Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-21 / 141. szám

R moszkvai fő dokumeistuin K ■ őrünk legbefolyásosabb politikai ere­iéinek, a kommunista mozgalomnak egyenesen történelmi szerepéből és küldetéséből fakadó kötelessége, hogy a vi­lág bonyolult folyamatait sokoldalúan, mar­xista—leninista módon elemezze és a test­vérpártok kollektív munkájával, tapasztala­taik egybevetésével megjelölje harci oszta­gainak feladatait a forradalmi folyamat to­vábbi kibontakozásában. Erre elkerülhetet­lenül szükség van az imperializmus elleni ki­élezett harc időszakában, amikor e harc kö­vetelményeinek megfelelő, minden kommu­nista párt és antiimperialista erő által cse­lekvőén támogatható elvi platform és akció- program a küzdelem sikerének feltétele. A moszkvai nemzetközi tanácskozáson a testvérpártok eleget tettek a rájuk háruló in­ternacionalista kötelezettségnek. Elvileg szi­lárd, marxista—leninista elemzésen alapuló politikai platformot hoztak létre, amely min­den bizonnyal hatékony eszmei és politikai fegyver lesz a kommunisták és mindazok ke­zében, akik készek összefogni az emberiséget fenyegető új háború veszélyének elhárítása érdiekében, a béke védelmében, vagyis — ami ezzel egyértelmű — az imperializmussal szemben. A tanácskozás fő dokumentuma, amely-azt taglalja, melyek az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és mit kell tenni a kommunista és munkáspártok, az ösz- szes antiimperialista erők akcióegysége ér­dekében, mindenekelőtt a világhelyzet pontos elemzésével tűnik ki. S aki politikával foglal­kozik, iránta érdeklődik, jólxtudja, hogy e kérdésben nagyon ellentmondó véleményeket hallani: támadásban van-e a forradalmi vi- lágmozgalam, helyesck-e a korunk jellegére, tartalmára és alapvető tendenciáira vonatkozó korábbi értékelések — ilyen s hasonló kérdé­sek hallhatók. A testvérpáirtok elemzése vi­lágos választ ad: a forradalmi világmozgalom, egyes osztagainak nehézségei és kudarcai el­lenére, folytatja támadását. Ezt az imperializ­mus sorozatos edlen támadásokkal próbálja megállítani. Bár az ellenfél komoly és vesze­delmes, korunkban már képtelen visszaszerez­ni a kezdeményezést és visszafelé fordítani a világ fejlődését. De még ebben a helyzetben sem mond le négy, világosan körvonalazható céljának eléréséről: gyengíteni a szocializ­mus állásait, elnyomni a népek nemzeti fel­szabadító mozgalmát, akadályozni a kapita­lista országok dolgozóinak asztályharcát, fel­tartóztatni a kapitalizmus hanyatlásának visz- szafordíthatatlan folyamatát. S hogy céljait ne érhesse el, hogy ne hozhasson még ször­nyűbb csapásokat az emberiségre, a mun­kásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek össze kell fogniuk vele szemben. Ez rz a helyzetértékelés, amelyre a kom­munista és munkáspártok túlnyomó többsége ma támaszkodik, s ennek alapján vette szám­ba Moszkvában is — a dokumentum máso­dik fejezetében — az antiimperialista erők helyzetét és lehetőségeit. A világon ma három nagy erő — a szocia­lista világrendszer, a nemzetközi munkásosz­tály és a nemzeti felszabadító mozgalom — áll szemben az imperializmussal. Belső helyzetük és egységűit dönti el, milyen hatékonyan tud­ják felvenni a harcot. A testvérpártól e téren sem hunynak szemet a nehézségek felett, de beható elemzés alapján úgy vélték, hogy mind a három áramlat rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, tapasztalatokkal, amelyek szükségesek a sikeres küzdelemhez. Az anti- imperialista harc távlatai szempontjából el­sőrendűen fontos » a szocialista rendszer, s a munkás és a nemzeti felszabadító mozgalmak szövetségének megerősödése«. A dokumentum fontos sajátossága: tiszta, jói követhető logikája, világos rendező elve. Az imperializmus helyzetének vizsgálata (I. fejezet) és a vele szemben álló erők szám­bavétele (II. fejezet) után ad választ arra: mit is kell tehát tenni. A válasz egy szó: össze­fogni. Milyen alapon? Azon, hogy közös az ellenség, az imperializmus, közös az érdek, a béke. Milyen célok érdekében? Segíteni a hős vietnami népet, elhárítani a világ látomás ve­szélyt, megvalósítani a békés egymás mailett élést, megakalályozni az atomfegyver kezest, létrehozni az európai biztonságot, megszaba­dulni a gyarmatosítás minden formájának szégyenétől, megsemmisíteni a fasizmus, a fajgyűlölet csíráit is. Kikkel kell összefogni? Munkásokkal, pa­rasztokkal, értelmiségiekkel, az ifjúságii és az öregekkel, a különböző politikai felfogású, filozófiai és vallási meggyőződésű társadalmi rétegekkel, mindenkivel, aki megőrizte hű­ségét a béke és a népek közötti barátrág egyetemes eszményei iránt. A kommunisták tehát a legszélesebb körű akcióegységre szólítják a népeket, egy világ­méretű összefogás zászlóvivői — ez a do­kumentum nagy tanulsága. De nem feledik, sőt előtérbe helyezik sa­ját feladataikat A dokumentum rendkívül hangsúlyos, negyedik része kimondja: a kom­munista és munkáspártok tömörítése minden imperialistaedlenes erő egyesítésének legfon­tosabb tényezője. Éppen ezért a tanácskozás részvevői kijelentették: a testvérpártok néhány nézetkülönbsége ellenére is eltökélten és egységes frontban harcolnak az imperializ­mus ellen. E rövid áttekintés is mutatja, hogy a kom­munisták, a dolgozóik, valamennyi haladó erő megtalálja a dokumentumban az imperialista­ellenes harc konkrét akcióprogramját. S minthogy ez a program világosan megjelöli a fő ellenséget, a harc fő irányait és eszközeit, mozgósító ereje is rendkívüli. | airadandót, történelmi értékűt alkotott tehát a moszkvai tanácskozás. Üze­nete azóta már országhatárok felett, kontinenseket átívelve száll: »A szocialista országok népei, proletárok, tőkésországok de­mokratikus erői, felszabadult és elnyomott népek, fogjatok össze... ■« Pálos Tamás A rhodesiai szavazásról mm A választási komédia során Smith miniszierelnök felesé­gével együtt járult az urnákhoz. (AP — Képtávírón érkezett) A Smith-féle fehéi;telepes rendszer rendezésében pénte­ken sor került Rhodesiában arra a népszavazásnak neve­zett komédiára, melynek ke­retében az összlakosság el­enyésző hányadát kitevő 90 000 kiválasztott az urnákhoz já­rult, hogy feleljen a rendszer két kérdésére: óhajtja-e a köztársaság kikiáltását és az alkotmány módosítását? A számadatok minden kom­mentárnál világosabban be­szélnek: Rhodesiában 237 ezer fehér és négy és fél millió af­rikai el. A 90 000 szavazásra jogosult állampolgár közül több mint 80 090 európai, az afrikai lakosság nevében pedig jórészt azok a törzsfőnökök, illetve közigazgatási alkalma­zottak szavaztak, akik rend­szeres fizetést húznak a kor­mánytól és ennek megfelelően jó kapcsolatokat tartanak fenn az európai uralkodó réteggel. A szavazás előestéjén, csü­törtökön este Srrvth miniszter­elnök beszédet mondott, ismé­telten figyelmeztetve arra, hogy ő és pártja semmiképpen sem szándékozik utat engedni a »többségi uralom elve» gya­korlati megvalósításának. A »népszavazásra« feltett kérdések megszavazása — va­lószínű annyit fog jelenteni, hogy Smith és kormánya fel­hatalmazást nyer egy olyan rendszer meg terem lesére, amely ha lehet, még a dél­afrikai fajüldözők módszerein is túltesz. A köztársaság ki­kiáltása ugyanakkor elvágja a brit—rhodesiai megegyezés le­hetőségét is. Afrikai szervezetek Dar es Salaam-i szóvivői pénteken a rhodesiai fehértelepes rend­szer »népszavazásának« nap­ján úgy nyilatkoztak, hogy a választási komédia megerősíti a fajüldöző kisebbségi uralom elleni harc ürügyét. Az afrikai egységszervezet Dar es Salaam-i központtal működő felszabadítási bizott­ságának szóvivője azt hangsú­lyozta, hogy a »népszavazás« következtében fokozódni fog a rhodesiai szabadságharcosok­nak nyújtott támogatás. (MTI) Börtönök és fegyverek Görögországban M BÉRLI N GU ER Ezen m úton Icsll haladni Zürichből jövet csütörtökön I Ián ez a konferencia legna- a késő esti órákban érkezett gyobb értéke. Ismeretes, hogy vissza Rómába a kommunista | mindig is ennek a módszer­es munkáspártok moszkvai ér­tekezletén részt vett olasz pártküldöttség. A repülőtérre örtént megérkezésekor Ber- "inguer, az OKP főtitkárhe­lyettese. a küldöttség vezetője .. sajtó képviselői előtt a kö­vetkező nyilatkozatot tette: — Pozitívan ítéljük meg a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletét Már önmagában az a tény, hogy 75 párt képviselői ültek össze, mozgalmunk sikerét mutatja. Legfontosabb, hogy a tanács­kozás mindenki számára bebi­zonyította. a kommunisták ké­pesek építő szellemben meg­vitatni a mai világ legeleve­nebb és leginkább megnyilvá­nuló problémáit, kezdve a bé­ke kérdéseitől az embereknek és népeknek az elnyomás és elmaradottság minden formá­jától való felszabadulása prob­lémájáig. A lényeges kérdések tekintetében az internaciona­lizmus megerősödve került ki a konferenciáról; a tanácsko­zás kötelezettséget vállalt, hegy megszilárdítja a világ kommunistái, továbbá haladó és demokratikus erői közötti szolidaritási, s együttes erővel harcol a közös célok valóra- váltásáért. — A moszkvai tanácskozás ezenkívül megmutatta, hogy a problémák nyílt megvitatása, a vélemények egybevetése — ázoké is. amelyek tekintetében véleménykülönbségek vannak — és a viták széles körű nyil­vánossága mozgalmunk erejé­nek és tekintélyének, nem pe- o’ig gyengeségének a jele. Ta- j nek az érvényességét hangoz­tattuk, mert véleményünk sze­rint csak ezen a£ alapon le­hetséges előbbre vinni a még szilárdabb egység megterem­tésére irányuló erőfeszítéseket, csak így lehet megteremteni a mozgalmunk különböző szek­torai közötti jobb megértést és így lehet dolgozni a meg­levő ellentétek elsimításán. — Tisztában vagyunk azzal, hogy a célkitűzések megvaló­sításához vezető út, a szaba­dabb és türelmesebb módszer érvényre juttatása nem lesz könnyű. A moszkvai értekez­let azonban megmutatta, hogy előre lehet és kell haladni ezen az úton. Ez az a vonal, ame­lyet internacionalista felelős­ségünk tudatában és teljes au­tonómiában továbbra is ma­gunkévá teszünk. S ez az, ami a tanácskozás során tevékeny­ségünket és munkánkat át­hatotta. (MTI) ATHÉN BOGJATI KERÜ­LETÉBEN van egy börtön­tábor; kétszáznál több fegy- őr őrzi itt a katonai junta bíróságai által legsúlyosabb börtönbüntetésre ítélt foglyo­kat. Néhány napja az újra megerősített őrség szigorú parancsot kapott: az eddigi­nél is nagyobb körültekintés­sel kell őriznie a június első napjaiban megszökött, majd négynapi távoliét után bör­tönébe újra visszahurcolt Alekszandrosz Panagulisz egykori hadnagyot. Panagu- liszt a múlt év novemebré- ben egy Papadopulosz mi­niszterelnök elleni — egyéb­ként sikertelen — bombame­rénylet és »rendszerellenes összeesküvés« vádjával ha­lálra ítélték, majd a nem­zetközi közvélemény nyomá­sára eltekintettek az ítélet végrehajtásától. A Panagu- lisz-ügy körül kérdőjelek egész sora magasodik fel: a görög ellenállási mozgalom és az emigrációban élő ha­zafiak egyöntetűleg azt állít­ják, hogy a szökést a junta rendezte meg; egy Morakisz nevű fegyőr altiszt segítsé­gével beugratták a fiatal tisz­tet, mégpedig azért, hogy a is FORRÓ lVYÍRkt Az E£yes“H Államokban elkezdődött a feszültségekkel és j n ii vr ii ■ it társadalmi robbanásokkal terhes »hosszú, forró nyár«. Képünkön: A michigani egyetem tüntető diáksága ellen felvonult a mintegy 300 tagú, álllg felfegyverzett rendőri különítmény. (AP — Képtávírón érkezett) szökés ürügyén újabb letar­tóztatássorozatot rendelhesse­nek eb Panagulisz úgynevezett szö­késének időpontjában már jó néhány nyugalmazott kato­natisztet tartóztattak le azzal a váddal, hogy aktív tiszte­ket próbáltak beszervezni egy kormányellenes mozga­lomba. A nyugalmazott tisz­tek jórészt fiatal emberek; akkor bocsátották el őket a szolgálatból, amikor a puccs útján uralomra került kato­nai junta kénytelen volt fel­ismerni, hogy a tisztikarban rendkívül erőteljes monar­chist mozgalom szervezke­dik és egyre nő a jelenleg Olaszországban, száműzetés­ben élő Konstantin király híveinek tábora. (Természe­tesen a monarchists tisztek­ről, szervezkedésükről sem­miképpen sem mondhatjuk el, hogy ez a társaság és szer­vezet a demokrácia helyre­állításáért küzd; az emigráns demokraták egyik kiemelke­dő vezetője, Andreasz Pa­pandreu világosan elhatárol­ta magát a királypárti cso­portosulásoktól.) AZ ATHÉNI TERROR egyre több jogtipró ítéletben mutatkozik meg — nem is szólva arról, hogy a nemzet­közi közvélemény a sajtóból és egyes emberbaráti szerve­zetek jelentéseiből arról is tud, hogy' részben Athén környéki átmenő táborokban, részben a görög szigetvilág­ban, elhagyatott, sziklás, nap­égette partokon berendezett koncentrációs táborokban, mindenféle törvényes alap, eljárás, ítélet nélkül leg­alább tízezer görög hazafi sínylődik. Tavasszal az egész világközvélemény mély fel­háborodással fogadta a Gri- gorisz Farakosz, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja és ti­zenöt más görög hazafi tár­gyalásáról szóló híreket; Fa- rakoszt a katonai bíróság életfogytiglani börtönre ítél­te. Május derekán ugyanaz a katonai bíróság »rendszer- ellenes összeesküvők« újabb csoportjára mondott ki élet­fogytiglani és 5—12 éves bör­tönbüntetéseket. Az egyik angol lapnak az athéni sajtó kurta híradásaiból összeállí­tott statisztikája szerint má­jus második és harmadik he­tében csak a nyilvánosságra hozott ítéletek mérlege ez: »ötven hazafi hatszáz éves börtönbüntetése ...« A teljes képhez tartozik, hogy a leg­több bírósági tárgyalásról tilos tudósítást adni. Van persze abban valami meghökkentő, hogy amikor a nyugati sajtó egyes kommen­tátorai megbízható adatok sorával alátámasztva bélyeg­zik meg a puccsal uralomra jutott katonai diktatúra ter­rorját. Görögország bőségesen kap támogatást a nyugati világtól. London nemrég pél­dául bejelentette: az angol kormány úgy döntött, hogy Görögország három hadihajót kap Angliától és az angol ál­lami elektromos ipari válla­lat nukleáris erőművet szál­lít Athénnak... 1968-ban Athén több mint 120 millió dollár, viszonylag kis kamat­terhű kölcsönt kapott az NSZK-tól, az Egyesült Álla­moktól és Angliától. S ami­kor Patakosz belügyminisz­ter (»a fekete ezredesek cso­portjának egyik főnöke Pa­padopulosz jobbkeze, a ter­ror meehorv--fiúsának irá­nyítója) Washingtonban járt, a sajtó nem minden alap nélkül állapíthatta meg, hogy Nixon is. hadügyminisztere és külügyminisztere is »me­leg barátsággal« nyilatkoztak az amerikai—görög viszony­ról. A terror éppúgy minden­napos ma Görögországban, mint a gazdasági bomlás; még a kozmetikázott statisz­tika is csak az ipari kapa­citás mintegv 70. százalékos kihasználásáról ír és bár a munkanélküliség számadatait elhallgatták, azt nvilvános- ságra kellett hozni, hogy 1903 végiig úribb ötvenezer ember vádorolt ki munkát keresve Nyugat-Európába és a tengerentúlra. \T ATHÉNI URAK .TÖL TUDJÁK: a nyugati sajtó álszent kirohanásai a terror- perek és a diktatúra könyör­telensége ellen egyáltalán nem komolyak. A N & TO ke- let-földköri-tengeri szárnya számára Görögország szerepe nélkülözhetetlen; így hát a haragos szavak mögött Athén maximális támogatást, pénzt és fegyvert kap bírálóitól. G. M. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. június 2L

Next

/
Oldalképek
Tartalom