Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-07 / 129. szám
I Mezőgazdasági szakemberek — önmagukról Az agrárértelmiség helyzetéről, gondjairól és feladatairól volt szó azon a tanácskozáson, amelyet a napokban tartottak a megyei pártbizottságon. A mezőgazdasági szakemberek értekezletére a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztályának és a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szervezésében került sor. Solymossy Dezső, a megyei pártbizottság munkatársa ismertette a január 3-i megyei pártbizottsági ülés »Az értelmiség szerepe és tevékenysége a megye politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális éleiébe»« című anyagának fontosabb megállapításait. Ezután az agrárértelmiség helyzetével foglalkozott Elmondta, hogy ezt a réteget megyénkben jelenleg 2300 szakember képviseli. Korunkra nézve a negyven év alattiak aránya hatvan százalékra tehető. Iskolai végzettség szerint 33 százalékuk egyetemi, 12,7 százalékuk felsőfokú mezőgazdasági technikumi diplomával rendelkezik. A megye agrárszakembereinek több mint felének van középfokú és szakiskolai végzettsége. A mezőgazdaságban dolgozó szakemberek jelentős hányada levelező úton végezte el tanulmányait Az utóbbi években nőtt a politikai képzésben részt vevők száma, különösen a Marxiz- mus-leninizmus Esti Egyetem hallgatóival. Az anyagi, szociális ellátot- ság tekintetében még ma is érzékelhető különbségek vannak a mezőgazdasági szakembereknél. Az állami és erdőgazlasá_ g'ókban, a mezőgazdasági vállalatoknál, intézményeknél a szakemberek anyagi helyzete általában nem jobb és nem is rosszabb, mint a többi népgazdasági ágazatban tevékenykedő értelmiségieké. A termelőszövetkezetekben dolgozó agrárszakemberek munkája azonban sok helyen ma sincs arányban az anyagi megbecsüléssel. A munkaidő tíz-tizen- két órára is tehető, többségük pedig a fizetett szabadságát sem tudja igénybe venni. Különösen a kulturális lehetőségekben szűkmarkúbb a falu az ott dolgozó szakemberekkel szemben, de nem ritkán o lakáshelyzet megoldása is problémát okoz. Mint ahogy Solymossy elvtárs beszámolójában elmondta, kevés mezőgazdász lakik komfortos, még kevesebb összkomfortos lakásban. A fiatalok gondját sok helyen még az is tetézi, hogy türelmetlenek velük szemben, és mindjárt a munkába lépés után elvárják, hogy azonnal komoly eredményt produkáljanak. Az agrárértelmiség társadalmi, közéleti tevékenysége az erős leterheltség ellenére széles körű és élénk. Megyénk mezőgazdasági szakemberei komolyan vették feladatukat, a szocialista mezőgazdaság létrehozásának segítségét, annak fejlesztését. A mezőgazdasági termelés és értékesítés olyan mértékben növekedett, hogy ezen keresztül a parasztság életkörülményei is lényegesen javultak. A közvetlen vagy közvetett irányításban való részvétel mellett agrárértelmiségünk nagy részt vállalt a szocialista típusú falu megteremtésének feladatából. Az anyagi és erkölcsi megbecsülés javulásával növekedett a mezőgazdasági szakmák iránti tisztelet és érdeklődés. Az új gazdasági mechanizmus közgazdasági intézkedései, a szakosítást ösztönző állami támogatási rendszer a korszerű nagyüzem kialakítását segíti. Somogybán 191 mezőgazdaság. termelőszövetkezet van. Az egyesülések azt hozzák magukkal, hogy az anyagi, műszaki ellátottság erőteljesebben növekszik, a gazdálkodás még korszerűbbé válik. Termelőszövetkezeteink gazdálkodása az elmúlt időszakban egyre inkább belterjessé vált. Csökkent a kenyérgabona vetésterülete és nőtt más növényi kultúrák területe. Általánossá vált _ a vegyszerezés, háromszorosára nőtt 1960-hoz viszonyítva a műtrágya-felhasználás. Ezenkívül megyénkben jelentős vízrendezési, talajjavítási munkákra is sor került. Mindezek eredményeképpen valamennyi növény termésátlaga növekedett. Hasonló mértékű előrelépésről beszélhetünk a közös állatállomány gyarapodásánál is. A gazdálkodás színvonalának javulásával emelkedett az egy dolgozó tagra jutó részesedés. A jövőben nem kisebb feladatok várnak megyénk agrárértelmiségére, mint a vetés- szerkezet további helyes alakítása, a melléküzemági tevékenység kiterjesztésének, a fokozottabb árukibocsátásnak, az össztermelés növelésének előmozdítása. Ezek a harmadik ötéves terv alapvető célkitűzései, s az időarányos tervet teljesítette is a mezőgazdaság. A fejlesztési elképzelések megvalósításához a szövetkezeteknél is bevezetett vállalatszerű gazdálkodás nagymértékben hozzájárult. — A gazdálkodás jelenlegi színvonala, ennek további növelése parancsolóan írja elő a termelés legfejlettebb technikai berendezésekkel való ellátását, a meglevő gépi színvonal növelését. Erre a kis üzemek egyszerűen nem lesznek képesek. Ezért alakulnak a szakosított szarvasmarha- és sertéstelepek is. A korszerűbb gazdálkodás jobb szakember- és szakmunkás-ellátottságot kíván. Ahol ezzel jelentőségének megfelelően foglalkoztak, most kedvezőbb gazdasági eredményekkel számolhatnak a vezetők — mondta többek között beszámolójában Solymossy elvtárs. A beszámolót vita követte. A szakemberek az agrárértelmiség aktuális problémáinak fölvetése közben többször szóvá tették a fiatalok asszimilációját. A tanácsteremben kialakult vitában csaknem egymás kérdéseire válaszoltak a hozzászólók Többször is elhangzott, hogy a fiatalok meghátrálnak a nehézségek elöl, nem tudnak bánni az emberekkel és gyakorlati tudásuk hiányos. Egy másik vélemény szerint — amely mellett többen is letették a voksot — o fiatalokat meg kell nyerni a nagyüzemi mezőgazdaság számára, nem pedig elriasztani őket. Többségüknél sem a fel- készültség, sem pedig a hozzáállás hiányáról nem beszélhetünk. Megállapították, hogy ahol összhang van a vezetésben, jó a kapcsolat a tagság és a gazdaságvezetés között, ott könnyebben feltalálja magát a kezdő szakember is. A beiskolázásokról szólva elhangzott, hogy az egyetem nem mindig ad jó gyakorlati szakembereket. Találkozni néha érdektelenséggel is, ez gyakran abból fakad, hogy a fiatal szakember eredetileg más pályára készült, s ezt csak szükségből választotta. Ez a tendencia azonban — egyértelműen megállapítható — visszahúzódóban van. A főiskolákra,, egyetemekre minden évben több olyan fiatal kerül, aki élethivatásának tekinti a mezőgazdasági pályát. Felvetődött, hogy nemcsak a diplomák között van különbség, de gyakran a diplomák hasznosítása között is. Még sok gazdaságban végeznek jó képességű agrármérnökök olyan munkát, amihez tulajdonképpen még technikumi végzettségre sem lenne szükség. Ez a munkák jobb szervezésével, a koncepciózusabb gazdálkodás megteremtésével küszöbölhető ki. Okos érvként hangzott el, hogy a mezőgazdasági szakma megszerettetéséért maguk az agrárértelmiség képviselői tehetnek legtöbbet. Mégpedig azzal, hogy saját példájukkal — figyelemre méltót produkálva — családjukban vagy a környezetükben vonzóvá tehetik szakmájukat. Külön figyelmet érdemel a mezőgazdasági szakemberek között is a nők helyzete. Előítéletekkel kell megküzdeniük, diplomájukat nem tekintik minden esetben egyenrangúnak a férfi kollégákéval, és emiatt gyakran hátrányos anyagi helyzetbe is kerülnek. A tanácskozás, a vita végén a megyei pártbizottság, a megyei tanács illetékes osztályának kérését így foglalhatnánk össze: Megyénk mező- gazdasági szakembereitől a gazdasági feladatok megoldásában még nagyobb aktivitást kér a megye vezetősége. Munkájuk mellett úgy tudják még jobban hasznosítani szellemi kapacitásukat, ha közéleti tevékenységük is szélesedik, ha szót kérnek a társadalom, a falu problémáinak megvitatásában is. N. J. TANÁCSKOZÁS a növényvédelmi oktatásról Csütörtökön tanácskozáson vettek részt a megye mező- gazdasági üzemeinek növény- védelmi szakemberei. A növényvédelem egyik legfontosabb kérdéséről, a szakember- képzésről tartott előadást dr. Nechay Olivér, a MÉM növényvédelmi főosztályának helyettes vezetője. Bevezetőjében elmondotta, hogy a növényvédelem elősegíti a termelés biztonságát. A továbbiakban a növényvédő szerekről beszélt Ez évben az állam 2,1 milliárd forintot költ növényvédő szerekre, s ez messze meghaladja a gépi amortizáció összegét. Példa* ként két számot említett: 1960- ban 4,8 millió holdon alkalmaztak növényvédő szereket, a múlt évben ez a szám már Folyamatos békemunkátl A nemzetközi békehónap lassan a végéhez közeledik, de a békemunka, a további események és rendezvények túllépik a naptári dátumot és az év végéig folyamatosan ismertetik meg az emberekkel a béke megvédésének szükségességét. A Hazafias Népfront tegnapi ülésén Kiss József né elnökségi tag vezetésével a bé- k'ehónap tapasztalatait és eredményeit beszélték meg az aktívák. A Hazafias Népfront rendezésében több mint hetven békegyűlést tartottak meg megyénkben, de ezenkívül a nőtanács, az MHSZ, az MSZBT, a Vöröskereszt, a KIOSZ és KISOSZ, az MTST és a KISZ is szervezett béke-összejöveteleket, barátsági találkozókat. A somogyi KISZ-alapszervezetek hatvan táviratot küldtek a győzelem napján testvérmegyénkbe, Kalinyinba, míg a megyei könyvtár irodalmi színpada tizenkét alkalommal tartott műsoros estet a béke szellemében. Az aktívák, akik valameny- nyien egy-egy társadalmi vagy tömegszervezetet képviseltek, elmondták, hogy ezeken a gyűléseken rengeteg kérdés, hozzászólás hangzott el, ami érthető is, hiszen az előadók között országos vezetők is szerepeltek, például Kovács Béláné Kossuth-díjas pedagógus, Dar- vasi István, a Magyar Hírlap főszerkesztője, az Országos Béketanács alelnökei és megyénk országgyűlési képviselői. A sporttól a véradásig az élet minden területén megtalálhatók a békemunka eszközei és lehetőségei. A Béke Kupa sportversenyei, szovjet sportolók vendégszereplése megyénkben, az MHSZ rendezésében lezajlott honvédelmi nap és a sorköteles fiatalok találkozója, a katonapolitikai előadások és az önkéntes véradás mindegyik a béke hirdetésének fóruma. A tanácskozáson megállapodás született, hogy a jövőben a kisközségekben, külterületeken is rendeznek békegyűléseket, mert az ott lakók igénylik, kérik a kül- és belpolitikai tájékoztatásnak ezt a formáját. Június 14-e és 17-e között kerül sor a békehónap járási értékeléseire, ahol ötven aranykoszorús békejelvényt adományoznak a legjotjb aktíváknak. 12 millióra emelkedett. Természetesen ekkora területen csak megfelelő mennyiségű géppel lehet tervszerű munkát végezni. Ehhez jelenleg tízezer gép és ötvennégy repülő áll rendelkezésre. A technikai lehetőség tehát adva van, de baj van a szakember-ellátottsággal, hiszen ezeken a gépeken csak 30—40 százalékban dolgoznak szakemberek! Ezen kell sürgősen változtatni, már csak azért is, mert néhány éven belül 500 (!) vegyület kerül használatba. A fejlesztés legnagyobb feladata tehát a növényvédelmi szakemberek megfelelő oktatása, ugyanis 1970. március l-től rendelet fogja tiltani az erős méreghatású védőszerek szakmérnök nélküli alkalmazását. Ugyanakkor húszezer növényvédő szakmunkásra van szüksége a mezőgazdaságnak. Felvetődik tehát a gondolat, hogy az egyéb szakmával rendelkezők, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, vegyenek részt növényvédelmi szakképzésben. Ez megyén belül megoldható, mert a képesítés megszerzésében nincs korlátozó tényező. A szakmérnökök képzése Gödöllőn folyik. Agrármérnökök is jelentkezhetnek erre az iskolára, s a levelező szakmérnöki oktatás két és fél éves időtartama után jogosultságot kapnak növényvédelmi irányításra. Felsőfokú mező- gazdasági technikusok részére szintén van lehetőség a továbbképzésre. Számukra Keszthelyen, Székesfehérváron és Karcagon indul öthónapos oktatás, háromszázhatvan férőhellyel. Középfokú technikusoknak 10 hónapos tanfolyamok indulnak Orosházán, Fertődön és Pallagpusztán. így egy év alatt összesen 660 szakemberrel növekszik országosan a növényvédelemmel foglalkozók száma. A tanfolyamos képzés végzettséget nem ad, de a növényvédő szerek alkalmazására jogosít. Az előadást Fülöp Mihálynak, a Somogy megyei Növényvédő Állomás igazgatójának beszámolója, majd számos hozzászólás és vita követte. M. I. Háziasszonyok A pécsi kesztyűgyár marcali 1 telepén száztizenkét asszony és lány dolgozik, öt brigád küzd | a szocialista címért a telepen,1 őket azonban nem könnyű megtalálni. Munkájukat nem a kirendeltségen, hanem otthon végzik. Látogatásunkkor éppen brigádértekezletre gyűlt össze a kilenctagú November 7. brigád. 1988-ban alakult meg a kollektíva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. A brigádtagok kivétel nélkül háziasszonyok. Amikor összegyűlnek, a munkán kívül a sütés-főzés is szóba kerül. Most az elmúlt időszak munkáját értékelték és megbeszélték az új terveket. Közben előkerülnek a félig kész kesztyűk a táskákból. Kezük egy pillanatra sem áll meg a beszélgetés közben. Az emberben olyan érzés támad, hogy az ujjak apró érintéseire szinte magától szalad végig a tű a keskeny bőrdarabon. Kiss Ferencné brigádvezető felém fordul, s mosolyogva mondja: — Munkatermünk, munkaasztalunk nincs, ezért gyakran dolgozunk együtt. Amikor az idő megengedi, kiülünk a parkba, ha hideg van, valamelyikünk lakásán jövünk össze. Együtt jobban megy a munka, meg már meg is szoktuk egymást. Ha néhány napig nem találkozunk, üresnek érezzük az órákat A brigád ugyan még nagyon fiatal, mégis szép eredményekről számolhat be. Beszélgetés közben lapozgatom a szép kivitelű brigádnaplót amely sorra adja a híreket, hogy a brigád az elmúlt időben merre járt, milyen esemény történt a kis közösség életében. Újszerű a napló díszítése. Parányi bőrkesztyűk dekorálják az oldalakat. — Mindig olyan fazonú kesztyűt ragasztunk be, amilyenen éppen dolgozunk — s máris mutatja a kesztyűpárt az egyik asszony. A csöpp kesztyű a naplóban, a nagy kesztyű pedig a kezében. Az egyik oldalon brigádtabló van. Számolom a képeket, a kilenc helyett tízet találok. 1^%. .v jééÉIí A fürge ujjak ... Kiss Ferencné Az egyik fotóról gyerekarc mosolyog rám. — A »fogadott kislányunk« — mondja Horváth Istvánná. — Budai Aranka a neve, első elemibe jár. Aranyos kislány. Aranka a szüleinél lakik. Lakásuk kicsi, a gyerekek száma pedig nagy. így a kislánynak és a szülőknek is nagy segítség, ha Aranka nem otthon készíti a leckéjét. Leggyakrabban Horváth Istvánné- nál tölti a délutánt Aranka. Együtt tanul Horváthné kislányával, aki szintén első osztályba jár. Nemrég volt a kisdobosavatás. Sokat gondolkodott azon a brigád, ki legyen Aranka avatómamája. Végül úgy jutottak közös nevezőre, hogy az avatómama a brigád lett. Mind a kilencen elmentek a nagy eseményre, hogy ünnepeljék Arankát. — Az avatási ruhát is mi vettük a kislányunknak. A kis rakott szoknya ekkora volt — s nevetve mutat körülbelül egy araszt Kiss Ferencné. — Utána együtt mentünk el fagyizni, majd délután pedig' a búcsúba. Megringliseztettük a csöppséget. Három éve — még a NoHorváth Istvánná vember 7. brigád megalakulása előtt — látogattak az asz- szonyok először a segesdi szociális otthonba. Azóta szaporodnak a látogatások. Gyakran előfordul, hogy az idős nénik és bácsik könnyezve kísérik őket a kapuig. — Alig akarnak elengedni minket. Persze, búcsúzni nekünk is rossz. Nagyon megszerettük őket... — mondja az egyik asszonyka. A brigád sokat kirándul. Minden évben üzemlátogatásra mennek. A BNV-n is együtt voltak. Most pedig badacsonyi kirándulást szerveznek. Boldogan mesélik, hogy noha mind családanyák, társadalmi kötelezettségeiket mindig teljesítik, a munkában pedig helytállnak. A brigád minden tagja dolgozik a Vöröskeresztben, van három önkéntes véradó közöttük. Né* gyen párttagok. Tölcsér Mi- hályné és Kiss Ferencné pedig kiváló dolgozó. Kilenc asszony. 1-ülön Jaknak és mégis együtt élnek. Mind másutt végzi a munkáját, mégis együtt. Megszerették egymást... Horváth Mária SOMOGYI NÉPLAP Smnbat» 1969. június 7.
