Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-26 / 145. szám
» Az önállóság eredményei A MÜLT ÉVI tanácsi tervek értékelése, a már hagyományos elemzésen kívül, az új gazdaságirányítási rendszer egyéves tapasztalatainak összegezését is jelenti. Elmondhatjuk, hogy az új mechanizmus a megye gazdasági fejlődésében — kisebb zökkenőktől eltekintve, ami természetes is volt — nem okozott nehézséget, nem törte meg a fejlődés ütemét, hanem meggyorsította — állapította meg legutóbbi ülésén a megyei tanács. Megyénk tanácsi iparának termelése 1968-ban — az előző évhez viszonyítva nyolc százalékkal nőtt, lasabban, mint a korábbi években, de ez a növekedési ütem mégis meghaladja az ötszázalékos országos átlagot A jelenlegi ötéves tervidőszak eddig eltelt három évében huszonhét százalékos a felfutás, tehát a harmadik ötéves terv időarányos előirányzatát teljesítettük. A termelés- növekedés mérséiklődése a tanácsi és szövetkezeti iparban nagyabb mértékű volt, mint a minisztériumiban. Ennek oka, .hogy az anyagbeszerzési nehézségek, a piachoz való alA nem termelő ágazatok (szociális, kulturális, egészség- ügyi) vizsgálatát a közérdeklődésre számot tartó lakás- program megvalósításának számaival kezdjük. 1968-ban Somogybán 1925 lakás épült, nyolc százalékkal kevesebb, mint 1967-ben. Kaposvár lakásépítése a megyeitől eltér, tizenkét százalékkal több épült, mint egy évvel korábban. Lakásállományunk 1968. év végén megközelítette a száztizen- négy ezret. A lakosság ivóvízellátása javult, a háztartásoknak juttatott víz huszonnégy százalékkal nőtt, Kaposváron az egy lakosra jutó háztartási víz napi átlaga az 1965-ös 45 literről 57 literre emelkedett A községi háztartásoknak szolgáltatott víz mennyisége is magasabb, mint a korábbi években, s ez annak köszönhető, hogy az elmúlt három évben hét törpe vízmű lépett üzembe. 1968-ban hatvan kilométer villanyhálózatot építettünk, a felhasznált háztartási villany húsz százalékkal volt több, mint 1967-ben, megépült a kalmazkodás az előbbi két Mezőcsakonya—Kaposvár köszektorban neheáebben ment, mint az utóbbiban. A termelékenység 1968-ban — még az országosnál is — kedvezőtlenebb képet mutat. A szocialista Iparban foglalkoztatottak száma nyolc százalékkal emelkedett (megegyezik a. termelés volumenének növekedésével), s ez azonos a korábbi éveikével. Az országos átlagot jóval meghaladja ugyan, de az iparilag fejletlen megyék átlagos növekedési szintjét nem éri el. Az átlagos havi munkabér 1708 forint, a munkásoké 1644 forint, s ez 3,5, illetve 3 százalékos növekedést jelent az 1967-es bér- színvonalhoz képest. A szocialista iparon belül az építőipar 1,2 milliárd forint értékű építési-szerelési munkát végzett a megyében, hat százalékkal többet, mint 1967-ben. Ezzel a növekedéssel azonban nem tartott lépést a termelékenység. A foglalkoztatottak száma tizennyolc' százalékkal, ezen belül az építőipari munkások száma tizenhat százalékkal nőtt. A létszámfelfutás elsősorban a kisipari szövetkezeti építőipar és a TÖVÁLL-ok létszámemelésének tudható be. Az átlag- keresetek általában egy-két százalékkal emelkedtek, kivéve a TÖVÁLL-okat, ahol tizennégy százalékkal nőtt s ennek következtében tizenhat száza- lékkai meghaladja az állami f építőiparban foglalkoztatott t munkások átlagkeresetét 4 Mit mond a statisztika me- i gyénk mezőgazdaságáról? f A SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS 1968. évi bruttó termelési értéke három százalékkal csökkent. Ez az 1967. év végi csapadékhiányt és az 1968. évi aszályt figyelembe véve a vártnál sokkal kedvezőbb. A kenyérgabonatermelés rékordhozamot eredményezett, s nem lehet panasz a takarmánygabona termés- eredményeire sem. Az aktív termelőszövetkezeti tagok száma 1,3 százalékkal csökkent, a tagság több mint tíz száza- léka kicserélődött. A csökkenés egyharmadát a nyugdíjazás, illetve a járadékossá válás okozta. zötti földgáz gerinc vezeték, s megyeszékhelyen több mint ezer lakásba vezették be a gázt Míg két tizenhat tantermes iskolával lettünk gazdagabbak, addig az óvodák száma nem változott, sőt férőhelyük hat százalékkal csökkent. Megyénk egészségügyi hálózatában 1968-ban több nagy jelentőségű fejlesztés történt Felépült a siófoki kórház és rendelőintézet, Kaposváron pedig a KÖJÁL-székház. A gyermekgondozási segélyt 1968-ban több mint kétezer anya vette igénybe, az előző évekhez viszonyítva ez háromszáz százalékos emelkedést jelent A szociális gondozásra szoruló idős korúak elhelyezése továbbra is nehézségeket okoz. VÉGEREDMÉNYBEN a tanács 1968-as gazdálkodásról azt állapította meg a tanácsülés, hogy a közgazdasági elemző módszerek, valamint a távlati szemlélet kialakítása megalapozottabbá tette a költségvetést — ez tükröződik az elért eredményekből is —, a tanácsok és szerveik éltek a kapott önállósággal. Ez legyen továbbra is fejlődésünk biztosítéka. S. G. „Lehet dolgozni so MCLMÄR KAROLY-: Lapozgatom a Bárdibükki Állami Gazdaság somogyszent- imrei állattenyésztő szocialista brigádjának naplóját és eszembe jutnak Pókos Józsefnek, a brigád egyik legidősebb tagjának szavai: — Higgye el, lehet dolgozni sokféleképp. így is, úgy is meg amúgy is ... Ahogy az érzéseknek milliónyi árnyalata, változata van, éppen úgy van ez az ember által végzett munkában is. El lehet végezni egy feladatot gépiesen, lelkiismeretesen, de kívülállóként, és el lehet végezni úgy te, hogy minden idegszálával, gonöc a’ával ott van, ott él az ember. Es ugyanazt az eredményt el lehet érni látványosan, reflektorfényben, de el lehet érni szerény-csendesen is. Lapozgatom a kékfedelű, vonalas spirálfüzetet. Tőmondatok, egyszerű szavak Olyanok, mint azok az emberek, akik írták saját magukról, életükről ... Az istálló előtt a gémeskút körül dolgoztak. Gyomláltak, takarítottak, rendezték a környéket. — Van most egy kis idő az etetésig. — Mondta valaki, hogy csinálják? — Áh!... Nem kell ezt mondani — vállvonogatás —, hiszen itt vagyunk, látjuk *■1965. március 18-án volt a szocialista brigád megalakulása, a brigád tíz főből áll... Március 31-én tartottuk az első kiértékelést. A gyűlésen a további teendők megvitatásán túl arról beszéltünk, hogy mindenki a szocialista brigád tagjához méltóan végezz« munkáját, hogy vállalásunkat valóra tudjuk váltani...« (Idézet a napló legelső bejegyzéséből.) A lapok teltek, a hónapok, az évek szaladtak. — Az első évben teljesítettük, amit vállaltunk, utána aztán minden évben megkaptuk a címet. Mint kezdetben, tizen vannak most is: Kovács Miklós brigádvezető, Máté Ferenc, Pókos József, Kissmárton István, Héjas János, Papp János, Pirka János, Bebics József, Gelencsér István, Fekete Sándor és a brigád patronálója, Topp János beosztott állattenyésztő. — Nekünk, növendékgondozóknak a legfontosabb a jó súlygyarapodás, a takarmányköltség csökkentése. Gazdasá - gi vonalon mindig erre teszünk vállalásokat. Ezenkívül van aztán az egyéb. — Mi az az egyéb? — Hát olyan feladatok, amelyek egyrészt segítik az embert abban, hogy okosabb legyen, többet tudjon, tanfolyam, oktatás, művelődés. MásPókos József, a brigád egyik legidősebb tagja. részt meg kisebb-nagyobb, egymást segítő emberi dolgok. — Elég az hozzá, hogy jó volt megalakítani ezt a brigádot, tartsunk is össze továbbra is, ha lehet. *A brigádvezető felkérte a brigádtagokat, hogy szabad idejükben járuljanak hozzá a lucerna betakarításához, mivel ez az állattenyésztők sikeres munkája szempontjából igen fontos. A tagok megértették a felhívást, és a hónap folyamán, vasárnap részt vetlek WWdÉirÉMtn Egy kis beszélgetés az istálló előtt. társadalmi munkában a lucerna betakarításában.-« — Gyakran van ez így. Ha valahol megszorul a gazdaság, besegítünk. — Az ember valahogy mindenre jobban ügyel. Most már ennyi év után nem mindegy az, hogy megmarad-e nálunk a cím... Az idén ők tizen több mint hatvanezer forint értékű vállalást tettek. Emellett 130 óra társadalmi munkát végeznek. Ez az, ami számokkal, értékekkel kifejezhető. Nem kell különösebb számítás ahhoz, hogy gazdaságilag milyen jelentős, hasznos ez. De talán ennél az értéknél még nagyobb az, amit ez a negyedik éves mozgalom, ezeknek az embereknek az életébe, munkájába hozott — Lehet, hogy éppen így lennénk együtt. Talán még éppen úgy elmennénk kirándulni is, mint ahogy voltunk. És mégis más. Van valami szorosabb kapocs közöttünk. — Ha valamelyikünk észrevesz valamit ami nem jó, szól: Gyerekek, gyertek, csináljuk meg... És általában még egyszer nem kell szólni. A naplóban egyetlenegy külső embertől származó bejegyzés, néhány elismerő szó van. Nem reflektorfényben, nem látványosan végzik munkájukat. — Jó kis brigád ez, ha nem hiszi, jöjjön közénk. »Lehet dolgozni sokféleképp'" — mondta Pókos József. A sokféle mód közül ők, tizen, úgy érzem, jól választottak. Vörös Márta Drága árat fizettek a légió- A megye kiskereskedelmi ('sok ezért a dicséretért, száforgalma 1968-ban hat százalékkal növekedett, a bolti élelmiszerből kilenc, a ruházati ^ugusztus elsején a Zubiri * amellett vívott csataban. Ahogy cikkekből és vegyesipari cik- | csökkent az alakulat létszá- kekből nyolc, illetve hat szá- .[ma, úgy sorakozott egyre zalékkal több fogyott, mint egy évvel korábban, a vendéglátás viszont valamelyest csökkent. A vállalati nyereségek kedvezően alakultak Somogybán. o műk alaposan megfogyatkozott, ugyanúgy, mint 1836. több kitüntetés Bernelle parancsnok mellén. Fontos szerepet játszott a spanyolországi harcokban a német Conrad ezredes, akit a katonák »öreg Fritz«-nek neveztek. ö fehér lován minden , . , , . . .csata előtt végigjárta az alaIparvállalataink es kisipari f kulatot, ellenőrizte, hogy min- szövetkezeteink félmilliárd fo- f den egység végrehajtotta-e pa- rint nyereséget értek el, azon- Jrancsát, és lelkesítő beszédet ban a tobbletnyereseg nagy re- t ,, __ ,,, ,, , . \szellem ugyanis állandóan sze állami dotációból, ártamo- \ romlott, a légiósokat a spa- gatáshói származik. inyol tábornokok a Pireneusokba vezényelték, több mint kétezer méteres magasságba, ahol az egykorú leírások szerint a hideg és az éhség legalább olyan veszélyes ellenfele volt a légiónak, mint Don Carlos hadserege. Az alakulat kitartása a végéhez közeledett. 1837 nyarán a légiósok felszerelése már teljesen elhasználódott, egyenruhájuk szét- rongyolódott, sjokan pedig mezítláb meneteitek a rossz spanyol utakon. Június elején Don Carlos csapatai támadásra lendültek Huesca környékén. Ekkor a légió mindössze csak két zászlóaljból állt. A katonák formálisan éheztek. Az.ellenfél első lovasrohamait még úgy-ahogy, nagy áldozatok árán feltartóztatták. Azután lélegzetvételnyi szünet következett. Conrad ezredes kivont karddal száguldozott a légiósok megingó arcvonalának teljes hosszában. Ellentámadásra akarta vezetni katonáit — Eüőre! — kiáltotta az ezredes. Arca azonban hirtelen eltorzult Eltalálták az ellenség golyói. Az utolsó szavai ezek voltak: — Megsebesültem. Mondják meg a tábornoknak. Vegye át valaki a parancsnokságot... Kocsit hoztak. A sebesült ezredes ekkor már haldoklóit. A küzdelem folytatódott. A légió egyre fogyatkozott Conrad halála jelképezte az alakulat végét is. Amikor Huesca környékén a csata befejeződött, a légió mindössze egyetlen zászlóaljból állt. ötszáz- tizennégyen maradtak a négyezerből. ök is fáradtan, sebesülten, rongyosan, meggyötörve várták további sorsukat Cordova tábornok akkoriban már így vélekedett róluk: — Szánalmasak. Nem hiszem, hogy kibírnak még egy telet a Pireneusokban. Engedjük haza őket, ha egyáltalán van még annyi erejük, hogy átkeljenek a nagy spanyol hegyvonulat hágóin. IL Izabella kegyes volt a légiósokhoz, — az egykorú leírások szerint — elbocsátó levelet és néhány kitüntetést kaptak a katonák. Megindultak a francia határ felé. Élei* mezősükről senki sem gondoskodott. Kisebb csoportokra bomlott a légió maradványa. A spanyol tábornoknak igaza lett. Néhány katona a kimerültségtől összeesett és meghalt a Pireneusok hágóiban. A határon fegyvereiket elvették tőlük. A zászlóalj megmenekült töredéke 1838 decemberében érkezett meg a dél-franciaországi Pau városába. Mezítláb, éhesen, rongyosan, fegyvertelenül. Számíthatott a francia hadügyminisztérium arra, hogy a légió Spanyolországban felőrlődik az örökösödési háború kegyetlen harcaiban. Párizsban már eleve az elindulásnál az egész alakulatot a veszteséglistára írták. Erre vall, hogy még 1835 decemberében, tehát alig öt hónappal, hogy a 4000 katona elindult, megkezdték egy új idegenlégió szervezését. □ Nagyarányú munka folyt a központi toborzóirodában. A franciák szívesen adtak útbaigazítást a külföldieknek, hogy hol jelentkezhetnek a légióba. Nem önzetlenül voltak ilyen előzékenyek, mert pénzjutalmat kaptak, ha egy idegent rábeszéltek a belépésre. A központi toborzóiroda a Rue Saint Dominique-en kezdte el működését. Később ez már kevés volt és ezenkívül csak Párizsban még öt más helyen is lehetett jelentkezni. Fokozatosan kiépült a toborzóirodák hálózata és Francia- ország valamennyi városában aláírhatták a külföldiek a belépési nyilatkozatot. A légió parancsnoksága eleinte civil ruhás ügynököket küldött a francia főváros vasúti pályaudvaraira és már ott igyekezett rábeszélni az érkező külföldieket; hogy jelentkezzenek. Később már ugyanez történt a nagy kikötőkben is. A beszélgetések ezzel az ártalmatlannak látszó kérdéssel kezdődtek: — Mit szándékozik tenni uraságod Franciaországban? Ha a külföldi bizonytalan választ adott, vagy nehéz anyagi helyzete vagy sötét múltja miatt valóban nem tudott mihez kezdeni, akkor következett az ügynöknek ez a kérdése: — Miért nem áll be az idegenlégióba? Ha a külföldi érdeklődését sikerült felkelteni, akkor megindult a szóáradat: — Mi is az idegenlégió? A nyugtalanok, a kalandvágyók, a világot megismerni akarók, az otthon nélküliek menedéke. Ott minden ember úgy érzi magát, mint otthon. Magányos férfiak találkoznak ott össze, akiknek nincs rokonuk, vagy ha van, akkor pedig megszakították velük a kapcsolatot. Aki a légióba lép, új és egyúttal nagyobb családba kerül. Ott elfelejt minden kellemetlen előzményt, mert új tájakra, új emberek közé kerülnek. Ne felejtse, uram, hogy ott a nők is mások. A légió olyan vidékein jár a világon, ahol még ma is háremek vannak, nem úgy, mint nálunk, Európában. A légió segít felejteni és megóv az anyagi gondoktól. Már a jelentkezésnél pénzt kap. öt évig pedig magas zsoldot, utána meg francia állampolgárságot... Az ügynök a jóakaró álarca mögé bújt, és hogy a szép szavak hatásosabbak legyenek, meghívta a mit sem sejtő külföldieket egy üveg italra a pályaudvarok kávéházaiba. Ha még nagyobb bizalmat akart kelteni, akkor kisebb kölcsönt is felajánlott, majd pedig szívesen elkísérte az idegent a Rue Saint Dominique-en levő irodába, ahol eleinte ilyen egyszerűen történt a jelentkezés. Általában egy százados, de legalább egy főhadnagy fogadta a külföldit. — Jelentkezni óhajt, uram? — kérdi a tiszt. A külföldi egy pillanatra elhallgat, talán most kezd hatni az alkohol. A százados megismétli: — Közénk akar állni? — Igen. — Tudja, hogy mit vállal, uram? — Nem egészen. (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. június Ztí.
