Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

í Hézagok nélkül Bíró Mihály brigádvezető. Fél ország választja el őket a falujuktól, a családtól. Rég­óta élnek így, hogy nyolc nap a munkáé, kettő a pihenésé, kettőt pedig vonaton töltenek el azért, hogy hazautazhassa­nak. Amikor a végére érnek, kezdődik minden élőről. A szaladó idő rájuk sincs tekin­tettel, így aztán kénytelenek szigorúan beosztani maguknak. Ügy hogy mindennapjaik kö­zött ne legyenek hézagok. Épül a kenyérgyár. A fala­kon kőművesek dolgoznak, hangosan kérik az anyagot, s néha úgy sürgetik a kétkerekű habarcsos kocsikat, hogy már el is hiszik, talán értik is őket. Alattuk az épület belsejé­ben vaskos falat húznak a ke- mencések. Erősebb habarccsal, nagy figyelemmel készül a sü­tőtér, három is egyszerre. A Hajdúság hajdan híres kemen­ceépítő mestereinek utódai ők, a Hajdú-Bihar megyei Tanács Építőipari Vállalatának dol­gozói. A részleg öt brigádja járja az országot, s a sütőüze­mek olajtüzelésre való átállá­sával egyre több a dolguk. A nagyatádi kenyérgyári kemen­céket építő Síró MiJcIós-brigád évente öt-hat új kemencét ad át. Tavaly jobban jött ki a lé­pés, tízet építettek. Kavics és üveg A téglák szabályosan illesz­kednek, a hézagokat befogja a sűrű habarcs. Zárt csőrend­szerben vezetett forró gőz he­víti majd a kemencéket 280 fokig, néha 320 fokig is. Száz­hatvannyolc csövet raknak be a falakba, s arra maga Síró Mihály brigádvezető vigyáz, hogy mind pontosan a helyére kerüljön. A szeme mindig ott van a többiek munkáján. Idős, száraz arcú ember a brigád­vezető. Keveset beszél, a tár­sai előtt nagy tekintélye van. — Inkább a falat bontjuk vissza, minthogy egy centimé­ter miatt baj legyen a fűtéssel. — Meg szokták várni a pró­basütést? Ignáth István, aki »másodállásban« szakács. Bankok együttműködése Az Osztrák Nemzeti Bank elnökének meghívására hét­főn Ausztriába utazott a Ma­gyar Nemzeti Bank küldött­sége, amelyet dr. László An­dor államtitkár, az MNB el­nöke vezet. Ausztriában foly­tatják a megbeszéléseket, amelyeket az Osztrák Nem­zeti Bank elnökének tavaly őszi budapesti látogatásakor kezdtek a két bank együtt­működésének bővítéséről. Diáktalálkozó Tatán Vasárnap tartották Tatán az országjáró diákok IV. or­szágos találkozóját. Az első közös vacsora után az öntevé­keny kulturális csoportok be­mutatókat tartottak, majd ismerkedési esten szórakoztak • fiatalok. — Mi az első sütetű kenyér­ből még sohasem ettünk, mert addigra már máshova szólít bennünket a munka — vála­szol a brigádvezető. — 1960 óta készítünk ke­mencéket, de még nem ért utol bennünket soha semmi reklamáció. Igaz, mindig azzal megyünk tovább, hogy meg­tettünk mindent, ami tőlünk tellett — Egy hónapig fűtünk az új kemencékben — veszi át a szót Ignáth István. — Ez alatt száz mázsa fát égetünk el. A több mint másfél méter vastagságú kavics- és üveg­aljzat így válik megfelelő for­ró sütővé. Csak azután jöhet a kenyér. Slambusz hajdú módra Beszélgetés közben szóba kerül már a vacsora is. — A bogrács elmaradhatat­lan tőlünk — mondja az egyik fiatalember. — A kemencések másodállásban szakácsok is. Igaz, bifsztek vagy töltött tyúk ritkán kerül az asztalunkra, de slambuc hajdú módra annál sűrűbben. Derültség telepszik a rideg falak közé. Síró Mihály rám­néz, úgy folytatja: — Ne találgassa, nem va­lami ételkülönlegesség. Nálunk a paprikás krumplit hívják így. Szabad tűznél, bográcson főzzük, és a húst legtöbbször kispóroljuk belőle. Hajdúnánásról, ahova Síró Mihály való, kétszázan járnak el dolgozni. — Azok közé is beférnék, akik otthon maradnak, csak a szakmámat nem adom fel. Ha pedig már eljöttem, mindegy, hova visz a vonat — Az viszont nem mindegy, hogy mit csinál az ember — egészíti ki a brigádvezető sza­vait a jóval fiatalabb Ignáth István. — Ezt tanultuk, meg is maradunk mellette. Meg aztán a fizetés se rossz. Hogy meny­nyi? Elég, ha azt mondom, hogy be lehet osztani. A boltív a múlté Hagyományokról kevés szó esik. A régi kemencések, bár értették a szakmát, el-elcso- dálkoznának egy korszerű megoldás láttán. A derékig érő falakból modem, alagútszerű kemence épül. A boltívekkel már régen szakítottak. Sok téglát emésztett föl, haszonta­lanul magas volt, így elvetet­ték. A most épülő két sütőterű kemencéknél egyszerre két pék is tud dolgozni anélkül, hogy egymás munkáját zavar­nák. A hagyományok közül a Hajdúság régi kemenceépítői­nek népszerűsége, a régi hege­mónia az, amit legjobban tisz­telnek. Munkájuk híre már az országhatáron túlra is eljutott. Külföldre is hívták őket. Mert úgy építkeznek, hogy soha se érje utol őket a reklamáció. Ezért rakják úgy a téglákat, hogy a legkisebb kifogás se merüljön fel, hogy az még a szemnek is tessen — hézagok nélkül. Nagy József A városiasodó Marcali Interjú Nyakas Zoltán vb-elnökkel Marcali centrumjellege a gazdasági és társadalmi fej­lődés, valamint a települések közötti munkamegosztás kö­vetkeztében fokozatosan ala­kult ki. Fejlődése folyamatos, de 1957 óta különösen gyors ütemű. Vonzása a járás vala­mennyi községére kiterjed, egyes népgazdasági ágak vo­natkozásában pedig túlnő a járás határain is. Nyakas Zoltánt, a Marcai Községi Tanács vb-elnökét kerestük fel, hogy a község urbanizáló- dási folyamatáról, iparosodá­sáról beszélgessünk. — Milyen volt Marcaliban munkalehetőség 1957 előtt? — A korábbi években nagy számban költöztek el embe­rek munka híján. Sokan in­gáztak vidéki városokba, még Székesfehérvárig, Budapestig is elmentek. A heti egyszeri hazatérés, a családtól való tá­vol élés sok problémát oko­zott. Az emberek tőlünk vár­ták a segítséget. 1967-ben a volt gépállomás helyére az Óbudai Gépipari Ktsz egysége települt. Most ott tartunk, hogy ez a marcali telep ter­melékenységet és gépi ellá­tottságot tekintve nagyobb az anyavállalatnál. Kétszáztizen- két dolgozót foglalkoztatnak. Kezdetben a termelőszövetke­zetek istállói részére trágya- kihúzókat gyártottak, de itt készültek a mexikói olimpiá­ra az eredményjelző táblák lakatosmunkái is. Jugoszlá­viának gumiőrlő-bérendezést gyártanak. Már az első év­ben elérték az 1970-re terve­zett eredményt. Ez főleg an­nak köszönhető, hogy a régi dolgozókat átvették, csak gé­peket kellett hozni. Kikísérle­teztek egy házi morzsoló- és darálógépet, a Pörölyt. A Horizont ÁFÉSZ üzeme Kőbá­nyáról települt ide. Ipari te­vékenysége is van, bőrdíszmű termékeket gyártanak. Az el­ső évben már hatvanezer da­rabos szovjet megrendelést elégítettek ki. Százhúsz dol­gozóval és kétszáz bedolgozó­val kezdtek. Az Óbudai Gép­ipari Ktsz itteni egysége egy­millió, a bőrdíszmű üzem 1,3 millió forint állami támoga­tást kapott — Legnagyobb ipari bázi­sunk a Mechanikai Művek gyáregysége. Itt további üzemcsarnokok épülnek. Ter­mékeik — elektrolit konden­zátorok, olaj kályhák — a hazai és a külföldi piacokon egyaránt helytállnak. Már­ciusban már nyolcszáz dolgo­zót foglalkoztattak. 1970-ig tizenhatmillió forint állami támogatást kapnak. Ügy szá­mítunk, hogy 1975-ig az össz- dolgozók száma megközelíti a 2500-at. Nemcsak marcali vonatkozásában gondolko­dunk. A tsz-ekben a nagy­fokú kemizálás és gépesítés hatására felszabadult munka­erőre is számítunk. — A munkaerő megoszlá­sára hogyan hatott az ipa­rosodási folyamat? — 1960-ban az összkeresők 40,1 százaléka a mezőgazda­ságban, 16,3 százaléka az iparban dolgozott. Ezzel szem­ben 1968-ban a mezőgazdasá­gi foglalkoztatás 15,4, az ipari pedig 59,1 százalékos. A be­járók száma négy-ötszázra tehető. — Milyen további fcjlő­dés várható? — ötmillió forintos beru­házással új kondenzátorüzem épül majd a jelenlegi bővíté­seként. Még 1959-ben hagy­ták jóvá Marcali általános fejlesztési és a községköz­pont részletes rendezési ter­vét. Ennek alapján folyama­tosan végezzük Marcali köz­pontjának városias jellegű kialakítását. E terv figyelem­bevételével épült a szálloda és étterem, az ABC-áruház, a ruházati áruház. Szeretnénk a filmszínházat rekonstruálni, munkásmozgalmi és helytör­téneti múzeumot, új járási, tanácsi és pártbizottsági iro­daházat építeni. 1970-re vár­ható az új városrendezési terv elkészítése. A község egészségügyi intézményháló­zata fejlett. 1860 óta műkö­dik a jelenleg 202 ágyas kór­ház, amelynek a gyermekosz­tálya modern. Az intézmény új gazdasági része 1970-re épül fel. Ez az első lépcsője lesz a kórház rekonstrukció­jának. Szeretnénk gyermek- orvosi körzetet is létesíteni, s így könnyíteni meg a három körzeti orvosi kör munkáját. — A középiskolai tanulók száma nyolc év alatt tötjb mint kétszeresére emelkedett. Üj, modern középiskolánk van. Tervbe vettük egy száz­negyven férőhelyes kollégium megépítését a negyedik öt­éves terv időszakában. A harmadik ötéves terv során tíz általános iskolai tanterem épült. Már készül az új, ti­zenkét tantermes iskola, mely lehetővé teszi azt is, hogy a járás közel ötszáz ipari tanulója is jó körülmé­nyek között kapjon elméleti képzést. — A vízvezetéki csőháló­zat kiépítettségi aránya ma­gas, várhatóan 1970-re minden utcában befejeződik. Növek­szik a bekötések száma is. Továbbra is erőfeszítéseket teszünk, hogy az állandóan növekvő lakossági és ipari vízhiányt kielégítsük. Ez újabb mélyfúrású kutak léte­sítésével oldható meg. Leg­több problémát a szennyvíz korszerű elvezetésének és de­rítésének hiánya okozza. En­nek tanulmányterve és prog­ramja már 1968-ban elkészült. A magas költségek miatt szakaszos kiépítést határoz­tunk el. — Annak érdekében, hogy a magánerőből történő kisla- kásépitést előkészíthessük, el­készült a körülbelül hatszáz kislakás építésére alkalmas terület rendezési terve. Ennek hatására évente ötven-hat- van kislakás épül. Megkez­dődött az OTP-társasházépí- tési akció is. Az OTP 1970-ig közel ötven lakást ad át. Az állami és szövetkezeti lakás­építés előfeltételeit biztosítot­tuk. Így évente ebben a kivi­telben körülbelül 20—20 mo­dern lakás építése várható. Leskó László Mit ígér a marcali szőlőhegy? (Tudósítónktól.) Marcali környékén mintegy 1500, háztáji kezelésben levő szőlő és gyümölcsös van. A gombai, a tuskósi és a mar­cali hegyekben hosszú idő óta kiváló gyümölcs, szőlő te­rem. Tavaly 31 vagonnal vett meg ebből a fogyasztási szö­vetkezet. Képes Sándor, a szövetke­zet felvásárlója és az illeté­kes osztály dolgozói napokig Milyen legyen a mezőgazdasági szakkörök A termelőszövetkezetek bel­ső életében, a társadalmi erők összefogásában, a gazdaságok fejlesztésében a közgyűlés, a vezetőség és a falun, az üze­men belül működő politikai, társadalmi szervezetek mellett fontos helyet foglalnak el az üzemi szakkörök. A Közép-somogyi Termelő- szövetkezetek Területi Szövet­ségénél működő számviteli szakemberek klubja legutóbbi foglalkozásán a mezőgazdasági szakkörök munkájáról tartott előadást dr. Fábián László, a Hazafias Népfront országos titkárságának munkatársa. Beszámolójában elmondta, hogy országszerte nagy jelen­tőségű munkát végeznek a me­zőgazdasági szakkörök. Segítik a termelési feladatok teljesí­tését, a tagság szakmai neve­lését és a klubszerű élet ki­alakulását. Eredményesen elő­mozdítják a fejlett agrotechni­ka bevezetését a közös gazda­ságokban, munkaprogramjuk az üzemek gyorsabb fejleszté­se mellett a részvevők tovább­képzését szolgálja. Az üzemi szakkörök a veze­tőségeik által elkészített és a gazdaság vezetésével jóváha­gyott terv alapján dolgoznak. Nagy körültekintést igényel o szakkörvezető kiválasztása. Olyan szakembert kell meg­bízni ezzel a feladattal, aki helyi ismeretekkel és pedagó­giai készséggel rendelkezik. Az ő irányító munkájától függ a szakkör eredményes vagy eredménytelen működése. A klubok programját a hár­mas cél egységének jegyében kell összeállítani: a tovább­képzés, az általános műveltség gyarapítása mellett szórakoz­tassa is a részvevőket. A mun­katerv foglalkozzon mindazok­kal a feladatokkal, amelyeket az év folymán meg akarnak valósítani. Az üzemi szakkör elsőrendű feladata a termelő- szövetkezet termelésének, gaz­dálkodása eredményességének fejlesztése. Ezt a szakkör elemző vitákkal és termelési kísérletekkel éri el. így mód nyílik arra, hogy a kutatók ál­tal bevezetésre javasolt újsze­rű eljárásokat, módszereket helyben is kipróbálják. A szak­köri tagok ezzel egészen köz­vetlenül, saját szemükkel győ­ződhetnek meg arról, hogy a termelés szempontjából milyen sokat jelent a szaktudás és a tsz-ben dolgozó minden egyes személy tudása, véleménye, tapasztalata mennyire számít. Ezáltal a szakkör munkája közvetlen hatással van az üzem gazdasági eredményeire, a tagok jövedelmének alaku­lására is. A szakköri forma népszerű­sége érthető. Egyrészt azért, mert a parasztságot a szak­mai kérdések, a termelés kor­szerűsége, a jólét fokozása szempontjából egyre jobban érdeklik, másrészt mert a szakköri munkában ki lehet elégíteni az emberekben szunnyadó cselekvési-szereplé­si vágyat. Olyan önképzési al­kalom ez, amelyekben élmé­nyekben gazdagodva vehetnek részt úgy, hogy közben to­vábbképzést kapnak a hasznos és kellemes időtöltéssel párhu­zamosan. A termelőszövetkezeti klub­élet kialakulásával föleleve­nednek az olvasókörök jó ér­telemben vett hagyományai. Kialakul a termelőszövetkezeti tagság társas élete a minden­napi közös munkán kívül is. A tagok egyéni feladatok meg­oldására is vállalkoznak, elemzik a termelőszövetkezet gazdálkodását: határszemléken, tanulmányutakon, tapasztalat- cseréken vesznek részt A mezőgazdasági szakkörök munkája szorosan kapcsolódik a szocialista brigádmozgalom­hoz. Szocialista címért küzdő brigádok felajánlásai között is szerepelhet a szakkörök létre­hozására irányuló célkitűzés. Az előadó külön hangsúlyoz­ta az ifjúság és szakkörök problémáját. Szükség van a fiatal szakemberek részvételé­re, akik tapasztalataikkal, ta­nult szakismereteikkel ered­ményesebbé tehetik a munkát. Egyébként megyénkben is gond, hogy alacsony jelenleg a fiatalok részvétele a szakkö­rökben. A helyi, községi veze­tők összefogásával színes, tar­talmas programok összeállítá­sával valamennyi tag és a szö­vetkezet javát szolgálják a szakkörök. * A beszámoló után Gergely József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munka­társa röviden összefoglalta megyénk üzemi szakköreinek helyzetét. Jelenleg tizenhét szakkör van, de ebből csak ki­lenc tud komoly munkát fel­mutatni. A kaposszerdahelyi, a szentgáloskéri, a kéthelyi és a kötcsei szakkört emelte ki eredményes munkájáért. A területi szövetség, szem előtt tartva a lehetőségeket, igyekszik segíteni a szakkörök erősödését, és újabbak kialakí­tásával megyénk egész mező- gazdasága előbbre juthat. Fehér Éva járták a gyümölcsösöket, tá­jékozódtak, hogy mi várható ebben az évben. Tavaly cseresznyéből Mar­cali környékén közepes volt a termés, az idén a tavalyi­nak csak fele várható. Meggy­ből, körtéből ugyancsak ke­vesebb ígérkezik. Almából jó közepes, szilvából gyenge ter­més várható. A kajszifák vi­szont már most roskadoznak a súly alatt, ebből rekordra van kilátás. Sokat ígér a skőIő, de a szüret még messze van. Je­lenleg a cseresznye felvásár­lási árai jók. Érdemes leszed­ni. Hasonló a helyzet a meggynél is. És mégis ta­pasztalni, hogy különböző okok miatt nem szedik le a gyümölcsöt. Pedig érdemes lenne feléért vagy bérért le­szedni azokét, akik önerőből nem képesek rá. Diákok, KISZ-fiatalok alakíthatnának gyümölcsszedő brigádokat, még a nyári táborozás, nyara­lás, kirándulás költségeit is elő lehetne ebből teremteni. A másik gond a termés el­szállítása. Sokan még csak leszedik nagy üggyel-bajjal a gyümölcsöt, de szállítóeszkö­zök nincsenek. A tsz-ek foga­tai, vontatói a nagy dolog­idő miatt nem érnek rá, ta­licskán tolni több kilométer­re rendkívül fárasztó. Két megoldás lehet célravezető. Az egyik — a marcaliak is ezt választottak —, hogy a nagy gyümölcsérés idején ki­telepítik a felvásárlóhelyet a hegyre. A másik, amelyet a somogyszobi szövetkezet al­kalmazott a múlt évben, hogy valóságos menetrendszerű te- herjáratokat szerveztek gép­kocsijaikkal a hegyen. Egyéni, szövetkezeti és népgazdasági érdek, hogy az érett gyümölcs ne menjen veszendőbe. Marcaliban ezt szeretné a szövetkezet felvá­sárlója megvalósítani. / IOMOGII NÉPLAP Séd6, 1969. június 10. B

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom