Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

MÁSNAPOSAM Két évvel ezelőtt, amikor autószervizt nyitott Nagyatá­don a helyi Komfort Ktsz, még olyan gondok merültek fel, lesz-e elég munkája az új részlegnek a többi nagy kapa­citású autójavító mellett. Az első javításra váró autók megjelenése után egyre derű­látóbbak lehettek a szövetke­zet vezetői. Két év telt el, és most már szűknek bizonyul a szerviz. Tavaly négyezer autót javítottak meg, másfél milliós tervüket egymillió-nyolcszáz­ezer forintra teljesítették. Az idei terv több mint egymillió forinttal magasabb az előző évinél. A szeyviz ellátja az 1-es és 2-es szemlét is a gép­járműveken. A most még mű­hely jellegű javítóban Vrá- nics Gyula vezetésével csak speciális szakemberek dolgoz­nak, s tavaly óta karosszéria- javítást is vállalnak. Az egyre növekvő igények miatt a szövetkezet a műhely jellegű szerviz helyett na­gyobb, korszerűbb autójavító létesítését tervezi. összehúzta magát az orkán alatt. Fázott. Néptelen volt a kora reggeli utca. A grill ajtajából elérte néha egy-egy hangfoszlány, ami olyan volt, mint a hajnali ködfoltok; hozzácsapódott, kísérte egy darabig, aztán minden élesen tiszta és csöndes lett. A feje is ilyen volt. Kavar- gó-émelygő érzés vett erőt rajta néha, máskor meg le­csillapodott és magában érez­te a reggel erejét. Nem először volt másnapos. Főleg legénykorában gyakran, ha kiruccantak a haverok­kal. Az anyja ilyenkor már tudta, mi hiányzik... Megitta a nagy pohár friss tejet, nyújtózott egy nagyot, és él­vezte a kellemes bódultságot a reggeli napfényben: mász­kált a kertben a diófák kö­zött és jöhetett a vasárnapi ebéd. Julikéval más volt. Mond­ták is a faluban, hogy meg­komolyodott. Tudta, hogy más a házasember élete. Nem bánta a régi kiruccanásokat, nem is hiányoztak... Miklós hamar beérte. — Gyere! Begyújtottam a motort. — Ne... még hadd levegöz- zem. — Kijózanodtál már! Nem?! — De, azt hiszem... hagy­jál... — Hazaviszlek kocsival. — Vonattal megyek. — Megőrültél? Mi bajod van? Nem volt elég az éjjeli buli? rr Túlságosan is... — Jó, jó. Otthagyott a Ju- lika, de ezt nem kell úgy mellre szívni. Ö sértődött meg, és miért? Magatok se tudjátok. Nem te vagy az oka. Tudod, a szórakozást is »tanulni« kell. Miklós a vállára tette a kezét. Elhúzódott. — Na gyere. Hazament Ju- lika az éjfélivel. Telefonál­tam. — Hagyj, Miklós. Én is vo­naton megyek haza. Miklós felesége melléjük kanyarodott a kocsival. Letekerte az ablakot és ki­szólt neki: — Nyugi, brigádvezetőkém, nem fog szétesni a nagyüzem azért, mert te egy kicsit be­piáltál __ N em szerette ezt az asz- szonyt. Cinikus volt és nagy­képű. Tudta, hogy az agronómusi fizetés miatt ment Miklóshoz. És miatta hajszolja a pénzt Miklós, mint egy őrült. •— Na, jő fiú légy! Beülsz és hipp-hopp, otthon va­gyunk. Kap a brigádvezető úr egy jó konyakot, bedobja szépen és rendbejön a pocija... Ismét hányingert érzett. Látta, hogy Miklós is az egyik kerítésnek támaszkodik. Szédült. Ránézett az, asszonyra. Ci­garettázott. Csak a szeme alatti nagy karika árulkodik arról, hogy ivott egész éjjel. Meg nem fogalmazott ellen­szenvet éreztek egymással szemben. Az asszony egy­szerűen nem értette őt, amiért kanasztázás köz­ben hirtelen a tsz dolgai­ról beszélgetett Miklóssal. Miklós más volt. őt is iz­gatta ugyan, hogy kijön-e a tiszta kanaszta, de ha tet­szett neki a téma, szívesen beszélt terveiről, amíg észre nem vette a felesége pillan­tását. Szinte a földre szegezte vele Miklóst. Sugárzott ösz- szehúzott szeméből a szemre­hányás. Mintha ezt mondta volna a férjének: Hát ilyen vagy te is? Ilyen uborkafára kapaszkodott?! Mit tud ez? Végzett estin valamilyen technikumot, brigádvezető lett. Azóta mást se akar, csak eszmecserét folytatni veled a kukoricatermesztésről. És te hagyod kipiszkálni magadból ezt a sok unalmas hülyesé­get! Hiába járatunk hát kül­földi magazint, hiába taníta­lak esténként angolra? Miklós érezte ezt, és ilyen­kor inkább vicceket mesélt. Az összehúzott szempár most viszont rászegeződött... Az asszony tudta, hogy őt is megveti a másik. Megvetette valóban. Magában Fagyöngy­nek nevezte. Elfutotta a méreg és oda­kiáltott Miklósnak: — Hagyjatok engem! Hagy­jatok minket békén! Az asszony föltekerte az ab­lakot és rászólt. Miklósra: — Ülj be! Hagyd sze­gényt ... kisebbségi komple­xumai vannak. Aztán csöndben hozzátette: — Érthető, nem? Elhajtottak. Megkönnyeb­bültnek érezte magát. Julika megérti majd. Igaza van Ju­likénak, de ő csak Miklós miatt járt hozzájuk. Julika mondta ugyan, hogy vele csak azért barátkozik az asz- szony, mert az orvosnak na­gyon öreg már a felesége, a kartársait pedig utálja a tan­testületben. Ezért mondta, hogy »mi, fiatal házasok tart­sunk összek. Ezért tanították meg őket kanasztázni is, és ezért mondták, hogy egyszer bejöhetnének a grillbe. Táncoltak és sokfélét ittak. Miklós szótlanabb volt, mint máskor, Felesége hátravetet­te magát a fotelben és mo­solygott két fiatalemberre a szemközti asztalnál. Beszélgetlek Miklóssal. És ittak. Julika unatkozott és egyik mozdulatával mintha utánoz­ni akarta volna az asszonyt, ahogy a szájához emelte a cigarettát. Tánc közben gú­nyosan meg is említette neki. Julika elkomolyodott. — Jöhettünk volna kettes­ben is. De neked Miklós kel­lett vagy az 6 társaságuk. Én tudom, hogy mi a véleményed róluk. De engem ne mérj hozzájuk... ' Elindult a ruhatár felé. Bosszantotta Julika határo­zott modora. És szerette Mik­lóst. Visszaült az asztalhoz, ivott tovább. De igaza volt Julikénak. Leért az állomásra. Jegyet váltott. A hajnali vonat ál­mos zakatolással fúrta be magát az ébredő mezők közé. Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP •zombat, 1969. június 14. Kis falóban a kiscsoportos n Marrall tőszomszédja a 600 lelkes Boronka. E közelség meghatározó: megélhetésben, kulturálódásban és ennek — vagyis a népművelésnek az — eszközeiben. Mit tehet, milyen hatásokra képes itt a népmű­velő pedagógus, aki a kis fa­lu társadalmában szeretne igényeket ébreszteni a jobb élet másik összetevője, a na­gyobb tudás, az általános mű­veltség magasabb nívója iránt? Abban a községben ahonnan a lakosság egyharmada (!) na­ponta Marcaliba utazik dolgoz­ni, illetve — mintegy 50 fia­tal — iskolába; ahol a tsz­tagság átlagos életokra 63 év... • • • Akit kérdeztem, tapasztalt, régi pedagógus. Iskolavezető és — féleségével együtt — a falu szellemi-közéleti minde­nese: népművelő, tanácstag, könyvtárps, klubvezető és — sorolhatnám. A neve Marton Tibor. — Szerintem a falusi nép­művelés fő feladatköre kettős — mondotta —: a fiataloké, meg a felnőttóké. Ezt nagyon fontos figyelembe venni, már a tervezéskor. — Mit tart legfontosabbnak a fiatalok népművelésében? — Az ifjúsági klubot. Ha sikerül megvalósítani, sok egyébnek is a megalapozója lehet Nálunk nagyon sokat jelent Vasárnapon kötetle­nül működik: az összejöve­tel, a találkozás, a kulturált szórakozás érdekében, olykor egy-egy közös vitával — ha van miről, azaz történt vala­milyen közvéleményt megmoz­gató esemény. (A faluban, a tv-adások közt, a világban.) Havonta egyszer pedig egy témában kötött a programja. S ebben kezdetnek, kiindulás­nak is a leghasznosabb az egymás Iránti emberi maga­tartás, a viselkedés, a társa­dalmi érintkezés témáit meg­vitatni. Ebből a szempontból igen szerencsés, hogy a diá­kok, ipari tanulók és itthon, a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok találkoznak egymással itt, a klubban. • • • Alapvető feltétele ennek a helyiség (sokhelyütt csak ezen múlik a fiatalok klubélete!) —, amiről Boronkán mintasze­rűen gondoskodtak a falu ve­zetői: nemrégen felúj ított mű­velődési otthonukban tv és le­mezjátszó áll a rendelkezésük­re. A megajánlott klubtagsági díjakból lemeztárukat gyara­pítják. * Jó a kapcsolatuk a marcali gimnázium KlSZ-szer- vezetével, gyakran közösek a rendezvényeik. A jubileumi ünnepségeken a klub tagjai irodalmi színpadi összeállítás­sal léptek a közönség elé. Ver­sekkel — forradalomról. Ho­gyan fogadták őket? — Megkapó volt, ahogyan odafigyelt rájuk a hallgatóság: a szülők, a felnőttek. A má­sik, ami nagyon örvendetes: nem volt sértődés a szereplők között. A pódium^ a szereplés jő és természetes igénye a fia­taloknak. De kinek ehhez, ki­nek máshoz van adottsága. A versmondáshoz nem minden­kinek. .. Ez mindenképpen nagy szó. önkritikái érzékre is vall, ami egy kicsit űj is, ha felidézzük: hány színdarab, szereplés esett már kútba a fiatalok kö zött ilyen hiúsági okok miatt. Vajon milyen közös foglalko­zások, programok erősítik a boronkai KISZ-fiataloknak ezt a közösségi érzését? — Egy-egy érdekesebb fil­met vagy televíziós adást együtt nézünk meg. Érdekes vita bontakozott ki pél­dául legutóbb az Extázis című dokumentumfilm után. Ezek a boronkai fiatalok is szeretik a beatzenét és nem ■-törnek pálcát« a hangosabb megnyilvánulásai fölött sem. Bár — ahogy a vitában fel­színre jött — a kilengéseivel, a kirívó magatartással nem ér­tenek egyet Azt hiszem, egy kicsit divat, egy kicsit hóbort ez. Hatásait nem szabad sem túl-, sem alábecsülni.... — Támogatja-e a fiatalok klubját vagy a művelődési otthont a helyi tsz? — Igen, 4000 forintot ad évente a művelődési otthon fenntartására. És a televíziót is a helyi Zöldmező Tsz vá­sárolta. A hozzájárulás — ilyen kis művelődési otthonnál Három percre egy forint... A mólón siófoki mindig — fedezi a legszükségesebbet, a fűtést, a világítást • ♦ * A másik területről, a felnőtt népművelésről kérdezem Mar­ton Tibort. A felelősségérzet komolyságát érzem hangjában: — őszintén szólva, ami a legfontosabb volna, az kevés­bé sikeres; a felnőtt ismeret- terjesztés, ezen belül a szak­mai ismeretszerzés. Tavaly még sikerült megoldani a tv­sorozat közös meghallgatását, az idén már nem. Persze, az adás időpontja sem jó: éppen etetési időben... De az igazi oka az tulajdonképpen egy­fajta kényelmes álláspont: »gondolkodjon az agronómus, azért van ...« És ezt — ahol a tsz-dolgozók átlagos élet­kora hatvanon felüli — nehéz áttörni... — Mi az elgondolása, mit lehetne tenni? — A jövő a falusi ismeret- terjesztésben mindenképpen a kisebb csoportokkal való be­szélgetésé. Erre kell megtalál­nunk a kisebb csoportokat. Ennek a sikerét igazolja a szülők részére megtartott pe­dagógiai előadássorozat is, ahol a szülők kilencven száza­léka megjelent. S előadás után olykor este 11-ig is folyt a — mindannyiunkat érdeklő — szakmai beszélgetés. Ez tehát a fontos: érdekelje a téma a kisebb csoportú hallgatóságot és érdekes legyen az előadása, a megvitatása. • * • sokan sétálnak, néhány nap óta pedig mindig csoportosulás van a móló ele­jén. Ismét fel­állították a táv­csövet. Ennek a gyerekek örülnek a leg­jobban. Egy percre ötven fillért, három percre egy forintot kell fizetni. Egyik alka­lommal gyerek­had szállta meg a távcsövet Sürgették egy­mást, hogy mielőbb sorra kerülhessenek. Az egyik fiú — lehetett tíz­éves— sűrűn felrángatta pu­lóvere ujját, s karórájára né­zett. Mozdulataiból arra lehe­tett következtetni, hogy az óra nem régóta fogja csuklóját Mielőtt rákerült volna a sor, hirtelen barátjához fordult, s nagy komolyan ezt mondta: — Csak azt nem tudom, hogy az úttörőavatásra miért nem másodpercmutatós órát kér­tem. Azzal legalább ellenőriz­hetném az időt A barát megértőén válaszolt a karórásnak: — Igazad van, az ember legalább tudja, hogy mire adja ki a pénzét. H. M. Falukrónikák SsenvisEseBi Búcsúzóul körülnéztem a fa­lu művelődési otthonában. Nemrégen készült el, felújí­tással. Bontással és fölépítés­sel, javarészben saját erőből. A hatszáz lelkes faluban mint­egy 50 OOO forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek. S az évi 35 000 forintos község­fejlesztésből — amelynek igen sok helye van — mintegy száz­ezer forintot áldoztak rá. Klubhelyiség és színpad, mozi és szép, otthonos könyvtári helyiség várja itt a boronkaia- kat. Ami a legjobban megfogott, az mégis a művelődéssel való törődés, a vezetők korszerű népművelési szemlélete volt itt Boronkán. Az, ahogyan eredményeiken okulva közelí­tenek saját gondjaikhoz és céljaikhoz. FONTOS KEZDEMÉNYEZÉS ORSZÁG­SZERTE a meginduló, kibontakozó faiukróni- ka-írás. Lényege az, hogy a falvakban létre­hozott krónikaíró körök tagjai különböző té­makörökben — januártól decemberig — fo­lyamatosan följegyziik a falu fontosabb eseményeit, fejlődésének állomásait; a köz­gyűlési, tanácsülés! határozatok végrehajtá­sát; a termelési folyamatok eredményeit, módszereit, stb. összegyűjtve a szükséges do­kumentumokat is. Módszerét illetően általá­ban havonta vagy ennél is gyakrabban ösz- seeülnek, megvitatják, majd írásban rögzítik annak a hónapnak, év végén pedig az évnek a történetét. Nem történelmet és nem hely­történetet írnak, hanem az események pontos, hiteles leírásával megbízható forrásanyagot szolgáltatnak a történelemtudománynak. Olyan módon és módszerrel, amelyhez nem szükséges tudományos felkészültség. Mégis rendkívül jelentős ez a munkásság, mert má­sok, tudósok, történetírók nem végezhetik el. Csak azok, akik a faluban élnek, akik meg­értették a modern krónákaírás küldetését, azt, hogy amit leírnák — évtizedek vagy ötven- száz év múltán — tudományos értékű forrás­anyag lesz: történelem. És hiteles, megbízható adattá aamak, aki a falu monográfiáját vagy a táj történetét megírja, feldolgozza. Megyénkben a falukrónika-írás még gyer­mekcipőben jár — állapította meg az előadó a Somogy megyei honismereti bizottság teg- Wallinger Endre napi ülésén. A valóság azonban — úgy fest — ennél is kevesebb. A kinőtt gyerekcipő he­lyett újabbat, nagyobbat kap a gyerek, mind­addig, amíg felnő. Nálunk viszont, úgy tűnik, »speciális« magyar gyerekcipőről van szó... S arra se mernék megesküdni, hogy sikerül újat, nagyobbat venni, rövidesen. Arról van szó, hogy Tabon és a csurgói járásban előké­szítették, a fonyódi és a barcsi járásban meg­indították a falukrónika-írást. Január l-tól vezetni is kellene ezt a naplót, folyamatosan. De például Balatonfenyvesan, ahol állítólag a legjobban sikerült megszervezni ezt a kört, csak a falu ún. előtörténete készült el. (Leg­alábbis júniusban még egy sort sem írlak erről az évről.) Ezenkívül a krónikairás mód­szerei sem eléggé világosak s őszintén szól­va a legtöbb helyen maguk a tanácsi veze­tők sem érzik kellően e munkálatok fontossá­gát. Még a fonyódi járásiban sem, ahol ed­dig a legtöbbet tették az ügy érdekében. Mire volna szükség? A cél világos, a megyei tanács végrehajtó bizottsága is így foglalt ál­lást: megyeszerte valamennyi községben a nagyobb tsz-ekbem és üzemekben is meg kell szervezni a krónikaírást. S arra is figyelnünk kellene, hogy a krónika íródjon, és lehetőleg jól — ha már sikerült hozzákezdeni. EHHEZ AZONBAN TÖBB ÜGYSZERETET­RE ÉS ELLENŐRZŐ FIGYELEMRE volna szükség egyfelől a helyi tanácsi vezetők részé­ről. Másfelől intézményesen legalább egyna­pos tanfolyamot kellene szervezni valameny- nyi járási székhelyünkön a körök vezetőinek: a falukróinika-írás megindításáról, módszerei­ről, Megérné, mert enélkül évek múlva is »gyerekcipő«-gondjaink lesznek. W. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom