Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-24 / 143. szám

Istvándi Ki intézze a k Néhány héttel ezelőtt írtuk, hogy igyekezni kell az idő­szerű mezőgazdasági munkák­kal, különben összetorlódnak a tennivalók. Nos, ahol a szer­vezés jó volt, ott elkerülték ezt a buktatót Ezt tapasztal­tuk az istvándi Üj Élet Ter­melőszövetkezetben is, ahol a hét közepén egy időben több munkafolyamatot is végeztek az emberek és a gépek... • * * Rövidesen — néhány nap múlva — megkezdődik az őszi árpa aratása Istváridiban is. Ez az őszi kalászos itt, a me­gye déli részén maholnap va­lamennyi gazdaságban kasza alá érik. Az istvándiak re­ménykedve néznek ez elé a munka elé: az árpa a tavalyi termést ígéri, vagy még annál is jobban fizethet. A múlt év­ben 20 mázsán felül volt a holdanként! átlag. Az időjá­rás egyébként minden nö­vényféleségnek kedvez. • * * 135 holdon termesztenek burgonyát, ebből 80 holdon ve­tőmagot. A szedés zöme kom­bájnra vár, ezt a munkát szin­te teljesen gépesítették. Az egyik táblán a gépek még töltögetik a burgonyát (első képünk), a másodikon, ahol a vetőgumót termesztik, virág­erdőben dolgoznak az asszo­nyok: szelektálják a krumplit (második képünk) K. 630-as és K. 590-es, illetőleg kisváradi rózsa meg somogyi sárga vető­burgonyát termeszt a szövetke­zet. Az asszonyok egy része itt kap munkát, a többiek otthon, a háztájiban kukoricát kapál­nák vagy szénát gyűjtenek a réten. A rét az idén minden ta­karmányhiányt pótolhat, ha egyáltalán lenne valamiből hi­ány — mondják az istvándi­ak. A tavalyi gyenge fű- és pillangósterméssel szemben ezúttal rendkívül jól fizetnek a szálasok, igaz, nem fukar­kodtak a pétisóval, és trágya­levet is kaptak a gyepterüle­tek. * » • Az emberekből- nem hiány­zik az igyekezet. Látják, ho­gyan szépül, miként válik egy­re ígéretesebbé kezük nyomán a mező, s ez erőt ad a további munkákhoz. A gyümölcsös is a korábbi­nál nagyobb feladat elé állítja őket. A 101 holdas kajszibarac­kos tavaly termett először, az idén adja azonban az első igazi nagy termést. Már most azon gondolkodnak, hogyan lehetne iskolásokat kapni a termés leszedéséhez. A hullott gyümölcsből saját üzemükben főznek pálinkát. Görögdinnyét ugyancsak az idén termelnek először nagy tételben: eddig csak köztes­ként, most főnövényként, ter­mesztik. 140 vagonnal tervez­tek, valamennyit exportálják! Persze, a nyári munkáknál itt-ott probléma is mutatkozik. Ilyen például az, hogy nem tudnak fűkaszát beszerezni. A másik, hogy az NDK gyárt­mányú bálázógéphez hiányzik a kötözővilla. Bíznak azonban abban, hogy ez csak átmeneti gond és mielőbb megoldódik — ha az illetékes ellátó szer­vek is úgy akarják —, s a továbbiakban zökkenőmente­sen folyhatnak az időszerű tennivalók az istvándi Üj Élet határában. (Hernesz) A tanácsok önkormányzati jellegének fejlődésével, mun­kájuk további demokratizálá­sával előbbre kell lépnünk a társadalmi ügyintézés útján *is. Mit is jelent ez? Tudjuk, hogy az igazgatási, az állami és közügyek intézése valamikor kizárólag a különböző ható­ságok feladata és jogköre volt. Az állampolgárok természe­tesnek vették azt a gyakorla­tot, hogy ha bármilyen, a ma­gánügyeik kereteit meghaladó igényük, panaszuk, jogsérel­mük, támadt, akkor abban ál­lami, megyei, járási vagy köz­ségi tisztviselők döntöttek. Az ügyintézés tehát a hivatalok­ban összpontosult, hivatalos ügyet csak hivatalos személy intézhetett. A tanácsok rendszerének kiépülésével, majd tevékeny­ségük fokozatos fejlődésével mind nagyobb szerephez ju­tott a társadalmi ügyintézés. Ez azon az alapelven nyug­szik, hogy minél több, a lakos­ság bizalmát élvező állampol­gár vállaljon szerepet és kap­csolódjék be a közélet és az ügyintézés vérkeringésébe. Ezen a módon a társadalmi bizottságok és szervek minél több közügy érdemi intézését vegyék át a hivatalos appará­tustól. Az ügyintézés ilyen demok­ratizálásában már sok terüle­ten előre jutottunk. Például a helyi tanácsok tagjaiból ala­kult állandó bizottságok álta­lában számottevő szerepet töl­tenek be a közérdekű ügyek elemző vizsgálatában és eldön­tésében. Aztán a tanácsok se­gítségére, az állandó bizott­ságokon kívül sok helyütt al­kalmi bizottságok is működ­nek, egy-egy meghatározott megbízatással. Gyakran talál­kozunk ilyen bizottságokkal például a községfejlesztás te­rületén: fölmérik a lakosság igényeit, rendszerezik a javas­latokat, kidolgozzák a község­fejlesztés programját a tanács számára és így tovább. Mind gyakoribb, hogy a ta­nács végrehajtó bizottságának elnökhelyettesi tisztségét egy- egy tanácstag társadalmi mun­kában vállalja. A társadalmi elnökhelyettes mondhatni a jövő előfutára. Olyan alakja az állami, az igazgatási és közéletnek, aki tisztségét nem fizetésért tölti be, viszont sze­repe, jogköre, hatósági tekin­télye semmiben sem külön­bözik a többi vezető tisztség- viselő pozíciójától. A társadalmi bíróságok is az ügyintézés, közelebbről az igazságszolgáltatás társadalma­sításának tényezői. A társa­dalmi bíróság tulajdonképpen az állam igazságszolgáltatási funkcióját veszi át a társadal­mi érdeket sértő vétségek el­bírálásának meghatározott kö­rében. De itt említhetjük a népi ülnökök szerepét is. Egy másik területen a népi ellen­őrök képviselik a társadalmi ügyintézés igen fontos szerep­körét. Miért kapcsolják ki az áramot ? — Délelőtt befizettük az dnamdíjat, és amikor este ha­zamentünk, már nem volt vil­lany a lakásban, mert a DÉ- DÁHZ kikapcsoltatta. Ráadásul a szerelők költségeit is ne­künk kellett fizetni — fordult hozzánk panaszával egy ka­posvári lakó az északnyugati városrészből. Azt kérdezte, ho­gyan fordulhat elő egyazon vállalatnál, hogy nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb. Kérdését, mivel több ilyen panasz érkezett hozzánk a DÉ- DÁSZ kaposvári üzletigazgató­ságának főmérnökéhez és fő­könyvelőjéhez továbbítottuk. Horváth Imre főmérnök el­mondta, hogy a törvényes ren­delkezések szerint a villany- számla kiegyenlítése a bemu­tatáskor esedékes, de legké­sőbb nyolc napig fizethető be. — Pénzbeszedőink két al­kalommal is felszólítják a fo­gyasztókat, hogy fizessenek, de rendezhető a számla akkor is, amikor a kikapcsolással meg­bízott szerelő kimegy, hogy megszüntesse az áramszolgál­tatást. — Mégis előfordulhat, hogy valaki délelőtt befizeti az áramdíjat, és este veszi észre, hogy kikapcsolták lakásából az áramot. — Előfordulhat, hogy a sze­relőnek átadott listán már szerepel az áramdíj befizeté­sével késlekedő fogyasztó ne­ve, és amikor jelentkezik, hogy fizetni akar, a szerelő már kint van és kikapcsol. Ez is csak úgy fordulhat elő, ha senki sem tartózkodik otthon, mivel egyébként a szerelő is először az áramdíjat kéri. Horváth Bertalan főkönyve­lő arról tájékoztatott bennün­ket, hogy a DÉDÁSZ csak ak­kor számít fel kikapcsolási költséget, ha a befizetés a számla bemutatása után nyolc napon túl történt. Különben visszatéríti az összeget. El­mondta a főkönyvelő azt is, hogy adminisztrációs hiba miatt ritkán az is előfordul, hogy jogtalanul kapcsolják ki az áramot. A késői befizetésekkel kap­csolatban megjegyezte, hogy a csekken feladott pénz gyak­ran a számla bemutatása után ííz-tizenkét nappal érkezik be hozzájuk és közben történik a szolgáltatás megszüntetése. A nyári szabadságukat töl­tő családok miatt megszapo­rodott a későn fizetők száma. Nyilvánvaló, a nyaralásból ha­zatérőknek szükségük van a villanyáramba, és így a DÉ­DÁSZ csak fölöslegesen zaklat­ja a lakókat azzal, hogy ki­kapcsolja az áramot, hiszen tudja, hogy a visszakötést kérni fogják, mihelyt megérkeznek. Nem csoda, ha sokan méltat­lankodnak azért, hogy villany nélkül maradnak, mert a ki­egyenlítetlen számlákat öt nap után átadják a szerelőknek a DÉDÁSZ-nál, és így a nyolc napon belül tulajdonképpen jogtalanul vonják meg a szol­gáltatást. Sokkal nagyobb fi- gelmet, több rugalmasságot érdemelne ennek az admi­nisztrációja. Nem látszik meg- valósíthatatlannak az sem, hogy a késve, de még nyolc napon belül rendezett számlák tulajdonosait ne háborgassák : a szerelők, ne okozzanak a munkaidő után hazatérőknek fölösleges bosszúságot. Nagy József A társadalmi ügyintézés kibővítésének rendkívül válto­zatos formái képzelhetők el. S nem is szükséges, hogy orszá­gosan egységes sémák szerint folytatódjék ez a fejlődés. A lényeg az, hogy a lakosság minél szélesebb rétegeit von­ják be az ügyintézésbe. Olyan államporgárok sokaságát, akik ezt a társadalmi megbí­zást ugyanolyan közéleti fele­lősséggel teljesítik, mintha fizetett tisztségviselők volná-' nak. Mindazonáltal itt vigyáz­ni kell a mércére: ne feled­jük el, hogy az emberek a fel­adatokon nőnek fel, éppen a megbízások teljesítése közben szerzik meg azt a jártasságot, és fejlesztik ki magukban azt a közéleti felelősségtudatot, amely a társadalmi ügyinté­zéshez szükséges. A társadalmi ügyintézés to­vábbi fejlesztésének döntő fel­tétele tehát a bizalom. Vi­szont akadálya lehet a kicsi­nyesség és a féltékenység. Van olyan hivatásos tisztségviselő az apparátusban, aki ugyan rogyadozik a munka terhe Sönyepuszta visszavárja lakóit Már Kaposváron megkér­dezte valaki tőlem, amikor hallotta, hogy Sömyepusztára megyek: igaz, hogy a telepü­lés lassan kiürül? Szabó Flórián, a somogy - sárdi Béke Tsz elnöke is er­ről panaszokdik: — Tíz esztendő alatt több mint a felével csökkent a lakosság száma. 1962-ben egyesült velünk az ottani szö­vetkezet. Most 115 sörnye- pusztai tagunk van. Szorgal­mas, jó dolgos emberek mind. Cselédek voltak, megtanultak dolgozni. Egy kicsit talán még bennük van a régi beideg- zettség, utasításra várnak, önállóan nemigen cseleksze­nek. Hatalmas terület ez itt, még több dolgos kéz kellene. Nemcsak a fiatalok mentek el, hanem sok idősebb is csa­ládostul. Hiányzott a járható út, amely összekötötte volna őket a világgal... Autónk már hosszabb ideje a most kövezett úton halad, a szélvédő üvegre apró szu­rokpöttyök csapódnak fel. _ Régen a földbirtokos, S omssich gróf aranybányának nevezte ezt a vidéket — me­séli az elnök. — Jó minőségű a talaja. Az idén a termés is jobbnak ígérkezik a tavalyi­nál. Visszakanyarodik az előző témához: — Ez az útkövezés éppen Jókor jött. Ha az idén nem sikerült volna, akkor jövőre talán még feleennyien sem maradnak a pusztán. Kapos­vár felszippantotta volna őket. Pedig van Villányuk, telefonösszeköttetés is. Tele­vízióantennát sokat láthat a házak tetején. A település kitárulkozva fo­gad bennünket. Ami feltű­nik: a sok fa. Végig az utcán diófák állnak díszőrséget. Csamári István bácsi kinn ül a ház előtt, a kispadon. A jvadhoz támasztotta mankóit. Két éve amputálták az egyik lábát érszűkülete miatt Het­ven éves. — Sok mindent megértem — mondja. — A háború után három évig voltam vöröska­tona a Szovjetunióban. Le­nint is hallottam beszélni. Egy kazán tetején állt, mel­lette egy német meg egy ma­gyar. Akkor már tizenhatmil­lió vöröskatonája volt. Én lo­vasként szolgáltam. Űztük a fehér kozákokat a Kaukázus közelében. Nagy idők voltak azok. Kicsit irigylem a mai fiatalokat, sok mindent ké­szen kapnak... Kérem, hogy meséljen a földosztásról. — Hát az nálunk nagyon egyszerűen ment — feleli. — Galamboson hallottam egy szónokot, aztán meg bemen­tem Kaposvárra. Ott kiokosí­tottak. Azt mondták, ha nincs mérőeszközünk, akkor lépés­sel mérjük ki a földet. Haza­jöttem és kihirdettem: miénk a föld. Dehogy akadt vala­ki, aki visszautasította volna! Addig is mi dolgoztunk rajta, a mi verejtékünk potyogott, hát élveztük is egy kicsit a gyümölcsét Fábos József a tsz-ről ezt mondja: — 1956-ban alapítottuk meg. De nemsokára széthullott Sokan nagyon bántuk ezt, hi­szen szép állományunk volt 1960-ban szervezték újra. Most már sokkal könnyebb a mun­ka, mint valmikor. Egyik nap mondtam is a fiamnak: ti úgy öltöztök, hogy régen a Somssich gróf se különben. Nekem még vasárnap sem volt időm felöltözni ünnep­lőbe. Kontrasztként ünneplőbe öltözött gyerekek jönnek az úton. Ma volt az évzáró. A tanítót még ott találjuk a ré­gi kastélyból lett iskolában. — Egy—nyolc összevont osztályt tanítok — feleli kér­désemre Decsi József. — Kis település ez a mienk, a kul­turális lehetőségek is ehhez mértek. Van egy könyvtá­runk ötszáz könyvvel, néha összejövetelek, más semmi. Kevés a fiatal, velük sem tu­dok dolgozni. így aztán a gyerekeknek tanítottam be egy színdarabot A télen mu­tattuk be. Tavasszal, ha meg­jön a munka ideje, már ke­vésbé érnek rá itt az embe­rek. Néha ismeretterjesztő előadást tartok, mert én va­gyok a kultúrház igazgatója is. Régen a vándormozi ide is ellátogatott, mostanában nem. Már sokan szóltak, hogy hiányzik. Amikor idekerül­tem, úgy éreztem, hogy az itteni gyerekek zárkozottab- bak, mint az eddig ismertek. Igyekeztem velük barátként beszélni, ez, úgy érzem, érez­teti is hatását már. Ahogy jegyzetelem szavait, már élénk beszélgetésbe kez­denek a tsz-elnökkel. Sörnye- puszta jövőjét latolgatják. T. Horváth János. A majorba indulunk. M. Kovács József takarmányra­kodó fogad bennünket: — Száztizenöt növendék- marhánk, hét csikónk, húsz igáslovunk van itt. Ezeket kell ellátnunk. Szeretem Sör- nyepusztát. Ügy érzem, aki dolgos, az itt is megtalálja a munkát. Szépen meg is tud belőle élni. Ha valaki egy­szer avval a feladattal bízna meg, hogy írjak minden elkö- költözöttnek levelet, mind­egyiknek azt írnám: »gyere haza, szükség van rád, olyan jól élhetsz már itt is, mint máshol-«. T. Horváth János lovat ve­zet a kukoricaföldön. 1942-ben lett sörnyepusztai cseléd. Leg­kedvesebb időtöltéséről fag­gatom. — Faragni szeretek — mondja. — Fát, csontot, mindegy. 1924 óta faragok. Egyszer, amikor az öreglaki Jankovichot szolgáltam, az uraság felvitette Pestre a faragásaimat. Kaptam egy oklevelet. Csak az újságból tudtam meg, hogy az okle­véllel aranyérem is járt. Azt a méltóságos úr elfelejtette átadni. Mérgemben kettétép­tem az oklevelet... Most a Tanácsköztársaság emlékére készül a faragás. — Sok szörnyűséget láttam a Tanácsköztársaság leverése után. Lófarkához kötött em­berek szenvedését, halálát is. Ezt szeretném fába faragni. Minth a távolba nézne, sze­mei a messzeséget fürkészik, de keze keményen fogja a ló zabláját. Beborul az ég. már tornyo­sulnak a nehéz esőfelhők. Amikor gépkocsink a csak­nem nyílegyenes úton elhagy­ja a pusztát, M. Kovács Jó­zsef meg nem írt leveleire gondolok: Sörnyepuszta visz- szavárja lakóit. Leskő László alatt, ideje sem jut elegendő arra, hogy minden ügyet tüze­tesen szemügyre vegyen, mi« előtt a döntő szót kimondja, mégsem bízná társadalmi ak­tivitákra az elemző vizsgá­latot, mert úgy van vele, hogy amit nem ő maga csi­nál, az nem lehet jó. Jó néhány olyan közéleti munkaterület kínálkozik, ahol nagyon is célszerű a társadal­mi ügyintézés kiterjesztése. Ilyen például az eszközökkel való gazdálkodás, az elosz­tás, a felhasználás társadalmi ellenőrzése, a panaszok és a jogsérelmes esetek kivizsgálá­sa legalább a tények pontos felderítéséig, mert ennek alap­ján a törvényeket" és a lehető­ségeket szakszerűen ismerő tisztviselő már könnyen és igazságosan mondhatja ki a végső szót. Ki intézze hát a közügye­ket? Erre a kérdésre azt vá­laszolhatjuk: minél előbb és 'inéi kiterjedtebben — maga a közösség. Éppen ez a közéleti demokrá­cia továbbfejlesztésének alap­vető célja. Ezen az úton ke­rül a társadalom mind szo­rosabb ellenőrzése alá az egész közélet, benne a hivatalos ügy­vitel is. A szocialista demok­rácia továbbfejlesztésének me­netében ezeket a fő törekvé­seket kell szem előtt tarta­nunk és lépésről lépésre ha­ladva megvalósítanunk. 8 0 M O G TI NÉPLAP Kedd, 1969. június 24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom