Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-15 / 136. szám

/ Élelmiszer-vizsgálatok sngárweszéljben Az ajtón feltűnő tábla fi­gyelmezteti a belépőt: Vigyá­zat, sugárveszély! A belépést az intézet igazgatója, Juhász Árpád engedélyezte, ő vállal­ta egyben a kalauzolást is. Egy . éve működik a megyei Minő­ségvizsgáló Intézet izotóplabo­ratóriuma a Dirrjitrov utcában. Növényi és állati eredetű élelmiszereink radioaktív szennyezettségét viszgálják itt összehasonlító mérésekkel. fí7. ajtón belül is gyakran találkozni a sugárveszélyre fi­gyelmeztető táblákkal, sárga alapon három piros körcikk: mindenütt a világon, ahol izo­tópokkal dolgoznak, ez jelzi a radioaktív sugarak közvet­len közelségét Ha a hófehér páncélszek­rény ajtaja kinyílik, semmi mással nem foglalkozhatnak a laborban, minden másod­percnyi figyelemkiesés káros hatással lehet a környezetre. Amikor munkaasztalra kerül a kis fehér ampulla, az a leg­fontosabb, hogy »dolgavégez- tével« mielőbb visszakerüljön a világtól elzáró páncélszek­rény ólommal bélelt vastag falai közé. A laboratóriumban ezért kap fontos szerepet a viszgálatok előkészítése. Különleges alkal­A labor vezetője az emergiavizsgálóval. lag alatt van — mondja Var­ga Etelka. A laborvezető köpenyén csöpp kis műanyag keret, ben­ne a sugárzásra érzékeny filmmel. Havonta mérik meg pontos műszerekkel milyen dózisokban érte sugárzás a laborvezetőt. A munkaasztalon előkészül­Izwtőpkoneentrátum hígítása. matosságokban szárítják a sa­látát, a sóskát, a spenótot. Ezután a hamvasztás művele­te következik. A növényi és állati eredetű élelmiszerek hamvai kerülnek' asztalra az összehasonlító vizsgálatok so­rán. Hengeres kiképzésű, izzó gyomrú villamos kemencéket mutat sorban az igazgató. A hamvasztókat. A következő teremben fi­nom, egyenletesen sípoló hang fogad, az energiavizsgáló ké­szülék zaja. Apró üvegablakai mögött körbe cikázó piros fé­nyei vilióznak, egymást ker­gető, szédítő gyorsasággal. A radioaktív szennyeződés vizsgálatának ismertetésében Varga Etelka, a labor vezetője is bekapcsolódik. — A mi munkánk tulajdon­képpen a mintavételi helyek kijelölésével kezdődik. Ezt a talajfaiták ismeretében és a csapadéktérkép adatai alapján állítják össze. Azt aligha kell külön magyarázni, hogy a szél által hajtott felhőzettel is érkezik hozzánk radioaktív szennyezettségű csapadék. Izgalmasnak tetszik a -kér­dés, több mint egy év után milyen eredményekről adhat számot a megye egyetlen ilyen rendeltetésű izotóplaboratóriu­ma. — Minden vizsgálatunk azt bizonyítja, hogy megyénkben az élelmiszerek radioaktív szennyezettsége jóval a meg­engedett, sőt az országos át­nek az izotópkoncentrátum hígítására. Fotós kollégámmal szinte misztikus szertartásnak találjuk ezeket a műveleteket. Amikor mindent tervszerűen előkészítenek, csikordul a pán­célszekrény zárja, és a su­gárnyelő ólomlapok mögül ki­emelik az átlátszó kis ampul­lát. Flexifal mögül, távolról irányítható karokkal »lékelik« meg az izotópot, hogy hozzá­kezdhessenek a hígításához. Iz­galmas pillanatok, nekünk ta­lán kicsit hosszabbaknak tűn­nek, mint Varga Etelkának és az intézet igazgatójának. Övóintézkedések nélkül az emberi szervezetre rendkívül káros hatással lehetnek a ra­dioaktív sugarak. Ékről a ve­szélyről már csak akkor be­szélgetünk, amikor az ártat­lannak látszó ampulla vissza­kerül a fehér páncélszekrény­be. — Ha valamilyen haszná­lati eszközt munka közben szennyeződés ér, a radioaktív temetőbe szállítják, s az se mindegy, hogy mikor. Az izo­tópok lebomlási ideje nem egyforma, de sugárfertőző ve­szélyük egyformán nagy — magyarázza az igazgató. — Megfelelő »bánásmód« mellett viszont a gyógyításban, az energiatermelésben, a kutató­munkában az ember segítői lettek a rádióizotópok. Azoknak pedig, akik a su­gárveszélyt jelző táblák mö­gött dolgoznak, egy idő után ez is olyan munkahely, mint- bármely másik. A kaposvári izotóplabor vezetőjének még többet jelent: szereti ezt a munkát. . Nagy József Mérlegen a színházi évad f llítólag huszonnégy szempont szükséges a 'L x színházi évad műsorter­vezéséhez. De lehet, hogy több, és az is, hogy kevesebb. Két­ségtelenül sokféle igény, lehe­tőség, anyagi, személyi, tárgyi stb. feltétel számbavétele előzi meg a műsorterv kialakítását mindenütt. Kaposváron a sok szempont mellett két fő törek­véssel találkoztunk az elmúlt .évadban: népszerű és oldot­tabb hangvételű műsort adni a közönségnek. Ilyenformán a kép — mind a műsortervezés, mind a megvalósulás szem­pontjából— meglehetősen bo­nyolult, ellentmondásos, tarka. Amilyen maga az évad műsor­terve: tarka, de korszerűtlen. Hogy miért? Á műsorpolitikai korszerű­ség alapvető követelménye a jelenkor színházának, ma sok­kal inkább, mint valaha. Kor­szerűnek tartom azt a műsor­tervet, amelynek középpontjá­ban a ma emberét foglalkoz­tató, izgalmas erkölcsi, társa­dalmi problémákat feltáró színpadi művek állnak. Olyan drámák és középfajú drámák mindenekelőtt, amelyek fel­zaklatnak, vitára ingerük az embereket, s amelyekkel a színház elsősorban képes be­tölteni a társadalmi tudat ala­kításában reá háruló missziót. Szükségképpen a műsorterv ge­rincét alkotják tehát az ilyen művek; a zenés darabok több­sége pedig a modern ízlésfor­málás szolgálatában nyújt kel­lemesen tartalmas szórakozást. Mi szükséges mindehhez? Ma­gas művészi értékű prózai mű­vek, jól Szórakoztató zenés da­rabok színvonalas előadásban. Nos, ebben is igen eltérő, el­lentmondásos, bonyolult az a kép, amely a kaposvári Csiky Gergely Színház 1968/69-es évadjának áttekintésével - ki­alakulhat bennünk. Láttunk vitatható művészi értékű pro­dukciókat értékes előadásban és viszont: megbuktak »nép­szerűnek« remélt darabok is. Egy biztos: A műsortervet sokfélekép­pen vizsgálhatjuk, magyaráz­hatjuk. Az viszont — szerin­tem — nyilvánvaló, hogy ér­tékei ellenére talán két darab kivételével (Handabasa...; Egy- szál magam) a korszerű mű- sorpoíitikához nem sok köze volt a-színház idei programjá­nak. A bemutatókról annak ide­jén elmondtuk véleményünket. Ezúttal összefüggéseiben sze­retnénk még egyszer visszapil­lantani egy rövid mérlegkészí­tés ürügyén. Egyetlen szem­pontunk ebben az, hogy mit kapott a színháztól a közön­ség az elmúlt évadban? Néhány igazi, emlékezetes színházi élményt. A Handa­basa, avagy A fátyol titkai; az Űri muri; A windsori víg nők és az Hernani esetében. A Handabasa kivételével itt is erősen érezhető a népszerű­ség-igény, a jól ismert mű, il­letve a vonzó alkotói név jó csengése. Mi tagadás, ez a tipp bevált, még V. Hugo esetében is, akinek Hernanija bizony nincs arányban a szerző világ- irodalomban elfoglalt helyével. Mégis kitűnő rendezésű, nívós előadásban láthattuk, így kel­lemes csalódást okozott. S a másik három mű is szerencsé­sen találkozott a szereposztás­sal és a rendezői koncepcióval: jó színházat láthattunk. A z évad értékeinél szük­séges megemlítenünk a három nagyobb zenés produkciót is (János vitéz, Leányvásár, Bajadér). Mind­három — ha nem a legkorsze­rűbb törekvések jegyében is — a színvonalas, kulturált szóra­koztatást szolgálta. Nem mond­hatjuk el viszont ugyanezt a két zenés vígjátékra (Szökés a Sing-Singből, A füstbe ment terv), melyeknél a színház a darabok eredeti bemutatójára vállalkozott. Mind a zene, mind a szöveg érdekességében, szórakoztató töltésében szegé­nyes alapanyag volt ahhoz, hogy jól szórakoztasson ben­nünket, és mint észrevételez- tük, előadásukban is jócskán akadt kifogásolni való. Ebben a műfajban, úgy látszik, sok­kal szerencsésebb a zenével »magyarított« könnyű francia vígjátékok kiválasztása. Mivel­hogy — ha már vígjátékhoz ülünk be a nézőtérre — sze­retünk nevetni... Harmadsorban említeném azt a két drámai művet, amelynek előadása különös­képpen ellentmondásokra ve­zetett. Miben érezni ezt? Egy mű — mint annyiszor tapasztalhattuk — a színpadon teljesedik drámai alkotássá. Akkor teljesedik, ha a folya­mat fő követelményei jelen vannak; ha a mű sajátos fi­gurái megtalálják a sajátos szereplőket, ha a rendező ez­zel a maga elgondolását való­ra válthatja; ha a mű újrate­remtése művészi hőfokon, meg­Háram év után a Latinka szabadegyetemről »Vörös Csillag« forgórakodó gépre vizsgázott gépkezelőt gépkocsivezetői jogosítvánnyal, magas kereseti lehetőséggel {elveszünk Jelentkezés a vállalat központjában, Kaposvár, Szántó Imre út 19. sz. alatt. Kaposvár, Közúti Építő Vallalat. (42956) EMLÉKSZEM A NYILAT­KOZATOKRA. s a valóban nagyszerű kezdeményezés visszhangjára. A Latinka Sán­dor szabadegyetemre országo­san is fölfigyeltek — három évvel ezelőtt. »Rendkívül izgalmas műve­lődéstörténeti jelentőségű próbálkozás volt az immár harmadik szorgalmi évet záró szabadegyetemi ismeretterjesz­tési forma bevezetése Kapos­váron« — olvasom most a Latinika szabadegyetem há­roméves működéséről szóló jelentésben, melyet a napok­ban terjesztettek a szabad- egyetem tanácsa elé. A ta­nácsülésről nem mondhatok sokat, lelkiismeretem azonban nem hagy szótlanul. Ahol a szabadegyetem kovásza kél, ott is mintha alábbhagyott volna a lelkesedés, az új ke­resése. Márpedig mindkettőre ugyancsak nagy szükség len­ne a »finisben«. Az öt évre tervezett szabadegyetem visz- szalévő két esztendejében sem mulasztható el az, ami kel­lett és megvolt három esz­tendővel ezelőtt, az indulás­kor. 1966-ban hat tagozata in­dult, kizárólag Kaposváron a Latinka szabadegyetem. A fi- lozófia-etyka, pedagógia, föld­rajz, történelem, irodalom és művészettörténet—esztétika tagozatokon összesen 1037 hallgató tanult. A következő esztendőben valamennyi ta­gozaton csökkent a létszám, a művészettörténet—esztétika tagozat kivételével. A legna­gyobb lemorzsolódás a föld­rajz tagozaton volt, így már az 1968—69-es szorgalmi év­ben nem is indították be. Vi­szont 1967—68-ban találkozunk új tagozatokkal, a biológia iránt érdeklődők közül 87-en jelentkeztek a szabadegye­temre. 1968—69-re megszűnt a filozófia—etika tagozat, meg­indult a vezetéslélektan, a közgazdaságtudomány, és a retorika tagozat. így is csak­nem százzal kevesebb hallga­tóval zárult az év, mint az első esztendőben. Újdonság volt 1967—68-ban és az utób­bi évben, hogy vidéki tagoza­tokat is szerveztek. Pedagó­giát Csurgón, Nagybajomban, Barcson. 1969-ben azonban már csak Látrányban talál­ható ilyen tagozat. Nagyba­jomban történelemmel kísér­leteztek, Siófokon idegenfor­galommal. A hallgatói átlag Kaposváron három év alatt 105-ről 75-re csökkent. A GYENGÜLŐ ÉRDEKLŐ­DÉS OKÁT a szabadegyetemi ismeretterjesztési forma ki- a1 aku la Hanságéban kell még rrfindig keresnünk. A kez­deti határozott törekvés he­lyett pedig egyre inkább a spontaneitás érvényesül az új tagozatok szervezésénél,. Márpedig, a közönség igénye­inek figyelembevételével is, a művelődéspolitikai célok­nak megfelelően a szabadegye­temi tanács meghatározó sze­repének jobban kellene érvé­nyesülnie. Az első évben indult kép­zőművészeti tagozat — Szi­lágyi Péter előadássorozatára gondolok — akkori sikere is csak a kezdetet jelenthette. Azóta azonban ez a tagozat megszűnt, illetve — helytele­nül — összevonták a zenével. A szabadegyetem »büszke­sége« az irodalmi tagozat. Ez nem véletlen, hisz itt az is­meretek mellett a hallgató művészi élményt is kap korra és előzetes ismeretekre való tekintet nélkül. A filmesztéti­káról mi más mondható el? A közönség itt elsősorban néző, s nem hallgató... Korábban már felvetődött, hogy a speciális tagozatok mellett szükség lenne egy művelődéstörténeti komplex tagozatra is; a humán és a természettudományos, műsza­ki ismeretek közös tagozatára, amely gazdag ismeretekkel győzné meg a hallgatóságot végül is arról, hogy a kor­szerűen'’ művelt, humán ér­deklődésű ember nem nélkü­lözheti a természettudományos, műszaki ismereteket sem. A pedagógiai tagozatnak volt a legtöbb hallgatója: a három év alatt 775. Az álta­lános képzést hirdető célki­tűzésnek ez a tagozat felel meg a legjobban. Ide kívánkozik egy érde­kes statisztika a szabadegye­tem hallgatóinak nem szerinti megoszlásáról: Hatvankét százalék nő, har­mincnyolc százalék férfi a három évi átlag alapján. Ol­vasni kell, s lehet ebből az adatból. A szabadegyetemi is­meretterjesztés iránti igény elsősorban a nőknél mutatko­zik. Hogy miért? A kérdés megválaszolására — és nem­csak erre — alighanem egy komoly szociológiai felmérés után vállalkozhatnánk csak. Bár volt egyfajta kezdemé­nyezés, felkérték a város üze­meinek igazgatóit, hogy mér­jék föl, milyen igény van ná­luk a szabadegyetemi isme­retterjesztés iránt. A több tu­cat levélre két válasz érke­zett vissza, s ezek sem adtak kielégítő támpontot. Más úton kell járni. EZT ÉRZI A SZABAD EGYETEM TANÄCSA IS, az írásos beszámolóban fölvetik a permanens művelődés, a folyamatos ismeretszerzés szükségszerűségét, de ez ön­magában még kevés. Ennek a folyamatos ismeretszerzésnek nemcsak a tartalmát, hanem a keretét is, tehát a szabad- egyetemi ismeretterjesztés formáját is ki Kell dolgozni, így, hogy az leginkább meg f ele jen célkitűzéseinknek. A következő két esztendő­ben újabb lendületét, kezde­ményezést várunk a Latinka Sándor Szabadegyetemtől. Horányi Barna győző erővel megy végbe, egy bátor hangvételű, értéke» mai magyar dráma is sokat veszíthet a hiteléből, eredeti értékeiből, ha nem megfelelő szereposztásban jut a közönség elé (pl. Egyszál magam); és a legjobb és legnemesebb szán­déktól is elfordul a közönség, ha a kellő művészi erőnek, a mű nélkülözhetetlen drámaisá- gának a hiányát megérzi (pl. Legyőzőitek diadala). Akkor is, ha magának az előadásnak, il­letve az utóbbi esetben a mű­nek vannak tetszetős, szép vagy hatásos részei, értékes pillanatai. Végül néhány szót az évad egy érdekes kísérletéről és ez­zel kapcsolatban a Csiky Ger­gely Színház közönségkapcso­latairól. Zsámbéki Gábor ren­dezésében az ún. Intim Szín­padon, vagyis kamaraszínpa­don előadott két Shisgal-egy- felvonásos méltán, megérde­melten aratott országos sikert — a szakemberek körében. Annál kevésbé érdeklődtek iránta Kaposváron. Érdemes fölvetnünk a kérdést: vajon ennyire érdektelenek vagyunk az új kísérletek iránt? Köny- nyű volna igennel válaszolni és az Intim Színpad szervezői, irányítói aligha késlekednek ezzel, hiszen a tények erre utalnak. Érdemes azonban vi­tatkoznunk eme könnyebbik megoldással. A korábbi színházi évadok elején mindig nagy és erős el­határozásokról hallottunk, új­ra és újra: mégszilárdítjuk a közönséggel való kapcsolatot baráti találkozók, összejövete­lek, ankétok, viták révén; le­hetőséget adunk a közönség- , nek, hogy beleszóljon a mű­sorterv elkészítésébe stb. Ez a fajta kapcsolat azonban terv maradt az idei évadban is. Pedig éppen most, a különbö­ző új törekvések, kísérletek esetén igen jól jöhetett volna a színháznak egy valóságosak is létező színházbaráti kör. Ilyen azonban nincs, jóllehet »ké­szül« évek óta. Másfelől az In­tim Színpad jobb és nagyobb propagandát érdemelt Volna. Ennek hiányában és a bemu­tató ad hoc jellegét tekintve azonban lehetséges, hogy so­kan nem vették komolyan. Ilyen műhelybeli kísérletekre, kamaraelőadásokra a jövőben is nagy szükség lenne. Persze több figyelemmel — és nem­csak a közönség részéről. S ummázva az elmúlt évad eredményeit és hibáit: a tíz előadásos műsor­tervet — tehát amit ígért — teljes egészében- megvalósítot­ta a kaposvári Csiky Gergely Színház. A műsor szerkezeté­ben azonban kevés volt a kor­szerűségre való törekvés. Az előző évad tizenkét bemutató­jához viszonyítva az idén úgy tűnik, valamivel több volt a színvonalas, élményszerű be­mutató, az értékes színházi él­mények száma. Lényeges elő­relépésről mégsem beszélhe­tünk a színház 1968/69-es be­mutatói után. WaUingor Endre Ipari tanulókat beiskolázunk kőműves, ács, parkettás, műköves, fehérmunka, hidegburkoló szakmákra. Kollégiumi elhelyezésről, teljes ellátásról, munkaruháról, bakancsról gondoskodunk. Ösztöndíjat fizetünk Jelentkezés személyesen vagy levélben « 43. sz. Állami Építőipari Vállalat szakoktatási csoportjánál, Budapest, XI., Dombóvári út 19. (5374) SOMOGYI NÉPLAP Yasárnap, 1969. Június IS.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom