Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-24 / 143. szám
Megalakult az új francia kormány Csehszlovák vezetők a dolgozók gyűlésein Szombaton és vasárnap Csehszlovákia sok helységében tartottak béke-nagygyűléseket, valamint történelmi évfordulók alkalmából rendezett ünnepségeket, amelyeken állami vezetők is megjelentek. Novy Jicin észak-csehországi gyárvárosban »-az ipar ünnepén« a dolgozók között megjelent Cernik miniszterelnök és Erban, a Nemzeti Front elnöke. Cernik a járási és városi nemzeti bizottságok együttes ülésén népgazdasági kérdésekkel foglalkozva felhívta a figyelmet a nagyobb munkafegyelem megteremtésének szükségességére és a vezetők tekintélye erősítésének fontosságára. Kijelentette, hogy nem lehet tovább eltűrni, hogy a bérek sokkal gyorsabban emelkedjenek, mint a munka termelékenysége. A kormány véget vet a fegyelmezetlenségeknek és a népgazdaságban mutatkozó negatív jelenségeknek, de nem kíván visszatérni az utasít- gató irányítás elavult formáihoz — hangsúlyozta a miniszterelnök. Erban a szélsőséges erők és jelenségek elleni harcra szólított fel. A Zbiroh város fennállásának hatszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Razl cseh miniszterel- I nők rámutatott, hogy a válság nem a rendszerből, hanem az irányítás hibáiból keletkezett. Az üzemek jelentős részében a termelés csökken, és ezért erélyes kézzel meg kívánják állítani az indokolatlan béremeléseket — mondotta. (MTI) Vasárnap este közzétették az új francia kormány névsorát. A legfontosabb tárcák megoszlása a következő: miniszterelnök Jacques Chaban- Delmas (UDR), hadügyi államminiszter: Michel Debré (UDR), kulturális ügyek állam- minisztere: Edmond Michelet (UDR), parlamenti ügyeli államminisztere: Roger Frey (UDR), igazságügy-miniszter: René Pleven (centrista), külügyminiszter Maurice Schumann (UDR), belügyminiszter: Raymond Marcellin (független köztársasági), gazdasági és pénzügyminiszter: Valery Gis- card d'Estaing (független köztársasági), mezőgazdaságügyi miniszter: Jacques Duhamel (centrista). miniszterelnökének, kinevezése alkalmából. A szovjet miniszterelnök kifejezte meggyőződését, hogy a Szovjetunió és Franciaország között kialakuló kölcsönös megértés a jpvőben tovább mélyül majd a két ország népeinek érdekében, az európai feszültség enyhülésének és a "nemzetközi biztonságnak az érdekében. Francia lapvélemények A hétfő reggeli párizsi lapok vezércikkei a vasárnap este megalakított új francia kormány összetételét komkormány — írja a cikkíró, I.ouis Luc —, politikai irányzatában a nagybankok és a nagyipar követelményeit kívánja kielégíteni a nép többségének rovására. A Figaro vezércikke elégedetten üdvözli az új kormány összetételét. A gaulle-izmus meghátrálását mutatja a volt külügyminiszter, Debré, átirányítása a hadügyek élére. Schumann külügyminiszteri kinevezése, csakúgy, mint René Pleven belépése a kormányba, olyan külpolitikát ígér, amely kevésbé lesz merev, mint az, amelyet 11 éve gyakoroltak. Európai nyitás? Atlanti nyitás? — lehetséges. Az úi külügyminiszter beszéde Chaban-Delmas, az új francia miniszterelnök látogatást tett Pompidou elnöknél az Elysée-palotában. Képünkön: A miniszterelnök a látogatás után újságíróknak nyilatkozik. (Teleiotó: AP—MTI—KS) Maurice Schumann, Francia- ország ,új külügyminisztere, hétfőn Párizsban a nemzetközi orvosgyűlés megnyitó ülésén kijelentette, hogy a francia kormány folytatni kívánja De Gaulle eddigi külpolitikáját. Hangsúlyozta, hogy ez a külpolitika Franciaország és Európa függetlenségén alapul, s a világ békéjét szolgálja. Párizsban politikai megfigyelők óva intenek attól, hogy Schumann kijelentését szó szerint vegyék, hiszen Schumann, aki hosszú évekig szorgoskodott a nyugat-európai egység érdekében, tagja volt annak a kereszténydemokrata képviselőkből álló csoportnak, amely 1962-ben azért mondott le, mert helytelenítette De Gaulle »negatív beállítottságát« az európai politikában. (MTI) Békeüzenetet hozott a staféta / Hans Jochen Bothe, a mexikói olimpia aranyérmes evezőbajnoka átadja Isabelle Blum asszonynak, a berlini nemzetközi béketalálkozó elnöksége koordináló elnökének azt a ládikát, amely a balti országoknak a békére és az európai biztonságra vonatkozó üzenetét tartalmazza. A ládikát staféta hozta, amely Helsinkiből indult és a Szovjetunió és Lengyelország területén át érkezett az NDK fővárosába. Középen, szemüveggel Günther Drefahl professzor, az NDK Béketanácsának elnöke. (Telefotó: ZB—MTI—KS) Az új kormánynak pontosan annyi tagja van, mint az előzőnek volt, közülük 11-en voltak tagjai Couve de Murville kormányának. Csütörtökön kerül sor Chaban-Delmas kormánya nyilatkozatának elmondására a parlamentben. Koszigin üdvözlete Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, üdvözlő táviratot küldött Jacques Chaban-Delmas- nak, a Francia Köztársaság mentálják. 'Legtöbb megjegyzést a külügyminisztérium élén történt változás, Michel Debré új beosztása és Edgar Faure-nak a. kormányból való kilépése váltotta ki. Ä kommentátorok abban is megegyeznek, hogy a személycserék és a centrista politikusok belépése elsősorban a tábornok európai (közös piaci) politikája tekintetében mutatnak változás lehetőségére. Az Humanité vezércikke címében kiemeli: ChabanDelmas »a múlt irányába nyitott«. Kormányát a különböző reakciós frakciókkal Dóvítette ki. Ez kiszámítottan adagolt Rockefeller kötelezte Nelson Rockefeller New York-i kormányzó, Nixon elnök különmegbízottja 24 órás uruguayi látogatása befejeztével vasárnap hazautazott az Egyesült Államokba. Rockefellert az amerikai imperializmus elleni tiltakozás széles körben terjedő hullámai megakadályozták, hogy eredeti tervének megfelelően Montevideóban találkozzak az uruguayi elnökkel. A találkozóra a hadsereg által »megszállva tartott« és három hadihajó által »védelmezett« Punta del Este tengerparti fürdőhelyen — amely felett szüntelenül lökhajtásos vadászgépek repültek el — került sor. A tanácskozás ideje alatt tüntetők nagyobb csoportja helyi bankokat és több amerikai vállalatot támadott meg. A ki- \ ezén\ élt háromezer főnyi katona és gépesített rendőség — amely az uruguayi rendőrség és fegyveres erők összlétszámúnak tíz százaléka — szétszórta a tüntetőket, akiknek legtöbbje diák volt. Rendőrségi golyók megsebesítettek két asszonyt. Rockefeller és az elnök tárgyalásainak befejeztével Nixon személyes megbízottja, aki egyúttal New York-i kormányzó is, sajtóértekezletet tartott, 'emelvén lényegében beismerte, hogy a 9 évvel ezelőtt meghirdetett »Szövetség a haladásért« program kudarcot vallott. A sajtóértekezlet tartama alatt montevideói szabadság- harcosok behatoltak a rádió épületébe és a személyzetet egy előre elkészített nyilatkozat leadására kényszerítették, amelyben elítélték Rockefeller látogatását. A rendőrség kénytelen volt kikapcsoltatni a villanyt az uruguayi főváros jelentős részében, hogy ily módon megakadályozza a szabadságharcosok Rockefel- ler-ellenes nyilatkozatának ismételt elhangzását, amely az »imperializmus, megbízottjának« nevezte Nixon képviselőjét. Rockefeller ezzel befejezte Nixon megbízásából lebonyolított »ténymegállapító« kőrútjának harmadik menetét. A negyedik — s egyben befejező — menetre június 29-én kerül sor, amikor a New York-i kormányzó Buenos Airest, az argentin fővárost keresi fel. Több argentin városban a dolgozók újabb tömegtüntetéseket rendeztek a katonai rendszer túlkapásai elleni tiltakozásképpen. Rosario városában a rendőrség és a tüntetők közti összecsapásokban többen megsebesültei;, a rendőrség sok tüntetőt letartóztatott. (MTI) 2 Fajgyűlölők „Eié^szavezása" MIKÖZBEN az ENSZ Biztonsági Tanácsa vitát folytat a rhodesiai helyzetről és a felszólalók túlnyomó többsége elítéli, hogy a Smith-rendszer a fehér telepesekkel »népszavazás« útján véglegesítse kisebbségi uralmát, Salisburyben a június 20-i szavazással betetőzték és befejeznék azt a folyamatot, amely 1965 novemberében, a függetlenség egyoldalú kikiáltásával kezdődött ezen az Afrika déli részén elterülő egykori brit gyarmaton. Az idén májusban előterjesztett referendum ugyanis — amelyre Smith az »igen«-t kérte, azt tartalmazza, hogy az alkotmány értelmében Dél-Rhodesia köztársasággá válik és ezzel elszakítja az utolsó köteléket is, amely ma még a brit koronához fűzi. Még sincs szó valódi függetlenségről, arról, hogy Dél-Rhodesia népe megszabadulna a gyarmatosítás örökségétől. Hiszen — amint ezt a pénteki szavazásban részvevők aránya is mutatja — a fehér telepesek afrikai paradicsoma a jöyő- ben még inkább azzá válik. A népszavazás célja ugyanjs az volt, hogy »törvényesen« is kizárja immár annak lehetőségét, hogy az ország óriási többségét kitevő néger és más színes bőrű lakosság megkaphassa legelemibb jogait. A megközelítőleg 225 000 fehér rhodesiai- ból alig több mint 90 ezer szavazópolgár dönt 4,5 millió néger jogairól, akik közül mindössze hatezren vehetnek részt a szavazásban. Az igen szavazatok így azt jelentik — a Frankfurter Allgemeine Zeitung című nyugatnémet lap szavaival —, hogy »a fehér kisebbség megteremti azt a Rhodesiai Köztársaságot, amelyben a fekete többséget hallgatásra ítélték«. Ezen természetesen az sem változtat, hogy az igen korlátozott jogkörű és köztudottan a fehér telepes kormány fizetett alkalmazottainak tekinthető törzsfőnökök tanácsa ígéretet kapott arra, hogy a jövőben helyet kap a szenátusban. A parlamentnek ebben a házában nem hoznak döntéseket s az eléjük terjesztett törvényjavaslatokat legfeljebb csak elodázhatják. Ott viszont, ahol a törvényeket hozzák: a képviselőházban, . a 65 mandátumból tizenötöt mondhatnak magukénak a színes bőrűek, noha számuk — legalább hússzorosa a rhodesiai fehéreknek. MINDEN FELTÉTEL adott tehát ahhoz, hogy — miként Ian Smith miniszterelnök fogalmazott: — »az országban örök időkre megbízható kezekben maradjon a hatalom«. Túlbecsülnénk viszont a miniszterelnököt és híveit, ha feltételeznénk, hogy a Londontól való elszakadás »művének« megkoronázása kizárólag az ő érdemük. Bármilyen furcsának is tűnhet, a legnagyobb ösztönzést éppen a brit kormánytól kapták. Harold Wilson 1966- ban és 1968-ban — mindkét alkalommal egy cirkáló fedélzetén — találkozott a »szakadár« Smith-szel és mindössze »az ajtó még mindig nincs véglegesen be* csapva!« — önbiztatással vette .tudomásul, hogy Smith a leglojálisabb brit terveket is megtorpedózza. Az Afrikai Egység Szervezetben tömörült afrikai államok, sőt a nemzetközösség néhán— színes tagállama jó néhányszor követelte London fegyveres beavatkozását Dél-Rhodesiában. 'S miközben Wilsonék nem haboztak erőszakot alkalmazni a ka- rib-tengeri Anguilla szigetén vagy fegyveres katonaságot küldeni az észak-írországi kormány támogatására, a legmerevebben elzárkóztak attól, hogy az »erőszakos megoldás« szándékával gyanúsíthassák őket Dél-Rhodé- siával kapcsolatban. Wilson 1965-ben — Smith első kihívásának idején — a világ országainak többsége által elvben elfogadott gazdasági büntető szankciókban látta a csodaszert, amely — mint akkor nyilvánosan »megjósolta«, — »hónapok alatt térdre kényszeríti a rhodesiai rezsimet«. A gazdasági bojkott azonban. hatástalan maradt: a tőkés nagyhatalmak jó része rejtett utakon, harmadik és negyedik partnerek „közbeiktatásával jócskán növelték kereskedelmi kapcsolataikat Salisbury val. Dél-Rhodesia így ez idő alatt megsokszo rozhatta az iparosítást és csupán tavaly 3,2 százalékkal növelte a bruttó társadalmi termelést, exportja pedig meghaladta a 150 millió dollárt. A NÉPSZAVAZÁS azonban nem változtat azon: alig akadhat olyan ország, amelv — a diplomáciai elismeréssel — nyilvánosan is deklarálná, hogy egyetért azzal az anakronisztikus tervvel, amely- lyel Smithék meg akarják állítani az órát Afrikában. Vertes Éva Fegyverkutató gép A Florida felé tartó amerikai repülőgépek utasait szigorú vizsgálatnak vetik alá, hogy nincs-e náluk fegyver. Egy gép előtt kell elhaladniuk, amely jelzi a fémtárgyakat az utas zsebében. Így akarják megakadályozni, hogy folytatódjanak a fegyveresek repülőgép-eltérítő akciói Kubába. (Telefotó: AP—MTI—KS) SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. június 21.
