Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-06 / 128. szám
' r Eber szemmel A SZENTGÁLOSKÉRI PÉLDA — Van mire vigyázni. — Szinte eyszerre kezdte ezzel a mondattal a beszélgetést a főkönyvelő és az ellenőrző bizottság elnöke. Az előző napi továbbképző tanácskozásról folyt a vita; a közép-somogyi tsz-szövetség javaslatairól. Mit lehet ezekből megvalósítani Szentgáloskéren, és hogyan? Kálmán Sándor főkönyvelő elmondta, hogy a tsz szépen gazdálkodik, fejlődik. Jártuk a határt. A növénytermesztési munkák jó ütemben haladnak. A sorok végében lerakott holmik arról árulkodnak, hogy a tábla túlsó végén, a domb mögött egyelik a répát az asz- szonyok. Végignéztük a tsz majorját. Az állattenyésztés területén legnagyobbak a beruházások, hatalmas építkezés folyik a somodori majorban, saját építőbrigád dolgozik az új sertésnevelő készítésén. Igaza van Kurják Józsefnek, az ellenőrző bizottság elnökének, van amire vigyázni az egyesült IX. Pártkongresszus Terme iő- szövetkezetben. — Mi az a gépműhelyi eset? — Tulajdonképpen bizonyíték — veszi át a szót a főkönyvelő. — Bizonyítéka annak, hogy mekkora a jelentősége a széles körű ellenőrzési munkának. Egyszerű menetlevél-felülvizsgálattal kezdődött, de a szálak messzire vezettek. És jelentették a dolgozók is, hogy nincs minden rendben a gépműhely vezetője körül. Kiderítettünk egy be nem jelentett szállítást... Eredetileg takarmányról volt szó.... Aztán az is kiderült, hogy házilag készített és bérbe adott drótfonót, fejőgépet szállítottak. Felgöngyölítettük az ügyet. És a gépműhelyt azóta becsületes ember vezeti. Vaskos iratcsomót tesznek az asztalra. Jelentések, jegyzőkönyvek, panaszfelvételek ___ Í rott tanúi a széles körű ellenőrző tevékenységnek. Jelenleg az első ellenőrzési időszak tart. Vizsgálják a növényápolási munkákat, ellenőrzik, hogy megtartották-e az előírt agrotechnikai előírásokat, megfelelő-e a műtrágya minősége. Fölmérik a vegyszerezések eredményét is. Az állattenyésztési ellenőrzések minden ágazatra kiterjednek az abraktakarmány vizsgálatától a tejház naplóján keresztül egészen a súlygyarapodás, a szaporulat és az elhullások felméréséig. De vizsgálják a terményraktározás feltételeit, az üzemegységi elszámolásokat, a tsz egész ügyvitelét, könyvelését. Ha röviden jellemezni akarjuk, annyit mondhatunk erről a munkáról, hogy mindenre kiterjed. — Nálunk nem a visszaélések kivizsgálásán, hanem a megelőzésen van a hangsúly. — Hogyan folynak az ellenőrzések? — Az ütemtervbe a rendszeres ellenőrzéseket vettük föl. De nem kisebb a jelentőségük a szúrópróbaszerű ellenőrzéseknek. Ha kell, bevonjuk a rendőrt is. És bármikor szólok az öt tag bármelyikének, szívesen jönnek, akár éjszaka is. Ha esett az eső vagy nagy volt a hó, kimentünk akkor is, hogy helyén találjuk-e az éjjeliőröket, rendben van-e minden a majorok körül, öt éve csinálom... — Mi a véleménye a területi szövetség javaslatairól? — Nagyon ésszerűnek találjuk, reméljük, hogy jól működünk majd együtt a revíziós bizottság tagjával. Fontos, hogy az ellenőrzési munka biztos jogi alapokon álljon. Kurják József az órájára néz. — Várnak az ellenőrző bizottság tagjai Ráksiban és Somodorban. Velük is megbeszélem azt, amiről az előbb a főkönyvelő elvtárssal szó esett... Tröszt Tibor Kurják József a tsz-majorban ellenőriz. A tsz főkönyvelője felkérésre segíti az öttagú ellenőrző bizottság tevékenységét. — Főleg az ügyviteli vizsgálatokban működünk együtt. Szívesen dolgozom a bizottsággal, mert így az én ellenőrzési munkám is könnyebb és hatékonyabb. Elkészítem az írásbeli jelentéseket, és erről minden esetben tájékoztatjuk az elnököt. A tsz többi vezetője is segít, ahol tud. Nagyon sokszor megnyilvánul ez, például a gépműhelyi dologban. A területi' szövetség közgazdasági csoportjának vezetője, Körmendi Ottó, egyik beszélgetésünk alkalmával úgy jellemezte a szentgáloskéri tsz belső ellenőrzését, mint követendő példát. — Mit gondol, miért? — kérdeztük Kurják Józseftől. — Becsületes és szigorú tsz- tagok dolgoznak a bizottságban. Szívvel, lélekkel csináljuk a főkönyvelővel együtt, és nem marad tétlen a tagság sem. Szólnak, ha valahol hiányosságot tapasztalnak. Van harag is elég. de az a fontos, hogy a tsz-t ne érje károsodás. M ég alig pirkad, az utcák csöndesek, de már csörög az óra Patcai Sándor kaposmérői mezőőr szobájában. Az öreg vekker indulásra szólítja a mező vándorát Vág egy darab kenyeret, a szalonna mellé csomagolja, s nyakába akasztja tarisznyáját. Amikor a nap a látóhatár fölé emelkedik, a mezőőrt már az egyik dűlő szélén találja. Az ötvenéves ember frissen mozog. — Általában akkor indulok korán, ha valamilyen terményre fokozottabban kell ügyelni. Hajnalban könnyebben megdézsmálhatják — mondja szemlélődés közben. — Most mi a legfontosabb? — Az erdőről szállítják a fát, és nem árt az elővigyázat — mutat a vasúton túl rakodó vontatók felé. — Lassan megkezdik a kaszálást is — folytatja —. és a felgyújtott szénára is vigyázni kell. Ilyenkor még este tízkor is a mezőn vagyok. A répaföldön asszonyok, lányok kapálnak. Sietnek, hogy Hajnaltól rr a mezon a déli nagy melegben hosz- szabbra nyújthassák a pihenőt a hűs fák árnyékában. A zsenge répára még nem kell vigyáznia a mezőőrnek, csak ha a gyökér hízni kezd. — Nagyon szeretem a természetet, a friss levegőt... A szőlőhegyre meredek ösvény vezet. Mire a tetőre érünk, megizzadunk. Sándor bácsi azonban nem fáradt. Neki nem szokatlan a gyaloglás, ahogy meséli: kétezer hold a körzete. — Milyen időközönként jár be egy-egy területet? — Általában kétnaponként. De amelyik fontosabb, azt naponta megnézem. Ezek közé tartozhat a szőlő is, mert amikor felérünk, érdeklődve pásztázza végig tekintetével a szétszórt parcellákat. — Néhány hete itt csíptem rajta valakit, amint éppen a Egészséges ivóvizet kap Nagyberény Épül a vezetékhálózat a faluban. Sürgőssé vált az ivóvízellátás megoldása Nagyberény- ben, amikor a KÖJÁL vizsgálata alapján kiderült, hogy az iskola kútjának vize erősen fertőzött, egészségtelen. Az 1963 óta meglevő fúrott kúthoz és betonvíztárolóhoz először egy kilométer hosszú vezetéket építettek. Ezzel az iskoláig, az óvodáig eljutott az ivóvíz. Egyelőre nem futotta többre a község erejéből. Azután létrehozták a héttagú tanácsi építő brigádot és a következő évben már három kilomé-' terrel toldották meg a meglevő vezetéket. Így hetven család kap ivóvizet a hálózatból. 1969-70-re teljesen befejezik a vezeték építési, bekötési munkákat, s akkor már tizenkét kilométer hosszú hálózat lesz a faluban, s ötszáznegyven házba szerelik be a csapokat. A jó hozamú kút — 200 liter vizet ad percenként — biztonságosan ellátja majd a falut ivóvízzel. Víztoronyra nem lesz szükség, mert a magaslatra épített tárolóból megfelelő nyomással érkezik a víz a vezetékbe. 1968-ban négy és fél milliós költségvetési összegből folytatódtak a vízvezeték-építési munkák, és az átadásig összesen két és fél millió forintos költségmegtakarítással számolnak a lakosság segítsége folytán. Hét kilométernyi vezetékfektetés földmunkáit vállalták a nagyberényiek, Családtagok a közösben AZ IDEI TÉL VÉGE FELÉ egy közös gazdaság fölvételt hirdetett zöldségszárító segédüzemébe. Fiatal lányok jelentkezését várták, miután kihirdették, hogy a munka főként hagymatisztítás és -aprítás lesz. Szinte órák alatt háromszor annyian jelentkeztek, mint amennyit fel tudtak venni. Pedig a hagymatisztítás tudvalévőén megkönnyezteti az embert, és itt a kereset sem ígérkezett fényesnek. Ez a példa jut eszembe, amikor arra gondolok, menynyire megnőtt a munka, a fix jövedelem becsülete manapság falun. Helyenként valósággal ostromolják munkalehetőségért a közös gazdaságok vezetőit a falun élő, munka- viszonyban nem álló fiatalok és idősebbek, főleg a lányok, az asszonyok. Közülük főként az úgynevezett besegítő családtagok problémáját látom a legnagyobbnak. Számuk megközelíti a 150 ezret, s mivel a fiúk könnyebben mennek el hazulról messzebbre is, az ilyen időszaki munkára vállalkozók legtöbbje lány vágj7 fiatalasszony. frissen rakott szőlővesszőket dézsmálta. Kénytelen voltam bejelenteni. Az újlaki szőlők legmagasabb pontjáról szép kilátás nyílik. Lenn az országút vonala fut. Ez a dombos, erdőkkel övezett táj kedves a kirándulóknak is. Ezért hét végén ők okozzák a legtöbb gondot a mezőőrnek. Különösen a gyerekekre panaszkodik. Lefelé egy fiatal fenyvesen visz keresztül az út, aztán előbukkan egy kis vizű patak. — Sok izgalmat okozott ez nekünk — szól elkomorodva Sanyi bácsi. — Néhány száz méterrel följebb egyszer elzárták a zsilipet, s annyira felduzzadt a víz, hogy a rétekre ömlött. Több napot dolgoztunk rajta, mire sikerült levezetni. A nagy melegtől és a gyaloglástól fáradtan érünk az irodába. Sándor bácsi elfogyasztja késői ebédjét és akárcsak reggel, most is frissen indul tovább. K. V. J. Száz keresőre a mezőgazdaságban 60—80 női kereső jut. Sőt, iparvidékeken ennél is több. Közülük a legkedvezőbb helyzetben lévők sem dolgozhatnak többet évenként 7—8 hónapnál. Ugyanakkor látják, hogy az élet mindinkább a rendszeres havi keresettel rendelkezők igényei szerint alakul. Ilyenformán, aki nem tud a többséggel együtt gyarapodni, az mindig kívülállónak érzi magát. Ilyen helyzetben persze, hogy kilátástalannak ítélik a jövőjüket a családtagok. Számukra sovány vigasz, hogy az új tsz-törvény lehetővé teszi szerződéses viszonyba lépésüket, tehát azt, hogy a szövetkezeti tagokkal lényegében azonos jogokat élvezzenek, ezt a törvényt azonban ma még kevés helyen alkalmazzák. Sokak számára az sem megnyugtató, hogy a tavalyi 100 ezer jelentkező közül 80 ezer új tagot vettek föl a szövetkezetek, s ezek közül valamivel több mint 25 ezer a családtagok közül kerül ki. Bármennyire elismerjük is a fejlődést, a gondokat is fel kell . mérnünk, szembe kell néznünk azokkal. A MEZÖGAZDASÄGI MUNKA idényjellegéből adódóan a nyári és őszi munkacsúcsok idején mintegy 30 százalékkal kevesebb a munkáskéz, mint amennyire szükség lenne, a holt idényben pedig 40 százalékos munkaerőfölösleg mutatkozik. Világos, hogy ilyen helyzetben emberek százezrei számára döntő jelentősége van annak, hogy a foglalkoztatás idejét minél jobban kibővítsük s új munka- lehetőséget teremtsünk minden közös gazdaságban. Ezért támogatják párt- és állami szerveink a segédüzemágak létrehozására irányuló ötleteket és erőfeszítéseket. A tapasztalatok arról győznek meg bennünket, s ez eléggé sajnálatos, hogy a családtagok bevonására még ott sem fordítanak kellő figyelmet, ahol jelentősen bővül a tevékenységi kör. Az utóbbi időben komoly aránytalanságok keletkeznek számos helyen a jövedelemelosztásban. Egyeseknek túl sok jut a jóból, másoknak túl kevés. S a családtagoknak leggyakrabban a sor végén a helyük, csak a maradék munkalehetőségen osztozkodhatnak. Mivel' többnyire fiatalokról van szó, egyik kivezető útnak látszana a szakmunkásképzés hathatós fejlesztése a közös gazdaságokban. Az illetékes kormányszervek anyagi és erkölcsi támogatás vonatkozásában már évek óta a tőlük telhető legtöbbet teszik annak érdekében, hogy minden nagyüzemben meghonosodjék a képesítéshez kötött munka, s minél nagyobb számban taníttassanak és alkalmazzanak szakmunkásokat. Évente ma már mintegy 5000 mezőgazdasági szakmunkást képeznek ki az országban. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezeknek a fiataloknak alig 40 százaléka dolgozik abban a szakmában, amelyre képesítése szól. Sokan azzal próbálják elodázni a családtagok problémáival való fokozottabb törődést, hogy a legközelebbi években amúgy is tízezrével mennek nyugdíjba a korhatárt elérő idősebb szövetkezeti tagok. Ez valóban így igaz, de nem hinném, hogy ez bárkit is felmentene az alól, hogy már most, azonnal végiggondolja, melyek azok a területek, ahová az eddiginél több embert lehet munkába állítani, s hol kínálkozik lehetőség új munkaterületek kialakítására. A KÜLÖNFÉLE TÁRSADALMI SZERVEK mind gyakrabban beszélnek a családtagok helyzeti hátrányairól. Itt lenne az ideje annak, hogy illetékes gazdasági vezetők — ki-ki a maga területén — komolyan elővennék ezt a kérdést. Ha nemcsak munkaerőtartalékot látnának a családtagokban, hanem olyan embereket, akiknek jogi helyzetét a tsz-szel való kapcsolatát, mielőbb megnyugtatóan rendezni kell. Biztosak lehetünk abban, hogy az Ilyen rendezés előreviszi a mezőgazdaság fejlesztésének ügyét mindenütt, ahol azt kellő jóakarattal és előrelátással végzik el. K. I. SOMOGTI NÉPLAP Péntek, 1969. június 6.
