Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-03 / 125. szám

A francia elnökválasztás első fordulója Raymond Marcellin francia belügyminiszter hétfőn reggel sajtóértekezleten közölte az el­nökválasztás június 1-én megtartott első for­dulójának hivatalos eredményét. Az adatok a következők: Szavazásra jogosultak száma 28 998 343 Leadott szavazatok száma 22 33G 567 Georges Pompidou 9 858 824 44,14 százalék Alain Poher 5 221 022 23,38 százalék ■Jacques Duclos 4 787 665 21,43 százalék Gaston Defterre 1 130 0S0 5,06 százalék Michel Rocard 815 512 3,65 százalék Alain Krivine *37 758 1,06 százalék lands Ducatcl 283 73« 1,28 százalék Nagy sikert ért el a választásokon Jacques Duclos, akit a dolgozók és demokraták mil­liói támogattak szavazatukkal — jelentette ki Waldeck Rochet, az FKP főtitkára a fran­cia elnökválasztások első fordulójának ered­ményeivel kapcsolatban. A választási eredmények azt mutatják — állapította meg Waldeck Rochet —, hogy a Francia Kommunista Párt a demokrácia cj°n_ tő ereje, a szocializmus nagy pártja. Most még inkább világos, hogy az FKP nélkül nem lehet semmiféle valóban baloldali, va­lóban reformpolitikát alkotni. A francia dolgozók alapvető tömege sza­vazott Jacques Duclos jelölésére, mivel őt tartják a munkás- és demokratikus erők egysége jelöltjének, hiszen az összes dolgo­zók és demokraták jövője az egységben van — mondotta Georges Séguy, a CGT főtitkára, s egyúttal bejelentette, hogy a CGT a má­sodik fordulóban tartózkodik a szavazástól. A hétfő reggeli francia lapok címeikben és kommentárjaikban Georges Pompidou-t és Jacques Duclos-t tekintik az elnökválasztás első fordulója nyertesének és Alain Poliert, en pedig Gaston Defferre-t a vesztes­nek. Az Humanité főcíme: A párt jelöltjének nagy sikere: csaknem ötmillió szavazatot ka­pott Jacques Duclos, a szocialista párt drá­gán fizette meg egységbontó politikáját. A reakció jelöltjei közül Pompidou messze Jacques Duclos, a Kommunista Párt jelöltje több szavazatot kapott a franciaországi el­nökválasztáson, mint a baloldal többi jelöltje együttvéve. Képünkön: Duclos Párizs egyik külvárosában a szavazóurnánál. (Telefoto — AP—MTI—KS) megelőzi Pohert. A lap vezércikkében meg­állapítja, hogy Duclos ragyogó eredményt ért el és növelte mind számban, mind pedig százalékarányban a kommunista pártnak az 1968. júniusi parlamenti választáson megszer­zett szavazatait. A Combat vezércikke szerint az elnökvá­lasztás nagy vesztese az első fordulóban Alpin Poher és a nem kommunista baloldal. A június 1-i szavazás két nyertese, Pompidou és Duclos, akikről el kell ismerni, hogy a kampány legjobb szereplői voltak. Közös a harcunk A MOSZKVAI TANÁCSKOZÁS ELE Amióta nyilvánosságra hozták, hogy a kommunista és munkáspártok 1969. júniusára Moszkvába összehív­ták nemzetközi tanácskozásukat, mind gyakrabban hal­lani a kérdést: lehet-e egységet teremteni a nemzetközi munkásmozgalomban, amelynek egyes osztagai a leg­különbözőbb körülmények között tevékenykednek. A kérdés érthető, hiszen a kommunista pártok ma na­gyon eltérő körülmények között végzik munkájukat. Az egyik párt a szocialista társadalom építését irányítja, a másik pártra a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet feladatai várnak. Egyes pártok fejlett tőkés- országokban működnek, mások a nemzeti felszabadítási mozgalom övezetében vívják harcukat. Az egyik halai­mon lévő párt, a másik ellenzéki tömegpárt, a harma­dik a forradalmi zászlóbontás elején tart. A mozgalom színképe tehát igen tarka. Ennek a sokszínűségnek azonban van egy egységes alaptónusa: a szocializmus és a kommunizmus építésének kö­zös célja, a marxizmus—leni- nizmus közös eszméje. Vilá­gos azonban, hogy az egyes pártok harca — napjainkban sokkal inkább, mint valaha — nemcsak a belső társadalmi és politikai helyzettől, hanem a nemzetközi erőviszonyoktól, a két világrendszer közötti ver­seny, a béke és a háború erői közötti harc kimenetelétől függ. Egységbe fűzi a test­vérpártokat az is, hogy min­denütt ugyanazzal a jól szer­vezett, tapasztalt, ravasz és erős ellenséggel találják szem­ben magukat: az imperializ­mussal. A marxisták—leninisták nem hunynak szemet a viszonyok eltérő volta felett. Felismerik, hogv a pártok — a különböző feltételek és tapasztalatok alapján — nem mindig egy­formán fogalmazzák meg po­litikájukat, .és sokszor más­más formában határozzák meg harcuk taktikáját. Az eltérő sajátosságok tiszteletben tartá­sa mellett azonban mindennél fontosabb az, ami közös, ami összefűz. Világos tehát, hogy az eltérő viszonyok közepette tevékenykedő pártok között is lehetséges, sőt szükséges az egység. Nyilvánvaló azonban, hogy teljes egység rövid idő alatt nem teremthető meg, az egységet leginkább akadályozó fő ellentéteket rövid időn be­lül nem lehet felszámolni. Addig is azonban, amíg hely­reállhat a teljes egység, erő­feszítéseket kell tenni az ak­cióegység létrehozására a leg­fontosabb és a leghalasztha­tatlanabb kérdésben: az im- perialistaellenes harcban. A szocialista országok kom­munista pártjai több fronton is szembe találják magukat a szocializmus megdöntéséi cél­zó imperialista próbálkozások­kal. Az európai szocialista or­szágok vonatkozásában általá­ban a fellazítás módszerét igyekeznek alkalmazni, más földrészeken elmennek a leg­durvább agressziókig, amint azt a Vietnami Demokratikus Körtársaság elleni háborújuk, a Kubai Köztársaság és a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság elleni fegyveres pro­vokációik mutatják. A pártok feladata az imperializmus tak­tikájának hatástalanítása — nemcsak országaikon belül, hanem határaikon kívül is. A fejlett tőkésországokban a kommunista és munkáspár­tok harca a monopoltőke ha­talmának korlátozására, majd megszüntetésére irányul. Cél­juk a dolgozók politikai jogai­nak védelme, a demokrácia kivívása, a munkásosztály ét más dolgozó rétegek életkörül­ményeinek megjavítása. Ez vi­szont nem választható el a fegyverkezési hajsza megszün­tetésétől, az agressziók vissza­szorításától, az imperialisták m egf ékezés étől. Az úgynevezett harmadik világban működő kommunis­ta és munkáspártok éles harc­ban állnak az imperializmus­sal. A tőkésvilág hatalmasai durván beavatkoznak az ázsiai, afrikai és latin-amerikai álla­mok belső ügyeibe, védelmez­ve a monopóliumok érdekeit. Ahol pedig már győzött a nemzeti felszabadító mozga­lom, és a régi gyarmatok he­lyén önálló nemzeti államok keletkeztek, ott agresszióval, gazdasági blokáddal, belső ak­namunkával, puccsokkal igye­keznek visszaszerezni elvesz­tett pozícióikat. Néhány or­szágban a helyi földbirtokos osztály és a burzsoázia lepak- tál az elnyomókkal, hogy fenn­tarthassa kizsákmányoló rend­szerét. A kommunistáknak te­hát a belső és a külső ellen­ség ellen egyaránt küzdeniük kell, mert csakis így hárít­hatják el az országuk sza­badsága és függetlensége, a haladás ellen irányuló impe­rialista támadásokat. E vázlatos áttekintés is mu­tatja, hogy az imperial ista elle­nes harc alapvető feladata minden kommunista és mun­káspártnak, — függetlenül at­tól, milyen társadalmi rend­szerben, milyen fejlettségű or­szágban, melyik földrészen, milyen körülmények között tevékenykedik. Ez indította a pártok túlnyomó többségét ar­ra, hogy a júniusi nemzetközi tanácskozás központi témájá­nak ' azt válasszák, miként le­het akcióegységet teremteni az imperialistaellenes harcban. Pálos Tamás Gusfáv Husák beszámolóba a CSKP KB május 29-i ülésén Dr. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára a kb május 29-i ülé­sén beszámolót tartott. A párt fő feladatai a jelenlegi poli­tikai helyzetben címmel. Bevezetőjében elmondotta, hogy a központi bizottság áp­rilis 17-i ülése óta eltelt hat hét folyamán a kb elnökségi megvitatta a párt- és az álla­mi élet, valamint Csehszlová­kia nemzetközi kapcsolatainak csaknem valamennyi területén kialakult helyzetet és az ápri­lisi plánom szellemében több konkrét intézkedést fogadott el. Célok és intézkedések »Mi az amit, el akarunk ér­ni?-« — tette fel a kérdést Gustáv Husák, majd így- vá­laszolt: O "Helyre akarjuk állítani pártunk egységét a mar­xista—leninista tanítás elvei alapján, a pártépítés és a pártélet lenini elveinek, vala­mint annak a politikai plat­formnak alapján, amelyet ez a központi bizottság elfoga­dott. © Célul tűzzük ki, a kom­munisía part vezető sze­repének helyreállítását társa­dalmunkban, mindenekelőtt a tömegszerve/etekben és a Nemzeti Frontban, az állam vezető szerveiben, a gazdaság es a kultúra területén. # Összességében ki akar • juk doleocmi azokat az intézkedéseket, amelyek szük­ségesek ahhoz, hogy államunk súlyos razdasági problémái megoldódjanak. O Meg akarjuk szilárdíta­ni a szocialista állam­nak a munkásosztály és a dol­gozó nép hatalmi szerveként betöltött funkcióit © Arra törekszünk, hogy elvi alapon rendezzük kapcsolatainkat a Szovjetunió és a szocialista országok test­véri pártjaival. Államunk kül­politikájának alapelvei ezek­re a kapcsolatokra épülnek.-“ Ezt követően Gustáv Husák a szocialista fejlődés 1968. ja­nuárjáig eltelt időszakát ele­mezte. Rámutatott, hogy az el­ső válságjelenségek az ötvenes évek elején jelentkeztek, ami­kor- a pártvezetőség kezdte megsérteni a párt és a társa­dalom életének lenini elveit. A Novotny-féle vezetés gya­korlati kérdésben szektás-dog­matikus álláspontra helyezke­dett. A CSKP KB első titkára ez­után így folytatta: »Az 1968-as esztendő nagy remények és a nagy várakozások időszaka volt a kommunisták és nem kommunisták számára. Nagy lehetőségeket teremtett ahhoz, hogy megtisztítsuk tanításun­kat és politikai gyakorlatun­kat a hibáktól és az eltévelye­désektől.“ A demokratizmus folyamatát azonban — folytatta Husáik — nem szabályozta semmiféle koncepció. A párt olyan ösztönös társadalmi moz­gást engedett meg, amelyben a társadalom antiszocialista erői és a párton belüli oppor­tunista csoportok előtt lehető­ség nyílt a politikai életbe va­ló behatolásra. Az 1968-as év­folyamán ezeknek az erőknek sikerült megkaparintaniuk a hatalom sok fontos politikai eszközét. Befolyásra tettek szert r> saitóban, a rádióban a televízióben, egves párt-alan- szervezetekben, a tömegszer- vezetekben stb. Auofussfus előtt és után Ezeknek az erőknek dön­tővé vált a befolyása 1968. feb­ruárja után, amikor a pártve­zetőség megszüntette a cenzú­rát, de ugyanaltkor nem bizto­sította más eszközökkel esz­mei ráhatását a politikai hata­lom e fontos eszközeire. Emel­lett eltűrték, hogy nyíltan te­vékenykedhessenek olyan nyilvánvalóan szocialistaelle­nes szervezetek, mint például a »A 231-esek klubja«. Elnéz­ték azokat a kísérleteket is, amelyek a szociáldemokrácia visszaállítására, a klerikaliz- mus politikai újjászervezésére irányultak. Ily módon éles bel­politikai harc bontakozott ki a párt, a tömegszervezetek, az államhatalmi eszközök, a gaz­dasági pozíciók birtoklásáért. Husák ezután megállapítot­ta, hogy a kb tavaly novem­berben elfogadott határozata megjelölte a párt és a társa­dalom pozitív céljait és azt az utat, amelyen haladva ezek a célok elérhetők. A lehetőségek ellenére azonban — jelentette ki a CSKP KB első titkára — nem történt meg a párt és a társadalom konszolidálódása. Az okok ebben az esetben is ugyanazok, mint augusztus előtt: az egység hiánya a köz­ponti bizottságban és annak végrehajtó szerveiben, a párt­munka lenini elveinek meg­sértése, a szilárdság hiánya, az ingadozás a vezetés,ben. »A tö­megtájékoztatási eszközök leg­nagyobb része továbbra is a szocialistaellenes jobboldal és opportunista erők befolyása alatt állott. Az elmúlt év no­vembere és decembere. 1969. ianuária ezen erők felforgató törekvéseinek időszaka volt ér Csehszlovákia nemegyszer ju­tott a katasztrófa határáig« — állanitotta meg Husák. »Tlven volt a helyzet amelv bői pártunk központi bizottsá­ga április 17-ón kiutat szándé­kozott keresni. Most. hat hét elteltével, meggyőződéssel ál­líthatjuk. hogy a párttagok és a lakosság zöme megértette ennek a lépésnek a jelentősé­gét és egyetértéssel fogadta az áprilisi plenum döntéseit«. Az elmúlt hat hét során — folytatta Husák — sikerült változásokat elérni a politikai légkörben: a társadalom tuda­tában megszilárdultak az egészséges, a szocialista, a rea­lista tendenciák, és növekvő ellenállás bontakozik ki a szél­sőségesek és a kalandorok ak­ciói ellen. A lenini elvek alapján A tömegtájékoztatási eszkö­zökről szólva, a CSKP KB el­ső titkára a következőket mondta: «-Azért is sikerült változásokat elérnünk a politi­kai légkörben, mert az el­múlt hetekben alaposan meg­szilárdítottuk a párt vezető szerepét a sajtó, a rádió és a televízió területén. Ezután a CSKP jelenlegi helyzetéről szólott. Megállapította, hogy a társadalomban fennálló vál­sághelyzet leküzdésének fő kérdése a párt belső politikai válságának megoldása. A fő dokumentum, amelyből ma tó­indulunk — mondotta Husák —, a központi bizottság no­vemberi határozata. A párt politikai feladatairól elmélkedve — mondotta ez­után Husák — újra kell fogal­maznunk egyes alapvető téte­leket. Le kell szögezni, hogy a CSKP a munkásosztály és a dolgozó nép pártja, marxista— leninista párt, amely elismeri és szem előtt tartja a párt- építésre és a pártéletre vonat­kozó lenini elveket; a kom­munista és munkáspártokkal, valamint a szocialista álla­mokkal való mély internacio­nalista szolidaritás ideológiá­jának és politikájának elide­geníthetetlen részét kénezi: p párt vezető szerepe, a szocia­lista haza védelme, a munkás osrtálv és a dolgozó nép ka talmának védelme a szociális te társadalom lényeges ténve zői. Ami a párt. tagjainak néze­teit és a párt által elfogadóit határozatokat illeti, Husák le­szögezte, hogy az eddig foly­tatott gyakorlatnak a jövőben nem lehelt helye. A központi bizottságtól kezdve el kell ér­nünk az eszmei egységet és a párt akcióegységét. »Csak ez­után lesz jogunk megkövetelni az alsóbb szántű pártszervek­től és az egyszerű párttagok­tól, hogy betartsák azokat az elveket, amelyeknek megvaló­sításában mi, a központi bi­zottság tagjai és vezető mun­katársai példát mutatunk.« A CSKP KB első titkára ez­után Csehszlovákiának a szo­cialista országokhoz, illetve a csehszlovák pártnak a testvér­pártokhoz fűződő viszonyáról beszélt. Idézte az 1968. augusz­tus 3-án elfogadott pozsonyi nyilatkozatnak azt a részét, amely szerint »pártjaink soha senkinek sem engedik meg, hogy éket verjen a szocia­lista államok közé, hogy alá­aknázza a szocialista társadal­mi rend alapjait.« A kölcsönös bizalom jegyében Husák szólt arról, hogy az utóbbi hat hét során milyen lépések történtek a CSKP és az SZKP, valamint a többi testvérpárt, továbbá Csehszlo­vákia és miás szocialista orszá­gok közötti elvtársi és baráti viszony helyreállításában. El­ismeréssel szólott magyaror­szági, lengyelországi és NDK- beli látogatásáról. »Meggyő­ződtünk arról — mondotta Hu­sák —, hogy a testvérpártok, e pártok vezetői, s a szövetsé- 'ges országok népei baráti és elvtársi érzelmeket táplálnak pártunk és Csehszlovákia né­pei iránt, őszintén kívánják a sokoldalú, kölcsönös és szo­ros együttműködést a párt-, az állami és a társadalmi élet minden területén.« Azokat a problémákat, amelyek tavaly merültek fel köztünk és szö­vetségeseink között, kölcsö­nös megállapodások alapján a bizalom, a nemzeti és interna­cionalista érdekek figyelembe­vételével fogjuk végleg meg­oldani — mondotta Gustá-’ Husák, majd hozzáfűzte, hogv a CSKP nem ért egyet azok­kal, akik az úgynevezett cseh­szlovák kérdést »nemzetközi« kérdéssé akarják változtatni. Beszéde végén kijelentette'- A most megjelölt úton halad­va lehetővé válik, hogy az idén és a következő évben vé­get érjen a csehszlovák tárca- dalom életének válságos idő­szaka. »Jövőre kívánjuk meg­rendezni a párt XIV. rendes kongresszusát, majd ezt kö­vetően a nemzeti (cseh és szlo­vák) pártkongresszusokat, a kongresszusok után pedig a képviseleti szervek választá­sait. Ezzel véget akarunk vet­ni a különféle ideiglenes intéz­kedéseknek, és át akarunk tér­ni egy olyan normális idő­szakra, amikor működni kez­denek a demokratikus úton megválasztott pórt- és állami és nemzeti szervek — mondot­ta beszédében dr. Gustáv Hu­sák KB-ülcs Pozsonyhíiii Pozsonyban hétfőn meg­kezdte tanácskozását a Szlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága. A plénum munkájában rész vesznek a Szlovák KP Központi Bizott­ságának tágjai és póttagjai, az ellenőrző és revíziós bizott­ság tagjai, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság kormá­nyának kommunista minisz­terei, valamint a megyei és a első járási pártbizottságok titkárai. A kb. ülésén Stefan Sadov- sky, a Szlovák KP /ponti Bizottságának első titkára be­számolt a párt szlovákiai po­litikai és gazdasági feladatai­ról. maid a részvevők jelen­tést hallgattak meg a szlovák gazdaság helyzetéről és a ter­vezett intézkedésekről. (MTI) B SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 196* MMÉM A

Next

/
Oldalképek
Tartalom