Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-13 / 134. szám
GYARAPODOTT A JÓ BÁBCSOPORTOK SZÁMA Gyermekliábosok tájegységi intője baranyai gyermekjátékok. A komlói Kócos bábegyüttes műsorából. Két megye, Baranya és Somogy gyermek-bábcsoportjai- nak részvételével tartották meg tegnap a gyermekbábosok XL országos tv-fesztiváljának tájegységi döntőjét Kaposváron, a Latinka Sándor Megyei Művelődési Házban. Az 1967- ben lezajlott Játsszunk bábszínházát vetélkedő sikere és eredményei alapján örömmel hirdette meg a televízió, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Úttörők Szövetsége és a Népművelési Intézet az új fesztivált A fesztiválra benevezett csoportok, szólisták részt vettek a tanácsköztársasági művészeti szemlén, s ott választották ki a zsűrik a legjobbakat a fesztivál elődöntőjében való részvételre. öt tájegységi bemutatón ezekben a napokban válogatják ki azokat a produkciókat, melyek a televízió képernyőjére kerülnek, illetve kerülhetnek majd novemberben és decemberben. A gyermekbábosok n. országos tv-fesztiváljának külön érdekessége, hogy a csoportok kizárólag a szakkörükben készült bábokkal szerepelhetnek. Kaposvárra Zala, Tolna és Baranya megye bábosai közül — nem számítva a vendéglátó megyét — csak a baranyaiak érkeztek meg; a komlói Május 1. Művelődési Ház Kócos bábcsoportja, a Pécs, III. kerületi Karikás Frigyes úti általános iskola Méhecske, a siklósi járási művelődési ház Mazsola és a szentlőrinci művelődési ház Százszorszép bábcsoportja lépett a paraván mögé. Megyénket hat együttes: a kaposvári Siketnéma Intézet Tulipán, a Kilián György Ifjúsági és Űttörőház Pacsirta, a Kéthelyi Általános Iskola Arany János kisdobos bábcsoportja, a Hetesi Általános Iskola Vadvirág, a lengyeltóti művelődési otthon Hétszinvi- rág bábcsoportja és a Zákányi Általános Iskola bábegyüttese képviselte. A látottak alapján megállapíthatjuk a zsűrivel egyetértésben, hogy számos jó csoport működik Baranyában és Somogybán. Három tájegységi döntő zajlott le eddig, tehát a zsűri tagjai joggal mondhatták, hogy az elmúlt két év alatt sokat fejlődtek a gyermek-bábcso- portok. Gyarapodott ez idő alatt a jó csoportok száma. Éppen ezért — és mivel még két tájegységi döntő hátra van — a televízió és a Népművelési Intézet munkatársaiból álló zsűri véglegesen nem döntött Kaposváron a továbbjutásról. A csoportvezetőknek tartott megbeszélésen természetesen elmondták a véleményüket az egyes előadásokról. Hibátlan produkciót mutatott be a kéthelyi kisdobos csoport. (Vándormackó, A hóember és a nap.) Továbbra is versenyképes a kaposvári Siketnéma Intézet Tulipán bábcsoportja. Somogyi leánytáncuk ■ kiváló, ötletes volt a komlói Kócos bábcsoport Faragószék című produkciója is, a szentlőrinci Százszorszép bábcsoport Kőműves Kelemen műsora. A kaposvári Pacsirta együttes készületlenül mutatkozott be, noha bábjaik szépek voltak, azok mégsem feledtették a dramaturgiai fogyatékosságokat Mivel a hetesi Vadvirág együttes egyedül mutatott be árnyjátékot, Kiugrott a gombóc a fazékból című produkciójuk esélyes lehet Az országosan sok jó produkció láttán a televízió munkatársa ígéretet tett arra, hogy az Esti mese sorozatban szerepelhetnek majd azok a jó együttesek, melyek nem jutottak be a gyermekbábosok fesztiváljának döntőjébe. H. B. &0I/ házaspár viccet mesét — Képzelje, barátom, tegnap este hallottunk egy remek viccet, el kell mesécnünk önnek... — Egy férfi... Walter, ne szórd a dohányt a szőnyegre! Teljesen összepiszkolod a szőnyeget ... Szóval a vándor eltévedt az Alpokban. Micsoda? Jól van, akkor nem az Alpokban, hanem a Dolomitokban, de ez teljesen mindegy. Bandukol az éjszakában, megpillant egy távoli fényt, és egyenesen odatart... Hagyjál már, hadd meséljem! Igenis, hozzátartozik ... Ott a kunyhóban lakik egy parasztember és egy parasztasszony. Az ember öreg, az asszonyka pedig fiatal és nagyon csinos. Már ágyban fekszenek, illetve dehogy, még nem feküdtek le... — A feleségem nem tud viccet mesélni. Inkább én. Te majd a végén megmondod,í, hogy így volt-e, vagy sem... Szóval, egy férfi bolyong a Dolomitokban, mert eltévedt. Illetve ... most veszem észre, hogy összezagyváltad az egészet, a vicc nem is így kezdődik. Egészen másképp. Szóval él a Dolomitokban egy öreg paraszt a fiatal feleségével. Az éjszaka kellős közepén egy vándor kopogtat az ajtón, mert eltévedt, és éjszakai szállást kér. Ámde nekik csak egy ágyuk van és már úgyis ketten alszanak benne. — Walter! A hamu! Nem tudod odavenni magadhoz a hamutartót? — Ne szakíts folyton félbe!... Szóval, végül is bebocsátják a vándort a kunyhóba, mert közben az eső is eleredt és a szerencsétlennek a ruhájából facsarni lehet a vizet. Így hát azt mondja a paraszt, hogy megaihat az ágyban, az asszonnyal. — Dehogyis! Egyáltalán nem így volt! Egészen rosszul meséled! Középen kell aludnia, az öreg és a felesége között. — Tőlem legyen középen. Teljesen mindegy. — SzótxlI, odakint nagy zivatar van. — Megint rosszul mondod. Éppen hogy eláll az eső, békésen alszanak, majd később felébred az öreg és azt mondja a feleségének ... Trudo, vedd már fel a telefont! __ Nem, t ermészetesen, nem ezt mondja ... A paraszt azt mondja a feleségének ... Ki az? Ki van a telefonnál? Mondd neki, hogy később hívjon vissza, most nincs időm ... Szóval azt mondja az öreg: kimegyek, megnézem a kecskéket, mert ha elszabadulnak, akkor holnap nincs tejünk. — Walter, bocsáss meg, bogy félbeszakítlak, de Paul azt mondja nem tud később hívni, csak este. — Rendben van, hívjon este. Szóval, az öreg... Hozzál nekünk egy kis kávét... Kimegy és alig csukódik be az ajtó, a fiatalasszony oldalba böki a férfit... — Rossz! Egészen rossz. Ez nem az első alkalommal történik. Az öreg kimegy, de a fiatalasszony csak harmadszorra kezd bökdösni. — Tehát visszajön az öreg. Aztán hirtelen újra felkel és azt mondja- meg kell néznem a kecskéket — és ismét kimegy. — És akkor oldalba böki a fiatalasszony a vándort és azt mondja: na! —■ Szó se róla, Walter. Egyáltalán nem azt mondja. — De még mennyire! Hát mit mondjon? — Azt: most itt az alkalom. — Épp ellenkezőleg: igenis azt mondja, hagy na, és oldalba böki a vándort. első múzeumi állandó kiállítás emlékére Harmincöt évvel ezelőtt, 1935. május 6-án nyílt meg a Somogy megyei Múzeum Egyesület ünnepélyes díszközgyűlésével Kaposvár és a megye első múzeumi állandó kiállítása. Az ünnepélyességet és az impozáns külsőséget egy kicsit elhomályosította, hogy igen hosszú és meddő harc közben csaknem hatvan évet kellett várni ♦ erre a megnyitóra. De vegyük csak sorjára az eseményeket Már a múlt századi Somogy megyei Régészeti és Történeti Társulat, majd jogutódja, az Egyesület szinte évenként szorgalmazta a felhalmozódott műkincsek bemutatását. Beadványt beadvány követett a megyénél és a városnál: kell valahol olyan helyet biztosítani, ahol az értékeket ország-világ szeme elé lehet bocsátani. Kilószám lehetne mérni ez ügyben az iratokat, kérvényeket, újságcikkeket. Végre az Egyesület negyed- százados jubileumára készülődve, 1933 májusában a megye vezetői adakozónak bizonyultak. Múzeum céljaira átengedték a megyeház hátsó épületének két folyosóját és kilenc szobáját (Gyakorlatilag ugyanannyi ez, mint amekkora helyet ma a Rippl- Rónai Múzeum is elfoglal, irodáival és raktáraival együtt.) Az addig több, mint tíz helyen raktározott és összezsúfolt anyagot fokozatosan szállították új otthonába. Az akkori lehetőségekhez mérten a múzeum rendezésére és célszerű kialakítására a legmodernebb eszközöket igyekeztek felhasználni. De az igyekezet, sajnos, alig lett több igyekezetnél. Bár segíteni akaró a legnevesebbek közül is számos akadt. Ekkor fordult negyedízben segítő levelével Gönczi Ferenchez Móra Ferenc. Levele mellékleteként megküldte ía szegedi Kultúrpalota (A Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum) intézményei szabályzatát is — mintának. A berendezési tárgyakat zömében a helyi, kultúrát — Legalább hagyd, hogy befejezzem, te ellövöd a poént. — Ne dühíts fel, Trudo! Ha elkezdek egy viccet, akkor be is fejezem. — Én kezdtem. — Mindegy, akkor is elmondom most már végig; te különben sem tudsz egy történetet tisztességesen elmondani. — Ha nem tetszik, ne figyelj oda! — Nem is figyelek, hanem végre-valahdra elmondom a végét. — Ha te azt hiszed, hogy valakinek örömet szerez, hogy téged hallgat... — Trudo! — Most mondja, barátom, hogy lehet ezt kibírni! Egész héten olyan ideges, hogy én.. — Te vagy ideges... — A te fegyelmezetlenséged ... — Mindjárt azt mondod: »■komplexumaid«. Ezt nálunk rossz nevelésnek hívják. — Az én gyerekszobám... — Ki csinálta vissza az egész dolgot az ügyvédnél? No, ki? Talán én? Te! Te kérted, hogy vonjam vissza a válókeresetet ... — Hazugság! Bumm! Ajtócsapódás jobbra. Ajtócsapódás balra. Most itt állok egy fél viccel. Vajon mit válaszolt a vándor az ifjú asszonynak? Kurt Tucholsky pártoló iparosok készítették el díjtalanul, vagy igen csekély ellenszolgáltatásért. A kiállításhoz előkészített anyagot a legjobb szakemberek értékelték válogatták. A régészeti munkát Pogányné Gerecze Irén dr., a numizmatikait Mérey Andor, a képzőművészetit Kunfy Lajos festőművész, a néprajzi és iparművészetit az ügyvezető igazgató, Gönczi Ferenc rendezte, illetve végezte el. A folyosóra helyezték el a várostörténeti vonatkozású képeket. (Ezek jelentős része Kopits festménye volt.) Ide került vitrinekben az ásványi és állatcsontanyag is. A balra eső folyosón mutatták be a megye halászati eszközeit. A következő három szobába a régészeti és fegyveranyag került. Ezután a kismesterségek dokumentumait láthatta a közönség. A halászati termen túl a paraszti konyha és szoba berendezési tárgyait, a somogyi textíliákat, pásztor- faragásokat állították közszemlére. Ide kerültek a somogyi gyerekjátékok, melyeket későbbi jeles művéhez akkor gyűjtögetett nagy szorgalommal Gönczi. Itt sorakoztak a szőlészeti és mezőgazdasági jellegű tárgyak is. A lépcsőházi folyosó keleti szárnyán festmények és ipar- művészeti tárgyak várták a látogatókat. Ezután az 1920. augusztus 30-i örökösödési szerződésével Rippl-Rónai Ödöntől a megye múzeumára hagyott nagy értékű gyűjteményt helyezték el. Ez előtt volt a Rippl-Rónai Emlékszoba. (A kiállítás két utóbbi helyisége volt egyben a múzeum irodája is.) Amikor a múzeumi kiállítás megnyílhatott. Gönczi már hetvenhárom éves volt! Belépődíjat négyes kategória szerint rendszeresítettek. Volt egypengős, ötven-, hűss- és tízfilléres jegy. Szinte természetes, hogy a virilisek és előkelőségek számára gyártott 1 pengős jegyekből fogyott a legkevesebb, tíz esztendő alatt még ezer sem! Az prszágos lapok és a muzeológiai szakma nagy örömmel ünnepelték meg a nagy területű Somogy akkori múzeális anyagát reprezentáló kiállítást. Miniszteriális, megyei .városi és egyéb hivatalos szinteken számos ígéret hangzott el. hogy rövid időn belül megépítik a kultúrpalotát Kaposváron. Vetítőterem, előadóterem, klubterem stb. lett volna benne a korszerű kiállítások, ralctárak, műhelyek, irodák mellett. Helyet kapott volna benne a somogyi modem képtár, az irodalmi galéria stb. is. Ha akkor nemcsak ígéret marad, hanem el is készül. ma is az ország egyik legimpozánsabb kultúrpalotájával büszkélkedhetnénk. Mert a nagy összegért megvásárolt tervek azt bizonyítják!... Vessünk egy pillantást a múzeumlátogatás felszabadulás előtti statisztikájára is. A nyitás évében négy hónap alatt csak 450 felnőtt és 93 tanuló nézte meg a múzeumot 1935-ben 1153, 1936-ban 1244, 1937-ben 1193 látogatót tartottak nyilván. Kiderült, hogy a további években az érdeklődés egyre csökkent. 1943-tól a háború miatt a kiállítás becsukta kapuit. (Az elmúlt 20 év statisztikája szerint a látogatók száma évente 18 000— 20 000 között mozgott.) Az első múzeumi állandó kiállítás megnyitása óta harmincöt év telt el. Amiről apáink csak álmodtak, a jövőben reményteljes ígéret. Dr. Draveczki Balázs vizsgád: NÉLKÜL Évről évre nő a továbbtanulni vágyó fiatalok száma. A vállalatok igyekeznek segítségükre lenni, a lehetőséghez képest támogatni őket. A Híradástechnikai Vállalat KISZ-szervezete a jövő héttől fölvételi előkészítő tanfolyamot szervez a jelentkezők részére. Erről kérdezem Zé- mann György vegyészmérnököt. — Nem is olyan egyszerű ez bár igen nagy az érdeklődés. A vállalat rendelkezésükre bocsátotta az ebédlőt, ha azonban más intézmények fiataljai is jelentkeznek, valahol a belvárosban bérelünk termet. Páder József egy évvel ezelőtt került a vállalathoz. Az előkészítőiül ezt mondta: — Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy a fölvételi vizsgához nem kell csak könyvből felkészülnöm. Sokkal életszerűbb lesz így, megbeszéljük a problémákat. Szerszámszerkesztői beosztásban dolgozom, de szeretnék továbbtanulni. Felsőfokú távközlési technikumba jelentkeztem és jó lesz föl eleveníteni a régi tananyagot. Nagy János villamosmérnöknek készül. — Nem akarok technikusként megöregedni. — Nagy derültség követi szavait, ugyanis mindössze húszéves. — Sokkal jobb lesz, ha most folytathatom a tanulást, amíg frissebben él bennem a középiskolás tananyag. Kovács Márta eddig csöndben hallgatta a fiúkat, most azonban közbeszól: — Engedjetek engem is szóhoz jutni. És még merje va- láki azt mondani, hogy a lányok beszélnek sokat! Hátrányban vagyok a fiúkkal szemben, mert közgazdasági technikumban végeztem, es fizikából-matematikából kevesebbet tanultunk. Jelenleg műszaki rajzoló vagyok, ha sikerül, Jóskával együtt fogunk tanulni. Zémann György vállalta társadalmi munkában a fiatalok fölkészítését. Három hétig munkaidő után másnaponként tartják majd a foglalkozásokat — Ehhez azt kérjük a vállalat vezetőségétől — mondja Páder József —, hogy a két- műszakos fiatalok ebben a három hétben délelőtt dolgozhassanak a Mező Imre utcai üzemrészben. Így ők is itt tudnának lenni. Dr. Kerekes István beruházási főelőadóval és a fiatal vegyészmérnökkel folytatjuk a beszélgetést. _ — Fiatal vállalat a miénk, és állandóan fejlődik. Ezért örülünk annak, ha valaki képezni szeretné magát. Az idősebb kollégák átadják szakmai tudásukat, de ez kevés. Sokkal jobb, ha ők maguk tanulják meg a munkák űrökhöz szükséges tudnivalókat. — Hasznos a fölkészítés azért is, mert így leküzdik a vizsgadrukkot — folytatja Zémann György. — Magamról tudom, hogy a fölvételinél gyakran oyan kérdésekben csúsznak el a jelöltek, amelyeket végeredményben tudnak, de a nagy' izgalomban elfelejtenek, ezért módszertani tanácsokat is kapnak itt. A fiatalok továbbtanulásának kettős haszna lesz; tudásukat bőven kamatoztatják majd a vállalat munkájában. . Fehér Éva SOMOGYI KÉPLAP Péntek, 1969. júnfaw U. 5
