­gével sok segítséget ad a fo­gyasztási szövetkezetek felvá­sárlási munkájához. Nemcsak hiánycikkeket szerez az üzle­tek részére, hanem javítja az ellátást, és piacot biztosít a felvásárolt termények értéke­sítésére. Megszervezi a gyors és olcsó áruszállítást. Ennek következtében kisebb lesz az önköltség, és anélkül, hogy a termelői ár csökkenne, a fo­gyasztók olcsóbban tudnak hozzájutni az árukhoz. Felku­tatja az áruigényeket, össze­gyűjti az eladási áruajánlato­kat. Folyamatosan ellátja a kaposvári piacot vágócsirké­vel. Eddig két termelőszövet­kezettel — az andocsivaű és az ádándival — kötött szerződést egykilós csirkék szállítására. A jövő évi tojástermeláshez gondoskodik a tenyészbarom- fi-állományról is. Az ősszel át­vételre kerülő termékek érté­kesítéséhez vevőpartnereket keres. Rostás Károly, a Kaposvári Városi Tanács vb-elnöke azt javasolta a végrehajtó bizott­sági ülés után, amelyen az építőipari vállalatok városi munkáját tárgyalták, hogy nézzünk együtt kőiül Kapos­váron. Az egyik délután ne­kiindultunk. Az első állomás a cseri városrész volt, az a környék, amely az elmúlt évek során talán a legtöbbet kapta a fejlesztési program szerint A kisvendéglő kör­nyékének, a kis Vidámpark­nak már elkészült a tanul­mányterve. — Amolyan »kis Szabad­ság-hegyet« szeretnénk itt építeni — mondja a vb-elnök. — A MÁV-tól már könyvjó­váírással átvettünk egy Die­sel-mozdonyt és vasúti ko­csikat, az AKÖV koopergriós tervünknek megfelelően KRESZ-pályát épít. Ehhez várjuk a vállalatok társadal­mi segítségét és a lakosság önkéntes munkafelajánlásait. Ehhez a tervhez csatlakozik az Erdősor utcai szalagrend­szerű gyermekjátszóterek meg­építése is — a tanulmányterv szintén a kezünkben van. Visszafelé a Gárdonyi Géza Általános Iskola előtt visz el az utunk. A városi tanács költségvetési üzeme dolgozik itt. A belső szerelésekkel már végeztek, a parkettázás és a külső vakolás van hátra. — A legnagyobb cseri épít­kezés kétségkívül az ABC- áruház. A régi könyvtár le­bontását hosszas vita és két­kedés előzte meg. Nagy áldo­zatot vállalunk ezzel — haj­togatták az itt lakók. Bár még csak az építkezés körvonalai látszanak. úgy gondolom, 1970 őszán már senki sem bánja, hogy a régi épületet lebontották. Az áruház hat­száz négyzetméternyi terüle­tet foglal el, és ehhez jön még a könyvtár. Ahogyan Kurucz Ferenc építésvezető elmondta, a brigád nagjran nehéz körülmények között végezte az alapozást. A fel­szín glatt fél méterre már feltör a talajvíz, a három­millió forintos beruházás azonban a vállalt határidőre elkészül. A gépkocsi stílszerűen a szokolai benzinkút előtt áll meg. Serkenő fű, gondos parkosítás képe fogad ben­nünket A költségvetési üzem kertészeti dolgozóinak mun­káját dicséri, de a s.-jtdobált olajos dobozok már kevésbé esztétikusak ebben a környe­zetben. A Berzsenyi utcában Fokhagymaolaj, Vica minor Mitől piros a sajt ? A termelőszövetkezetek a hagyományos kultúrnövény- termesztés nagy volumene, no meg a hiányos fölszerelés miatt gyógy- és illő olajos növényeket nem voltak képesek úgy termelni és feldolgozni, hogy az megfeleljen a minő­ségi követelményeknek és — ami fontos — gazdaságos is legyen. Lényegében ezért alakult ki annak idején a Darány- pusztai Állami Gazdaság mostani profilja. Ezek a növények nehezen szállíthatók, bomlékonyak, te­hát a termelés helyén kell feldolgozni őket: szárítással, illő olajos lepárlással, extrahálással. Mint azt Gulyás András vegyészmérnöktől hallottuk, az üzem termelőszövetkezetek­nél mutatkozó terményfölös le gekből biztosította a szárító kapacitás, kihasználását: aprómagvakat szárítottak, később gyümölcsöt aszaltak. Ha a mennyiség több volt, mint amennyit elszállíthattak, olaj készült belőle, mint amilyen a fokhagymaolaj is. Paprikaolajat állítanak elő a hús- és tejipar részére (például a paprikás tejtermékek készítésé­hez)', de ebből a nagyobb rész külföldre kerül. A Csongrád megyei MÉK-kel jó kapcsolata var. a gazdaságnak, onnan kapnak feldolgozásra hagymát és paprikát, közös költség — közös haszon alapon. így a gazdaság időszakos dolgozóit is egész évben foglalkoztathatják; a hagyma tisztításnál és szá­rításnál például a múlt évben 150 embernek adtak munkát, kereseti lehetőséget, amellett 20 vagonnyi gesztenyepürét is készítettek. A Kőbányai Gyógyszergyár kérésére — anyagi finanszí­rozás és szakmai felügyelet mellett — az idén kísérleti jel­leggel már 40 holdon termesztik a meténgfüvet. Ebből nye­rik a vérnyomáscsökkentő, értágító hatású Vinca minort. A környéken termelt majoránnát itt szárítják. Az álla­mi gazdaságok részére szilvát aszalnak, ezt erre az évre is több üzem kérte; »mellékesen« itt végzik a VIM csomagolá­sát; az Országos Söripari Vállalatnak komlóki vonatot készí­tenek. Egy új paprikafajtát kísérleteztek ki, s ezt ugyan­csak ők dolgozzák fel. Meghonosították a bolgár zsályát A gazdaságok ide szállítják a ro staaljat — a korábban haszno- sítatlan hulladékot —, s ezt is feldolgozzák csakúgy, mint a petrezselyem, az édesk ömény, a sárgarépa, a konyha­kömény, a kapor csiraképtelen magját — így tevődik össze a gazdaság lepárló üzemének évi 10—12 millió farintos ter­melése. H. F. az Állami Építőipari Vállalat részére már előkészítették a területet, 1970-ig négyemele­tes, negyvenhárom lakásos la­kóházat kell felépíteniük. A mellette levő, volt Haidekker- íéle szappangvár épületében pedig ipari skanzen létreho­zását javasolta a belvárosi rekontstrukciós terv. Szintén a Berzsenyi utcában, a 8—12. szám alatt társasház épül, amelynek a földszintjén autó­szalon nyílik. Az egyre szé­pülő utcában egyelőre még gondot jelent a zsinagóga épülete, vevőt még nem ta­láltak rá, de reméljük, hogy valamilyen célra hasznosítha­tó lesz. — Látta-e már a Ságvári lakótelepet? Bevallom, hogy még nem jártam ott. így arrafelé vet­tük utunkat. A Jutái és a Ságvári út négy lakásos KISZ-házakból álló telepe egyelőre három újabb épü­lettel bővül, a költségvetési üzem KISZ-fiataljai kezdtek hozzá az építkezéshez. A könyvtárral és az orvosi ren­delővel szemben kis zöldség­bolt meg posta épül. Ez. a környék egyben megköveteli a Nyugati temető nyugati ré­szének rendbetételét is. Lakótelepet, építkezést, par­kosítást, de egyáltalán egy egész városrész kialakítását még soha annyi bírálat nem érte talán, mint az északnyu­gatit. Levelek, beje’- -' hak, panaszok egész sora érkezett már amiatt a városi tanács­hoz és szerkesztőségünkbe is. Mi az oka a sok kritikának? — Tessék, nézze meg — mutatja Rostás Károly az ötös tömb mellett a Krénusz iskolához vezető utat. Az út körülbelül 6—8 méteren le­zárva, a csíkos deszka mögött leszakadva. Ezt már javítják, de az iskola nyugati sarkánál a kerítés a rossz földtömítés miatt beomlással fenyeget — alig pár méterre a beszakadt úttól. A parkosítás miatt is rengeteg vád érte a tanácsot. Miért nincs fal, miiért nincs virág, miért nincs játszótér? — Tudomásul kell vennie minden itt lakónak, hogy amíg a lakótelepen építkezés folyik, amíg felássák a föl­det a gázvezetéknek, a pos­tai kábeleknek, addig sem fásítani, sem virágosftani nem lehet. Egy félig kész lakótele­pen lehetetlen virágágyakat elővarázsolni egyik pillanat­ról a másikra, arról néni is beszélve, hogy ahol van már ilyen, ott a szépen elrende­zett, fűmaggal frissen vetett földben motorkerékpár-, ke­rékpárnyomokat láthat a reklamáló. A hármas tömb környékét a kertészeti brigád tagjai csi­nosítják, de iskolás gyerekek is dolgoznak itt, felügyelőjük fiatal lány. Az Arany János—Kisfalu­dy—Buzsáki utcai tömbbelső­ben épül a mentőállomás és három huszonkét lakásos KISZ-lakóház. Az Állami Épí­tőipari Vállalaté már elérte a negyedik szintet, a többi még alig bújt ki a földből. A Bajcsy-Zsilinszky, Dimit­rov és Beloiannisz utcai tömbbelsőben két negyvenhá­rom lakásos ház épül, mögöt­te az erdőgazdaság irodaháza nyújtózkodik. Nagy Miklós munkahelyvezető örömmel új­ságolja, hogy munkába állt az óriás daru, s ha végez, pá« házzal odébb, a közgazdasági szakközépiskolához viszik. Kettős műszakban dolgozva, októberre szeretnénk tető alá hozni mindkét lakóházat. Az utolsó előtti állomásunk a Bartók Béla Általános Iskola, ahol a Tanácsi Építőipari Vállalat végzi a tanterembő­vítést. A munkát több hóna­pos késéssel kezdték, de a vállalat ígéri, hogy határidő-, re átadja a kész tantermeket. — Az iskolaigazgató és az én véleményem szerint no­vember 30-a előtt nem lesz átadás — mondja a vb-elnök —, pedig ez a munka az egyik legfontosabb. Saly Géza SOMOGYI NÉPLAP Rpwfa, 1969. jffiB 1«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom