Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-15 / 161. szám

Rangot vívott ki magának a szakszervezeti oktatás TOVÁBB EMELKEDIK A TANFOLYAMOK SZÍNVONALA Harmadik évfolyamába lép az ősszel a társadalmunk idő­szerű kérdéseivel foglalkozó szakszervezeti oktatás. A nem­régen befejeződött 1968—69-es oktatási évben háromszázhar­minc csoportban hétezerhét- százhetvenhárman tanultak. A jobb szervező munkát és a nagyobb érdeklődést tükrözi, hogy sokkal kevesebben mor­zsolódtak le, mint az első ok­tatási évben. Papp Jánostól, az SZMT kulturális, agitáoiós, propaganda- és sportbizottsá­gának vezetőjétől az eddigi ta­pasztalatokról és a feladatok­ról kértünk tájékoztatási — Az országos értékelés szerint a politikai oktatásban szélesedett a munkások rend­szeres tanulása a szakszerve­zeti tanfolyamok révén. So­mogy megyében változott-e a társadalmaink időszerű kérdé­seit tanulmányozó hallgatók összetétele? — A szakszervezeti tömeg- propaganda fontos eszköze a Társadalmunk időszerű kér­dései tanfolyam, mert elősegí­ti a pártioktatásra nem járó szakszervezeti tagok marxista világnézetének, szocialista tu­datának formálását és kiala­kításál a szocialista erkölcs terjesztését. A háromszázihar- mimc tanfolyam kiváló alkal­mat nyújtott a szakszerveze­teknek, hogy több mint hét és fél ezer szervezett dolgozóval rendszeresen találkozzunk, vé­leményt cseréljünk, irányítsuk ideológiai és politikai fejlődé­süket Ezek a fórumok ugyan­akkor lehetővé tették, __hogy az emberek nyíltan és őszin­tén elmondják véleményüket ismereteik és a tanultak alap­ján megvitassák a közérdeklő­dést kiváltó kérdéseket, vá­laszt kapjanak a problémáik­ra. Véleményünk szerint a tár­sadalmunk időszerő kérdései­vel foglalkozó tanfolyamok egyre jobban beleilleszkednek az üzemek egységes oktatási rendszerébe, tömegméretekben biztosítják az információs le­hetőségeket. Az első oktatási év tapasztalatai alapján to­vább javítottuk a párt- és a KISZ-szervezetekkel a kapcso­latunkat. Ennek eredménye­képpen a most befejezett ok­tatási évben csökkent a tan­folyamokon a párt- és a KISZ-tagok száma, a nőké azonban 3,1 százalékkal nőtt, a munkátoké 5,4 százalékkal. A hétezerháromszázhetvenhá- rom hallgató közül ötezeir- hatszázhatvanhárom fizikai munkás, ezen belül kétezer- kUencszázhatvan szocialista brigádtag volt. Nem akarom szaporítani az adatokat, de annyit még megjegyeznék, hogy háromezer-háromszázhu- szonkét nő járt a tanfolya­mokra. Az SZMT elnöksége úgy összegezte az 1963—69-es oktatási év tapasztalatait, hogy’ a tematika lévén a fog­lalkozások kedvező lehetősé­get teremtettek a közgazdasá­gi gondolkodás és szemlélet alakításához. Ennek köszön­hető, hogy javult a vitakész­ség. — A megyei párt-végrehaj- lóbizottság határozata szerint a szakszervezeti oktatásban elsősorban a tartalmi kérdé­sekre kell összpontosítani az erőt. Milyen tennivalókat ha­tározott meg a színvonal emelésében az SZMT elnök­sége? — Az új oktatási évben vá­lasztási lehetőségük is lesz a tanfolyamok hallgatóinak, mi­vel a SZOT elnökségének ha­tározata szerint a különböző érdeklődés kielégítése végett a Társadalmunk időszerű kér­dései tanfolyamokon két azo­nos rangú témakört lehet ta­nulmányozni. Az oktatás kö­zéppontjában továbbra is a gazdaságpolitikai kérdések magyarázata áll. Emellett a KGST szerepéről, a kommu­nista és munkáspártok moszk­vai tanácskozásáról, hazánk negyedszázados fejlődéséről lesz szó a foglalkozásokon, s megemlékezünk Vlagyimir 11- jics Lenin életéről és tevé­kenységéről is születésének századik évfordulója alkalmá­ból. A kétéves tapasztalataink alapján a szakszervezeti okta­tásban részitvevők számát el­sősorban a szocialista brigá­dok tagjaiból és az új munká­sokkal kívánjuk növelni. Cé­lul tűztük, hogy közérthetőb­ben oktassuk a hallgatókat Ez azért indokolt mert húsz szá­zalékuk nem végzett nyolc ál­talánost, ötvenkilenc és fél százalékuk pedig csak nyolc általános végzett. Nagyobb gondot fordítunk a propagan­disták kiválasztására, felkészí­tésére, erkölcsi megbecsülésé­re. Tájékoztatásukat tovább javítjuk. A járási propagan­dista-felkészítők bizonyultak a leghatékanyabbaknak, éppen ezért a szakszervezeti megye­bizottságokkal karöltve tovább növeljük a színvonalukat. Mind a járási, mind a megyei eligazítókat úgy tehetjük von­zóvá, hogy jól felkészült elő­adókat hívunk meg. A szerve­zésire fordított energia a tan­folyamok színvonalának emel­kedésében térül meg. — Persze van bőségesen tennivaló az üzemekben is. A szervezésnél a vidéki kiren­deltségek és telepek se ma­radjanak fehér foltok, mint az ősszel. A szakszervezeti bi­zottságok ellenőrző tevékeny­sége nem volt kielégítő. Re­méljük, hogy az új oktatási évben sokkal jobban felkarol­ják a propagandistákat Ér­demes megemlíteni, hogy né­hány téma tárgyalásakor nem állt a propagandisták rendel­kezésére üzemi adat, pedig enéikül nem lehet elég meg­győzően tárgyalni a témát. A figyelemnek erre is ki kell terjednie a jövőben. — Szeretnénk eleget tenni a propagandisták kérésének, na- gy’obb figyelmet szentelünk a szemléltetésnek. A Latinka Sándor Művelődési Központ és az SZMT központi könyv­tára módszertani segítséget nyújt a propagandistáknak, irodalom- és filmjegyzókkel támogatja munkájúkat. Az SZMT szeptemb-OT elején két turnusban bentlakásos tanfo­lyamon készíti fel a szakszer­vezeti propagandistákat a megnövekedett feladataikra, az októberi évnyitóra, majd városi, járási előkészítőkön adunk biztos alapot a témák tárgyalásához. Á pártszerveze­tek eddig is nagy segítséget nyújtottak alapszervezeteimk- nek a tanfolyamok megszer­vezéséhez és tartalmuk növe­léséhez. Reméljük, hogy az új oktatási évben ez még fokozó­dik. A szakszervezeti oktatás rangot vívott ki magának a megyében is, ezt pedig csak jobb előkészítéssel, szervezés­sel és a színvonal emelésével tarthatjuk meg — fejezte be nyilatkozatát Papp János. L. G. KÍSÉRLETBŐL GYAKORLAT Borjúhizlalás exportra A múlt év októberében a Kaposvári Húskombinát ja­vaslatára és támogatásával öt termelőszövetkezetünk — a balatonkili'ti, a kéthelyi, a böhönyei, a vései és a gyéké- nyesi — kísérletképpen beve­zette a borjúhizlalás egy új módszerét. Fehér húsú borjúk — ezt a megkülönböztető el­nevezést kapták az ezzel az eljárással nevelt és értékesí­tett állatok. A módszer lé­nyege: nyolcvan napig 180— 190 kilóig hizlalják a borjú­nyitja, ellenőrzi az itt folyó munkákat, példásan pre_cíz, pontos feljegyzéseket vezet. Nemcsak a harminc napon­kénti mérlegelésekről, hanem mindenről, és elemzi, kutatja, vizsgálja, ami a számok mö­gött van. Nagy érték forog kockán, és kényes munka ez. — Ha valahol igen, itt aztán megkülönböztetetten kell vi­gyázni a tisztaságra — mond­ják a gondozók, Virág István­ná, Radák Lajosné, Takács Er­nőmé és Berták Péterné. De Fémtábla a kapu alatt A téma a lakosság pa­naszlistáján és az aj­tóban »örökzöld«-ként szerepel, hiszen köztudott, hogy a szolgáltatások színvo­nala jóval elmarad a követel­ményektől A lakáskultúra nö­vekedése, a mind bonyolul­tabb háztartási gépek es be­rendezések alkalmazása, a rá­dió és televízió terjedése mind-mind növeli a hibalehe­tőségeket. Ugyanakkor ismert, hogy mennyi ideig kell várni a hibás készülékek javítására a GELKÁ-nál vagy más javító vállalatnál, s hogy a Patyolat sem képes minden gondot gyorsan megoldani Igen, a GELKA, a Patyolat, a HKI, s a javító-szerelő szövetkezetek szorosan hozzátartoznak min­dennapi életünkhöz, örülünk vagy bosszankodunk tevékeny­ségük miatt. A szerelők nem egy helyen szinte családtag­ként köszöntenek be a laká­sokba, máskor meg — a sok munka miatt — távoli rokon­ként viselkednek, s ha hívjuk, akkor se jönnek. Pedig eset­leg csőrepedés van, folyik a vízcsap, vagy beletörött a zár­ba a kulcs és nem tudunk munkába menni A szolgáltatások helyzete rövidesen a kormány elé ke­rül és előtte most a megyei tanácsok napirendjein szerepel. A mosodák, GELKA-szervizek, autójavítók, fodrászatok épí­tése, gépi felszerelése persze nem megy jelentősebb anyagi befektetések nélkül Ezt a vál­lalatok túlnyomórészt maguk teremtik elő, de a megyék és nagyvárosok — ha nem is csak anyagiakban, de a különböző intézkedések sorozatában — nyilván támogatást várnak a központi kormányszervektől is. Most, amikor mindenki a be­ruházási összegekről beszél, örömmel tapasztalható, hogy néhány helyen hasznos kezde­ményezések születnek a szol­gáltatások körének szélesíté­sére. A Fővárosi Javító-Szerelő Vállalat például a jól szerve­zett, de túlzottan leterhelt Ke­rületi kirendeltségei, műhe­lyei mellett gyorsjavító szol­gálatot hozott létre. Ennek a szolgálatnak nincs szüksége irodákra, külön műhelyekre és raktárra, mert nyugdíjasokból és üzemi dolgozókból áll, akik mellékfoglalkozásként, mun­kavégzés után javítják ki a környékről bejelentett hibá­kat. Van közöttük vízvezeték-, villanyszerelő, lakatos, aszta­los, kárpitos, festő-mázoló, kő­műves, üveges, bádogos, sőt még cserépkályhás és varró­gép-műszerész is. A szerződé­sekben úgy szerepel, hogy a gyorsjavító szolgálat emberei este kilenc óráig kötelesek a munkát elvállalni és szükség esetén dolgoznak vasárnap és munkaszüneti nap is. Ez elő­nyösebb, mintha »maszekok-« lennének, hiszen mentesek az adófizetéstől, ugyanakkor kö­tetlenebbek a vállalati dolgo­zóknál, mert szabadon szerez­hetnek munkát, maguk vásá­rolják az alkatrészeket (ame­lyeket azután a blokk felmu­tatása ellenében számolnak el a rendelőnek), sőt ha a lakás­ban más rokonjellegű munka akad, azt is kijavítják. A vállalat minden ilyen szerződéses dolgozójának egy fcmtáblát ad, amelyen az il lető neve szakmai képesítése és az értesítés helye, tehát a lakáscím olvasható. Az év első hónapjaiban kétszáz ilyen tábla került ki a fővárosi há­zakra. A Fővárosi Javító-Sze­relő Vállalat ígéri és tervezi, hogy gyarapítja számukat. P élda tehát már van a szolgáltatás, a javítás­szerelés színvonalának külön beruházás nélküli fej­lesztésére. Nem lenne káros, és nyilván a helybeliek öröm­mel fogadnák, ha a vidéki vá­rosokban — köztük Kaposvá­ron — is megjelennének ilyen kis fémtáblák a kapuk alatt. N. T. Elszállítás előtt a böhönyei állomány. kát, takarmányuk kizárólag tejpor ez alatt az idő alatt. Ami a múlt évben próbál­kozás, kísérlet volt, az idén már gyakorlattá vált. Nem vé­letlen, hogy így történt ez, bi­zonyíték rá mind a vései, mind a böhönyei szövetkezet­ben szerzett tapasztalat. Bo- hönyén most áll elszállítás előtt nyolcvan borjú. Végleges eredmény még nincs, de ösz- szehasonlítási alap igen. — Ahogy számítjuk, leg­alább 1800 forint körüli tisz­ta hasznot kell, hogy hozzon — mondta Kovács József ál­lattenyésztő. — Tavaly het­venkét napig tartott a hizla­lás, 1,19 kiló volt a napi súly- gyarapodás, és a nyolcvan ál­lat 120 000 forint tiszta nye­reséget hozott. Vésén a tavalyi tapasztala­tok után az idén már lénye­gesen nagyobb méretekben fog­lalkoznak a borjúhizlalásnafe ezzel a módszerével. Nem csu­pán szóbeszéd az, hogy Balogh Andor elnöknek szívügye ez piíárás. Személyesen irá­lya nem mondanák is, beszél helyettük maga az istálló. Az automatikus szoptatógép — ahogy mondják, »póttehén« — előtt sorban állnak a bor­jak. Annyit és annyiszor szop­nak naponta, amennyit és ahányszor akarnak. A két francia gépet az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt juttatta a szövetkezetnek. — Nekünk csak az a dol­gunk, hogy beállítsuk a hő­mérsékletet és beletegyük a gépbe a tejport. Kétszáz borjú igy, száz pedig hagyományos módon táplál­kozik. — Nem ritka az olyan jó­szág, amelyik harminc nap alatt eléri a 40—50 kilós súlygyarapodást — jegyzi meg az elnök, aztán adatokat sorok — A leadott ötvenkilenc bor­jú napi súlygyarapodása 1,45 kiló volt, és egy kiló borjúhúst 1,22 kiló tejporral állítottunk elő. Az újabban beállított nyolcvanhét borjú első har­mincnapi eredménye: napon­ként 1,27 kiló gyarapodás, és egy kiló húshoz 1,05 kiló tej­por kellett. Ezzel lehet, hogy rekordot érünk el. Mondják, hogy a tröszt kép­viselői nemcsak ellenőr'zni, de tapasztalatokat szerezr.i is le­»Százhafvanöt kiló*, pótlást. Francia automatikus szoptatógép Vésén. Uj feladatok Régóta tervezi üzemházának bővítését a Nagybajomi Építőipari Ktsz. A tervek a kö­zeljövőben megvalósulnak, s ez új feladatok elé állítja a szövetkezetei. Évek óta helyiség­hiánnyal küzdött a ktsz. Most megvásárolták a telephelyük mellett levő ingatlant, műhe­lyekké alakítják a régi épületet, létre­hozzák a festő- és mázolóműhelyt, a -háztar­tási kisgépjavítót, — új tevékenységként — az üveges és képkeretező részleget. Ki alakít­ják az új cipészműhelyt, felépítik a raktár- helyiséget, ahol megfelelő módon tárolhat­ják az építőanyagokat. Ezekről a feladatok­ról tanácskozott a közelmúltban a szövetke­zet tagsága. Az év eddigi eredményeit Is értékelték a tanácskozáson, és meghatározták a követ­kező időszak tennivalóit. Négymillió-hatszáz­ezer forint értékű termelést végeztek eddig, egymillióval többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A viszonylag kis szövetkezet olyan nagy jelentőségű építkezést is végez, mint az Állattenyésztési Felügyelőség kor­szerű kísérleti telepe. Ez Szarkaváron négy­milliós költséggel épül. Építenek egy nagy gépszínt is a simonfai József Attila Tsz meg­rendelésére. Említést érdemel, hogy a múlt évi tizennégy családi ház helyett ebben az évben tizennyolcat készítenek. Folyamatosan dolgozik a ktsz valamennyi részlege. Az asztalosok kétmillió forint érté­kű nyílászáró szerkezetet készítenek a veszp­rémi TÜZÉP-nek. Megalakították a nyugdí­jasok brigádját, amely elvégzi a lakosság által igényelt javításokat. A konfekció is megduplázta termelését. Osztályon felüli fésűs és műszálas gyapjú­nadrágokat készítettek, nagyrészt a budapesti Verseny és Csillag Áruházaknak. Gyártottak íiú texasnadrágokat is. Fejleszteni akarják a részleget, s export ruházati cikkek gyár­tásáról tárgyalnak. Szakács Erzsébet Harminc naponként mérik a gyúr»’ kísérletnél 1750 forint volt a borjúnkén ti tiszta haszon, szá­mításaik szerint az idén talán még több lesz. A beszélgetés a gazdaságosságra terelődik. — Mi fantáziát látunk benne és továbbra is foglalkozni kí­vánunk vele, ha van rá igény. Az igaz, hogy a »felnőtt« hí­zott marhán is hozzávetőlege­sen ennyi hasznot érhetünk él, viszont hallatlanul nagy előny, hogy nyolcvan nap a hizlalási idő, gyorsan forog az- áru, a pénz. — Igen nagy mennyiségű alapanyag szükséges ehhez. — így van. Egy részét úgy vásároljuk. De törekvésünk; hogy a tehenészetünket fej­lesszük. Ez a fehér húsú bor­jak nélkül is célunk, de így szorosan kapcsolódik ehhez. A jelenlegi 260 darabos teher nészetünket jövőre 390—400-ra emeljük. A már meglevő 120 vemhes üsző jórészt biztosíték arra, hogy az elképzelés való­ra váljék. — öröm ezekkel dolgozni — jegyzi meg az egyik gondozó —, az ember szinte naponta látja, hogyan fejlődnek, gyara­podnak. A fehér húsú borjak több­ségét exportáljuk, az igény igen nagy irántuk. Olaszof szagba, Svájcba, Ausztriába viszik el ennek a néhány szö­vetkezetnek a hírét. Üj vonás ez a módszer a megye állattenyésztésében, s ha gondosan, lelkiismeretesen végzik — mint ahogy például Vésén, Böhönyén —, jelentős hasznot, szép eredményeket hozó munka ez. Vörös Márta SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. július 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom