Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

* Megmaradt munkásnak — Az a fontos, hogy sze­resse az eirrtber a mozgalmi munkát, szívből végezze... En úgy szoktam mondani, hogy itt a közösséget veszi feleségül. Aki így vall a „ szakszerve­zeti munkáról, hét éve titkára a HVDSZ megyei bizottságá­nak. Munkás volt, s magatar­tásában, gondolkodásában és szemléletében azóta is meg­maradt munkásnak. A rangsort nem Somogybán, hanem a fővárosban állították feL A HVDSZ megyei bizott­sága országosan a harmadik- negyedik helyen áll munkája alapján. Pedig egyszemélyes­nek is lehetne mondani, hi­szen a megyei titkár mellett nem dolgozik politikai mun­katárs, sőt még függetlenített szb-titkár sincs a helyiipari üzemekben. Az élért eredmé­nyek kovácsai azok a ráter­mett, lelkes társadalmi mun­kások, akiket Dolgos Gyula vont be a szakszervezeti mun­kába. Több éves szívós és ki­tartó munka gyümölcseként alakult ki a megyei bizottság körül ez az összeforrott gárda. S hogy hányszor fölfigyeltek kezdeményezésükre a megye határain kívül is! Csupán né­hány példa ennek föládézésé- re: három évvel ezelőtt itt szüntették meg elsőnek a sok munkabizottságot, s helyette lényegesen kevesebb, de‘tevé­kenyen működő bizottságot alakítottak. Aztán szavalóver­senyeket szerveztek munká­soknak, üzemeli és brigádok közötti vetélkedőt a megyé­ben, két évvel ezelőtt pedig két megye között. Somogyból indult el a tanácsköztársasági vetélkedő, az országban Ka­posváron nyílt meg a HVDSZ első szocialistabrigád-klubja. © Regen ismerem Dolgos Gyu­lát, s nagyon sok emberrel beszéltem róla. Amikor föltet­tem a kérdést, milyen ember, alig győztem jegyzetelni a jellemzést Követxezetes és határozott mindenkivel tü­relmes és megértő. Nem sze­reti - a sablonokat, a megszo- kottságot A gyárból magával hozta az újitókedvet ezzel magyarázható, hogy olyanok­kal szeret együtt dolgozni, akik önállóak és sokat kezde­teién halála után 01 Javasol­ták a központi vezetőség kép­viselői megyei titkárnak. Na­gyon nehéz szívvel vált meg vállalatától, ma ugyanúgy sze­reti, mint amikor még ott dol­gozott Nagyon boldog volt májusban, amikor ő adhatta át a kiváló vállalat oklevéléit az őt nevelő és formáló kollek­tíváinak. A közgazdaság technikumot megyei titkárként végezte eL A mozgalomban, elért eredmé­nyei alapján megkapta a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést és a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát Két éve képviseli tanácstagként a kaposvári tizennégyes körzet érdekeit A család szerotetót ugyan­csak édesapjától tanulta. Ma is a Cserben lakik az átala­kított szülői házban, s kedvenc időtöltése a kertészkedés, ürül, ha gyümölcsfát ültethet Nincs olyan hónap, hogy ne •menne el három gyermekével a töröcskeá erdőbe labdázni. A szerszámokhoz sem lett hűt­len, szinte minden munkát el­végez odahaza. Bármilyen későig tart az ér­tekezlet bármilyen hosszú a kiszállás, nyugodtan mehet haza, a felesége megérti és mindenben segíti őt. Elsért bú­csúzott így tőlem Dolgos Gyu­la: — Nagyrészt a feleségem­nek köszönhetem azokat az eredményeket amelyeket a munkámban elértem. Lajos Géza Falu és technika AMÍG NEM KÉSŐ Manapság bármelyik falusi iskolában megkérdezhetjük a végzős gyerekeket milyen életpálya felé vonzódnak, többségük ipari szakmát sze­retne tanulni. Régebben ez az óhaj egyúttal azt is jelen­tette, hogy a városi életfor­mát választják. Mára a helyzet változott Az iparosodó mező- gazdaság, a nagyüzemi terme­lés mind több szakmunkást igényel. Lassan eljutunk ad­dig, hogy a termelőszövetke­zetek nagy részében elegendő ugyan a munkáskéz, de vál­tozatlanul szükség van az új technikát ismerő vagy az iránt érdeklődő, a fiatalabb korosztályokba tartozó, első­sorban férfi dolgozókra. A falu és a technika kap­csolata, ha mutat is bizonyos hullámzásokat mindenütt fel­feli ível, így van ez az embe­rek tudatában is. Régen a traktort sürgették sokan. Ma már igénylik a szállítószala­got hogy megszabadítsa őket a zsákolás, kivált a zsákok padlásra hordásának kínzó ne­héz munkája alól. »Régen-« — pár év előtt — nagy dolognak számított a majorban a fejő­gép, ma pedig már a takarmá- nyosok, sőt a trágyakihordók is sürgetik a technikát, mert nem szeretik a nehéz fizikai munkát néhol egyenesen hi­báztatják a vezetőséget ha nem gondoskodik csilléről és más korszerű berendezések­ről. A palántázó asszonyok sok helyütt rosszallóan teszik föl a kérdést, miért csak a »férfimunkát« gépesítik. Arra gondolnak, milyen játszi könnyedséggel végzi ma a ga­bonabetakarítást a kombájn és titokban a palántázógépre áhí­toznak, mert ahol ilyen van, ott nem fájdul meg annyira palántázás közben az asszo­nyok háta, dereka. Sorra vehetnénk a régi pa­raszti munka valamenyi fon­tosabb műveletét: a műszaki fejlesztés gondolata úgyszól­ván mindegyiknél polgárjo­got nyert, nemcsak üzemi mértékben, hanem az emberek elképzeléseiben is, már ami a jövőt illeti. Különösen így van ez a felnövekvő generá­ciók esetében, azoknál a fia­taloknál, akik elképzelni sem tudják a régi módon történő gazdálkodást A technika továbbfejleszté­sét sürgeti az a nem lebecsül­hető körülmény is, hogy a munkacsúcsok idején a leg­több gazdaságban kevés az ember. Lehet, hogy január­tól szeptemberig foglalkozta­tási gondok mutatkoznak, ösz- szel azonban a betakarítás idején azt se tudja a vezető­ség, hirtelenében mihez fog­jon, mert százfelől szorít a munka, s ha nem végzik el időben, jönnek a betakarítási veszteségek, amelyek könnyen milliós kieséseket hozhatnak magukkal. Mennyi a kár ilyenkor egyik-másik gazda­ságban! Nem csoda, ha a ve­zetők fűhöz, fához szaladgál­nak segítségért: jöjjenek a kö­zépiskolások, jöjjön a katona­ság, jöjjön akárki, hiszen szedni kell a krumplit, tör­ni a kukoricát, beérett a sző­lő, ládába kívánkozik az al­ma, várja a gyár a cukorré­pát. A termelőszövetkezeti veze­tőknek van mégis valami iga­zuk, amikor nem a munka­csúcsok gépigényéhez mérik a gépvásárlásra fordított be­ruházások nagyságát, hanem a mindenkori közgazdasági környezet figyelembevételével megpróbálnak olyan közép- arányost találni, amely meg­felel anyagi lehetőségeiknek, és ugyanakkor évről évre biz­tosítja a gépesítés színvona-, Iának növekedését. Szólhatnánk arról is, milyen nagymértékben javult az utób­bi néhány évben a különböző munkagépek választéka. Az önálló gazdálkodás velejárója­ként a nagyüzemek ez esetben is jobban megnézik, mire köl­tik a pénzüket: Annyi bizonyos, hogy az em­berek mindenütt igent mon­danak az új technikára, be­csülik az e téren mutatkozó ugrásszerű fejlődést, amely az üj paraszti életfonna szerves része lett Éppen ezért üdvö­zölni lehet azokat a célkitű­zéseket, amelyek a most fo­lyó távlati tervezés időszaká­ban a tennivalók között első helyre állítják a gépesítés to­vábbi fokozását Nem élnek a lehetőséggel — Más megyék ajánlatai Megyénk fejlődő ipari üze­mei és az új részlegek évről évre több szakembert igényel­nek. Mivel a szakmával ren­delkezők száma csak a fiata­lok beiskolázásával emelhető lényegesen, logikusnak látszik, hogy a vállalatok mindent megtegyenek ennek előmoz­dítására. A valóságban viszont úgy látszik, hogy csupán né­hány nagyüzem foglalkozik jelentőségének megfelelően a szakmunkás-utánpótlás bizto­sításával. Mintha mindenki a másikra várna, és inkább a kész szakembereknek fizetnek magasabb bért, minthogy vál­lalják a taníttatás gondját, a bizonytalan végeredményt is belekalkulálva. — Még egyetlen évben sem volt ilyen gyenge propagan­dája a vállalatoknál a szak­munkásképzésnek, mint az idén. Ez alól csak a Kapos­vári Ruhagyár és az Állami Építőipari Vállalat kivéte! .— mondja Pintér Kálmán, ‘a MŰM Szakmunkásképző Inté­zet igazgatója. Érthetetlen ellentmondás fe­szül amögött, hogy a demog­ráfiai hullám tetőzésének eh lenére az iparitanuló-iskolá- ban több százzal kevesebb fia­tal jelentkezett, mint ameny- nyit vártak. Ez az oka, hogy 2,7 és 2,9 átlaggal végző gye­rekek is fölvételt nyerhetnek. Ez viszont erősen veszélyezte­ti az emelt színtű oktatás megvalósítását, hiszén a gyen­ge eredménnyel bekerülő fia­talok valószínűleg nem tud­nak majd lépést tartani a magasabb követelményekkel. Az idén új rendelet jelent meg a szakember-utánpótlás biztosításának érdekében: bi­zonyos szakmákban — hason­lóan az egyetemi hallgatók­hoz —, a vállalatok ösztöndí­jat folyósíthatnak a velük szerződésben levő iparitanu­lóknak. Érdeklődtünk, hogyan áll megyénkben az ösztöndí­jas iparítanulók száma. Kér­désünkre a MÜM-iskola igaz­gatója elmondta, hogy eddig egyetlen fiatallal sem kötöt­tek még ilyen szerződést » somogyi vállalatok. Nap mint nap megjelenik viszont a me­gyei újságban más megyék nagyvállalatainak hirdetése; somogyi fiatalokat hívnak ösz­töndíj biztosítása mellett jobbnál jobb szakmákba Me­gyénkben csupán a tanácsi építőipari vállalat próbálko­zott szerződéskötéssel, de nem tudni, milyen okok miatt, még egyből sem lett valóság. A kérdésre, miért nem ál­doznak a somogyi üzemek az iparitanuló-oktatás, a szakem­ber-utánpótlás biztosításáért bizonyos anyagiakat, nem tudjuk a választ. Érthetetlen, hogy ugyanakkor nem egy szakmában tíz-tizenöt tanuló hiányzik majd az ősszel az is­kolapadokból, és ezeknek a fiataloknak a hiányát néhány év múlva a vállalatok is meg­érzik. Mert például a vasbe­tonszerelő, ács, állványozó csak kevés kellene, de ha ez sincs, akkor ezeket a szakmunkákat néhány év múlva nem tudják majd kivel elvégeztetni. A minisztériumi vállalatok ré­széről benyújtott iparitanuló­igényhez képest hatvan-het- vennel kevesebb a jelentke­zők száma. Elgondolkoztatóak ezek a számok. Somogy ipara egyre több szakembert vár és ugyanakkor tétlenül nézzük, hogy más megyék kedvezmé­nyek biztosításával elcsábít­sák a fiatalokat. Annál in­kább érthetetlen ez, mivel ez­zel a kedvezménnyel a somo­gyi vállalatok is kopogtathat­nának a fiataloknál. Az isko­lakezdésig még hátra van há­rom hónap, és talán nincs ké­ső pótolni valamit abból, amit elmulasztottunk. A szor­galmas somogyi munkáskéné a megyében is szükség vífh. Élni kellene a lehetőségekkel, hogy a most végző nyolcadí- kasok lehetőleg itthon, me­gyén belül találják meg szá­mításukat. Nagy József ményeznek, keresik a mozgal­mi munka új módszereit A véleményét sohasem rejti véka alá. Ízes munkásny el ven be­szél, szemléletes példákkal fű­szerezi mondanivalóját. Hit­vallása, hogy-az emberekkel <^>ak egyszerűen, közérthetően, iuegen szavak használata nél­kül szabad beszélni Mindig mosolyog és udvarias, soha­sem felejti el megköszönni az aktíváinak, amit a gazdasági munkájukon kívül végeznek a szakszervezetben. Ezért van tele mindig a szobája titká­rokkal, megyebdzofctsági tagok- kaL A közösség szolgálatát a ka­tonaságnál \ szerette meg. Ahogy ő mondta, itt csiszo- lódcutt igazán, itt ismerkedett meg behatóan a marxizmus­sal. A kiváló határőrszolgála­tért soron kívül fölvették a pártba 1952-ben, majd hama­rosan megválasztották párttit­kárnak. Amikor leszerelt, a Faipari Vállalatnál helyezke­dett el asztalossegédként Há­rom év múlva kiemelték me- ósnak. Kilenc évig dolgozott itt, s nyolc évig ő volt a párt­titkár. Az ellenforradalom után heten alakították újjá a pártszervezetet, s társai me­gint őt választották meg tit­kárnak. Azt tartja a vállala­táról, hogy ez volt az edzője, itt ismerte meg érett fejjel az egyszerű munkások gondol­kodását Sokat tanult Vörös József igazgatótól. Amikor farrófejűsködött, elhamarko­dottan döntött csak ennyit, mondott neki halkan: — No, várjál csak, fiam, itt nem katonák vagyunk, beszél­ni kell az emberekkel, meg­győzni őket. «I A HVDSZ 1960-ban minta- választást tartott az üzemben. Szívvel-lélekkel részt vett az előkészítésben, s megjegyezték a nevét Ennek köszönheti, hogy Doma János bácsi hir­Exportra termel a magyherényi tsz melléküzemága A nagyberényi termelőszö­vetkezet nagy fába vágita a fejszéjét, amikor úgy döntött hogy megköti a szerződést a Fővárosi Kézműipari Vállalat­tal. Nem kisebb dologról volt szó, mint arról, hogy a vállalat ebben a fióküzemében kizáró­lag exportra gyártat asztali futballt és kombinált futball- játékot, műanyagból. A szövet­kezet egy korábban épített Bzerfás létesítményét alakította át erre a célra, a gépek egy része és a szükséges bútorok ugyancsak a gazdaság tulajdo­nában vannak. A majorhoz közeledve az idegen már messziről láthatja a zöld műanyag lemezeket, s kevesen hinnék, hogy odabenn az épületben milyen korszerű módszerekkel folyik a munka. Pedig így van: az itt dolgozók a januári üzemnyitás óta kel­lemes környezetben — és szí­vesen végzik munkájukat. Játékos munka a játékkészítés — de nagy figyelmet kíván. — A szövetkezet lényegében bérmunkát végez nekünk — mondja — Sárkány Lajosné, a fióküzem vezetője, aki heten­ként utazik ide Budapestről.— Januárban indultunk a meg­kötött szerződés szerint Válla­latunk adja a szükséges anya­got, tekercsekben érkezik a műanyag, a figurákat, a golyó­kat és a műanyag hálókat ké­szen kapjuk. Hogy mennyi idő. re van munkánk? Vállalatunk már 1970 első felére is meg­kötötte a szerződést a megren­delőkkel. Eddig mintegy 40 000 játékcsomag készült el, s az eddigi eredményekkel elége­dettek vagyunk, mert sem a minőségre, sem pedig a határ­idők tartására nem volt kifo­gás ... Világos, tágas munkaterem­ben asszonyok és lányok ülnek a hosszú asztalok körül. Moz­dulataik pontosak, a munká­kat gyakorlott kezek végzik. Paska Ferenc tsz-elnöktől arra kérdésre kérek választ, mi indította a szövetkezetei az elhatározásra, hogy megnyis­sa ezt az üzemágát. — Az emberek foglalkozta­tása egyre nagyobb gondot je­lent nálunk is. A szerelőmű­helyben egy műszak, a gépte­remben három műszak megy, és harminc embernek ad mun­kát télen-nyáron. ez az üzem. Ebből mindössze négyen van­nak férfiak, a többiek lányok, asszonyok. A szerelőben dol­goznak legtöbben, itt egy mű­szak van, reggel hétkor kezde­nek és délután négykor feje­ződik be. Közben ebédszünetet tartunk. Szállítás előtt, amikor csomagolni kell, korábban kez­dődik a munka. Takács Gizella az egyik leg­nehezebb, legnagyobb körülte­Takács Gizella a formázógépből kiveszi a zöld »futball- pályát*. kintést igénylő munkát végzi, ezen a reszorton három mű­szak van. Ügy mondják, ő az egyik vákuumos. Az a dolga, hogy a műanyag lemezt a for­mázógépbe helyezze, figyeli a műszereket, aztán a »megsült«, formát öltött lemezt tovább adja. — A vállalattól jöttek em­berek, akik minden mozzana­tot betanítottak nekünk — mondja. — Amikor megnyílt az üzem, először a tsz-tagok jöttek számba a munkáscsa­pat összeállításánál. Így vettek föl ide engem is, az állatte­nyésztésnél dolgoztam koráb­ban. Áprilisban például annak ellenére, hogy betegszabadsá­gon voltam és az átlagosnál több volt a munkaszünetes na­pok száma az ünnepek miatt, majdnem ezer forintot keres­tem. Még a három műszak sem ijesztett meg, pedig télen; a nagy hóban néha megértünk kijutni ide... — Nálunk sok a fiatal, és szeretik ezt csinálni — veszi át a szót Paska Ferencné. — A tsz-tagok még külön vállal­ták, hogy az itteni munkájuk mellett ki-ki ötven munkana­pot ledolgozik a növényter­mesztésben. Ha itt végeztünk, vagy még el sem kezdtük, ak­kor kint vagyunk a mezőn, a részesben vagy a háztájiban. Itt van a szomszédban a kertészet, oda is átjárunk segíteni. Még ha valami­vel kevesebb Is a kereset, mint a növénytermesztésben vagy az állattenyésztésben, emellett a munka mellett job ban eltudjuk látni otthon M családot meg á háztáji jószá got. És egyáltalán nem meg­erőltető. Szép eredményre számíta­nak ennél az ágazatnál. A szorgalom mellé egyre több szakmai ismeret párosul, mindez nélkülözhetetlen ahhoz, amit már most kiérdemeltek: a Nagyberényben készült áru ellen nincs kifogás, az üzeni kizárólag exportra termel... Hemesz Ferenc 3 SOMOGYI NÉPLAP VMuaaa, latin. lúaia* &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom