Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-27 / 146. szám
Mérlegen új városunk tanácsának munkája Csaknem fél éve annak, hogy városi rangot kapott Siófok, s felsőbb osztályba lápét az egykori községi tanács. A Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága kiemelten foglalkozik a Balaton déli fővárosának tanácsával, nagy figyelmet szentel annak, hogy az apparátus mind politikai, mind szakmai szempontból megfeleljen a városi ranggal együtttjáró nagyobb követelményeknek. Ezt a pártfogást bizonyítja, hogy a napokban a helyszínen tárgyalta meg a szakszervezet megyei bizottsága a városi tanács apparátusának szervezeti, személyzeti helyzetét, az ügyintézés színvonalának és hatékonyságának alakulását dr. Németi Lászlónak, a munkaszervezési bizottság vezetőjének őszinte és átfogó jelentése alapján. Baj van a szakmai képzettséggel A munkaszervezési bizottság elsősorban azt vizsgálta meg, hogy a városi tanács apparátusát hogyan sikerült kiépíteni, mennyire felel meg az a'.lam- igazgatási munkának, az állampolgárok ügyednek intézésével szemben támasztott követelményeknek, s hogyan tudatja városi szinten ezeket a feladatokat szakszerűen és színvonalasan ellátni. Az ötvenegy tagú apparátus az iskolai végzettség és a felkészültség szempontjából ütőképes. Huszonegyen a volt községi tanácstól, tizenegyen a járási tanácstól, öten a megszűnt Tabi Járási Tanácstól, tizenhármán pedig egyéb területekről kerültek a városi apparátusba. Iskolai végzettségük a többi hasonló színtű tanáccsal összehasonlítva jobb: nyolcán egyetemet, huszonkilencen középiskolát végeztek, négyen esti egyetemet, nyolcán pedig marxista középiskolát. Szakmai képzettségük, általános államigazgatási felkészültségük azonban már nem ilyen kedvező; harminchárom ügyintézőből tizennégyen tettek vizsgát az általános államigazgatási ismeretekből, öten pedig szakvizsgán vettek részt Az idén és jövőre tizenhatan-ti- zenhatan tesznek különféle vizsgát Az apparátus eléggé hiányos szakmai felkészültsége egyébként az ügyintézői, hatósági tevékenységben is érezteti hatását, éppen ezért a hivatalvezetés és a szakszervezeti bizottság legfontosabb feladata az apparátus képzése, továbbképzése és előkészítése a vizsgákra. Elismerésre méltó, hogy együttesen konzultációsorozatot tartottak, ez mindenképpen lemérhető majd az ügyintézés további javulásán. Gyorsabb ügyintézést Felnőni a városi feladatokhoz csak önerőből nem nőhet fel a tanács apparátusa, a megyei tanács szakigazgatási szerveinek támogatása ellen- gedhetetlenül szükséges. Az igazgatási, a pénzügyi és a munkaügyi osztály tervszerűen segített a siófokiaknak, a többi szakigazgatási szerv azonban nem fordított megkülönböztetett figyelmet az új apparátusra. A jelentés szerint az érdemi ügyintézők több esetben megsértik a hatásköri szabályokat, nem folytatják le körültekintően a bizonyítási eljárást, érdemi döntést igénylő ügyek intézkedés nélkül kerülnek irattárba, és törvénysértő hatósági döntés is előfordult. A hatósági határozatok szerkesztésénél érződik, hogy az ügyintézők még nem ismerik kielégítően, vagy nem alkalmazzák megfelelően az állam- igazgatási eljárási törvény rendelkezéseit. Viszonylag sok a formális, sablonos határozat, az indoklás nem meggyőző, nem nyugtatja meg az ügyfelet. Az ügyintézés gyorsasága általában megfelelő, azonban az építési osztály az ügyek 25—30 százalékát harminc' napon túl intézi. Ez aggasztó, mivel Balaton-parti építkezésekről lévén szó, nemcsak helyi lakosokat, hanem az ország különböző területén élőket érinti. A sürgetés sok utazással, költséggel jár, s ezért feltétlenül gyorsítani kell az ügyintézésen. Az ügyfelékkel udvariasak, előzékenyek, segítőkészek a városi tanácson, csupán az építési osztályon fordult elő, hogy nem megfelelő hangnemben tárgyaltak az ügyfelekkel. A tanács újonnan választott szakszervezeti bizottsága rövid idő alatt több helyes kezdeményezést . tett a hivatali munka javítására, az ügyintézés színvonalának emelésére, tevékenyen bekapcsolódott az ügyintézők szakmai továbbképzésébe, a dolgozók nevelésébe. Siófok kisugárzó hatása Nagyon sok hasznos tanácsot kapnak az ülésen részt vevő siófoki vezetők a felszólalóktól. Dr. Németi László szóbeli kiegészítésében leszögezté, hogy nagyon fontos a jó munkahelyi légkör, a hivatali demokrácia megteremtése. Pusztai Ferenc, az SZMT titkára ezzel kapcsolatban a hivatalvezetés és a szakszervezeti bizottság még hatékonyabb együttműködésre hívta fel a figyelmet Vigh Pálné kifejtette, hogy a megyének sem mindegy, mikor éri el az új város a joggal elvárható munkaszínvonalat Dr. Gyürky Istvánná, a szakszervezet központi vezetőségének munkatársa szerint az új város tanácsán a legmagasabb és a legkedvezőbb a bér az országban, s ez a szakszervezeti bizottság jó munkáját is tükrözi. Dr. Kassai János, a megyei tanács vb- titkára szerint a siófokiaknak meg kell tanulniuk a sokrétűbb, összetettebb, városi igazgatást, éppen ezért a következő lépés, hogy tegyék alkalmassá a feladatok ellátására a szakigazgatási szerveket. Az ügyfélfogadást véleménye szerint mielőbb az üdülőhely sajátos igényeihez kell igazítani. Tóth János, a Kaposvári Városi Tanács vb-elnökhelyette- se ehhez hozzátette, hogy szombat délután is fogadhatnák az ügyfeleket az új' városban. Dr. Fenyvesi János, a Közalkalmazottak Szak- szervezetének megyei titkára összefoglalójában egyetértett az elhangzott javaslatokkal, hogy a siófokiakat vigyék el tapasztalatcserére, létesítsenek eligazító irodát az ügyfelek érdekében, hogy vizsgálják felül a félfogadás rendjét, s a zsúfoltság megszüntetése végett csoportosítsák át az apparátust. A megyei bizottság elhatározta, hogy továbbra is megkülönböztetett figyelemmel kíséri a városi tanács szakszervezeti bizottságának tevékenységét A vizsgálat és a vita célja az volt, hogy a Siófoki Városi Tanács munkája még színvonalasabb és tartalmasabb legyen, éppen ezért a megyei bizottság helyszíni ülésének hatása kisugárzik a megye határain túlra is, hiszen az ország minden részéből érkeznek ügyfelek új városunkba, s nem közömbös, milyen véleményt formálnak a tanács munka jáxóL Lajos Géza Akarat, szorgalom... Tizennyolc éves múltra tekint vissza a Böhönyei Vegyesipari Ktsz. Tagjainak többször nehézségekkel kellett megküzdeniük ez alatt az idő alatt. A tagság a vezetőséggel együtt keresi a lehetőségét annak, hogyan juthat előre a szövetkezet. Ezt bizonyítják a termelési eredmények, ezt igazolják Kosaras István elnök szavai: — A szövetkezet 3,1 millió forintos termelést ért el az év első öt hónapjában, 44,5 százalékkal többet, mint a múlt év azonos időszakában. Üj vasipari részleg kezdte meg munkáját a közelmúltban. Itt jelenleg nyolcán dolgoznak, de fejlesztik a részleget, és év végéig mintegy kétmillió forint értékű cső- és tárolóállványt, drótvázas rakódóketrecet készítenek. Törpe autószervizt létesítenek, az anyagtárolót és a készáruraktár at fölépíti a szövetkezet karbantartó részlege. Különböző gépeket vásároltak száz- tizenhéfezer forintért az új műhely dolgozói részére. A szövetkezet szakemberei készítettek drótfonó gépet, villanyhajtású vasfűrészt, satupadokat. A faipari részlegben huszonnégyen dolgoznak; könyvtári berendezéseket, irodabútorokait és más faipari termékeket állítanak elő. A textil- konfekciós részleg negyvenhat dolgozója orkán zekét, motoros műbőrmeliényt, esőkabátot és nagy mennyiségű farmerpantallót készít. A szövetkezet eredményeihez hozzájárult a részlegek, a brigádok munkaversenye. A KISZ-szervezet termelési versenyt hirdetett a fiatalok között; ezzel segíti a gazdasági munkát, a fiatalok szakmai műveltségének gazdagodását is. Az eddigi eredmények lehetővé teszik a ktsz további fejlődését: együtt akarják elérni ezt a célt az emberek, ezért minden bizonnyal megvalósítják az új üzemház építésére vonatkozó terveiket is. Sz. E. Mosolyt -— forintért Már jó félórán át ültünk a divatos vendéglőben, s talán ránk került volna a kiszolgálás sora, amikor egy nyolctagú külföldi turistacsoport robogott be lármásan, jókedvűen, majd á németet és az angolt keverve, szélesen gesztikulálva megmagyarázták az üzletvezetőnek, hogy egy bőséges és jó magyar vacsorát szeretnének. Mi, hazaiak, a házigazda szí- vélyességével figyeltük a vendégeket, és drukkoltunk nekik, hogy a vacsora valóban bőséges és jóízű legyen, gyarapítván vendégeink kellemes emlékeit. Hogy a vendégek végül is elégedettek voltak-e a kiszolgálással, arról tapasztalat híján nem szólhat a krónika. A mi helyzetünk ellenben pillanatok alatt kilátástalanná vált. A pincér, aki már-már késznek mutatkozott rá, hogy szóba álljon velünk, faarccal közölte: »Még néhány perc türelmet, uraim, amint látják, külföldiek...« Elrobogott, s néhány pillanat múlva vele együtt legalább hat-nyolc kiszolgáló sürgött- forgott negédesen mosolyogva a vendégek körül, mi pedig, mivel forintunkért se vacsorát, se barátságos mosolyt nem kaptunk, elhagytuk koplalásunk színhelyét. S ha csak néhány divatos étteremben fordulna elő hasonló eset, ha csupán a külföldiek számára konvertibilis valutáért árusító üzletekben közölnék fagyosan a véletlenül betévedt »bennszülöttel«, hogy itt nincs keresnivalója, akkor 02 egész ügy szót sem érdemelne. De ez a »nemes valutáért« való megkülönböztető mosolygás mindinkább elharapódzik, és érdekelt hazai körökben érthető visszatetszést szül. A múltkori kánikula idején például egy gimnázium több száz kilométert utazó diákserege két és fél órát ácsorgóit egyik természeti nevezetességünk bejáratánál. Várni kellett a sorukra, mivel az idegenvezetők külföldi csoport érkezésére számítottak. A fáradt, türelmetlen fiatalokra csak akkor került sor morgások és kioktatások közben —, amikor kiderüli, hogy a külföldiek valahol jót eszegetnek és iszogatnak, s csak a délutáni órákban szakítanak időt o látogatásra. Nem arról van itt szó, hogy bármiféle hozzánk látogatótól sajnálnánk a megkülönböztető figyelmességet. Szó sincs erről. Nagyon is nagy öröm, hogy idegenforgalmunk szépen növekszik, s mind többen kíváncsiak ránk. Elégedetlenségünk inkább abban gyökerezik, hogy itt-ott még nem tartjuk elég kulturáltnak, színvonalasnak vendéglátásunkat. Volna mit ~"~'-m«*ntnunk. van számtalan lehetőségünk és az illetékesek nem élnek vele. Tájak, értékek, ételek, borok bőségét tárhatjuk az érkező elé, úgy, hogy ő is elégedett legyen és mi is megtaláljuk a számításunliat. Az azonban joggal háborítja fel minden hazánkfiát, ha látja, hogy a híres magyar vendégszeretet ilyen egyoldalúan érvényesül. Az úgynevezett kemény valutáért széles, nyájas mosolyok, a forintért viszont csak kimért pillantások járnak: Bármilyen öröm és haszon is a bővülő idegenforgalom, bármennyire tisztelünk is minden minket megbecsülő vendéget, azért a mi hazánkban mégiscsak mi, itthoniak vagyunk a legmegbízhatóbb, a legbőkezűbb fogyasztók, s ami nálunk töllelhetö, azért mi dolgoztunk, az elsősorban a miénk. S az végül is mindenkinek jó, ha mi, hazaiak, valóban itthon érezzük magunkat, ha a kemény munkával megszerzett forintjainkért nekünk is kijár a baráságos mosoly, a figyelmes bánásmód. így mi is mindannyian jó szívvel, a házigazda önérzetével mosolygunk majd vendégeinkre, hadd érezzék ők is itthon magukat, s költsék a pénzüket kedvük és lehetőségeik szerint. K. Gy. MŰSZERÉSZEK — Négy évig jártam képző- művészeti szakkörre — meséli Dombai Ibolya, a Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat elektroműszerésze. — Szerettem volna az Iparművészeti Főiskolára menni. Kirakatrendező akar-» tam lenni. Aztán valahogy mégis itt kötöttem ki. A kínálkozó pályák között ebben láttam fantáziát. Villanymotorokat és háztartási gépeket javítunk. 1965-ben lettem ipari tanuló, s most a nyáron lesz két éve, hogy szakmun- kásíként dolgozom itt Nyílt tekintetű lány Dombai Ibolya. Kék munkaköpenyében nakitámaszíkodik a munkapadnak. Haja és szeme barna, az ujján karikagyűrű. — Á vőlegényemmel is itt ismerkedtem meg — mondja. — Most katona. A terveiről, elképzeléseiről kérdezem. — Szeretném a szakmán belül továbbképezni magam. Jó lenne, hogy fölvennének a felsőfokú gyengeáramú technikumiba. — Mivel tölti a szabad idejét? — A szabad szombatokat takarításra fordítom — válaszolja. — Nyáron péntek este a Balatonhoz utazunk. Szoktam olvasni is. Inkább csak elbeszéléseket. Minden este egyet Ennyire futja az időmből. Minden átmenet nélkül visz- szatér a korábbi témához: — Amikor annak idején mondtam a szüleimnek, hogy ért a pályát választom, ők nem ismerték ezt Lassan ők is megismerik, mert mindig elmesélem, hogy aznap mit dolgoztam. Ebben a részlegben az emeleten csupa fiatal dolgozik. Kaiser Mihály asztalán szól a táskarádió. — Én is itt .kezdtem a munkát 1962-ben — mondja — Érdekességként megemlítem, hogy mezőgazdasági technikumot végeztem. De mindig jobban vonzottal-: a gépek. Vonzott ez a szakma. Hét év elteltével úgy érzem, jól választottam. Nagyon jó, hogy az ember itt önállóan dolgozik. Az adott munkákból is választhat Az elektroműszerész éveken keresztül tanulhatna, ha minden csínját-bínják meg akarná ismerni. Most készülök különbözeti vizsgára. El akarom végezni a Zipemowszky Gépipari Technikum erősáramú szakát. Ha sikerül, akkor technikusi oklevelet kapok. Itt Kiss Agnes és Ruczek Ferencné. Kaiser Mihály. Dombai Ibolya. már foglalkoztam transzformátorok tervezésével, méretezésével, ebben szeretnék komoly alapot. A mostani tudásom, úgy érzem, nem elég. Állandóan tanulni kell a mi szakmánkban. Megfontolt beszédű fiatalember Kaiser Mihály. Szerénysége talán már túlzott is. Mások mondják el róla, hogy készített néhány hegesztő- transzformátort Kis méretűek, de nagy teljesítményűek. Jelenleg a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet vizsgálja a Kaiser Mihály által készített transzformátorokat. — Nős vagyok — mondja később. — A feleségem is itt dolgozik. Ez itt egy jól ösz- szeforrt kollektíva. A fénycsővilágítást is mi csináltuk társadalmi munkában. A vidámság a jellemző ránk. Felelevenítik a tréfákat, elmesélik az egyik iparitanuló- avatast Az újoncot mágneses erővonalakért küldték a másik részlegbe. Most is jóízű mosolyt csal az^'arcokra az I emlék. Aztán ismét a munkapadok fölé hajolnak. Ruczek Ferencné irodagépműszerész. Fiús haja, vékony termete után nem várná az ember, hogy olyan határozottan oktassa a mellé beosztott ipari tanulót, Kiss Ágnest. Most éppen Triumphator kért szorzógépet javítanak. Ruczek Ferencné arról beszél, hogyan fogadták 1962-ben. — Én voltam ebben a részlegben az első lány., Bizony először, azt hiszem, szokatlan volt a többieknek, hogy egy tizenhat "éves fruska is megpróbálja ezt a szakmát. Nagyon szerettem műszerekkel bajlódni. Igaz, akkor még csak szétszedni tudtam őket. A munkám ugyanúgy tetszik, mint akkor, de talán még jobban. Az ember mindig újabb hibákkal találkozik. Az új feladatok teszik izgalmassá ezt a pályát. Hobbyjáról érdeklődöm. — Pingpongozni szeretek — mosolyog. — Van két akváriumom is. Jó a halakkal foglalkozni. Egy időben tanultam franciául is, ezt akarom felújítani. A munka zaja végigkísér bennünket az udvaron is. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. június PL
