Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-24 / 143. szám

Megalakult az új francia kormány Csehszlovák vezetők a dolgozók gyűlésein Szombaton és vasárnap Csehszlovákia sok helységében tartottak béke-nagygyűléseket, valamint történelmi évfordu­lók alkalmából rendezett ün­nepségeket, amelyeken állami vezetők is megjelentek. Novy Jicin észak-csehorszá­gi gyárvárosban »-az ipar ün­nepén« a dolgozók között megjelent Cernik miniszterel­nök és Erban, a Nemzeti Front elnöke. Cernik a járási és vá­rosi nemzeti bizottságok együttes ülésén népgazdasági kérdésekkel foglalkozva fel­hívta a figyelmet a nagyobb munkafegyelem megteremté­sének szükségességére és a vezetők tekintélye erősítésé­nek fontosságára. Kijelentette, hogy nem lehet tovább el­tűrni, hogy a bérek sokkal gyorsabban emelkedjenek, mint a munka termelékeny­sége. A kormány véget vet a fegyelmezetlenségeknek és a népgazdaságban mutatkozó negatív jelenségeknek, de nem kíván visszatérni az utasít- gató irányítás elavult formái­hoz — hangsúlyozta a mi­niszterelnök. Erban a szélsőséges erők és jelenségek elleni harcra szó­lított fel. A Zbiroh város fennállásá­nak hatszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnep­ségen Razl cseh miniszterel- I nők rámutatott, hogy a vál­ság nem a rendszerből, ha­nem az irányítás hibáiból ke­letkezett. Az üzemek jelentős részében a termelés csökken, és ezért erélyes kézzel meg kívánják állítani az indokolat­lan béremeléseket — mondot­ta. (MTI) Vasárnap este közzétették az új francia kormány név­sorát. A legfontosabb tárcák megoszlása a következő: mi­niszterelnök Jacques Chaban- Delmas (UDR), hadügyi állam­miniszter: Michel Debré (UDR), kulturális ügyek állam- minisztere: Edmond Michelet (UDR), parlamenti ügyeli ál­lamminisztere: Roger Frey (UDR), igazságügy-miniszter: René Pleven (centrista), kül­ügyminiszter Maurice Schu­mann (UDR), belügyminiszter: Raymond Marcellin (függet­len köztársasági), gazdasági és pénzügyminiszter: Valery Gis- card d'Estaing (független köz­társasági), mezőgazdaságügyi miniszter: Jacques Duhamel (centrista). miniszterelnökének, kinevezé­se alkalmából. A szovjet miniszterelnök ki­fejezte meggyőződését, hogy a Szovjetunió és Franciaország között kialakuló kölcsönös megértés a jpvőben tovább mélyül majd a két ország né­peinek érdekében, az európai feszültség enyhülésének és a "nemzetközi biztonságnak az érdekében. Francia lapvélemények A hétfő reggeli párizsi la­pok vezércikkei a vasárnap este megalakított új francia kormány összetételét kom­kormány — írja a cikkíró, I.ouis Luc —, politikai irány­zatában a nagybankok és a nagyipar követelményeit kí­vánja kielégíteni a nép több­ségének rovására. A Figaro vezércikke elége­detten üdvözli az új kormány összetételét. A gaulle-izmus meghátrálását mutatja a volt külügyminiszter, Debré, átirá­nyítása a hadügyek élére. Schumann külügyminiszteri kinevezése, csakúgy, mint René Pleven belépése a kor­mányba, olyan külpolitikát ígér, amely kevésbé lesz me­rev, mint az, amelyet 11 éve gyakoroltak. Európai nyitás? Atlanti nyitás? — lehetséges. Az úi külügyminiszter beszéde Chaban-Delmas, az új francia miniszterelnök látogatást tett Pompidou elnöknél az Elysée-palotában. Képünkön: A miniszterelnök a látogatás után újságíróknak nyilatkozik. (Teleiotó: AP—MTI—KS) Maurice Schumann, Francia- ország ,új külügyminisztere, hétfőn Párizsban a nemzetkö­zi orvosgyűlés megnyitó ülé­sén kijelentette, hogy a fran­cia kormány folytatni kívánja De Gaulle eddigi külpolitiká­ját. Hangsúlyozta, hogy ez a külpolitika Franciaország és Európa függetlenségén alapul, s a világ békéjét szolgálja. Párizsban politikai megfi­gyelők óva intenek attól, hogy Schumann kijelentését szó szerint vegyék, hiszen Schumann, aki hosszú évekig szorgoskodott a nyugat-euró­pai egység érdekében, tagja volt annak a keresztényde­mokrata képviselőkből álló csoportnak, amely 1962-ben azért mondott le, mert hely­telenítette De Gaulle »nega­tív beállítottságát« az európai politikában. (MTI) Békeüzenetet hozott a staféta / Hans Jochen Bothe, a mexikói olimpia aranyérmes evezőbajnoka átadja Isabelle Blum asszonynak, a berlini nemzetközi béketalálkozó elnöksége koordináló elnökének azt a ládikát, amely a balti országoknak a békére és az európai biztonságra vonatkozó üze­netét tartalmazza. A ládikát staféta hozta, amely Helsinkiből indult és a Szovjetunió és Lengyelország területén át érkezett az NDK fővárosába. Középen, szemüveggel Günther Drefahl professzor, az NDK Béketanácsának elnöke. (Telefotó: ZB—MTI—KS) Az új kormánynak pontosan annyi tagja van, mint az elő­zőnek volt, közülük 11-en vol­tak tagjai Couve de Murville kormányának. Csütörtökön ke­rül sor Chaban-Delmas kor­mánya nyilatkozatának elmon­dására a parlamentben. Koszigin üdvözlete Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke, üdvözlő táviratot kül­dött Jacques Chaban-Delmas- nak, a Francia Köztársaság mentálják. 'Legtöbb megjegy­zést a külügyminisztérium élén történt változás, Michel Debré új beosztása és Edgar Faure-nak a. kormányból való kilépése váltotta ki. Ä kom­mentátorok abban is meg­egyeznek, hogy a személycse­rék és a centrista politikusok belépése elsősorban a tábor­nok európai (közös piaci) po­litikája tekintetében mutatnak változás lehetőségére. Az Humanité vezércikke cí­mében kiemeli: Chaban­Delmas »a múlt irányába nyi­tott«. Kormányát a különböző reakciós frakciókkal Dóvítette ki. Ez kiszámítottan adagolt Rockefeller kötelezte Nelson Rockefeller New York-i kormányzó, Nixon el­nök különmegbízottja 24 órás uruguayi látogatása befejez­tével vasárnap hazautazott az Egyesült Államokba. Rockefellert az amerikai im­perializmus elleni tiltakozás széles körben terjedő hullá­mai megakadályozták, hogy eredeti tervének megfelelően Montevideóban találkozzak az uruguayi elnökkel. A találko­zóra a hadsereg által »meg­szállva tartott« és három ha­dihajó által »védelmezett« Punta del Este tengerparti fürdőhelyen — amely felett szüntelenül lökhajtásos va­dászgépek repültek el — ke­rült sor. A tanácskozás ideje alatt tüntetők nagyobb csoportja he­lyi bankokat és több amerikai vállalatot támadott meg. A ki- \ ezén\ élt háromezer főnyi ka­tona és gépesített rendőség — amely az uruguayi rendőrség és fegyveres erők összlétszá­múnak tíz százaléka — szét­szórta a tüntetőket, akiknek legtöbbje diák volt. Rendőr­ségi golyók megsebesítettek két asszonyt. Rockefeller és az elnök tár­gyalásainak befejeztével Nixon személyes megbízottja, aki egyúttal New York-i kormány­zó is, sajtóértekezletet tartott, 'emelvén lényegében beismer­te, hogy a 9 évvel ezelőtt meghirdetett »Szövetség a ha­ladásért« program kudarcot vallott. A sajtóértekezlet tartama alatt montevideói szabadság- harcosok behatoltak a rádió épületébe és a személyzetet egy előre elkészített nyilatko­zat leadására kényszerítették, amelyben elítélték Rockefeller látogatását. A rendőrség kénytelen volt kikapcsoltatni a villanyt az uruguayi fővá­ros jelentős részében, hogy ily módon megakadályozza a szabadságharcosok Rockefel- ler-ellenes nyilatkozatának is­mételt elhangzását, amely az »imperializmus, megbízottjá­nak« nevezte Nixon képvise­lőjét. Rockefeller ezzel befejezte Nixon megbízásából lebonyo­lított »ténymegállapító« kőr­útjának harmadik menetét. A negyedik — s egyben befejező — menetre június 29-én ke­rül sor, amikor a New York-i kormányzó Buenos Airest, az argentin fővárost keresi fel. Több argentin városban a dolgozók újabb tömegtünteté­seket rendeztek a katonai rendszer túlkapásai elleni til­takozásképpen. Rosario váro­sában a rendőrség és a tün­tetők közti összecsapásokban többen megsebesültei;, a rend­őrség sok tüntetőt letartózta­tott. (MTI) 2 Fajgyűlölők „Eié^szavezása" MIKÖZBEN az ENSZ Biztonsági Tanácsa vitát folytat a rhodesiai helyzet­ről és a felszólalók túlnyo­mó többsége elítéli, hogy a Smith-rendszer a fehér te­lepesekkel »népszavazás« út­ján véglegesítse kisebbségi uralmát, Salisburyben a jú­nius 20-i szavazással betetőz­ték és befejeznék azt a fo­lyamatot, amely 1965 no­vemberében, a függetlenség egyoldalú kikiáltásával kez­dődött ezen az Afrika déli részén elterülő egykori brit gyarmaton. Az idén májusban előter­jesztett referendum ugyanis — amelyre Smith az »igen«-t kérte, azt tartal­mazza, hogy az alkotmány ér­telmében Dél-Rhodesia köz­társasággá válik és ezzel el­szakítja az utolsó köteléket is, amely ma még a brit koronához fűzi. Még sincs szó valódi függetlenségről, arról, hogy Dél-Rhodesia né­pe megszabadulna a gyarma­tosítás örökségétől. Hiszen — amint ezt a pénteki szava­zásban részvevők aránya is mutatja — a fehér telepesek afrikai paradicsoma a jöyő- ben még inkább azzá válik. A népszavazás célja ugyanjs az volt, hogy »törvényesen« is kizárja immár annak le­hetőségét, hogy az ország óriási többségét kitevő né­ger és más színes bőrű la­kosság megkaphassa legele­mibb jogait. A megközelítő­leg 225 000 fehér rhodesiai- ból alig több mint 90 ezer szavazópolgár dönt 4,5 mil­lió néger jogairól, akik kö­zül mindössze hatezren ve­hetnek részt a szavazásban. Az igen szavazatok így azt jelentik — a Frankfurter Allgemeine Zeitung című nyugatnémet lap szavaival —, hogy »a fehér kisebbség megteremti azt a Rhodesiai Köztársaságot, amelyben a fekete többséget hallgatásra ítélték«. Ezen természetesen az sem változtat, hogy az igen kor­látozott jogkörű és köztu­dottan a fehér telepes kor­mány fizetett alkalmazottai­nak tekinthető törzsfőnökök tanácsa ígéretet kapott arra, hogy a jövőben helyet kap a szenátusban. A parlament­nek ebben a házában nem hoznak döntéseket s az elé­jük terjesztett törvényjavas­latokat legfeljebb csak el­odázhatják. Ott viszont, ahol a törvényeket hozzák: a kép­viselőházban, . a 65 mandá­tumból tizenötöt mondhat­nak magukénak a színes bő­rűek, noha számuk — leg­alább hússzorosa a rhodesiai fehéreknek. MINDEN FELTÉTEL adott tehát ahhoz, hogy — miként Ian Smith miniszterelnök fo­galmazott: — »az országban örök időkre megbízható ke­zekben maradjon a hata­lom«. Túlbecsülnénk viszont a miniszterelnököt és híveit, ha feltételeznénk, hogy a Londontól való elszakadás »művének« megkoronázása kizárólag az ő érdemük. Bármilyen furcsának is tűn­het, a legnagyobb ösztönzést éppen a brit kormánytól kapták. Harold Wilson 1966- ban és 1968-ban — mindkét alkalommal egy cirkáló fe­délzetén — találkozott a »szakadár« Smith-szel és mindössze »az ajtó még mindig nincs véglegesen be* csapva!« — önbiztatással vette .tudomásul, hogy Smith a leglojálisabb brit terveket is megtorpedózza. Az Afrikai Egység Szer­vezetben tömörült afrikai ál­lamok, sőt a nemzetközösség néhán— színes tagállama jó néhányszor követelte Lon­don fegyveres beavatkozását Dél-Rhodesiában. 'S miköz­ben Wilsonék nem haboztak erőszakot alkalmazni a ka- rib-tengeri Anguilla szigetén vagy fegyveres katonaságot küldeni az észak-írországi kormány támogatására, a legmerevebben elzárkóztak attól, hogy az »erőszakos megoldás« szándékával gya­núsíthassák őket Dél-Rhodé- siával kapcsolatban. Wilson 1965-ben — Smith első kihívásának idején — a világ országainak többsége által elvben elfogadott gaz­dasági büntető szankciókban látta a csodaszert, amely — mint akkor nyilvánosan »megjósolta«, — »hónapok alatt térdre kényszeríti a rhodesiai rezsimet«. A gaz­dasági bojkott azonban. ha­tástalan maradt: a tőkés nagyhatalmak jó része rej­tett utakon, harmadik és ne­gyedik partnerek „közbeikta­tásával jócskán növelték ke­reskedelmi kapcsolataikat Salisbury val. Dél-Rhodesia így ez idő alatt megsokszo rozhatta az iparosítást és csupán tavaly 3,2 százalék­kal növelte a bruttó társa­dalmi termelést, exportja pe­dig meghaladta a 150 millió dollárt. A NÉPSZAVAZÁS azon­ban nem változtat azon: alig akadhat olyan ország, amelv — a diplomáciai elismeréssel — nyilvánosan is deklarálná, hogy egyetért azzal az ana­kronisztikus tervvel, amely- lyel Smithék meg akarják állítani az órát Afrikában. Vertes Éva Fegyverkutató gép A Florida felé tartó amerikai repülőgépek utasait szigorú vizsgálatnak vetik alá, hogy nincs-e náluk fegyver. Egy gép előtt kell elhaladniuk, amely jelzi a fémtárgyakat az utas zsebében. Így akarják megakadályozni, hogy folyta­tódjanak a fegyveresek repülőgép-eltérítő akciói Kubába. (Telefotó: AP—MTI—KS) SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. június 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom